Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

PN MAGAZIN Olimpiák előtt egy és másfél évvel Nem a bizonytalanságot jelzi a címbeli két szám, hiszen a soron következő ötkarikás játékok műso­ra gyakorlatilag nem is napra, hanem árára pon­tosan időzítve elkészült Azt tudatja mindössze, hogy a következő télen, azaz 1984. februárjában Szarajevóban, nyáron pedig Los Angelesiben gyújt­ják meg az olimpiai lángot. A szervezőknek akad dolguk bőven, annak elle­nére, hogy Szarajevóban akár most is kezdődhetné­nek a versenyek. A létesítmények készen állnak — a sísáncon és a szánkópályákon az utolsó simításo­kat végzik. A Zetna sportközpontban épült gyönyö­rű fedett jégstaddont decemberben avatta fel Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke az ifjúsági műkorcsolyázó világbajnokság alkalmával. Bosznia—Hercegovina fővárosában elégedettek az előkészületekkel, s vélhetően az ide érkező vendé­gek is azok lesznek majd (csak a köd kerülje el a várost!), mert a versenyzőknek, újságíróknak sze­rencséjük van, nem kell sokat utazgatniuk a szállá­sukról a korcsolyastadionba, a jégcsarnokba, a lesik- ló-. a bob- és szánkópályákhoz, a síugró-sáncok­hoz. A különböző helyszíneket még az idén kipór- bálják, azaz rendeznek valami fajta előolimpiát, hogy jövő februárban minden a legnagyobb rend­ben várja a sportolókat. Los Angeles viszont szakit a hagyományokkal. Mint mondták, csak néhány sportágban lesznek elő- versenyek, esetenként az olimpiai létesítmények­ben, főként azzal a céllal, hogy tapasztalatokat gyűjthessen a rendező gárda. Noha az angyalok vá­rosában az 1984-es már a második olimpia lesz — az első 1932-ben volt —, az ötkarikás játékok törté­netében mégis különlegesnek számít majd. Hiszen egy magántársaság vállalkozott a szervezésre, az­zal az elképzeléssel, hogy a sportolók nagy találko­zójának minden költségét a bevételekből kívánják fedezni, s nem hárítják át az adófizetőkre. A vál­lalkozás — éppen mert úttörő jellegű — magában rejt bizonyos kockázatokat. Még akkor is, ha a szer­vezők igyekeznek minden töltik telhetőt megten­ni. Tapasztalatszerzés céljából utazott tavaly au­gusztusban Kecskemétre az Íjász EB megtekinté­sére James L. Easton, az olimpiai íjászversenyek • Los Angeles: 1. UCLA olimpiai falu, 2. USC olimpiai falu, 3. sajtóközpont, szervezőbizottság, 4. tévéközpont. felelőse, s még jónéhány sportszakember. Sőt a közelmúltban a Los Amgeles-i rendőrfőnök is út­ra kelt, s Oj-Delhiben nézte meg, vajon az Ázsiai Játékok alatt miként vigyáznak a résztvevőikre a biztonsági szolgálat emberei. Bár a megnyitóig van másfél év, az idő kitölté­sére akad munka bőven. S maradt néhány megvá­laszolatlan kérdés is. Például: Hogyan oldják meg a közlekedést? Mert az köztudott, hogy L. A. a hosszú utak olimpiája lesz. Nem tisztázott az sem, hogy ki, melyik olimpiai faluban kap szállást. A Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) kollégiuma ugyanis a legtöbb versenyszínhelyhez jóval közelebb van, mint a másik egyetemé, az UCLA-é. Mindenesetre a megfelelő körülmények kialakítása, a berendezé­sek beszerzése, beállítása, a szállásról, járműről, ed­zési lehetőségekről, a résztvevők biztonságáról va­ló gondoskodás, a NOB és a szakszövetségek előírá­sainak betartása a szervezők gondja és feladata. A sportolók készülnek, s amint azt a legutóbbi nyilat­kozatokból megtudtuk, a tervek szerint — az elért és a várható eredményektől függően — 150—250 fős küldöttség képviseli Magyarországot az olimpián.-i b PÜ; Szarajevó: I. Olimpiai falu, 2. a NOB főhadiszállása, 3. tévéközpont, 4. vasútállomás. PICASSO ÉS A SPORT Yifter Etiópiából Lefogadom, a sportot kicsit is isme­rők kitalálták már, kiről van szó. Mlrutz Yiftert nem kell bemutatni. Sportmúltjáról rengeteget tudhat az olvasó, a tévénéző. Például azt, hogy a 162 centiméter magas, S3 kilés, ko­paszodé versenyző már 1972-ben rajt­hoz állt olimpián. De München nem hozta meg számára a nagy sikert. Harmadik lett tízezren. Ott egy finn futó, bizonyos Lasse Viren — ugye ezt a nevet is hallották már <7) — diadalmaskodott az ót- és tízezer mé­teres síkfutásban. A kis etióp persze nem adta fel. Készült, kitartóan rótta a kilométere­ket, hogy majd 4 év múlva Montreal­ban visszavágjon. A sportvilág na­gyon várta ezt az összecsapást, amely azonban nem jött létre. Az afrikai or­szágok a bojkottfelhlváshoz csatla­kozva távolmaradtak az olimpiáról, s Így nem állhatott rajthoz Yifter sem. Nem tudni, mit érezhetett a fekete bőrű atléta, különösen, amikor meg­hallotta, hogy vetélytársa, Viren újabb két aranyéremmel gyarapította gyűj­teményét. Tovább dédelgette álmait, vagy a dac munkált benne, hogy csakazértis megmutatja? ... Az Olympic Review, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság fo­lyóirata érdekes cikket közölt Pablo Picasso életének, mun­káinak sporttal kapcsolatos, korábban kevésbé ismert rész­leteiről. Egy fotót mi is köz­readunk, ezzel bizonyítva, hogy meg lehet találni a kapcsolatot a sport és a művészet között, miként azt a spanyol szárma­zású, világhírű festőművész al­kotása is tükrözi. • A futballista 1983, szobor (szí­nes). Bokszkesztyű és börszeges cipő Az tény, hogy nem sokat hallatott magáról. Részt vett ugyan rangos viadalokon, köztük a Budapest Nagy- díjon hazánkban is, de eredményeit ez idő tájt nemigen jegyezték. Ak­kor egy másik afrikai futó, a kenyai Henry Rono kápráztatta el a világot rekordjaival. Viren is visszavonult, s úgy tűnt, hogy az elmaradt párharc már csak a „nagy csata lehetett vol­na" titulust érdemli ki. Aztán később jött a hir: Viren meg­gondolta magát, részt vesz a moszkvai olimpián. £s — nyolc év szünet után — 1980-ban újra indult ötkarikás játé­kokon Yifter is. Harmincöt esztendős volt akkor — mondták. Persze csak körülbelül, mert születésének dátu­mát nem .jegyezték fel. Ilyesmivel nem bajlódtak a császár korában. Ettől függetlenül a vékony, csupaín, örökifjú Yifter é6 még két honfitársa, valamint Viren és az ugyancsak finn Maaninka ott volt a 10 ezer méteres síkfutás rajtjánál, s aztán végig a mezőny élén is. A többiek csak a díszkíséretet adták, mert az érmek sorsa ötük között dőlt el. S Yifternek megadatott az elégtétel — nagy ver* senyen, olimpián előzte meg rfvflfl- sát, s nyert hatalmas taktikai csatá­ban aranyérmet. Amire aztán 5 ezer méteren ráduplázott, s lett fgy az at­létikai versenyek egyik kimagasló alakja, alacsony termete ellenére. Hogy mit tett a sikerért, azt csak ő tudja, de hogy mások is sejtik, s teljesítményét mily nagyra értékeli a sportvilág, az bizonyítja, hogy az ókori játékok színhelyén, a görögor­szági Olümpiában a NOB arany olim­piai érmével tüntették ki. Akikor találkozott, beszélt vele, s ott kapta ezt az értékes alá­írást;,. JffílA rtrX fiVmC CAPr. MIRUTZ YIFTER tK^thr Arc'.