Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983 április 28 A betűszekrénytől az Eötvös-díjig FÓRUM A MUNKAHELYI LÉGKÖRRŐL Mit vesz észre a vezető? • Dr. Cserháti László. • ígért János. • Dömötör Tibor. • Adorján Mihály. Mikor, s mitől jó a munkahelyi légkör? Milyen konkrét jelenségek figyelmeztetnek arra, ha valami nincs rendben? A mindennapok so­rán gyakran felmerülő kérdések tisztázására, megvitatására szervezett nemrégiben fórumot a megyei pártiskolán vezetési ismereteket tanul­mányozó hallgatók kecskeméti csoportja számára Budainé Stirb Irén, a pártépítési tanszék vezetője. Betegség miatt a szóvivő tisztét egy má­sik — a tiszakécskei — csoport osztályvezető tanára, dr. Cterháti Lász­ló vállalta. A válaszadásra a hallgatók közül Dömötör Tibort, az Új­pesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregysége igazgatóját, meghívott ven­dégként pedig Adorján Mihályt, a kecskeméti Városi Tanács V. B. tit­kárát, ígért Jánost, az Alföldi Cipőgyár és Sohajda Józsefet, a megyei Autóközlekedési Tanintézet igazgatóját kérték fel. t Sohajda József. — Mitől függ a jó hangulat egy adott munkahelyen? I. J.: — A légkört alapvetően az egyén közérzete határozza meg, az egyéni képességük kibon­takoztatásának lehetőségei. Sezek gyakran nincsenek összhangban a csoport- vagy társadalmi ér­dekkel. Például azért, mert vala­ki nem választhatott a képessé­gének megfeleld pályát, vagy egy adott munkakör betöltésénél le­becsüli, illetve túlértékeli önma­gát. Egy ember rossz közérzete miatt még lehet jó a légkör, de ha a kollektíva képtelen befolyá­solni, irányítani, akkor következ­mények várhatók. Egyetlen sze­mély rágódása. állandó rossz hangulata hosszú távon átragad­hat másokra is. A. M.: — Megfelelő képesség, felkészültség, ezzel egyetértek. De ezen túl, még ide tartozik az is, hogy van-e biztonságérzete a dolgozónak? Látja-e a feladata fontosságát, értelmét, dönthet-e önállóan abban az ügyben, amit alaposan ismer, vagy beleszólnak mások, netán kevesebb hozzáér­téssel? S e kérdések máris rá­mutatnak arra, hogy a vezetőnek óriási szerepe van a munkahelyi légkör alakításában! D. T.: — Igen. Alfája és óme­gája a jó közérzetnek, hogy a ve­zető minden szinten megfelelő feladatokat tudjon adni, s a fel­adatokkal összhangban levő ha­táskört. S. J.: — Természetesen a sze­mélyi, tárgyi és szervezési felté­teleket nem szabad különválasz­tani, illetve valamelyiknek a fon­tosságát előtérbe helyezni. Hiszen az adminisztrátor íróeszköz, a gépkocsivezető-oktató üzembiztos autó nélkül nyomban rosszul érzi magát. A példák persze sarkítot­tak, a valóságban valaminek a hiánya nem mindig ilyen szem­beszökő. De ha a vezető a jelzé­seket, figyelmeztetéseket várja, meghallgatja, ezek alapján intéz­kedik, akkor nincs nagy baj. Ten­denciájában, hosszabb idő alatt értem ezt. A munkahelyi légkör ugyanis mindig pillanatnyi szi­tuációkból, elemekből épül fel, a vezetésnek a feladata — hangsú­lyozom, hogy folytonosan! — a javuló irányt segíteni, tartani. — Miből érzi a vezető a ve­szélyt? — D. T.: Sok jelből lehet kö­vetkeztetni. Például hogyan vi­selkednek a dolgozók a bérek aláírásánál, a folyosón, örökké egymást — munkatársaikat, be­osztottaikat, feletteseiket — figye­lik-e? Ha szüntelenül azzal fog­lalkoznak, mennyi pénzt kapott a másik, ki, ki előtt mit beszélt, ez már a megromlott helyzetre utal. S rövidesen romlik a pro­duktum, a teljesítmény. — Csakhogy elégedetlenkedők mindenütt vannak, s ezekből előbb-utóbb ellendrukkerek lesz­nek, akik híveket igyekeznek to­borozni. Mit tegyen velük a ve­zető? A. M.: — Azt hiszem, nincs olyan munkahely, ahol soha sen­ki nem sértődik meg, vagy nem irigyli a másiktól a magasabb ju­talmat, fizetést. De! Nemcsak a vezető értékel, hanem a kollek­tíva is. Ha minden elismerés ki­bírja a kollektíva kritikáját, ak­kor egyetlen ember hiába1 ágál. Egyébként hol alakulhatnak ki klasszikus klikkek? Ahol az em­berek nem mondhatják el nyíltan a véleményüket, vagyis nincs de­mokratikus légkör. I. J.: — Minden szituáció más, tehát mindig mérlegelni kell, hogy mekkora erőt képviselnek az ellendrukkerek, illetve hogyan tudják befolyásolni a fő felada­tot, a termelés, a gazdálkodás egészét. Ha alig, a beavatkozás többet árt, mint használ» Ellen­kező esetben viszont a vezeTő merjen nyíltan szembenézni ve­lük, vagyis mindenekelőtt tisztáz­ni, megbeszélni a vitás dolgokat a kollektíva előtt. A dolgozók többségében ugyanis van egy he­lyes ítélőképesség, el tudják dön­teni, hogy valóban a jobbítás ér­dekében vitatkozunk-e, vagy pe­dig egyéni sértődöttségből nagyít fel valaki egy kis problémát. D. T.: Az ellendrukkerekkel szemben egyetlen fegyver van; az ő harcmodoruknak épp a fordí­tottja: a nyíltság! (Ügy véljük, hogy az elhang­zottakból nyújtott ízelítő a fórum hallgatóin kívül másoknak is ér­dekes, sőt tanulságos 'lehet.) Kovács Klára Amíg várakozom rá, van idő körülnézni az irodában. Nyomtat­ványok, díszdobozok, öntapadós címkék sokasága mintegy bizo­nyítékként, mi mindent gyárt a Petőfi Nyomda hazai és külföldi megrendelők számára. A tár­gyalóasztalon és az íróasztalon halomban állnak a különböző ira­tok, prospektusok, mintanyomtat­ványok. Ez a tervszerű rendet­lenség mutatja, aki itt' dolgozik, szeret mindennek alaposan utá­nanézni, megvizsgálni a dolgokat színéről és fonákjáról. Ablaka István korát meghazudtoló für­geséggel szinte beviharzik a szo­bába, s nyomban a lényegre tér: — A nyomdászságot már az anyatejjel szívtam magamba, hi­szen édesapám is nyomdász volt —, a szinte magától értetődően beszéli el édesapja küzdelmeit, gyermekkorát. — Az apám 1919- ben Szegeden a párt elnöke volt, s mint a Dugonics Nyomda ve­zetője, ők készítették a Vörös Új­ságot. Az ellenforradalom üldöz­tetése elől menekülnie kellett, s jó néhány évig munka nékül ten­gődött. Szorgalmas ember volt, szerétté a szakmáját, s némi bankkölcsön és más segítséggel, egy nyomdát nyitott... Nyom­dát? A szakmában úgy mondják: „kócerájt”, mert két betűszek­rény, s egy lábbal működtethető amerikai nyomógép volt ben­ne... Ketten voltunk testvérek, én meg a bátyám, s már isko­lás korunkban, amikor vége volt a tanításnak, a nyomdába men­tünk. Apánk a vinkelt —- sorjá- zót — már a kezünkbe nyomta, megengedte, hogy szedhessünk. Nem sok idő kellett hozzá, s ön­állóan ki tudtunk szedni névje­gyet, vagy kisebb munkát. Apám mégsem maga tanított bennün­ket, inasnak máshová adott. Én Szegeden, a Nemzeti Sajtó Nyom­dájában szabadultam, megszerez­tem a szedő, a gépmester és a könyvkötő szakmunkás-bizonyít­ványt. Nem ok nélkül kellett mind a három szakmát megta­nulnom, mert akkor a nyomdász csak úgy élt meg, ha a kézirat­ból egymaga könyvet is csinált. Már akkor szerettem ezt a szak­mát, s 1938-ban mestervizsgát tettem. A két Ablaka-fivér a családi nyomdában dolgozott, de 1939-ben veszélybe került a Délmagyaror- szág . című lap megjelentetése. Nem betiltásról volt szó, hanem nyomdájának megszüntetéséről. A régi munkásmozgalmi emberek az Öreg Ablakára gondoltak, az h’osz- szas töprengés után vállalta, s 1939 húsvét utáni kedden már ők nyomták a Délmagyarország című lapot. Ennek a nyomdának volt művezetője és gépszedóje Ablaka István. A katonai behívások őt sem hagyták dolgozni, de szeren- ■v esés volt, mert olyan beosztásba került, hogy éjszakája szabad volt. S ezt használta fel arra, hogy ki­szedje a Délmagyarországot... — Vass Zoltán 1944 októberé­ben újságot indított, s ehhez nyomdászok kellettek. Rám gon­dolt, s én szívesen vállaltam. Át­alakítottam a Linotype szedőgé­pet petróleumfűtésre, s gyártot­tuk a röpcédulát, az újságot, sőt, én szedtem ki először Vass' 'Zol­tán Tizenhat év a fegyházban cí­mű könyvét... Az államosítás után három hónap múlva kine­veztek a Nyomdaipari Egyesü­lés anyag- és áruforgalmi veze­tőjének, s tizenkilenc üzem tar­tozott hozzám, köztük a kecske­méti. nyomdák is. Nem sokkal később Pestre hívtak. A Helyiipa­ri Minisztérium anyagellátó vál­lalatánál osztályvezető lettem, s feladatom volt a tanácsi és a szö- vekezeti nyomdák anyagellátása. Dolgoztam a papíriparnál is, majd a Nyomdaipari Ellátó és Készletező Vállalat igazgatóhe­lyettese lettem. A véletlen összjátéka volt 1961 elején, amikor éppen a kecske­méti nyomda ügyeit intézte, hogy összetalálkozott dr. Bruncsák Andrással, a megyei tanács ipa­ri osztályának akkori vezetőjé­vel. Gyorsan megegyeztek. Ablaka István vállalta, hogy Kecske­métre jön nyomdaigazgatónak. — Huszonkét év hosszú idő, ám még ma is jól emlékszem, hogy a nyomda éves termelési értéke akkoriban 5 900 000 forint volt, de még ugyanabban az év­ben elértük a 8 milliót. Mond­ták, több nőt foglalkoztassunk, de pénz nincs, keressem a meg­oldást. Megtaláltam. Még abban az évben, decemberben Lajosmi- zsén megnyitottuk a dobozüze­met, mert ingyen megkaptam a Glóbustól a dobozgyártó gépeket. Következő, évben Kiskunmajsán már cigarettapapírt gyártottunk, Kerekegyházán új üzemet nyi­tottunk, Kiskunhalason doboz­gyárt létesítettünk. Tíz év alatt a munkáslétszám megtízszerező­dött, de nem mondtam le eredeti elképzelésemről: minőségi nyom­dát szeretnék kialakítani. Egy évtizedig vártam erre. Ma már elmondhatom, hogy a legmoder­nebb négyszínnyomó ofszet gép áll rendelkezésünkre, és az or­szágban először valósítottuk meg az öntapadós címke gyártását, az elektronikus fényszedést. Eves termelési értékünk ma már meg­haladja az 510 milliót, de tu­dom, további fejlesztésre van le­hetőség. Ablaka Istvánról köztudott, hogy széleskörű, kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatokkal, ha­talmas ismeretségi körrel rendel­kezik. S ez még ' nem minden. Keresi az újat, a modernt, ezért hajlandó kockáztatni is, Ebben az évben például 14 millió fo­rintért új gépeket vásárolnak, .s lehetőségük kínálkozik egy újabb 30 milliós hitel megszerzésére. Ebből négyszínnyomó ofszet- és stancológépet vásárolnak. Egy terv, amely már majdnem reali­tás: külön iparitanuló műhelyt alakítanak ki, ahol egy kétszín- nyomó ofszetgépet működtet­nek, amellyel 150 millióval emel­kedik a teljesítmény. — Május elsején lesz éppen ti­zenhárom éve, hogy új nyomdát avattunk, de ma már ez a telep is kétszer akkora, mint az ava­táskor ... Meddig csinálom^ Az a típusú ember vagyok, aki nem szereti abbahagyni, addig dolgo­zom, ameddig egészséggel bírom. Ez a nyomda mindenre képes, mégis tovább kell fejleszteni... Ablaka István munkáját, szak­mai tevékenységét sokszor elis­merték. Háromszor kapta meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, birtokosa a Murika Ér­demrend arany fokozatánajr. Legutóbb huszonkét évi vezetői, alkotói munkája elismerésekép­pen az Eötvös Loránd-díjat kap­ta meg. Szerkesztőségünknek szo­ros és baráti kapcsolata van Ablaka Istvánnal. Rajta is mú­lott, hogy az országban második­nak tért át a Petőfi Népe az ofszetnyomásra, s kapta meg a jelenlegi formátumát. Sok évtizedes szakmai életút, amelyből nem hiányoznak a buk­tatók, a kudarcok, de a sikerek sem. Ablaka István mindig opti­mista volt, jelenleg is. az, mert elkötelezett a párt iránt, s hite van az emberekben ... Gémes Gábor Milliókat érő ötletek A jánoshalmi Petőfi Termelőszö­vetkezetben négy évvel ezelőtt ké­szült el az újítási szabályzat. Ettől kezdve Szerezla László, a mezőgaz­dasági nagyüzem újítási előadója. Elmondja, hogy még mindig sok ad­minisztrációval jár egy-egy ésszerű gondolat megvalósítása, hosszantar­tó folyamat míg abból valóság lesz. Ennek ellenére a Petőfi Termelő- szövetkezetben az elmúlt esztendő­ben csaknem négymillió forint hasz­not hoztak a dolgozók ötletei. A sokszor jelentéktelennek tűnő ésszerű­sítés számottevő jövedelmet húzhat. Pél­dául a takarmánykeverő üzem technológiai folyamatának egyszerűsítése egy év alatt csaknem 230 ezer forint villaimosenergia- költség-megtakarítást jelentett. Ugyancsak érdemes megemlíteni a takarmánykeverő porszűrőjének az átalakítását. Csáki János, az állattenyésztési főágazat műszaki veze­tője és Fajszi József, a takarmánykeverő vezetője .közösen valósították meg. A ter­melőszövetkezet pályázatot hirdetett erre az ésszerűsítésre. A keverőnél ugyanis nagy volt a póriási veszteség. Az átalakítással hetven százalékkal csökkentették, ezzel egy év alatt csaknem 370 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg, amely lényegé­ben a jószágok etetésére alkalmas takar­mány. Érdemes azt is hozzátenni, hogy ez­úttal számottevőén csökkent az üzem kör­nyezetszennyező 'hatása. Szerezla László maga is újító. Csáki Já­nossal együtt a baromfitelepeken alkal­mazott magyar gyártmányú önetető hajtó­berendezésének átalakítását oldották meg. — A gépek a régi szerkezettel .nem felel­tek meg a korszerű követelményeknek — magyarázza az újítási felelős — ezért úgy gondoltuk, hogy vagy átalakítjuk vagy úja­kat vásárolunk helyettük. Az előbbi meg­oldás olcsóbb. Ezért sok fejtörés után en­nél maradtunk. Tekintettel arra, hogy az egyik „ötlet­gazda’’ Szerezla László volt, aki az üzem újítási felelőse, az elgondolás elbírásálásá- hoz a szövetkezet külső szakértőt is igény­be vett. Az ő véleménye szerint több mint hárommillió forint értékű gépet helyette­sít az ésszerűsítés. Ezen kívül előnye az etetési idő csökkentése, a jobb takarmány- elosztás. A pecsenyecsirke-telepen teljes egészében átalakították az önetető gépeket, mm § Csáki János, a termelőszövetkezet leg­eredményesebb újítója, aki Fajszi József­fel együtt megvalósította a takarmányke­verő üzem porszűrőjének ésszerű átalakí­tását. a törzstelepen pedig részben vezették be ezt az újítást. Az elgondolást még két ba. romfitenyésztő közös gazdaság is átvette. Egyébként a Petőfi Termelőszövetkezet is vesz át üzemektől újítást. A mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezettől például a Bábolna-rendszerű szárító hőszigetelésére vonatkozó elgondolást is megvásárolta. A tapasztalatok jók, az eljárás öt százalék energiaköltség-megtakarítást eredménye, zett. Jelenleg tárgyalnak .a kaposvári AFIT- tal a ZIL tehergépkocsik dieselesítésére vonatkozó ésszerűsítés ímegvásárlásáról., Az újításokért mintegy 60 ezer forintot fizetett ki a termelőszövetkezet az ötletek gazdáinak. — Az újítási céloknak alkalmazkodniuk kell a népgazdaság és az üzem igényeihez. A jelenlegi gazdasági helyzetben segíteni akarjuk a kormány energiatakarékossági programját. Törekszünk a költségek csök­kentésére — természetesen az ésszerűség határain belül — az eredményesebb ter­melésre, vagyis arra, hogy' minél kevesebb ráfordítással a lehető legmagasabb értéket állítsuk elő — mondja a termelőszövetke­zet újítási előadója. K. S. Fejlődik a szövetkezetek önkormányzata A mezőgazdasági szövetkezetekben ezekben a napokban dolgoznak az alapszabály és a belső szabályzatok módosításán. Az általános fejlődés, a változások, amelyek .befolyásolták az üzemek gazdálkodását, az önkormányzat módosítását is sürgetik. Az új alapszabály tartalmazza a tagok alapvető jogait és köte­lezettségeit. A tapasztalatok szerint az egy­szerűségre, áttekinthetőségre és a közérthető­ségre törekednek az üzemekben. A legtöbb gazdaság közgyűlésén .megtárgyalták és elfo­gadták az alapszabály-módosítást és -kiegészí­tést. Egyébként a rendelkezések szerint a mun­ka határideje ez év június 30. A belső sza­bályzatok elkészítésének pedig december 31. Melyek a legjelentősebb változások az ön- kormányzati szervezetben? Ha az alapsza­bály másként nem rendelkezik, a közgyűlés hatásköréből a .küldöttgyűléshez kerül a mér­leg, a terv, a zárszámadás jóváhagyása, és meghatározott esetekben az alapszabály módo­sítása is. A módosult rendelkezések a koráb­bi kettővel szemben. évente egy közgyűlés megtartását írják elő. A küldötteket a koráb­bi két esztendővel szemben , ötre választják. A munkahelyi közösségek működésében legjelen­tősebb változás, hogy megszűntek a létszámra vonatkozó kötöttségek, és az összehívásukra vonatkozó előírások. A 'tanácskozás vezetőit két év helyett öt évre választják. A jogsza­bály-módosítás nem teszi kötelezővé a mun­kahelyi közösségek számárg a közgyűlés anya. gának megvitatását, de változatlanul fontos teendője a demokratikus fórumnak, hogy, előzetesen ^ megtárgyalja a küldöttgyűlés anyagát. Bővült a szövetkezetek vezetőségének hatásköre is. Több ügyben dönthet, mint az­előtt, olyanokban, amelyekben a vezetőség ülé­sei között az elnök nem hozhat határozatot. Az ellenőrző bizottság hatásköre szintén nagyobb. Ha törvénysértést tapasztal, a veze­tőséget figyelmezteti, ezen itúl indítványozhat­ja a felelősségrévonást, a közgyűlés, a küldött- gyűlés, a munkahelyi közösség összehívását. Sőt, a bizottság intézkedhet, ha a vezetőség a felhívásnak nem ítész eleget. Mindezek a módosítások, amelyek a demok­ratikus fórumrendszert, a szövetkezetek ön- kormányzatát erősítik, bizonyára kedvezően éreztetik hatásukat, elősegítik a hatékonyabb munkát. Ez tűnt ki a Kiskunsági TESZÖV na­pokban tartott körzeti megbeszélésein is, ahol többek között megvitatták, hogy milyen jelentősége van a hatáskörök bővítésének.

Next

/
Thumbnails
Contents