Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-14 / 87. szám
1083. április 14. • PETŐFI NÉPE • 3 • A szovjet—magyar timföld—alumínium-egyezmény gyümölcseként továbbhengerlésre váró lemeztekercsek a Székesfehérvári Könnyűfémműben. • Ez a felvétel Kádár János jereváni fogadtatását mutatja. A Szovjetunióhoz való viszony a magyar tönténelem központi kérdése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta ... Ezzel a meghatározó jelentőségű mondattal kezdődik az a kötet, amely ’ ennek a viszonynak immár hat évtizednél is nagyobb történetét tekinti át. Harmadik kiadásban, de lényegesen bővített tartótommal jelent meg dr. Berecz János: Baráti szövetségben című munkája, amely sokoldalúan és szinte minden részletre kiterjedően összegzi, elemzi és mutatja be a magyar—szovjet barátság fejlődésének eseményeit és tanulságait. Abból a természetes barátságból indul ki, amely nyomban 1017-ben . formálódott, amikor mintegy százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert a szovjethatalom védelmében, majd folytatódott a két munkáshatalom, Szovjet-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság közötti kapcsolatokban, .együttműködésben. S ámbár nálunk győzött az imperialista túlerő, leverték az első magyar proletárhatalmat, ezeknek a dicsőséges napoknak a tapasztalatai, hagyományai és hősi emlékei még ma is elemei, történelmi bázisai a magyar— szovjet barátságnak. Gazdag dokumentumértékű at a történelmi sorrendben következő fejezet, amely a két világháború közti időszakot és a magyar nép felszabadítását mutatja be. Igen differenciáltan világítja meg a kor társadalmi, tudati rétegződését, nem egyszer ellentmondásait. Újszerűén állítja elénk a Szovjetunió felszabadító szerepét abban is, ahogyan nemcsak a fasiszta csapatokat űzte ki hazánkból, hanem különféle diplomáciai lépésekkel igyekezett elősegíteni Magyarország nem-, ii zetközi státuszának rendezését. . A történelmi múltban gyökerező barátság nemes gesztusának is volt tekinthető, amint a nyugati hatalmak tétovázásai, irántunk tanúsított bizalmatlansága idején, 1945 szeptemberében. közölte a szovjet kormány, hogy hajlandó fölvenni a diplomáciai ’kapcsolatot még a békeszerződés megkötése előtt. Tulajdonképpen ezzel vezette be hazánkat egyenjogú résztvevőként a nemzetközi életbe. A fejlődés további útja nagy vonásaiban már eléggé ismeretes, mégis igen sok tekintetben tud újat nyújtani Berecz János könyve. Különösen azzal, ahogyan elemzi az eseményeket, megvilágítja az adott időszakok nemzetközi hátterét is. Megmutatja, hogy a fiatal magyar demokrácia elleni imperialista manőverekkel szemben miként jelentett a Szovjetunió nemzetközi bázist. Nemcsak azt akadályozta meg, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, hanem ellenezte az olyan nyugati törekvéseket, amelyek a volt ellenséges országok — mint amilyennek hazánkat is tekintették — helyzetét pótlólag újabb, . meg újabb követelésekkel nehezítették volna. Éppen ellenkezőleg: a szovjet kormány egyebek között azért lépett fel, hogy az amerikai övezetbe került roppant mennyiségű magyar vagyont szolgáltassák vissza Magyarországnak. Mindez napjainkban ilyen konkrétan kevesek előtt ismeretes), pedig tulajdonképpen már ebben megmutatkozott az a mélységes baráti érzés, segítőszándék, amely később még inkább elmélyült. Elsősorban az 1948-ban megkötött kölcsönös barátsági, együttműködési és segélynyújtási szerződés óta, amelyet 1967-ben újított meg a két ország. Az első — és egész történelmünkben kiemelkedő jelentőségű — egyezménynek éppen az idén február 28-án ünnepeltük 35. évfordulóját, s ennek alkalmából jelent meg ez a kapcsolataink történetét földolgozó könyv is. Minden fejezete érzékletesen bizonyítja, hogy ez a barátság kiállta a próbát, s rendkívül gyümölcsözővé vált napjainkra. A Szovjetunió segítségével levert 1956-os ellenforradalom példájával is alátámasztja, hogy a szocializmus nyílt és leplezett ellenségei a legnagyobb csapást mindig éppen erre a barátságra akarják mérni, és a szovjetellenessé- get népünk haladása, nemzetünk függetlensége, hazánk felvirágzása elleni eszközként használják fel. A barátság gazdag évtizedeit mondhatni mindenre kiterjedően mutatják be a kötet fejezetei, melyeknek külön értékét jelentik a gondosan válogatott — s jó részükben már archív érdekességű — felvételek. Kiterjednek e fejezetek és képek gazdasági és kulturális kapcsolatainkra, együttműködésünkre épp úgy, mint a nemzetközi küzdelemben folytatott közös részvételünkre, állam- és pártközi kapcsolataink jellemzőire, melynek a legkülönfélébb tanújeleit tapasztaljuk, mindinkább gyarapodva és szélesedve. Mindezek módszeres bemutatása nagy értéke ennek a munkának, amely ezáltal igen hasznos — például iskolai könyvtárakban nélkülözhetetlen — kézikönyv szerepét is betölti. Emellett éppen tárgyilagos hangnemével, a tényekre alapozó előadásmódjával, a nemzetközi politikával és világgazdasági összefüggések figyelemfölihívó megvilágításával meggyőző erejű tanulmánykötet. L. Z. Műsoros szimpozion Zrínyi születésnapján A Zrínyiek kultuszát ápoló szigetvári várbaráti kör érdekes eseménnyel teszi emlékezetessé a nagy katonaköltő születésének évfordulóját: a hajdani görög összejövetelek mintájára műsoros szimpoziont rendez az Idegenforgalmi Hivatallal és az Oroszlán étteremmel együtt. A költő Zrínyi Miklós 1620. május yl-én született a horvátországi Ozaly várában. Korának legnagyobb magyar költője, legavatottabb hadtudományi írója és legtehetségesebb hadvezére igen sokoldalú ember volt. Erről tanúskodik a könyvtára, amelyet tragikus halála előtt két évvel személyes irányításával leltároztak 12 témakörbe csoportosítva. Gazdasági témájú könyvei között szerepelt egy kéziratos szakács- könyv is „a .közétkeknek a főzéséről”. A régi magyar gasztronómiai irodalomnak ezt 1 becses emlékét megjelentette a Magvető Kiadó. A mű adta az ötletet, hogy Zrínyi születése napjának előestéjén — április 30-án — megemlékezéssel egybekötött műsoros lakomát rendezzenek Szigetváron. Az Oroszlán étterem konyhája Zrínyi Miklós szakácskönyvének több étkét elkészíti erre az alkalomra, a vendégek tetszésük szerint választhatnak majd közülük, s az ételek mellé megkapják a receptet is. A Berényi Imre mesterszakács által összeállított étlapon olyan különlegességek szerepelnek, mint kocsonya citromos hagymával, stokfis (csuka) gyöm- béres makaróval és rózsakása méztejjel trágyázva. Italként a turbéki szőlőhegyen — az 1566- os ostrom idején Szigetvár falai alatt elhunyt Szulejmán szultán sírja kőidül — termett borokat kínálják: a szultán vére néven ismert vörös bort. Az étterem korabeli díszítést kgp erre az alkalomra, a régi vir seletbe öltözött felszolgálók gyertyák fénye mellett hordják körül az ételeket és italokat. A lakoma alatt és után a budapesti Bakfark Bálint lanttrió és a Kecskés együttes egykori öltözetben és egykori hangszereken „mulató énekeket” adnak elő. A műsorban neves zágrábi vendégművészek is fellépnek. (MTI) BÄCSBOCO®, BÄCSBOaSÖB . sSnHKt K&K&WfiriTX&R&rWáaM A szocialista brigádokra mindig számíthatunk Ellaposodott, elszürkült, hanyatlóban van. A hazánkban éppen negyedszázada kibontakozott szocialistabrigád-mozgalomról — az eddigi eredmények vitathatatlan elismerése mellett — mostanában gyakorta hallani ilyenfajta aggodalmaskodó megjegyzéseket. S ez nem véletlen, hiszen a mozgalomban résztvevők sok százezres tagsága tárgyilagos elemzéssel, a megtorpanás okainak feltárásával is készül a jelentős eseménybe, a szocia- listahrigád-vezetők ez év májusának végén megtartandó országos tanácskozására. Amelytől a brigád tagok a versenyszellem megújulását, a jobb feltételek megteremtését várják, mindenekelőtt az ösztönzőbb anyagi elismerést. De valóban csak erre van-e szükség, vagy valami másra is? A bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezetről ugyanis az a hír járja, hogy itt mintaszerűen élénk brigádélet zajlik, őket vajon elkerülte