Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-23 / 45. szám
4 • PETŐFI n£pe • 1983. febrúár 23. A BALATON VÍZMINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁÉRT Jól kezdte az évet a lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat • A kedvező időjárás lehetővé teszi, hogy a lajosmizsei gyáregység dolgozói a szabadban végezhessék munkájukat. A v négy gyáregységben, valamint a fővállalkozási irodájában 1300 dolgozót foglalkoztató Vízgépészeti Vállalat sikeresen zárta a múlt évet. Árbevételük elérte a 850 millió forintot, ebből a a négy gyáregység 579 millióval érdekelt. Az előző éviinél 1 millióval több — 201 millió forint — lett az exportból származó bevételük. Tőkés megrendelőiktől 91 millió forintot kaptak. Nagy Lajostól, a vállalat igazgatójától a napokban arról érdeklődtünk, hogy az eredményekben gazdag esztendő után milyen kilátásokkal láttak az idei feladatok elvégzéséhez. , — Gondos előkészítés után kiegyensúlyozottan, zavartalanul kezdtünk munkához — mondta az igazgató. — Kapacitásunk 60 százaléka már lekötött, s bízunk abban, hogy hamarosan megköthetjük az egész évre munkát adó szerződéseket is. — Jelenleg mi számít a legnagyobb feladatnak? — Évek óta dolgozunk az észak-pesti szennyvíztisztító telep berendezéseinek -gyártásán és szerelésén, mintegy félmil- liárd forint lesz a tevékenységünk értéke. Nos, ennék a korszerű, tovább bővíthető telepnek az első üteme az év végére befejeződik, s megkezdi a „termelést". Ahhoz, hogy ez így legyen, még igen sok a tennivalónk, de bízunk a sikerben. Nagy feladatunk az idén a csepeli — naponta 100 köbméteres kapacitású — vastalanító berendezés gyártása és szerelése. Ennek a program’ szerinti átadása a jövő év szeptemberében lesz. Az idén hozzáláttunk az ALKALOIDA tlszavasvári gyára részére egy ipari szennyvíztisztító berendezés gyártásához. Ezt a 90 millió forintos megrendelést szintén jövőre teljesítjük. Évek óta dolgozunk a paksi atomerőmű létesítésében, most a szekunder hűtő9íz-kör befejezésén a sor. Már korábban elkészült a Duna vizét szállító 3 méter hatvan centiméter átmérőjű, fél kilométer hosszú csővezeték, most készítjük és építjük az elosztó vezetékeket. Külön örülünk annak, hogy részt vállalhatunk nemzeti kincsünk, a Balaton vízminőségének javításából. Boglárlellén megkezdtük egy szennyvíztisztító telep létesítését, 1985-ben adjuk át rendeltetésének. Tavaly Bala- tonfüreden és Balatonakarattyán a tisztítótelepeken olyan berendezéseket helyeztünk üzembe, amelyek a szennyvízből kivonják a foszfort. Az idén Balatongyörökön, Hévizén és Tapolcán létesítünk ezekhez hasonlókat. — A hidroglóbuszok gyártása is tovább folyik? — Igen, ezek keresett termékeink közé tartoznak. Tavaly 139 különböző méretűt gyártottunk, s belőlük mindössze negyven maradt hazánkban, a többit szocialista és tőkés államokba szállítottuk. Az idén eddig .negyvenre kaptunk megrendelést hazánkból, negyvenre pedig Csehszlovákiából. Ebben az évben lépett partnereink sorába Kuvait, egyelőre egy víztornyot rendeltek. — Milyenek az ex portkilátások? — Sajnos, ezzel kapcsolatban nem sokat tudok mondani. A tőkés export visszaesett, egye'- lőre csak a piackutatás folyik és tárgyalunk különböző államok képviselőivel. Líbiának például 20 hidroglőbuszra van szüksége, remélhetően sikerül a szerződést is megkötni. Bízunk abban, hogy sikerül megállapodást kötni a kambodzsai, libanoni és NSZK- beli megrendelőkkel is. O. L. AKINEK SZŰK LENNE A „CSIGAHÁZ” A szövőnőnek volt kitől tanulnia iMinden közösségben föllelhető több-kevesebb olyan ember, akire egyszerű fogalmazással azt szokás mondani: rá lehet számítani. A kollektíva motorjának, jó ügyek zászlóvivőjének is nevezik őket, ahol a jellemzésben messzibbre mennek, ök azok, akik a közért való teendők elől nem térnek kí, a kötelező munkaidő. leteltével nem húzódnak „csigaházba”. Ok azok, akik védettek a közöny ragálya ellen. Sebeket-is tűrnek, bár olykor a gyógyítkozásban magukra maradnak. Azt hiszem, Ilyennek senki nem születik, a környezet csiszol- ja-formálja egyéniségét az átlagosnál különbre. Farkas Józsefné példája ebben erősített meg. Harmincegy éves, magas, szőke asszony, a Bajai Finomposztó Vállalat dolgozója. A szövőszakmát tanulta ki. — Kislánykoromban nem erről álmodoztam, de ajánlották ezt a munkát, eljöttem ide, és megszerettem — mesélte. Amikor beáll szövőtanulónak, túl van élete első drámai eseményén: kimaradt a gimnáziumból, ahová két esztendeig járt. Egyébként Farkasné falusi lány volt, Fajszon nevelkedett, a szülei most is ott élnek. Tizenhat éves koráig nem érdekelték különösebben a közösségi dolgok. — Itt valahogyan belecsöppentem mindenbe. A brigádban,' ahová befogadtak, olyan idősebb asszonyok dolgoztak, akik pártfogásukba vették a fiatalokat. Bisztriczki Mihályné volt az én második anyám, sajnos, már meghalt. Tőle tanultam meg, hogy az embernek nem szabad beérni pusztán a munkával, az alvással, meg a szórakozással. Valamit még vállalni kell, érdemes, amivel mindenkinek hasznára lehetek. Az ifjú szövőnő belépett a KISZ-be, ahol néhány évjg alapszervezeti titkárként szervezte, mozgósította társait. A szakszervezetben máig megmaradt egy funkciója: az üzemi demokrácia fontos posztjára választották, főbizalmi. Volt tagja a vállalati szakszervezeti bizottságnak, az SZMT-nek, sőt a Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének is. — Amikor férjhez mentem és gyereket szültem, a gyakori utazgatásokkal járó funkcióktól meg kellett válnom. Most is van elég teendőm, tizenkét bizalmi tartozik hozzám. A főbizalmiság pártmegbízatásom. — A közösség bizalma csupa derűt hoz az életébe? — Nem, ezt nem mondhatnám. Néha elkeseredek és azt gondolom, jobb annak, aki a műszakja után hazamegy és nem törődik semmivel, ami a lakása falain kívül történik. Nehéz úgy képviselni az igazságot, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Az emberek közül elég sokan nincsenek tisztában önnön képességeikkel. Ha a fizetésük 20 forinttal kevesebb, mint a társuké, akkor fel vannak háborodva, és természetesen a bizalmiakat is hibáztatják, mert azt hiszik, méltánytalanság érte őket. Farkas Józsefné tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Sőt, amikor a városi és a járási vezető szerv egyesült, a pártbizottság tagjává is megválasztották munkahelye -ajánlására. A tisztségeket nem lehet letenni, amikor vége a gyűlésnek, az ott fölvetett problémák egyfolytában f oglalkoztat j ák. — Szerencsére, a férjem ezekkel a plusz kötelezettségeimmel együtt ismert meg és fogadott el, és így emiatt nincs köztünk semmi nézeteltérés. Inkább együtt vitatjuk meg a politikai kérdéseket, olvassuk1 az újságokat,1 hogy tájékozottak legyünk. . Felnőtt fejjel belátta már a szövőnő, hogy hibát követett el, amikor nem vette elég komolyan a tanulást. A hetvenes években alkalma nyílott rá, hogy a kudarc fel-felsajgó emlékétől megszabaduljon : kihelyezett textilipari technikumi osztályt szerveztek a vállalatnál. Csak az volt a bökkenő, hogy három műszakban járt dolgozni, s ez a munkarend kiveszi az emberből az ereje javarészét. Végül mégis nekivágott, és szerencsésen befejezte a középiskolát. — Nem volt könnyű. Százszor is megbántam, hogy abbahagytam a gimnáziumot. De a bizonyítványt átvenni nagyszerű érzés volt. — iMi a beosztása jelenleg? — Segédmester vagyok a fűződében. Ez a szövődé kiszolgáló üzemegysége. Ott fűzzük be a szálakat a nyüstszemekbe, vagyis előkészítjük az alapanyagot a szövéshez. Tizenöt fűzőmunkást irányítok. A fiatalasszony most is tanul, a marxista—leninista középiskolába jár. Azt mondja, jó kis vitákat rendeznek a politikai eseményekről, s megpróbálnak következtetni a várható történésekre. Amikor a munkahelyén érvelni kell, hasznukat veszi ezeknek az óráknak. A lelkiismeretes munka, az igazságosság érvényesüléséért való cselekvések, a pártfeladatok töltik ki Farkas Józsefné napjait. — Szabad időm nem sok van. Olyankor olvasok egy kicsit, _yagy televíziót nézek. Igyekszem minél többet foglalkozni Ferikével, a fiammal. — Tervei? ■ 1 — Szeretnénk a férjemmel berendezni a házunkat, amelyet most újítottunk fel. Ez tíz évre elegendő családi program. Tulajdonképpen csak apróbb, köznapi dolgokat várok az élettől. További megbecsülést a környezetemtől, s egészséget a fiunknak és ‘önmagunknak — hallottam a szövőnőtől. A. Tóth Sándor sajtóposta: LEVELEKBŐL RÖVIDEN Elveszett a távirat Szinte vígasztalhatatlanul elkeseredett a Hetéhyegyháza, Jókai u. 36. szám alatt lakó Tihany József, aki önhibáján kívül nem volt jelen az édesapja temetésén. A részletekről így számol be a szerkesztőségünkhöz küldött levelében : Kifejezni sem tudom, mit éreztem, amikor február 12-én felkeresett otthonomban a feketébe öltözött testvérem, s közölte apánk halálhírét, meg azt, hogy már el is kisérték az utolsó útjára a lakhelyemtől alig 40 kilométerre lévő Kunadacson. Először döbbenten meredtünk egymásra, aztán kissé megnyugodtunk, szót értettünk, és fény derült mindenre. Adacsi rokonaim február 10-én reggel 8 órakor a helyi postahivatalban adták fel a részemre címzett gyásztáviratot, mely azt tartalmazta, hogy édesapa temetése 11-én,. délután 3-kor lesz a községi temetőben. Ez a sürgöny veszett el. Fel nem foghatom, hogy egy olyan gazdag múltú cég, mint a posta, miért kezelheti ennyire hanyagul a táviratot. De az is rejtély előttem: visszajár-e a feladónak a fölöslegesen kidobott pénze, s hogy van-e garancia a hasonló esetek megelőzésére? Furcsa ügyintézés A kecskeméti Magó Antalné- nak és élettársának CSÉB 80-as szerződésük van, melynek előnyeit a tavalyi év végén tapasztalták, ugyanis a kisgyermekük születését követően 1000—4000 forintot kaptak a biztosítótól. Az összeg kifizetésére rendben sor került, az ezzel kapcsolatos további ügyintézés azonban enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után. Olvasónk ezt írja: A pénzre való jogosultságunk megállapításához beküldtük a CSÉB-könyvünket is, melyet visszavártunk, sajnos hiába. Emiatt panaszt tettem január közepén a biztosító városi fiókjánál, ahonnan egy hét elteltével megérkezett a saját könyvem. Az élettársamé hollétéről azóta sincs hír. Pedig aggódom, hogy mint gépkocsivezető, egyszer kellemetlen helyzetbe kerülhet és szüksége lehet a CSÉB- tagságára is, amit nem tud igazolni megfeleljen. A havi 80 forint díjtartozást évek óta mindig pontosan kiegyenlítjük, már csak azért is sérelmesnek véljük az ilyesféle bánásmódot. Egyébként a CSÉB- tag számára a legfontosabb tudnivaló. hogy gondosan kell megőriznie a tagsági könyvét, mert az nélkülözhetetlen a különféle biztosítási szolgáltatások igényléséhez. Vajon tisztában vannak-e mindezzel az említett hivatalban? Hová tűnt a szerződés? Az izsáki Lantos Mihály — aki feleségével jelenleg is albérletben lakik — elhatározta, hogy saját építkezés révén teremt véglegesen otthont a családja részére. Hamarosan rá is talált az alkalmas helyen lévő telekre, amellyel kapcsolatos adásvételi szerződés ügyvéd segítségével készült el, s az iratot 1982 nyarán juttatta el az illetékeshez. Nemsokkal később arról értesítették hivatalosan, hogy a kérdéses területnek két magánszemély a tulajdonosa, valamint az egyik közös gazdaság, s az utóbbitól csak tartós hásználatra vehető át a házhely. E ténynek megfelelően módosította a szerződést a jogász, aki azt személyesen vitte be a telekkönyvi csoporthoz, még tavaly decemberben. A továbbiakról a panaszos tájékoztat: Csaknem két hónap elteltével érdeklődtem az irat után a járási földhivatalban, ahol közölték, hogy azt a 12346 1982. iktatószámon találom meg az illetékkel foglalkozó hatóságnál. A napokban oda kopogtattam be, s megtudtam, e papírom már régen a telekkönyvnél van, a 9813 1982. és a 605 1983. számon nyilvántartva. Nyomába eredtem, ám a tisztviselők végül sajnálkozva mondották, sehol sem találják a szerződésemet. Bánatos vagyok, s nemcsak azért, mert kilátástalan az adásvételi ügylet, de főleg amiatt, hogy megtörténhet ilyen eset. Sokszor hallom mostanában, hogy megkülönböztetett ülődön segítik a családi házat építtetőt. Én mindezt kevésbé tapasztaltam eddig, s úgy vélem, ha már a legelején kedvét szegik azoknak, akik magánerőből szándékoznak létesíteni új, korszerű otthont, akkor nem lesz túlságosan népszerű ez az építési forma. Pedig éppen az ellenkezője a cél! KÉRDEZZEN - FELELÜNK A középiskolában továbbtanulók ösztöndíjáról Dunatetétlenről, Nyárlőrincről, Bácsalmásról és Kiskunhalasról fordultak hozzánk szülök, akik valamennyien vállalatnál dolgoznak fizikai munkakörben. Mint közölték, kevés a jövedelmük, s ennek következtében nem kis gondot jelent számukra, hogy mindig hiánytalanul fedezzék az általános Iskola utolsó osztályába járó gyermekeikkel kapcsolatos kiadásokat. Hallottak azonban mostanában arról, hogy ezentúl mindegyik rászoruló diák kaphat ösztöndíjat. Ml ennek a lényege, hogyan igéA január 26-i Sajtóposta rovatunkban glosszát közöltünk arról, hogy mostanában sajnos többször megtörtént Kecskeméten: bár tilosat mutatott a jelzőlámpa, a gépjármű — például az autóbusz is — átrobogott a vasúti kereszteződésen. A Volántól kapott Információ alapján megírtuk: az ilyen szabálysértőt a legszigorúbban felelősségre vonják, majd hivatkoztunk a tapasztalatokra. miszerint a MÁV jelzései olykor megbízhatatlanok — néha jóval a vonat érkezése előtt, vagy éppen a távozása után is pirosán villog az elektromos7 szerkezet—, s mindez kedvezőtlenül hat a közlekedési morálra. írásunkra levélben reagált ' a Szegedi Vasútigazgatóság biztosítóberendezési és automatizálási osztályának vezetője, Oláh János, aki többi között a következőket írta: Megdöbbenve értesültem arról, hogy Kecskeméten számos gépkocsivezető, sőt buszvezető is áthajt a közúti—vasúti kereszteződésen akkor is. amikor nem lenne szabad. A cikk által közölt időpontban egyébként gyorste- her-szerelvény haladt át a Kor- hánközi utat keresztező vasúti pályán, s alighanem csak a szerencsének köszönhető, hogy ezúttal nem következett be baleset. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy fokozott figyelmet fordítunk a szóban forgó jelzőberendezések műszaki állapotára. Bizonyítja ezt, hogy 1982 novemberében közös „bejárás” során — ezen részt vett a megyei rendőr-főkapitányság, a KPM megyei közúti igazgatóság, a Volán 9-es számú Vállalat, a szakszervezet, á megyei tanács és a MÁV Szegedi Igazgatóságának képviselője — a helyszínen vizsgáltuk felül a, Bács- Klskun megyében levő 92 vasúti átjárót, s megállapítottuk, hogy azok lényegében a rendeltetésük szerint működnek. Csupán a nyelhető az összeg, s mikortól folyósítják? — tudakolták olvasóink mások nevében Is. Mindössze alig két hónapja van érvényben a művelődési miniszter 127/1982. (M. K. 17.) számú utasítása — ennek szövege részletesen olvasható az 1982. december 30-i keltezésű Tanácsok Közlönyében —, amely szerint alközponti költségvetésben biztosított támogatással, illetve a vállalatok és szövetkezetek anyagi eszközeinek felhasználásával ösztöndijkeret létesíthető a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek támogatására. A rendelkezésre álló összeg figyelembevételével, s az igények hartai fénysorompónál találtunk .hiányosságot, de a közúti jelzőtábla értelmében ott is kötelező megállnia a gépjárműnek. A tragikus balesetek megelőzése érdekében rendszeres az ilyen szervezett akció, melyet természetesen követ a szükséges intézkedés is. Továbbra sem nélkülözhetjük azonban a bejelentéseket a fénysorompók esetleges hibáival kapcsolatosan, s azok szakszerű kijavításáról haladéktalanul gondoskodunk. Ami a piros jelzést illeti, azzal szemben sohasem szabad kétkedőnek lenni, a türelmes várakozás ugyanis életeket menthet meg, mint ahogy a fehéren villogó fény esetében is csak körültekintően haladhat át járművével a síneken a sofőr. Ha mindenki így tesz, szinte kizárható az összeütközés. □ Köszönjük e sorokat, melyekkel összefüggően emlékeztetnünk kell arra, hogy nemrégen országos tanácskozás napirendjén szerepelt a közút—vasút szintbeli kereszteződésének a problémája. Ott hangzott el egy szomorú tényadat, miszerint hazánkban 24 órán belül legalább 900-szor sértették meg a gépkocsivezetők á vasúti átjárókra vonatkozó szabályokat. Pedig minden sofőrnek illene tudnia, hogy a vonat féktávolsága sokkal nagyobb, mint az autóé, s ha adott, esetben azonnal fékez is a mozdonyvezető, a szerelvény legfeljebb 50—100 méter távolságban állhat meg. Mindebből pedig következik, hogy egy közúti—vasúti1 karambol elkerülése döntően múlik a gépjárművek vezetőin! Ahhoz azonban, hogy higgyenek is a fénysorompó jelzéseinek, a berendezéseknek mindig kifogástalan állapotban kell lenniük! Vagyis ne mutasson tilosat, ha az nem indokolt! alapján állapítja meg a megyei tanács művelődési osztálya évenként az ösztöndíjkerétét, amit az egyes gimnáziumok, illetve szak- középiskolák felhasználhatnak. E díjjal kapcsolatos pályázatot az általános iskola 8. osztályos tanulóinak minden év április 1-ig kell benyújtaniuk a saját iskolájuk igazgatójához, aki — az osztályfőnök, a gyermek- és ifjúsági felelős, az úttörőtanács képviselője és az osztály szülői munkaközösségi elnöke véleményének meghallgatása után — javaslatot tesz az illetékes tanács művelődésügyi szakigazgatási szervénél, ahol testület dönt az ügyben. Az ösztöndíjat az odaítélést követő tanév kezdetétől kell folyósítani, melynek félévi összege a középiskola'első osztályában 1500 forint. Közöljük még, hogy az általános iskola nyolcadik osztályos tanulója akkor nyerheti el ezt a támogatást, ha középfokú oktatási intézményben kíván továbbtanulni, legalább az egyik szülője fizikai dolgozó, a magyar nyelv és irodalom, a történelem, valamint a matematika tantárgyakból a 7. osztályos év végi, illetve a 8 osztályos félévi eredményének átlaga legalább 4,0, nincs elégtelen jegye egyetlen tárgyból sem, a közösségi munkája, magatartása és a szorgalma pedig legalább jó minősítésű. Gyes és az üzemi baleset K. L.-né kalocsai olvasónk gyermekgondozási szabadságon van, ám február elsejétől dolgozik is napi 4 órán át az egyik cégnél. Munkatársai körében jól érzi magát, a keresetével elégedett, csak attól tart, hogy a túlságosan síkos üzemcsarnokban egyszer óhatatlanul elcsúszik, ami sérüléssel, esetleg komoly balesettel is járhat, „Ha hosszabb ideig lennék betegállományban, milyen ellátásra vagyok jogosult?" — kérdi. Mindenekelőtt azt tanácsoljuk önnek, hogy á síkosságról haladéktalanul tegyen jelentést a munkavédelmi felelősnek, vagy a vállalat vezetőjének, akiknek törvényben előírt kötelességük megszüntetni a balesetveszélyes körülményt. Ami pedig a kérdését illeti, megnyugtathatjuk, hogy a jövedelme nem csökkenhet a kereső- képtelensége idején sem, ugyanis a Minisztertanács 10/1982. (IV. 16.) számú rendelete szerint a gyesen levő anya üzemi baleset esetén választhat a segély és a baleseti táppénze között, aszerint, hogy melyik ellátás összege kedvezőbb a részére. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér ,1/a. Telefon: 20-111. VISSZHANG ______________________ A gépjárművezetőkön múlik, de nem csak rajtuk!
