Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-24 / 46. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. február 34. A PÁR T- VÉGREHAJTÓ BIZO TTSÁG MEGTÁRGYALTA A mezőgazdasági üzemek együttműködése BÉRPRÓBA Keresetszabályozási kísérletek az építőiparban Hosszan tartana a mezőgazda- sági üzemek együttműködéseinek formáit felsorolni. Nem volt könnyű leltárba venni a kiskun- halasi városi-járási párt-végrehajtóbizottsági ülésén sem a különböző összefogásokat. A témát ugyanis nemrég tárgyalták. Az erről szóló jelentés megállapította, hogy a város és a járás valamennyi mezőgazdasági üzeme tagja valamilyen termelési rendszernek, illetve társulásnak. Az együttműködések többsége a szántóföldi növénytermesztésre és az állattenyésztésre terjed ki. A körzetben hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek. Több gazdaság tagja a halasi, illetve a bácsszőlősi szőlőtermesztési rendszernek. Ezeken kívül különböző társulásokba léptek be, amelyek feladata a közös műtrágya-, növényvédőszer-beszer- zés, gépek vásárlása, az erdőgaz9 Muntyán László: — Űj alapokra helyezzük a kapcsolatokat. Jmm mm 9 A kiskunmajsai Jonathán és a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet közös üzemében jelenleg hagymát szárítanak. dálkodás elősegítése, a táptakar- mány-ellátás javítása, különböző szolgáltatások elvégzése és így tovább. □ □ □ A rendszerek az elmúlt években sokat segítettek a termelés fejlesztésében, de időszerűvé vált megújulásuk, a partnerekkel kialakult kapcsolatuk korszerűsítése. Ne a mennyiségi szemlélet uralkodjon, hanem a gazdaságosabb termelés iránti igény, érvényesüljenek a kölcsönös előnyök, ég a partnerek részesedjem nék' a nyereségben is.. "Mindaz elég gyakran szprepéj manapság azokon a fórumokon, ahol a termelési rendszerek munkáját értékelik. Erről beszélgetünk a tanácskozás után néhány nappal Muntyán Lászlóval, a Halasi Szőlőtermesztési Rendszer vezetőjével. Az együttműködés ügyintézője az állami gazdaság. Beszélgetőpartnerem elmondja, hogy három közös gazdaság és két áfész tagja a termelési rendszernek, csaknem hétszáz hektár korszerű, vagy felújított telepítéssel. Ehhez csatlakozik az 'állami gazdaság 1330 hektár ültetvénye. A kisebb területű, régi telepítésű szőlőre kivágási engedélyt kért néhány üzem. Művelésük már nem gazdaságos. — Mi is keressük a továbblépés lehetőségeit. Egész sor új intézkedést hoztunk az idén. Ha például a taggazdaság betartja az általunk javasolt technológiát és mégsem éri el az előző három esztendő termésátlagát, akkor a szaktanácsadásért fizetendő, úgynevezett alapdíjra nem tar- i tunk igényt. Ha viszont az emlí- 1 tett időszakot számítva magasabb a termés,. akkor a többlet három százaléka illeti a gesztort. A partnerek szőlőtermésének feldolgozásából és a bor értékesítéséből képződő nyereség ötven százalékát a beszállított termés arányában térítjük a gazdaságoknak — tájékoztat a termelési rendszer vezetője. Űj intézkedés az is, hogy az ügyintéző gazdaság és a partnerek között bármikor — utólagos f&lelősségrevonás nélkül — felbontható a szerződés. Kibővítik a laboratóriumi munkát is. Az idén először a vizsgálatoknál az atkakárokat is ellenőrzik. Készül az agrokémiai centrum is, amely megkönnyíti az üzemek vegyszerekkel történő ellátását. Megalakították az első szőlőtermesztő szakcsoportot, amely harminc hektáron telepít új fajtákat. A rendszer adja a szaporítóanyagot, a technológiát. A tagnak csak a kézi munkát kell majd végeznie. Mindezekből kitűnik, hogy a halasi termelési rendszer szakemberei is érzékelik a korszerűsítés szükségességét. □ □ r Kétoldalú együttműködést alakított ki a kiskunmajsai Jonathán és a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet. Együttes beruházással baromfivágóhi- dat és zöldségszárítót létesítettek. A nyereség-visszatérítés alapját a bevitt eszközök aránya és a szerződésekben megállapított részesedés mértéke képezi. A baromfifeldolgozót négy évvel ezelőtt felújították. Tavaly csaknem 1200 tonna tisztított, előhűtött szárnyast szállítottak Budapestre, kétszáz tonna darabolt baromfit küldtek konzervipari céloikra a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalathoz. A szárítóüzemet szintén közösen működteti!«. Szinte az egész évben dolgozik. Tavaly 330 tonna árut készítettek, szinte teljesen nyugati exportra. Jelenleg vöröshagymát szárítanak. □ □ □ Az üzemek közötti együttműködés nélkül ma már nem lehetne fejleszteni a mezőgazdasági termelést, hiszen az egyre nehezebb gazdasági körülmények között csak összefogással lehet csökkenteni a költségeket, kiaknázni a tartalékokat. Erre számos jó példa van még Kiskunhalason és a járásban, örvendetes, hogy a gazdaságok keresik az újat és igyekeznek évről évre továbblépni. Korántsem használták ki azonban a lehetőségeiket. Különösen a termelési rendszerekhez csatlakozó gazdaságok igénylik a technológiák továbbfejlesztését, á kutatási ,eredmények, újítások közkinccsé tételét. Kereskedő Sándor ft A Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói kerületében a Német Demokratikus Köztársaságból származó gépsor óránként tízezer palackot tölt meg értékes nedűvel, amelynek nagy részét exportra szállítják. (Méhes! Éva felvételei) Január elsejétől a vállalatok és szövetkezetekr többsége a korábbitól számottevően eltérő keresetszabályozási feltételek között dolgozik. Egyszerűsödött a szabályozás mechanizmusa, ami — ha az előző, többszörösen toldozott-fol- dozott, végül társadalmi méretekben tagadott keresetszabályozási formák bonyolultságát tekintjük — már önmagában előrelépés. Siókkal fontosabbak azonban azok a tartalmi változások, amelyek a közgazdasági szabályozórendszer egyéb elemeivel jobban együttműködve a hatékonyság — a vállalat szintjén azt jól kifejező eszközbérarányos jövedelmezőség — növelését állítják a vállalati célfüggvény középpontjába Megteremtődtek a lehetőségei a vállalatok közötti bérdifferenciálódásnak is. Igazodásunk az új követelményekhez, az új fejlődési szakaszra való áttérés, mint egyetlen lehetséges út megköveteli a gazdasági hatékonyság, a teljesítmények növelését. Ez a bérszabályozás nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy tovább nőtt a többlet- bér-kifizetés hozamkövetelménye, ami a jövőben az alacsony hatékonyságú gazdálkodó szervezeteket állítja különösen nagy erőpróba elé! De nemcsak nehezíti helyzetüket, hanem egyben ösztönzi is azokat a szervezettebb, értelmesebb munkára, az analitikus és szintetikus gazdálkodási tartalékok feltárására, mozgósítására. Bár színvonalszabályozásról van szó a beépített munkaerő-megtakarításból származó hértömeg fel- használásáról intézkedő kiegészítő szabályok egyfajta ellenérdekeltséget teremtenék a „létszámhígításban”. Nem a kapkodás, éppen ellenkezőleg a tervszerűség és tudatosság jele az, ha máris új, az általánostól alapjaiban eltérő keresetszabályozási kísérletekről beszélünk. Aligha vitás, e körben nincs egyedül üdvözítő megoldás, s a jelenlegi egyszer meghaladottá válik, amire fel kell készülni. Ilyen, — hosszabb távú elképzelő, sek közé illő — kísérlet folyik néhány népgazdasági ágban, köztük az építő- és építőanyag-iparban is. Két modell Az Állami Tervbizottság határozata alapján ebben az évben 20, pályázat alapján kiválasztott építőipari vállalatnál, szövetkezetnél a vállalati jövedelmek és munkabérek adóztatásának olyan rendszerét vezették be, ami külön bér- szabályozás nélkül teremti meg a vállalati teljesítmények és bérkifizetések összhangját, gondoskodik a költségvetési bevételekről, s egyúttal minden eddiginél jobban ösztönöz a takarékos költséggazdálkodásra. A vállalatok, szövetkezetek összetétele jól reprezentálja a házgyáras lakásépítő, a rendszerelvű (könnyűszerkezetes) építő, a mélyépítő, a fenntartási építő, a vegyes magasépítési és a szerelőipari építőszervezeteket. Két kísérleti modell működik, melyek közül az egyik munkaerő- és jövedelemadózási, a másik erőforrás- és jövedelemadózási rendszer néven vált ismertté. Az előzőben két kivitelező építőipari vállalatunk, a DUTÉP és a BÁCS- ÉPSZER, a másikban a Fémmunkás Vállalat két megyei gyára érdekelt. Munkaerő- és jövedelemadózás Ebben a változatban a vállalatoknak az érdekeltség alapjául szolgáló nyereségből, — a községfejlesztési hozzájárulás és az álta. lános nyereségadó bevallását követően — az élőmunka-felhasználás után munkaerőadót, a dolgozóknak kifizetett átlagkereset után kereseti adót kell fizetnie. Munkaerőadóként a bérköltség 15 százalékát kell elszámolni. A kereseti adó kiszámításához a vállalati átlagkeresetet (bér plusz részesedés) meghatározott sávokra bontják és az adót sávonként fokozatosan emelkedő adókulcsokkal számolják ki. Az adó nem „öli meg” önmagát, nem fogja vissza a vállalati teljesítményeket, hiszen például az 50 ezer forint alatti átlagkeresetnél mindössze 2 százalék, 70 ezer forintnál alig haladja meg a 12 százalékot, és a 100 ezer forintos személyi jövedelemnél sem sokkal több, mint 30 százalék. Az általános nyereségadó mértéke csupán 10 százalék és a vállalatoknak nem kötelezd tartalék- alapot képezni sem. Az adózás után megmaradó nyereségrészről szabadon döntenek, azt a fejlesztési, részesedési vagy lakásépítési alapra vezetik át, illetve elkülönített tartalékalapra vagy a jólétikulturális alap kiegészítésére használhatják fel. További előny, hogy a vállalati alapokat, így a részesedési alapot sem terhelik különadók (az a kereseti adónál már adóalap volt). Erőforrás- és jövedelemadózás Bruttó jövedelem ■ típusú érdekeltség, ahol a kereseteket az előző változatban már körvonalazott kereseti adó terheli, a nyereség és a lekötött erőforrások után pedig jövedelemadót fizetnek a gazdálkodó szervezetek. A jövedelemadó alapja a munkaerőadónál figyelembe vett jövedelemelemek, kiegészítve az amortizációval és az érdekeltség alapjául szolgáló nyereséggel. Mértéke 37 százalék, ami magába foglalja a KÖFÁ-t, a társadalombiztosítási járulékot és az amortizáció központosított részét iá. Az adó forrása a nyereség, de a jövedelemadó bérjárulék és a központosított amortizáció együttes összegének megfelelő részét költségszámlákon kell elszámolni. Az alapképzés — az általános sza. bályok és korlátok között — itt is vállalati döntési körbe tartozik, s azok egyikét sem terheli különadó. Szabadon dönthetnek Jelenleg számos jogszabály intézkedik a dolgozók munkabéren kívüli juttatásáról, azok mértékéről és módjáról. Ezek a dolog természeténél fogva nem vehetik figyelembe az egyes vállalatok sajátosságait, a vállalati kollektíva külön akaratát. A kísérletben részt vevő vállalatoknál e körben is nő a döntési szabadságfok. A szakszervezeti szervekkel egyetértésben a kollektív szerződésben szabadon állapíthatják meg a természetbeni szálláselhelyezésekért, az üzemi étkeztetésért, az üdültetésért a dolgozók által fizetendő térítési díja. kát, ugyanígy a különélési pótlékot, a szállásmegváltási díjat, a bejáró dolgozók utazási költség- térítését, de a szerszámhasználati díjat is. A természetbeni ellátás helyett dönthet a munkaruha-juttatás és a csoportos munkásszállítás pénz- beni megváltásáról, annak mértékéről. Megállapodhat például úgy a dolgozókkal, hogy egyes útvona. lakon megszünteti a kihasználatlan autóbuszjáratot,-s. a megtakarított üzemeltetési és egyéb költségek. nagyobb részét'».' bejáróknak készpénzben kifizeti. Az utazás módját pedig rábízza a dolgozók találékonyságára. Megyénkben nagy jelentősége van ennek a kísérletnek, nemcsak azért mert az építő- és építőanyagipari dolgozók több mint egyhar- mada e feltételek között keres ;i meg kenyerét, hanem azért isi mert ettől számos előremutató 1 változást várunk. A kísérleti kéj . i esetszabályozás — megfelelő váll >1 lalati nyereség esetén — kikapj csolja az úgynevezett bérszínvoj - nal-féket, szorosabbra fűzi a válj - lalati jövedelem, az egyéni munl \ kateljesítmények és a munkadí* j jak kapcsolatát. Megszünteti a - többszörös adóhalmozódást, s kö-j - zelebb hozza egymáshoz a külön -j böző költség- és jövedelemelemei 4 két. Erősen tompul a bérköltség különleges költség jellege, lényei 11 gesen csökken a „költségforint"! „bérforint”, „fejlesztési forint” és - „részesedési forint” közötti kü-j - lönbség. - I J Feladat helyett vállalkozás n A vállalati érdekeltség csomó-! pontjában a nyereség áll, melynek! növelése — már szűk határok köj zött is — értékelhető személyi jö-t vedelemnövekedéssel jár. A vál-l lalati érdekeltség célszerű átfor-j málásával, — gondosan kialakított belső érdekeltségi rendszerrel —j L minden eddiginél nagyobb mozj [ gásteret kaptak a kísérletben j részt vevők az újítások, ésszerűsít L tések, az anyagtakarékosság ösz-| [I tönzésére, a minőségi bérezésre, a [ nagyobb fizikai és szellemi telje-; t; sítmények anyagi elismerésére. A j, kísérleti modell paraméretei igen , jó átváltási arányt engednek meg j — akár 0,4—0,5-öt — a megtaka- I rított anyag, és egyéb költségek, j valamint a bérköltség között! Jó I tehát takarékoskodni a rajztáblánál, de a burkolóT és festőanyag- i gal is! T I Érdemes nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy kevesebb le- I gyen a betaposott tégla, a „dög- ! lőtt beton”, s hogy a hegesztő I elektróda csonkig égjen. Erős , anyagi érdekeltség fűződik ahhoz j is, hogy a szakiparos és a szállító- | munkás jobban becsülje meg a technológiai sorban előtte elvég- j zett munkákat. Végre lehet hajtani a munkaerő-állomány átrendezését, a minőségi cseréket, de a szükséges szervezeti változásokat is. A kísérlet eredményeképpen a vállalati döntések, a vállalkozói magatartás kialakulása, végső fpr I kon az építési igények jobb kielégítése várható. Tóth Ferenc, ' az MSZMP Bácís-Kiskun megyei Bizottságának munkatársa j BEDOLGOZÓ NYUGDÍJASOK Tass a következő, de Bács-Kiskunban az első Kíváncsi tekintetű, fejkendős nénik, kucsmás-kalapos bácsik töltik meg a tassi tanácstermet. Az „előadó” a kiskunlacházi Szociális Foglalkoztató főkönyvelője, aki munkalehetőségekről beszél. A majdani bedolgozók pedig kérdeznek. Végül is meghitt, családi légkör alakul ki. Alig egy óra múlva elégedetten távozik a mintegy félszáz érdeklődő. Amint kiürül a helyiség, egy kis beszélgetésre invitálom a szervezőket. — Mi volt az előzménye e tanácskozásnak? — Nyugdíjasklubunkban évek óta minden hétvégén összejönnek a falubeli idősek — válaszol Tenke András tanácselnök. — Körülbelül 150-en találkoznak rendszeresen. A férfiak kártyáznak, sakkoznak, az asszonyok varrogatnak, közben beszélgetnek. Ott vetették fel, hogy kellene valamiféle „hivatalos” elfoglaltság, s jól jönne az abból származó kis pénz is. A falusiak megszokták az állandó munkát, az idősebbekben pedig még inkább él a tenniakarás vágya. Azután láttam a kiskunlachá- ziakról szóló tévéadást, és kölcsönösen keresni kezdtük egymást ... — Aminek következtében itt, Tasson is lesz begyűjtőhelyünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Vincze Jenöné főkönyvelő. — Intézetünk ötéves. Most 440-en vagyunk, ennek nyolcvan százaléka bedolgozó. Már tizenhét községet szerveztünk be. Tass lesz a következő, de Bács-Kiskunban az első. — Hatszáz nyugdíjasunk van, és közülük sokan szeretnének dolgozni. Különmunkát pedig csak a helyi Dózsa Tsz tud adni, ők is csupán szezonjellegűt, ami nem mindig a hajlott hátú, leszázalékolt öregeknek való — mondja Tenke András. A kiskunlacháziak ajánlata viszont elfogadható, otthon is köny- nyen teljesíthető — hallottam a tájékoztatón. Házhoz viszik a fél. készárut, ami különböző papírmunka : ajándékklsérő lapok, dísztáviratok, különféle dobozok hajtogatása, csomagolása, és ehhez hasonlók. Vagyis nem szükséges hozzá nagy szakértelem. A begyűjtőhely épületét egyébként a nyugdíjasklub vezetője, Kalán Béla ingyen felajánlotta. — Kik a legnagyobb partnerei a szociális foglalkoztatónak? — A kecskeméti Petőfi Nyomdától kapjuk a legtöbb megbízatást. A golyós ironok, a filc- és a Signetta tollak töltésére, csomagolására a pomázi IKO Ipari Szövetkezettel szerződtünk. Az elmúlt évben 8,5 millió forint volt a bevételünk, amelynek hatvan százalékát bedolgozói bérként fizettük ki. Az átlagkereset kilencszáz forint. Aszerint osztjuk szét a munkát, kinek mennyi az eredeti jövedelme — fejezi be a főkönyvelő; Tasson tehát 1983 második negyedévétől megoldódik az idősek foglalkoztatása. Ez nemcsak szerény nyugdíj-kiegészítést jelent számukra, hanem értelmet és megbecsülést ad a nyugdíjas- éveknek. P. S. A kiskunfélegyházi baromfi vágóban ft Az elmúlt héten vágott víziszárnyasok máját a szállítás előtt mérlegelik a félegyházi üzemben. (Rád! József felvételei) A kísérleti vágások után megkezdődött a próbaüzem Kiskunfélegyházán a helyi áfész baromfi- és kisállat-feldolgozójában. Az egyműszakos termelés esetén évente 150 ezer víziszárnyas vágására. alkalmas, vadonatúj üzemben júniusra, júliusra érije el a tervezettnek megfelelő teljesítményt. • A kopasz- tó- és toko- lógépből kijutott vágott ludat a bontás előtt is megvizsgálja az állatorvos.
