Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19. 9 PETŐFI NÉPE • 3 A közös cél tettekre mozgósít Interjú dr. Geri Istvánnal, Kalocsa tanácselnökével Bács-Kiskun városai között sajátos helyet foglal el Kalocsa. A megye — nagyságát te­kintve — ötödik városa strukturális és kul­turális hagyományaival, tradícióival, s jó­részt ejzekre épülő jelenével más jellegű te­lepülés, mint a homokhátságiak. Az urba­nisztikai tudomány „nyugati” típusú város­ként említi. Am a ma tennivalói, olykor szo­rító gondjai itt, a Duna partján sem igen mások, mint mondjuk Kecskeméten, vagy Halason. Hogyan birkózik meg ezekkel a húsz­ezer lakosú, fejlett iparral rendelkező, az át­lagosnál népesebb értelmiségi rétegnek ott­hont adó Kalocsa? A kérdésekre dr. Geri 1st- H ván, a városi tanács elnöke válaszol. ’ — Kalocsa, csak úgy mint Szentes, vagy ' Hódmezővá­sárhely, kubi- kosváros volt. 'A földeket az egyház birto­kolta, a [Szegé­nyeknek ma­radt a zsellér­sors, vagy a talicska. Ezen a vidéken a felszabadulás utáni években ezerszám éltek emberek, akik­nek nem volt munkájuk. Az öntevékeny, a központi hatá­rozatokat meg­előző ipartele­pítést ez a körülmény magyaráz­za. Amikor másutt megkezdődött', nálunk éppen befejeződött a vi­dék Iparosítása. Így azután a mi üzemeink korszerűség, termelé­kenység dolgában sokáig elma­radtak az évekkel, évtizedekkel később létrehozottak mögött. — Ámde Kalocsa ipara fölzár­kózott, sőt egyes iparágak tekin­teté ben az élre tört. Eközben meg­változott a város arculata, má­sok léttek az itt élő emberek, má­sok. az életkörülmények. Hol tart ma ez a folyamat? — Ami városunkban a lélek- számhoz viszonyítva eléggé magas a munkások és az értelmiségiek aránya. Kalocsa iparában az ötödik ötéves terv idején félmil­liárdos korszerűsítés zajlott lé. Kórházunk, iskoláink egyike- másika ugyancsak megújult. Azt kell mondjam, hogy 1970 és 1975 között szinte minden pénzünket a „földbe temettük”, mert Kalo­csán a felszabaduláskor egyet­len. méter vízvezeték, csatorna nem volt! .Elkezdtünk* tehát köz­műveket építeni. Azt mondtükr a negyedik és ötödik ötéves terv esztendei alatt meg kell teremte­nünk a lakosság alapellátásához feltételenül szükséges létesít- ményhálózatöt. Ha felépítettünk egy üzemet, a csarnokokkal egy­időben emelkedtek az óvoda, a bölcsőde, vagy az orvosi rendelő falai. Most úgy állunk, hogy böl­csőde, óvoda, napközi otthon és gyermekélelmezés tekintetében nem lesz gondunk legalább öt évig. Ez nem jelenti azt," hogy nincsenek e téren feladataink. Van például két óvodánk, ame­lyeknek elaggott épületeit már nem érdemes felújítani. Ezért megkezdtük a Középsőkertek­ben egy új óvoda építését. Igaz, pénzünk csak annyi van, ameny- nyi az anyagok megvásárlásához elegendő, de mivel nem szorít a cipő — a régi óvoda egy ideig még zavartalanul működhet —, ■nekifogtunk, és szépen, üteme­sen fel is építjük. A vállalatok, és a lakosság segítségével természe­tesen. . — A város eszerint nem vár arra, hogy egy-egy fontos létesít­ményre az utolsó forintig össze­jöjjön a pénz. Az ésszerű kocká­zatvállalás eddig meghozta gyü­mölcsét. De vajon hogyan futja a költségvetésből a régi épületek karbantartására, felújítására, az intézmények működtetésére? — Nálunk nagyon sok a mű­emlék, vagy műemlékjellegű pa­tinás középület. Épségük, álla­guk megóvása fontos feladat, ezt nem szükséges részletezni. Mind­ez nagyon sokba kerül. Ügy se­gítünk magunkon, ahogy tudunk. -Mi például nem árverezünk el bontásra szánt épületeket. Tár­ü ..... • Hatszázkilencven beteget tud fogadni az új szárnnyal bővítettkórház. sadalmi munkával lebontjuk eze­ket és amit lehet felhasználunk belőlük a felújításoknál, az épít­kezéseknél. A városban minden gyermekintézménynek van part­nervállalata. Céltudatosan .hoztuk őket össze: a tevékenyebb, több terhet bíró üzemek, szövetkeze­tek a régi épületekben működő, sok karbantartást, felújítást, tár­sadalmi munkát igénylő óvodá­kat, iskolákat kapták. A sütőipa­ri vállalat például minden évben félmillió forint értékű munkát végez a Hunyadi utcai óvodában, beleértve a nagyjavításokat is. A szülői munkaközösség általá­ban azzal fogadja az „új” apukát, hogy szakmájának megfelelően vállaljon legalább két-három tár­sadalmi műszakot az intézmény javára, ahol gyermeke tanul. — Kalocsán a hetvenes évek­ben sikerült kiépíteni egy, a la­kossági alapellátás mennyiségi igényeinek megfelelő létesít­mény- és intézményrendszert. Ez, mirif, rrf.ßT. meglévő bázis, milyen további célkitűzések megfogal­mazására ■ bátorítja a várost ? — Nemcsak a termelőüzemek­nél beszélhettünk korábban bi­zonyos technikai elmaradottság­ról. Az infrastruktúra sem felelt meg sok mindenben a ma igé­nyeinek. A mennyiség után a minőség került előtérbe. Említet­tem, hogy megépítettük a vízhá­lózatot. Am a nyári hónapokban Kalocsán sincs elegendő víz. ■Ezért rövid időn belül kétezer köbméteres víztározót építünk. Jellemző a város általános fejlő­désére a kórház esete. Kétszáz- harminc ágyas kórházunkból 690 ágyasat hoztunk létre teljes egé­szében rekonstrukció révén és megépült az új mentőállomás is. A kórház mellett 18 lakást is fel­építettünk, a Középsőkertekben kiosztottunk 500 közművesített építési telket. A hatodik ötéves terv idején 930 lakás épül a vá­rosban, s ennek kétharmada sa<- játerős, Az előző tervidőszakban dinamikusan fejlesztettük a ke­reskedelmet : áruházat, ABC-t, új szaküzleteket építettünk. Á városban hét évvel ezelőtt 10 ezer négyzetméternyi volt az eladótér, ma húszezer. Az idén tavasszal megnyílik Kalocsán a Bajai Húskombinát 500 négyzet- méteres áruháza. Erre annál is inkább nagy szükség van, mert hiszen Kalocsán nemcsak a vá­roslakók, (hanem a települést kö­rülölelő községigyűrű bejáró dol­gozóinak, diákjainak ellátásáról is kell gondoskodni. Ez évben például rákapcsoljuk a regioná­lis vízműre Szakmárt, öregcsertőt, Hömokmégyet, Drágszélt és szál­lásaikat. Sok tényező játszik köz­re abban, hogy ezekből a falvak­ból megállt az elvándorlás. Mi­9 Dr. Geri István 9 Minden kalocsai lakosra egy négyzetméter üzleti eladótér jut. közben mi az új építési telkek helyének kijelölésével a város- szerkezetet is módosítjuk: Kalo­csa legyező alakja lassan -zsem- lealakká formálódik, és Bátya valamint Foktő egészen közel kerül hozzánk. 1 — Telek, lakás, út, víz, csator­na. Mind, mind az élet minősé­gének összetevői. Hogyan áll ezekkel a dolgokkal Kalocsa? Mit nyújt polgárainak a város, és mit vállal a lakosság? — Az idén áttérünk a házgyári lakásépítésre, 150 otthon már ez­zel a technológiával készül. Fel­épül 60 ifjúsági lakás és ugyan­ennyi egy-másfél szobás garzon. A magánépítőket kedvezmé­nyes telekjuttatással ösztönöz­zük. Kalocsán van elegendő te­lek, mindenki választhat igénye és pénztárcája szerint. A város jelentős területekkel rendelke­zett, s ezekhez újabb földeket vásároltunk. Közművesített tel­keket kapott az ifjúsági lakás­építő szövetkezet: láncházak emelkednek majd ezen a he­lyen. Tavaly és az idén 130 telket alakítottunk, alakítunk ki eb­ben a városrészben, és számuk 1987-ig újabb négyszáznegyven­nel gyarapodik. A korábban is városi tulajdonban volt terüle­teket úgy bocsátjuk az építeni szándékozók rendelkezésére, hogy csupán a villanyhálózat, a vízve­zeték “és a betonjárda költségeit számítjuk fel. A Negyveni út , mentén ilyen módon mindössze _* ' I au*»1 ■»■99—wMwrwr« 10—12 ezer forintba 'kerül egy- egy építési telek. Nálunk termé­szetesnek veszik az emberek, hogy a saját erőre is szükség van. A városban útépítő társulások ala­kulnak. Az elmúlt két évben a tervezett hat helyett 25 utcát burkoltunk le úgy, hogy a költsé­gek egyharmadát a tanács fedez­te. A hiányzó részt az ott lakók fizették ki, illetve vállaltak érte munkát. Jelenleg újabb 19 utca társulása állt össze, s jelentkezett két csatornamű-társulás is. — Van két dolog, amelyek hiánya miatt Kalocsa polgárai mégsem maradéktalanul elége­dettek. A gázra és a fürdőre gon­dolok. Mit válaszol az ezzel kap­csolatoson lépten-nyomon fölve­tődő kérdésekre a tanácselnök? — Létrejött á gáztársulás, amelynek tagja valamennyi Baja és Kalocsa közötti település és gazdaság. A társulás gesztora a városi tanács és a KAGE. Jelen­leg készül a pályázat, értesülése­ink szerint a megyei tanács és az Ipari Minisztérium támogat­ja Kalocsa gázellátásának tervét. Fürdőre, úszómedencére, vagy tanmedencére — nem az elneve­zés a lényeges — valóban nagy szüksége lenne a városnak. A geo­lógusok szerint itt hajdúszobosz- lói minőségű víz található. Ám 'mint említettem, eddig szinte minden pénzünket vízvezeték­építésre, csatornázásra fordí­tottuk. ‘ — Most mi a helyzet? A viz- művállalat fúrt egy 800 liter percenkénti teljesítményű, 32 fokos vizet adó kutat. Elkészül­tek egy 25X12,5 méteres úszóme­dence tervei. A megvalósításhoz 12 millió forint kellene, s hogy ezt előteremtsük, városi fórumot hívunk össze fürdőügyben. Min­den vállalatot, gazdaságot szóra bírunk atekintetben, hogy az elkövetkezendő három esztendő­ben milyen részt vállal a költ­ségekből, a munkából. Kalocsa kis város, az ellátásnak, a szol­gáltatásnak nem képes olyan vá­lasztékát nyújtani, mint egy met-- ropolis. Ám nálunk éppen a min­denki ismer mindenkit viszonyai révén sokkal közvetlenebb az érdekeltség a lakók között: szin­te minden ügy hamar sokak ügyé­vé válik, s ez megmozgat érzelm­in eket és akaratot, közös tettekre mozgósít. Kalocsán 1982-ben pél­dául 1810 forint volt az egy la­kosra jutó társadalmi munka ér­téke. 9 A városban a hatodik ötéves terv idején 930 lakás épül. (Straszer András felvételei) Sitkéi Béla Gyermekvédelem a Tanácsköztársaságban Ha a Magyar Tanácsköztársaság gyermekekről való gondoskodásá­nak sokoldalú jogi szabályozását vizsgáljuk, méltán mondhatjuk, hogy az első magyar munkásállam történetének legszebb lapjaira kí­vánkozik a? az általános erőfeszí­tés, amelyet a proletárhatalom a felnövekvő új nemzedék: a gyer­mekek életének szebbé tételéért kifejtett. Egy ezzel kapcsolatos korabeli kiadvány hangsúlyozza: a gyer­mekek, a jövő szocialista államá­nak leendő munkásai számára ho­zott legtöbbet a forradalom, min­den az ő érdekükben történik. Ál­lami feladattá nyilvánították a gyermekvédelmet. A „senki gyermekei”-nek ezrei tanyáztak az utcán, a lépcsőházak­ban, a Gellért-hegyen, szénabog­lyákban. A humanizmust prédiká­ló társadalmi rendszer, a kapita­lizmus kergette a proletárgyerme­kek ezreit a züllésbe. Számukra nem volt kiút a társadalmi nyo­morból. A proletárdiktatúra véde­lembe vette a szerencsétleneket, igyekezett őket beilleszteni a tár­sadalomba. A Sváb-hegyi Nagyszállóban egészségügyi intézmény nyílt 1919. március 13-án, ahol Budapest tü­dőbeteg proletárgyermekeit gyó­gyították. Március 24-én született meg a gyermekvédelemmel kapcsolatos első, majd július végén — közvet­lenül a Tanácsköztársaság leveré­se előtt — az utolsó rendelet. Az előbbi intézkedett az óvodába és iskolába járó proletárgyermekek ingyenes fürdésének megszervezé­séről. Az egészségesebb életmód érdekében hetenként 30—40 ezer gyermeket fürdettek meg, s nem­eseik a közfürdőkben, hanem a magánlakások fürdőszobáiban is. A Tanácsköztársaság megszün­tette a törvénytelen gyermek jogi fogalmát, rendeletet, hozott a há­zasságon kívül született gyerme­kek törvényesítéséről. Megnyitot­ták a dolgozók és családjaik előtt a Margitszigetet, a Károlyi-ker­tet és a különböző, addig zárt parkokat. , Jogszabály született az iskolás­gyermekek fogainak kezeléséről, köztulajdonba vették az anya- és gyermekvédelem céljait szolgáló intézményeket. Erre azért volt szükség, mert ezen intézmények jótékony alapon álltak és ez bi­zonytalanná tette működésüket. Iskolaorvosok alkalmazását ren­delték el, mert harcot • akartak folytatni a tuberkulózis ellen. Az egészséges nemzedék fejlődése ér­dekében kötelezővé tették a 6—Iá évesek kötelező egészségügyi vizs­gálatát. A Tanácsköztársaság a gyer­mekvédelmet tartotta az egyik legfontosabb feladatának. Ezért megszervezték az iskola- és gyer­mekvédelem rendszerét, az isko­lákban gyermekvédő gyámi állá­sokat rendszeresítettek. Külön rendelkeztek az erkölcsi romlás veszélyének kitett, illetve társada­lomellenes magatartást tanúsító gyermekek neveléséről, az értelmi fogyatékosok gyógyításáról. Intézkedtek a budapesti gyer­mekek négyhetes vidéki nyaralta- tásáról: akciót indítottak annak érdekében, hogy üdülhessenek a Balatonnál és másutt. Ekkor szabályozták hazánkban az ipari tanoncok munka- és ta­nulási idejét. A 19-es forradalom előtt ugyanis Magyarországon, mint minden ka­pitalista országban, a gyermekek százezreit alkalmazták egészsé­gükre ártalmas munkahelyeken. A Tanácsköztársaság megtiltotta a gyermekmunkát. A tanácshatalom odaadó gon­doskodása a gyermekekről új je­lenség volt, előhírnöke a szocia­lizmust építő hazánkban kialakult egészséges gyermekkultusznak. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze KISZOLGÁLT, VAGY KISZOLGÁLTATOTT? Ügyfél voltam a TÜZÉP-nél Reggel nyolc óra után nyitot­tam be az Alföldi TÜZÉP Vál­lalat kecskeméti 102. számú te­lepének ügyfélvárójába. Az üveg mögött ülő hölgyet köszöntve, megkérdeztem: — Hol tudóik drót üveget vásá­rolni ? 