Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1983. február 28. BAROMFITENYÉSZTÉS BÓCSÁN AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG MEGTÁRGYALTA Állandó harcban a költségekkel 9 Az almozáshoz napraforgóhéjat használnak. A Jbroiler-csirkét tartók nem éppen a legkedvezőbb esztendőt zárták 1982-ben. A baromfipiacot túlkínálat jellemezte. Ez összefüggésben az általános recesszió- val, tartósnak bizonyult. Sokaknak okozott ezért fejfájást az alig másfél hónapja elbúcsúztatott esztendő. Kezemben egy világoszöld könyv, melyből tájékozódhatnak a mezőgazdasági tárca dolgozói az 1983 év népgazdasági tervéről... „A piac értékítélete által legjobban sújtott pecsenyecsirke- ágazatban a naposbaromfi-előállí- tóknak, a termelőknek, és a feldolgozóknak csak az első félévre az 1982. évivel azonos számú pecsenyecsirke felnevelésére érdemes szerződni. A második félévi mennyiségeket az év elején a piaci helyzet áttekintése után célszerű meghatározni. A második félévben a piaci kereslet ^és az árak ismeretében a termelés növelése, kedvezőtlen esetben visszafogása is elképzelhető.” — olvasom az ötvenedik oldalon. Ez egyértelmű, világos. De vajon mit tehet egy olyan nagyüzem, ahol a fő profil az állattenyésztés? Amelynek gerincét a húscsirketartás adja? Ilyen gazdaság a bócsai Petőfi Termelőszövetkezet, ahol az elnöki irodában Weinhardt József elnökkel és Somogyi Attila főkönyvelővel beszélgettünk. Az elnök majd két évtized távlatából idéz. — A szövetkezet vezetői 1966— 67-ben határozták el a nagyüzemi csirketartást. Akkor évente 200 ezer szárnyast neveltünk a gazdaságban. A következő időszakban, a 70-es évek közepétől, számos, körülményesen szervezhető és ellenőrizhető melléktevékenységtől „szabadult meg” a tsz. Megpróbáltuk bebizonyítani: az alaptevékenységből is megélünk! Ekkor mór évente körülbelül félmillió szárnyast raktunk teherautóra. Nem szívesen emlékszem a 79— 80-as jó évek 'után következő mélypontra, a csúcshoz képest jelentősen romlott a jövedelmezőség .. — Mi itt az ólak mellett érezzük leginkább, hogy mennyire érzékeny az ágazat az exportpiac értékítéletére — fűzte hozzá a főkönyvelő. — A nyugati országok telítettek. Velünk együtt versenyeznek az arab világban is. Az exportfeláraktól úgy tűnik, egy időre elbúcsúzhatunk. Tudomásúl kell venni a jelenlegi helyzetet. Nekünk hiába tűnik kevésnek a felvásárlási ár, mégis csak ezzel számolhatunk. Mérlegelnünk kell, milyen lehetőségek vannak a jövedelmezőség szintentartására. Mint lehetőség, főleg a költségek csökkentése vehető csak számba. A tüzelőolaj ára most már elhagyta kilogrammonként a tíz forintot. Nekünk mégis sikerült egy kilogramm élősúlyt 2 forint 61 fillér árú olajjal felnevelni Az ólakat jobban szigeteltük. Régen a hó rögtön elolvadt a tetőkön, most az új szigetelés fölött napokig is megmarad Bizonyítva ezzel, hogy már nem a csillagos eget fűtjük... A telepen járva mutatták ki- sebb-nagyobb újításaikat Egy juhhodályban a kőművesbrigád javában dolgozott. Fát fűrészeltek, falat húztak, betonoztak, a tetőt szigetelték. Itt alakítják ki az ömlesztve szállított takarmány fogadására és tárolására szolgáló szakaszokat. Ottjártunkkor a baromfiólak éppen üresek voltak. A nemrégiben elszállított állomány után takarították, javítgatták az épületeket. A dolgozók jövedelme jelentős mérték! függ az elhullás