Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-17 / 40. szám
1983. február 17. 9 PETŐFI NÉPE • 3 A mozgóbolt Galambházáig megy 9 Kovács Lajosné Argat Józsefné zöldségeladótól vásárol. — Hozzon nekem egy zsák sót... — ... nekem meg egy zsák lisztet, mikor legközelebb jön! Az eladó ibólimt. Rendben. Ahogy a vevő kéri, úgy lesz. Nem feltűnő az efféle* zsákos rendelés az ágasegyházi tanyavilágban, az UNIVER Áfész mozgóárusánál. Húsz kilogramm nem a világ. Akár só, akár cukor, vagy valami más egy zsákra való (20 kiló) .elfogy ezekből, ha kiadós a ddsznóvágás, s még tart a szomszédolás. Közelebb! A zsákos vásárlásnál persze más oka is van. A távolság. Ezt szeretnék most csökkenteni huszonhat' Galambházán élő család számára. A falugyűlés javaslatára ennek a kistelepülésnek a lakóit is meglátogatja a mozgóárus. A galarnbházíaké nem az egyetlen javaslat azoknak a közhasznú ajánlásoknak a sorában, amelyek nyomán tovább javul Ágas- egyházának és tanyavilágának kereskedelmi ellátása. Egyszerűen és gyorsabban. Ezen az elven változtatnak a kétezerszáz lakosú község állattartóinak tápellátásán. Korábban — mint bizományos — az UNIVER Áfész is forgalmazott tápot. A Mathi- ász János Szakszövetkezet pedig mint másik bizományos adta tovább tagjainak a kecskeméti itakarmánykeverő-üzem áruját. Ez a kettős helyzet nehezítette az ellátást. Hol ez. hol az a keverék hiányzott. Az idén másképp lesz. Csak a szakszövetkezet foglalkozik tápárusítással. Két-három silótornyot épít; s ezekbe töltik bele csomagolatlanul a takarmánykeverőből küldött szállítmányokat. Nem fogy és nem szakad a zsák A módszer előnyösnek és gazdaságosnak ígérkezik. Az értékesítés egy csatornán át történik. Ami a vasútállomási rakodás hátránya volt eddig: a kiszakadt zsákok miatti veszteség, a darabszámlálás díja és az esetleges kocsiálláspénz, nem terheli többé a szövetkezetei, mint átvevőt. Az állattartók is jobban járnak. Mivel a silókból saját zsákjaikban vihetik haza a tápot, évente 1500— 2000 forint felesleges kiadástól — amennyi a papírzsákok ára, egy személyre számítva — megkímélik magukat. Takarékos megoldás ez, hiszen egy-egy zsák 4 forint 50 fillérbe kerül! Illés István tanácselnök Jóljárt Ferenc vb-titkárral 1983-ban több olyaft számítást végzett, amely nem tartozik ugyan szorosan a tanácsi költségvetéshez, de a józanul gondolkodó embernek mindennapos feladvány, már- már fejtörés. Legyen helyben orrkarika! — Községünkből,, a húsiparnak évente átadunk mintegy háromezer sertést — mondja az elnök. — De ha olyan apróságért, mint az őrrkarika, Kecskemétre kell utaznia valakinek, megbánja a pénztárcája. Ugyanígy, amikor szögért kénytelen a városba menni. Egy kiló szög: 24—25 forint. Az útiköltség viszont, autóbusz- szal utazva, 50 forint. Ezért nem értünk egyet azzal, hogy az áfész decembertől szűkítette a napi vasáru (szög, drótfonat, pánt stb.) kínálatát. Az orrkarika a városban? A sertések meg itt? Igaza van a tanácselnöknek. „Ezt a felemás helyzetet nem fogadjuk el!" Néhányan aggódtak, hogy az UNIVER Áfész zöldség- és táp- boltjának megszűnése hátrányosan érinti majd a lakosokat. Másképp történt. Az ABC-be költözött zöldségkereskedésben (miután a tápárusításra a szakszövetkezet vállalkozott) február közepén sok minden kapható. Argat Józsefné eladótól naponként kétezer forintért vesznek sárgaré9 Szűkén, szépen. Varga János- né minden kis helyet kihasznál a falu első divat- és kötöttáruüzletében. pát, gyökeret, zellert, céklát, vöröshagymát, dióbelet, mákot és más egyebet. A télből kifelé haladva, tavaszra vetőmagyakat is árusítanak. Gyermekrnha, harisnyanadrág Három házzal odébb a tanácsépülettől Varga Jánosné divat- és kötöttáruboltja. Ne gondoljon itt senki fényes pavilonra. Hátul, bent az udvarban egy szerény méretű üzlethelyiség. Azelőtt fodrász, még azelőtt pedig kozmetikus dolgozott itt. Most Vargáné próbál szerencsét ,ruhanemű-eladással, 14 évi kereskedelmi gyakorlattal. A polcokat rendezgeti, amikor vevője érkezik. Bús Erika nadrágot kér. — Milyen anyagból kaphatnék nekem való méretben? — kérdi. — Bársonyból, szövetből vagy düftinből — válaszolja az eladó. Próba következik, majd vásárlás. A község első divat- és kötöttáruboltja még igen „fiatal”. Készletét novemberben Vargáné százhúszezer forint kiadással olyan cikkekből állította össze, amelyeket nap mint nap szívesen vásárolnak az emberek. Amelyekre szükség van. Flanell gyermekruha. Gyermekzoknik és -harisnyanadrágok, Férfi- és gyerekalsók, szoknyák, blúzok, garbók, V-nyakú pulóverek — egy a fontos, hogy színes legyen mind. A kockás munkásing — évtizedek múltán — falun sem kelendő. A fehér inget se igen veszik. — Ágasegyházán is szeretnek az emberek jól öltözködni. Most, hogy itt a zárszámadás ideje, utána pedig — nemsokára — a húsvét, készletemmel próbálok ésszerűen gazdálkodni, amennyire ez a kis hely engedi. Az az elgondolásom, hogy ’ egyféléből nem veszek sokat. Inkább kevesebbet, de jobbat és többfélét — magyarázza Vargáné. Jól élni Ágasegyházán A mozgóbolt egy állomással tovább megy. Huszonhat családhoz közelebb viszi a cukrot, a lisztet, a sót és a többi élelmiszert, hogy ezeket ne távolról kelljen, zsák- számra hazaszállítaniuk. Javul a tápellátás. A tanácsnál amellett kardoskodnak, hogy legyen helyben szög, drótfonat és disz- nókarika. Törődnek a zöldség- és gyümölcsellátással. Egy udvari kereskedésben hozzáférhetővé tesznek a falubeliek számára olyan ruhaneműket, amelyeket mi, városiak, könnyebben és gyorsan .megvásárolhatunk a tizen- valahány butik valamelyikében. Ezek, együttvéve, teszik vonzóbbá, valóban otthonossá Ágasegy- házát. Kohl Antal t Bár az olyan napi cikkekből is bőséges kínálat volna, mint a szög cs az orrkarika. (Straszer András felvételei) KISZOLGÁLT VAGY KISZOLGÁLTATOTT? Ügyfél voltam a kecskeméti Városi Tanácsnál A kecskeméti Városi Tanács építési és műszaki osztályára fogadónapon állítottam be. — Kérem, telekvásárlási ügyben jöttem, szeretném, ha ... — kezdtem a mondókámat, ám a fiatalasszony, hemhényi Attiláné — nevét később tudtam meg — kedvesen, mintegy kitalálva jövetelem célját, közbeszólt. — Milyen házat kíván építeni? — s máris folytatta — családi házas telkek jelenleg a város belterületén nincsenek, de tudom ajánlani Kadafalvát, vagy Mik- lóstelepet... A telek nagysága 300 négyszögöl, három hét múlva már az öné. iHa sor- vagy láncházas telket szeretne, akkor van lehetőség Felsőszéktón, ahol négyhatlakásos házakat építenek ... — Én úgy gondoltam, hogy a Talfája közben építenék ... — Sajnos, itt egyelőre nem tudunk telket osztani, mert a Va- csihegy és a Talfája köz közötti, részen jelenleg folyik a kisajátítás. Ezeket a telkeket c$ak a jövő évtől tudjuk az OTP-n keresztül értékesíteni. — S anélkül, hogy kérdeztem volna, az okát is elmagyarázta. — A jelenlegi lakóknak, akiknek házát szanáljuk, a Külső-Vacsihegy és a Vitorla utca között osztunk cseretelkeket, ahol felépíthetik családi házaikat. Közben egy másik ügyfél, fiatal lány érkezett, s türelmesen várta, amíg nekem mindezt elmagyarázták. Udvariasan — a kíváncsiságtól vezérelve, vajon vele hogyan bánnak — magam elé engedtem azzal, hogy gondolkodom. Várakoznom kellett, mert az előadó, annak ellenére, hogy a kedves ügyfél már másodszor van itt, s kívülről tudta, milyen árért, hol, milyen feltételekkel vásárolhat telket, sőt ezen egy hétig gondolkodhatott, ismét megkapta a felvilágosítást arról, hogy mennyiért kaphatja meg a telket, sőt még tanácsot is arra: forduljon az ÉPSZISZ-hez, ahol megtekintheti a - terveket, ahol vállalják a kivitelezést, az összes építéssel kapcsolatos ügyintézést. Ismét sorra kerültem, de előre elhatároztam, hogy kihozom sodrából ezt a bájos fiatalasszonyt. — Nézze, kerül, amibe kerül, nekem belterületen kell telek! Ismét kedves, megértő mosoly, semmi türelmetlenség, düh. — Természetesen erről is szó lehet. Jövőre a Békefasor végén ikerházak épülnek, de tudunk ikertelket adni Alsószéktón 150 négyszögöles nagyságban, ahol egyelőre az egyik, s ha van gyermeke, esetleg a másik házat is fel lehet építeni. Ez aránylag olcsó, 139 forint négyzetmétere ... Már-már én vesztettem el türelmemet, mert ahelyett, hogy lepisszentett volna okvetetlenke- désemért, elővette a térképet, tovább magyarázott, sőt egy típus- tervgyűjteményt is fellapozott, mutogatta benne a szebbnél-szebb családi otthonokat. , — ... a Békefasori telkekre sokan tartanak igényt, de természetesen minden jelentkezést elfogadunk, s szociális helyzetének figyelembevételével később értesítjük ... Népes család gyúródott be az ajtón. A férj, a feleség, a gyerekek, más hozzátartozók. Csak ők zajongtak, a másik előadó, aki velük foglalkozott, halkan, meggyőzően érvelt. — ... ebben az évben nem tudjuk szanálni a házukat, mert nincs a tanácsnak pénze ... Igen, megértem — jegyezte meg egy közbeszólásra — maguknak most kell a pénz, de a nincsből, nem tudunk fizetni... Két teljes nap a fogadóóra a kecskeméti Városi Tanács építési és műszaki osztályán, de ezt az ügyfelek nem tartják be. Az előadók, a mérnökök, az ügyintézők joggal lehetnének ingerültek, sőt dühösek, hiszen a hatósági eljárásokat, engedélyeket, határozatokat papíron kell rögzíteni, meg kell fogalmazni. Mégsem ilyenek, mert tudják, nekik az ügyfelet ki kell szolgálniok, bármikor és bármilyen ügyben érkezik... G. G. Megjelent a Társadalmi Szemle A Társadalmi Szemle most megjelent száma közzéteszi — „szilárdabb eszmeiséget, pezsgő szellemi életet” címmel — Aczél György előadói beszédének részleteit; a referátum 1983. január 11-én hangzott el az országos agitációs, propaganda és művelődéspolitikai tanácskozáson. Pirityi Ottó „Jövedelemkülönbségek és közhangulat” címmel írt cikket a folyóiratban. Andorka Rudolf és Harcsa István a magyar községek társadalmának elmúlt tízéves változásait rajzolja meg; tanulmányuk a tavaly novemberi kecskeméti konferencián elhangzott hozzászólások alapján készült. Nagy teret szentel a folyóirat a 15 éves gazdaságirányítási reform továbbfejlesztéséről szóló gondolatoknak. Az eszmecsere rovatban az MSZMP gazdaság- politikai bizottsága mellett létrehozott konzultatív testület nyolc tagja — Berecz Frigyes, Bognár József, Csikós-Nagy Béla, Kulcsár Kálmán, Nyers Rezső, Pozs- gay Imre, Pulai Miklós és Sárkö- zy Tamás — fejti ki véleményét, álláspontját, elgondolását a témával kapcsolatos néhány alapvető jelentőségű kérdésekről. A Politikus-pályák című sorozatban ezúttal Nagy Ferenc és Veres Péter útját, arculatát, szerepét rajzolja meg két írás. Az Iskola és társadalom rovatban Kronstein Gábor az iskolarendszer és a család kapcsolatáról értekezik. (MTI) NAPKÖZBEN Világosan a sötétről Kedden „Próba után, nagyobb biztonság” címmel megírtuk, miért nem volt áram a múlt szombaton reggel Kecskeméten. Az áramszolgáltatók arról akartak meggyőződni, hogy váratlan helyzetben, például a város északi transzformátor-állomásának a hibája miatt, mennyi idő alatt tudják a hálózatot a tartalék telepekre átkapcsolni. A próba jól sikerült. A hálózat 96— 97 százalékán — kivéve a városközpontot és a Vacsihegyet — 90 másodperc alatt elvégezték a műveletet az automata berendezésekkel. Ahol kézi kapcsolásra volt szükség, ott sem tartott tovább az átállás fél óránál. , Nagyobb zavarral tehát nem járt ez az üzempróba. Vagy mégis? ... Egy Márvány utcai olvasónk levelezőlapon küldött soraiban azt kéri, az ilyen üzempróbát, ha lehet, ne szombaton tartsák, amikor a háziasszonyok porszívóznak, mosnak, vagy a pagyfürdetés- sel vannak elfoglalva, míg a szabadidősök (a felsorolásból ítélve ezek aligha a hagyományos szerepkör alól a hét végére felmentett háziasszonyok) a tévét nézték, vagy a rádiót hallgatták volna. Azt megértjük, hogy a szé- chenyivárosi és más fürdőszobákban másfél percre sötétben maradt borotválkozók- nak kényelmetlen helyzetet teremtett a várakozás. Hogyne! Hiszen nálunk mégiscsak a folyamatos — a biztonságos —' áramellátás a jellemző, nem pedig fordítva. Azt viszont túlzott aggálynak véljük, hogy a túlnyomórészt 90 másodperces áramszünet hátráltatta volna a porszívózást, a mosást, a gyermekek hétvégi (nagy) fürdetését. Az pedig nem kíván bővebb magyarázatot, hogy reggel fél 7- kor a tévé képernyője se nyitja fel a „szemét” ;.. A sem hetente, sem havo'n- ta megismételni nem óhajtott j(hacsak kényszerítő körülményből erre nem lesz szükség) üzempróbára nem a fogyasztók bosszantására került sor. Az, hogy ez az egyik pihenőnap reggelén, fél 7-kor történt, amikor már világosodik, és se az utcai világítást, se a kórházak és a sütödék munkáját nem hátráltatta jelentősebben a próbakapcsolással eltelt kevés jdő, az áram- szolgáltatók előrelátását tanúsítja. Azokét, akik nem kedvtelésből keltek szabad szombatjukon (!) már jóval fél 6 előtt... A próba — azt kívánjuk — maradjon meg mindig, ezután is csak próbának.! K—1 A Világ és Nyelv új száma VAN MEGOLDÁS A HIGIÉNIKUS TRÁGYAKEZELÉSRE A sertésól meg a sült kolbász, avagy: valami bűzlik Tiszakécskén A háztáji állattenyésztés, hizlalás jelentőségét Bács-Kiskun megyében, azt hiszem, nem kell különösebben méltatni. Az egyénnek, a közösségnek nyomós érdeke fűződik hozzá. Némely településen azonban, ahol a jószágtartás közegészségügyi előírásait nem vették eléggé figyelembe, a passzív szemlélőnek bosszúságot is okozott. „Apu, mi az a kommunikáció?” c. cikke és „A kommunikációról közéleti szemmel” c. körinterjú az ENSZ idei nemzetközi évéhez is kapcsolódnak. A körinterjú érdekes kérdéseire érdekesen válaszol Timmer József, a SZOT nemzetközi titkára, Cservenka Ferencné, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, az Ország- gyűlés alelnöke, dr. Simái Mihály akadémikus, dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője és dr. Bartha Tibor református püspök, az Elnöki Tanács tagja. Claude Píron, genfi egyetemi tanár „Mítosztik és tények” c. ironikus és sajátos hangvételű írása rávilágít *a soknyelvűségből eredő hétköznapi drámákra, ellentmondásokra és önámításokra. A lap egyéb változatos témái közül még kiemelést érdemel „A fordítás forradalmasítása ...” c. cikk. Beszámol az Európai Gazdasági Közösség anyagi támogatásával folyó kísérletről egy újfajta és lényegesen olcsóbb elektronikus fordítórendszer kialakítására. Nagy Erzsébet tanárnő a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézetében folyó idegennyelvoktatás tapasztalatairól ír és arról, hogyan hasznosítják az Iskolarádió és az Iskolatelevízió nyelvleckéit, illetve a Világ és Nyelvnek ezekhez kapcsolódó játékos feladványait. Tiszakécskén a településfejlesztés évtizedes munkájának az az eredménye, hogy a nagyközség arculata megváltozott. Tavasztól őszig virágos kertek, házak fogadják az odaérkező vendégeket. Ha' a látogató egy—egy utcában beleszippant a levegőbe, a virágillaton kívül valami más is megcsapja az orrát. A kécskei vasútállomástól mintegy kétszáz méterre, a Béke utca elején éppen kertitraktor gördül ki az úttestre az udvarból. A gép pótkocsiján gőzölgő szerves trágya. Mellette a fóliával takart, s lekötött műanyag hordókból a trágya, lé szaga terjeng. Ezt a rakományt hetenként kétszer, háromszor vontatják végig évszaktól függetlenül a főutcán. A szomszédok egyikét faggatom: — Hogyan bírja ezt az orrfacsaró illatot? — Sajnos, elég nehezen. Itt van a KÖJÁL egyik korábbi levele, amelyben felszólította a nagyközségi tanács műszaki osztályát a szükséges intézkedésre. A nagyközségi tanács igazgatási csoportjának vezetője így nyilatkozik : — Nincs a birtokunkban olyan rendelet, ami a sertések számát szabályozná. — Nem kell újabb rendelet — hozakodom elő — hiszen az Országos Építésügyi Szabályzat 45. paragrafusa szerint, a ház körüli sertésól és a szomszédok lakóépülete között a 16 méteres védősávnak meg kell lennie. A tanács építési csoportjának főelőadója nyomban megjegyzi: — Megszűnt az OÉSZ idevonatkozó rendelete. — A népgazdaság összérdekét tekintve, nincs más lehetőség — fűzi hozzá a vb-titkár — minthogy a közegészségügyi előírás ellen vétőket figyelmeztetjük, esetenként bírságot szabunk ki. A bírság semmit sem old meg. Nem az a cél, hogy a háztáji állattartástól elriasszuk az embereket. Inkább a másutt már bevált módszert kellene elterjeszteni Tiszakécskén is. Nos, tavaly a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MÉSZÖV, s az érdekelt vállalat a kistermelők hasznos módszereinek közkinccsé tételére, Többet, jobbcin címmel pályázatot hirdetett, amelyet a megyei lap nyilvánosságra hozott. A nyertes pályaművek közül néhány az újságban is megjelent. Farkas Jenő hetényegyházi kistermelő leírta, hogy a ház körül ■'miként tartja a hízókat, milyen módon kezeli, fertőtleníti az ólat, a trágyatelepet, s szállítja el a szerves hulladékot, hogy az a legkevésbé szennyezze a környezetet, a levegőt. Lám, a tiszakécskei szakigazgatás segíthetne a háztáji termelőknek tapasztalatcsere, bemutató, filmvetítéssel kísért előadás szervezésével. Bizonyos, hogy a helyi szövetkezetek sem zárkóznának el a közreműködés elől, érdeklődő is akadna az ilyen rendezvények iránt. ízletes étel a pecsenye, a sonka, a sült kolbász, a hurka és a többi húskészítmény. Ahhoz azonban, hogy mindezekből elegendő legyen, még kevés a nagyüzemi állattartótelep. Szükséges sertést hizlalni városon és falun a ház körül is, de ennek meg kell adni a módját. V. Kerekes Ferenc
