Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
1983. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 DUNA MENTI ÉPÍTKEZÉSEK Tető alá kerülnek-e a családi házak? Katona Sándor vasbetonszerelő Dunakömlődről bebarangolta a környéket építőanyagért. Meszet Földváron vett. Cementért Bere- mendre meg Paksra utazott. Betonvasat Dunaújvárosban vásárolt. Ajtókért és ablakokért megint máshová ment. S most itt áll a Solti TUZÉP-telepen, és Madár Mihályné vezetőtől kétezer kisméretű téglát kér. — Sehol nem kapok! — szól aggodalmasan. Szorult helyzetben Van. Kétezer téglán múlik, hogy háza elkészüljön. Megkönnyebbül, amikor a telepvezető azt mondja: — Pakson a téglagyár szállítónk. Ha el tudja onnét hozni, a mi szerződéses keretünk terhére, ott megvásárolhatja a kétezer téglát. Megfelel? — Már hogyne! Tervszerűen Madárné szerint nemcsak az építőanyag-kereskedelemnek, hanem a vevőknek is .hasznos az előrelátás. Aki házépítésbe fog, jól teszi, ha szerződik a TÜZÉP- pel, és kitart egy telep mellett, tgy hamarább hozzájut a házra- valóhoz — nem kell fél megyét beutaznia. Az előrelátás Solton bevált. A elep, a tanáccsal ás a pánzinté- etekkel közösen kiszámította, ogy az építőanyagok közül mi- ől, mennyire lesz majd szükség, gy, ilyen tervszerűen kászülhe- ett tavaly a nagygközságben 53 saládi ház. Így kezdhetted új pítést 48 telken. Így válik ked- enc üdülőterületté, hétvégi há- aival a közeli Dunaegyháza. lyen mádon, előrelátóan rendelők meg az 1983. évi árukat, mi- tán tisztázták: hány új telken építkeznek Solton és Szabadszál- áson, s a dunavecsei OTP-fiók társasház-építésre mennyi köl- sönt ad. Az év nem indult rosszul. Az ilső negyedévben 1013 tonna cementet és 50 ezer kistéglát hoztak forgalomba. Alig telt el egy hét a második negyedévből: avkö-U' vetkező, három hónapra rendelt 800 tonna cementből 109 már» megérkezett, s ötvenezer téglából harmincezret szállított a paksi gyár. Kapható kéményszegély-bá- dog, teraszkorlát, tüskésfonat, vastalicska és lambéria is. Egy ragon lécet megrendeltek Vá- mospércsen. Március 23-án sürgették a szállítót, hogy'ideje vol- a már föladni a vagont! Előszállásról egy építtető tíz- zer cserépért jött. Nincs. Ha esz, értesítik. Van viszont ajtó s ablak. Ezekből hetvenet kér a vő. ' >unatetétlenen, Hartán Dunatetétlenen nagyobb kedvvel építkeznek azóta, hogy a társközségnek a hartai tanács megígérte: két év alatt minden utcát kiköveznek, mindenhol járdát építenek a faluban. Üj utca a József Attiláról elnevezett; ebben nár 15 családi házat találunk. Fábián Sándor vb-titkár Har- :án örömmel mutatja a szépen iejlődő Duna menti település há- sait. — Jól látni köztük azt a har- ninckilenc újat, amelybe tavaly ss az idén költöztek be a lakók! mutatja a vb-titkár. — EgyábHartán, Schettrer Péter épülő házánál. • Madár Mihályné az előszállás! vevő ajtóit elő a szállításhoz. Katona Sándor, aki a Dunán innen és a Dunán tuí is vásárolt. (Méhesi Éva felvételei) ként 1985-ig még 91 családi házat akarnak építeni a hartaiak. Bízom-vbame, íipgy .sikenüL>'<*r>’-in; —pSv1 áz ' építőajijr^glkereskpde-^ lem? " — Nálunk az áfész az ellátó. Cementtel, ajtóval, ablakkal, betongerendával, csempével és parkettával jól állunk. Cserép és kisméretű tégla ellenben nincs. A faáru igen kevés,, és akadozik belőle az ellátás. Meszet hol kapunk, hol nem kapunk. így azt az ütemet, hogy eddig tavasztól őszig elkészült egy-egy ház, nem tudom, sikerül-e az idén tartani ... „Mondjon olyan telepet!” Schettrer Péter az ötödik házépítő Hartán egy — még neve- sincs utcában. Jól' halad. Hat- száztötvenezer forintos anyagvásárlás után, s munkahelye, a Lenin Tsz és barátai segítségével, bizakodik, hogy az ötszobás lakás őszre készen lesz. — Mondjon olyan TÜZÉP-te- lepet, ahol mindenfajta építőanyag kapható! Ném köntörfajazott az az építtető, aki Dunapatajon jöttünkre ennyire sarkosan fogalmazott. Valóban: olyan idő (még) nem volt, hogy minden egy helyen kapható lett volna. Ebben a faluban sincs mindenféle építőanyag. | — Mi nincs.? — fordulok Szarnék Mátéhoz, aki egy ház udvarában vezetője az áfész helyi telepének. — Cserép és pala, ez a két fő hiánycikk. Békéscsaba ötezer cserepet szállított az első negyedévben. De hát mi az? Egy házra való. — Kisméretű tégla? — Sokan keresik. Nemrég, hogy ne kelljen mindenkit üres kézzel elbocsátani, a budapesti TÜ- ZÉP-től sikerült 80 ezer kistéglát hozatnom. Kéménynek, boltozatnak csak a kis, tömör tégla jó. Falazóanyagból különben a szükséges mennyiségnek a 40 százalékát kapjuk. Hat pataji lakos úgy segített magán, hogy a házravalót előjegyeztette. Azóta megkaptak mim den szükséges építőanyagot. További 25 megrendelő igényét pedig sikerült részben kielégíteni. A találomra vásárlás, a kapok, vagy nem kapok nem célravezető módszer a magánerős építkezések esetében sem. Jót tesz a terv- szerűség, az előrelátás. Erre alapoz az Alföldi TÜZÉP azzal az újfajta szerződéssel, amelyben — ha aláírja — a vevő kiköti, mikor, milyen építőanyagot szállítson részére a TÜZÉP. Kalocsán van miből válogatni- í.Tudnak a szerződésről Kalocsa tüzelő- és építőanyag-telepén is, de — mint Trapp Mártonná helyettes vezető tájékoztat —, látva a jó kínálatot, inkább vásárol a lakosság, semmint szerződik. A tucatnyi községet is ellátó telepen kétezer-ötszáz mázsa ol- tottmész már a gödörben van. Harminc köbméter léc eladatlan. Tartanak 4 méteres, fűrészelt gerendát,- Hatméteres is volt, de már elfogyott. Ezt azonban tudják pótolni vezetékoszloppal, amely — kettévágva — erős tetőtartó. Cserép kapható. A hullámpala-ellátás szintén jó. A múlt kedden és szerdán 870 ezer forintért vásároltak itt építőanyagot Ez tehát a helyzet jelenleg. Nem rosSz, de egyben-másban, főként a kisebb településeken, akad javítanivaló az anyagellátásban. Körültekintőbb áruelosztással és a lakossági szerződések nyújtótta lehetőségekkel élve, meggyőződésünk, hogy tető alá kerülnek' majd a családi házak az idén is. Kohl Antal HONVÉDELMI NEVELÉS Orvosok és katonatisztek a katedrán Amíg a fiúk kispuskát csattog- tatha.k kint a lőtéren, addig < a ányok bent, az osztályteremben nesterséges légzésben „részesí- ;ik” a gumiból készült ambu- aabát és figyelik: hogyan ver a pulzusa. És mindéi csak kezdetnek számít a bajai III. Béla gimnáziumban, aihol hétfőtől — a honvédelmi nevelés keletén belül — három napig ismerkednek a tanulók az elsősegélynyújtás és a különféle természeti akadályok leküzdésének tudnivalóival, kiegészítéseként a tanórákon elsajátított, idevágó ismereteknek. S amilyen hasznosak ezek az ismeretek az élet nehéz helyzeteiben, olyan hasznos tudni, hogy elsajátításukat hogyan szervezték meg a bajai középiskolában. Szakítva az eddig követett gyakorlattal, összevonták az ilyen pélra felhasználható időt, amelyet aztán ia városi-járási j kórház orvosaival, a helyőrségi laktanya tisztjeivel és katonáival, valamint a polgári védelem szakértőivel közösen igyekeztek minél több tartalommal kitölteni. Ezt szolgálja a tanulóknak a külöri-külön csoportokra való osztása (külön foglalkozáson vesz részt minden évfolyam, s ezen belül is mást csinálnak a fiúk és mást a lányok) csakúgy mint a két napig tartó oktatást lezáró dolgozatírás, amit a harmadik napon honvédelmi ver- j seny követ — terepfutással, árok- ugrással, lövészettel, az eltörött testrészek bepilyálásával és más testi erőt, ügyességet és elméleti felkészültséget egyaránt igénylő gyakorlattal. A versenyben nyújtott egyéni teljesítményeket porltozzák, s a pontok alapján elért minősítés a csákók év végi bizonyítvá- ' nyába is bekerül majd. Szerződéses üzletek Báján „Kijöttünk a 'raktárból, és a nő gondosan lekapcsolta a villanyt. Ugyanaz a nő, aki még tavaly ugyanabból a boltból valóságos szaunát csinált: a nyáriasan meleg márciusban is a legmagasabb fokozaton égette az olajkályhát. — Vígan tehette, hiszen nem ő fizette a fűtőanyag árát!” — Dózsa István, a Bács-Kiskún megyei Élelmiszer Kér reskedelmí Vállalat bajai kirendeltségének helyettes vezetője mondta ezt, arra a kérdésre válaszolva: megítélése szerint milyen eredménynyel járt a kisebb boltok szerződéses formában való üzemeltetése? Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1982 E hagyományossá vált kiadvány évről évre elsőként ad részletesebben számot gazdasági és társadalmi életünk előző évi fejlődéséről, helyzetéről. 'A Statisztikai Kiadó Vállalat idén is felszabadulásunk évfordulójára jelentette meg 40 000 példányban, a magyar könyvkiadásban rekordnak számító másfél hónapos átfutási idő alatt. A zsebkönyv első kiadása — áz 1931—32-es évék adatanyagának közreadásával — 1933-ban jelent meg és a sorozat egészen 1948-ig folyamatos volt. Hosszabb kényszerszünet után a soron következő 16. kötet csak 1956-ban jelenhetett meg, azóta viszont kiadása töretlen. Mind tartalmában, mind kivitelében sokat fejlődött az évek során, és az iránta megnyilvánuló kereslet jelentős példányszámemelést tett szükségessé. A kisalakú könyvecske 240 oldalon, számos színes ábrával és grafikonnal szemléltetve adja közre a legfrisebb, 1982. évi • adatokat. Részletesen beszámol a népességről, a családokról, a foglalkoztatottságról, a jövedelmekről, és a fogyasztói árakról. "Ä lakásépítés és • lakásállomány adatait a legutóbbi népszámlálásból nyert információk te'szik gazdagabbá. Megismerhetők a zsebkönyvből az egészségügy, az oktatás és a közművelődés helyzetét jellemző mutatók. A népgazdaság és az. egyes ágazatok tevékenységének, eredményeinek szokásosan bőséges ismertetése során külön fejezet foglalkozik az energiagazdálkodással. A fontosabb termékek termelési, export- és importadatait a külgazdasági egyensúly változását tükröző számok követik. Újdonság, hogy helyet kapott a kötetben néhány, az újtipusú gazdasági szerkezetre vonatkozó információ is. | A zsebkönyvben szereplő nemzetközi adato.k (a világ népessége, a legfontosabb cikkek termelése, az inflációs ráták országonként stb.) megkönnyítik a világgazdaság főbb folyamatainak megismerését. A kiadvány rövidesen megjelenő angol, német, illetve orosz nyelvű változata a külföldi kapcsolatok ápolásának, az objektív tájékozódásnak hasznos eszközé. Mire jó az önállóság? Nem állította persze, hogy az újszerű feltételek minden zök- - kenőt elsimítottak, minden gondot száműztek a bolthálózatért felelős vezetők életéből. Mert akadt j például olyan kereskedő, akivel néhány hónap eltelte után fel kellett bontani a megállapodást, annyira, félreértette az önállóság fogalmát; úgy gondolta, akkor nyit Ki. amikor akar, és akkor akasztja ki ajtajára a „Zárva” feliratot, amikor éppen eszébe jut. A környék lakói persze nem sokáig tűrték az efféle önkényeskedést: panaszt tettek a városi tanács illetékes osztályán, és a népi ellenőröknél, aminek meg is lett az eredménye. Gyurkity Péterné kereskedelmi előadó siet ehhez hozzátenni: — Ez persze egyetlen ember, szemben az összes többivel, akikkel viszont vitán felül jól jártak a vásárlók: az új „gazdák” sokkal nagyobb gondot fordítanak a megfelelő választék beszerzésére, és a legélelmesebbek akkor sem jönnek zavarba, ha a vevők az általában hiánycikknek számító- olcsó sör, déligyümölcs vagy szárazkolbász után érdeklődnek. — Általános tapasztalat — veszi vissza a szót Dózsa István —, hogy minden tekintetben" igyekeznek elébe menni és alkalmazkodni a vásárlók igényeihez. Legjobban a nyitvatartási idő alakulása jelzi ezt. Az üzemek környékén már reggel 6 óra előtt felhúzzák a rolót, hogy megvásárolhassák tízóraijukat a munkába igyekvők. A kórház melletti bolt gazdája pedig még vasárnap délelőtt is a pult mögött áll, mert ilyenkor fogy el a legtöbb csokoládéja, üdítője. Kell a több? Nem kell! Itt egy pillanatra leteszem a tollat, megállók a jegyzeteléssel, hogy rendezhessem gondolataimat: hogy is állunk?! A vállalat számára nyilvánvalóan előnyös a szerződéses forma, hiszen eleve annyit, de inkább többet kér, mint amennyi a korábbi haszna volt, s ráadásul megszabadul egy csomó gondtól. Az elmondottak szerint jól jártak a vásárlók is. Sőt, a kereskedők is, mert — és ezt szintén Gyurkity Péternétől tudom — a szerződéses üzletekben átlagosan a korábbinak kétszeresére, illetve háromszorosára emelkedett a forgalom, ami természetesen ugyanilyen arányban növeli a pult mögött állók jövedelmét is. Az olvasók joggal hihetnék ezek után: a bajai kereskedők egymást tiporva tülekednek azért, hogy a szerződéses üzemeltetésre felajánlott boltokat a birtokukba vehessék. Nos, ha csakugyan ezt hinnék, úgy alaposan melléfognának. Logikájuknak gáncsot vet ugyanis egy egyszerű tény: a kirendeltség 55 egysége közül jelenleg 13 működik szerződéses alapon — jóllehet ennek éppen a dupláját hirdették még. Váltig állítják azt, ami pedig alig hihető: nincs elég jelentkező ... — A meghirdetett üzleteink közül eddig csak egyetlen egy volt, amelyikre négyen is pályáztak — mondja Dózsa István —, s amelyiknek a kikiáltott 70 ezer forintos bérietil díját a kát- és félszeresére tornázták fel a licitálók. jellemző, hogy ez is trafik volt, ami kedvelt „műfaj” mostanában, egyebek mellett a bizsuk nagyobb árrése miatt. Viszont az élelmiszert és ’húst árusító üzletek közül nem tülekedtek az igénylők: örültünk, ha akadt egyetlen jelentkező. A járt úton kényelmesen? — Talán túl nagy tőkebefektetést kíván egy ilyen szerződés- kötés — mondom. Gyurkity Péterné gyorsan rá- legyint: — Ah, ne higgye: csupán a meglevő árualap húsz százalékát kell kifizetnie, ha az illető a mi dolgozónk volt eredetileg. Ha nem, akkor valamivel többet: harminc százalékot. De még ez sem több általában a harminc— negyvenezer forintnál, amit ráadásul négy havi részletben is ki lehet fizetni. — Akkor talán az alacsony haszonrés riasztja őket vissza ... — Lehetetlen: ez általában ugyanakkora, mint a vállalati kezelésben levő üzletek esetében — mondja erre Dózsa István, majd így folytatja: — Szerintem arról van szó, hogy az emberek megszokták a biztonságot, s azt egyre nehezebben cserélik fel a bizonytalanért, legyen az egyébként bármilyen vonzó summa is. Gyurkity Péterné viszont úgy véli, hogy a nyújtott munkaidő riasztja vissza a kereskedőket: — Nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizetni a szabad időt! — mondja. A nagykorúság követelmény! A Baja és Vidéke ÁFÉSZ központi irodájában Délity András kereskedelmi főosztályvezető és Zsuffa /ígnes üzemszervezési előadó szinte szó szerint megismétli az eddig leírtakat. Az új formában üzemelő boltok színvonala számottevően emelkedett, viszont a kereskedők érdeklődése a szerződéskötés iránt náluk is elmaradt a várakozástól: a tizenhárom meghirdetett boltból eddig csak ötnek akadt gazdája. Vajon miért? — Délity András rendkívül elgondolkoztató szempontokat említ meg válaszul: — Feltűnt nekem, hogy a különböző vidékeken mennyire különböző érdeklődést váltott ki ez az új lehetőség. A jánoshalmi áfész például egyetlen üzletet sem tudott kiadni, ám vele szemben több olyan szövetkezetről tudok, ahol viszont minden üzletre licitáltak. E szélsőségek véleményem szerint az előkészítés különbözőségét tükrözik. Ott, ahol az üzletvezető is csak az újságból tudja meg, hogy kiadó az általa vezetett bolt, nem várható sok jelentkező. Ügy gondolom: a vállalkozók előtt részletesen fel kell tárni, hogy melyik üzlettől mi várható, sőt javaslatot kell tenni arra is, hogy milyen újításokkal .lehetne lendíteni a forgalmon. — Mert bármilyen meglepően hangzik, az az igazság, hogy még a boltvezetők sem ismerik a saját üzletükben rejlő lehetőségeket, hiszen a legtöbbjüknek fo- - galmuk sincs arról, hogy mibe kerül az üzlet fűtése, világítása, vagy hogy • milyen adók terhelik a munkabért — mindmáig ugyanis nem tartoztak rájuk ezek a kérdések. Egyet vártunk tőlük:; növeljék a forgalmat. — A szerződéses üzlet gazdája viszont nem élhet meg alapos közgazdasági tájékozottság nélkül, hiszen nemcsak segédmunkása — igazgatója, főkönyvelője is egyben önmagának. Éppen ezért azt reméljük, hogy idővel a szövetkezet duplán nyer a . szerződéses üzleteken: most növelik valamelyest a bevételeiket, később pedig kinevelik azokat a széles látókörű üzletembereket, akik pillanatnyilag módfelett hiányoznak a nagyobb üzleteink éléről. Káposztás János Diákpolitikusok vetélkedője Véget értek a diákpolitikusok vetélkedőjének megyei döntői. Az egyes megyékből és a fővárosból két-két, — egy középiskolás és egy szakmunkástanuló — csapat jutott tovább az országos döntőbe. A vetélkedő célja, hogy a diákok érdeklődését még inkább felkeltsék a kül- és belpolitikai események iránt, segítséget nyújtsanak az összefüggések feltárásához, azok megértéséhez, a közéletiségre való neveléshez. Az országos döntőt április 22—24. között Siklóson rendezik meg.
