Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. március 3. A homok tudósa ÄSÄTT Száz évvel ezelőtt, 1883. március 3-áni született Westsik Vilmos, ia homoki gazdálkodás nagy tudósa, a Pozsony melletti Modor községben. Édesapja, West- slk Nándor kiskereskedő, hogy népes családját — 9 gyermeke volt — el tudja tartani, földműveléssel is foglalkozott. iA még iskolába sem járó Vilmos fia mindig nagy érdeklődéssel figyelte apja gazdálkodását, részt vett a munkában is. A modor! tanítóképzőt kitüntetéssel végezte, majd a Keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tanintézetben 1905-ben szerzett oklevelet. Állami szolgálatát 1906-ban Kecskeméten az akkori földműves, iskolában kezdte, mint gyakornok. A földművelésügyi miniszter 1908-ban nevezte ki segédtanárrá és egyben a jászberényi földművesiskolába helyezte. Rekordtermés a csillagfürttel Az első világháború után Kiskunfélegyházán szaktanár és gazdasági felügyelő, 1928-ban a földművelésügyi miniszter a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarához irányította. így került 1929- ben végleges munkahelyére, Nyíregyházára. A kamara a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság megszenvezését, vezetését bízta rá. Westslk Vilmos a homoki gazdálkodás javítását célzó kísérleteket már a kiskunsági ho- . irtokon kezdte, Nyíregyházán új lehetőség nyílott számára, a város szélén fekvő 82 holdas kísérleti telepen. Westsik Vilmos ismerte az itt uralkodó futóhomoki gazdálkodást, amely így alakult: első év parlag, a második rozs, a harmadik burgonya. Kísérletében ezt a vetésforgóit hagyta meg kontrollnak és mellette 17 parcellán a legkülönbözőbb kísérletekhez kezdett. Ennek eredményeként a tőkeszegény gazdák lehetőségeik, talajtípusuk szerint válogathatlak a csillagfürt zöldtrágyás, a szalmatrá- gyás, a valamelyest is tehetősebbek a műtrágyával kombinált vetésforgókban. A hagyományos szabolcsi par- lagoltató vetésforgó 6 és fél mázsás rozstermésével' szemben csillagfürttel több mint 15 mázsára növelte a rozs hozamát, a burgonya termését pedig 26 mázsáról 53 mázsára emelte. A csillagfürt műtrágyával kombinálva ennél is szebb eredményeiket hozott. Munkássága a felszabadulás után teljesedett ki, amikor az állam finanszírozta a kutatásokat és a szocialista gazdaságokban tág teret kapott a gyakorlati megvalósítás. Járta a falvakat Westsik Vilmos eredményeit nemcsak az Akadémiának, a minisztériumnak „jelentette”, nemcsak könyvekben, szakfolyóiratokban publikálta, hanem téli estéken járta a falvakat, tanyákat, tanított és tanult. Kísérleti parcellái között májusban, -júniusban — amikor a szem legtöbbet lát — kalauzolta a népes tanulmányi csoportokat. Az első parcellánál, amely a hagyományos vetésforgót reprezentálta, gyakran arra kérte látogatóit, markoljanak a futóhomokba, s szorítsák tenyerükbe. A váz nélküli, kezeletlen homok kifutott az ujjak szorításából. Előadásaiban, beszélgetései során Westsik Vilmos a kísérletei .mellett így érvelt: „Mivel a nyírségi homok javítás nélkül kevés állatot tud eltartani, kevés az .istállótrágya, a homoki gazdának kevés a termése, nem jut pénz a műtrágyára. Ebből az ördögi körből a csillagfürt-zöld- trágya alkalmazásával lehet kitömi. Néhány év után, amikor a csillagfürt már javít a1 talajon, műtrágyáira is jut majd pénz, tovább lehet fokozni a termést". Sajnos ezt a tanítást jó néhány homoki termelőszövetkezetben nem tanulták meg, vagy elfelejtették. A vetésforgó rendszerű talaj- javítás mellett Westslk Vilmos elévülhetetlen érdemeket szerzett — a korábbi paraszti tapasztalatokat összegyűjtve, továbbfejlesztve — a homok megkötésében, a homokverés elleni küzdelemben. Ma, amikor a termelőszövetkezetek a tábláikat a modern gépekhez alakítják, sok helyen megfeledkeznek a homok megkötéséről, a védöfasorok fontosságáról. Aki a nyírségi futóhomokon eredményesen akar gazdálkodni, az még mindig érvényes tanácsokat kaphat Westsik Vilmos tíznél is több szakkönyvéből és a tudományos folyóiratokban mintegy 600-ra tehető tanulmányából. Tanítása ma is hat Hetvenöt éves korában ment papíron nyugdíjba. ö azonban magas kora ellenére nem szakadt el a munkától. Gyakran látogatta kísérleteit, az intézetet, ahol korábban dolgozott. Nyíregyházán, a Nyírfa utca 16. számú ház kapuja 1976 januárjában a megszokott időben nem nyílt többé. Ismerői, tisztelői nem köszöntlhették, elmaradtak az őstermelőkkel folytatott dialógusok. Az Akadémia levelei bontatlanok maradtak. A lapok közölték: „Westsik Vilmos a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a nyíregyházi Homokkísérleti Telep megalapítója, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nyugalmazott tudományos osztályvezetője, Kossuth-díjas, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, a Munka Érdemrend arany fokozata kétszeres, a Tessedik Sámuel emlékérem és a Szabolcs- Szatmár megyéért kitüntetés .tulajdonosa életének 93. évében 1976. január 29-én elhunyt”. A homok nagy tudósa a nyíregyházi Északi temető díszsírhelyén pihen. De szelleme, tanítása tovább él és hat: százezer hektárokon hoz több kalászt a rozs, díszlik szebben a burgonya. Cs. B. SZOVJET ÉLET Évenként 300 kilométer vasút Ojabb szakaszt helyeztek üzembe a Bajkál—Amur vasúti főútvonalon Posztisevótól Urgal—II. csomópontig. A BAM ezzel a szakaszával csatlakozik a Keleten két esztendővel ezelőtt forgalomba helyezett 200 kilométeres Poszti- sevó—Amur menti Komszomolszk szárnyvonalhoz. A Komszomolszk - nál megépített hídon a BAM átkel az Amuron és egyesül a Csendes-óceánhoz vezető, már korábban lefektetett vonallal. Valerij Gorbunov, a Bajkál— Amur vasút főnökének első helyettese igy kommentálja ezt az eseményt: — Ma már a szerelvények vasútvonalunk néhány szakaszán szénnel, fával, építési anyagokkal közlekednek. Csupán az idén körülbelül ötmillió tonna szenet és a fa köbmétereinek millióit szállítják a BAM-on. Gyors a pályaépítés évi átlagos üteme. Évente mintegy 300 kilométeres útvonal- szakaszt helyeznek forgalomba. Az eddig elkészült szakasz a szovjet Távol-Kélet kevéssé hozzáférhető vidékein halad keresztül. Ezeken a tájakon gazdag erdők, elsősorban a vörösfenyő és erdei fenyő, valamint a nagy kőszén-, ón-, wolfram- és más érctartalékok vannak. Ezekre a természeti kincsekre alapozva már hatalmas faipari termelési egységet, Szol- nyecsnóban pedig ércdúsító kombinátot hoztak létre, de faipari komplexumokat is építenek, amelyek szerződések alapján farostot szállítanak majd exportra. A BAM felépítése csupán az egyik szakasza a Szovjetunió északkeleti tájain az előrenyomulásnak. Napjainkban már tervezik a Berkakittől északra, Jakutszkba vezető ezerkilométeres vasutat. A veszélytelen atom A Szovjetunióban foly. tatódik az atomenergia békés felhasználását célzó program megvalósítása. A szovjet tudósok és szakemberek szerint az atomenergia előtt nagy jövő áll. Az atomerőművek nem szennyezik a légkört, nem fogyasztanak oxigént. A természetes sugárzást alig emelik, így nem jelentenék semmilyen veszélyt a természetre és az emberre. Az első atomerőmű megjelenése óta egyetlen szovjet atomerőmű körzetében sem növekedett a sugárveszély. A Szovjetunióban rendkívül szigorú normák szabályozzák a megengedhető sugárszintet. Az atomerőművek környékén rendszeresen végzett mérések azt bizonyítják, hogy a sugárzás gyakorlatilag nem különbözik a természetes sugárzástól. A szovjet atomerőművek dolgozóit évente csupán annyi sugáradag éri, amely 5—lőszer kevesebb a megengedettnél. A dimitrovgrádi atomkutató tudományos intézet szakemberei fontos munkát fejeztek be a gyorsneutronokkal működő reaktorban. Ez az intézet a Szovjetunió egyik legnagyobb atomkutatói központja, ahol több kísérleti reaktor, fémkutató és radio- vegyészeti laboratórium, modern elektronikus számítókomplexum található. A szovjet, NDK- beli és csehszlovák tudósok fontos kísérleteket végeztek a reaktorban. Ennek eredményeit hasznosítják a gyorsneutronokkal működő atomerőművek' építésekor.7 Sikerrel folytak néhány nátrium—víz típusú generátor próbái, melyek biztosítják a gyorsneutronokkal működő atomerőművek veszélytelen munkáját. # Ligyija Szjomociklna kutatómérnök. 9 Alsó képünkön a .BOR -60-as reaktor fő irányítópultja. f KIVÁLASZTÁS, FELKÉSZÍTÉS, ALKALMAZÁS A káder- és személyzeti munka a DUTÉP-nél A DUTÉP — figyelembe véve jogelődeit is — 36 évvel ezelőtt alakult. Az akkori személyi állomány a legkülönbözőbb képzettségű emberekből tevődött össze, s a szervezet gyorsan bővült, növekedett, s már akkor sem felelt meg az egyre növekvő építési feladatoknak. A bonyolultabb szervezeti forma, a gépesítés, a korszerű technológiák' bevezetése olyan embereket kívánt vezetői beosztásokban, akik szakmailag, politikailag és emberileg is megfeleltek a követelményeknek. Ezt az igényt — vagy kényszert — korán felismerték, azóta tudatosan törekednek arra, hogy a gazdasági, társadalmi tennivalókkal mind magasabb képzettségű embereket bízzanak meg. Ennek az alaposan átgondolt, tervszerű munkának is köszönhető, hogy a Duna—Tisza közén a mezőgazdasági és középületek sokasága épüljön fel. Érvényesülő demokratizmus — Ez volt a múlt — mondta Mészáros János, a vállalat személyzeti és szociális igazgatója. — Eat fejlesztettük tovább az élet követelményeinek megfelelően. A vállalati szervezet megváltozott, a létszám megtöbbszöröződött, s ezzel együtt az irányítóiké is. Az V. ötéves tervben majdnem kétszázzal emelkedett az egyetemet és főiskolát végzettek száma. Jelenleg 340 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a vállalatnál. Ez már önmagában is mutatja, milyen nagy jelentősége van a tudatos személyzeti munkának, a káderek, a vezetők kiválasztásának. A vállalat vezetői állománya 383, az alsó szinttől a vezérigazgatóig. — A személyzetist valamikor mumusnak tartották, féltek tőle. Messt hogyan érvényesül a demokratizmus? — A kérdés jogos. Véleményünk szerint — ebben egyetért a gazdasági és a pártvezetés — egy-egy ember nem képes megítélni, ki alkalmas vezetői beosztásra. Ennek nálunk kialakult a mechanizmusa, amely jól működik. A rendelkezésünkre álló személyi adatokból — iskolai és politikai végzettség alapján — kiválasztjuk azokat, akik számításba jöhetnek. Felkeressük az adott munkahely vezetőjét, a párt, a szakszervezet, a KISZ- szervezet titkárát és véleményt kérünk tőlük. Ha ezek kedvezőek, akkor foglalkozunk érdemben a jelölttel. Ezt követi egy újabb felmérés, az illető milyen vezetői munkakör betöltésére alkalmas, rendelkezlk-e vezetői képességekkel, emberi kapcsolatteremtéssel, szervező- és konfliktustű- rő képességgel, információs készséggel. Ez azonban még mindig nem jelentheti a végleges döntést. Az Immár többszörös információ birtokában kialakítható a majdani vezetői beosztáshoz szükséges szakmai, politikai továbbképzés lehetőségének megteremtése. A pótlás forrásai — Asl elmondottak azt feltételezik, hogy a személyzeti munkát igen tartalmason, tervszerűen, pontosan /végzik. Milyen a kapcsolatuk a munkahelyi vezetőkkel, a pártszervekkel? — A káderutánpótlást és tartalékképzést ötéves tervben rögzítjük, amely szorosain kapcsolódik a vállalat feladataihoz, illetve a várható személycserékhez. Enélkül, s ez a meggyőződésűink, képtelenek lennénk pótolni a művezetőket vagy éppen más magasabb beoszfásúakat. A munkahelyi vezetők és a pártszervek kapcsolatát semmiképpen sem nélkülözhetjük, nélkülük óriási kockázatot vállalnánk. Alkalmasint, ha ezt így látjuk jónak, a munkahelyi kollektíva véleményét is kikérjük. Csakis ilyen módon Itudjuk megmérni az embereket, azokat, akik később vezetnek, irányítanak. — Milyen tartalékai vannak a vállalatnál a kádernevelésnek, utánpótlásnak? — Ennek négy forrása van. A közvetlen belső utánpótlás, vagyis azok az emberék, "akik azon-’ nal nagyobb,.,yagy. vezető, beqsir . tásba kerülhetnek. A másik akikre egy későbbi időpontban számítunk, ezekből jelenleg 84 tanul 'tovább. A harmadik, a társadalmi ösztöndíjasok. Évente 40—60 egyetemein, főiskoláin tanulóval kötünk szerződést. A középfokú tanintézetben tanuló fiatalokkal is hasonló megállapodásokat kötünk, s évente 80—100 pályázatot írunk ki. A káderutánpótlás negyedik formája a külső felvétel, de ezzel ritkán élünk. Megnyerni a fiatalokat — A fiatal szakemberek fizetésével, leteleipédésével a vállalathoz való kötődéssel máshol akadnak gondok, A DUTÉP-nél mi a helyzet? — A pályakezdők — évente 15—25 fiatal — a végzettségüknek megfelelő munkakörbe kerülnek. Fizetésük nyilvánvalóan nem magas. Kialakítottunk egy nyolchónapos forgórendszert, vagyis különböző munkahelyen töltenek el bizonyos időt. Ezután leülünk velük, s közösen döntjük el, velük megbeszélve, hol szeretnének dolgozni. Nem biztos, hogy- vezető lesz belőlük, ha erre nincs ambíciójuk, rátermettségük, de fizetésüket emeljük, s bekerülnek a káderfejlesztési tervbe. Ha nősök, családosok, három éven belül lakást biztosítunk számukra, ötévenként minősítjük a vezetőket — a hatásköri listának megfelelően —, de ezt sem csak a személyzeti osztály végzi, minden esetben jelen van a munkahelyi vezető’ és a pártszervezet is. A személyzeti munka fontosságát aligha lehet vitatni, hiszen a termelés egyik legfőbb mozgatója maga az ember. A helyes kádernevelés, a vezetők kiválasztása bebizonyítható módon döntőien befolyásolhatja egy-egyi válla»- ■ -i tat, üzem további működtetését, gyors; rügailmas alkalmazkodását. A személyzetis — legyen az osztály, vagy más szervezet — a legbonyolultabbal, a legtörékenyebbel, az emberrel dolgozik. Ezt a munkát csakis jól, demokratikusan, . embercentrlku- san lehet elvégezni. S erre a DU- TÉP-nél jó példára akadtunk. Gémes Gábor A teljesítménnyel arányosan? A szalkszentmártoni Petőfi Tsz elnöke, Koszta Flórián alig tudja leplezni, hogy a pokolba kívánja a betoppanó újságírót. Akinek a kedvéért el kell terelnie gondolatait arról a témáról, ami napok, hetek óta szinte kizárólagosan foglalkoztatja. Mert beszélhetünk ugyan az ágazatok eredményeiről, az idei tervekről, a beruházási lehetőségekről, a szabályozók hatásáról, csakhogy most nem ez a kulcskérdés. Hanem az — s erről napjainkban országos szinten is sok szó esik —, hogy tükröződnek-e a bérekben a munkateljesítmények. Ettől függ a szövetkezet jövője, a kiváló szakemberek megtartása és a munkafegyelem megszilárdítása. Mindezeket igy megfogalmazni, kimondani persze könnyű, megvalósítani annál nehezebb. Egy olyan gazdaságban ugyanis, ahol a dolgozók nyolcvan százalékának kellene kiemelt bért fizetni, már a szabályozás miatt is lehetetlenné válik a szándék. Hiába számították ki ezerszer is, hogy a jelenlegi bértömeget tartva kevesebb létszámmal kétszer ennyi teljesítményt érhetnének el —, puszta számítástól ugyan mit lehet remélni? Mert, ml legyen a többiekkel, akiket el kellene küldeni? Munka persze akadna számukra itt is, máshol is, ha hajlandóak lennének dolgozni... Kényszeríteni kellene őket, fegyelmezni, rendszabályokat érvényesíteni, ugye? — kérdez vissza indulatosan az elnök. — Csakhogy az erre törekvő vezető eddig soha nem tapasztalt ellenállásba és el. lentmondásokba ütközik. A korábbinál keményebb falakba, amelyekből néhányat áttörhet talán, s máris szembe találja magát két mindennél makacsabb akadállyal: az átlagbérszínvonallal és az álhumanizmussal. Az előzőhöz nem kell kommentár, hiszen a semmihez nem értőkre, egy szalmaszálat keresztbe nem tevőkre éppen azért van szükség, mert alacsony keresetük „javítja” a bérszínvonalat. Ám tételezzük fel, hogy egyszer mégis engedélyezni fogják a tiszta bértömeggazdálkodást. Húsz embert el lehetne küldeni? Dehogy lehet! Próbáljon valaki csak azzal a jogával élni, hogy egy személyt, érvényes fegyelmi határozat alapján áthelyez máshová, ahol kevesebbet keres — köztünk maradjon, annyit sem érdemel! —, a vezetőre máris rásütik az embertelenség bélyegét. Három gyereke van, beteg felesége — érvelnek a munkatársak. — Sorolhatnék más példákat is — folytatja Koszta Flórián. — Fizetésemelés, jutalom, prémiumosztás? Azt hihetnénk, hogy a lehető legdemokratikusabb módszer (a brigádok, kollektívák döntése) egyben a legigazságosabb is! Kipróbáltuk. Az eredmény: egyen- lősdl, vagy ha egyáltalán differenciáltak, az kapta a többet, akinek több gyereke volt. Mikor jutunk így oda, hogy saját sorsáért mindenki felelősséget érezzen, s egy munkabíró ember ne csak tartsa a kezét szociális helyzetére hivatkozva, hanem ő is dolgozzon többet a családjáért! Illetve, vegyük a másik végletet, azokat, akik megszakadásig hajtják magukat. De vajon miért másodállásban, túlmunkában, háztájiban? Miért nem kereshetik meg főállásban, a munkahelyükön azt a jövedelmet, limit megérdemelnének?! Mert nem igaz, hogy a többségnek jó, ha a tsz- ben vagy a gyárban lazít, kora hajnalban, késő este pedig robotol! De, ha jobban akar élni, akkor kénytelen, s nyilván ott ad többet, ahonnan többet kaphat. Tavaly például 33 millió 350 ezer forint munkabért fizettünk ki, ezzel szemben a háztájiból felvásárolt állatok és tej után 41 millió 592 ezer forintot. Még ha a költségeket leszámítjuk is, hol itt az arány? Félreértés ne essékí sem a háztájinak,.. sem a vállalkozásoknak nem vaéy?k ellenzője. De kérdezem, ezekben számonkéri-e a szakszervezet a munkavédelem, a KÖJÁL a sjociális helyiségeket, ellenőrzik-e, h£ny kilót emel a dől. gozó, felelőssége® vonják-e a maszekot miért külüí® el lusta alkalmazottját, s miérkfteet havi tízezret a jó munkaerShek? No, persze, ők saját zsebre gazdálkodnak! S a nagyüzemek, az »állam zsebe nem fáj senkinek, ha^fes? Dehogynem, hiszen ezt hajtogatjuk már mióta. Dehát akkoK miért fagy meg a vezető körül a levegő is, ha szigorít a normán, ha^U. nlmálisra csökkenti az órabéres munkákat, ha a karbantartót felelősségre vonja, mert az előző nap megjavított gép ugyanazzal a hibával ismét a műhelyben van, ha fegyelmivel elzavarja a dologkei ülőt... Valóban embertelen számonkérni, követelni, fegyelmezni? Hangsúlyozom, a többség magától is becsületesen dolgozik, dolgozott. Azok helyett is, akiket most megpróbálunk rászorítani a munkára. i Az elnök által elmondottakhoz kommentár nem szükséges, néhány kiegészítés viszont igen. A szalkszentmártoni Petőfi Tsz megyénk egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete, hatékonysági mutatói alapján hosszú esztendők óta az élmezőnybe tartozik. A községben saját költségén művelődési házat, szociális otthont létesített és tart fenn, úgynevezett szociális kiadásai — étkeztetés, üdültetés, segély stb. — évente több millió forintot tesznek ki. Kovács Klára
