Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-29 / 74. szám
1983. március 29. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATNAK-E A SZOLGÁLTATOK? ELISMERÉS, KÖSZÖNET MINDEN VÉRADÓNAK Űton a szakmák peremvidékén Molyos a szoknya. Egy kisfiú térdén kiszakadt a nadrág. Sertésvágás után hol füstölik finomra a sonkát meg a kolbászt? ' 1 „Esik. S éppen (most rossz az esernyőm! Vagy csak eddig nem vettem észre?” „Gyanús ez a cipzár — nézegettem aztán melegítőmet. Néhány szem különvált. Hová vigyem? Kivel csináltassam meg?” Mindennapos esetek. Bárkivel megtörténhetnek. Gyakoriságuk miatt sorozatunk befejező riportját négy olyan, ritka foglalkozásról készítettük, amelyek Kecskemét régi és új városrészében a kisipari szolgáltatások peremvidékének számítanak. Műstoppolás Molnár Istvánná műstoppoló és ruhajavító Kupa utcai műhelyében egy szürke csíkos aljjal dolgozik. Egyszerű öltésnek vélné az ember, amit csinál, de aztán1 kiderül.., — Ezen az aljon — s jobban széthajtja '— 30 moly rágta lyuk. Hogyan fedem el ezeket? Papír- lemezkét tűzök a szövethiányok alá — majd a felhajtásból, vagy hozott anyagból olyan színű szálakat húzok ki, amelyek odaülök. Ezekkel pótolom a csíkozást, úgy, ahogyan a gyárban a szövetet eredetileg szőtték. Molnárné otthohában, családja körében .látja el ezt a szolgáltatást, mióta erre a háziipari szövetkezetnél felkészítették. Harisnya kivételével, sokféle javítást elvállal. Cipzárat cserél. Bőrkabátra gombot varr. Gyermeknadrágot javít. Egy bácsi ünneplőkabátját pedig húsvétra háromnegyedesre rövidíti. Van munkája. Ám több (is) lehetne, ha a szolgáltatások peremvidékének erről a kis műhelyéről nemcsak a Kupa utcában tudnának. Ha a lakosság tájékoztatására, a városközpontban nyilvánosságra hoznák azoknak a név- és címjegyzékét, akik — Molnár Istvánnéval együtt — a megyeszékhelyen szolgáltatnak! Sertéshúsfüstölés Erre a jegyzékre vétetném föl — legszívesebben — a szintén Kupa utcai Szabó Imre húsftis- tölőt is. A nyugdíjas géplakatos „műhelye” az udvaron egy rácsos aljú vasszekrény, amelyben fűrész- porral füstöl. Kolbászra és sajtra három napig, vastagabb szalámira 4 napig, sonkára meg egy teljes hétig. De bármi legyen a füstölnivaló, Imre bácsi kitart egy aranyszabály mellett: — rA füstnek olyan kéknek kell lenni,, mint tiszta időben az égboltnak, | hogy mire átjárja a sonkákat, kicsapja a belsejéből a felesleges sót. Olyan gusztusossá, kávészínűvé válnak ezután, mint ott, az a kettő. Látják? A Máriavárosban az idén több sertést vágtak, mint más években. Míg az előző esztendőkben, januárra befejeződött a bérfüstölés, most, március utolsó napjaiban is fogy a fűrészpor Imre bácsinál — és telik a kamra sonkával. májassal, gömböccel és szalonnával. Rossz az esernyő? „Tessék itthagyni!” Mészáros István' tiszakécskei ernyőjavító kecskeméti, Szarvas utcai műhelyéről okkal állíthatom: érzékeny az időjárásra. Pár órája, ihogy elkezdett esni — azóta egyik megrendelő jön a másik után. Veres Lajosné az Alpár utcából kereste fel. — Nem lehet rendesen felnyitni — mutatja ernyőjét, hogy így hasznavehetetlen. — Eltört a sínje. Hiányzik a rugója, és úgy látom, a botja is rossz. Tessék itthagyni! Holnap- utánra kész — fogadja a munkát Mészáros István. Szabó Lászióné az'Irinyi utcából két ernyőt hozott. — Egyik se jó. A javító látja: a pirosat az NSZK-ban gyártották. Nem baj, van hozzá alkatrésze — mini ahogy a világon forgalomban levő bármelyik ernyőhöz, amit idehoznak javításra. A szép, díszes esernyő ajándékcikk is egyben ; ezzel számolt Mészáros mester és felesége, idejében. A KIOSZ segítségével, külföldről és egy budapesti kisiparostól szerzik be az esernyő-alkatrészeket. Százötvenezer forint értékű anyagkészletük ezer és ezer •apróságból áll. Fémkorona-kap- csoló. Nikkelezett ernyővég. Huzatok, pálcák, kapcsok. Az ócska, törékeny műanyag alkatrészeknek mindketten ellenségei. Jó •hírnevüket és a javításra átvett ernyők minőségét ilyenekkel nem kockáztatják! — Elég baj az úgyis — adja közre tapasztalatát Mészáros István —, hogy a piac környéki zug- árusok, az ABC-nél és másutt, rásózzák a gyanútlan vevőkre a külsőre tetszetős, de egyébként silány ernyőket. Az olcsó ernyőnek, meg kell mondani őszintén, drága javítás az ára! Nézelődöm a műhelyben. Furcsa! Amíg némely, divatos szakmában — ehhez képest — fényűző körülmények között szolgáltatnak, az ernyőjavítás mint valami árva .gyerek kuporog a szakmák nagy családjában, egy alig ismert kecskeméti utca még kevésbé ismert házában. Megérdemelné (nem annyira a szakma, mint inkább a lakosság), hogy a tanács ipari osztálya valami „láthatóbb” helyre segítené ezt a — párját éppen nem ritkító — szolgáltatást. Dzseki, farmer, hálózsák Az Akadémia körút 18. számú ház földszintjén célszerűen hasznosítanak, egy műhellyé alakított • — A füstnek olyan kéknek kell lenni, mint tiszta időben az égboltnak — mondja Szabó Imre. 9 Foglalkozás otthon. Molnár Istvánná a varrógépnél. lomikamrát. A néhány négyzet- méteres, házi műhelyben estefelé, két és fél órán át élénk a forgalom; annak köszönhetően, hogy sikeres egy családi vállalkozás. ötven dzseki. A fiús és a lányos .mamák ennyi kiskabátot hoztak ide a tél vége óta, cipzár- pótlásra. A ruhajavításban március a gyerekek hónapja. Míg a vállaló, Nagy Miklós napközben főállásban művezetőként dolgozik, gyesen lévő neje odahaza, ügyes kézzel varrja a ruhákba a fém- és műanyagzárakat. Este változik a szerep. A feleség pihen — férje viszont a pult mögé áll, hogy átadja a megrendelőknek a kész ruhákat. Közben átveszi a hibás kabátokat — hétméteres sátorcipzárral is akadt már dolga —, és emellett gázöngyújtókat is tölt. Hat órakor Jászfalvi Alajosné érkezik a műhelybe. Kezében hároméves kisfia síöltönyének felső részé. Rossz a cipzárja. Ki akarja cseréltetni, hiszen különben egészen jó a kis kabát és nadrág. Farmer, hálózsák, bőrönd — sokfajta használati tárggyal fölkeresik Nagy Miklóst a Széchenyi- városban. .Mi vonzza ide az embereket? A fehér hollónak számító szolgáltatás. Egyfelől. De van más is, amiért jönnek ... Szőke Ferencné, nyugdíjas pedagógus szerint: — Nézze! Ha rosszul dolgoznának, rájuk nyitná-e valaki az ajtót? Roppant kedvesek. Elbeszélgetnek az embeireL Még olyan dologról, is, ami nem tartozik a javításhoz. Én ezért is szívesen járok hozzájuk. Talán nem tévedek. A jó szolgáltató is olyan, mint a jó kereskedő. Visszajárnak hozzá, ha munkáját van miért becsülni. Kohl Antal © Erre az ernyőre bizony ráfér a javítás! Napközben a cipzár- javító felesége. NAPI JEGYZET Buszvezetők — utasok Némely autóbuszvezető udvariasan kéri az udvariatlan utasokat: „Szíveskedjenek átadni helyüket a terhes anyukának”. Máskor: „Helyet kérek a kisgyermekkel utazónak". Erre néhányan nagyne- hezen Jeltápászkodnak kényelmes helyzetükből és leülheti az, akire veszélyt jelenthet a mozgó járművön való álldogálás. A naponta utazgató városi ember gyakorta szemtanúja lehet ilyen eseteknek és igencsak elgondolkodhat a tömeges feledékeny ség, udvariatlanság miértjén. Sokpn hajlamosak -arra, hogy az iskolai nevelést hibáztatják ezért is, mondván: nem tanítják illemre, tisztelettudásra a gyerekeket. És otthon mire nevelik, (neveljük) őket? Hiszen a buszokon nemcsak iskolások utaznak, hanem a szülői korosztályhoz Itartozó fiatalemberek, életerős középkorú férfiak is, akik (tisztelet a kivételnek) teszik a példamutatás ellenkezőjét és — szándékosan vagy figyelmetlenségből — megsértik az udvariatlanság elemi szabályait. Az ilyenek ne panaszkodjanak az iskolára. Lapozgassanak inkább illemtan ' könyveket otthon —■ gyermekeikkel együtt. A téma más — veszélyesebb — változata: „A kocsivezetővel beszélgetni tilos!" — olvashatjuk a figyelmeztetést az autóbuszok zárt vezetőfülkéinek külső, utastér felöli felső részén. Hosszú idő óta tartó megfigyelésem alapján felelősséggel kijelenthetem: sokan semmibe veszik, feleslegesnek tartják e tilalmát, és csakazértis lekötik — az utasok (tömegek) testi épségéért, életéért felelős — buszvezető figyelmét. Fellépnek a járműre, kinyitják a vezetőfülke ajtaját, és be nem áll a szájuk, mondják a magukét: utcahosszakon, kilométereken át lefetyelnek a „veszélyes üzem”- nek minősülő közlekedési eszköz „pilótájának” a fülébe. Vajon kik a szabályszegők? Vadidegenek nem lehetnek, maradnak tehát a gyanúsítottak listáján a hozzátartozók, a barátok a jó ismerősök. Nem gondolnak arra, hogy felelőtlenül cselekszenek, hogy — ne adj isten — balesetet is előidézhetnek. Még nagyobb baj az, hogy egyes' buszvezetők eltűrik a szórakoztatást. Pedig nekik igazán tudniuk kellene; mi a rend a buszon. A tapasztalat más, ezért tisztelettel javaslom a Volán illetékeseinek, írják ki a vezetőfülke belsejébe csupa nagybetűvel, hogy a „A VEZETŐNEK UTASSAL BESZÉLGETNI TILQS!". —rapi— Juhász Gyulakiállítás Szegeden Juhász Gyula születésének századik évfordulója alkalmából hétfőn. dokumentumkiállítást nyitottak meg a Szegedi Somogyi Könyvtárban. A költő első kiadású, illetve dedikált kötetei, verskézinatai, korabeli lapok róla írt méltatásai, születési anyakönyvi. kivonata, sok fényképe, az általa és a hozzá, vagy róla irt levelek láthatók a bemutatón. Az anyagot az úgynevezett Ki- lényi-gyűjteményből válogatták, amely a felszabadulás után lett a Somogyi Könyvtár tulajdona. A dokumentumok összegyűjtése és megőrzése Kilényi Imre nevéhez fűződik, aki 1918- ban ismerkedett meg Juhász Gyulával, majd lelkes híve, „ti- toknoka”, ügyeinek intézője, verselnek, kéziratainak fáradhatatlan gyűjtője lett, és kiterjedt levelezést folytatott a Juhász-dokumentumok felkutatásához. Értik, érzik a dolgukat F. M. kecskeméti lakost a szegedi klinikán operálták. A műtéthez 5 liter B pozitív vérre volt szükség, melyet a kecskeméti készenléti véradóktól kellett a műtét előtti napon levenni. Tíz-tizenkét embertől. A megadott időpontra har- mincketten jelentek meg a véradóállomáson. Sorolhatnánk a hasonló eseteket, amikor a megkeresésre jóval többen jelentkeztek. Munkatársak, ismerősök, szomszédok, köztük olyanok is, akik még sohasem adtak vért... Történetek sorát tudná elmondani Petróczi Eva, a Vörös- kereszt Kecskemét városi vezetőségének titkára, akit arról - kérdeztünk, miként lehetséges szervezni a teljes önkéntességen alapuló véradómozgalmat? — Kecskeméten közel ötezer donor ad térítésmentesen vért, közülük ezerkétszázan, vállalják az állandó készenlétet, azaz bármikor behívhatok véradásra. A véradás megszervezése — a véradóállomással történő előzetes egyeztetés alapján — minden év noivamberében elkezdődik. A vállaflatdk, intézmények, gazdaságok Vöröskereszt-alapszerve- zeti titkárai egyeztetik a tervet a gazdasági vezetőieken és visz- szaigazolják részvételűiket a Vöröskereszt városi vezetőségének. Ez lényegében garanciát is jelent az eredményes munkához. A megyeszékhelyen 13 nagyüzemhez, ahol kétszáznál több véradóra számítanak jkiszáll” a véradóállomás munkacsoportja a helyszínre. Tucatnyi üzemből a dolgozókat autóbuszon hozzák be a véradóállomásra. A többi munkahelyen . a jelentkezőket szintén bekapcsoljuk a mozgalomba, sőt többségében a kisebb üzemek, intézmények dolgozóiból tevődik össze a készenléti véradók csoportja. — Lehetséges-e pontos nyil- váittartást vezetni a készenléti hálózatról? — Az idei feladatok között szerepel, hogy a készenléti véradókkal folytatott beszélgetés után elkészül a gépi nyilvántartás. Ez biztonságosabbá, egyszerűbbé teheti a behívásukat. Egyébként a Vöröskereszt városi szervezete vállalta, hogy száz véradót megnyer közreműködés- ne olyan esetekhez, amikor újszülötteknél közvetlen, életmentő célú vércserét kell alkalmazni. A pontos nyilvántartás természetesen megbízhatóbb alapot nyújt e feladatok ellátásához. — Kacslkemét mindén száz lakosa közül öt a véradó. Tiszte- lebr&néltó az önzetlen ember- baráti segítségnyújtúénáik ez a megnyilfüániuldsa: De ha visszatekintünk az elmúlt öt esztendő véradómoagálmátnak alakulására, akkor az utóbbi három év tűnők éredményesabbnek. Mivel magyarázható ez a lendület? — A társadalom, a munkahelyi vezetőség megbecsülése növeld a mozgalom tekintélyét. A Fémmunkás, az Alföldi Cipőgyár, a 9. Volán, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, a Szerszámgépipari Művek például külön elismeri véradói áldozatvállalását. Néhány helyen a véradást a szocialista brigádmozgalom értékelésébe is bevonták, hiszen a donorok túlnyomó többsége fizikai dolgozó, a szocialista kollektívák tagja, — A már orsóágfitsan kibontakozó akció, a minőségi vérigények kielégítését szolgáló térítésmentet plazmafareats szervezése Kecskeméten milyen eredményeket mutathat fel? — Jelenleg közel negyedszáz hattagú kecskeméti brigád vesz részt a plaamaferezises véradásban. Külön elismerés illeti őket, hiszen, a véradásnak ez a módja nagyobb együttműködést igényel tőlük. — Feltétlenül meg kell említeni az alapszervezeti vévadó- szervezők tevékenységit is! — A napokban tartottuk meg számukra a szokásos értekezletet, melyen értékeltük az elmúlt évben végzett munkát, megbeszéltük a feladatokat. A hatvanöt alapszervezeti véradószervező odaadó támogatása nélkül aligha mutathatnánk fel ilyen eredményeket. Megható a velük folytatott tanácskozás hangulata: kevés szóval, különösebb magyarázkodás nélkül is értik, érzik a dolgukat, — mondja végezetül Petróczi Éva. N. M. Hol a sárga boríték? (Egy szállítmány már az üzletekben) A címbeli kérdést teszi fel levelében egy kecskeméti olvasónk, aki nevét ugyan leírja, lakáscímét, telefonszámát azonban már nem tudatja velünk (ki tudja, miért?), ellenben nyomatékosan kéri, hogy az újság derítsen fényt az ügyre: Hová lett az üzletekből a nagyméretű, sárga színű levélboríték? „Elképesztő, hogy egy ilyen; nélkülözhetetlen, közhasználati! árucikk hónapokra eltűnjön.” — írja, s az illetékesek csak magyarázkodnak, ha egyáltalán sikerül őket megtalálni. Tőlünk pedig határozott választ kér: „Kiknek róható fel a .borítékok eltűnése, s mikor lesz végre újra?!” Mielőtt' elkezdtük volna a nyomozást Illetékes után, tájékozódtunk. Felhívtuk a három kecskeméti papírboltot. A Kálvin tériben nincs boríték, se kicsi, se nagy, de nemrég még volt. Igaz, előtte meg egy hónapig hiányzott. A Rákóczi úti üzletben nincs, viszont ígérik, hogy pár napon belül kapnak. A Petőfi Sándor utcai egységben, van boríték, nagyméretű is, s mint .mondták, félre is teszi, ha kell. (Nem az újságírónak, hanem a .névtelen érdeklődőnek!) Ezek után kérdeztük mag az illetékest, Hajagos Istvánt, § a Pl ÉRT megyei lerakatvezetőjét — akit egyébként a levélben írtakkal ellentétben egyáltalán nem Volt nehéz megtalálni. — Tud arról, hogy a papírboltokból néha hosszabb időre is eltűnik a nagyméretű boríték? — Igen. Előfordul, hogy a kicsi is. Az előállító üzem a negyedévre kért mennyiségnek időarányosan is csak az ötvem hatvan százalékát szállította 'e. Esetenként azt is késve. — A kereskedelem jól mérte fel a várható igényeket? — A tavalyinál öt százalékkal rendeltünk többet. Ez negyedévre mintegy 35 ezer darabos borítékcsomagot jelent. Mindez elég is lenne, ha megkapnánk ... — És megkapják? — Március végéig van még néhány nap ... Sajnos nem sokat tehetünk. Én magam is jeleztem a gondokat a gyárnak, s lépéseket tettem, hogy a hiányzó ménnyiség 'mielőbb beérkezzen. A gyár erre beiktatott egy rendkívüli szállítmányt. — Ezek szerint azért nincs elegendő boríték, mert a kelleténél kevesebb készül? — Feltételezem. Az országban egyedül a Szentendrei Papírgyárban csinálnak borítékot. Az utóbbi két-három év alatt nagyon megnőtt a termék iránti kereslet, s gondolom, hogy ezt nem győzi az üzem kapacitással. *'V. * * Kér. A hallottak szerint a bo- ritékügy szálai messzebbre nyúlnak a megyehatárnál, s kérdés, hogy mit tesz a> gyártó üzem. Ha megnyugtató választ nem is adhatunk, az tény, hogy a . legújabb szállítmány már megérkezett, s valamennyi papírboltnak küldtek borítékot. Nagyot is, meg a még keresettebb kisméretűt is. (váczi)
