Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
1983. január 12. • PETŐFI NÉPE # 3 ISKOLA ÉS KÖZMŰVELŐDÉS A fólia nem szemét! A bajai példa I. Elnyújtott, kétkedőre húzott „iigeeeen”? II. Közömbösen bizonytalan vállrándítás. III. Már-már ellenséges hitetlenkedés: „Filmvetítés? Az iskolában? Na, képzelem ... !” IV. Felcsillanó szem, mosoly: „Tetszik tudni, én oda járok.” — Tudnak-e valamit az Újvárosi Általános Iskola közművelődési programjairól, arról például, hogy hétfőnként filmet vetítenek? — Erre a kérdésre adtak négyen négyféle választ a bajai lakótelepen, amelynek legtávolabbi épülete sincs messzebb 800 —900 méterre az iskolától. Mindenféle érdekes és érdektelen adatot sorolva (830 diákjuk van, ez a legfontosabb) ugyanoda jutnánk: hogyan válik a közművelés lakótelepre előretolt bástyájává egy közönséges iskola? Lovrity Sándor igazgató: — A birtokba vétel utáni első napok valamelyikén a város szakembereivel bejártuk az épületet, pontosan csak annyit tudtunk. hogy nyitni akarunk, méghozzá azért, hogy hatásosabban láthassuk el alapfeladatunkat. Ezért döntöttünk a filmvetítés megszervezése mellett: ehhez kellett a legkevesebb, és ez volt a leghamarabb megkezdhető: vetítővászon, gép, film a Moziüzemi Vállalattól került, helyiséget, székeket mi adtunk. Most ott tartunk, hogy 80—200 nézőre biztosan számíthatunk — s mert a székek között zakatoló gép zavarja az előadást, egy belső terem falát ütjük át. hogy onnan vetítsen. A szülőkkel másként értünk szót, ha rendszeresen bejárnak az iskolába — őszintén szólva még a film hatását is előre kalkuláljuk. Nem mondom, egy csomó kellemetlenség is adódik: el kell rendezni a székeket, utána visszahordani, ezt a pluszt a másik pluszért szívesen vállaljuk. Lényegében ugyanennek a logikának a jegyében ötlötték ki a könyvtárat is; ha vége a nyolcadik osztálynak, ne szakadjon el a diák és. az iskola közötti szál. De, ha már bejön a gyerek, miért ne jöhetne a szülő is? A torna- csarnok előtti szabad teret lere- kesztették, s 7000—8000 kötet szabadpolcos elhelyezésére alkalmas 70 négyzetméteres helyiséget kaptak. Az már az oktatói-nevelői feladatok közé sorolódik, hogy a tanulók ibeszokjanak ide: ezért tartják a magyar-, a történelem-, a fizika-, a kémiaórákat a tudomány termében. Az Országos Közművelődési Alap 700 ezer forinttal támogatta az átalakítási (ki hinné, hogy majd’ félmillió csak a polcrendszer!) és a beszerzést. Ugyanők adtak 30 ezer forintot iskolai játékszoba berendezésére, továbbá 20 ezret a technikai műhely új szerszámaira. Nagyon-nagyon ésszerű, hogy ilyesmiket vállal egy iskola — még ha szokatlan is. Az igazgató szerint „ha eljutunk oda, hogy képzőművészeti szakkörünk sokakat érdekel, akkor a délelőtti rajztanterem délután is megfelel erre”/ Magyarán: semmi mást nem tesznek. • Lovrity Sándor: Az oktatási célokat a közművelődés segítsége nélkül lehetetlen elérni. azon kívül, hogy saját lehetőségeiket használják ki. Ez persze ezzel foglalkozó szakember nélkül nem megy: Klingl Józsefet azért mégse nevezzük egyszerűen iskolai közművelőnek. Hogy el ne szakadjon a gyerekektől, kapott egy osztályt, vezeti az úttörőcsapatot és mellékesen nyelvszakkörben foglalkozik a délszláv iránt érdeklődőkkel. Különös ismertetőjele, továbbá, hogy nem nézi az óráját: addig marad esténként az iskolában, amíg szükség van rá. Elkerülhetetlen a kérdés: hogyan igyekeznek meggyőzni az Újváros nyolcezer lakosát, jöjjön és lásson? Természetesen a gyerekek révén is — közművelődési füzetben hívják fel a figyelmet az érdeklődésre számot tartó rendezvényekre. Már hónapok óta külön fejléc alatt közli ajánlatukat a Bajai Műsor, s plakátjaik, szórólapjaik is a házak faliújságján olvashatók. Rokonszenves vállalkozás időszakos kiállítások szervezése. „Ha egy gyéréit úgy megy ki az iskolából, hogy egy tárlaton sem volt, nem is fog menni soha" véli Lovrity Sándor, s persze ennek megfelelő szellemben cselekszik: a megnyitókat hangversennyel teszi színesebbé. A művészeknek is hálás bemutatkozási alkalmat teremt, ne feledjük: tizenegy alap-tag alkot Baján. Lehetséges, hogy a hetedikes Kálmán László ezért i/agja rá a kérdésre: „szeretem az iskolát". Ha háziasszonyokat kérdeznénk, valószínűleg a' tornacsarnokot hoznák szóba: a heti egy átmoz- gatásból már kettő lett, s újabban a háromszori edzést forszírozzák, miközben a létszám a • Klingl József, aki nem nézi az óráját. kezdeti tízről úgy emelkedett negyvenre, hogy a képletesnél is alacsonyabb díjat az önköltség szintjére emelték. Ki tudja miért nem vált be — eddig — néhány másik ötletük. Főszakácsuk azzal állt elő: recepteket mondana a vacsora és a húsz—harminc—ötven forint tárgyköréből, s rögtönözve vagy tízféle paprikáskrumpli helyes elkészítését kezdte sorolni. Papp Károly, a technika tanára pedig várja a barkácsolókat. Aki tőlünk tudja meg, személyi igazolványával menjen: még ütvefúró Hilti is akad a raktárban. E napokban ér véget a reprezentatív adatfelvétel, amelynek harminckilenc kérdése a kulturális szokásrendszert vizsgálja, ennek feldolgozásával próbálnak még közelebb kerülni a lakótelepiek valóságos igényeihez úgy. hogy közben értéket is közvetítenek. Az oktatási célokat“a közművelődés segítsége nélkül lehetetlen elérni — vallják — s talán ezért van az. hogy a szakemberek hajlamosak Újvárosi Köz- művelődési Központ néven emlegetni őket. Erre máskülönben minden alapjuk megvan, a már említett Bajai Műsor épp ezért szabadszombati ügyeletes köz- művelődési intézménynek titulálja az iskolát. Tavaly ősszel a Parlamentben tartott sajtótájékoztatót Köpeczi Béla művelődési miniszter. A Petőfi Népe kérdésére válaszolva elmondta: a jövőben sem lesz külön pénz arra. hogy a lakótelepeken művelődési házak épüljenek. Egyéb, meglévő lehetőségeket kell kihasználni — húzta alá. Íme a bajai példa, reméljük. másutt is követőkre, utánzókra lel. Ballai József • Prokop Péter munkáit állították ki először. A, szünetekben mindig akadt nézője a képeknek. Tavaly, karácsony előtt „Környezetvédelem és gazdaságosság” című tudósításunkban megírtuk, hogy 1982-ben a Kalocsai Műanyagfeldolgozó Vállalat száz tonna hulladék műanyagot gyűjtött össze a városban és környékén. Ugyanekkor ismertettük, a népfront egyik munkabizottsági tagjának észrevételét, amely szerint szinte felmérhetetlen meny- nyiségű a mezőgazdasági kis- és nagyüzemekben felhalmozódott fóliahulladék. Veszélye az emberi környezetre rendkívül nagy. A talajban nem bomlik szét. elégetve pedig erősen szennyezi a levegőt. Szemét-e a fólia? A válasz ezután egyértelműen csak ez lehet: nem. Hasonlóan vélekednek erről a Dél-magyar- országi MÉH Vállalat kecskeméti telepén is, amely tavaly 10 tonna elhasználódott polietilén fóliát vásárolt, nagyrészt egy állami gazdaságtól. Nem sokért, igaz. kilogrammját 50 fillérért — de. ha a fólia nem saras, piszkos. 1983-ban egy forintot is megér (majd) a MÉH-nek. Az időjárás miatt azonban tavaszig nem kezdhetik meg a felvásárlását. — Nem vagyunk árhatóság. Sem vevők, sem eladók, tgy nem tudjuk, mennyit ér valójában az országnak a hulladékfólia. Lelőhelye viszont nálunk, főleg a megye kisgazdaságaiban, igen nagy. Mi erről a véleménye Martus Gyulának, a MÉSZÖV mezőgazdasági és termékértékesítési osztályvezetőjének? — Magyarország világviszonylatban is előkelő helyen áll a fólia mezőgazdasági célú felhasználásában — válaszolta Martus Gyula. — Jelenleg négyezer hektáron hasznosítják ezt — a drágább üveget pótló, sőt több tekintetben annál sokkal jobb — borítóanyagot, amely a kertészeteken kívül a mezőgazdasági termékek tárolásánál takarásra és cefre alá helyezve is jó szolgálatot tesz a gazdaságoknak. Ha azt vesszük alapul, hogy megyénkben évente 260—270 hektárnyi területet fednek, jórészt a korai zöldségtermesztésben. az áfé- szektől vásárolt fóliával — nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mi lesz a rengeteg lyukas, szakadozott anyaggal. A fő gond az. hogy a felvásárlás mostani tempójával még mindig nem jut el a használt fólia teljes mennyiségben oda, ahová kellene. A feldolgozó- iparba. — Hallott-e valamilyen kezdeményezésről? — Igen. Budapesten a Göngyölegellátó Vállalat egy ízben azt tervezte, hogy 6 forintos kilogrammonkénti áron megveszi a régi fóliát, de az üzlet végül nem „jött össze”. A MÉH Vállalat viszont alacsony árat kínál érte. Az 50 fillér—1 forint egységárért tíz—húsz kilométerről, vagy még távolabbról nem éri meg senkinek. hogy a műanyaghulladékot — a környezet védelmére, s természetesen a saját és' az ország hasznára — az átvevőhelyre szállítsa. — Van jobb javaslat? — Bármilyen megoldás jobb. mint a fólia földbe ásása, vagy elégetése. A talajba téve lehetetlenné teszi a művelést, mivel az ásó minduntalan beleakad. Ezenkívül elzárja a növény gyökereit a tápanyagtól és a nedvességtől. Ha a szabadban elégetik, a fólia a levegő párájával sósavat képez. amely az egyik legveszélyesebb környezetszennyező vegyü- let. Pusztítja az élővilágot. Tehát a 'használt fólia országos begyűjtése — annál is inkább, mivel a környezetvédelmi törvény mindenkire vonatkozik — indokolt, halaszthatatlan. Mi a magunk területén azt tudjuk tenni, hogy az ősztől tavaszig tartó 130 gazda- gyűlésen felhívjuk a termelők figyelmét a számukra hasznavehetetlen fólia, műtrágya- és tápos- zsák megfelelő kezelésére. .Javasoljuk. hogy új fóliát csak az kapjon, aki a régit átadta. Ezt viszont folyamatos felvásárlás (visszavétel) nélkül nem lehet megkövetelni. Ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a régi fóliát, vagy más műanyagzsákot újrafeldolgozásra a községi áíé- szeknél átvesszük. így ugyanazon az úton jutna vissza a sok tonnányi hulladék a feldolgozóiparba. mint amelyen az új fóliát ki- bocsájtotfljk — mondta végezetül Martus Gyula osztályvezető. K—1 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A KISZ Budapesti Bizottsága és a MTESZ budapesti intéző bizottsága nyilvános pályázatot hirdetett a nagy értékű hazai és importberendezések új tmk-, illetve szervizrendszerének kidolgozására, vagy a már meglévők korszerűsítésére. A pályaművek titkosak, s azok díjazására, megvételére 80 ezer forintot fordítanak, amelyet szakemberekből álló bíráló bizottság ítél oda. A pályázaton 35. évüket be nem töltött szakemberek vehetnek részt, egyénileg, vagy csoportosan, több pályaművel is. A részletes kiírásról a MTESZ szakmai koordinációs titkársága a 311-725- ös, vagy a KISZ Budapesti Bizottsága a 336-94l-es telefonszámon ad tájékoztatást. A pályázatok beküldési határideje 1983. március 31. (MTI) Tragédiák?! Két erőszakos koppantás, utána két csosszanó lépés ... Az öregasszony ezzel a zenei aláfestéssel vonul végig a kosz- lőtt kocsmán, majd elfoglalja a fő helyet. Szatyrát a türelmetlen rántással kihúzott székre teszi, még egy utolsó elhalót koppon a bot is, amint odatámasztja. Egyenes derékkal ül, méltóságteljesen körülhordozza tekintetét a vendégeken. Mindenki ráfigyel, még a nagyhangú lókupecokból ösz- szeverbuválódott asztaltársa_ ság is abbahagyja élénk tag- lejtésekkel kisért eszmecseréjét. Érződik a vastag füstű levegőben: most valami történni fog. A pincér (fehér kabát, fekete nadrág, lábhoz idomult fe_ kete félcipő) tálcát egyensúlyoz — még nincs dél —, féldecikkel, fröccsökkel. Röpköd szinte, nem az álmos fajtájából való. Mozdulatainak gráciája van. még nem kopott le róla a mesterség, amit jobb helyeken sajátított el. Az öregasszony parancsoló hang_ jára — PINCÉR! — kizökken a ritmusból, de csak egy pillanatra. Hallja, amit a többiek is kénytelenek tudomásul venni: — Egy ebédet! Először féldeci konyakot! Levest! Húst! Főzeléket! Sört! — A nagyasszonyt rendelés — négy aszta Inyi távolságból — már majdnem kibillenti a szakmai önfegyelem vágányáról. — Aztán most van-e ■ pénze? Nehogy megint a fizetésnél derüljön ki, hogy nincs —, szól vissza, de végig sem mondhatja a mondatot, mert az öregasszony, mint akit a dárázs csípett meg, eszelős ri- költozásba csap át... — Mondja fiam, hol tanult maga? Nem tudja, mint illik a vendéggel beszélni? Nekünk Szegeden éttermünk volt! Egy ilyent, mint maga, föl sem vettem volna! Most már a pincéré a pillanat. Zavarában vigyorog, szinte magának mondja: — tgy szokott csinálni a néni. Megebédel, százasnál több a cekk, azután elökapar egy húszast... És az iménti sértésre ügyet sem vetve — jobb a békesség —, teszi a dolgát. Még kecsesebben evez át a székek, táskák között. Mintha bizonyítani akarná, érti ő a szakmát. Tán még jobban is, mint a néhai szegediek ... A hajdani naccsága elunja a várakozást. Ámbár lehet, hogy csak számot vetett anyagi helyzetével, összeszedi a cókmókját,'föltápászkodik. Két erőszakos koppantás, utána két csosszanó lépés ... Visszavonul ... Távozását döbbenet, itt-ott kuncogás követi. De mintha egy darabny i régmúltat is kilibbentett volna a dohányfüstös levegővel a huzatos kocsmaajtó ... A panorámás autóbusz szűkre méretezett ülésére alig tud bépréselődni. Noha kóróso- vány, de annyi rajta a kaca- bajka, azon a nagykabát, a tetején orkán. Amint helyet foglal, a visszajáró aprópénzt számolja. Ugyyel, bajjal valame_ lyik szoknyája zsebéből zsebkendőt kotor elő, annak sarkába köti a forintokat. A kis bugyqr újraA eltűnik a szoknyák ráncába. Szusszant. Érzékelhetően elégedett: vastag szemüvege mögött pontnyira kicsinyedéit szürke szemének tekintetét szomszédjára i'eti. Beszélgetni akar. — Orvosnál voltam! — Nyit_ ja inondókáját, a tény közlésével máris úgy véli, együttérzésre talál. Ez csak hatvánat kér, azért járok hozzá. Bezzeg a városiak! Az autóbusz radiálgumijai zümmögnek. Vaksi oldalpillantás után a néni nekirugaszkodik a második bekezdésnek: — Jaj istenem, mit tett ve_ lem a fiam! Rám gyújtotta a tanyát! Mindenem benne- égett... Az öregasszony nem adja föl a reményt. Ekkora tragédia már csak felkelti az úti- társ érdeklődését?! De ha nem, akkor is végigmondja. Az ablakon ki nem ugorhat ez a „városi nő"... S miután így summázza a helyzetet, folytat_ ja az útitársnak címzett monológot. — Mit nem tett velem az a fattyú? Földönfutó lettem!' A ja jaj! Nem dolgozik az, csak iszik. Az egy ALKOHOLISTA! A sarokba szorított nő megr adja magát. Reméli, egy együttérzőnek maszkírozott fejcsóválás végét veti az attrakciónak. De nem! Most már — mint mikor a hordóból ki- suttyan a dugó —, ömlik a panasz. Eget ver a keserv, az anyai fájdalom. A sorstragédia ecsetelésére — már csak ebben bízhat — nem lehet több tromfja. Pedig van. » — És képzelje, most nősülni akar. Egy cigány ri..,. nőt vesz magához. Egy cigányt! Két gyerekkel! Vége az útitárs türelmének, az idősek iránt érzett kötelező tiszteletnek. Most már meg kell szólalnia a panasz címzettjének. — Csak örüljön a néni, hogy a maga fiával még egyáltalán szóba áll valaki... A színjáték bevégeztetett. A szürke szem lesújtó tekintete korbácsütéseket mér a szomszédra. A megvető sóhajtást mintha Jászai Mari, a nagy tragika intonálta volna ... A panorámás busz csak .megy tovább. Nagy Mária Marx, Engels, Lenin müveinek új kiadása A Kossuth Kiadó idén is folytatja marxizmus—leninizmus klasszikus műveinek publikálását: részben korábban megjelent, de az üzletekből már elfogyott köteteket adnak ki újra, részben új tematikus összeállításban hagyja el a nyomdát egy-egy kötet. Az év első napjaiban jutott a könyvüzletekbe Marx és Engels műveinek 45. kötete. Ez a könyv azokat az 1867 és 1893 között keletkezett Marx-, illetve Engels- írásokat tartalmazza, amelyek nem kerültek a megfelelő időrendi kötetekbe. Az idén emlékezünk Marx születésének 165. és halálának 100. évfordulójára. Már erre az alkalomra gondolva jelentette meg a Kossuth Kiadó Lenin „Jegyzetek Marx és Engels levelezéséből” című kötetét. Lenin a tudományos kommunizmus megalapítóinak nemcsak elméleti műveit, hanem leveleit is tanulmányozta, kiváltképpen az elméleti kérdések, a munkásmozgalom politikájának és taktikájának kidolgozásával kapcsolatos részletek érdekelték. Jegyzeteket készített azokból a levelekből. amelyekben Marx és Engels jellemzik a német szociáldemokráciát, bírálják a francia munkásmozgalom elméleti hibáit, üdvözlik Olaszország, Németország, Magyarország, Lengyelország, Írország nemzeti felszabadító harcát. A pártéletről, a pártépítésről címmel adják közre azt a gyűjteményt, amely Lenin munkáiból, cikkeiből a párt életének és tevékenységeinek elveiről szóló gondolatokat közli. Lenin összes műveinek tizedik kötete változatlanul utánnyomás, ban kerül az üzletekbe. Ez a könyv tartalmazza a III. pártkongresszus anyagait, Lenin határozati javaslatait, kongresszusi felszólalásait. A Kossuth Kiadó szerkesztőségében már javában dolgoznak Lenin összes műveinek 16., 48. és 49. kötetének újbóli kiadásán is. Ugyancsak előkészítik Marx, Engels " háromkötetes válogatott műveinek ismételt közreadását. (MTI) KÉPERNYŐ Ösztönök, előítéletek Az állatok válaszolnak című magyar természetfilm tetszett a legjobban az elmúlt héten. Köszönet a műsorszerkesztőség bátor döntéséért. Abszolút főműsorban vetíteni egy ismeretterjesztő filmet? Nem mindennapi merészség! Pénteken este ráadásul, amikor az emberek már nem dolgoznak, még nem kezdték meg a hét végi maszekolást, hobbizást. Tanulságosabb volt Kollányi Ágoston remeklése fontoskodó előadásoknál, izgalmasabb jó krimiknél, drámaibb művészi . alkotásoknál. Azért, mert a világhírű rendező nem avatkozott be a természet rendjébe. Tudta és bizonyította: nincs csodálatosabb a körülöttünk levő világnál. Csak értő szem kell titkai felfedezéséhez és olyan alkotói alázat ezek bemutatásához, mint ami Kollányi Ágoston sajátja. Az ösztönök, az öröklött szokások szinte beprogramozott komputerként irányítják az élőlények életét. Az emberét is. Hitem szerint azzal emelkedünk ki az élő és az élettelen természetből, hogy — mint a minap egy érdekes rádióműsorban hallottam —, mi humanizálni tudjuk, magasabb szférában érvényesítjük, ha úgy tetszik megnemesitjük az ösztönparancsokat. Sokat megtudhatott arról, hogy milyen erők hatnak, munkálkodnak az emberben, aki vette a fáradságot és megnézte csütörtök este a kettes műsorban sugárzott Pszichorealizmus című dokumentumfilmet. Szélsőséges eseteket vizsgált, különleges szituációkban próbálta tetten érni g tudatalattit. A pécsi körzeti stúdió kitűnő dokumentumfilmje azokat az orvosokat igazolta, akik szerint az elmebetegeket nem szabad teljesen kiközösíteni a társadalomból, mert az ilyen-olyan okból eltorzult, a köznapi keretekbe nem illeszthető gondolkodásmódú emberek értékeket is teremthetnek, ezáltál gyógyulásuk is valószínűsíthe- tőbb. A korábbi vulgáris felfogással ellentétben az irracionális tényezők sokkal nagyobb mértékben hatnak magatartásunkra, gondolkodásunkra, mint azt sokáig véltük. A szocialista társadalom jó közérzete, egészsége egyenesen megkívánja, hogy egyedeit, az emberbolygókat teljes valóságában vegyük számításba. Szerencsére, már nem keresünk minden műalkotásban, szórakoztató produktumban filozófiát, világnézeti állásfoglalást, politikai megnyilatkozást. Néhány évtizede talán magam is bosszankodtam volna, a Kövesd a tevét! című angol filmvígjátékon. Lám-lám, tápláltam volna haragomat, ezek a gaz gyarmatosítók, ezek a büszke hódítók egyszerűen —j hogy is mondjam —, együgyűnek, ostobának, nevetségesnek ábrázolják a bennszülötteket. Jól jön nekik a gyarmatosítás, tanultak egy kis kultúrát, illemet. Szó, ami szó. a sivatagi bennszülött vezér aligha állta volna meg helyét olyan angol, úri társaságban, ahol egy ártatlan gáncs a sporttelepen olyan végzetesnek látszó folyamatot indíthat el. Most már érzem, hogy Talbot Rothwell író és Gerald Thomas rendező nem a szinesbő- rűeken mulatott, hanem azt a képet parodjzálta, amely a fehérekben’ kialakult — annak idején — az afrikaiakról, öngúny volt ez a javából, hiszen még az oly köny- nyen félrevezethető „vadaknál” is ostobább, kacagtatóbb figurák voltak a gyarmati katonák, a légiósok. Láttam már ennél jobb filmet is. de nem bántam meg azt a másfél órát, amit a teve követésével eltöltöttem. S ha már itt tartunk: tisztelettel fölajánlok egy tavalyi mozijegyet annak, aki megfejti, hogy miért nem ezt a tömény vidámságot vetítették szilveszterkor ? HN
