Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

1983. január 11. • PETŐFI NEPE » 3 A megye legjobb önálló egysége a bajai munkásőr-zászlóalj Szombaton délelőtt tíz órára zsúfolásig megtelt Baján a Kis­motor- és Gépgyár 5. számú gyá­ra üzemi ebédlője, ahol a Zalka Máté nevét viselő munkásőr-zász­lóalj ünnepélyes egységgyűlésére került sor. Pontosan tíz órakor hangzott el a díszjel, s a terembe lépett dr. Látos István, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­tese, Papp György, a városi-járá­si pártbizottság első titkára és dr. Cserháti László, a munkásőr­ség megyei parancsnoka. Matus' György zászlóalj-paranosnok je­lentése után Papp György kö­szöntötte a munkásőregységet, majd elfoglalták helyüket az el­nökségben, amelynek tagjai kö­zött vplt Tengeri Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a város és a járás több — párt-, ál­lami, gazdasági — vezetője. Nincsics Sándor, a gyár párt- titkára köszöntötte a személyi ál­lományt, a meghívott vendégeket, s adta át a szót Matus György parancsnokinak. Elöljáróban a testület társadal­mi alapkérdéséről, a hivatás tel­jesítéséről szólt, arról, milyen módon tudják fenntartani és mű­ködtetni ezt a politikai jellegű, elkötelezett fegyveres testületet, milyen módon tudnak nevelni közéleti, társadalmi fontosságú, aktív embereket, szocialista kö­zösségekben hozzájárulni a kom­munista személyiség kibontakoz­tatásához. Mint mondta: a poli­tikai nevelőmunka, a kiképzés, az őr- és ügyeleti szolgálat teljesíté­se kedvező politikai légkörben, a párt- és társadalmi szervezetek figyelmének középpontjában zaj­lott le. A nehézségek ellenére a parancsnokok és a munkásőrök meggyőződéssel szolgálták a né­pet, a párt politikáját. A hadra­foghatóság biztosítja az állandó harckészültség követelményeit, erősödött a munka tartalma, az egység összekovácsoltsága, moz­galmi-társadalmi jellege. Az egy­ségnél az utánpótlás folyamatos, jó a kapcsolat a társ fegyveres lestületekkel, javult a felkészítés, a kiképzés színvonala és a szol­gálati fegyelem is. Mindezeket — hangsúlyozta — nem lehetelt volna elérni a mun­kásőrök áldozatkészsége, fegyelme nélkül, de hozzájárult ehhez a munkahely és a család is. Az előadó részletesen ismertette ez­után az állományépítés néhány., kérdését, a kiképzési feladatok 0 Dr. Cserháti . László átnyújtja a megye legjobb önálló egysége vándor­serleget Matus György parancsnoknak. 9 Dr. Látos István, az MSZMP KB osztály- vezető­helyettese köszönti az egység­gyűlést. teljesítését, s kösziúitötte azokat a munkásőröket, akik ezen az egységgyűlésen tesznek esküt. Ezután Szurcsik István, a her­cegszántói Lenin Tsz elnöke, ala­pító munkásőr kért szót. Szívből jövő, meleg szavakkal köszöntöt­te az egységgyűlést, s arra buzdí­totta a munkásőröket: továbbra is végezzék hasonló odaadással munkájukat. Dr. Cserháti László, a mun­kásőrség megyei parancsnoka, mi­után köszöntötte a Zalka Máté munkásőregységet, bejelentette, hogy a szocialista verseny,mozga­lomban e zászlóalj szerezte meg a megye legjobb önálló egysége címet, s az ezzel járó vándorser­leget. Megható pillanatok követ­keztek, amikor Matus György pa­rancsnok átvette a serleget, s a • Fiatal munkásőrök eskütétele. Leányvállalat: a TRANSINNOV A közlekedési és szállítási vál­lalatok magasabb színvonalú gaz­dálkodásának elősegítésére TRANSINNOV néven közlekedési műszaki fejlesztő leányvállalatot. alapított a Közlekedéstudományi Intézet. A leányvállalat a közlekedési szervezetek és vállalatok sajátos­ságait figyelembe véve, azok ér­dekeit szolgálva vállalkozik mű­szaki, kutatási és fejlesztési fel­adatok megoldására, egyebek kö­zött a járműtechnika, a jármű- fenntartás, az energetika és az. elektronika területein. Tevékeny­ségi körébe számos műszaki szol­gáltatás tartozik; így például ké­szülékek, eszközök, módszerek, berendezések fejlesztése, illetve gyártása, újdonságok kikísérlete­zése. Elvállalják licencek, tech­nológiák adaptálását, berendez­kednek tervezésre, szeryezésre, műszaki és minőségi ellenőrzésre,' továbbá -szakoktatásra, valamint információs rendszerek kialakító­ira. A minél magasabb színvonalú szolgáltatást a tudományos kuta­tásban és fejlesztésben, valamint műszaki megoldások kivitelezésé- j ben nagy jártasságot szerzett, ko­rábban közlekedési kutatóintéze­teknél dolgozó szakembergárda, 1 megfelelő technikai háttér bizto­sítja. (MTI) következőket mondta: „Köszö­nöm a kitüntető elismerést, ígér­jük, hogy továbbra is becsülettel végezzük, látjuk el a párttól ka­pott feladatainkat”. Háromszoros fergeteges hajrá fejezte be ezt az aktust. . A munkásőrség megyei pa­rancsnoka kitüntetést adott át Matus Györgynek, Szécsi Ferenc­nek és Vigjh Ferencnek. A pa­rancsok felolvasásából derült ki: a szocialista versenymozgalom­ban melyik alegységek milyen cí­meket szerezték. A Kiváló Pa­rancsnok és Kiváló Mun'kásőr jel­vények átadása után Szolgálati Érdemérmeket nyújtottak át. Papp György felszólalásában elmondta: a munkásőrök magais szinten teljesítették pártmegbíza­tásukat, amellyel kivívták a párt, az emberek megbecsülését. Kü­lön köszöntötte azokat, akik hosz- szabb ideje teljesítenek szolgála­tot. Ügy értékelte, hogy az utóbbi öt évben jelentősen fejlődött a munkásőr-zászlóalj parancsnoki munkája, szervezettsége, szakmai színvonala. A munkásőrjelöltek a Szózat halk akkordjai kíséretében mond­ták el az eskü szövegét. Ezúttal Heil Mihály leszerelő munkásőr adta át a fegyvert Hajas Imre munkásőrnek. Dr. Látos István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese szintén elismerését és köszönetét fejezte ki a munkásőr-zászlóalj személyi állományának az elért eredményekért. Hangsúlyozta: nagyra értékeli a bajai munkás-,, őr-zászlóaljinál azt az átgondolt politikai nevelést, amely itt már korábban kialakult. Büszkék le­hetnek — hangsúlyozta —, hogy a város és a járás kommunistáinak löbb mint négy százaléka teljesít munkásőrszolgálatot, s a testület valóban a párttaggá válás isko­lája. A Zalka Máté nevét viselő munkásőr-zászlóalj ünnepi egy­séggyűlése az I Internaciónáléval fejeződött be. Pénteken délután a megyei pártbizottság székházában tartot­ta ünnepi egységgyűlését a mun­kásőrség megyei törzse. Tengeri Pál, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője is részt vett és fel­szólalt ezen az egységgyűlésen. Dr. Cserháti László megyei pa­rancsnok értékelte a törzs mun­káját, s kitiüntetéseket nyújtott át. G. G. MEGJEGYEZZÜK