csökkentésétől, a takarmány és a fűtőolaj „hasznosulásától”. Mivel most már zsebre megy, más a hozzáállás is... A kerítésen túl nyitott színben hatalmas napraforgőhéj-halom mellett forgott egy markoló. Pótkocsira rakodott Pápai István. Ezt az alomféleséget a Budapesti Növényolajipari Gyárból hozták, az eddig használt alapanyagnál lényegesen olcsóbbért. A kisebb-na- gyobb üzemszervezési ésszerűsítések, átalakítások mind-mind bizonyították: lehet a költségeket az ésszerűség határain belül csökkenteni. Három évvel ezelőtt a bócsai termelőszövetkezetre figyelt az egész megye. Itt próbálkoztak először a háztájiban nagyüzemi módon a csirketartással. Azóta 12 ól épült, összesen 42 ezer darab csirkét tudnak ezekben tartani. Míg 1980-ban 6588 darabot adtak le, addig tavaly ez a szám majdnem elérte a 156 ezer darabot. A kezdeti „botorkálás” után sikerült megtalálni a megfelelő jogi és pénzügyi szabályozást. Jelenleg az állomány a szövetkezet tulajdonában marad. Munkadíjként a tagoknak minden leadott kilogramm után egy forintot fizetnek, valamint hat óira munkaidőt írnak ’jóvá az értékesített baromfi minden száz kilogrammjáért. Az egyéb felmerült költségeket is megtérítik. A jövedelem után- pedig a termelőszövetkezet adózik. Ezek után kérdés lehet az is, hogy kinek, miért éri meg csirkét tartani? Ha ezt a közösben kellene hizlalni, akkor öt-hat millió forintos beruházást, azaz két ól építését igényelné. Ennek alig negyedéért sikerült a tucatnyi ólat felépíteni. A vállalkozók a biztos jövedelem reményében jobban kötődnek a közöshöz és a töredék-munkaerő is hasznosul. A lakossági vásárlóerőt pedig — az ólak építésével — a népgazdaságnak hasznot hozóan lekötik. Ismerve a kistermelés előnyét, jó minőségű baromfihoz jut az ipar. A vállalkozó — munkán alapuló — többletjövedelemre tehet szert. Bizonyítja e formának sikerét, hogy jelenleg több mint ötve. nen várnak arra, hogy bekapcsolódhassanak a termelésbe. 9 A juhhcdály- ban megfeszített munkával dolgozik az építőbrigád, igyekeznek minél előbb alkalmassá tenni az ömlesztett takarmány fogadására. mm Wig í A már említett tájékoztatóban továbblapozva olvasható: „Az éves termelést úgy indokolt szervezni, hogy a kedvező tapasztalatokkal indult háztáji és kisgazdasági baromfitermelés ne torpanjon meg, hanem tovább növekedjen. Nagyobb gondot kell fordítani azonban a kistermelés integrációjára, a kívánt rotáció kialakítására”. Bőcsán, ezt úgy tűnik, idén is sikerül megvalósítani, mert a terv szerint a háztájiban 100 ezer baromfival többet fognak felnevelni, mint az elmúlt esztendőben. Czauner Péter Termelést segítő szakszervezeti munka a Petőfi Nyomdában A Petőfi Nyomda jogelődjét a nagyhírű tipográfus, Szilády Károly alapította 1841-ben. Dinamikus fejlődésről azonban csak 120 év múltával, 1981-től beszélhetünk. A legutóbbi húsz év alatt 8 millió forintról 525 millióra nőtt a tanácsi vállalatból 1975-ben minisztériumi vállalattá átszervezett nyomda árbevétele. Jelenleg létszáma és termelési éri téke tekintetében az ország első hat nyomdája között találjuk, Tervezés és hatékonyság A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezeti elnöksége nemrég Kecskemétre látogatott, ahol ä testület megismerkedett a Petőfi Nyomda tevékenységével, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeivel, majd tájékozódott a nyomda szakszervezeti szerveinek gazdálkodást segítő munkájáról. A témáról 16 oldalas írásos beszámoló készült, de még így is sok kérdés vetődött föl az elnökség tagjai részéről, amelyekre Ablaka István igazgató, Vidéki József szb-titkár és Csikainé T. Nagy Zsuzsanna szakszervezeti bizalmi válaszolt. De menjünk sorjában. A Petőfi Nyomda szakszervezeti testületéi jól tudják, hogy a közép- és hosszú távú tervek megvalósítása csak akkor lehetséges maradéktalanul, I ha reálisan vannak megfogalmazva és műszakilag, gazdaságilag megalapozottak a célkitűzések. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a bizalmiak közvetítésével minden dolgozó kifejthes. se véleményét a tervvel kapcsolatosan, javaslatokkal élhessen, s ilyenformán azonosulhasson a célokkal. Jól példázza a testületi munka eredményességét, hogy amiko" az. ötnapos munkahétre való áttérés mikéntje felől kellett határozni, alkotó viták után olyan intézkedési terv született, amelynek végrehajtása — o tartalékok feltárása révén — a hatékonyság ugrásszerű javulását eredményezte. A népgazdasági célokért A nyomda vezetői a szakszervezet közreműködésére igényt tartva állították össze azt az intézkedési tervet is, amely az iMSZMlP KB 1882. június 23-i — a népgazdaság egyensúlyi helyzetével foglalkozó — határozatának vállalati végrehajtására vonatkozó elképzeléseket tartal- mazza. EZzel kapcsolatban Ablaka István a következőket mondta: — Tízmillió forintot érő, tőkés importból származó anyag hazaival való helyettesítését és a fajlagos anyagfelhasználás további javítását irányoztuk elő. Ezentúl vállalatunk 1982-ben 7 milliós értéket termelt közvetlenül tőkés exportra, amit — ha hozzájutunk a Magyar Nemzeti Banktól kért exportárualap-bővítő fejlesztési hitelhez — meg fogunk kétszerezni. Dollárkitermelési mutatónkkal a nyomdaiparban előkelő helyet foglalunk el. . A tervezésben, a célkitűzések megfogalmazásában való szak- szervezeti részvételnek természetesen számos feltétele van, amelyek hiánya jelentősen csökkenti a testületi munka eredményességét. Korábban a Petőfi Nyomdában is előfordult, hogy a bizalmiak későn kapták meg a ráadásul áttekinthetetlen, bürokrata nyelvén megfogalmazott írásos anyagot. Ez a gyakorlat a múlté, szögezte le Vidéki József. — A testületek időben hozzájutnak a tömören és konkrétan megfogalmazott előterjesztésekhez. Az ilyen anyagot a bizalmiak szívesen tanulmányozzák, megvitatják a leírtakat a tagsággal. javaslatokat és véleményeket gyűjtenek. Ennek is köszönhető, hogy a bizalmitestület gazdálkodást segítő tevékenysége az utóbbi években határozott fejlődést mutat. Bérek és teljesítmények 1980 és 1982 között 140 millió forinttal, 36 százalékkal nőtt a Petőfi Nyomda éves termelési értéke. E három év alatt a dolgozók bérszínvonala összesen 23,6 százalékkal növekedett. A vállalati bérek ennek ellenére alatta maradnak az iparági átlagnak. A vállalatnál a csökkenő létszámmal fordított arányban nő a teljesítménybérben foglalkoztatottak száma. 1980-ban a 807 fizilkai dolgozó közül hétszázötvenen, 1982-ben 777-ből . hétszáz- hatvamheten a teljesítményük alapján részesedtek a jövedelemből. A tervezőmunka során egyebek mellett ezeknek az arányoknak a jövőbeni alakulása is foglalkoztatja a testületeket, amikor a megtermelt jövedelem elosztására és a differenciálásra vonatkozó elvekről, elképzelésekről döntenek jogosítványaiknak megfelelően. Erről Csikajné T. Nagy Zsuzsanna, a szedőterem szakszervezeti bizalmija számolt be. — A bérfejlesztési elképzelések Írásos anyagát egy-, másfél héttel a testületi ülés előtt megkapjuk, így módunk van az abban foglaltakat dolgozótársainkkal ismertetni, megvitatni. Az idén például egyes és kettes változat is készült a tervekből. A szak- szervezeti tagok 90 százaléka az első javaslatot választotta. Valójában mostanában jutottunk el odáig, hogy a bérekkel differenciálni is tudunk. Érvényesítjük a dolgozók érdekeit, de elvárjuk mindenkitől a fegyelmezett, gondos munkát, a késések, igazolatlan hiányzások és egyéb lazaságok mellőzését. Munkaverseny, újítómozgalom A Petőfi Nyomda közösségére nagy, jórészt új feladatok teljesítése vár. Hogy ezzel megbirkózhassanak, ahhoz szükséges a szocialista munkaverseny tartalmasabbá és céltudatosabbá tétele. a mozgalomban részt vevő dolgozók, közösségek teljesítményének kritikusabb elbírálása is. A vállalati munkaversenyt e célkitűzések jegyében szervezték át 1982-ben. A versenymozgalom legfontosabb céljai szoros összhangban vannak a vállalat gazdasági terveivel: a munkaverseny az elmúlt évben is jelentős mértékben segítette a termelést, a gazdálkodást. Az új szabályzat bevezetése után — bár az még további finomítást igényel — megélénkült a munkaverseny-moz- galorn. Az újítómozgalom terén is jó évet zárt a Petőfi Nyopida. A dolgozók 28 javaslatot nyújtottak be, amelyek Közül huszonötöt el is fogadtak, és tizennyolcat máris a gyakorlatban hasznosítanak. Erre,, mondta Borsodi György, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa vezető titkára, hogy bárcsak mindenütt hasonló lenne az elfogadott és bevezetett újítások aránya. Sitkéi Béla A KÖNYVESPOLCRA AJÁNLJUK A tápanyag- és a vízellátás kapcsolata A növények hozamát és a termés minőségét a külső és belső tényezők alakítják és határozzák meg. A külső tényezők, a tápanyag, a talaj, a hő, a fény, a víz közül a gyakorlatban is megvalósítható méretekben a tápanyag- és a vízellátást tudjuk hatékonyan szabályozni. A cél az, hogy megismerjük a termesztett növények számára optimális tápanyag- és vízszükségletet a különböző ökológiai környezetekben, s a gazdaságosság határain belül ezt ki is elégítsük. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a „mennyit” mellett a „mennyiért” is fontos szemponttá vált, ezek az ismeretek közvetlenül a gyakorlatban használható eredményeket ígérnek. Ezért kerültek előtérbe a tápanyag- és vízforgalommal kapcsolatos elméleti és gyakorlati kutatások. Dr. Debreceni Béla és Debreceni Béláné: A tápanyag- és vízellátás kapcsolata című könyve, amelyet a Mezőgazdasági Kiadó jelentetett meg, tartalmazza a növények tápanyag- és vízforgalmához szükséges növény- élettani ismereteket, majd a saját és a nemzetközi kísérletek eredményeit bemutatva a talajvíz—növény kölcsönhatását elemzi. Kiemeli a műtrágyák hasznosulását befolyásoló tényezőket és az Időjárás hatását, továbbá a talajtermékenység szerepét az öntözés és a műtrágyázás hatékonyságában. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A félelem árnyékában Időnként olyan esetek bukkannak föl a bírósági eljárások folyamából, amelyek megdöbbentik a józan gondolkodású embereket, értetlenül olvassák a történetet és hitetlenkedve kérdezik: ilyesmi is előfordulhat? Bizony, nemcsak azok az emberek vannak így, akik viszonylag ritkán tekinthetnek be a bűnök világába, hanem azok is, akik naponta s hosszú éveken át foglalkoznak bűncselekmények elbírálásával. Bár a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak, — hogy úgy mondjam — „hivatalból” már edzetteknek kellene lenniük a képtelen és megborzongató történetekkel szemben, de ők sem lehetnek edzettek. Az elmúlt napokban is egy olyan bűnügyben hozott jogerős ítéletet a kecskeméti megyei bíróság, amely már-már érthetetlen módon visszautal 'b feudalizmusra, azokra az időkre ési állapotokra, amikor a feleség, az asszony testileg, lelkileg teljesen ki volt szolgáltatva a férje, az „ura” kénye-kedvének. Ez nemegyszer odáig fajult, hogy az asz- szony szinte rabszolgasorban élt: üthette, verhette, érzelmeiben megalázhatta a férj, aki ezért senkinek nem tartozott elszámolással, még a törvénynek seih. A mostani ügyben azonban nem a férj, hanem az asszony állt a bíróság előtt. Az az asszony, akit hosszú időn át rettegésben, félelemben tartott a férjé, aki ennék a félelemnek az árnyékában élve gondjaival, érzelmi tusakodásával magára maradt. Annyira félt házastársától, hogy ez a félelem erősebbnek bizonyult minden mással szemben. Különösen akkor megdöbbentő az eset, ha tudjuk, hogy nem idős emberekről van szó, hanem fiatal házasokról, hiszen az asszony alig huszonhárom, a férje pedig huszonhét éves. Nevüket és a községet csupán azért nem jelöljük meg, mert van két kiskorú gyerekük, s elsősorban rájuk vagyunk tekintettel, ha elhallgatjuk az adatokat. Mi történt ezzel a házaspárral? A fiú és a lány még 1976-ban kötött házasságot— szerelemből. A ■lány tizenihat,, a fiú húszéves volt akkor. Nemsokára megszületett első gyerekük, majd a második. Ma már óvodáiba járnak. A szülők akkor elhatározták, hogy több gyerekük nem lesz. A szerelem azonban úgy látszik, igen hamar elpárolgott, mert alig telt el néhány év a házasság megkötése után, a férj rendkívül durván viselkedett feleségével. Gyakran a leggorombább szavakkal szidta, nemegyszer megverte, hangoztatva, hogy iipindézt azért teszi, •hogy az asszony mindenben őhozzá alkalmazkodjon. Pedig éppen ez az asszony nem szolgált rá a kegyetlenkedésre. Rengeteget dolgozott. Munkája mellett tisztességgel és nagy szeretettel nevelte a két gyereket, a házi munkák mellett nagyszámú állatot tartott, hogy enyhítse a család anyagi gondjait, amire szükség is volt, mert OTP-köl- csönnel egy házat vásároltak, s a részleteket fizetni kellett. A férj mindezt nem becsülte, sőt gyakran leittasodott,’ s ilyenkor még durvábban viselkedett. Érthető, ha a gyerekek az anyjukhoz kötődtek jobban, mint az apjukhoz. A megállapodást — hogy nem lesz több gyerekük — nem sikerült betartani. A fiatalasszony ugyanis egyszercsak azt vette észre, hogy terhest s azt is tudta a jelekből, hogy körülbelül félidős lehet, .mert a magzat megmozdult. Teljes biztonsággal tudta azt is, hogy ilyen korú terhességeit művi úton már nem lehet megszakítani. Orvósnál nem volt, szaktanácsadásra nem járt el, munkahelyén, lakókörnyezetében az érdeklődőket azzal próbálta meggyőzni, hogy nem terhes, csupán meghízott az utóbbi időben. Arra gondolni sem mert, — amint az normálisan gondolkodó embereknél, házastársaknál természetes szokott lenni —, hogy férjével kettesben megbeszéljék a helyzetet. A férj ugyanis/ amint említettük, „vasakaratát” mindenben a feleségére kényszerítette s ha az asszony szól, talán beláthatatlan következményekkel járt volna. Ilyen körülmények között a férjtől való félelme erősebbnek bizonyult az anyai ösztönnél, s minden egyébnél. A múlt év október 22-én az asszony délután ötig dolgozott, majd elment gyerekeiért az óvodába. Otthon megvacsoráztatta, megfürdette ől^et, azután kiment az udvarra, hogy enni adjon a sertéseknek. Érezte, hogy nagyon fáj a dereka, a hasa. Tudta, Hogy eljött a szülés ideje. A férje nem volt otthon. A konyhába tért visz- sza, és egy borospohárból őszibarack likőrt ivott. Háromszor töltött, hogy ijedtsége, félelme feloldódjon ... Nem sok idő múlva — 'talán fél óra telt el — az udvaron megszülte harmadik gyermekét, akit a disznóól mellett elásott. A konyhában megmosdott és .lefeküdt. A férj jóval később tért (haza. Neki azt mondta, nem érzi jól magát, erős vérzése van. Másnap nem ment dolgbzni, csak hétfőn ment újra a munkahelyére (az eset csütörtökön történt). Ott természetesen.azonnal észrevették, hogy hirtelen „lefogyott”. De a községben egyébként is sokan beszéltek már róla, hogy terhes, de állapotát titkolja mert fél a férjétől. A ihír eljutott az egészségügyi szervekhez is és az asz- szonyt vizsgálatra berendelték. Az orvosnak mindent elmondott. Megtalálták az elásott kis holttestet is: fiú volt. Egészséges, fejlett, normális súlyú, akinek halálát a fulladás okozta .... Az asszonyt 1982. október 30-án letartóztatták. A bíróság emberölés miatt két év és nyolc hónapi börtönre ítélte az anyát, s három évre eltiltotta a közügyektől. A büntetés kiszabásánál enyhítő tényezőként vette figyelembe a bíróság az asszony bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomását, büntetlen előéletét, nagyfokú megbánását, kifogástalan életvitelét, s azt, hogy két kiskorú gyermekéről gondoskodott. Súlyosbító körülmény volt viszont, hogy a vádlott saját gyermeke sérelmére követte el a Cselekményt és a hasonló esetek a mégyében eléggé elszaporodtak ... Mint említettük, az ítélet jogerős. A jogban járatlan olvasóiban azonnal felmerül a kérdés, hogy a férj miért nem került a vádlottak padjára? A válasz egyszer rű és kézenfekvő: nem követett el bűncselekményt. Mert az tény, hogy gorombán és durván bánt feleségével, nemegyszer megverte. Emiatt az asszony feljelenthette volna, de érthetően nem tette, hiszen akkor talán még jobban elvadult volna a közöttük levő, amúgy sem bensőséges kapcsolat. A férfit felbújtóként, vagy bűnsegédként sem lehet felelősségre vonni, hiszen nem biztatta feleségét arra, hogy ölje meg gyereküket, s nem is segített abban, a nyomok eltüntetésében ' sem. Talán nem is tudta, hogy felesége terhes. Mindaz, amit a cikk elején elmondtunk a férfiről, csupán jellemzés volt, annak a jellemzése, hogy milyen körülmények között élt az asszony. Ez viszont még önmagában nem menthet fel senkit a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetése miatti felelősségrevonástól. A férjet természetesen erkölcsileg,, emberileg el lehet marasztalni — mint ahogyan ezt a község lakói bizonyára meg is tették —, de jogilag nem vonható felelősségre. Talán elég büntetés az illetőnek, hogy el kell számolnia saját lélkiismeretével, szembe kell néznie a két kiskorú gyerekkel, akik egy időre anya nélkül maradtak. G. S.
