Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
1983. március 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A gazdasági feladatok megvalósítása érdekében Az ÉDOSZ megyei titkárának nyilatkozata A megye természeti adottságai, a mező- gazdasági termelés kultúrája, az élelmiszer- ipari feldolgozás nagy múltra tekint vissza. Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága 29 vállalatnál, üzemben, nagy felelősséggel szervezi, irányítja a termelést, a gazdálkodást segítő, illetve az érdekvédelmi munkát, amely nem kevesebb, mint 15 ezer dolgozót érint. Köztudomású, hogy a megye élelmiszeripari üzemei termékednek 50 százaléka exportra kerül, ami jelentős mértékben járul hozzá az ország külkereskedelmi egyensúlyának javításához. A termelést és a gazdálkodást segítő, mozgósító tevékenységről, az érdekvédelemről. az érdekképviseletről kérdeztük Molnár Ferencnét, az EDOSZ megyei bizottságának titkárát. — Milyen a szervezettség az élelmiszeriparban, ho_ gyan segítik a gazdaságpolitikai feladatok megoldd, sát? — Számunkra fontos politikai célkitűzés, hogy az élelmiszer- iparban foglalkoztatottak szervezett munkásként vegyenek részt a vállalati élet kialakításában. Eredményét abban látjuk, hogy a 2400 bejáró és -a négyezret meghaladó új belépő mellett is évről évre javítottuk a szervezettséget, s ma már a dolgozók 96,6 százaléka szakszervezeti tag. A termelést, a gazdálkodást segítő érdekvédelmi és érdekképviseleti munkánkhoz kedvező szervezeti feltételeket teremtettünk. A dolgozók jogait 13 vállalatnál bizalmi testületi ülésen gyakorolják, míg a kis létszámot foglalkoztató 17 üzemben a taggyűlés az alapszervezet legmagasabb fóruma. A szakszervezeti feladatok eredményes ellátásában sokoldalúan támaszkodunk a 2100 szakszervezeti vezetőre, - közülük is az 1407 főbizalmi munkájára. — Hogyan igazodik az alap. szervezetek munkája az egyre változó gazdasági követelményekhez? — Felülvizsgáltuk a megyei bizottság és az alapszervezetek munkamódszereit és sok helyen csökkentettük a munka párhuzamos és formális vonásait. Az élelmiszeripari vállalatokra is hatnak a világpiac növekvő minőségi követelményei, a nagyobb árukínálatból eredő veszteség. A vállalatok többségénél csökkent a jövedelmezőség, amely újszerű felada. tokát rótt a szakszervezeti testületekre és a gazdasági vezetőkre. Számos gazdasági nehézség megoldását kezdéményeztük eddig is a vállalatokat érintő beruházási, exporttámogatási kérdésekben. — Hogyan képesek mozgósítani a dolgozókat a jobb, a hatékonyabb munkára? A munkában döntő jelentőséget tulajdonítunk a dolgozók tervezésben való részvételére A szak- szervezeti bizottságokkal együttműködve veszünk részt csoportér., tekezleteken, segítjük a testületi állásfoglalás kialakítását. Gazdasági szakemberek közreműködésével adunk tájékoztatást a bizalmiaknak a gazdasági szabályozókról, a vállalati tervfeladatokról, a bérpolitikai irányelvekről és sorolhatnám tovább. Javult a testületi ülések tartalmi színvonala, vitakészsége. Számos szervezési, költségmegtakarító, minőségjavító javaslat hangzik el a bizalmiak részéről. Ezt a gazdaságvezetők döntéseik során mindjobban igénylik és figyelembe is veszik. — Sikerült-e javítani a munkakörülményeket, megvalósítani az ötnapos munkahetet? — Kétségtelen, hogy javult a termelést, a gazdálkodást segítő munkánk, mégsem vagyunk elégedettek. Évről évre visszatérő gond, hogy a növekvő gazdálkodási feladat mellett is csökken a vállalati jövedelmezőség. Emiatt kevesebb forráá á'ljprend^lkfeésrg az,' életles müKl?SÖi%ftiÄnehyeV javítására, az élelmiszeriparban kialakult, vi. szonylag alacsonyabb bérek gyorsabb ütemű növekedésére, és a lakásépítés támogatására. Feszültséget okoz, hogy a mezőgazdaságban megtermelt nyersanyag-kínálat még mindig nem áll arányban a tároló- és feldolgozó kapacitással. Ezért az ötnapos munkahét helyett továbbra is nyújtott műszakban, szombati / és vasárnapi túlmunkával kell feldolgozni a nyersanyagot. Ezért a munkáért elismerés és tisztelet illeti meg valamennyi élelmiszeripari dolgozót. Termelési agitációs munkánk arra irányul, hogy a szocialista brigádok vállalásai, a termelési, a gazdálkodási célkitűzések végre- ' hajtását szolgálja. — Miben nyilvánul meg érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységük? — Ennek során fontos feladatnak tekintjük a termelés, a gazdálkodás segítését, hogy az ilyen módon létrehozott vállalati érdekeltségi alapok fokozatosan javítsák az élet- és munkakörülmények, a bérek és jövedelmek növekedését. Ezért a hatékonyabb gazdálkodásra való ösztönzést, valamint az érdekképviseletet egymástól elválaszthatatlan egységben kezeljük. A testületekben tovább növekszik a felelősség, hogy a szűkösebb anyagi lehetőségek miatt a dolgozók reális igényeit ésszerűen rangsorolják a szociális tervekben. Első helyen szerepel a lakásigények kielégítése, a gyermekintézmények bővítése, de fokozódik a dolgozók igénye a munkakörülmények javítása iránt is. A napi munkában kellő figyelmet fordítunk az egyéni, a különböző rétegek, fiatalok, nyugdíjasok életkörülményeinek javítására. Az érdekvédelem sajátos formája nyilvánul meg abban, hogy a vállalati eredmények átmeneti viszszaesése következtében elmaradt fejlesztéseket a munkahelyi légkör javításával, a jobb emberi kapcsolatokkal ellensúlyozták. A dolgozók többségére is a tenniaka- rás jellemző. — Melyek az 1983. esztendő legfontosabb feladatai? — A feladatok ismeretében munkánkat a következő legfontosabb kérdésekre irányítjuk: az üzemi demoKrácia fórumai még hatékonyabban segítsék elő a vállalati tervek, a bérpolitikai irányelvek megértetését, végrehajtására való mozgósítását. Az eddigieknél is fokozottabban figyelemmel kísérjük a közhangulatot befolyásoló lakossági ellátás javítását. Arra törekszünk, hogy a szocialista versenymozgalom, valamint a termelési agitáció fokozódó mértékben járuljon hozzá a dolgozók javaslatainak, kezdeményezőkészségének kibontakoztatásához. Bátorítsa a dolgozókat a gazdálkodás belső tartalékainak feltárására, s a munkában élenjárók teljesítményeikkel arányosan jussanak nagyobb anyagi, erkölcsi megbecsüléshez. Célunk a jövőben is, hogy az élelmiszeriparban foglalkoztatott dolgozók élet- és munkakörülményei, szociális ellátottsága, a gazdálkodás eredményeinek és a reális igényeknek megfelelően javuljon — fejezte be nyilatkozatát Molnár Ferencné. Gémes Gábor BARÁTOK FÖLDJÉN Gabrovói skanzen A bulgáriai Gabrovótól nem messze, a Szívek folyó mentén kapott helyet az „Etarat” nevű néprajzi parkmúzeuim. Az 1963- ban megnyílt múzeum a gabrovói táj gazdag múltját, építészetét és az itt élő emberek életmódját mutatja be. A bemutatott tárgyak többsége eredeti. A késgyártó műhely például ugyanolyan, mint kétszáz évvel ezelőtt. A zsinórkészítőiben érdekes az ajtóba vésett felirat: „1876. május — hó, felkelés ..Az ismeretlen krónikás emlékezetében a bolgár nép eme emlékezetes napjairól két esemény hagyott kitörölhetetlen nyomot: a hó és a felkelés. A hó, azért, mert májusban valóságos csapásnak számít, az oszmán leigázók elleni áprilisi felkelés pedig a szabadságot jelképezi. A skanzen egyik nevezetessége az a ház, amely e vidék jellegzetes múltszázadbeli építészeti stílusát és berendezését örökíti meg. A ház földszintjén lévő vendéglőben jellegzetes hegyvidéki ételek fogyaszthatok. A folyó jobb partján továbbhaladva a vízimalmot, a faedényeket megmunkáló faesztergát, az óratornyot, a fűrésztelepet szemlélhetjük meg. A folyó bal partján húzódik a kereskedőutca, a „csarsi", amelyen ma is élénk az élet. A boltokban a tapasztalt mesterek a látogatók előtt készítik a szép használati tárgyakat: tarka korsókat és színes agyagedényeket, ékszereket, réztepsiket, paszományt. Az üzletnegyedben van kávézó is.- A péküzletben meg lehet kóstolni az ízletes gabrovói fehér cipót. A kellemes hús vizet adó kút kőlapján a következő bölcsességet olvashatjuk” búcsúzóul: „A szjél elsöpri a lépteinket. Először a szenvedélyek, majd az idő nyeli el őket. Ez a kút megépült, mert a kő tartósabb, mint az ember, a víz pedig örök”. Vaszilka Nikolova (SZÓFIAPRESS—KSj • A látogatók előtt készülnek a színes agyagedények. • Évente több mint 300 ezer turista keresi fel a múzeumot. G Ivan Petrov az egyik legidősebb, leggyakorlottabb rézműves. mmm wöeusm'A 1 I N Cigányok VALÓSÁGGAL életet lehelt i a tavalyi országos nokunf ereticia második napjára már igen-igen elfáradt hallgatóságba egy cigány óvónő. Saját sorsa bemutatásán kívül beszélt arról is, hogyan értékelte felemelkedését szűkebb-tá- gaibő környezete, és sajnál ia, hogy a hozzá hasonlókról milyen kevés szó esik. Számadatokkal érzékeltette, mennyire másképp él már a cigányság, mint,ezt általában az emberek hiszik. S kimondatlanul is éreztük a szemrehányást: gyakran még a segítőkész szándékú, a tárgyilagosan tényekre szorítkozó hivatalos fórumok, testületek sem isménk a valóságos helyzetet. Illetve egyoldalú beállítódásukkal akaratlanul is a makacs előítéleteket táplálják. A mrndannyiunkat meghökkentő felszólalás óta részt vettem már néhány cigánysággal foglalkozó értekezleten. Gyakran éreztem én is a résztvevők többségének zavarát, megfeszített igyekezetüket, hogy leplezzük e téma kínosságát. Hozzá keli tennem, néhányukat személyesen ismerem, s tudom jól, szinte megszállottan hisznek abban: türelemmel, kóvet- kezetesseggel, anyagi es társadalmi segítséggel a cigányság sorsa, életmódja megváltoztatható. Hát akkor miért a zavar? Mert valahogy társadalmunk, szocialista rendünk szégyenének tekintjük a putrikat, a cigánytelepeket, a munka-kerülést, a bűnözés egyik kritikus fészkét, és még mennyi mindent, ami eszünkbe jut erről, hogy „cigány”! Űjra meg újra a cigánytelepek idéződnek fel előttünk, a kiköltöztetett családok helyét azonnal elfoglalók, a zsúfoltság, a rosszul tápláltság, a szenny, a fertőtlenítésre időnként kivonuló vöröskeresztesek vagy közegészségügyi ellenőrök ... De miért nem jutnak eszünkbe azok, akik tiszta, egészséges lakásokban élnek? Dolgoznak, gyarapodnak, méghozzá nem is akárhogyan! Tudom, a hivatalos szerveknek elsősorban az a feladata, hogy a meg hátrányos körülmények között élőkkel foglalkozzanak. Am beszűkült, egyoldalú Ismeretek mellett lehet-e csodálkozni ilyen kijelentéseken: „az előrelépés lassú, nincsenek látványos eredményeink!” HOGY VAN EZ? Amíg valaki a telepen lakik, addig cigány, amikor onnan kikerül, munkába áll, a társadalom többi tagja által is elfogadott magatartásformái, normái lesznek, akkor mar nem az?! Örültem, hogy a Hazafias Népfront megyei nő- és réteg- politikai bizottsága nemrégiben tartott ülésén erről is szó esett. A valóságos helyzetről. Arról, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 22 évvel ezelőtti, máig érvényes állásfoglalása óta — kétségtelenül, a társadalom megkülönböztetett segítségével — sok minden történt megyénkben is. Ha csak az elmúlt öt esztendőt nézzük: 330 család költözhetett úgynevezett osé-lakásba, s például a legveszélyesebb gócban, a kiskunhalas! telepen az 1977. évi több mim ezer emberrel szemben ma százharminc sem él. Vagy hasonlítsuk össze a foglalkoztatási adatokat. Az időszakos munkaviszonyt is beleszámítva a munkaképes korú férfiak 91,1, a nők 76,1 százaléka dolgozik rendszeresen, míg korábban még a férfiak felének sem volt állandó kereső foglalkozása. £z a néhány esztendeje felgyorsult változás azon túl, hogy a megyénkben élő tizenkétezernél valamivel nagyobb számú cigányságot mar nem ítélhetjük meg egyoldalúan, másra is rámutat. Arra, hogy a cigányságon beiül is végbement egy hatalmas szemléletváltozás. És kiemelkedési vágyuk felébresztésének, ösztönzésének egyik nélkülözhetetlen forrása, hajtóereje éppen egymásra gyakorolt hatásuk, a már előbbre jutottak példája. KORÁNTSEM jelentik azt a fentiek, mintha a valós, még mindig meglévő problémákat elkendőzni, vagy lebecsülni kívánná bárki. Sőt! Megoldásukba azonban — mint ezt a népfrontülés résztvevői igen helyesen felismerték — az eddigieknél fokozottabban kell bevonni magukat a cigányokat. Annál is inkább, mert a tapasztalatok bizonyítják: számítani lehet rájuk, gyakran a reméltnél is eredményesebben! Kovács Klára 5 m m Hjfl mmmm Az ezredik MAGYARORSZÁG Tudom, hogy megtévesztő a cím, pedig teljesen pontos és fedi a tényeket, mert valóban az ezredik alkalommal jelenik meg rövidesen a Magyarország című hetilap, méghozzá a szokásos 32 oldal helyett 96 oldal terjedelemben, s ünnepinek ígérkező gazdag tartalommal. Laptársunk, melynek kiadói) központja a miénkhez hasonlóan szintén a Hírlapkiadó Vállalat — Budapest, B tab a Lujza tér 3. —, nagy igyekezettel készül a nevezetes alkalomra. Ez lesz egyébként a Magyarország huszadik évfolyamának 13. száma, s arra is készülnek, hogy az olvasók érdeklődése nagyobb példányszámot tesz lehetővé. A megjelenés dátuma március 27., de a terjesztés zavartalansága miatt előreláthatólag már 25-én az utcán. lesz a lap. A szerkesztőség azt ígéri, hogy a megszokott rovatok általában kétszeres terjedelmet kapnak, s mintegy 36—40 oldalon átfogó képet szeretnének nyújtani fővárosi és vidéki nagyüzemekről, vállalatokról, lehetőleg olyat, ami a bevásárlásnál is hasznos tájékoztatásul szolgál. Három új sorozat is indul: Lakás-világpanoráma — ez a nemzetközi körkép arra keresi a választ, hogy ki, hol, hogyan és mennyiért lakik —; - Az USA hátsóudvara című sorozat izgalmas történeteket közöl majd Közép-Amerikából; a Vér és arany című pedig az arany szerepét vizsgálja válságos világunkban. Ot világrész száz lapjából ezúttal 16 oldalas válogatást készítenek. Beszámolók is lesznek Albániától Ausztráliáig. Kivételesen keresztrejtveny és humoreszk is színesíti a lapot. (Az olvasók szerint ez máskor is elkelne.) Néhány címeit is „kiszivárogtattak” — ahogy a külpolitika Dán mondani szokták — a közkedvelt lap munkatársai, szerkesztői, íme néhány ezek közül: Szabad „francia magyarok" a világháborúban; Szexhullám-völgy; Rendkívüli vagy nem rendkívüli az időjárás? Táncjárvány-pszi- chológia; Ilosfalvy Róbert portréja; A (televízió tervei a második félévben; Ütlevélhelyzet ma, CB—ABC; Ki volt Kiss János altábornagy? Köz lak továbbá a Magyarország történetét, s a lap közvéleménykutatásának eredményét. S arra is Ígéretet tettek, hogy a Zrínyi Nyomda csepeli nyomóüzeme meg tud majd birkózni a nagyabb terjedelemmel. A kérdés most már csak az, hogy a postások táskájában lesz-e elegendő hely az újság számára? De e miatt ne főjön az olvasó feje, biztosan megoldják ezt a szokatlan felada'- tot is. Az ezredik Magyarországhoz mindenesetre sok sikert kívánunk, s azt, hogy növekedjen tovább az olvasottság itt, a mi megyénkben is, ebből a világpolitikát és belföldi dolgainkat egyaránt érdekesen közvetítő hetilapból. T. F.