volna a „válság”? Pénzért sem vállalnák... A bácsbokodi—bácsborsódi közös tanács elnöke, Molnár József megerősíti az Aranykalász Tsz brigádjairól hallott jó véleményt: — Ugye nem kell magyarázni, hogy a tanácsi költségvetésből kevésre telik. Az itt élőknek mindennapos gondot okozó problémák egy részét viszont még pénz híján sem lehet sokáig eltűrni. Megoldásukban a szövetkezetre, illetve brigádjaira mindig számíthatunk. Így például járdaépítésben, aszfaltozásban, fásításban, lomeltakarításban és még mennyi apróságban, amiket felsorolni sem győznék. A mezőgazdasági nagyüzemben egyébként 19 szocialista brigád 276 tagja verseng a szocialista címért, illetve a különböző fokozat elnyeréséért — tudom meg Boros Istvántól, a szövetkezet párttitkárától. Ami egyben azt is jelenti, hogy a dolgozó tagok illetve alkalmazottak közül csaknem minden második részt vesz a mozgalomban. Kérdésemre," hogy e nagy szám — azaz a mennyiség — nem megy-e a minőség rovására, Boros István így felel: — Mondom a tényeket, s ebből ítélje meg a minőséget! Valamennyi brigádunk patronál egy-egy óvodai csoportot vagy iskolai osztályt. Gondolom, ez máshol is így van. De van-e másutt példa arra, hogy a brigádok saját pénzükből a legjobb tanulókat év végén jutalmazzák? Illetve — éppen néhány napja történt —, a József Attila brigád a költészet napja alkalmából szavalóversenyt rendezett az egyik osztálynak. Minden versmonr dó gyereknek ajándékot vettek, persze a győzteseknek nagyobb értékű könyvutalványt adtak. Vagy például bokodi brigád kezdeményezte a káptalanfüredi úttörőtábor felújítását, érthető tehát, hogy tőlünk vettek részt a legtöbben a munkában is. De milyenben? Azt hiszem, aki ott volt, egyetért azzal, olyan mostoha körülmények között pénzért senki nem dolgozott volna. Ingyen, virtusból, persze a mieink is megmutatták, hogy mit tudnak! A vezetésen múlik A párttitkár azt ígérte, hogy a tényéknél marad. Csakhogy, amikor arról beszél, például a brigádok felépítették egyik rokkant nyugdíjasuk házát, a másiknak motorizálták a tolókocsiját, máris név szerint dicséri az élenjárókat. Ugyanígy, amikor a társadalmi munkában vállalt szalmabálázás vagy silózás kerül szóba. (Képzelje, nagyobb a teljesítményük, mint amikor fizetünk érte!) Amikor azt ecseteli, hogy az évente rendszeresen megrendezett politikai, irodalmi, munkavédelmi vetélkedőn mikor, melyik brigád jeleskedik, hirtelen ötlettel sorban elkezdem írni a kollektívák neveit. De egyet sem hagyott ki, mindről mondott valamit, amiben kitűnik a többi közül. — Így ismeri valamennyiüket? — kérdezem. — Talán a párttitkárnak személyes szívügye a brigádmozgalom? — Szó sincs arról, hogy csak az enyém! — tiltakozik. — Szövetkezetünk elnökének, az ágazatvezetőknek, a termelésirányítóknak, a legnagyobb beosztástól a legkisebbig mindenkinek szívügye. No, és persze maguknak a brigádoknak. Nincs más módszer — csodaszer pláne nincs! — csak egy: a vezetőknek nem a brigádnaplókból, évente egyszer kell értékelni a munkát, hanem folytonosan. Mindig köztük élni, meghallgatni a problémáikat, kéréseiket, iíletve, ha megérdemlik, nem egy esztendő múlva, hanem azonnal dicsérni őket. „Egymásra vagyunk utalva” A párttitkárral folytatott beszélgetésünknél nem volt jelen Aladics János, a Szalvay Mihály szocialista brigád vezetője. Amikor megkérdeztem tőle, ha, szót kapna, mit mondana el az országos tanácskozáson — ő ugyanis a bajai tsz-szövetséghez tartozó gazdaságok szocialista brigádjainak egyik küldötte — válaszával mintha Boros Istvánt idézné: — Ha a vezetők nem nyűgnek érzik a versenymozgalmat, ha nap mint nap együttélnek a brigádokkal, akkor nem kell félni az elszürküléstől, megrekedéstől. — Igen ám — szállók vitába Aladics Jánossal —, dehát sok helyen arra hivatkoznak, hogy mindez szépen hangzik, a megélhetésre viszont* kevés. Egy szocialistabrigád-tag ugyanis legfeljebb ezer forint jutalmat kaphat, amiért egész évben hajtani kell, ugyanezt az összeget viszont egy hétvégén megkeresi. — Nézze, ahol erre hivatkoznak, ott fent ás, lent is baj van a szemlélettel — mond ellent a Szalvay Mihály traktorosbrigád vezetője. — Nem szabad ezt a mozgalmat eny- nyire leegyszerűsíteni. Mert gondoljon csak Dele, hogyan képes a mi gazdaságunk egy dolgozóra jutó évi 57 ezer forint átlagbér kifizetésére? Ügy, hogy teljesítmény van mögötte! És akkor vegyük példaként az én brigádomat, amely 1976-ban alakult. A talajelőkészítéstől a betakarításig ott vagyunk a földeken traktorokkal, kombájnokkal, gépsorokkal. Sok múlik a gépeken, de még több rajtunk. Akármilyen kiválóan dolgozik egy csapat, valamennyi tagja nem lehet egyforma. Ha megértjük, hogy egymásra vagyunk utalva, akkor segítünk is a gyengébbnek, és ha kell, akkor el is marasztaljuk. Higgye el, a brigádtársa előtt jobbon szégyel- li magát a lemaradó, mintha a főnök piron- gatja meg. A jó vezető tehát ráhagyja a kollektívára a nevelést, de ha ez sikerült, akkor észreveszi! Kovács Klára Versenytárgyalási felhívás Nyilvános versenytárgyalást hirdetünk Kecskemét 680 ágyas kórház meglévő kazánház tápvízelőkészítés bővítése beruházás teljes megvalósítására, építőipari kivitelezői szervezetek részére. A tápvízelőkészítés bővítését üzemelő 680 ágyas kórház területén üzemelő kazánházban kell kivitelezni. Technológiai szerelés során beépítendő főbb anyagok és berendezések: DH—280 H—K iker H-ciklusú vízlágyító, HG—5 hideggáztalanító, EMSZ vegyszeradagoló, 5 elemes mintahűtő, 15 m3-es pótvíztartály, 3 db CP 3K—40 szivattyú, Hannemann gőznyomáscsökkentő és vízszint- szabályozó. Ezen anyagokat és berendezéseket a szereléshez biztosítjuk. Építőmesteri munkák: meglévő 17 m2-es helyiség átalakítása saválló burkolattal, szellőzéssel ellátva, 33 m3 össz-térfogatú földbe süllyesztett iker vb. savközömbösítő medence építése nyíltvíztartással, gépészeti szereléssel. Kikötött legkésőbbi teljesítési határidő: 1983. december 31. Az ajánlatok benyújtásának és felbontásának határideje: 1983. április 28., 10 óra. Helye: BÁCSBER Kecskemét, Villám I. u. 4. 6001. Pf.: 175. földszinti tárgyaló. Elbírálásra vonatkozó határidő: 1983. május 10., 10 óra. Az érdeklődők részére részletesebb tájékoztatót küldünk, ezen túlmenően a kiviteli tervek mégtekinthetők a BÁCSBER földszinti tárgyalótermében 1983. április 20., 8—16 óra között. Az összeállított ajánlatokat „Kecskemét 680 ágyas kórház kazánház tápvízelőkészítés bővítése pályázat” feltüntetésével várjuk BÁCSBER Kecskemét, Villám I. u. 4. 6001. Pf.: 175. címre. Telefon: 76/21-011. Ügyintéző: Vincze Ottó. BACS-KISKUN megyei beruházási VÁLLALAT. Film az oktatásban Az Országos Oktatástechnikai Központ közelmúltban végzett felmérése szerint ál megkérdezett pedagógusok nagy többsége állást foglalt a film- és a videofelvételek alkalmazásának hasznossága mellett az oktató-nevelő munkában. A több száz általános és középiskolai tanár, valamint szak- felügyelő véleménye szerint rendszeres audiovizuális bemutatókat kellene tartani, ahol megismerhetnék a tantárgyakhoz kapcsolódó legújabb alkotásokat, és módszertani segítséget kaphatnának azok alkalmazásához. A felmérés azt is tükrözte, hogy a tanárok, a tanítók közül sokan nem ismerik a különböző filmtárakat, amelyekből csak a fővárosban 12 található. Az Országos Oktatástechnikai Központ alkotóműhelyeiből kikerültek és kölcsönözhetők már a nevelés színtereihez kapcsolódó, azok problémáival foglalkozó művek is. Ilyenek például a napközivel, az osztályfőnöki órák témáival, a testneveléssel és a technikai tantárggyal foglalkozó. filmek és videó-felvételek. Újdonságnak számítanak a tanárok önképzéséhez és továbbképzéséhez segítséget adó, valamint az. idegennyelv-vizsgákra felkészítő anyagok. Az Országos Oktatástechnikai Központ a pedagógusok igényei alapján tervezi, hogy a jövőben rendszeresen megszervezi az oktatófilmek bemutatóját és az iskolai audiovizuális munkaközösségek tanácskozását. Tanulmánykötet a magyar—szovjet kapcsolatok történetéből
