Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

2 9 PETŐFI NÉPE 9 1983. február 20. HETI VILÁGHlRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: A Palesztin Nemzeti Tanács megkezdi 16. ülésszakát Algír- - ban. — Cipruson újjáválasztják Kiprianut, az ország elnökévé. — Az ENSZ-főtitkár befejezi afrikai körútját. Tárgyalás Namíbiáról. KEDD: Sáron kényszerű lemondása után Mose Arensz Izrael új had­ügyminisztere. — Fanfani olasz kormányfő Párizsban. — A NATO nyugat-európai tagállamai „közbülső megoldásról” tanács­koznak a rakétatelepítéssel kapcsolatosan. — Tüntetések Bangla- desben. SZERDA: Cheysson francia külügyminiszter Moszkvába érkezik. — Madridban folytatja munkáját az Európa-találkozó. — Haddad őrnagy szakadár erői jelentős területeket szállnak meg Dél-Li- banonban. CSÜTÖRTÖK: Reagan sajtóértekezlete: az elnök változatlanul ki­tart a „nulla-megoldás" mellett, és pártolja Adelmann kinevezé­sét a leszerelési hivatal élére. — A szocialista országok új javas­lata a bécsi haderőcsökkentési értekezleten. — Zavargások az in­diai Asszám államban. PÉNTEK: Az Afrikai Egységszervezet válságbizottságának ülése. — Éleződik a választási kampány az NSZK-ban. — A jordániai ural­kodó Bukarest után Belgrádban tárgyal. — A japán kormány­párt főtitkára Pekingben. SZOMBAT: Heves harcok a salvadori főváros szomszédságában. — Amerikai „lélektani hadviselés” Líbia körül. Kadhafi cáfolja a washingtoni állításokat, miszerint fenyegetné Szudánt. Mi történt a különböző . kelet—nyugati tárgyalási fórumokon? Jó hír, hogy a kiéleződött nem­zetközi feszültség ellenére, Mad­ridtól Genfen át Bécsig, számos kelet—nyugati tárgyalási fórumon folyik a vita a politikai és kato­nai enyhülés kérdéseiről. A gyak­ran kísértetiesen azonosnak tűnő nyugati szóhasználat dacára, ez kétségtelen különbséget jelent a hidegháború mélypontja, s a mai helyzet között! Kevésbé jó ••hír viszont, hogy múlik az idő, s nincs érdemi elő­relépés. Természetesen senki sem várhat csodákat, a súlyos problé­mák nem oldódhatnak meg napok alatt. Az időtényezőt, s annak szo­rítását mégsem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, mert bizonyos NATO-körök, s mindenekelőtt az amerikai vezetés az idei esztendőt a rakétatelepítés éveként haran­gozták be. Érthető figyelem kíséri tehát a genfi ikertárgyalást (a szovjet és amerikai diplomaták, katonai szakértők egyrészt az interkonti­nentális hadászati fegyverrend­szerekről, másrészt az euroraké- tákról folytatják megbeszélései­ket), noha a megállapodások ér­telmében csupán szűkszavú közle­mények látnak napvilágot. Annál több a nyilatkozat, állásfoglalás, kommentár a két értekezlet pere­mén. Reagan újabb sajtóértekez­letet tartott, de ismét csak a „nul­lamegoldásig” jutott, ami pedig elfogadhatatlan a Szovjetunió ré­szére, hiszen az jelentős nyugati fölényt törvényesítene. Az elnöki nyilátkozat még személyileg sem könnyítheti 'meg a további mun­kát. A lemondatott Rostow he­lyére ugyanis változatlanul azt az Adelmannt erőltetné a leszerelési hivatal élére, akinek jelölése ellen szinte kétpárti lázadás volt az amerikai kongresszusban, annyira nehezményezték a témában való járatlanságát. A washingtoni konokságot a szövetségesek is érzik, több nyu­gat-európai ország ezért puhato­♦) Az indiai Asszam államban le­zajlott, 800 áldozatot követelő, véres nemzetiségi összetűzések után, a bevándorlók mintegy 150 főnyi csoportja ülőtűntetést ren­dezett az új-delhi parlament előtt. Képünkön: álarcos kisfiú táblá­val: „Mi a mi jövőnk Asszam- ban?” (Telefotó AP — MTI — KS) lózik egy „közbülső megoldás’’ irányába. A március 6-i nyugat­német parlamenti választásig — a rakétaügy a heves választási kampány központjában áll — alig­ha várható hivatalos elmozdulás, de utána számítanak valamilyen új nyugati indítványra. De meny­nyire lesz és lehet az valóban új? A kérdés jogos, mert a Szovjet­unió az emlékezetes Andropov-in- dítvánnyal (csak annyi szovjet ra­kéta, amennyi nyugati oldalon van) jelentős kompromisszum­készséget árult el. Ahogyan Moszkvában mondták, elmentek a félútig, sőt talán egy kicsivel még tovább. Hajlandó-e a NATO is elmenni a félútig, vagy csupán a félút bizonyos részével próbálko­zik mindenesetre fontos lenne az elmozdulás a nullaváltozat tartha­tatlan álláspontjáról, de csak az esetleges javaslatok elhangzása után lehet majd felmérni, meny­nyire jelenthetnek komoly tárgya­lási alapot. Ami a többi színhelyt illeti: mozgás jelei mutatkoznak Mad­ridban és Bécsben — az Európa- találkozó ötvenegyedik munkahe­tében a szerkesztő bizottságokra, s azok albizottságaira hárult a munka zíöme. A konszenzus alap­ján, a korábbi semleges határo­zattervezet, jó alapját jelenthetné egy kiegyensúlyozott és tartalmas záródokumentumnak, amely to­vábbvinné az európai biztonsági folyamatot. A nyugatiak taktiká­ja azonban arra irányul, hogy módosító indítványok tömegével eltorzítsák, s a szocialista orszá­gok számára elfogadhatatlanná tegyék a szöveget. Folyik tehát a nem könnyű tárgyalás és egyezte­tés. Amennyiben Madridban sike­rülne bizonyos szerény eredményt elérni, s ez nem teljesen kizárt, a találkozó jótékonyan hatna visz- sza az egész kelet—nyugati kap­csolatrendszerre. A bécsi haderőcsökkentési érte­kezleten új szocialista javaslatot terjesztettek elő. A konferencián korábban már létrejött olyan elvi egyetértés, hogy lehetséges lenne a közép-európai stratégiai térség­ben a NATO-hoz tartozó hét, va­lamint a Varsói Szerződéshez tar­tozó négy érdekelt állam száraz­földi és légierőinek létszámát 900 —900 ezer főben korlátozni. Ám. évek óta húzódik a létszámvita, hogy mennyi a csapatok jelenlegi ereje, s nyugati részről háromszor annyi katona leszerelését követe­lik a másik oldalon, mint ameny- nyire maguk hajlandók. A szocia­lista kezdeményezés — kikerülve- a terméketlen és mellékágra fu- tptt vitát — indítványozza, hogy valósítsák meg a jelzett, létszám­plafont. A kelet—nyugati párbeszéd fontos tartozéka a héten Cheysson francia külügyminiszter moszkvai útja. A felsoroltak közül bizonyos kérdéseket a nyolc és fél órán át tartó szovjet—francia külügymi­niszteri találkozón is érintettek, bizonyos kérdések francia kíván­ság szerint nem szerepeltek. Moszkva és Párizs korábban rend­kívül intenzív párbeszéde az utób­bi években akadozott, s a Cheys- son-út nemcsak a bilaterális vi­szonyban jelent új elemet, hanem az általánosabban vett nemzetközi és európai viszonylatokban Is. Milyen következményekkel járfiat az izraeli kormány átalakítása? Bizalmi szavazást tartottak az izraeli parlamentben, a három el­lenzéki erő (kommunisták, mun­kapártiak, a centrista sinui) kü- lön-külön benyújtott tervezeteket azonban elvetették. Nem meglepő, hiszen . a. Begin vezette koalíció parlamenti többséggel rendelke­zik. Jóllehet a Kahan-vizsgáló bi­zottság jelentése erkölcsileg az egész vezetést megbélyegezte, s ez heves vitákat váltott ki még a 9 Algírban tartotta tanácskozását a Palesztin Nemzeti Tanács. Ké­pünkön: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője (jobbra) és Bendzsedid Sadli algériai elnök. 9 64 áldozatot követelt egy torinói moziban kitört tűz. Képünkön: hordágyon viszik el a katasztrófa egyik áldozatát. 9 Tovább folyik a diplomáciai kötélhúzás Libanon körül. Képünkön: Reagan elnök közel-keleti különmegbízottja, Habib (jobbra) Vazzan libanoni miniszterelnök társaságában. kormánytöbbségben is — a kor­mánypártok egy része fél a válasz­tásoktól. A bizottság ajánlásai- nyomán különös alku született. Sáron le­mondott, de tárca nélküli mi­niszterként megmaradt a kor­mányban. Emlékezetes, hogy an­nak idején mezőgazdasági mi­niszterként lépett a kabinet tag­jai közé, s a gátlástalan telepí- téspoliiti,kával kulcstárcává ala­kította a különben politikailag jelentéktelen hivatalt. Az izraeli sajtó most azt találgatja, milyen pozíciókat akar birtokolni „tár­ca nélkül.” Washingtonban szemlátomást elégedettek voltak Sáron lemon­dásával, de kénytelenek tudomá­sul venni további kormánytag­ságát. Az ellentétek taktikaiak: Washington a stratégiai szövet­ségesként kezelt Izrael mellett meg akarja nyerni magának az arab világ többségét, ezért bizo­nyos engedményekre szorítaná elsőszámú partnerét. Sáron vi­szont minden visszavonulást el­utasít. Az utód, Arensz ugyan­csak szélsőséges, aki korábban a Camp David-ben kötött egyezség ellen jobbról tiltakozott. Kineve­zése után a ma még az amerikai izraeli nagykövet funkcióját be­töltő politikust mégis tüntető szí- vélyésséggel fogadták a Penta­gonban. Weinberger jövendő kol­légájaként külön üdvözölte. Ame­rikai részről nyilván szeretnék a súrlódásokat személyi változások­ra korlátozni, s „új életet” sze­retnének kezdeni az új hadügy­miniszterrel. Á- jelenlegi izraeli vezetés azon­ban aligha akar változtatni „ré­gi életén”, eddigi politikáján. Washingtonnak egyetlen igazi aduja lehet Izraellel szemben, a gazdasági és katonai segély meg­vonása. Ezt azonban aligha akar­ja és tudja megtenni, sem Izrael esetleges megingása, sem az ame­rikai Izrael-érdekcsoport nyo­mása miatt. Hogyan álakul a salvadori helyzet? Tanulhatjuk a salvadori tér­képet:'a berlini csata után most két újabb város, Aguilares és Suchitoto körül bontakozott ki heves ütközet. Az utóbbi telepü­lés mindössze 45 kilométernyire fekszik a fővárostól, s itt talál­hatók azok az erőművek, ame­lyek árammal látják el az ország felét. A hazafiak nemcsak a gerilla­háború hadszínterein kezdemé­nyeznek, hanem több tárgyalási felhívást téttek közzé. Mindezt hangsúlyossá teszi az a tény, hogy — hosszabb belső viták után — sikerült hatékony egységet létre­hozni a felkelő csoportok között. Tárgyalási javaslatokkal éltek egyes latin-amerikai államok, va- , lamint a Szocialista ínternacio- náléhoz tartozó pártok is. A junta és a pártfogóként sze­replő Washington eddig minden javaslatot visszautasít. Az ame­rikai külügyminiszter a héten külön hangsúlyozta, hogy elveti minden közvetítés lehetőségét. Ilyen körülmények között a har­cok folytatódása, az újabb áldo­zatok felelősséggel terhelik mindazokat, akik visszautasítják az ésszerű párbeszédet. Réti Ervin TOLLHEGYEN Szivárgás „Veszedelmes Amerika-el- lenesség szivárog a leszerelés­ről folyó vitákba”.- — Az idé­zet a brit külügyminisztertől ered, aki az „európai-atlanti csoport" tanácskozásán a brit közvélemény Amerika-ellenes megnyilvánulásairól szólt. Vajon, hogyan történik ez a szivárgás, lehet, hogy vala­ki vagy valakik szándékosan szivárogtatnak? Pym maga is kitért arra, hogy összefüg­gés van az Amerika-ellenes - ség valamint az eurorakéták telepítése között. Vagyis egyszerűen, áttéte­lek nélkül: az Arríerika-elle- riesség fő oka az amerikai fegyverkezési tervekkel kap­csolatos. Nem kell illetékte­lennek ,jbeszivárogtatnia” az Amerika-ellenességet, meg-, dolgozik érte a hivatalos Wa­shington ... R. E. ZÁRSZÁMADÓ KÖZGYŰLÉSEKEN JÁRTUNK (Folytatás az 1. oldalról.) meszté$i technológiát a tapasz­talatok felhasználásával ketté­választja, külön homok-talajú és kötött-talajú technológiára. Az 1983-as' termelési /feladato­kat már így határozta meg a nagyüzem tervelőirányzata. A másik'tanúság, hogy a szán­tóföldi növénytermesztés, kerté­szet és az állattenyésztés akkor nyereségesebb, ha feldolgozó te­vékenységgel párosul. Jó példa erre a kenyérgabona termesztését kiegészítő' malomüzem és sütöde a kertészetben a gyümölcsfeldol­gozó. Az állat.tenyésztésben he­lyileg nincs feldolgozó tevékeny­ség, ezért az ágazat jövedelme­zősége, a növekvő termelés elle­nére fokozatosan csökken. Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, köz­lekedés és postaügyi miniszter a Magyar—Szovjet Barátság Tsz egész közösségének a helytállását, az irányító, a termelésszervező munka színvonalát és a szövet­kezet minden eddiginél maga­sabb, 45,1 milliós nyereségét mél­tatva az eddiginél nagyobb fela­datokról beszélt. Bizonyos, hogy érdemes volt az elmúlt évben is kinek, kinek a tudása legjavát adni, hiszen 52 ezer forintnál magasabb a téeszben az évi átla­gos jövedelem. Akármilyen jól dolgozott is la mézőgazdaság, amit eddig elért, még mindig nem elég. 1983-ban a múlt esztendei­nél többet szükséges teljesítenie. Dr. Kőrös Gáspár, az MSZMP Kecskeméti városi Bizottságának első titkára a megyeszékhely és környéke ipari, mezőgazdasági üzemeinek 1982. évi termelési eredményeinek ismertetésével vont párhuzamot a Magyar— Szovjet Barátság Tsz dicséretes munkája és más gazdasági egy­ségek dolgozóinak tevékenysége között. A közgyűlésen kiemelkedő mun­kájukért harmincnyolcán kaptak kitüntetést, hét szocialista brigád részesült magas elismerésben. Csakis munkánk eredményében bizhatunk Hitel nélkül gazdálkodik, im­már évtizede, a kiskunfélegyházi Petőfi Tsz. A „kis lépések” tak­tikáját követő szövetkezet fejlő­dése egyenletes, bár nem látvá­nyos. Erre maguk sem töreksze­nek, a kiváló szövetkezeti címet eddig meg sem pályázták. Szeré­nyen, csendben, ugyanakkor el­szántan, a legfontosabbnak tart­va a biztonságot, a jövedelmező­séget, az elhatározott feladatok teljesítését, dolgoznak. Erre irá­nyította a figyelmet Fricska Nagy János tsz-elnök a tegnapi zár­számadó közgyűlésen, amelyen részt vett dr. Korom Mihály, ,a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Kiskun­félegyháza országgyűlési képvi­selője is. A szövetkezet dolgozóit, a ven­dégeket a város Dózsa György Általános Iskolájának tanulói kö­szöntötték, akiket különféle mó­don segít a szövetkezet. A tsz és az iskola együttműködése hagyo­mányos és a kölcsönösség elvén nyugszik, mint ahogyan az úttö­rők „szóvivője” mondotta: 'nem­csak az ünnepi alkalmakkor jönnek a gazdaságba, de ott lesz­nek, mint eddig, a szilvaszedés­kor is ... Bizonyára így gondol­kodnak majd évek múlva a mai óvodások is — kifejezve ezzel a szövetkezethez tartozásukat — akikért a tsz több mint fél mil­lió forintot áldozott azzal, hogy egy tanyai iskolát óvodává alakí­tott és megvásárolta a berende­zéseket is. A saját építőbrigád­juk nemcsak ezt a munkát vé­gezte el kiválóan, hanem megépí­tette az étkezőnek és, kulturális rendezvényeknek használható épületrészt, amelyben — először együtt az egész tagság — a zár­számadó közgyűlést tarthatták. Az együttműködésekben, a tár­sulásokban való részvétel hasz­not hoz a kis gazdaságnak. Ki­emelkedik ebből az ötödik évén túllépett tejüzem, amelynek gesztora is a Petőfi Tsz. Tavaly 7,6 millió liter tejet dolgoztak fel, s a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat segítségével bőví­tették a termékválasztékot és új piacokat is találtak készítménye­ik. Az üzemben az egy főre szá­mított termelési érték egymillió forint — ami nagy élőmunka-ha­tékonyságot' takar. A szövetke­zet tagságának más ágazatok mi­att sincs szégyenkeznivalója, ugyanis egy dolgozó átlagosan 350 ezer forint értékű terméket állí­tott elő az elmúlt évben, ami a megyében is kiemelkedő telje­sítmény. A közös gazdaságban vala­mennyi ágazat többet teljesített a tervezettnél, annak ellenére, hogy a gyümölcsfélék, egyes ál­latfajok értékesítési gondja a tsz-t is sújtotta és a gépalkatrész­ellátási nehézségek ugyancsak hátráltatták munkájukat. A nye­reség — bár erőteljesen nőttek a termelési költségek — elérte a 18 millió forintot. Az ország és a mezőgazdaság helyzete az idén sem lesz köny- nyebb, mint tavaly. Most is szá molnunk kell a külpiaci nehézsé­gekkel. Erről már a közgyűlése r felszólaló Korom Mihály beszélt Majd hozzátette: barátaink és el­lenfeleink is elismerik, sőt nagyra értékelik mezőgazdaságunk tel­jesítményét, eredményeit, de ezt a színvonalat csak még jobb es további áldozatkész munkával tarthatjuk. Ma nemcsak a hoza­mok növelése a cél, hanem a ta­karékosabb, hatékonyabb gazdál­kodás, a „mi mibe kerül" szemlé­letű termelés az elsődleges. A Pe­tőfi Termelőszövetkezet ilyen gondolkodása dicséretes, • ered­ményeiben tükröződik a haté­konyságra való törekvés. „Érde­mes olyan lelkesen, tenniakarás- sal dolgozni, ahogyan e szövet­kezetben tapasztalható. .Ez a szo­cializmus fejlődését szolgálja, ugyanakkor ennek a kollektívá­nak és az egyéneknek a boldogu­lása attól függ a jövőben is, hogy miként teljesítik feladataikat. A mi fegyverünk a munka. Csákit munkánk eredményében bízha­tunk” | — mondotta befejezésül Korom Mihály. A zárszámadó közgyűlés kitün­tetések átadásával ért véget. A vendégek a szövetkezet vezetői­nek társaságában a délutáni órákban ellátogattak a tanyai óvodába, valamint a tejüzembe is. Cs. I. 9 A kiskunfélegyházi Petőfi Tsz közgyűlésén Fricska Nagy János tsz-elnök ismertette a vezetőség beszámolóját. KEVESEBB PORTA KELT EL Telekigény és -kínálat Kiskunfélegyházán (Folytatás az 1. oldalról.) járdát, a víz-, villany- és csapa­dékvíz-csatorna hálózatot, s az anyagi lehetőségekhez képest a szilárd burkolatú utat is. Egyéb­ként ez utóbbi okozza a legna­gyobb gondot. Egy kilométer hosszú betonalapú és aszfaltbur­kolatú út — a sárszórókkal együtt — mintegy ötmillió forintba ke­rül. S ez bizony már meghalad­ja a tanács anyagi erejét. Ezért — s mert közös érdekről van szó — arra ösztönzik az új ház­sorok, utcák lakóit, hogy járul­janak hozzá e létesítmény költ­ségeihez. iFélegyházán erre volt már példa a közelmúltban is. R. M. i

Next

/
Thumbnails
Contents