Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. március 9. Javul-e az autójavítás? A szolgáltatás szervezetének korszerűsíté­sével foglalkozó minisztertanácsi határozat alapján a Gazdasági Bizottság tavaly augusz­tusban határozott az állami autójavító ipar át­szervezéséről. Ennek lényege: az Autófenn­tartó Ipari Tröszt 1982. december 31-én megszűnt. 1983. január l-ével pedig az AFIT szervezetébe tartozó személygépkocsi­javító, -karbantartó szervizekből önálló kis­vállalatokat, illetve leányvállalatokat alapí­tottak. Ezzel egyidejűleg a számozott autó­javítók, amelyek eddig a szervizeket üze­meltették — a Közlekedés- és PostaUgyi Minisztérium közvetlen vállalataivá váltak. Hogyan és miért történt az átszervezés? Ja- vul-e most e sokat bírált szolgáltatás? Egye­bek között erről beszélgettünk Höh Tibor­ral, az átállás felügyeletével megbízott mi­niszteri biztossal. — Ml' volt az átszervezés di­ja? — Elsősorban az. hogy a lakos­ság és a szolgáltató Is jobban járjon. Az új tormában a javí­tóknak kell keresniük az üzletet, a munkát. A szolgáltatók az új érdekeltségi rendszerben nem engedhetik meg tehát maguknak, hogy üljenek a habáraikon. Meg­szűnt az anyavállalat és^a tröszt kiegyenlítő szerepe, a rosszul gazdálkodóik ezután nem támasz­kodhatnak a jókra. Ilyen hely­zetben változnia kell a korábbi gyakorlatnak, mert egyértelmű, hogy nem az ügyfél van a javí­tóért, hanem megfordítva, a javí­tó őérte. Ez az új. vonás kialakítja a vevők piacát. — Az eddigieknél most lassab­ban gyarapszik a magángépko­csik száma. Csakhogy a fenntar­tási költségek drágulása miatt rohamosan csökken a futástelje­sítményük. így viszont bizonyá­ra csökkenni fog a javitóipar igénybevétele. — Felvetése jogos. Már tavaly is érezhetően kevesebb volt a szervizekben a munka. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy a szö­vetkezeti, az állami és a kisipar kapacitása túlnőné a valós igé­nyeket. E két tényező nagyjából egyensúlyban van. Más dolog viszont, hogy nagyon sokan el­fordultak a szervizektől, mert a régebbi érdekeltségi rendszerben a szolgáltató és az ügyfél érdeke nem találkozott. Most, január el­sejétől a kisvállalatok java része a fogyasztói-szolgáltatói érdekelt­ségű szabályozórendszer alapján dolgozik. Ez pedig azt jelenti, hogy míg korábban bárhogy is dolgozott egy szerviz, legfeljebb 3.5 százalékos volt a bérfejlesz­tési lehetősége, most lényegesen több. Ha a korábbinál mondjuk negyedével nagyobb teljesít­ményt produkál egy kisvállalat, omberei ennek arányában több fizetést kapnak. Különlegesen jól működő szervizekben akár 60 százalékos is lehet a bérfejlesz­tés. — Ezt a jobb munkán kívül milyen egyéb feltételekhez kö­tik? y — Sok szerviz eddig is végzett úgynevezett haszongépjármű­javítást, ami sokkal több hasznot hoz, mint személygépkocsit javí­tani. A továbbiakban arra kell a kisvállalatokat ösztönözni, hogy a lakossági szolgáltatás nemcsak ne sorvadjon el, hanem jobb le­gyen mint volt. Ezért C9ak ott lép érvénybe az említett kedvezőbb szabályozás, ahol a szerviz mun­kájában a lakossági szolgáltatá­sok aránya eléri az 51 százalé­kot. Ha azt akarja a kisvállalat, hogy mindig legyen munkája, az ügyfelek szívesen keressék fel, a jó szakemberek pedig megma­radjanak, tulajdonképpen még önmagával is kénytelen lesz versenyezni. — Csakhogy — amint erről már szó volt — a tröszt, illetve az anyavállalat korábbi kiegyenlítő szerepe megszűnt. A most csu­pán önmagukra támaszkodó szer­vizek vajon elég életképesek-e? — Nos. amennyiben gazdaság­talanok lesznek, akkor nem lehet tovább működtetni, vagyis fel kell számolni őkel. Létkérdés te­hát számukra, hogy jól és egyút­tal gazdaságosan dolgozzanak. Természetesen nem felkészítés nélkül kezdtek önállóan működ­ni. Az átszervezést nyolchónapos, nagyon aprólékos szervező, egyez­tető munka előzte meg. Az üze­meket leadó vállalatok, a létesü­lő kis szervezetek és az Illetékes tanácsi szervek képviselőiből mindenütt operatív bizottságok alakultak a vagyonmegosztás kérdéseinek, helyi problémáinak megoldására, az új szervezet ki­alakítására és a működés leg­fontosabb kérdéseinek megtár­gyalására. A tárgyalásokon a bank képviselői is jelen voltak. Alaposan előkészítették az átszer­vezést, és ma is segítünk a ki- sebb-nagyobb bonyodalmak elhá­rításában. Végtére is, ha ezek a kisvállalatok nem lesznek élet­képesek, akkor azt a szolgáltatás egésze megsínyli. — A kisvállalatok, hogy való­ban gazdaságos legyen a műkö­désük, nyilván igyekeznek, hogy gyarapítsák bevételeiket. Nem drágul majd emiatt az autójaví­tás? — Ez nem lenne célravezető. Biztos, hogy a szabad árformá­val élni fognak, de ez sem hoz­hat lényeges változást. Nagyon sok tartalék rejlik ugyanis a használt, de még használható al­katrészek ismételt értékesítésé­ben. Ha azt fogjuk látni, hogy valamely alkatrész nincs a pia­con, akkor megvizsgáljuk a le­hetőségeket, hogy milyen módon varázsolhatjuk újjá a még fel­használhatókat. Az a törekvé­sünk tehát, hogy a szervizek ne a nagy értékű alkatrészek cseré­jében, hanem a javításban legye­nek érdekelve. Elvégre a vevő­nek sem mindegy, hogy 500 fo­rintot fizet-e valamely alkat­részért, miközben annak netán egy tízforintos eleme hibás. Ez az intézkedés is garanciája le­het a szolgáltatás javulásának. F. Gy. Milyen a mezőgazdaságban dolgozók egészsége? Sok a technikai, kémiai ártalom Emlékszem — úgy hat évvel ezelőtt lehetett — a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége megállapodott a ka­tonai kórházzal abban, hogy en­nek orvosai a traktorostól a téesz- elnökig alapos egészségvizsgálat­nak vetik alá az erre jelentkező­ket. Alkalmassági vizsgálatnak is nevezhetők egyszersmind e látle­letek, éppen ezért még a leg­makkegészségesebbek is úgy tér- * tek be a kórház kapuján, hogy jócskán szorongtak: vajon nem derítik-e ki majd róluk, hogy immár nincs esélyük vállalt fel­adatuk folytatására? Summázatát a kórképeknek megőriztem: nos, eszerint 197 téesz-elnök, elnökhelyettes, párt- titkár, főkönyvelő, főmezőgazdász, főállattenyésztő, ágazatvezetö közül 52-nek volt magas a vér­nyomása, 18-nak volt májbeteg­sége. 9 találtatott neurózisban .szenvedőnek, 6 cukorbetegnek és így tovább. Mondhatnék: mi eb­ben a különös? Hiszen bármely réteget helyeznének górcső alá, hivatalnokokét, vasmunkásokét, vagy akár háziasszonyokét, alig­ha kapnának az orvosak a fölso­roltnál jobb arányokat. S mégis, tagadhatatlan, hogy foglalkozási ártalmak dolgában elválaszthatók, megkülönböztet­hetők még az agrárberkekben foglalatoskodók is. Íme az orszá­gos diagnózis: a szív- és érrend­szeri megbetegedésekben, neuró­zisban a .téesz-elnökök „viszik el a pálmát-’’, magaí vérnyomás raj­tuk kívül a főkönyvelőket sújtja a legjobban. Hatvanöt traktoros­ból csak huszonöt bizonyult tel­jesen egészségesnek, — miként a mozdonyvezetők, úgy ők Is öt évvel korábban érdemesülhetné­nek nyugdíjra. (Aminek megva­lósulása esetén persze gondter­heltek lennének, netán újabb me­nedzserbetegséget szereznének be a téesz-elnökök: ugyan mi­ként helyettesíthetnék, pótolhat­nák az országosan hatvanezerre tehető traktorosok közül az 55 évesen nyugdíjba vonulókat?) Külön nagy témakör a növény- védelmi szakmunkásoké, egyálta­lán: a különféle vegyszerekkel, tehát így mérgekkel dolgozóké. Az orvosoknak olykor a halál torkából ke.ll kimenteni — ha si­kerül — a vegyszerrel óvatlanul, nemritkán ittasan bánó növény­védőket. Időközben országossá váltak a szűrővizsgálatok. Bács-Kiskun megye Kiskőrösön külön téesz- rendelőt tart fönn, de van minisz­tertanácsi határozat is — a 3058/1982. számú — arra, hogy a rehabilitációs rendelkezéseket ki kell terjeszteni a mezőgazda- sági szövetkezetekre, fejlesztendő az üzemegészségügyi hálózat,, és így tovább. Tavalyról még nincs statisztikai képünk, de 1981 sum- mázata rendelkezésünkre áll a bejelentett foglalkozási betegsé­gekről. Az Egészségügyi Minisz­térium kimutatása 415 esetet je­gyez, ebből 327 a keresőképtelen­né váltak száma. Egy-két példa: 82 esetben vibráció, 27 esetben gombák, 16 alkalommal ipari gá­zok okozták a bajt — tehát a fi­zikai munkát megkönnyítő gé­pek és vegyi anyagok bizony be­lejátszanak a megbetegedésekbe. Miként a tárca jelentéséből ki­tűnik, a téeszek táppénzes száza­léka ugyan alatta van még a népgazdasági átlagnak, de 1970— 1980 között 4,5-ről 5,1 százalékra növekedett ez az arány. Jóllehet mind több téesz alkalmaz másod­állásban orvost, ám faluhelyen az úgynevezett alapellátás mégis csak a körzeti orvosökra vár. Azokra, akiknek száma az ötö­dik ötéves terv folyamán 2226- ról 2286-ra gyarapodott, s ami­nek következményeként az egy orvosra jutó falusi lakosság át­laglétszáma 2366-ról 2182-re apadhatott. Mindez nem módosítja még azt a megállapítást, amit a mi­nisztérium említett jelentése így summáz: „A falusi lakosság egészségügyi alapellátása még nem érte el a szükséges és indo­koltan igényelt színvonalat". To­vábbá: „...szakmailag is indo­kolt, hogy a mezőgazdasági dol­gozók általános egészségügyi el­látását magas színvonalon bizto­sítsuk, és a lehetőségekkel össz­hangban fejlesszük tovább spe­ciális üzemegészségügyi ellátásu­kat is”. Ez utóbbihoz a szakren­delések minden megyében kiala­kultak már, ezek részt vesznek a munkaalkalmasság orvosi véle­ményezésében éppen úgy, miként .a megelőzésben, a rehabilitáció segítésében. (Bács-Kiskun, Bor­sod, Fejér, Heves volt a példa.) El kellene jutnunk oda, hogy az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu egyenlővé váljék egészségügyi ellátás dolgában. K. N. SAJTÖPOSTA Tájvédelmi körzet — védetlenül? CIKKÜNK NYOMÁN A postán és a biztosítón múlott A február 23-1 Sajtóposta ro­vatunkban tolmácsoltuk „Furcsa ügyintézés” címmel a kecskeméti Magó Antalné panaszát. E szerint csak külön kérésre adta vissza a biztosító a — kisgyermeke születése alkalmából kiutalt pénz jogosságát Igazoló — CSÉB- könyvét, az élettársáé hollétéről viszont semmi hír. Sorainkra a napokban vála­szolt az Állami Biztosító Kecske­méti Városi Fiókja. Bállá László fiókvezető és Karádi János pénz­ügyi vezető többi között az alábbiakat írta levelében: A kismama, Magit Antalné és élet- társa. Kovács Ferenc a CSEB so-as biztosítási szerződés alapján Járó, úgynevezett gyermekszUletésI szolgál­tatás Igénylésekor Jelölte meg kttzfts lakcímül a Kecskemét, Tinódi u. S. I. cm. 32. számot. Erre utaltuk ki de­cember 10-én az összesen 2 ezer fo­rint térítést — ezt mindkettőjük át­vette —, s ugyanoda küldtük ki Ja­nuár C-án az említett okmányokat. A Kovács névre szóló küldeményt azon­ban visszahozta a posta „Ismeretlen" Jelzéssel. Végül Is február 28-án Jut­tattuk el gazdájához a keresett CSÉB- tagságl könyvet. Ez utóbbit — aho­gyan arra helyesen utalt a megjelent írás — valóban gondosan kell meg­őriznie minden ügyfelünknek, hiszen a bemutatása révén veheti Igénybe e biztosítási forma különféle szolgálta­tásait. Hogy miért nem került kézbe­sítésre a pontosan megcímzett levél, annak a posta a megmond­hatója. Arról viszont a biztosító tehet, hogy hetekig maradt fiók­jában a CSÉB-könyv, s csupán a cikkünket követően talált mó­dot a tulajdonoshoz való továb­bításra. Ügy véljük, ehhez az intézményhez bizalommal for­duló emberek joggal várják el ügyeik készségesebb és gyorsabb elintézését! „őrizze meg a borókás homok­buckák, nádasok, rétek létesít­ményektől nem zavart harmoni­kus egységét, valamint ezeknek az élőhelyeknek a természetes nö­vénytársulásait és élővilágát. Biz­tosítsa a védett madarak háborí­tatlan fészkelését, táplálkozását és vonulását..,” így fogalmazták meg hivatalo­san az 1976-ban létesített orgo- ványi tájvédelmi körzet rendel­tetését, mellyel kapcsolatosan a Nemzeti Fark a Kiskunságban cí­mű szakkiadvány tartalmaz to­vábbi fontos, tudnivalót. Eszerint a megközelítőleg 3 ezer hektár­nyi területnek vannak különösen védett részei, ilyenek a Város- sziget és a Nyakvágó elnevezésű nádas, illetve a Hollós-hegy, a Pálinkás és a Zsombóhát nevű homokbucka, ahol megtalálható az ősi felszíni forma, a hozzá tartozó ritka növény- és madár­világgal együtt. Joggal hihetnők, e szinte fel­becsülhetetlen értékek fölött ál­landó az óvó felügyelet. Az orgo- ványi Horváth Emllná szerkesz­tőségünkhöz érkezett levele azon­ban korántsem erősíti meg az op­timizmusunkat. Íme néhány el­gondolkodtató tény a közléséből: A Nemzeti Park kargalai tér­ségében valaha rengeteg volt a bíbic, vadkacsa, kanalas gém, fá­cán, fogoly és a homoki tyúk, me­lyekből mostanság már csak mu­tatóban akad egy-kettő. Elriasz­tásuk, netán a végleges kiűzésük a gyakorta acsarkodó, vagy ép­pen harsányan ugató kutyáknak „köszönhető", hiszen keresztül- kasul futják be a jelentős kiter­jedésű terepet, s közben üldözik az útjjjkba kerülő vadakat. Ami szánalmas látvány, nemkülönben az, hogy a gazdáik több száz birkát terelnek arrafelé legel­tetni. Az állatok a megkötött ho­mokot is szinte porhanyóssá ta­possák, melyet aztán könnyedén visz magával a pusztai szél. Miért védetten ez a gyönyörű táj? — kérdezte olvasónk, aki­nek aggodalmát messzemenően osztjuk. Némi magyarázattal a körzeti tanácstag szolgált, aki többi között az alábbiakat mon­dotta: — A helyi Egyetértés Termelő- szövetkezet kezelésében van az említett — és a Zsombóháttal is összefüggő — mintegy 82 betyárt kitevő tájrész, ahol sok még , a tanya. Lakóiknak kötelességük vigyázni a környezetükre, csak­úgy, mint a gazdáknak, akik oda­hajtják esetenként a tsz juhál­lományát Is. Szóval nem Innen eredhet a baj. — Hanem? — Egy ideje idegen személyek — talán más községből valók Is — legeltetik birkáikat a Karga- lában, és sajnos mit sem törőd­nek a táj védelmével. E visszás gyakorlat valóban tűrhetetlen, s a megszüntetése érdekében haté­kony döntést kezdeményezek az érintett szerveknél. Merjük remélni, mielőbb be­következik a kedvező változás, óhatatlanul felmerül azonban a kérdés: az ilyen utólagos — és afféle tűzoltásnak is minősíthető — intézkedés helyett miért nem a megelőzésre fordítják a foko­zottabb figyelmüket az orgoványi tájvédelem felelősei? A beveze­tőben említettek maradéktalan végrehajtásáért ugyanis alig­hanem ők tehetik a legtöbbet... ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ A bolti mérésről Roppant bosszús a kecskeméti Cseh Andrásné, aki a városköz­pont egyik forgalmas kereskedel­mi egységében járt pórul nemrég. A részletekről Így számol be a szerkesztőségünkhöz küldött leve­lében: „Hat deciliter tejszfn árát fizettették ki velem, holott csak félig megtöltve kaptam vissza a nyolcdecis üvegemet. Mindezt szó­vá tettem, ám az eladó határozot­tan mondotta, benne van a meg­felelő mennyiség. Odahaza kide­rült, sajnos nekem volt igazam. A ráfizetés tanulságát már leszűrtem — ezentúl elkerülöm a boltot —> de tartok attól, lesz még részem hasonló kellemetlenségben, mert a különféle élelmiszer mérése nem mindenütt kisérhető figyelemmel a pult Innenső oldaláról. Vajon mit ír elő az ezzel kapcsolatos szabály?” A belkereskedelemnek alapvető rendelkezése: az árut — kivéve az előre csomagoltat a vevő előtt kötelező lemérni, hitelesített esz­közzel. s módot kell teremteni ar­ra, hogy e súly (űrtartalom) külön is ellenőrizhető legyen az üzlet­ben. Ami a panaszát illeti, szerintünk hiba volt, hogy nem jegyezte be azonnal a vásárlók könyvébe. Pe­dig ha az abból kivett lappél­dányt a bizonyítékkal — tehát a kifogásolt tejszínnel — együtt be­mutatja a helyi kereskedelmi fel­ügyelőségen, e hatóság bizonyára eljárást indít az önt megkárosító boltos ellen. Minthogy nem került sor idejében minderre, most, utó­lag már semmit sem lehet kezde­ni az esettel, melyből legfeljebb a kézenfekvő konklúzió vonható le: alighanem hatásosan szolgálná a fogyasztói érdekvédelmet, ha a próbavásárlást végző hivatalos személyek gyakrabban térnének be a kizárólag tejtermékeket áru­sító helyekre is... Működtethet-e baromfikel­tetőt magánszemély? Garal, rémi és bátyai olvasóink közölték velünk, hogy az idén ta­vasszal kezdik meg új kisvállal­kozásukat, melynek során barom­fit keltetnek szerződéses, illetve piaci eladásra. Már birtokukban van a szükséges technikai felsze­relés, sőt felvették az első meg­rendelésüket, mégis aggódhak, mert azt hallották, egy új intéz­kedés állítólag túlságosan megszi­gorította a tevékenység végzésé­nek feltételeit. Szeretnék tudni: magánszemély egyáltalán működ­tethet-e baromfikeltetőt, s ha igen, milyen követelmények szerint? A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter ez év január óta hatályos 34/1982. (XII. 30.) számú rendelete értelmében —, amely megtalálható a Tanácsok Közlö­nye tavaly megjelent 41. számá­ban — magánszemély is üzemel­tethet baromfikeltetőt, ahol fel­használható bármely tenyészetből származó tojás, ha az megfelel a szabványnak{és .alkalmas, a kel te­tősre az állatorvos igazolása alap? ján is. Talá'n, érdemes 'l&r 'tóit ré f- teni a tenyésztojás szabványszerű­sége megállapításának módjáról: a keltetésre előkészített tojás 5 százaléknyi mennyiségét kell ki­választani véletlenszerűen, s a de- formáltságra, a héjhibára, a súly­ra, a szennyezettségre stb. kiterje­dő vizsgálatról jegyzőkönyv ké­szül. Amennyiben a szennyezett tojások aránya a minta 10, az egyéb okból kifogásolhatók ará­nya pedig a minta egy százalékát nem haladja meg, engedélyezhető a keltetés, ellenkező esetben újra kell válogatni az ellenőrzött tételt az alkalmatlan tojások eltávolítá­sa céljából. Még annyit: a magán- személy a keltetés befejezését kö­vetően évente köteles jelentést küldeni működéséről az egészség­ügyi felügyeletet ellátó állatorvos­nak. Hol igényelhető a családi pótlék? A Kecelen lakó Farkas Sándor- né kétszeresen érzi hátrányos kö­vetkezményét annak, hogy várat­lanul szüntették meg a bedolgozói munkaviszonyát tavaly ősszel, hi­szen máig sem talált megfelelő munkát a nagyközségben, s a csa­ládi pótlékot is hiába várja hóna­pok óta. Az utóbbiról ezeket kö­zölte lapunkkal: „Nemrég lesze­relt férjem sorkatonai szolgálata Idején egyedülállónak minősültem a társadalombiztosítás szempont­jából és saját jogon kaptam a két kisgyermekünk utáni több mini 1300 forint havi ellátást, amit ért­hetően megvontak tőlem, mikor véget ért a szerződéses foglalkoz­tatásom. Fel nem fogható, viszont, hogy a házastársam munkaviszo­nya alapján történő újrafolyósitás miért jár ennyi tortúrával. Több szervhez fordultam már az ügy­ben, eddig sajnos hiába. Kérem önöket, derítsék ki: voltaképpen hol igényelhető a családi pótlék és kifizethető-e annak elmaradt ösz- szege?” Mindenekelőtt hadd nyugtassuk meg olvasónkat: korántsem bo­nyolult a szóban forgó eset meg­oldása, ugyanis mindössze az a teendő, hogy a férje munkáltató­jánál kell benyújtania a családi pótlék iránti igényt. Ha a jogo­sultságot megállapítják, akkor a kérelemtől számított hat hónapig visszamenőleg is folyósítható az ellátás, melynek összege azonban csupán 980 forint még akkor is, ha ama időszakot érinti, amikor ön egyedülállónak számított. Más az elbírálás, ha a sorkato­na a bevonulása hónapjában, vagy a megelőző hónapban nem sze­rezte meg a szóban forgó ellátásra jogot adó szolgálati időt'(ez 21 na­pot jeleit például a munkaviszony és az ipari szövetkezeti tagság alapján), mert ilyenkor sajnos, nem teljesíthető a kérelem. A csa­lád emiatti nehéz anyagi helyzete lra^qpb^n.-némiképp mérséklődheti! . na a ,vállalati szakszervezet pénz- , Óéli támogatással siet a rászoruló' dolgozója segítségére, aki termé­szetesen fordulhat rendkívüli szo­ciális segélyért a lakóhelylleg il­letékes tanácshoz is. A magasabb jövedelem és az adó Az utóbbi Időben egyre több család foglalkozik olyan tevékeny­séggel, amely döntően segíti a köz­ellátási Igények kielégítését. Főleg a gyümölcsöt és a zöldségfélét nagy tételben termesztőkre, vala­mint a Jelentősebb számú háziál­latot tenyésztőkre gondolunk, akik a szorgalmat és hozzáértést egy­aránt megkívánó munkájuk ered­ményeként természetesen az át­lagnál is magasabb árbevételhez jutnak. Közülük kerestek meg bennünket néhányan — Jakab- szállásról, Mélykútról, Hajósról és Hkrtáról —, s kérték, hogy tájé­koztassunk az adózási kötelezett­ségeikről. Mindenekelőtt arról szólunk, ha az adófizetés évét megelőző esz­tendőben elért árbevétel megha­ladja a 150 ezer forintot, akkor az átlagosnál magasabb jövedelemről beszélünk, ami annyit jelent, hogy az érintett termelő — a földterü­lete utáni esetleges adón kívül — külön jövedelemadót köteles fi­zetni. Ennek alapja ama összeg, amely például az állathizlalásból, a szőlő- és gyümölcstermelésből, az U'vegházi, melegágy! zöldség­kertészetből, a méhészetből, a fa­csemeték és más miskolai termé­kek termesztéséből, valamint a sa­ját előállítású termények ipari fel­dolgozásából származik. Fontos megjegyezni, hogy számottevően csökkenti az árbevételt, ha a tu- ! lajdonos az állami, vagy szövetke­zeti szervtől vásárol a mezőgazda, sági termeléshez szükséges gépe­ket az adóztatás alapjául szolgáló évben. Mindezt részletesen taglal­ja a Pénzügyi Közlöny 1981. évi 9-es számában — egységes szer­kezetbe foglalva — megjelent 36/1076. (X. 17.) MT, valamint a 38/1976. (X. 31.) és a 13/1981. (V. 6.) PM számú rendelet, melyből még kiderül: a 150 ezer forintos árbevételtől kezdődően progresz- szíven emelkedik az adóalap mér­téke, mely 350 ezer forinton felül már tíz százalékot tesz ki. Az előzőekhez még hozzáfűz­zük: a jövedelemadó-összegek 20’ százalékát községfejlesztési hozzá­járulásként kötelesek befizetni a tulajdonosok. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
Thumbnails
Contents