Milyen vásárló B-né? Kiskunhalason egyedül él B-né, akit nemrég nagy öröm ért: taná­csi lakást kapott. Elhatározta, hogy ízlésének és pénztárcájának megfelelően bútorozza be a szo­bát. A Bács-Kiskun megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat hely­beli bútorüzletében kiválasztott egy szekrénysort, amelyikben két ruhásszekrényt látott — ehhez ragaszkodott — és mindössze IS ezer 800 forint volt az ára. Az üz­letvezető közölte vele, hogy ez a Gardo szekrénysor ugyan el van már adva, de legyen türelemmel, értesítik, ha megérkezik a követ­kező. Eltelt néhány hét és B-né meg­kapta az értesítést. Boldogan sie­tett az üzletbe, ahol azonban kel­lemetlen meglepetésben volt ré­sze. A szekrénysor ugyan Gardo névre hallgatott — egészen pon­tosan Gardo kettőnek hívták —, de ez mégsem az általa kiválasz­tott bútor volt. Az négy részből állt, ez meg ötből, az tizenötezer­nyolcszáz forintba kei ült, ez meg húszezer-négyszázba. Az asszony ettől kezdve szinte mindennap érdeklődött a boltban: megérkezett-e a szekrénysora? Mígnem egy pénteki napon az üz­letvezető bejelentette, hogy Gardo valószínűleg nem jön, de érkezett Maya. Nézzen be szombaton, ak­korra összeállítanak egy garnitú­rát az eladótérben, meg lehet tekinteni. B-né szombaton már nyitás után megjelent az üzletben, ahol azonban az eladó a legnagyobb meglepetésére úgy tájékoztatta, hogy nincs Maya. Csakhogy az asszonyt ekkor már nem lehetett ilyen könnyen lerázni. Az üzlet­vezetővel akart beszélni, aki azon­ban szabadnapos volt. „Kinyitot­tam a számat” — meséli B-né, mire aztán kiderült, mégis csak van az áhított szekrénysorból. Ez a bútor 20 ezer 160 forintba ke­rült. „írják rá a nevemet” — kér­te B-né. „Meg van véve.” Hétfőn átvette az OTP-hitelle- velet, szerdán fuvarost kerített, hogy végre hazaszállittassa a szekrénysort. Ám az üzletvezető kijelentette: ez mintadarab, amíg van több is ebből a bútorból rak­táron, az üzletben levő nem eladó. Nem folytatom. A bútort végül is beszállíttatta a bolt a kunfehér­tói raktárból, s bár először rossz címre vitték, ott a szabad ég alá lerakták, immár rendeltetési he­lyén, B-né szobájában. (Az asz- szony panasza szinte már eltör­pül az eddigiek mellett: „A szek­rény hátulján le volt válva a fur­nér és a bútor szélei is megrongá­lódtak szállítás közben.”) Beszéljünk ezek után B-néről. Milyen vásárló ő? Kispénzű, ez kétségtelen. Megnézi, mire adja a forintjait. Szeretne viszonylag ol­csón, jó bútort vásárolni. Elvárja, hogy pontosan tájékoztassák és ne vezessék félre. Ráadásul a keres­kedők nyakára jár! Nem hagyja őket élni! Kellemetlen vevő B-né! KÖZLI A HJ Lakásügyi jogszabályok Mint lapunkban is hivatkoz­tunk rá, lakásellátási rendsze­rünk alapjai 1971-ben alakul­tak ki a párt Központi Bizott­sága és a Minisztertanács együttes határozata alapján. Számottevően javult a lakás­ellátás, felgyorsultak az épít­kezések. A hetvenes évek má­sodik felében viszont tovább differenciálódtak a szükség­letek, módosult az állampol­gárok jövedelmi fs szociális helyzete, s érzékelhetőbbé vált az újcubb, hatékonyabb for­mák kialakításának gazdasá­gi kényszere. A társadalmi és gazdasági folyatnátok 'hatásá­ra fölerősödtek bizonyos ko­rábbi ellejitmondások és újab­bak is keletkeztek. Tarthatat­lanná vált például a falusi otthonteremtők, vagy egyálta­lán a sajáterős családi házat építők hátrányos helyzete má­sokhoz képest. Nem. sokáig váratott magá­ra a megoldás sem- A köz­ponti szebvek korszerűsítési javaslatot dolgoztak ki, ame­lyet — társadalmi vitát köve­tően 7— elfogadott a Központi Bizottság és a Minisztertanács. Ismeretesek a főbb célok: a lakáshoz jutás esélykülönbsé­geinek mérséklése, főleg a fiatalok lakáshelyzetének erő­teljesebb javítása, a lakásépí­tés és -fenntartás terheinek arányosabb, megosztása. A Házi Jogtanácsadó (HJ) szak­értő-szerzőinek közös írásá­ban is szerepel: „a lakásellá­tás új rendszerében néhány éven belül általánossá kell tenni a lakásigények fokoza­tos-kielégítését, a lakásépítést és -fenntartási támogatásokat következetesen a családok szociális helyzetéhez kell iga­zítani, nagyobb segítséget kell adni a személyi ,tulajdonú la­kást építő, vagy vásárló csa­ládoknak, s a tanácsoknak a mainál sokkal hatékonyabb lakásgazdálkodást kell foly­tatni.” . A módosított jogszabályok megjelentek a Magyar Köz­lönyben, majd külön gyűjte­mény látott napvilágot, amely A lakásgazdálkodással kap­csolatos jogszabályok időközi módosításokkal egységes szer­kezetbe foglalt szövegét adta közre szeptember 30-ával be­záróan. A központi szabályo­zással együtt a - tanácsok is korszerűsítették a helyi ta­nácsrendeleteket. Ezek nyil­vánosságra hozásában segített a Petőfi Népe is. Rendszerint egy hónapos késéssel jelenik meg egy fon­tos népszerűsítő füzet, a Házi Jogtanácsadó. A decemberi szám .most ismerteti az új minisztertanácsi rendeleteket és a hozzájuk tartozó minisz­teri szintű végrehajtási utasí­tások lényegét. Az első rész­ben ötven nyomtatott oldal segíti az érdeklődők eligazo­dását az új lehetőségek és fel­tételek között. Egyebek közt ilyen kérdésekre adnak vá­laszt az írások: Kik kaphat­nak tanácsi bérlakást? Meny­nyi lakás-használatbavételi díjat kell fizetni? Hogyan változik meg az építkezések munkáltatói támogatása? Folytatás a legközelebbi számban következik. Eközben szerkesztőségünk is felkészül arra, hogy a Bács-Kiskunban különös súllyal jelentkező, vagy nehezebben érthető kér­désekre választ adjon szak­emberek tollából. Nagy erőfeszítésébe kerül a tanácsi szerveknek, hogy a köz­ség, a város minden részét arányosan fejlesszék, mindenü­vé eljusson a víz, a villany, le­gyen járda, s ha csatorna nem, legalább tiszta csapadékelveze­tő árok. Az adófizető állampol­gár joggal támaszt olyan igényt, hogy saját kényelmét is szolgálják a kommunális lé­tesítmények, hozzá is érjen el a falu-, a városfejlesztés, ne csak halljon mindezekről a ta­nácstagi beszámolókon. Ugyan­akkor azt is belátja mindenki, hogy a költséges beruházások nem valósulhatnak meg előre­látó takarékosság, az anyagi eszközök összpontosítása nél­kül. Természetes tehát, hogy egyszerre nem jut mindenhová, s ha ez így van, nagyon fon­tos a sorrend eldöntése, a nyíl. vánosság bevonásával történő megvitatása, az alapos indoko­lás. Egy-egy község életében az ilyen tanácskozásra sokféle le­hetőség kínálkozik. Többek kö­zött a mostanában sorra kerü­lő falugyűlések, amelyek nem­csak tájékoztatók, beszámolók, hanem egyre inkább tényleges fórumai a településnek. A fal­vak pénztárcája — különösen az igények növekedéséhez ké­pest — meglehetősen kicsiny, éppen ezért az alapos megfon­tolás, a takarékosság érdeké- 9 ben is szót kell érteni mind- U azokkal, akiknek a javát szol- “ gálja majd a fejlesztés, a ta­nácsi döntés. Az érdekek ugyan nem mindig azonosak, támad­hat ellentét a körzetek lakói közt, de ezek nyilvános ütköz­tetése többféle haszonnal is jár. Egyrészt a tényleges szükség­lettel alaposabban megismer­teti a vezetőket, másrészt a ja­vaslatok indokoltságát jobban látja, a jogosságát is könnyeb­ben elismeri mindenki. Nehezebb dolga van a helyes arányok kialakításában az or­szágos és a megyei testületek­nek, döntésre hivatott szer­veknek. A • területek, tájegysé- ségek egyenlőtlen fejlődése, természeti, gazdasági, sőt tör­ténelmi adottságokból eredő alacsonyabb vagy magasabb színvonala úgy látszik még hosszú ideig meghatározó -lesz mindenkori helyzetükre. Fenn­áll annak a veszélye, hogy pél­dául az ipari szint eleve meg­szabja a fejlesztés ütemét, fo­kozza az aránytalanságot, nö­veli a különbséget, a távolsá­got, az infrastrukturális ellá­tásban. (Lakásállomány, közös­ségi intézmények, közműellá­tás, energiaellátás, közlekedés stb.) Kérdés, hogy az országos vagy megyei intézkedésekkel, a B szinte állandósult, de legalább- I is tartósan nehéz gazdasági kö- fjfj rülmények közepette, lehet-e ■ ellensúlyozni a hátrányos hely­zetet, s a kiegyenlítődés irá­nyába fordítani a fejlesztést. Magyarán szólva az ellátott­ság szintjének javulása, a he­lyes arányok kialakulása csak­is a tervszerű, tudatos fejlesz­tői munkával érhető el. Csak egy példát erre nézve: sokkal könnyebb és olcsóbb villany­árammal —, de mondhatunk bolthálózatot, egészségügyi lé­tesítményt, postai szolgáltatást is — ellátni a sűrűn lakott ba­ranyai településeket, mint a Bács-Kiskun megyei tanyavi­lágot. Nagyobb lépésben kell tehát haladnia az alföldi me­gyéknek, ha csak az országos ] átlagot akarják elérni. Me­gyénk sok vonatkozásban jó! példát mutat erre Ilyen pél­dául az említett tanyavillamo- sításon kívül az óvodaépítés! sikere, utak, járdák építése, j legújabban a gázellátási lehe­tőségek kiaknázása, a lakosság i hozzájárulási készségének fel­színre kerülése stb. Mindezek a helyi szervezés és társadalmi mozgósítás révén fejleszthetők leginkább. Az ellátottság arányos szint­je érdekében azonban sok egyéb feladatot is el kell vé­gezni. Szükség van a tényleges ismeretekre, a tudományos elemző munkára, s arra a koor­dinációra, amely felül tud emelkedni a beszűkült — úgy­nevezett partikuláris — érde­keken, s egy-egy tájegység, körzet, városkörnyék közös ér­dekeit is össze tudja hangolni és képviselni. Látható ezek haszna például a regionális vízművek, társulások esetében. Mindez összefügg azzal a programmal és célkitűzéssel, amelyet a megyei tanács ülése a közelmúltban a falvak, köz­ségek népességmegtartó képes, ségéről fogalmazott meg, s amelynek magasabb összefüg­géseit is feltárta nemrég az országos falukonferencia refe­rátuma és nagyszabású mun­kája. Napjainkban pedig a helyi tanácsok, s rövidesen a megyei tanács szintjén a tervek elfo­gadása, megelőző munkában a tervidőszak keretszámainak új­raértékelése,^ pontosítása, az esztendő várható gazdasági ki­hatásainak a költségvetésben is tükröződő felmérése van fo­lyamatban. Mert a nehezebb körülmények közepette csakis a feszesebb — ugyanakkor mégis rugalmasabb, tehát tar­talékolással is rendelkező — tervekkel lehet kivédeni a vá­ratlan csapásokat. Így lehet elkerülni a munka fennakadá­sát a létfontosságú területe­ken, egészségügyi, oktatási, szociális, kulturális és más ágazatokban. Gondosan ügyel­ve arra, hogy az alapellátás .ne szenvedjen csorbát sem a fal­vakban, sem a városokban. Átgondolva a mai időszak te­lepülésfejlesztési, kommunális, intézményfenntartási felada­tait, senki sem irigyelheti azo­kat, akiket a társadalmi egyet, értés valamilyen államigazga­tási posztra emelt, legkevésbé azokat, akik napjainkban is en­nek a munkának az első vona­lában, a helyi tanácsi szervek­ben tevékenykednek. Az a fe­lelősség nyugszik a vállukon, hogy közmegelégedésre kell el­látniuk ezt a tisztséget olyan időszakban, amikor a pénzügyi lehetőségek a szintentartást is csak a legnagyobb figyelem, fegyelem árán, okos előrelátás­sal, a társadalmi segítség tel­jes latbavetésével teszik elér­hetővé. Talán felesleges kije­lenteni, annyira nyilvánvaló: ez a felelősség — választott képviselő útján, s azon túl is — az egyénig, az állampolgárig terjed. A címadó gondolathoz visszatérve azt is mondhat­nánk, hogy — arányosan. A miben és hogyan kér­désre azonban már mindenki maga tudja legjobban megadni a választ. F. Tóth Pál TERVPALYAZAT A mozgássérültek otthona és otthonháza Országosain mintegy 260 ezerre tehető a mozgássérültek száma, akik éppen úgy, mint a teljesen ép, egészséges emberek, jogosan igénylik a társadalmi-közösségi kapcsolatokat, részt kérnek a tár­sadalmilag hasznos tevékenysé­gekből, a munkából, s a hely- változtatást akadályozó állapotuk ellenére is a lehetőségekhez ké­pest teljes életet kívánnak élni. Jelenleg az idős korúak szociá­lis otthonaiban, más mozgássé­rültektől elkülönülve élnek, s ott nem rendelkeznek a célszerűen szervezhető életvitel feltételeivel. Helyzetükön változtat majd a szociális otthoni és otthonházi el­látás. amelyben később részesül­hetnek a család gondoskodását nélkülöző 18 éven felüli és nyug­díjkorhatáron aluli' súlyos moz­gássérültek. Ennek érdekében hirdetett országos pályázatot az ÉVM, az Egészségügyi Miniszté­rium, a Fővárosi Tanács, a SZOT és az Egészségügyi Beruházási Vállalat a mozgássérültek szo­ciális otthonának és otthonházá­nak megtervezésére. A pályázóktól azt kérik, hogy 150 személyes szociális otthont és 20—50 lakóegységgel, rendel­kező otthonházat tervezzenek. A pályázatkiírást az ÉViM épí­tészeti és településfejlesztési fő­osztályán vehetik át az érdeklő­dők. A terveket legkésőbb má­jus 2-ig kell postán elküldeni az Egészségügyi Beruházási Válla­latnak. A legjobb munkák díja­zására és megvásárlására 580 ezer forintot irányoztak, elő. A bíráló bizottság május végéig hir­deti ki a pályázat eredményét. Ennek alapján választják ki azo­kat a legjobb és gazdaságos meg­oldásokat, amelyek szerint elké­szíthetik az első mintaházak ter­veit. (MTI) 'S3 Arányosan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents