Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-13 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. április 13. TELEPÍTŐ, FAKITERMELŐ, FELDOLGOZÓ SZÖVETKEZETI TÁRSULÁS A KISKUNSÁGBAN Keresik a piacot A harkakötönyi határ egyik félreeső részén fenyőcsemetét ültetnek az Egyesülés Termelőszövetkezet tagjai. Tavaly már egy gyérfüives térséget erdősítettek. Az idén 25 hektárt jövőre 15-öt telepítenek. A VI. ötéves terv végére pedig teljesen '‘beültetik fekete fenyővel azt, az egyébre nem is alkalmas 100 hektárt, amelyet erdő vesz körül. Az ültetőgépet a kiskunsági erdészeti fakitermelő és fafeldolgozó társulástól kapták, amelynek ők is tagjai, öt, .kedvezőtlen adottságú szövetkezet fogott össze azért, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan homokterületeit fával beültesse. Az előző évtizedekben telepített, vágásra érett olasz- nyárasokat kitermelje, faanyagukat feldolgozza, értékesítse. Az öt közös gazdaságnak együttesen 4 ezer hektárnál több erdője van. Területüknek zöme futóhomok, vagy igen alacsony humusz- és szerves- anyagtantalmú homoktalaj. Az egész térségben évente legfeljebb 450—500 milliméter csapadékot mérnek. Ebből a növényzet tenyészidőszakára csupán 260—320 milliméter jut. Gyakori a kora őszi és a késői tavaszi fagy. A mostoha természeti adottságok hatását a talajvíz szintjének nagymértékű ingadozása még fokozza. A szövetkezeti társulás ügyintéző gazdasága a kiskunimajsai Petőfi, amely a szellemi és a műszaki felkészültsége alapján a talajiművelésre, a telepítés előkészítésére, az erdőfelújításra szakosodott. A legnagyobb erdőterületű balotaszállási Kossuth és az Aranyhomok Tsz a fakitermeléssel járó teendőket vállalta el, mivel erre műszakilag is a legalkalmasabb. A zsanai Egyetértés az erdőültetvények vegyszeres gyomirtására, a vég-használatra kitermelt, erdőkben visszamaradt tüskök gombásítására, és ilyen irányú hasznosítására készült fel. A harkakötönyi Egyesülés a fűrészüzemét korszerűsítette. Harkakötönyben már több mint egy évtizede működött egy kisebb fűrésztelep. Jól begyakorlott dolgozói az 1982-ben beszerzett korszerű gépek segítségével sokoldalú munkára vállalkozhatnak. Ké9 A gépesítés ellenére is fáradságos, bár sokkal gyorsabb munka az erdősítés. 9 Fenyőcsemetét ültetnek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan homoktalajon, a harkakötönyi határban. pesek arra, hogy a társulás évente kitermelt faanyagát teljes egészében feldolgozzák zöldséges-, gyümölcsösládákká, rakodólapokká, egyéb faipari készítményekké. A múlt évben ládaelemeket és szabolcsi almásládákat gyártottak. Ezek értékesítése megszűnt, hiszen tavaly az almát sem lehetett eladni. Ládát készletre termelni egyelőre nem érdemes, mert senki sem keresi. A láda és a ládaelemek értékesítésére vállalkozott kecskeméti TSZ-KER még keresi a piacot, talán később sikerrel jár a munkája. A ládagyártás napjainkban szünetel. A harkakötönyi ládaüzem dolgozói egyelőre a szövetkezet többi tagjával együtt erdőt telepítenek, és a fűrésztelep szociális létesítményeinek építését fejezik be. Bizonyos, hogy Bács-Kiskun megyében lesz még szükség a társulás zöldséges- és gyümölcsösládáira, s az egyéb feldolgozott faanyagokra. A kiskunsági erdészeti, fakitermelő, fafeldolgozó szövetkezeti társulás alapítói ezért bíznak a jövőjük- ben, az összefogásuk hasznosságában. Az ágazat fejlesztésére fordított szellemi erőforrás és a jelentős összeg még bőségesen visszatérülhet a környezetet védő nyárasokból, fenyvesekből, az erdősítéssel •hasznosított homoktalaj fatermésének majdani bevételéből. De addig meg kell élniük, és a kiegészítő tevékenység nélkül ez nem könnyű. A társulás egyik-másik gazdasága már ebben az irányban is tett lépéseket, .és a kezdeti eredmény-biztató. Harkakötönyben a gabonaiparral közös takarmánygyára működik az Egyesülés Tsz-nek. Kiskun- majsán a Petőfi Tsz gumiipari üzemet nyitott, és telj-feldolgozójának a termékválasztékát növeli'. A többi szövetkezet is keresi a mezőgazdasági termelést kiegészítő tevékenységet, amellyel gyarapíthatja a bevételét. g, ^ ROSSZ TALAJ — FÜZVESSZŐ — DOLLÁR Többet termelnek az alpári kosárfonók 9 A lakkot' egyelőre ecsetelcssel viszik föl a vesszötermékekre. (Tóth Sándor felvétele) Az idei mérlegzáró közgyűlésen Varga Ferenc elnök nem adhatott olyan kitűnő eredményekről számot a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet tagságának, mint egy évvel korábban. — Sajnos, így igaz, mert a válságos világgazdasági helyzet még a fűzyesszőkosarak eladását is nehezebbé tette — magyarázza az összejövetel után az irodájában. — Ami nem létszükségleti oik-k, azon takarékoskodik a nyugati állampolgár is. Számunkra ennek az a következménye, hogy a kinti kereslet mérséklődése miatt a termékeink árát nem emelhetjük. Ugyanakkor idehaza nőnek azoknak^ az anyagoknak, legelőször is a fűzvesszőnek a beszerzési, illetve előállítási költségei, amelyek a termeléshez szükségesek. Könnyen kikalkulálható, hogy ennek a két folyamatnak a végeredménye .a nyereség csökkenése. — A költségekből, hogy egy szakszóval éljek, nem lehet le- nyesegetrli? -Törekedtünk erre tavaly is,- azelőtt is. Arra látunk lehetőséget, hogy a kosárfonók szervezettebb kiszolgálásával jobban hasznosítsuk az élőmunkát. Sajnos, a múlt évi | millió forintos költségnövekedést nem tudtuk kivédeni, viszont az idén -ezen a területen mindenképpen tovább akarunk lépni. — A fűzvessző ára fölfelé tart? — Évente 15—20 százalékkal kerül többe. Az előállítása visz- szaesőben van, mert munkaigényes, s ezt a tsz-ek egyre kevésbé vállalják. Ez relatív,kereslet- növekedést idéz’ eíő. — Ez fenyegető jel a jövőre nézve? — Magunk vagyunk kénytelenek vesszőt telepíteni és művelni. A mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeket bérbe vész- szűk a, környékbeli termelőszövetkezetektől, így például a helybeli Buzakalásztól, a kiskunmaj- sai Jonathántól, sőt még Szánkon is érdekeltek vagyunk. Tehát végül is a rossz talajon gazdaságos nyugati exporthoz' terem alapanyag. A jövőnket csak így biztosíthatjuk be. — Munkaerő van elegendő? — Sajnos, a sokoldalú, vagyis bármilyen új termékre gyorsan átállni képes kosárfonók száma kisebb a kelleténél. Amikor egy- egy előnyös, de rövid ha'táridőre szóló megrendelés befut, néha bajban vagyunk. Összesen 224 tagja van a szövetkezetnek, de a zömük bedolgozó, akiknek a munkáját nem lehet úgy szervezni, irányítani, mint a közös üzembeliekét. Egyébként a tervünk megvalósításához elegen vagyunk. — Mit terveztek 1983-ra? — A tavalyi 22 millióból az idén 24,5 millió forintra akarjuk növelni az árbevételt, a termelés bővítésével. Nyereséget 2 milliót terveztünk, ami a tavalyi 814 ezer ,forintnál több, de az 1981. évinél kevesebb. Ezekben a számokban benne van a fonott bútort gyártó vezsenyi részlegünk és az itteni faipari műhely várható termelése is. — A faiparosok mivel foglalkoznak? — Ruhaszárítókat készítenek, szintén dollárelszámolású exportra. Idén új szalaggal bővítettük a kapacitást. Azért, hogy ez sikerült, hálásak vagyunk a Dunavecsei Fémipari Vállalatnak, amely méltányolta külkereskedelmi érdekeltségünket és soron kívül eladott nekünk négy fúrógépet. — Mit vd& ettől az évtől? — A szövetkezetnél alapos munkát. Ami a működésünk népgazdaságon belüli feltételeit illeti, jó lenne, ha az importkorlátozó intézkedések különbséget tennének a tőkés exportra termelők és a csak belföldre szállító üzemek körzőit. Mert sajnos, tavaly még bennünket, a minimális importigényű, kicsi, soha semmi állami támogatást nem kérő és kapó, a semmiből dollárt előteremtő szövetkezetét is sújtotta a differenciálás hiánya — mondja Varga Ferenc, a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet elnöke. A. T. S. sajtóposta: n KÉRDEZZEN - FELELÜNK A nyugdíjasok foglalkoztatásáról _ A megye számos vállalatánál, szövetkezeténél, intézményénél dolgoznak nyugdíjasok, s közülük többeket ért kellemetlenség nemrégen. Az történt, hogy a hivatalosan előírtnál hosszabb idejű munkavégzésük, illetve a megszabott összeghatár fölött felvett bérük miatt korlátozták, sőt némely esetben szüneteltették az ellátásuk folyósítását, az egyikükkel pedig visszafizettették a nyugdíja bizonyos részét. Panaszkodó olvasóink kevésbé ismerik a munkavállalásukkal kapcsolatos rendelkezéseket, melyekről lapunkból szeretnének értesülni. Mindenekelőtt elmondjuk, hogy e rovat kötött terjedelme következtében nem .térhetünk ki a témakörrel összefüggő valamennyi kérdésre, s ehelyett csupán a legfontosabb tudnivalókat tesszük közzé. Részletes felvilágosításért a .munkáltatóknál lévő szakszervezeti bizottságokhoz és azok jogsegélyszolgálataihoz forduljanak az érdeklődők, kiknek figyelmét az alábbiakra hívjuk fel: Az özvegyi és a szülői nyugdíj, meg a baleseti járadék az érintett személy munkavégzésére és keresetére tekintet nélkül folyósítandó. Hasonló kedvezményt élvez a bérezésben részesülő vak nyugdíjas, valamint az, aki munka- és szövetkezeti .tagsági viszonyban áll, .feltéve, ha az ellátása nem több idén a havi 2200 forintnál. Néhány munkakörben — óvónőként, egészségügyi és szociális intézmény szakdolgozójaként, portásként, házfelügyelőként, mezőgazdasági termények Ibetakarítójaként stb. — úgy láthatja el feladatát a nyugdíjas ember, hogy nem kell tartania nyugellátására kiható szankcióktól. Ami pedig az alkalmazásával összefüggő juttatásokat — például a jubileumi jutalmat, az újítási díjat és az egyéni kitüntetéssel járó pénzt — illeti, azok nem számítanak be a nyugdíjfolyósításnál irányadó úgynevezett keretösszegbe. Lényeges megjegyezni, hogy a munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban, vagy bedolgozó- .ként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas addig kaiphatja ellátását zavartalanul, míg a naptári évre megállapított 1260 órán belül dolgozik, s nem keres többet 60 ezer forintnál. Amennyiben túllépi ezen idő- és bérkeretet, a rokkantsági és baleseti ellátás összegét csökkenteni, az öregségi nyugdijat pedig szüneteltetni kell. Ez utóbbira vonatkozó szabály általánosan. érvényes, ha a nyugdíjas keresőfoglalkozású — iparjogosítvány alapján végez munkát, mérnöki gyakorlatot folytat stb. — és meghaladja a 60 ezer forintot az adóköteles- jövedelme évente. Végezetül arról szólunk, hogy- az említett keret- határok túllépése után felvett nyugdíj jogalap nélkülinek minősül. Ezért felelős lehet a nyugdíjas, aki a munkaviszonyáról nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a nyugdíjfolyósító szervet, s mulasztás terhelheti a pontatlan adatot szolgáltató munkaadót is. Hivatalos vizsgálat dönti el, ki köteles a visszafizetésre. Indokolt esetben elrendelhető az egyenlő arányú .visszatérítés is, _ Még annyit: a szabálytalan pénzfelvételtől számított 90 napon belüli írásbeli határozattal, kötelezhető^ a nyugdíjas az ellátási összegének megtérítésére; az e határidő lejárta után érkezett iratban foglaltakat viszont csak a saját felelőssége esetén kell teljesítenie. Mitől függ a felmondási idő mértéke ? A hetényegyházi C. B.-né mindössze két és fél év elteltével távozik munkahelyéről. Felmondásának idejét azonban hat hétben állapították meg, amivel nem ért egyet. Ezzel kapcsolatban írja: „Tudomásom szerint az ugyanazon cégnél eltöltött sok év után növekedhet csak pár héttel a minimum 15 napos felmondási idő,.én pedig másutt dolgoztam korábban, s így tevődik össze a hosszabb munkaviszonyom, melyet most alapul vettek. Vajon helyesen?” Mint a Munka Törvénykönyve leszögezi, a tizenöt naptól hat hónapig terjedő felmondási idő mérté-, két a munkaviszony tartamától és a végzett tevékenység jellegétől függően határozza meg a kollektív szerződés. Ez részletesen taglalja az alkalmazással összefüggő vállalati feltételeket. Ha azonban nem tér ,ki minden esetre, akkor az említett legmagasabb rangú jogszabály, s a végrehajtási utasítása a mérvadó. Utóbbi valóban előírja, hogy a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban -.töltött tíz év után 4, húsz év után 5, harminc év után 6 hétre emelkedik. A kérdés önként adódik: ilyenkor csupán a legutolsó munkaadónál eltöltött hónapok, évek a fontosak? Szó sin-cs róla. A törvény szerint a hivatalosan nyilvántartott valamennyi munkaviszony egybeszámítása szükséges a felmondási idő mértékének a megállapításához. Az ekképpen eljáró cég elleni panasz tehát csak alaptalan lehet. Mégis javasoljuk, győződjön meg — a helyi szakszervezet közreműködésével —, megfelelően döntöttek-e felmondása ügyében az illetékesek. Ajándékozás és illeték Bácsalmási, kalocsai, tiszakécskei lakosok kerestek fel bennünket a minap, s közölték, hogy a házingatlanuk ajándékozásának gondolatával foglalkoznak. A részleteket már megbeszélték az érdekeltekkel, tartanak azonban az ügylettől, mert hallották, kissé bonyolult a vele járó adminisztráció, meg aztán az illeték alapjául szolgáló részek értékeit is néha megváltoztatják (felemelik) a hatóságok. Olvasóink kérik, tájékoztassunk arról, mivel kell számolni ilyen esetben. Értesülésünk szerint Báes-Kiskunban jelentős az ingatlanok ajándékozás útján történő forgalma, melynek során általában közeli hozzátartozók, vagy rokonok és ismerősök a kedvezményezettek. A dolgok adminisztratív része pedig egyszerű, s még az illeték körül sincs ba,j. ha az ügyfelek a szükséges ismeretek alapján járnak el. Hogyan juthatnak ez utóbbiakhoz? A Kecskeméten lévő megyei illeték- hivatal hétfő kivételével minden munkanap készséggel áll az érdeklődők rendelkezésére, s felvilágosítást ad — akár telefonon is. Ám jól feszi az, aki ilyen ügyek lebonyolításához csak akkor kezd hozzá, ha előzőleg informálódott a jogsegélyszolgálatnál, esetleg az ügyvédi munkaközösségben. És most nézzük röviden a konkrét teendőket: Az ingatlan ajándékozását írásba kell foglalni, s e szerződés — melynek elkészítését célszerű jogász szakemberre bízni — megkötésekor két tanú jelenléte szükséges. Az iratot — hozzácsatolva a helyi tanács által kiállított értékbizonyítványt és igazol£sA~arról, hogy a, megajándékozott nincs Jspr- látozya az ingatlanszerzésben — eredetiben, és két másolati^ • példányával a kiállítástól .számított,. -,30 napon belül kell továbbítani az illetékhivatalhoz, mely a helyszínen is ellenőrzi, milyen érték cserél gazdát. Néha valóban sor kerül a megállapított összeg módosítására, amennyiben nem reális a ko- rábhi értékelés. Ezt követi az illeték megállapítása, melynél aszerinti százalékkulcsot használnak, milyen forgalmi értékről van szó és ki az ajándékozott. Az illetékbefizetési kötelezettség teljesítése után jegyzik be a telekkönyvnél az új tulajdonos nevét. FOGADÓSZOBA LEVELEKBŐL— RÖVIDEN Számomra is teljesen világos, hogy az elsősorban fekvőbetegekkel foglalkozó olyan nagy egészségügyi intézménybe, mint például a kecskeméti megyei kórház, nem engedhető be bármikor bárki. Hiszen a korlátlan jövésmenés következtében aligha folyna ott zavartalanul a gyógyítómunka. Az viszont enyhén szólva meglepő számomra, hogy a baleseti ambulanciát, magyarul a sérüléses járóbetegellátó szolgáltatását is csak afféle közelharc árán lehet igénybe ’ venni az ügyeleti napon. Ugyanis ezt tapasztaltam április 3-án délelőtt kilenc óra körül, amikor a dagadt karú 10 éves kisfiámmal próbáltam átlépni a Nyíri úti új létesítmény küszöbét. Az esetet azért adom közre, hátha elejét lehet venni ezáltal a hasonló kellemetlenségeknek. Kezdem azzal, udvariasan köszöntem a portásnak, s érthetően adtam tudtára, mi járatban vagyok. Kissé mogorván nézett rám, majd nyomatékos hangsúly- lyal kérte a beutalót. Mire válaszoltam, hogy a gyermek nemrég zuhant le a fáról, azóta szinte szenved a fájó karja miatt, s mert vasárnap lévén, sehol sincs orvosi rendelés, ezért jöttem a baleseti ügyeletre. Érvelésemmel azonban mit sem törődött a gyanakvó úr, és megismételte, hogy a kórházba be nem tehetjük a lábunkat orvosi papír nélkül. Ekkor arra akartam rábírni, legalább nézzen a fájdalomtól eltorzult arcú kisfiúra. Nem tette. Ám határozottan megparancsolta, mutassa meg neki a dagadt testrészt, majd megállapítja, igazat mondok-e. Dühömben nekiszegeztem a kérdést: ha súlyos nőgyógyászati panasszal állnék itt, engem is maga vizsgálna meg először? Kínos reagálásként csak ama megjegyzésre futotta szótárából, hogy egy közönséges nő vagyok. Vállalva e titulust, a jóváhagyása nélkül léptük át a szigorúan őrzött bejárót, és siettünk az ambulanciára, ahol Tege doktor kedvessége, megértő türelme csillapította csak némileg a fel-4 zaklatott kedélyemet. Különben a fájó kar törött volt, s a késedelmes begipszelése komplikációval is járhatott volna. Fiam csak májusban szabadulhat meg e „pólyától”. Még ma iá borzongva gondolok arra, mi történik, ha hiszek, jobban mondva engedek az önhatalmaskodó portásnak és a balesetes gyermekkel orvosi . ellátás nélkül távozunk a kórház kapujából... (Elmondta: Rehák Istvánná ballószögi olvasónk.) Messze van a postaláda Búzás Pál, Börönte Gábor, Danka Istvánná és Vika István írta alá a szerkesztőségünkhöz érkezett levelet. Megtudjuk belőle, hogy e családok a Belsőnyír nevű külterületen élnek, amely közigazgatásilag tavaly év vége óta már nem Hgtényegyházához, hanem a megyeszékhelyhez tartozik. Ettől kedvező változást reméltek az emberek, de csalódtak, melyről a következőket panaszolják: Sajnos, továbbra is a szű- kebb lakóhelyünktől távoli kisközségben foglalkoznak az adóügyünkkel, meg a körzeti orvost is ott találjuk meg. De az igazán hosszú — több kilométernyi — az a dűlöút, ami a várossal ellentétes irányban levő úrihegyi bolt melletti postaládákhoz vezet. Eső alkalmával akkora arrafelé a sár, hogy a leveleinkért, előfizetett újságjainkért napokig nem tudunk elmenni. Ilyenkor úgy érezzük, el, vagyunk zárva a világtól. Ezúton kérjük az illetékesedet, vizsgálják felül a döntéseiket, s intézkedjenek annak érdekében, hogy a postai gyűjtőládák a jó útviszonyok közepette megközelíthető kecskeméti belterület közelében legyenek elhelyezve! Szerkeszti: Velkei Árpád Levéléím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
