Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

1983. február 24. © PETŐFI NÉPE • 3 MUNKÁSŐR-RAJPARANCSNOKOK TOVÁBBKÉPZÉSE „Érdemes volt itt tölteni az időt” A hideg februári szél szinte . borotválta az ember arcát, s a ‘felhők mögül néha kíkandikáló *' napnak sem volt ereje. A fagyos ^homokban, amelyben korábban • mély barázdákat vágtak az erő- ‘ gépek, a gumitalpú „surranó” is keményen koppant. A cserjés lombtalan ágai, amelyhez köze­ledtünk, mint pucér ujjak mere- deztek az ég felé, de a magasra ' nőtt, a fagytól sárgára vált alj- i növényzet rejtekhelyül szolgál­hatott. Szinte a lábunk alól har- l:sant a hang: — Állj! A kiáltás csalhatatlan jele volt annak, hogy az idősebb rajpa­rancsnokoknak az objektumok őr- 'zését és védelmét szolgáló ki- 1 képzésének helyszínére érkez­etünk. Budai József, a mynkásőr’- ‘ség megyei parancsnokhelyettese mondta el, mi is a célja, tartal­ma ennek a továbbképzésnek. — Az újonnan kinevezett raj­• parancsnokok számára tízhapos •alapozó, az idősebbek részére pe- -dig ötnapos továbbképzés. Ennek keretében felkészítjük őket a harcvezetésre, a szolgálati cso­portok irányítására, a kiképzési feladatok részfoglalkozásainak vezetésére. Rajparancsnokként a terepen gyakorolják a karhatal­mi, az objektumőrzési és -védel- jni teendőket. Politikai, lőkikáp- '"zési és szolgálati ismereteiket is felelevenítjük. Munkásőr-rajpa- rancsnokainkkal együtt részt vesznek a foglalkozásokon rend­őrök is, akik adott esetben ha- : sonlő beosztást látnak el. A kö­zös 'tanulás, együttlét, tapaszta­lat-átadás tovább erősíti a két fegyveres testület barátságát, együttműködését. Mindezek után furdalt a kí­váncsiság, ki Volt az, aki meg­állított bennünket, mert sem ő, sem fegyverének csöve nem buk­kant elő. 'Néhány lépéssel távo­labb egy bozót mögül lépett elő Gál Antal, a bácsbokodi szakasz rajparancsnoka. Számára mit je. lentett a továbbképzés? — Három éve vagyok ebben a beosztásban. Azóta új szabály­zatok jelentek meg, tehát jó meg­ismerni őket. Az sem árt, ha az ember felfrissíti a régebben tanúit anyagot. A szakaszban ebben az évben én vagyok a leg­régibb rajparancsnok, tehát a foglalkozásokon a szakaszpa­rancsnok már számít rám, segí­tenem kell neki. Figyelek is mindenre, szeretném jól megis­merni azokat a tennivalókat, amelyeket nekem kell majd ok­tatni. Gál Antal mellett ugyancsak a bozótba -fekve húzódott meg Jurinovics Mihály rendőr őrmes­ter, a bácsalmási rendőrőrs jár. őre, párttitkára. Neki mi újat hozott ez a tanfolyam? — Másodszor veszek részt ilyen közös továbbképzésen — mondta kissé dideregve. — Na­gyon sokat tanultam, elméletben és gyakorlatban egyaránt, olyan dolgokat is, amit rendőri 'mun­kámban hasznosíthatok. Az elő­adók, a munkásőregység-parancs- nokok színvonalas, érdekes órá­• Pásztor Miháiyné határozót, tan állította meg a parancsnoki kocsit. kát tartottak, s a bemutatók iga­zán visszaadták az elméletben tanultakat. Sikerült jó baráti kap­csolatokat is kialakítanom, egy szóval érdemes volt itt tölteni az időt. A hepehupás terepen a pa­rancsnoki kocsi ugyancsak össze- rázta a foglalkozást ellenőrzőket, de amikor ezt éppen szóvá tet­tük volna a „pilótának", hirte­len lefékezett.. Aprócska, de ha­tározott munkásőr, azaz mun- kásőrnő állította meg a járművet. Pásztor Miháiyné kiskunhalasi rajparancsnok szabályosan látta el feladatát. Ö így vélekedett a kiképzésről: — Januárban lettem rajpa­rancsnok, s a mostani alapozó nagyon sokat adott. Eddig csak végrehajtottam, amit mondtak, de ezután már nekem kell pa­rancsot adni, ami nagy felelős­séget jelent. A szakszerű előadá­sok a parancsnoki munka alap. jaival ismertettek meg, s már összefüggésében látom a tenni­valókat. Sok tapasztalatot gyűj­töttem a régebbi rajparancsno­koktól, akik szívesen mondták el, mikor mi a teendő ... A fagyos homokot félkavarta a hideg februári szél. Apró tű­hegyekként fúródtak az ember arcába, kezébe, a homokszemek. A ritkás fenyvesből géppisztoly­ropogás hallatszott, parancssza­vak csattantak. Gyakoroltak a munkásőr-rajparancsnokok... Gémes Gábor Napközben Gyanúpör Fél kiló, rántanivaló ser­téscombot kértem a hen­testől. Bátortalanul előad­tam óhajomat is: nem sze­letelné-e föl, mert nekem ' nincs éles késem. Szeletel­te, Amíg foglalatoskodott, a hűtőviitrinben felsorakoz­tatott árut nézegettem. Blokk, fizetés, csomag, a .jósvádájú hentes kedves szavainak kíséretében: — Remélem, megfelel, asszonyom! Mit mondjak? Aggasztott a megjegyzés. No, most az­tán mócsíngot adott! Ott­hon szinte letéptem a papírt a hússzeletekről. Szépek, vékonyak, mére­tesek. Vasárnap ebédre elkészí­tem. A sertés hátsó fertá­lyának legfinomabb részé­ből valók, puhák, mint a vaj. Két évtizedes háziasz- szonyi tevékenységem leg­prímább rántottszelete ke­rült asztalra. Ez vasárnap volt, most kedd délelőtt is nyugtalanít valami. Miért furcsa az a vásárlónak, ami természe­tes? Mi okból kételkedem az udvarias, a tisztességes kereskedői megnyilatkozás ■ valóságtartalmában? Miért sejtek kitolást a szívélyes hang mögött? Persze, tudom én a vá­laszt: nem ehhez voltunk szoktatva. Jobban mondva, egyes boltokban még ma sem ez a szokás. Mert a példabeszédben szereplő hentesüzlet melletti bolt (200 méter sincs a távolság) hetyke legénye háromujj­nyira „szeleteli” a húst, kelletlenül, mintha rangon aluli lenne számára a pult túlsó oldalán állni... Hogy melyik viselkedés- mód az általános? És melyik a ma még kü­lönleges? Csoda, hogy gyanak­szom?! Nagy Mária •I Gál Antal munkásőr.rajparancsnok és Jurinovics Mihály rendőr őrmester tüzelőállásban Építési tájékoztatás — helyben ÚJFAJTA SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK Az ezredfordulóig 4500-an költözhetnek Az ezredfordulóig mintegy 200 ezer idős embert részesítenek szo­ciális gondozásban, még egyszer annyit, mint jelenleg, vagyis a J gondozásra szorulók 16 százalé­kát. Az idős korúak szociális el­látásának fejlesztésére kialakí- , tott távlati koncepció ugyanis — amely most készült el az Egész­ségügyi Minisztériumban — az ország szociális hálózatának je- ’ ientős bővítését, korszerűsítését , irányozza elő. Ázt a célt tűzték ^í, hogy az idős embereket egész­ségi állapotuk, szociális helyze­tük szerint egyre inkább élet- "fn.ódjuknak, egyéni igényeiknek megfelelően lássák el és 2000-ig ' minden megyében megközelítően azonosak legyenek a gondozás feltételei. A következő két évtizedben a házi szociális gondozás lehetősé- ífeeit bővítik a legnagyobb mér- g tékben, mivel a tapasztalatok Bszerint az idősek többsége, még Hha gyengélkedik vagy beteg is, ■jobban érzi magát' otthonában, gcsaládja, ismerősei körében, a | megszokott környezetben. A ter- I vek szerint 80 ezer idős korút igondoznak majd a lakásán. A je- ilenleginél ötször több hivatásos gés kétszer több tiszteletdíjas gon- idozó látja el ókét. A gondozásban Bváltozatlanul számítanak a vö- Iröskeresztes ás más társadalmi Eaktivisták, fiatalok segítségére: [létszámukat ugyancsak kétszeresére Bkívánják növelni. Az állandó fel- Bügyeletre, gondozásra szoruló­ikat — ha igénylik — szociális ■otthonokban helyezik el. Általá- I ban kevés ember, az időskorúak imintegy két százaléka kéri ezt, lezárt a kórházak utókezelő osztá- llyain az ágyak számát nagyobb, |a szociális otthoni helyekét ki-i isebb mértékben tervezik fejlesz? ÍJ leni. A régi szociális otthonok ■ épületeit, berendezéseit viszont Hfelújítják, korszerűsítik, Mint- I egy 30 ezer időskorúnak adnak. I helyét ezekben az intézmények­ében. Újfajta szociális otthonokat is glétesítenek. Ezekben egy-kát '■ágyas szobái, lakrészt, teljes el­látást és gondozást igényelhetnek az idős emberek, házastársak — térítési díj ellenében. Az első ilyen szociális otthon a fővárosban és Szegeden létesül, előrelátható­an már ebben, az évben. A követ­kező esztendőkben más városok­ban is építenek ilyeneket, s ezek­be mintegy 4500 személy költöz­het az ezredfordulóig. Az önellátó idős emberek, há­zastársak a nyugdíjasok házaiban kaphatnak összkomfortos lakást, s ha megbetegednek, gondozásra szorulnak, hivatásos és társadal­mi gondozók segítenek nekik. Mintegy 5 ezer — a jelenleginél ötször több — ilyen lakrész ki­alakításával számolnak. A jó egészségnek örvendő, ám egyedül élő társaságba vágyó időskorú­ak számára újabb napközi ottho­nokat rendeznek be. Ezeket klub­szerűén kívánják működtetni, ahol olvashatnak, társasjátékok­ban, közös programokban vehet­nek részt az idős emberek. Az aprófalvas településeken és vá­rosi külterületeken a napközi ott­honokban lehetővé teszik, hogy a távol lakó, nehezen közlekedő idős emberek éjszaka is — és ha kedvük tartja egy-kát hétig vagy még hosszabb ideig — ott tartóz­kodjanak. Ezt a gondozási formát az országban már több helyen alkalmazzák, például Szentmár- tonkátán és Tiszakácskán. A nap­közi otthon egy másik, változa­tát is“- kialakítják. Ezekben főleg | tanyákon, kedvezőtlen körülmé­nyek közt lakó idős embereknek adnak otthont hosszabb ideig, a téli hónapokban, vagy amikor gyengélkednek. Az itt lakók, akárcsak a hetes napközi otthon­beliek, megtartják lakásukat, bármikor hazatérhetnek. Számos vállalat, tizem, terme­lőszövetkezet a tanácsokkal kö­zösen gondoskodik nyugdíjasai­nak szociális ellátásáról saját napközi' otthonában vagy más­ként. Újabban humánus kisvál­lalkozók is gondoznak idős embe­reket, kezdeményezésüket támo­gatják a tánácsok,. az fegészség- ségügyi szervek. (MTI) Falun, városon egyaránt fel­erősödött a lakásépítési kedv. Sokain éveken keresztül gyűjte­nek az új lakásra és ha össze­jött a pénz a telekvásárláshoz és az alapozáshoz, elindulnak az építkezés bizony labirintus jelle­gű útjain. A vállalkozókon segí­tendő, hozta létre a Kalocsai Já­rási Hivatal és a dunavecsei Nagyközségi Tanács — több me- gyénkbeli várost követve — a ma­gánépítkezők információs irodá­ját. — Miben állnak az érdeklődők rendelkezésére? — kérdeztük Kiss Sándor építésztechnikust, az információs szolgálat vezetőjét. — Az építkezés helyének kivá­lasztása mellett segítünk a ter­vek adaptációjánál, valamint az OTP-kölcsönök ügyintézésénél is. Partnereink, a községi taná­csok építésügyi előadói, illetve a területen működő OTP-fiókok munkatársai minden segítséget megadnak munkánkhoz, de tő­lünk függetlenül is foglalkoznak az ügyfelekkel. Leginkább olyan fiatalok ke­resnek meg bennünket, akik já­ratlanok ezekben az építési ügyekben. Természetesen nem­csak dunavecsei érdeklődőket fo­gadunk. Irodánk érdekeltségi te­rülete kiterjed a környező közsé­gekre is: Apostagra, Szalkszent- mártonra és Tassra. Érezhető, hogy ez évtől már a kis községekben is ösztönzőbb Ember és ,gép készen áll a ta­vaszi munkálatokra a MÉM Re­pülőgépes Szolgálatának nyíregy­házi bázisán, ahol jól használták- ki a téli holtszezont. A pilótái« már túl vannak a szakszolgálati engedélyt megvédő, évenként kö­telező vizsgáikon, a szerelőcsar­nokokból ás műhelyekből pedig a nagyjavítás után folyamatosan bocsájtják ki a gépmadarakat. A harminc gépből álló szabol­csi mezőgazdasági légiflotta négy megyében lát munkához. Fel­adatuk a feikvidéki területek nö­feltételek mellett építkezhetnek. Szerencsére, az említett települé­seken van is elég telek. Érdekes megfigyelni,-hogy a területünkön milyen nagy szám­mal kísérleteznek modern építési módszerekkel. Mindenütt ter­mészetes részei a faluképnek például a lakótelepek. Népszerű­ek a láncházas technológiával épített társasházak is. Irodánk felajánlja segítségét az anyagbeszerzésnél is, de a Duna- vecse és Vidéke ÁFÉSZ jóvoltá­ból — amely négy jól ellátott TÜZÉP-telepet is működtet a körzetben — ezt nem szokták kérni, hiszen az ellátással nincs különösebb gond. Terveink között szerepel tájé­koztató tevékenységünk kiter­jesztése. Néhány hónapja nagy sikerrel mutattuk be a magánla­kás-építési kiállítást. Ehhez ha­sonlóan szeretnénk kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokait rendezni mi is. Végül még any- nyit: nemcsak az építtetők, ha­nem az építők informálói is va­gyunk. Gyakran keresnek fel ben­nünket kisiparosok, különböző problémáikkal. * * • A dunavecsei Nagyközségi Ta­nács épületében nyílt iroda in­gyenes szolgáltatásaival minden hétfőn és szerdán 8—12 óráig áll az érdeklődők rendelkezésére. F. P. J. vényvédelme jnéllett történelmi borvidékeink — a tokaji és az egri, valamint a gyöngyösi sző­lők — védelme, ápolása is. Az idén várhatóan tizenötezer órát töltenek a levegőben a helikopte­rek és repülőgépek pilótái, és kö­zel egymillió-háromszázezer hek­tárnyi termőterületen permetez­nek, műtrágyaznak. A repülőflotta gépeinek jó ki­használására a gazdaságok társu­lásokba tömörültek, s egy-egy gesztor irányítja, hangolja össze a munkálatokat. (MTI) Felszállásra kéáz a mezőgazdasági légiflotta FEJLŐDŐ FALVAK: Például Madaras Bevételi lehetőségeink a tavalyihoz hasonlóak. A folyama­tos fejlődés igézetében élve (s amikor a fejlődést szinte ki­zárólag a mennyiségi arányok növekedésében vagyunk haj­landók észrevenni), bizony kicsit pesszimistán hangzik ez a mondat, amely a madarasi falugyűlésen hangzott el nem­régiben, az. elnöki beszámolók során. A szövegösszefüggéseket kicsit tüzetesebben tanulmányoz­va azonban olyan akusztikát kap, hogy már-már inkább di­csekvésnek tűnik: mert Madaras azoknak a községeknek a sorába tartozik, amelyek az elmúlt esztendőben is- nagyot léptek előre Csak néhány példa: építettek több száz méternyi utat és jár­dát, korszerűsítették a világítást az iskolákban, a fűtést az orvosi rendelőkben, s felújították a mű­velődési ház nagytermét. És amit már régtől sürgetett a la­kosság: végre helyben is rendel fogorvos, jól felszerelt rendelő­ben. 'Ez utóbbi eredmény szolgálha­tott alapul a következő megálla­pításhoz: alapvető ellátási prob­lémájuk -a madarasiaknak nincs. Ami természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fejlődés, az életkörülmények jobbítása iránti vágy ne találna magának célt, sürgősen megvalósítandó feladatot az idei esztendőben is. Változatlan ütemben szeretnék építeni tovább az utakat és a jár­dákat, ami tiszteletre méltó el- szánás, hiszen erre 1982-ben több mint egymillió forintot fordítot­tak. Részben a középületek fenn­tartása, részben a magánerős építkezések támogatása érdeké­ben saját költségvetési üzem élet- rehívását tervezik, ami szintén több százezer forintot köt le a közcélú pénzekből. Töretlen len­dülettel folytatják az oktatási-, a közművelődési és az egészség- ügyi intézmények korszerűsíté­sét is. Az olvasóban ezek után joggal ■merül fel a kérdés: Madaras ta­lán kivonhatja magát a szigoro­dó gazdasági feltételek következ­ményei alól, s rájuk nézve nem kötelező a visszafogottabb ter­vezés? Válaszul le kell szögezni: a madarasiak semmilyen tekintet­ben sem élveznek kivételt, s rá­juk nézve is ugyanazok a gaz­dasági körülmények, ugyanazok az államigazgatási feltételek ér­vényesek, mint a másutt élőkre. Csakhogy ezek egyként azt su­gallják manapság: meg kell ke­resni a módját annak, hogy a vékonyabban csörgedező közpon­ti forrásokat miként egészíthetik ki a helyiekből. . És úgy tűnik, hogy a madara­siak elszántan keresik ezeket a forrásokat. Erre volt jó alkalom a legutóbbi falugyűlés is, ahol az egyik felszólaló javasolta: te­remtsenek módot arra, hogy mind a községfejlesztési hozzá­járulást, mind pedig a közhasznú beruházásokhoz felajánlott össze­get lehessen részletekben törlesz­teni — ez ugyanis módot adna a nagyobb lakossági tehervállalás­ra. Egy másik szót kérő arra hív­ta fel a figyelmet: ha az utcák lakói társadalmi munkában el­vállalnák az útpadkák és az át­járók karbantartását, akkor az e célra fenntartott tanácsi pénz felszabadulna a más keretekből nem finanszírozható elképzelések megvalósítására. K. J. KÉPERNYŐ A nyomozás Krimit láttunk a múlt héten csütörtökön este? Azt. Krimi volt Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolása? A Rá­dió és Televízió Újságban meg­jelent előzetes szerint nem is akármilyen, hanem. „valójában megtörtént krimi”: Szerintem nehezen gyömöszöl­hető ez a történet egy bűnügyi játék sablonjaiba. Annyit már én is — efféle ügyekben meglehetős tájékozatlanságom ellenére — tudok, hogy századunk híres nyomozói mindig elkapják a gyil­kost, a rablót, a szélhámost (a nem kívánt szó törlendő). >A nyomozás alaptörténetében az a legrettenesebb, hogy a gaz­emberek agyonverhetik a főde- tektívet, hajuk szála sem görbül, ami felesel a bűnügyi játékok íratlan szabályaival. 'Ha arra gondolok azonban, már az első pillanatban felismerhető, hogy ki a jó, ki a rossz, ha eszünkbe idézzük,, hogy ez utóbbiak által alkalmazott eszközöket közkele­tűen alvilágiaknak mondjuk, ak­kor elfogadható a krimis hang­vétel. Horváth Ádám rendező és a rutinos színészek fölényes biz­tonsággal jelenítették meg a bűn­ügyi történetek dramaturgiájával megírt kettős gyilkosságot. Nem a színészek tehetnek arról, hogy az adbtt helyzetekben előre ki­számíthatók gesztusaik. Tudjuk: a következő jelenetekben ki ho­gyan viselkedik; túl sokszor kap­tak ilyeg jellegű feladatot. (Még mindig szűk körből válogatnak a rendezők.) Ha csupán kriminek tekinteném' tehát A nyomozást, akkor elégedett is lehetnék. Jobb a hasonló szándékú külföldiek többségénél. Sajnálom azonban, hogy nem érződik eléggé a történelmi tét. A békeszerződés nem sokkal ko­rábban nyilvánosságra hozott tervezete nyugtalanított, felluibo- rított külföldi, nemzetközi | de­mokratikus szervezeteket. A Szo­cialista Internacionálé például javasolni akarta a legigazságta­lanabb döntések módosítását, a népjogok mindenoldalú fokozot­tabb figyelembe vételét. A kettős gyilkosság hírére azonnal eláll­tak a szándékuktól- Horthy, aki kijelentéseivel legalábbis báto­rította a gyilkosokat, jobb be­nyomást kelthetett volna hazánk­ról, ha (mint ezt álnokul ígérte külföldi lapoknak), szigorúan megbünteti a tetteseket. Nem lett volna az, aki, ha — mint egész életében — 'nem helyezi minde­nek fölé saját karrierjét. Jól tud­ta: nem választják kormányzóvá, ha akár látszólag, átmenetileg is elfordul a fegyveres bandáktól. Sőt! Akkor még tartott is tőlük, hiszen* Prónay alig-alig titkolta: magát alkalmasabbnak tartaná a vezetésre, Héjjas Iván a „bűnös Pest” elfoglalásának lehetőségeit mérlegelte. ✓ „Szórakoztató” tudatformálás • A Vasárnap délután után azt írtam jegyzetfüzetembe: „Itt tar­tunk?” A Magyar Televízió egyik műsorában már-már menlevelet kaphatnak megtévedt fiatalem­berek. Félreértés ne essék: ma­gam is sajnálom a vétkeseket, elhiszem, hogy megbánták tettü­ket, de az áruházi lopást nem magyarázom azzal, hogy nálunk elmosódott a köz- és a magán- tulajdon, az enyém, a mienk, a másé közti különbség. Az egyik vendég furcsa elméletével szinte igazolta azokat, akik szigorúnak találták a megtévedt élsportoló megbüntetését, ö így gondolja, lelke rajta, de a műsorvezető nem hagyhatja kétségek között — mint az elmúlt vasárnap — a hallgatókat. Sokak számára ugyanis a televízió: iránymutató kinyilatkoztatás. Ha ott nem cá­folnak meg egy kijelentést, egy megállapítást, akkor nyilván igaz. Miután jó hosszan álmélkodhat- tunk a nyugati szórakoztatóipar bálványának a kultuszán, „meg­tárgyaltuk” a nyugati világ, mint óriási konzumbolt csábításait, a horoszkóp tudományosságéiról próbált egyik-másik meghívott meggyőzni bennünket a műsor, vezető szenvtelen asszisztálásá- val. A megszólaltatottak össze- zagyválták a tudományt és a hie­delmeket, összekevertek alapvető fogalmakat. Arra is hivatkoztak, hogy nyugati lapok rendszeresen közölnek horoszkópot. Ha így lenne, az mit bizonyítana? De nem így van. Magukra valamit adó, tekintélyesebb, komolyabb újságok, folyóiratok nem adnak helyt az efféle szédelgésnek, pe­dig a bevétel számukra sem kö­zömbös. De hosszú távon többre becsülik — ha úgy tetszik — tu­dományos hitelüket pillanatnyi előnyöknél. Sohasem helyeseltem a tekin­télyelvű kinyilatkoztatásokat, szerintem kényes kérdések sin­csenek. Lehet, sőt kell beszélni, vitatkozni olyan tévhiedelmekről, mint a horoszkópos jövendölés, de legyenek ott felkészült, a tu­domány álláspontját megfelelő szinten képviselő szakemberek is. Csak azt nem értem, hogy ilyen Vasárnap délután után miért ve. títették a Peltá-t. Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents