Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
1983 április 84. • PETŐFI NÉPE • 8 MIT TEHET EGY KIS ORSZÁG? Közös célunk: a béke Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Országos Béketanács főtitkárával — Viszonylag hosszú, politikailag, gazdaságilag kiegyensúlyozott időszak után a 80-as évtized ndnd nagyobb feszültséggel, fegyverkezési rekordokkal köszöntött a világra. Egyesek már-már a „hidegháború" visszatéréséről beszélnek. Egyáltalán felkészülten érte ez a változás a békemozgalmat? — Valóban jelentékenyen megromlott a két világrendszer közötti viszony. Egy sokkal kiélezettebb helyzet alakult ki, miután az Egyesült Államok és NATO- beli szövetségesei katonai | fölényre törnek és ennek érdekében a gazdasági háborútól, a gazdasági blokádtól és egyéb eszközöktől sem riadnak vissza. Kétségtelen, hogy felkészületlenül érte a békemozgalmat mindez, ami nem jelenti azt, hogy nem tudott rá reagálni. Hiszen fontos jelenség — nemcsak békemozgalmi szempontból —, hogy a feszültség növekedésével, a kapcsolatok rosszabbodásával párhuzamosan megerősödtek a különféle tömegmozgalmak Nyugat- Európábant az Egyesült Államokban, Japánban, s persze a szocialista országokban is. Arról az erőről, azokról a tömegmegmozdulásokról van szó> melyék felemelik szavukat a rakétatelepítések •ellen,^melyek az Egyesült Államokban a nukleáris fegyverrendszerek befagyasztásáért lépnek föl. Méghozzá a társadalom Jee- szélesebb rétegeit átfogó mozgalmak ezek, kezdve az amerikai püspöki kartól a holland háziasz- szonyokig, az olasz diákoktól a nyugatnémet „zöldekig". E mozgalmak kialakulása a fenyegetettség érzéséből-is táplálkozik, és nyilván arról is if® van, hogy a kibontakozó tőkés társadalmi válság talaján a régi értékek elavulása után újat, mást akaróan lépnek fel a fiatalok óriási tömegei. Hisz nem lehet véletlen, hogy a nagy béketüntetések résztvevői túlnyomórészt fiatalók. De bármi is légyen e békemozgalmak jelszava, úgy hiszem egyre jelentősebbé váló politikai erőt jelentenek. Nemrég az Országos Béketanács* egyik ülésén Bartha Tibor református püspök fogalmazott úgy, hogy, „most négymil- liárd ember békét akar, s a békemozgalom nagy kérdése, hogy ézt az akaratot miként lehetne politikai hatóerővé transzformálni”. — A nyugalmasabb esztendők után most nyilván ,,korszakváltást” vár el a közvélemény a békemozgalomtól is... — Ami a hetvenes éveket illeti, kétségkívül könnyebb volt a dolgunk. Ma a békemozgalomnak mindenképpen a tárgyalások, megegyezések légkörét kell segítenie. Ebben az országban megszoktuk azt, hogy népünk, pártunk, kormányunk — politikája természetéből fakadóan — békét akar, sajti' eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy leszerelés legyen fegyverkezés helyett, hogy előmozdítsa a normális nemzetközi viszonyok kialakítását. Ebből következik az is, hogy a békemozgalom fő feladatának e politika támogatását tekintette, s tekinti ma is. — Mi legyen ez a támogatás? És hogyan lehet ezt a konkrét akciók nyelvére lefordítani? — Bár furcsán hangzik; de tiltakozni, követelni, változtatni mindig érdekesebb, s könnyebb, mint valaminek a támogatását magunkénak mondani. Nincs persze szükség fej bólintó, ugyanazokat a' gondsí a tokát megismétlő támogatásra. Olyanra azonban igen, amely gondolkodva, alaposan megértve fogadja el ezt a politikát. Természetesen olyan fontos kérdéseket is meg kell vitatni, mint például, hogy ki a felelős a fegyverkezési hajsza fokozásáért. Néhol Nyugat-Európában azt hangoztatják, hogy.azonos mértékű felelősség terheli a nemzetközi helyzet megromlásáért a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a Varsói Szerződést és a NATO-t, holott ez alapvető, tévedés. 1 Elég emlékeztetnem a NATO 19/9-es rakétadöntésére, ihely egyértelműen a katonai’ fölény megszerzését * célozza kontinensünkön. Vagy az amerikai kormányzat mind agresszívabb magatartására szerte a világon. — Mi tehát a feladata a , békemozgalomnak ilyen körülmények között? —i Mindebből következik feladataink jó része is. Elsősorban az, hogy minden társadalmi csoportnak, rétegnek a saját nyelvén megfogalmazott akciókat tudjunk megvalósítani. Az egyetemista fiatalok békemozgalommal foglalkozó vitakörei és klubjai ehhez a széles skálához éppúgy hozzátartoznak, mint a középiskolás fiatalok békemenetei, vagy a különböző egyházak papjainak tavaszi békegyűlései, a magyar értelmiség jeles képviselőinek találkozója az Akadémián, vagy az Orvosok a békéért és a háború elhárításáért elnevezésű mozgalom elindítása, kibontakozása. Egy dolgot itt nagyon fontosnak érzek: olyan módszereket igyekszünk kialakítani, olyan formákat igyekszünk keresni, ahol s amiben mindenki megtalálja az egyéni politikai cselekvés élményét is. — Ügy vélém, a nemzetközi békemozgalom egy igen fontos esemény előtt áll: Prágában júniusban békevilágtalálkozó lesz. — A találkozó elnevezés nagyon tömören kifejezi tartalmát és szándékéi: a békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért. A nemzetközi békemozga- lom ezt látja most a legfontosabb feladatának. A világ minden részéből óriási érdeklődés nyilvánul meg, szinte minden országból érkeznek delegációk. Nagyon fontosnak tartom az előkészítés momentumaiban azt, hogy Prágába hívják és várják különböző nézetek képviselőit, akiket egy nagyon fontos dolog, a béke megóvásának szándéka köt össze. Szó esik majd itt a béke megóvásának különböző — hogy úgy mondjam — részkérdéseiről is: az európai együttműködésről, a fejlődés és a béke összefüggéséről, a különböző világszervezetek, mint például az ENSZ keretében kifejtett békemunkáról. Különböző társadalmi rétegek és szervezeték képviselői találkoznak majd egymással, s talán egy nemzetközi, vagy éppenséggel világméretű közös gondolkodás bontakozhatna ki a világbéke ügyében. A közeljövőben az Országos Béketanács kezdeményezésére megalakul a npígyar nemzeti előkészítő bizottság. Tervezzük azt, hogy a most kezdődő béke- és barátsági hónap egy üzenettervezetet bocsát közre és ajánl széles körű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi megvitatásra és elfogadásra. Ezt azután a magyar nép üzeneteként magyar küldöttség viszi el Prágába. — A beszélgetés során végig kísértett egy gondolat: ez a tízmilliós kis ország valójában mit tehet a világbékéért? Mennyit ér a szava? — Minden embernek, kisebb és nagyobb népnek egyaránt fontos a szava. Súlya, szerepe van ennék a szónak: „Béke”. Országos hozzájárulást kérdez ... Ha a mi országunkban működik — és jól működik — a szocialista társadalmi rend, ha belső béke, egyetértés. gazdasági, politikai fejlődés van. akkor ez rendkívül lényeges hozzájárulás az európai béke ügyéhez. Ebhe beleértem valamennyi nemzetközi lépésünket, viszonyunkat a szomszédos és távolabbi országok népeihez, viszonyunkat az itt-tartózkodó többmillió turistához. Magatartásunkat és országunk bemutatását akkor, amikor mi tartózkodunk külföldön. Hogy miként tekint ránk, magyarokra a világ? Több évtizedes szocialista fejlődésünk őszinte békeszándékuhkat bizonyította Európában és az egész világon. Cziráki Péter TESTVÉRVÁROSOK téséért. Számos magyar város áll összeköttetésben szovjet, cseh. szlovák, jugoszláv, osztrák, bolgár, NDK-beli, lengyel, dán, finn, francia és más országbeli településekkel. A földrajzi és nemcsak földrajzi távolságokat segíti legyőzni, hogy a testvérvárosok vezetői rendszeresen találkozhatnak, s megismerkedhetnek a partnertelepülés életével, gondjaival, sikereivel. De ma már nemcsak a vezetők! cserélhetnek eszmét: az elmúlt negyedszázadban az összekötő szálak a testvérvárosok intézményeinek, ipari, és mezőgazda- sági üzemeinek kapcsolatfelvételével erősödtek, s ezáltal a lakosság képviselői, e kereteken belül is egyre többen ellátogathatnak a testvértelepülésekre. A kölcsönös érdeklődés — Báos-Kiskun városai és társaik esetében — a gazdaság, a kultúna, az egészségügy, az életnek szinte minden területére. Időközben a testvérmegyei kapcsolatokkal bővült a mozgalom, . amelyet a hatvanas évektől a Hazafias Népfront támogat. A Bács- Kiskun—Krím „párost” összefűző barátság egyre mélyült az évek során, s mai tartalmas, magas színvonalú megnyilvánulásait országszerte jó példaként emlegetik. A Testvérvárosok Világszövetsége a béke szolgálatára vállalkozott, ami most, a már-már hideg- háborús nemzetközi légkörben talán még növelheti is szerepét. A. T. S. Kecskemét—Szimferopol, Baja—Zpjmbor, Kiskunhalas—Kanizsa, Kiskőrös—Tarnow; Bács-Kis- kunban szemnek, fülnek egyaránt ismerős a megyei, és más országbeli településeknek ez a párosítása. Egymással élénk, egyre szorosabbá váló baráti kapcsolatokat ápoló városokról van szó, amelyek részesei egy nemzetközi mozgalomnak, a testvérvárosokénak. A „barát” kiválasztásában azonos szerepkör, • azonos karakter, vagy Petőfi és Bem József szülőhelye esetében a történelmi múlt játszott szerepet. A Testvérvárosok Világszövetségét huszonhat évvel ezelőtt 1957 április 28-án alakították meg a franciaországi Aix-les-Bains-ben. Azóta e tavaszi hónap utolsó vasárnapja a testvérvárosok világnapja. Az ENSZ égisze alatt tevékenykedő intézményt azzal a céllal hozták létre, hogy az emberiség békéjének szolgálatában segítse a különböző országok települései közti barátság kialakulását és elmélyítését. Teremtse meg a tapasztalatcsere lehetőségét a városfejlesztés, a várospolitika, kulturális, városrendezési, kommunális és egyéb területein. A szocialista országok, s hazánk is sokat tett a nemes eszmét követő mozgalom kiszélesí• Nem kevés a megyében azoknak a száma, akik sétáltak már a szimferopoli Kirov sugárúton, amely képünkön láthat?. Hazaérkeztünk! • Az üvegfalon innen Tarjányiné, túl a türelmetlen családtagok. 0 Brigitta is segít az öltöztetésben. • öt mózeskosár — két mikrobuszban, kész a menet! • Három hónapig gondozták a kicsiket az ápolónők, most búcsúznak kis védenceiktől. • A kis Sándort I Szomszédok, ismerősök fogadóbizottságának gyűrő- az édesapja viszi, jében a Szendrei utcai háznál. 8 Látogatóban Bíró Imre, az ÁHV igazgatója, Kövesdi Dezső- né és Pásztor Pongrác munka- (Tóth Sándor társak. felvételei) • Ez a mi ágyunk! 9 Minden ölben egy gyerek! Tarjányiné, a húga, Rózsika és Marika néni „etető- műszakban”. • Megérkezett Kecskemétről a tej!