•»r-A ETHIOPIAN AIRFORCE ■..az újságíró: Váczi Tamás Hallani — igaz ritkán — olyan sportolókról, akik több verseny­ágban is bizonyították, tehetsé­güket. Az amerikai Sheila Young és Eric Heiden világ- és olimpiai bajnokok a gyorskorcsolyázás mellett kerékpároztak is. E két sportágat művelte a magyar Ta­kács András. Krause az NDK- ból úszásban és kézilabdázásban is érmet nyert világversenyen. A 100-as sprinter, Babáj László ko­rábban a futás mellett focizott is Debrecenben. Bánhidi József, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat energetikusa pedig nem­csak labdarúgó volt, hanem ököl­vívó is. De 19 évesen, 1961-ben válasz­tásra kényszerítik. Es abbahagyta a bokszolást, mert a szülőik keve­set kerestek, s a futballból akkor (is) jobban meg lehetett élni. Es a foci nem is volt hálátlan: NB II-es bajnokság Szolnokon, utána két év az NB I-ben Komlón, majd Jászberény és végállomásként Kecskemét következett. Két sze­zon az akkori hires Dózsában (a társak között Goór, Lantos, Mor­vái, Kiss II., Kreidli), ezt köve­tően újabb két és fél esztendő az 1973-as búcsúig, a KTE NB II-be került gárdájában. A labdarúgás emlékei azonban nem homályosítják el az ökölví­vásét. Ez maradt a nagy ő, a be­teljesületlen szerelem. Addig nem is volt semmi baj, mig a kettőt együtt lehetett csinálni a Szolno­ki MTE-ben. A kétszer annyi, munka, edzés, mindkét sportág­ban kamatozott. Kialakult a jó reflex, a gyorsaság (100 méteren 11 másodperc) állóképesség. Az egyesület is igazodott a verseny­zőhöz, mert vasárnap délelőtt rendezték a bokszmeccset Bánhi- divel, majd délután kezdődött a foci — ugyancsak Bánhidivel. A legnagyobb siker: győzelem az ökölvívó országos felnőtt vi- dékibajnokságon, Debrecenben. • 'A nagy mérkőzés eredmény- hirdetése előtt. A kép bal olda­lán Bánhidi, a jobb oldalon Trimmel, aki a hírek szerint azonos a Kölyökcsapat című írá­sunkban is szereplő T. Kungó- val. Az aranyéremig három válogatot­tal kellett mérkőzni. A döntőbe jutásért az akkori idők menőjé­vel, a győri Trimmellel, akinek olyan bal keze volt, hogy ha meg­suhintotta a levegőt, a szelétől el­dőlt az ellenfél. Bánhidi hatal­mas csatában, egyhangú ponto­zással győzött. Sajnos megsérült. Igaz, a döntőt így is megnyerte, de a tíz nappal később kezdődő országos bajnokságon újra össze­sorsolták a győri fiúval, és ő visz- szavágott. Ez volt a búcsúfellépés, s egy évvel később Papp Laci — aki' látta öklözni — már csak a szo- rítóból eltűnt tehetségek között említhette Bánhidi nevét. (V. O > KÁROMKODÁSÉRT 2 FILLÉR - KUNGÓ KAPUFÁJA - GYŐZELEMMEL KEZDTEK . A kölyökcsapat és a Szabályzat Már majdnem kiszaladt T. Kun- gó — a későbbi légsúlyú váloga­tott ökölvívó, a szépreményű kö­zépcsatár — szájén, hogy mit csi­náljon édesanyjával az őt fölta- szajtó hátvéd, amikor eszébe ju­tott a Szabályzat. Ennek 11. pont­ja szerint „káromkodásért 2 fil­lér büntetést kell fizetnie a Gyár­városi Kölyök játékosainak”. In­kább nyelt egy nagyot, föltápász- kodott és a 'következő percben bődületes kapufát rúgott. No, ez a napló első részébe kerül, a di­cséretek közé — veregette meg gondolatban saját vállát —, nem a fegyelmik krónikájába, mert a komor üzemek, őrökké füstölgő gyánkémények tövében szervezett sport- és társaskör jegyzője min­dent megörökített. „1943. szeptember 25-én, szom­baton szívszorongva álltam nyolc lelkes fiú között. Ez volt a jelszó: „Alakítsunk focicsapatot!” Meg­fogadták a jelszót és másnap már 8 fiú állt közénk.” E sorok írója is tudta, hogy a fő cél nemcsak a labdarúgás, hanem „egy nagy család akarunk lenni”. Nem ment könnyen. Honnan szerzünk pályát, labdát, szere­lést? A közeli vásártér felügyelő­je az első szóra megengedte, hogy a lacikonyhák számára fönn­tartott térségben leássunk két szabályos méretű kaput. A ját­szótér majdnem olyan széles volt mint amilyen hosszú, de kicsire nem néztünk. Egy kiszuperált ga­rázsban rendeztük be klubhelyi­ségünket, könyvtárunkat, szer­kesztőségünket. Tudtuk, valamire­való egyesület nem létezhet saj­tóorgánum nélkül. Legalább százan olvasták a szenzációs hírt a GÓL címolda­lán: a Gyárvárosi Kölyök legyőz­te a városi Levente Kölyök' stop- licipős csapatát. Volt bíró, volt igazi háló, volt belépőjegy, ami­ből egy valódi meccslabdát vá­sárolt a Gy. K. Senki sem kétel­kedett abban, hogy előbb-utóbb az NB I-be is bejutunk. A vészterhes 1944 elején még sikert sikerre halmoztunk. A balszárny ugyan azt tartotta', hogy sokkal többre mennének indián- csapatként a Rába ETO mostani stadionja helyén zöldellő liget­ben. Megnézhették magukat. Ló­gó orral távozták a két helyi nagycsapat vezetői. Megérdemel­ték sorsukat, mert nagyon rossz sportemberek voltak. Ahelyett, hogy üldögéltek volna a hivatal­ban, mindig azt lesték, hogy me­lyik grundon fociznak a gyere­kek. Igazi szerelést ígérve pró­bálták elcsalogatni a legtehetsé­gesebbeket. Nálunk felkopott az álluk. A csapat egységét, fegyel­mét szilárdan őrizte a Szabályzat. A hatodik pont értelmében habo­zás nélkül leguberált ötven fil­lért, aki mérkőzés közben feleselt a játékvezetővel. Ugyanennyi büntetés járt azért, ha valaki „engedély r.élkül másokkal fut­ballozott”. Az opszejd, a taccs, a henc, a komer használatáért két fillér illette a közös kasszát. Ugyanennyit vetettek ki a ká- romkodókra. A dohányzás leg­enyhébb büntetése 20 fillér, a leg­súlyosabb a kizárás volt. A kisfiúk felejthetetlenül szép játékait elrontó ninivei hatal­mak megbüntetéséről még a Gy. K. ötös tanácsa sem intézkedett. Legfeljebb csak azért is befogad­ták maguk közé sárgacsillagos társukat és a légiriadók lefújása után is megtartották az edzése­ket. Egy kéklő tavaszi napim azon­ban kövér bombázógépek elpusz­tították Gyárvárost, a középhát­véd nagyapját, a balhátvéd test­véreit, a tartalékkapus édesany­ját. Hatalmas bombatölosérek éktelenítették a kedves „stadi­ont”. Még a Kungó kapáslövését átvészelő kapufát is cafatokra tép­te egy légiakna. Heltol Nándor AT//»/ Fociőrület Rómában Amikor a helyszínen jártam egyik nyáron, csöndes, nyugalmas, mondhatni kihalt volt a; római Olimpiai Stadion és környéke. Most, december 8-án azonban — mint azt fotóri­porterünk, Straszer András képei is tanúsítják — 90 ezer nekihevült olasz szur­koló várta a Köln vendégjátékát a Róma elleni UEFA.kupa visszavágón. A „ti- fosik" — így hívják a drukkereket — 90 percre elásták a csatabárdot, s Lazio- és Róma-hivek együtt őrjöngtek, hajszolták a kedvenceket győzelemre, a tovább­jutásért. A pályán — amelyet Időnként petárdáktól, égő papírcsíkoktól származó kőd és füst borított — a világbajnokság sztárjai küzdöttek. Próbálta kicsikarni a győ­zelmet — Contl és a brazil Falcao vezérletével a Róma; megőrizni az egygólos előnyt — Schumacher, Fischer és littbarski irányításával a Köln. A mérkőzés előtt csak felvonulást, alatia parádét, utána pedig valóságos kar­nevált rendeztek az örömittas olaszok, hiszen lorlo 55. percben lőtt gólját Falcao a lefújás előtt 60 másodperccel újabbal megtoldotta, s így a Rómaa mindig kétes kimenetelű hosszabbítást elkerülve — 2—0-ás győzelemmel továbbjutott. Ellenfele a legjobb nyolc között, az ugyancsak világhírű portugál Benfica. Ha« sonló összecsapásra van hát kilátás tavasszal is. *~y-:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents