Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. január 5. « PETŐFI NÉPE • 5 HAZAI TÁJAKON A török Királyfürdő Budapest egyik legrégibb, a török hódoltság korából származó műemléke a Királyfürdő, amely a Fő utcában található. Rézveretes, az európai építészeti stílusoktól eltérő kupoláit minden alkalommal megbámuljuk, ha netán elhaladunk mellette. Keletkezésének pontos dátumáról nincs hiteles adatunk. Buda helytartója, Arszlán pasa építette az Alsóváros erődítményeit 1565—66 között, így valószínűleg ő kezdte meg a fürdő építésének munkálatait is, amelyet — és ezt már biztosan tudjuk — Szokolli Musztafa pasa fejezett be. Az épület magját ma is a nyolcszögletű fürdőcsarnok alkotja, és ehhez három kisebb tér csatlakozik, amelyet kupolával fedtek. A déli oldalon további épületek csatlakoztak hozzá. Ezekből már csak néhány falszakasz van meg. A fürdőcsarnok kupoláit ólomlemezekkel fedték, de ezt a XVII. században kúpcserépfedéssel borították. Buda ostromakor> elkerülte a pusztulást, s a nagy fürdőcsarnok a hozzá csatlakozó kisebb telekkel épen maradt, csupán a déli épületszárnyak dőltek ifom- ba. A fürdő a török kiűzése után a császári kamarára szállott, s I. Lipót császár odaajándékozta udvari orvosának, Wartenber IJlmer Frigyes Ferdinándnak, akinek fiától vásárolta meg 1703- ban a budai városparancsnok, Pfeffershoven János Ferdinánd táborszernagy ötezer aranyfo• A Királyfürdő török kupolái. rintért. Az ő özvegye már egy szakembernek adja el; s Aigner Leonhard fürdős és sebészorvos 17il8 után korszerűsíteni kezdi a fürdőt. A török kori épületrészt megtartották az újjáépítés során. Valószínűleg ekkor kapta a sátortetős fedést, amely 1954-ig megvolt. Az orvos örökösei ötven évvel később már 12 ezer aranyforintért adják el a felújított fürdőlházat. Sokféle néven ismerték régen ezt a fürdőt: Balneum Civitatis Inferiors, Das Baad in der Wasserstadt, Spithal-Baad ... A König család birtokába 1796- ban került, s innen származik máig is fennmaradt elnevezése: „'Königs Baad" azaz „Királyfürdő”. .Először König Ferenc birtokolja, majd sorban több Kő- nig-testvér és utód. König Mihály nevéhez fűződik a fürdő klasszicista átépítése 1817-ben. 9 A folyosó boltívei. A XX. században még végeztek rajta némi átalakítást. Jött a második világháború, és a fürdő Ganz utcai oszlopos udvara romba dőlt, a török kupolát is átszakította egy ágyúlövedék, és más kisebb szárnyépületek is megsérültek. A háború után a Királyfürdő újra üzemelni Tcezdett. Ám műszaki berendezése annyira elavult, högy elkerülhetetlenné vált a teljes újjáépítése. Pfannl Egon tervei és irányítása mellett szabaddá teszik a török medencét, az épületet, és lebontják a barokk sátortetőt. A fürdő visz- szanyerí érédeíi tÖrbkos formáját. A kupolákat ezúttal vörösrézzel borítják. A Fő és a Ganz utcai szárnyak homlokzatán megőrződött a klasszicista architektúra. Előkerült a török medence eredeti padlóborítása, kibontották az oldalsó fülkék török falikútjait is. A fürdő újjászületve, megszépülve idézi fel számunkra a múltat. Sz. B. „Hogyan tanul, szomszéd?” — Ne siessem annyira ... várjon, és mondja már meg, hogyan tanul, szomszéd? A lépcsőház alján csíptek nyakon a szavak, és a szomszéd csakugyan arra volt kiváncsi: hogyan tanulok. — Hát... — Na, ki vele, semmi mellébeszélés, vagy a fiától eltűri, hogy mellébeszéljen? Ugye, magának is elsős fia van, és együtt jár a Karcsikámmal? ■— Igen, oda ... együtt... — hebegtem és megfordultam, de a vallató szavak visszafordítottak. Szomszédom nem engedett ki a karmaiból. XJgy faggatott, mint egy ■ gyanúsítottat a 36. betörése után. — Szóval hogy megy a tanulás, apuka? — Megyi megyeget. Már értem a bontások technikáját, már piros pontom is van — próbáltam kedélyesen elütni a dolgot, hátha így hamarabb megszabadulok szorongatott helyzetemből. Bontás, csakugyan, a fiam befejezte tegnap a 10-es bontását. Elfelejtettem megnézni a füzetét. És a ceruzák ... „apuka, a fia ceruzái nem hegyesek!" — kaptam az intelmet tegnapelőtt az „üzenőfüzetben". De már arra is figyelmeztettek, hogy „a fia nem vitt hajtogatáshoz újságpapírt”. Szerencsére más gyerekek kettőt is vittek. Szégyenszemre az én fiam kölcsön újságpapírt hajtogatott. És baj volt már a radírokkal. Egyszerűen ösz- szerágja a gyerek, és isten tudja, mit művel velük, de kétnaponként elfogyaszt egy elefántosat. . Nem elég, hogy a tanító néni intelmei miatt pironkodom naponta, most még a szomszéd sem hagy nyugtomat. — Nem kell szégyenkeznie — vigasztalt a szomszéd, akinek három gyermeke van, három iskolás, általánosba járnak, és a legnagyobb jövőre végez. — Én a fekete pontokat se tagadom, le. A múltkor környezetismeretből kaptam feketét, most meg ragasztásból. — Nekem a feleségem is fekete pontot adott, mert a ragasztóval összekentem az asztalterítőt, az ördög vigye a Technokolt. —1 Maga is ... nahát... én is pontosan úgy. A térítőt le- küldtem a fiammal a kukába, és vettem másikat. Szerencsére ugyanolyat kaptam, mint a régi, így a feleségem ... szóval egy „fekete pontot" megspóroltam 68 forintért.' Tehát maga is ... ki gondolta volna! így beszélgettünk a lépcsőház aljában, először csak ketten, később négyen és végül öten lettünk, édesapák, akiknek a gyermekei felhajtják a munkát, a feladatokat. Hazacipelik az iskolatáskában, és nesze, bedolgozó apuka, oldd meg, végezd el, csináld meg, ha tudod. — Ha hiszi, ha nem, én es- ténként, amikor a gyerek már elaludt, kiveszem a könyveit, és megnézem, hogy mire számíthatok a következő napokban. — Az semmi! — szólt a felső szomszéd, aki szeméttel igyekezett volna a kukához. — A kollégám, a megyeszerte ismert rajzoló, dekoratőr elvállalta a fiától az uttorösá- tor rajzának pontos megszerkesztését. Hármast kapott rá, de csak azért, mert a fiának a rajzai korábban mind ötöst értek. — Kegyelemhármas egy rajzolóművésznek. — Az én feleségem is lebőgött a munkájával — újságolta a nyolcadikról érkező lakótárs, akit az üres üvegekkel távolítottak el otthonról, mert a felesége (amatőr varrónő) ruhát próbál a barátnőjével. — Szóval a gyerek azt a feladatot hozta haza, hogy ejtőernyőt kell varrni, de nem Neumann varrógéppel, hanem tűvel, cérnával, öt ujjal. Na, a feleségem kivonult a konyhába és megvarrta. Este a gyerek nevetve jött haza. „Azt mondta a tanár néni, hogy máskor kérdezzem meg anyukámtól, hogyan kell tűvel, cérnával varrni!" A szemetesvödörrel, az üres vermutos-, sörösüvegekkel elvonultak a levizsgázott apák. Ketten maradtunk a szomszédommal. Már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyivel megúsztam, amikor kaptam az újabb kérdést: — Igazán bevallhatja, menynyi fekete pontot gyűjtött már össze? Eh, szabaduljunk minél előbb: — Ügy nyolcat, vagy többet, nem számoltam pontosan, mert néha a gyerek is hoz egyet-egyet a maga munkája. után. A szomszéd felkacagott. — Nyolcat? Jobban kell tanulnia apuka, mert az év végén osztályismétlésre utasítják a fiát... — és elvoaulában még visszaszólt. — Nekem még csak öt fekete pontom van és egy piros. Lesújtó tekintettel végigmért, mintha csak azt mondaná: Ilyen apának a gyerekétől mit várjon az ember? Mert ugye mégiscsak én vagyok jelenleg a legrosszabbul tanuló apa a lépcsöházunk- bafn... Gáldonyi Béla HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Ki volt valójában...? A kiskunfélegyházi iskolaszék 1925. augusztus 28-án megerősíti azt a döntést, amely szerint Zs. R. félegyházi tanítónő fegyelmi büntetés alapján veszíti el állását. A rövid indoklásban kötelességmulasztással, a proletárdikta- , túra alatt kommunista eszmék hirdetésével, agitálással, kémkedéssel vádolják. Ennek igazát látják abban, hogy a nevezettet 1920-.ban letartóztatták, majd internálták. A fenti végzés is távollétében — internálása alatt történt. A szövegben, erőteljesen kiemelt rész, hogy fellebbezésnek helye nincs. Ki volt valójában ez a félegyházi tanítónő? Hős-e, aki önzetlenül és következetesen szolgálta a Tanácsköztársaságot? Sodródott a társadalmi mozgással, s ennek folyamán kapott lehetőséget a történelemtől, hogy valamit tegyen? Áldozat, aki ebben a sorsfordulóban valahová eljutott? Talán eszköz az elrettentésre, a proletárdiktatúra utáni büntetőéi j árások során ? Ma már elég nehéz nyomon követni a levéltári dokumentumok rengetegében a tanítónő sorsát. Életútjának főbb vonulatai azonban tisztán jelennek meg a jegyzőkönyvekben, jelentésekben. A harmincadik életévét meghaladó tanítónőt az 1910-es évek közepén súlyos veszteség éri. Elveszti férjét és így magára marad. Az állandóan fekete ruhában járó asszony környezetében gyakran volt a „szóbeszéd” tárgya. Sokan sajnálták, mások esztétikai érzéke miatt irigyeltek. Egy kisváros kispolgári hangulatát váltja fel 1918. októbere, majd 1919 márciusa. A Tanácsköztársaság helyi szervei, testületéi keresik a társadalom különböző rétegeivel a kapcsolatot, a szövetséget. A város egyik kommunista vezetője, a postán dolgozó Budai nevű ember. Gyakran találkozVálasz cikkünkre Kirakodóvásár belépődíjjal Az 1982. december 7-én megjelent „Kirakodóvásár” című írásuk rossz fényt vet kezdeményezésünkre és mondanivalójában nem a valódi szándékunk került kiemelésre. Ez a rendezvényünk — és itt a „rendezvényen” van a hangsúly, és nem a „bolton” — csak egyike azon programjainknak, melyeket városunk gyermekeinek és felnőtt lakóinak szervezünk. segítve művelődési, s ez esetben vásárlási lehetőségeit is, és az egyetlen, amelyen belépődíjat szedünk. A vásáron — mint ahogy az újságban megjelentjiké- pek is mutatják — a felnőtteket egész nap a Hegedűs-együttes szórakoztatta, a gyermekeket mese- film-vetítéssel, játékkészítéssel vártuk, az ügyeskezűeknek jutalmul szaloncukrot ajándékoztunk. Ezeknek a költségeknek a fedezésére, úgy gondoltuk, ötforintos belépődíjat kérni nem sok. KISZ-szervezetünk társadalmi munkája tette lehetővé az egésznapos program — véltük sikeres — lebonyolítását. A belépődíjról végezetül annyit, hogy a korábbi években a városközpontban megrendezett hasonló akciók belépti díja nem váltott ki ilyen irányú ellenérzéseket a rendező szervekkel szemben. Méltánytalan egy számítástechnikával foglalkozó és egy kereskedelmi vállalat ilyen irányú rendezvényeit összehasonlítani, hiszen esetünkben szó sem lehet kereskedelmi forgalom növeléséről, mint ahogy profilba vá. gó reklámakcióról sem. Bartal Imre KISZ-titkár, Kovács Imréné KISZ-kultúros „Örömmel üdvözöljük a SZUV fiataljainak rendezvényét” — szögeztük le december 7-i Írásunkban, s ugyanezt tesszük most is. A vállalat KISZ- szervezete olyan cselekedeteket visz véghez, amelyek e célból működő hivatásos művelődési intézmények munkájának hiányát pótolják. Dgy véljük azonban, hogy a dicséret oldalán — ha kell — a bírálatnak is helye van: a kettő együtt az egész. Amikor tehát elismerjük a SZOV-ösők i jószándékát, szóvá kell tennünk a legnagyobb Jóakarat meUett megtörtént hibát. Sok telefonhívás bizonyítja, hogy ilyen hiba volt belépődíjat szedni a kirakodóvásáron. — (A szerk.) nak, s mind emberileg, mind eszmében megértik egymást. Több alkalommal folytatnak megbeszélést Zs. R. lakásán a ikommün helyi vezetői, „Budai elvtárssal több ízben látogatják meg a környéket, így a szomszédos Csany- teleket”. Ezek a látogatások minden bizonnyal több célúak. A tanítónő számára elsősorban a világgal való ismerkedést, az emberekkel való közvetlen kapcsolatot jelentették. Többet, mint az iskolai élet lehetőségei. A százharminchárom nap alatt Zs. R. és lakása egy kicsit a város társadalmának központja lett. Vajon kommunista volt-e Zs. R. tanítónő? Nem. Ezt a dokumentumokból ki lehet következtetni. Az azonban bizonyos, hogy az eszmével, a célkitűzésekkel azonosította magát. Internálása alatt — 1920. szeptember 6-án, távollétében egy fegyelmi bizottság ítéli el. Ennek jegyzőkönyve rögzíti az alábbiakat: „ ... Zs. R. 37 éves rk. val- lású, vagyontalan, fegyelmileg büntetett kiskunfélegyházi lakos, tanítónő, ki azzal, hogy a kom- mün alatt kékpénz elfogadása mellett agitált, s a nála lakó Budai nevű agitátorral Csanytelek- re agitáció céljából kiszállott és ugyanezzel az agitátorral Szegedre kémkedő útra indult a vörösök javára, ki azzal, hogy saját vallomása szerint a kommunizmus egy némely ideális eszméjét osztotta — és nemcsak a felnőttek között hirdette a bolseviki elveket, hanem tanítványai zsenge leikébe is iparkodbtt azokat beplántálni, s így vagyoni előnyök miatt a kommunistáknak iskolai ügyekben segítségére volt — ki azzal, hogy tanítónőhöz nem illő erkölcstelen életet élt, lakását a vörös uralom idején a vörös kémeknek és agitátorok tartózkodó helyévé tette, s lakásán tivornyákat engedett meg —, aki végül azzal, hogy iskoláját minden időben elhanyagolta, sokszor Rajzának egy négyzetcentimé- terérői felismerhető: tisztelői és (ha ugyan vannak) ellenfelei egyként azt mondják, Csáky Lajos a sajátos stilusvilágú grafikusművészek közé tartozik. A ceruza fiatal kecskeméti mestere sikeres évet zárt: önálló kiállításon mutatkozott be a fővárosi Fiatal Művészek Klubjában, s képviselte a magyar színeket a svédországi Södertaljé-ben rendezett tavaly nyári Ungern—82 tárlaton. Ez utóbbi alkalom valószínűleg azért is emlékezetes marad számára, mert értesüléseink szerint a meegész napon át osztályában meg nem jelent, tanítványait templomba nem vezette ... fegyelmi vétséget követett el...” S a fegyelmi testület távollétében megfosztja állásától. Zs. R. az internálótáborban értesül a döntésről, amelyet megfellebbez. A másodfokú bíróság tárgyalását 1920. november 20-án tartja. Tulajdonképpen megismétli a vádiratban az elsőfokú bíróság valamennyi vádpontját. Zs. R. továbbra is — a börtönből, az internáló táborból — kéri ügyének felülbírálatát. Tagadja. hogy a proletárdiktatúra alatt agitált, vagy kémkedett volna. Egyet elismert, vagy ha úgy tetszik beismert. Azt, hogy a kommunizmus eszméje számára vonzó, szimpatikus, követésre méltó. S ez elég volt az induló ellenforradalmi rendszernek, „a szóban forgó tanítónőt letartóztatták s fél évig a félegyházi rendőrségen tartották fogva, két hónapig a járásbíróság börtönében ült, majd két évig a zalaegerszegi internáló táborban tartották”. Hiába volt a fellebbezés, a beadványok sorozata. Zs. R. nem kaphatott felmentést. Szabadlábra helyezése után sem kapott tanítói munkahelyet. A levéltári adatok nyomán még egyszer próbálkozik rehabilitálásának elismertetésével, sikertelenül. Egy mélységesen magára hagyott asz- szony levele jut el az illetékes egyházi hatósághoz. Eredmény nélkül. Valahol KunszentAiikló- son rokonok, ismerősök jóvoltából tengeti életét. Nem volt kommunista. De mert hagyta, hogy a történelem jövőt formáló szele megcsapja, bűnhődnie kellett. Szerény lehetőségei alapján a jövőnek csak egy kis részt próbált nyitni, abba is belebukott. Nem volt hős, olyan volt, mint sok más ezer, tízezer, akik vagy öntudatlanul, vagy megsejtésekkel egy igaz ügy mellé álltak. R. S. gyei Konsthalléban falra került munkái közül vásároltak is. 1983 is szép eredményekkel kecsegtet: épp tegnap nyitották meg a Szak- szervezetek Fővár ősi Művelődési Házában önálló tárlatát. Eddigi mérlege: 1979: megyei művészeti ösztöndíj, 1982: SZMT művészeti díj. Tagja a Művészeti Alapnak, es a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának — titkára a Bács-Kis- kun megyei Fiatal Alkotók Körének. Azt, hogy mi vár rá 1983- ban, item tudjuk• Mindenesetre reméljük, egyre többször találkozhatunk rajzóival... 9 Egy kép korábbi kecskeméti kiállításáról. Finom tónusok, fantasztikusan kimunkált részletek jellemzik rajzait. Csáky Lajos rajzai