'Fel sem nézett, de válaszolt. — Tessék kimenni, balra a telepvezető-helyettesi irodában érdeklődni. A szóban forgó iroda üvegaj­taján kihallatszott egy öblös férfihang, amelynek gazdája nagyon is egyértelműen mondta a szöveget, amelyben a meg­károsított szó sűrűn fordult elő. Végszóra, amikor a panasz- könyviét kérte, akkor léptem a szobába. Vártam türelmesen, amíg kioktatták, hol találja meg a könyvecskét — később lát­táim, két oldalt írt tele —, majd két [telefonbeszélgetés lebonyo­lítása után kegyeskedett rám tekinteni egy őszes hajú férfi, feltehetően a telepvezető-helyet­tes. — Drótüvegét szeretnék ... — Van, de csak sárga — vá­gott közbe. — Éppen olyant szeretnék, nyolc táblát... — Csak egész ládával tudok adni, a ládát megbontani nem lehet, nincs rá emberünk. — Kérem, nekem csak nyolc tábla kell, mint ahogy említet­tem ... Mit csináljak a 'többi­vel? — 'Nem tudok adni... — Felhívhatom az igazgató­ját? — replikáztam, de ebben a pillanatban csengett a telefon. Tizenötperces csevegés kö­vetkezett, míg én, a szerencsét­len ügyfél egyik lábamról a másikra álltam.,. jVégre abba­hagyták. Némi gondolkodás után kegyesen, szinte megszánva szólt oda a 'telepvezető-helyettes. — Az egyik vevő hét táblát szeretett volna venni, maga meg nyolcat... Ez kiad egy ládát... Itt a papír, számiáztassa le. Sorban állok, várakozom, miközben megtudom egy má­sik ügyféltől, keverik a szenet, ■nem azt vesz a kedves vásárló, amit éppen akar. A három mázsa lengyel szénhez- kilenc mázsa berenteit szolgálnak ki, s ha nem tetszik, mehet ahová akar ... Egy idősebb férfi hullámpalát vá­sárolna. Nincs — hangzott a la- konikus válasz, holott az udva­ron százszámra állt a tetőfedő anyag. Szóvá is teszi: az már el van adva ... Közben egy régi barát szólít meg. Cserepet ven­ne, de nincs. Sóhajt: „Ha itt nincs ismerőse az embernek ...” Eszembe jut a tévé, a rádió rek- .lámműsora. „Építsen családi há­zat ... Előzékeny kiszolgálás, ház­hoz szállítás, választék ...” Meg­fogadom, nem hiszek ezután a hirdetéseknek. Sorra kerülök. A hölgy írja a 113 415. számú készpénzjegyzé­ket. „Hat milliméteres 160 x 200-as nyolc darab sárga drót­üveg 25,6 négyzetméter, egység­ára 2118 forint, összesen 558Q,80 forint”. S a következő sorba: „8 százalék felár”. Megkérdezem: — Miért a felár? — Ezt hozzá kell számolni... Viszi, nem viszi ? — tette még hozzá. — Magyarázatot kérek. (Bemegy a telepvezető-helyet­teshez, én utána. Kérdezem őt ■is. Elém teszik központjuk 1980. december 29-én kelt 176. számú árközlését. Abban is ez áll: „5,7— 6—7 'milliméteres huzalhálös síküveg nagykereskedelmi ára 187, fogyasztói ára 218 forint”. Igaz, egy másik passzus is sem­mire sem hivatkozva így szól: „Lapban történő kiszolgálás ese­tén 8 százalékos felárat kell szá­mítani’. Végül leszámlázzák az üveget,, kifizetem. Az 5580,80 fo­rint helyett 6027,26 forintot, 446,46 forinttal többet, mint a fagyasztói ár. Hogy miért? Ma sem tudom! Lehet, hogy az eset­leges törést velem fizettették ki? Miért és milyen alapon, ezt máig sém értem, mert másutt ezt a rendelkezést nem ismerik. Mit tehettem, egyszerű állam­polgárként? Fizettem, mert ki­szolgáltatott voltam, akárcsak a többi „lógó orral távozó” ügy­fél, hiszen a konkurrenciához sem mehettem, mert ilyen nincs. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents