Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13. • PETŐFI NEPE <9 JUBILEUMI RENDEZVÉNYSOROZAT Autószerelő-tanműhelyt avattak Az idén lesz száz éve, hogy a kecskeméti törvényhatóság rendeletet hozott a „tanoncképző” létrehozásáról. A 607. számú Autószerelő Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet részletes programot készített az évforduló megünneplésére. Weither Vilmos igazgató elmondta, hogy az intézet a korábbi években átlag 1300 fiú és lány oktatásával foglalkozott. A jelenlegi tanévben tovább nőtt a létszám, 42 szaktanár és 51 szakoktató 1600 tanuló képzését végzi. Kollégiumuk 216 fiúnak ad otthont, ahol 16 nevelőtanár felügyel rájuk. A fiatalok az autóipari, s a különböző könnyűipari és építőipari szakmákban sajátíthatják el a szükséges tudnivalókat. A százéves évforduló alkalmából mindhárom szakágazat részére egy-egy hónapra szóló jubileumi programot dolgoztak ki. Elsőként a 10 osztályban tanuló 332 autószerelő rendezvénysorozatára kerül sor. Január 4-én és 5-én zajlottak le a Szakma kiváló tanulója verseny házi döntői. Intézetük rendezi február 7—8-án a megyei versenyt, s ugyancsak Kecskemét lesz a házigazdája április 6—7—8-án az országos versenynek is. Január 5-én nyílt az a kiállítás, amelyen bemutatják a különböző szemléltető, eszközöket és a tanulók 'által készített versenymunkákat. Január 10-től 20-ig nyílt oktatási napokat tartanak. Ezt azért is kíséri majd nagy érdeklődés, mert az autószerelők elméleti és gyakorlati oktatásán részt vehetnek a szülők, az üzemek képviselői és • A Kecskeméti Autójavító Vállalatnál a szakmunkások is részt vállalnak a fiatalok oktatásában. Madár Ferenc szerelő, aki már hét éve dolgozik a cégnél, az új tanműhelyben Juhász István tanulót a gépkocsifutómű szerelésének szakmai fogásaira tanítja. a pályaválasztó nyolcadik osztályos általános iskolai tanulók. Az autószerelő hónap keretében kedden délután avatták fel az egykori AFIT-telepen, a jelenlegi Kecskeméti Autójavító Vállalatnál, a december közepén elkészült korszerű, új tanműhelyt. A hónap végén az autószerelőosztályokban, nyílt szakköri foglalkozásokat, majd szellemi vetélkedőket - tartanak. Érdekesnek ígérkezik január 27-én a diákfórum, ahová meghívót kapnak az üzemek képviselői is. Ez jó alkalom lesz arra, hogy végzős tanulók a leendő munkahelyeikkel kapcsolatos kérdéseikre is választ kaphassanak. A könnyűipari szakmák — nyomdaipar, ruhaipar, cipőipar és a kárpitos — hasonló centenáriumi programjára februárban kerül sor. O. L. HAZAI TÁJAKON Múzeum Kiscellben • A Kiscelli Múzeum udvara. 1942 között átalakították múzeumi célokra, erről a főváros közgyűlése döntött. Ide került a Stefánia úti pavilonból a Székesfővárosi Múzeum gyűjteménye, pontosabban annak újkori anyaga: metszetek, fényképek, grafikák, festmények, szobrok, tervrajzok, üveg- és porcelántárgyak, órák, térképek, könyvek és iparművészeti termékek, amelyek azóta is szépen szaporodnak. Itt látható mindmáig is Schmidt Miksa egykori gyűjteménye, valamint Lan Franconi Elena 337 darabból álló budapesti látképgyűjteménye is, amelyet annak idején a várostörténeti múzeum megalapozására ajándékozott. A kolostor épülete és a templom a második világháború időszakában súlyos károkat szenvedett, több bombatalálat érte, tetőzetének jelentős része elpusztult, és más helyeken is károsodott. Az egykori templomszárny falainak egy része rombadőlt, a megmaradt boltozatot pedig később bontják le. Csak a szentélyboltozat maradt meg. Elpusztult a templomban találhatói híres freskó is. Az épület tetőzetét először ideiglenesen állították helyre, majd 1955-ben Horler Miklós és Pfannl Egon terve alapján restaurálták a megmenthető épületrészeket. Az építők a kolostor eredeti tömegét és formáját igyekeztek visszaállítani, ezért á II. József korabeli átépítéseket is elbontatták. A volt trinitárius kolostor és templom ma várostörténeti múzeumként újjáépítve és megszépülve mutatja korabeli arculatát az idelátogatóknak. Valaha kolostor és templom volt a mai Kiscelli Múzeum. Az óbudai várúrnő Zichy Péterné, született Bercsényi Zsuzsanna tett alapítványt a kolostor és templom felépítésére a trinitárius rend számára. Az időközben kitört nagy pestisjárvány azonban késleltette a jótékony terv megvalósítását. Csak 1743-ban bízhatták meg a bécsi építészt, Johann Eintzenhof- fert a tervek elkészítésével. A következő évben megkezdődtek az alapozási és a kútásási munkálatok, amelyet az osztrák tervező távozása után Mayrhoffer Ádám építőmester, majd pedig Schaden János Mihály folytatott. Előbb a kolostor nyugati szárnya készült el, és az első szerzetesek 1748-ban be is költöztek. A templom alapkövét 1747-ben rakták le, és tizenegy esztendő múltán már állt a trinitárius templom. Az építkezés tényleges történetét csupán 1753-ig jegyezte a rend protocolluma. A kolostorépületet valószínűleg csak a templom elkészülte, tehát valamikor az 1760 utáni időkben fejezték be véglegesen, a Zichy család hivatalos építészének Jäger János Henriknek a közreműködésével. II. József császár más szerzetes- rendekkel együtt a trinitárius rendet is feloszlatta 1782-ben. A kincstár vette át az épületet és a templomot. A császári bizottság elárvereztette a rendház és a templom ingóságait, nagy részük ismeretlen helyre és kezekbe került. Az épületet kincstári célokra, laktanyának majd katonai kórháznak használták. A templomot négy részre osztva, emeleteket alakítottak ki. A tornyokat lebon- toták, a homlokzatot átépítették. A templom freskóját is lemeszelték. így használták az 1900-as évekig. Schmidt Miksa vásárolta meg az épületet 1912-ben, és műbútor- raktárnak, műhelyeknek rendez- tette be az egykori kolostort és templomot. Némi átalakításokat is végeztetett rajta. Üvegezett kapuk kerültek fel, és műkőcímerek, a park körül pedig műkőkerítést építtetett. Schmidt Miksa halála után az épületet a fővárosra hagy- ta. A hajdani kolostort Flatt Ágoston irányítása mellett 1939 és 9 Biedermeier berendezés az 1850-es évekből a múzeumban. Sz. B. Javult az árfegyelem Az árhivatal, az ágazati árhatóságok, a helyi árszervek és az Országos Kereskedelmi Felügyelőség a legutóbbi másfél évben 6700 árellenőrzést tartott vállalatoknál és szövetkezeteknél. További 81 ezer esetben végeztek érvizsgálatot boltokban és szolgáltatóhelyeken. Az árellenőrzések mintegy 20 százalékánál szabálytalanságot fedeztek fel az ellenőrök, ezek mintegy fele szigorúbb felelős- ségrevonást igényelt, ritkábban bűnvádi eljárást, gazdasági, bírságot vont maga után. Sok olyan kisebb vétséget is találtak, ame. lyek ugyan nem jártak áremelkedéssel — tehát tisztességtelen hasznot sem eredményeztek —, mégis rávilágítottak a hibás vállalati árpolitikára, vagy a rossz árképzési gyakorlatra, sokfelé pedig az adminisztratív hibákra. Az ellenőrök minden esetben figyelemmel kísérték a szankciók után hozott vállalati intézkedéseket. Az árhivatalban azt a következtetést vonták le, hogy a mulasztások nem általánosak, azok egyedi esetként kezelhetők. Az árellenőrzések során elsődlegesen a jogszabályok betartását vizsgálják, külön is figyelik, hogy a termelők árváltozáskor eleget tesznek-e bejelentési kötelezettségüknek, s kiterjedten ellenőrzik azt is, hogy nem jutnak-e a vállalatok tisztességtelen haszonhoz. Legutóbb például Fejér és Somogy megyében fordult elő, hogy a gyártó vállalatok még a felfüggesztési időn belül felemelték áraikat, ezért a vállalatokat az árhatóság kártalanításra kötelezte. Azoknak a tervezőintézeteknek, amelyeknél hibás kalkulációra visszavezethető szabálytalanságokat fedeztek fel, a többletköltségeket vissza kellett fizetniük megrendelőiknek. Az egyik fővárosi kereskedelmi vállalat selejtes árucikkekre nem adott ár_ kedvezményt, pedig szállítójuktól eleve minőségi engedménnyel kapták még a termékeket; ezt a kereskedelmi vállalatot gazdasági bírsággal sújtották. Az árhivatal illetékesei szerint az országos kép összességében azt mutatja, hogy a korábbi évekhez képest javult az árfegyelem, még ha a fenti példák is jelzik: számos kisebb-nagyobb hiányosság és szabálytalanság még mindig előfordul. Ezekkel a vállalatokkal szemben a jövőben még szigorúbban fellépnie, mert ma már minden gazdálkodó szervtől elvárható, hogy ármunkája is gondos, fegyelmezett legyen, az új ármechanizmus bevezetésének első időszakában még az árhatóságok az átállás nehézségeit figyelembe véve. türelmi időt szabtak, ez. azonban lejárt, s elérkezett a minden szemDontbóI következetes «izaikmai. munka ideje. Az árhatóság a közgazdasági szellemű árellenőrzésekre törekszik. tudomásul véve. hogy’ az árkénzés. és ezzel együtt az -ellenőrzés is eevr° bonyolultabb tévé. kenyséa. vizsgálataikat gj jövőben úgv végz'iki el. hogy >a kialakított jogszabályok közgazdasági hatásait is számba veszik. (MTI) Irattárak, levéltárak A bürokráciát sokan nem szeretik, érthetően és jogosan. Ám a bürokrácia nem egyenlő az úgymond papírmunkával, az iratok kezelésével. Á bürokrácia az akták és az ügyek ide-oda tologatása, a lelkiismeretlen és lelketlen ügyintézés, a szabályok betartásának papírízű formalizmusa. Egészen más az irattári fegyelem. Az irattári anyagok, adatok egyben dokumentumok, forrásanyagai a későbbi korok kutatóinak, többek között. Ezért nem mindegy, hogy az egyes munkahelyeken milyen az irattári fegyelem. Nem lehet közömbös, hogy milyen és mennyi anyag vesz el, kerül a szemétbe, zúzdába. Azok a megmondhatói ennek igazán, akik valamikor is kutatómunkát végeztek. Akik na- gyon-nagyon tudtak örülni egy- egy jelentéktelennek látszó régebbi írásnak. Sokszor egy számlaki- vonatnak, egy autóbuszjegynek vagy mondjuk egy üzleti levélváltásnak fontos szerepe lehet egy tanulmány megírásakor, egy monográfia elkészítésekor. Az állami levéltárakra hárul az a megtisztelő feladat, hogy ellenőrizzék, egy begyújtsák, rendszerezzék és feldolgozzák, sőt az érdeklődők a kutatók, rendelkezésére bocsássák az iratanyagokat. Nemes és felbecsülhetetlen munkájukat hazánkban kormányrendelet szabályozza, hogy ne menjenek veszendőbe a későbbi korok emberei számára oly hasznos forrásanyagok, dokumentumok. Sajnos, a történelem során rengetegszer előfordult, hogy a lelketlen közömbösség miatt elvesztek, megsemmisültek fontos iratok. Egyes korszakokban, időszakokban ez a veszteség egyenesen tragikusnak mondható. Hogy mást ne mondjunk ezúttal: a kecskeméti levéltár második világháború alatti értelmetlen elpusztulása olyan veszteség, amit nem lehetne ma már eltúlozni. Éppen ezért nagy jelentőségű az említett kormányrendelet. A Bács-Kiskun megyei Levéltár hosszú évek óta azon fáradozik, hogy megmentse a történeti kutatás szempontjából annyira fontos, értékes forrásanyagokat. Ma már három helyen összesen hétezer iratfolyómétert tesz ki mindaz, amit eddig összegyűjtöttek és szakszerűen feldolgoztak, a kutatók számára hozzáférhetővé tettek. Törekvésük, hogy az úgynevezett irattári fegyelmet me- gyeszerte betartassák a vállalatokkal, üzemekkel, intézményekkel és más munkahelyekkel. Ennek érdekében évente szakembereik csaknem száz napot töltenek vidéken, a munkahelyeken, hogy javasoljanak, segítsenek,, ellenőrizzenek. A közős és szép ügy érdekében. Kérdésünkre válaszolva a napokban elmondták a megyei levéltárosok, hogy bizony régebben sok panasz merült fel a részükről ilyen tekintetben. Sok helyen felelőtlenül, hanyagul kezelték a megmentésre érdemes iratokat. Ám ma már — szerencsére — más a helyzet. Javuló a tendencia — így fogalmaztak. És tegyük hozzá, hogy nem kevés öröm csendült ki szavaikból. Érthető, hiszen az a szakember, aki arra teszi fel az életét, hogy minden erejével segítse a kutatókat, megörökítse sajátos tevékenységével a múlt eseményeit, történéseit, annak a számára nem lehet nagyobb öröm a forrásanyagok megmentésénél, megőrzésénél és közkinccsé tételénél. Ezek után nincs más hátra, mint arra inteni minden munkahelyi vezetőt, könyvelőt, személyzeti főnököt stb., hogy soha ne felejtse el: a papírkosár csakis arra való, hogy a felesleges kacatot, mellékterméket, papírhulladékot beledobjuk. Ám egyáltalán nem arra kell, hogy azokat a fontos iratanyagokat elkótyavetyéljük, amelyekre — sohasem tudhatjuk mikor — szükségük lehet az utánunk jövő nemzedékeknek. Varga Mihály NAPKÖZBEN Az a bizonyos tizenöt perc Lapunk december 30-i számában Veliczki István, a kecs_ keméti Városi Tanács elnök- helyettese nyilatkozott. Ebből kitűnt, hogy január elsejétől jó néhány vállalat, intézmény, iskola a korábbi 7.30 órás munkakezdésről áttér a 7.15, illetve a 7.45-ös kezdésre. Ezzel gyakorlatilag jelentős mértékben csökkenthették a megyeszékhely tömegközlekedési eszközeinek zsúfoltságát, s a csúcsidőt a korábbi fél óráról háromnegyed órára húzták szét. őszintén szólva, örömmel adtunk helyet ennek a nyilatkozatnak, hiszen hosszú hónapok vitáját, egyeztetését tekintettük'lezártnak, megoldott_ nak. Bújkált bennünk az ördög, s ezért január 11-én néhány vállalat, intézmény elsőszámú vezetőjét kerestük meg telefonon, s kérdeztük meg, mikor kezdik a munkát. A telefon- beszélgetések után kialakult kép meglehetősen vegyesnek bizonyult. Néhány példa erre: a 623-as számú Ipari Szakmunkásképző továbbra is 7.30 órakor kezd, mert „a tanulók a tanítás befejezése után nem érik el a vidékre induló autó_ buszokat és vonatokat". Rendelőintézet, dr. Zonda László igazgató főorvos: „Erről senki sem beszélt velünk, nem kaptunk értesítést!" Alföldi TÜZÉP Vállalat, Szép Károly igazgató: „Ezt még meg kell beszélni a szakszervezettel." Magyar Nemzeti Bank: A dolgozók fele 7.30. a másik fele 7.45-kor kezdi a munkát január elsejétől. Állami Biztosító: A városi fiók továbbra is 7.30- kor, a járási fiók és a megyei igazgatóság 7.45-kor kezdi a munkát. KPM Közúti Igazgatóság és Közúti Építő Vállalat: „A kívánalmaknak megfelelően a KPM Közúti Igazgatóság 7.40-kor, a Közúti Építő Vállalat 7.15-kor kezd” — mondta Szilágyi Attila fő_ mérnök. A nyilatkozatokból könnyű megállapítani, van, ahol komolyan vették a dolgozók érdekeit —, mármint hogy ne kelljen zsúfolt autóbuszon utazniuk, esetleg elkésniük —j s van ahol ezzel kevésbé törődtek, vagy mindenképpen kifogást kerestek. Az is előfordulhat — az SZTK esete —, hogy nem tudtak erről, vagy valaki éppen nem adta tovább ezt a fontos információt. A magunk részéről szeretnénk hangsúlyozni, hogy az összes érintettet, tehát 133 jelentősebb vállalatot, intézményt nem kerestük, nem kérdeztük meg. változtattak-e. de feltehető: igen is. nem is. Véleményünk szerint —j s ezt már jó néhányszor leírtuk e lap hasábjain — az a bizonyos tizenöt perc sem a munkaidőben, sem a csatlakozások elérésében nem okozhat gondol, de mindenképven enyhíti a tömeaközlekedési eszközök zsúfoltságát, könnyíti a munkába járást, nvuaodtab- bú. kiegyensúlyozottabbá teszi az utazást. G. G. A Gólyavári esték újabb epizódjai Három újabb epizóddal gazdagodott a televízió Gólyavári esték című sorozata. Ezúttal — január 18-tól — három estén át Juhász Gyula történész, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa foglalja el az ELTE Természettudományi Kara gólyavárának katedráját, hogy népes hallgatósága előtt szóljon arról: mi foglalkoztatta a magyar értelmiséget 1939 és 1944 között. Az adásokban szó esik egyebek között a korabeli földkérdésről, az egykori középosztályról, a háborús Kelet- Európában elfoglalt helyünkről, hírünkről a világban. A Gólyavári esték 1978 óta félszáz alkalommal jelentkezett a képernyőn. A programnak hagyománya már, hogy a műsor előkészítői olyan tudósokat kémek fel közreműködésre, akik legújabb kutatásukról tudnak beszámolni. Juhász Gyula e témával kapcsolatos, „Uralkodó eszmék Magyar- országon a második világháború elején” című könyvét a közeljövőben jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó. A korábbi epizódok előadói között olyan neves tudósokat láthattak, hallhattak a nézők, mint Bánki György, Hanák Péter, vagy Be- rend T. Iván, a folyamatosság nem szakad meg: A televízióban vetítésre vár egy pszichológiai sorozat, amelynek előadói: Buda Béla, Pléh Csaba, Hankiss Elemér és Csepeli György lesznek. (MTI)
