Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

■HMM O PICASSO NEVE. Hosszú ne­veket gyűjtők figyelmébe! A vi­lághírű festőművész, Picasso tel­jes neve a köve'tkező: Pablo Diego ''Jósé Francisco de 1 Paula1 Juan Nepomuceno Maria de Jós Remodios Cipriano de la San- tissma Trinidad Ruyz Picasso. Ki gondolta volna? M CSÓKLENYOMATOK. A londoni Sotheby termeiben megtartott auk­ción érdekes ritkaságokat árvereztek. Színészek, énekesek és sportcsillagok kartonlapra nyomott eredeti csókjait árusították ki. Nem olcsó ez a szóra­kozás: Marlene Dietrich csóklenyo­mata hatszáz fontsterlingért talált gazdára. Valamikor 1958-ban kezdődött gyűjtőszenvedélye. A 81 éves keceli Szittya vári József nyugdíjas igaz­gatóhelyettes tanítványánál látott egy színészképet, aláírással. Elhatározta, hogy ő is kér autogramot. Azóta a világ minden tájáról összegyűjtötte a leg­nevesebb sztárok fotóit. Ásta Nielsen, Maria Callas, Edith Piaf, Jane Fonda, Belmondo, Gina, Claudia Cardinale értékes dedikációja éppúgy megtalálható albumában, mint Fidel Castro, Gagarin és az ame­rikai űrhajósok kézjegye. I Sztárparádé Egy füzetben sok-sok cím. Német, angol, francia, orosz, olasz és svéd nyelven fogalmazza a levele­ket. A legmakacsabb sztár Brigitte Bardot volt. Kétszer küldött neki levelet. Nem kapott választ, s harmadszorra megírta, hogy nem szerelemből zavarta soraival, hanem gyűjteményébe szeretné a színésznő fotóját. Erre sem jött felelet. A legbüsz­kébb Chaplin fényképére, s a monacói hercegnő családi fotóját is féltve őrzi Szittyavári József. O HANGZAVAR. Egy drezdai hangg.yűj,tő legérdekesebb fel­vétele a gőzmozdony huszonkét féle hangja. A gőzkifúvástól a fülsüketítő füttyig minden meg­található közte. H Csúnya hobbi. Hogy mit ki nem találnak az emberek! Reinhold Aman (USA) káromkodásokat, szidalmakat, átkokat gyújt a földkerekség minden tájáról. O ÓRIÁSI GOMBOLYAG. Harminc éve kötözi a spárgát, a madzagot egy német úr. Össze­kötözi és egyetlen gombolyagba tekeri az egészet, amelynek az átmérője már több mint tíz mé­ter. Természetesen gyűjteménye nem fér be a lakásba, ezért kü­lön tető alatt tárolja. H Fogkefe. Egy Karl-Marx-Stadt- ban lakó tanító húsz éve a fogkefék rabja. Gyűjteménye több mint száz darabból áll. Megtalálhatók benne a fából és vaddisznó sörtéből készült századeleji fogkefék, de villanyszer­kezeteit is „használhatja**. Tanítvá­nyai egyméteres óriásfogkefével lep­ték meg. O A legnagyobb egér- gyűjtemény. Persze nem kö­zönséges rágcsálók ezek, hanem Walt Disney Miki-egér figurái. A San Diegp-i postás kollekciója hétezer fából, vasból, üvegből, textíliából műanyagból és ki tudja még miből készült Miki- egeret számlál. • ÚJSÁGÍRÓ PÉLDA. Robert Kenwell ötvenéves angol férfi szenvedélye a levélírás. Vallomá­sa szerint naponta száz levelet ír különféle újságoknak. Ügy látszik, a küldemények érdeke­sek lehetnek, mivel eddig a vi­lág különféle lapjaiban huszon­ötezer jelent meg közülük. (Meg­jegyezzük: a Petőfi Népe még nem bontott Kenwell-levelet.) Az angol úr teljesítménye azonban még egy hivatásos újságírónál is rekordnak számít! FURCSA TALÁLMÁNYOK Tudjuk, mikor, használtak először papirost, amire e so­rokat rovom azzal az írógép­pel, amit egy múlt századi fel­találónak köszönhetünk. Köz­ben fénycsóva világít, hogy ne a sötétben „tapogatózzam**. Ze­nét sugároz a sztereó lemez­játszó, ami ugye szintén nem mai találmány. Találáam egy könyvet! Még­pedig Leonard de Vries hol­land újságíró Furcsa találmá­nyok című kötetét, amelyet a Móra Ferenc Könyvkiadó je­lentetett meg a közelmúltban. Három szaklapból — a holland De Natuur (A természet), az amerikai The Scientific Ame­rican (A tudós amerikai) és a francia La Nature (A termé­szet) — ollózta össze a szerző a XIX. század technikai új­donságait. Azokat, amikkel dédapáink próbálták kényel­mesebbé, praktikusabbá, s fő­ként modernebbé tenni életü­ket. Mosolyra fakasztó e kiadvány tartalma, ugyanakkor izgalmas ol­vasmány és dokumentum is. Sok-sok kuriózum, szórakoztató „agy­rém” tanúskodik a korabeli fametszeteken arról, hogy gazdag fantá­ziával áldották meg elődeinket. Ismerősek a találmányok, egyikről- másikról mai használati eszközeink őse köszön vissza. W Automatikus legyező (1872) A közlekedési masinák — ó, de vidítóak! — akkor is nélkülöz­hetetlenek voltak. A gyalogkere­ket mostanság görkorcsolya né­ven, a velocipédeket, a kétkere­kűeket pedig bicikliként emle­getjük. Láthatjuk a könyvben a modern villamos közlekedési esz­közöket — nem XX. századi for­matervezéssel. Az optika csala­finta találmányai külön fejezet­ben sorakoznak. A telekommu­nikáció leleményei, Bell telefon­ija, Marconi adó-vevője nélkül ma már nehezebb volna a dol­gunk. Számomra a legérdekesebb Ol­dalakat a Mindenféle elnevezésű fejezet tartogatta. Automatikus legyező 1872-ből, légzőkészülék a századfordulóról, fejőgép, kalap­próbáló készülék, kottalapozó, beszélő órák, fonográfikus babák — s még számos jópofa ötlettel találkozhat az olvasó. / Nyugodt szívvel állíthatom: nincs képtelen találmány e ké­peskönyvben. B Bolondos leg­szikon Ezerkilencszázőtven. öt óta a világ legkere­settebb kiadványai kö­zött emlegetj&k a Guin­ness sörmárkával jelzett Rekordok könyvét. Meg­hökkentő, olykor nevet­tető adatok sorakoznak a lapokon: miként lehet megenni a megehetet- lent, megvalósítani a megvalósíthatatlant és megcsinálni azt, amire egyáltalán nincs szükség. Évről évre új bajnokokat avat a Rekordok könyve — eddig mintegy ezeröt­száz versenyszámban. Nyilvántartják az embe­ri erővel végrehajtott re­pülés világcsúcsát OS óra 49 perc), a távköpés baj­nokait (rekord: 7,97 m) és a biciklievőket. (Mi­chel Lotito 1979 tavaszán három hét alatt falt fel egy kerékpárt, cakom- pakk, pedállal, lánccal.) Külön fejezetben tünte­tik fel a nagy zabálások csúcstartóit: a csiga, a spagetti, a keménytojás evőit. A rekordok láttán, úgy tűnik, már nincs mit megdöntenl, A legkülön. félébb ötletekkel ostro­molják a szerkesztőket naponta. Ezért szinte Il­legalitásban szerkesztik a bolondos leg-szikont. Lehet az Is, hogy zárt intézetben? (—bor—) FANTASZTIKUS FGLTETELEZES Sziget a Balatonban? 9 A templomok egymást nyílegyenesen összekötő vonalon helyezkednek el. A perui Nacza-fennsík kő- sivatag-rejtélyének meg­fejtése után újabb tudo­mányos szenzációval jelentkezett Zelkó Zoltán térképész. 'Feltéte­lezése szerint Balatonszemes tér­ségében egy hajdani sziget húzó­dik a tó felszíne alatt. Meghök­kentő ötlet, mivel azt hittük, mindent tudunk már a Balaton­ról, amely szinte naponta szere­pel idegenforgalmi, környezetvé­delmi, biológiai, történelmi, mű­vészeti górcső alatt. Ám Zelkó Zoltán geometriai „hadjárata” a Balaton körül nálunk szokatlan tudományos módszerekkel próbál fényt deríteni egy lappangó ti­tokra. A geometriai módszer, a Föld felszínének „vonalazása” az elmúlt években a világ sok or­szágában vált a tudósok elősze­retettel használt kutatóeszközévé. Zelkó Zoltán szigetelmélete ak­kor startolt, amikor vizsgálódásai során felfedezte a Balaton-felvi- déken épült templomok építési rendszerében a szabályosságot. E templorhok jó része a középkor­ban a római birodalomból fenn­maradt romokra, illetve köveik felhasználásával e romok közelé­ben épültek. A római torony- és templomépítkezésről viszont meg­állapítható, hogy egy rendkívül fejlett hírközlési, jelkommuniká­ciós rendszer elemeiként is ellát­ták feladatukat. Nos, elképzel­hető, hogy középkori templom­építészeink szándékosan lemá­solták e kommunikációs célokat is szolgáló praktikus építési rend­szert, így a templomok a Balaton- felvidéken a középkorban is fon­tos részei voltak egy hírközlési láncnak. Ha például a térképen összekötjük Badacsonyt és Veszprémet, akkor ezen az egye­nes vonalon sok egyházi épüle­tet találunk: Kékkúton, Köves- kálón, Monoszlón, Balatoncsi- csón, Szentjakabfán, Óbudavá­ron, Mencshelyen, 'Barnagon, Tót- vázsonyban és így tovább. Nem lehet véletlen, hogy ezek a hírtovábbító állomásként is működtethető templomok, illet­ve romok egymást nyílegyenesen összekötő vonalon helyezkednek el. Hasonló geometriai összefüg­gések a Balaton-felvidék más ré­szein is találhatók. Kellett, hogy valami összekösse az északi és a déli parton épült templomok rendszerét. A metszés von alak ta­lálkozási pontja p.edig a vízfel­szín lehetett. Gondolhatunk le­horgonyzóit uszályra, hajóra, de nagyobb a valószínűsége egy szi­getnek, amely később elsüllyedt. Mindenesetre érdekes megfigyel­ni, hogy a Zelkó által feltételezett sziget helye egybeesik a Balaton geometriai középpontjával. Sok más jel is arra mutat, hogy Szemes közelében egy sziget ma­radványai vannak a víz alatt: amatőr búvárok megfigyelései, ugyanott zátonyra futott vitorlá­sok, vagy a Balatonról készült űrfényképek. Az (űrfelvételek ugyanis ezen a ponton elszínező­dést, sötétebb foltot mutatnak ... Számtalan vonal húzható a Balaton-környéki templomok kö­zött, s Zelkó azért hangsúlyoz­za a tó felszínén levő csomópon­tot, mert ez is igazolhatja, hogy ezek a geometriai alakzatok egy jeladás útján történő kommuni­káció alapjai lehettek a két par­ton’ élő emberek között. Ha pél­dául a déli oldalon füst- vagy fényjelzést adtak, az északi par­ton vették a jeleket, s továbbí­tották azokat Veszprémig, eset­leg Visegrádig. Zelkó érdekes összefüggéseket talált a Balaton és a perui Titi- caca-tó között. Ugyanis a Nazca- fennsíkon bizonyított hírközlés kicsinyített változatát véli felfe­dezni a Balaton környékén. Hi­szen a hírközlés szempontjából azonosnak kellett lennie a gon­dolkodásmódnak a Titicaca és a Balaton mellett: a két part kö­zött kapcsolatot kellett teremte­ni, Mivel átkiabálni nem lehe­tett, maradt a fény- és a füst jel­zés valamilyen közbeiktatott pont segítségével, közvetítésével. ,S még valami. Ha a Balaton vi­dékén templomok nélkül rajzol­nánk meg ezeket_ a vonalakat, ez a hálózat is ugyanolyan geomet­riai absztrakció lenne, mint a perui Nazca-fennsík vonalrend­szere. Mindkét helyen van álló­víz. Itt a Balaton, ott a Titicaca- tó tette szükségessé, hogy meg­oldják a kétoldali hírtovábbítást. Elgondolkoztatók a geometriai elemzések, a toronyépítési kap­csolatrendszerek. Persze szükség van régészeti, történeti, vízrajzi, földtani és egyéb tudományos elemzésekre is ahhoz, hogy bizo- nyíthatóvá váljon a sziget léte. Amint beköszönt a jó idő, ku­tatóhajók, búvárok veszik birto­kukba Balatonszemes térségét, hogy kézzel fogható bizonyítéko­kat keressenek, s ezekkel igazol­ják a feltevés helyességét. Egye­lőre tehát várnunk kell. Minden­esetre az, hogy egy sziget lehet a Balatonban — szenzációs el­képzelés ... Csontos Tibor • „Rejtelmes” sziget a Balaton geometriai középpontjában. A ÍALtdjf Jjurfjuuokr! Nagyra becsülöm lázas elméjét, ami mindent fel­dolgozott, elraktározott. Sorra születtek találmá­nyai. Felsorolni sem tudnám, mi mindennel fog­lalkozott. On nemcsak nagyszerű festő volt, de gép- szerkesztőként, hadmérnökként, feltalálóként, tér­képészként is zseniálisat alkotott! Mondja, mikor volt ideje mindezek mellett még a botanikával, az anatómiával, a geológiával, a matematikával, a földrajzzal, a csillagászattal, a fizikával, a hajó­zással és a hangszerkészitéssel is foglalkozni? S milyen magas színvonalon! Ma már valóság, amiről álmodott, tisztelt Leo­nardo mester! Tankok, aknavetők, ágyúk, tenger­alattjárók, helikopterek, kerékpárok, búvárruhák, dobgépek — mind-mind ismerjük a modern tech­nika korszakában. Csodálni való, hogy ötszáz év­vel ezelőtt elképzelte, s megtervezte azokat az al­kotásokat, amelyeket évszázadokkal később „talál­tak fel”. Modelljei kiállták az idők próbáját! Ugye, nem haragszik, hogy a tudomány boszorkánymes­terének nevezzük? Tudom, az On szavaival inkább :,művész-mérnök” volt. Tudósok bölcsessége, mes­terek szakértelme, fantaszták lángelméje egyesült önben. Mostani Magazinunk témái között a furcsa talál­mányok mellett számos bolondos tücsök-bogár sze­repel. Vegyük úgy, kedves Leonardo, hogy az ön tiszteletére állította össze az oldalt: l C&rT r-^ PN MAGAZIN KÍVÁNCSIAK VAGYUNK Miért nem fázik a jegesmedve lába? Ki találta fel a majonézt? Volt-e özönvíz? Mióta számozzák a házakat? Mi a macskazene? Ra­vasz-e a róka? Számos kérdés megfogalmazó­dik bennünk. Magyarul: minden­re kíváncsiak vagyunk. A Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának nép­szerű sorozata a Kíváncsiak klub­ja 1953 óta ontja válaszait szűnni nem akaró kérdéseinkre. Fantá­ziánk dús, ötletünk kifogyhatat­lan. Nem tudunk olyasmit kér­dezni, amire nincs felelet. S nem­csak a fele, hanem az egész igaz! — Miért nem fázik a jegesmed­ve lába? A rádióban hangzott el: Az újszülött jegesmedve sajátos mikroklímában él. Ezt anyja te­remti meg ötletesen kialakított odújában. Az odút a jegesmedve­mama saját testével és lélegzeté­vel melegíti fel. S hogy „bent” a levegő nem hűl ki, és főleg hogy nem szökik ki azonnal a külvilág­ba, az „építőművészetének” kö­szönhető. Ez abból áll, hogy az egyébként szűk kamrához vezető folyosó belülről nézve nem fölfe­lé irányul, hanem lefelé lejt. En­nek következtében a kamra nyí­lása jóval magasabban van, mint a külső nyílás. Mivel a meleg le­vegő könnyebb és ritkább, így a helyiség felső részébe áramlik, ki­tölti a kamra belsejét, és nem ömlik ki az üreg kivezető folyo­Hobbik Megszállottak? Türelmesek? Furcsa emberek a gyűjtök? Min­denesetre szórakozásuk nem új­keletű. A múltban is sok neves személyiség hódolt e szenvedély­nek. Makszim Gorkij, Marx Ká­roly, Albert Einstein, F. D. Roo­sevelt bélyegeket gyűjtött. Na­póleon ólomkatonákat. Rem­brandt gyűjteménye változatos volt: régi könyveken kívül ki­tömött egzotikus niadarak, ten­geri kagylók, és afrikai nyaké­kek voltak birtokában. KÉRT EGY AUTOGRAMOT A keceli gyűjtő sóján. Az odú alsóbb részében a sajátos gázdugót alkotó hidegebb és nehezebb levegő megakadá­lyozza a meleg eltávozását, annak ellenére, hogy a barlangocskán semmiféle ajtó nincs. — Csörög-e a csörgőkígyó? A felelet: A csörgőkígyó farkán valóban van csörgő. Nem egyéb ez, mint szarugyűrűk rendszere. Ez az ál­lat védekező mechanizmusa. A feltevés szerint a farokvég moz­gatásával keletkező száraz, zörgő hang a prérik hatalmas patásai- nak figyelmeztetésére szolgál. A farokvég csörgője tehát megvédi az állatot az eltaposástól. — Gyűjt-e élelmet a hangya té­lire? Mit válaszolt erre a Kíván­csiak klubja műsorvezetője? Íme: Elterjedt hiedelem, hogy a han­gyák télire élelmet gyűjtenek ma - guknak. Az bizonyos, hogy van­nak hangyafajok, főleg a déli vi­dékeken, amelyek gyűjtenek, de a mi hangyáink között egy fajnak sincs téli raktára. A hazacipelt rovarok, hernyók csak a napi fo­gyasztást szolgálják, de nem téli­re valók, hiszen a hangyák ilyen­kor dermedten alszanak. A men­demondát igen elterjedtté tette La Fontaine meséje a muzsikáló tücsökről és a szorgalmasan dol­gozó hangyáról. A mese csak me­se, a valóságban sem a tücsök, sem a hangya nem eszik télen. <9* Szittyavári József albumát lapozgatja 1 Kétszemélyes motorkerékpár (1899)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents