Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

1983. március 9. • PETŐFI NÉPE • Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából Az Elnöki Tanács Farhas Je­nőn ét, a Habselyem Kötöttáru- gyár kiskunfélegyházi gyára igaz­gatóját a Munka Érdemrend ezüst. Obádovics Istvánnét, a FÉKON Ruházati Vállalat bajai gyárának pártvezetöségi titkárát a Munka Érdemrend bronz foko­zatával tüntette ki. Kitüntetései­ket hétfőn a Parlamentben vették át. A művelődési miniszter a Szo­cialista Kultúráért kitüntetésben részesítette: Bálint Béláné megyei főlevél­tárost; Fodor Lászlónét, a bajai Bokányi Dezső Üttörőház igaz­gatóját; Gál Zoltánnét, a bajai zeneiskola tanárát; Mazák János­nál, a Bács-Kiskun megyei Mo­ziüzemi Vállalat személyzeti ve­zetőjét; Márity Jánosnál, a bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola igazgatóját; Schauer János­áét, a bajai 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet taná­rát; Szepesné Tóth Katalint, a kecskeméti Petőfi Sándor Általá­nos Iskola tanárát és Zelei Já­nosáé kiskunmajsai könyvtárost. A Kiváló Munkáért művelődési miniszteri kitüntetést kapták: Gulyás Antalné, a dunavecsei kisegítő iskola szakácsnője; Hor­váth CZ, Györgyné kelebiai könyvtáros; dr. Kákonyi Antalné, a hartai könyvtár vezetője; Ko- day Józsefné, a dunaszentbene- deki művelődési ház igazgatója: Mikolicza Károlyné, a dunavecsei kisegítő iskola főzőnője; Miké Mária jánoshalmi óvodai felügye­lő; Nyúl Margit, a solti művelő­dési otthon igazgatója; Szalai Jo­lán, a Bács-Kiskun megyei Mo­ziüzemi Vállalat előadója; dr. Üjfaludy Lászlóné, a szanki ál­talános iskola tanára. . A művelődési miniszter dicsé­retben részesítette: Buzási Andrásnét, a bajai Kál­lai Éva Általános Iskola tanító­ját; Fábián Jánosnét, a bajai 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet csoportvezetőjét; Gmoser Györgynét, a kiskőrösi Iskola Ut­cai általános iskola tanárát; Men- tus Lajosnét, a császártöltési is­kola szakácsnőjét. A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke Kiváló Munká­ért kitüntetést adományozott dr. Annus Rózsának, a Bács-Kiskuri megyei Tanács Szervezési és Jo­gi Osztálya főelőadójának''és’ ka Miklósáénak, a megyei ta­nács személyzeti és oktatási osz­tálya főelőadójának. Á Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke A TANÁCS KIVALÖ DOLGOZÓJA kitüntetésben ré­szesítette: Bajnóczi Sándornét, a megyei tanács főelőadóját; dr. Bán Iza­bellát, a kecskeméti Városi Ta­nács Igazgatási Osztályának ve­zetőjét; Horváth Jánosnét, a kun- baracsi tanács gazdálkodási elő-1 adóját; Jávor Lászlónét, a bajai Városi Tanács csoportvezetőjét; Juhász Petemét, a kunszállási tanács gazdálkodási előadóját; Kapocs Pálnét, a Bács-Kiskun megyei Tanácsi Költségvetési El­számoló Hivatal előadóját; Pu- tyoráné dr. Tanács Esztert, a ka­locsai járási hivatal főelőadóját; dr. Szabó Lajosnét, a megyei ta­nács ügyviteli ellátóját. A megyei tanács elnökének ju­talmát a következők vették át: Bozsik lmréné, a megyei ta­nács postázója; Csathó Zsigmond- né, a kiskunhalasi Városi Tanács főelőadója; Csepedi Istvánná, a csengődi tanács főelőadója; Csősz Julianna, a megyei tanács ügyvi­teli ellátója; Domokos Sándorné, a megyei tanács ügyviteli ellátó­ja; Kávai Jánosné, a Bács-Kis­kun megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal főelőadója; Király Ernőné, a megyei tanács főelőadója; Király Istvánná, a bajai járási hivatal főelőadója; Kozma lmréné, a Bács-Kiskun megyei Illetékhivatal dolgozója; Körös Károlyné, a megyei ta­nács főelőadója; Lengyelné Lász­ló Veronika, Tompa nagyközség Tanácsának elnöke; Rócz János­né, a kecskeméti járási hivatal r főelőadója;. Szü.csné Cseh Julian­na, a megyei tanács főelőadója; . Stúbner Józsefné, a kiskőrösi Vá­rosi Tanács főelőadója és Varga Ilona Klára, a kalocsai járási hi­vatal előadója. A honvédelmi miniszter Abel Anikót, a polgári védelem me­gyei parancsnokságának dolgozó­ját a Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatával tüntette ki. A HNF megyei elnöksége Ki­váló Társadalmi Munkás kitün­tetésben részesítette az alábbi népfrontaktivistákat: Kovács Györgyné (Kiskőrös), Kudlikné Tokai Terézia (Kerekegyháza). Mészáros Istvánná (Baja), Szabó Györgyné (Kalocsa), Farkas Ida és Lászlóné Görög Teréz (Kecs­kemét). A Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta: Horváth Károlyné, a BÁCSKA Építő és Ipari Szövetkezet titkár­ságvezetője, Kránicz Judit, a Kis­kunmajsai Cipőipari Szövetkezet adminisztrátora, Lálity Józsefné, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipa­ri Szövetkezet könyvelési cso­portvezetője, Müller Jánosné, a Csávolyi Építő- és Vegyesipari Szövetkezet főkönyvelője, Réget Rezsöné, a Kecskeméti Fényké­pész Kisszövetkezet elnöke, Sápi Zsuzsanna, a Lajosmizsei Kefe-. Seprű- Fa- és Vasipari Termé­keket Gyártó Ipari Szövetkezet előadója, Schön Ferencné, a Ka­locsai Asztalos-, Építő- és Elekt­romos Ipari Szövetkezet betaní­tott munkása, Tóth Jánosné, a Kiskunfélegyházi Fémipari Szö­vetkezet személyzeti vezetője. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesült Kormány Teréz, a Bácsalmás és Vidéke ÁFÉSZ boltvezető-helyettese és Ferencz Ernőné, a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ adminisztráto­ra. * A nemzetközi nőnap alkalmá­ból a belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki Homon- nay Antalnét, a Közbiztonsági Érem bronz fokozatával Bödiné Vasas Zsuzsannát, a Kiváló Mun­káért kitüntető jelvénnyel Bíró Józsefnét és Bakos Ilonát. Soron kívül rendőr őrnaggyá előléptette Fejes Zsuzsanna századost és Vd- radi Mihályné századost. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatát adományoz­ta Uzsáki Mihálynénak, a Köz- biztonsági Érem arany fokozatát Gábor Gergelynének és Országh Józsefnénak, bronz fokozatot ka­pott Rochrbacher Julianna. A Kiváló Munkáért kitüntető jel­vénnyel jutalmazták Nacsa Jó­zsefnét. A megyei rendőr-főkapitányság vezetője Kiváló Társadalmi Mun­káért érmet adományozott dr. Kökény Jánosnénak; dicséretben és jutalomban részesítette Mar­kos Antalnét, Barna Mihálynét, Gere Istvánnét, Kotvics István­nét, Varga Ferencnél, Mátyási Sándornét, Mondik Lászlónét, Abonyi Istvánnét, Kákonyi Jó­zsefnét, Gömböcz Imrénét, Szász Sándornét, Németh Györgynét, Polgár Tibornét és Tot Antalnét. • Bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a nődolgozókat a megyéi tűzoltóparancsnokságon is. Dr. Tarjány Lajos megyei pa­rancsnok Fejes Erzsébet kineve­zett polgári alkalmazottnak a bel­ügyminiszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtotta át. 9 Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja. (Tóth Sándor (elvételei) SZÁSZORSZÁGBAN I. Oberwiesenthal, s az út odáig Lagymatag ritmusokra ringató­zom az ifjúsági turistaszálló lég­kondicionált diszkóbárjában. A sör, amit szürcsölgetek, hideg és jófajta, az üdítő, amit1 ezt meg­előzően kértem, szintén kelleme­sen hűvös lenne bizonyára, ha volna, ám nincs. No, de sebaj, feledjük a nincseket, részint, mert az elmúlt 48 óra történései erre biztatnak, részint mert han- gulatom(-unk) meghatározói azért mégsem a hiányosságok. Egy január végi estén kapasz­kodtam fel Kecskeméten a Nap­fény. a Keletiben a Pannónia expresszre, most meg itt a Fich- telberg (az NDK legnyúlánkabb. 1214 méteres csúcsa) oldalában, attól karnyújtásnyira, elnehezült felhötakarók sűrű rostjai között, sajgó „sebeimet” nyalogatva meglehetősen vegyes benyomásai­mat próbálom rendezgetni. Nem egyébről, mint a sízésről, erről az állítólag minden másnál egész­ségesebb. látványosabb — teszem hozzá mindjárt: veszélyesebb, művelőjét leginkább lenyűgöző — sportról. .Elmélkedésem egye­lőre ambivalens: az első találko­zást vajon követi-e majd a nagy beruházás (egy valamire való komplett felszerelés legalább 10 ezer forintba kerül), s a gyakori túrázgatás, avagy hosszabb tá­von is megelégszem a felfedezés és kóstolgatás mostani élményé­vel? A dilemma tehát pillanatnyilag eldönt (.hét) etl en: a mai, alig négyórás gyakorlás során több­ször vált egyértelművé és meg- másíthatatlanná mindkét eshető­ség. Pro: amikor a fenyve­sek koszorúzta, hízelkedő lanká­kon önfeledten kígyózó-szlalo- mozó aprók és nagyok ezreiben gyönyörködtem; amikor egy „me­rész” nekirugaszkodással húsz métert sikerült esés nélkül csúsz­nom a talpakon, utána meg már a dupláját is, feltartóztathatatla­nul, szélsebesen; amikor egy íz­ben kínkeservesen, jóllehet ön­szántamból, le tudtam fékezni. Kontra: amikor a nagysánc­ról égnek döfött lécekkel röpkö­dő és ijesztő mélységekbe alá­zuhanó menőket figyeltem lé­legzetvisszafojtva; amikor az or­rom előtt tördelte össze síp- és szárkapocscsontját egy kiskunfél­9 Szálláshelyünk, a Karl Liebknecht Jugendtouristhotel. egyházi, ugyancsak kezdő honfi­társam; amikor magam is ropogó eresztékekkel, iszonyú nyilallá- sokkal, spárgázva terültem el a jeges havon; amikor vért izzad­va fölcsatoltam ólomsúlyú, kő­kemény bakelit csizmáimra az egyensúlyomtól nyomban és tel­jesen megfosztó „deszkadarabo- kat”. Hát ezért mondom, hogy sem­mi sem dőlt még el, holnap lazí­tok egy kicsit — csábít a szauna,' a tekepálya is —. de aztán foly­tatom. Majd meglátjuk!... A 15 órás utazásról annyit: várakozáson felül nyugalmasan telt. A hálókocsi kínosan tiszta, a jegyem érvényes volt, így aztán vészfék is háborítatlan maradt. A csoportot, melyhez,. Drezdában csatlakoztam, az Express utazási iroda kecskeméti fiókjában szer­vezték, s egy MALÉV-gép röpí­tette ki, alig 75 perc alatt. A drezdai főpályaudvar — bár nem először láttam — megint el­rémített, mindig megijeszt gigan­tikus méreteivel (csak a középső részébe beleférne a Nyugati, a Keleti és a Déli csarnoka). ri­degségével, (egyetlen akármekko­ra váróhelyisége sincs), célszerű­ségével (a vágányok két szinten helyezkednek el, külön följárók­kal). Aztán a Karl-Marx-Stadt-i Bahnhof as. épp, hogy szeré­nyebb kivitelben: tudtam,. nagy- a vészfék is háborítatlan maradt, város ez is, de hogy ekkora! Az ember — még ha perfekt egy nyelvből, akkor is — elbizonyta­lanodik, eltéved szürke labirint­jában ... Innen, az egyik helybeli úti­kalauz szerint „az ezüstös Érc­hegység kapujából, az NDK ipa­ri centrumából” este 10 után a cseh határ felé. illetve szoro­san az mellett, meredeken dél­nek tartottunk, de már egy ba­rátságos-meleg Ikarusz fedélze­tén. Hatvan kilométernyit teker­geti. kapaszkodott velünk, meg­szeppent, leendő sítanoncokkal a busz, végig hóviharban, motorza­jával, s tapogató reflektorcsápjai­val szétrobbantva a téli álomba zuhant települések békés csönd­jét, sötétjét. Oberwiesenthal. Hallottunk-e róla már? Keveset. Amennyi a térképről leolvasható, az úti­könyvekből kihámozható: az NDK- legmagasabb (920 méteren) és végis völgykatlanban fekvő, kb. 4 ezer lakosú, határ menti városa, a tihüringiai Oberhof után második legforgalmasabb síközpontja, Karl-Marx-Stadt megye Annaberg-Buühholz járásá­ban. Az 1500-as években bányá­szok alapították. Neve előtt a „Kurort” gyógy üdülőhely jelle­gére utal. Éjfél elmúlt, fehérségbe burko- lódzott. rezzenetlen. kihalt a te­lepülés, miként legfelsőbb szint­jén végállomásunk, a Karl Lieb­knecht Jugendtouristhotel is. Négyágyas, nagyvonalú eleganciá­val otthonossá és praktikussá formált, pedáns szobák, meleg fürdő és öt egész nap ismeretlen, havas izgalmai vártak ránk. Kutasi Ferenc (Folytatjuk) 9 A csoport egy része, beöltözve. 9 A városból, útban a sípályák (elé. f Apponce gróf így szólt: — Végre-valahára! — és az ebédlőbe indult. 'Útközben mohó tekintettel vizsgálta azt a réges-régl okmányt, amely­re az imént bukkant a családi levéltárban-: hiszen ez a per­gamen segítségére lesz abban, hogy megtalálja az Apponce család mesés kincseit. A gróf izgalmát alig leplez­ve, belépett az ebédlőbe. A legfontosabb — gondolta — egyelőre sénkinek se szóljon a meglepő felfedezésről. Meg­jelenésekor a grófné rámosoly- gott, fia tapsolt örömében, a nevelőnő kissé elpirult, a fő­lakáj kihúzta magát, az inas az asztalra tette az első fogást, a titkár pedig tisztelettel kö- hintett. A ház ura nemtörődöm ar­A fontos okmány cot vágott, s mint aki jófor­mán semmilyen jelentőséget sem tulajdonit cselekedeté­nek — a becses okmányt a sa­rokban álló kis mahagóni asz­tál egyik fiókjába tette. Az­után leült és vidáman jó ét­vágyat kívánt asztaltársasá­gának. Szívében azonban mégis nyugtalanság honolt. Mivel még egyszer meg akart győ­ződni arról, hogy a pergamen a helyén van, felállt az asz­tal mellől, és a sarokasztalka felé indult. Jobp lesz, ha ebéd után a páncélszekrényben rej­tem el, határozta el a gróf, majd kihúzta a «fiókot, és úgy érezte, mintha, a padló kicsúsz­na a lóba alól. A fiók üres yolt. Az okmány eltűnt! Te jó isten, csupán néhány perc telt el, és jóformán a szemem láttára ellopták ezt a becses okmányt! — Csukják be az ajtót! — parancsolta mennydörgő han­gon a gróf. — Senki sem hagy­hatja el a helyiséget. A jelenlévők valósággal só­bálvánnyá dermedtek. Es így ültek mozdulatlanul, zavar­tan, amíg meg nem érkezeit a telefonon odahívott Peter Whi­te, a híres nyomozó. A nyomozó belépett, elővet­te a pipáját, elterpeszkedett az egyik karosszékben, és sű­rű füstgomolyagokat eregetett, amelyek lassan szálltak fél a magas, díszes mennyezet fe­lé. Hirtelen így szólt: — A jelenlévőket megmo­tozni céltalan volna. Az ilyes­féle okmány csak elég értel­mes embert érdekelhet. Es ezért az illető tudta, hogy a többiekkel együtt őt is meg­motozzák. Ennélfogva azt, amit keresünk, nem magánál rej­tette el, hanem valahol má­sutt. Nézze meg az asztalon, gróf úr, az újságok és a folyó­iratok közt. A gróf sietve felugrott a karosszékből, és az asztalhoz sietett. Kétszer is megfordítot­ta az újság- és folyóirathal­mazt, de az okmány nem ke­rült elő. — Nem is kételkedtem ben­ne — jegyezte meg hanyagul a nyomozó. — Manapság még a gyerekek is tudják, hogy valami elrejtésének a legjobb módja — ha egyáltalán sehol sem rejtik el. Ennélfogva le­vonhatjuk a következtetést: senki sem távozott a szobából, az ablakokat senki sem nyi­totta ki, és senki nem merte volna magánál tartani ezt az okmányt. . . Ergo . . . gróf úr, csak bátran vonja le a követ­keztetést, hiszen olyan egy­szerű ... — Nem értem — dünnyögts zavartan a gróf. — Szóval, ennek az okmány­nak változatlanul az asztal­fiókban kell lennie. A jelenlévők arcán mélysé­ges csodálkozás tükröződött. A gróf odaugrott a mahagóni asztalkához, kinyitotta a fió­kot, és nagy csodálkozására, megpillantotta az elveszettnek hitt okmányt. — Folytathatnám a nyomo­zást — mondta Peter White — és megtalálhatnám a bűnöst, úgy vélem .azonban, ennek már nincs értelme, gróf úr. — Persze, hogy nincs, Mr. White. Annál kevésbé, mert azonnal elbocsátom az egész személyzetet. ■— Szabad mondanom vala­mit, gróf úr? — kérdezte tisz­telettudóan a főlakáj. — Nos? — kérdezte foghegy­ről, türeUmetlenüi a gróf. — Az okmányt ön, gróf úr, ugyebár az asztal felső fiók­jába tette, amikor pedig elha­tározta, hogy kiveszi, akkor a másodikat húzta ki... Most viszont megint a felsőt nyi­totta ki... Hát nem egyszerű? Irta: Cesare Zavattini SZERETETTEL MEGHÍVJA A KECSKEMÉTI IBUSZ KEDVES UTASAIT 1983. MÁRCIUS 19-1 taiHiiíLiujító báljára. AZ ARANYHOMOK ÉTTERMÉBEN. ZENE, TOMBOLA. Főnyeremény: 2 személyes külíöldi társasát. Továbbá belíöldi szilveszteri társasát, értékes tárgynyeremények. Részvételi díj: 250 Ft íö Jelentkezési határidő: 1983. március 15. a kecskeméti IBUSZ„irodában 1115 ► Márity Jánosné átveszi a kitüntetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents