Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

1983. január 5. « PETŐFI NÉPE • 5 HAZAI TÁJAKON A török Királyfürdő Budapest egyik legrégibb, a tö­rök hódoltság korából származó műemléke a Királyfürdő, amely a Fő utcában található. Rézve­retes, az európai építészeti stí­lusoktól eltérő kupoláit minden alkalommal megbámuljuk, ha netán elhaladunk mellette. Keletkezésének pontos dátu­máról nincs hiteles adatunk. Buda helytartója, Arszlán pasa építette az Alsóváros erődítmé­nyeit 1565—66 között, így való­színűleg ő kezdte meg a fürdő építésének munkálatait is, ame­lyet — és ezt már biztosan tud­juk — Szokolli Musztafa pasa fejezett be. Az épület magját ma is a nyolcszögletű fürdőcsarnok al­kotja, és ehhez három kisebb tér csatlakozik, amelyet kupolával fedtek. A déli oldalon további épületek csatlakoztak hozzá. Ezekből már csak néhány falsza­kasz van meg. A fürdőcsarnok kupoláit ólomlemezekkel fedték, de ezt a XVII. században kúpcse­répfedéssel borították. Buda ostromakor> elkerülte a pusztulást, s a nagy fürdőcsar­nok a hozzá csatlakozó kisebb telekkel épen maradt, csupán a déli épületszárnyak dőltek ifom- ba. A fürdő a török kiűzése után a császári kamarára szállott, s I. Lipót császár odaajándékozta udvari orvosának, Wartenber IJlmer Frigyes Ferdinándnak, akinek fiától vásárolta meg 1703- ban a budai városparancsnok, Pfeffershoven János Ferdinánd táborszernagy ötezer aranyfo­• A Királyfürdő török kupolái. rintért. Az ő özvegye már egy szakembernek adja el; s Aigner Leonhard fürdős és sebészorvos 17il8 után korszerűsíteni kezdi a fürdőt. A török kori épületrészt meg­tartották az újjáépítés során. Valószínűleg ekkor kapta a sá­tortetős fedést, amely 1954-ig megvolt. Az orvos örökösei öt­ven évvel később már 12 ezer aranyforintért adják el a fel­újított fürdőlházat. Sokféle néven ismerték régen ezt a fürdőt: Balneum Civitatis Inferiors, Das Baad in der Was­serstadt, Spithal-Baad ... A König család birtokába 1796- ban került, s innen származik máig is fennmaradt elnevezése: „'Königs Baad" azaz „Királyfür­dő”. .Először König Ferenc bir­tokolja, majd sorban több Kő- nig-testvér és utód. König Mi­hály nevéhez fűződik a fürdő klasszicista átépítése 1817-ben. 9 A folyosó boltívei. A XX. században még végez­tek rajta némi átalakítást. Jött a második világháború, és a für­dő Ganz utcai oszlopos udvara romba dőlt, a török kupolát is átszakította egy ágyúlövedék, és más kisebb szárnyépületek is megsérültek. A háború után a Királyfürdő újra üzemelni Tcezdett. Ám mű­szaki berendezése annyira el­avult, högy elkerülhetetlenné vált a teljes újjáépítése. Pfannl Egon tervei és irányítása mellett szabaddá teszik a török meden­cét, az épületet, és lebontják a barokk sátortetőt. A fürdő visz- szanyerí érédeíi tÖrbkos formá­ját. A kupolákat ezúttal vörös­rézzel borítják. A Fő és a Ganz utcai szárnyak homlokzatán megőrződött a klasszicista ar­chitektúra. Előkerült a török medence eredeti padlóborítása, kibontották az oldalsó fülkék török falikútjait is. A fürdő újjászületve, megszé­pülve idézi fel számunkra a múltat. Sz. B. „Hogyan tanul, szomszéd?” — Ne siessem annyira ... várjon, és mondja már meg, hogyan tanul, szomszéd? A lépcsőház alján csíptek nyakon a szavak, és a szom­széd csakugyan arra volt ki­váncsi: hogyan tanulok. — Hát... — Na, ki vele, semmi mel­lébeszélés, vagy a fiától eltű­ri, hogy mellébeszéljen? Ugye, magának is elsős fia van, és együtt jár a Karcsikámmal? ■— Igen, oda ... együtt... — hebegtem és megfordultam, de a vallató szavak visszafordí­tottak. Szomszédom nem en­gedett ki a karmaiból. XJgy faggatott, mint egy ■ gyanúsí­tottat a 36. betörése után. — Szóval hogy megy a ta­nulás, apuka? — Megyi megyeget. Már értem a bontások technikáját, már piros pontom is van — próbáltam kedélyesen elütni a dolgot, hátha így hamarabb megszabadulok szorongatott helyzetemből. Bontás, csak­ugyan, a fiam befejezte teg­nap a 10-es bontását. Elfelej­tettem megnézni a füzetét. És a ceruzák ... „apuka, a fia ceruzái nem hegyesek!" — kaptam az intelmet tegnap­előtt az „üzenőfüzetben". De már arra is figyelmeztettek, hogy „a fia nem vitt hajto­gatáshoz újságpapírt”. Sze­rencsére más gyerekek kettőt is vittek. Szégyenszemre az én fiam kölcsön újságpapírt hajtogatott. És baj volt már a radírokkal. Egyszerűen ösz- szerágja a gyerek, és isten tudja, mit művel velük, de kétnaponként elfogyaszt egy elefántosat. . Nem elég, hogy a tanító né­ni intelmei miatt pironkodom naponta, most még a szom­széd sem hagy nyugtomat. — Nem kell szégyenkeznie — vigasztalt a szomszéd, aki­nek három gyermeke van, három iskolás, általánosba járnak, és a legnagyobb jövő­re végez. — Én a fekete pon­tokat se tagadom, le. A múlt­kor környezetismeretből kap­tam feketét, most meg ra­gasztásból. — Nekem a feleségem is fekete pontot adott, mert a ragasztóval összekentem az asztalterítőt, az ördög vigye a Technokolt. —1 Maga is ... nahát... én is pontosan úgy. A térítőt le- küldtem a fiammal a kukába, és vettem másikat. Szerencsé­re ugyanolyat kaptam, mint a régi, így a feleségem ... szó­val egy „fekete pontot" meg­spóroltam 68 forintért.' Tehát maga is ... ki gondolta volna! így beszélgettünk a lépcső­ház aljában, először csak ket­ten, később négyen és végül öten lettünk, édesapák, akik­nek a gyermekei felhajtják a munkát, a feladatokat. Haza­cipelik az iskolatáskában, és nesze, bedolgozó apuka, oldd meg, végezd el, csináld meg, ha tudod. — Ha hiszi, ha nem, én es- ténként, amikor a gyerek már elaludt, kiveszem a könyveit, és megnézem, hogy mire szá­míthatok a következő napok­ban. — Az semmi! — szólt a fel­ső szomszéd, aki szeméttel igyekezett volna a kukához. — A kollégám, a megyeszerte ismert rajzoló, dekoratőr el­vállalta a fiától az uttorösá- tor rajzának pontos megszer­kesztését. Hármast kapott rá, de csak azért, mert a fiának a rajzai korábban mind ötöst értek. — Kegyelemhármas egy raj­zolóművésznek. — Az én feleségem is le­bőgött a munkájával — újsá­golta a nyolcadikról érkező lakótárs, akit az üres üvegek­kel távolítottak el otthonról, mert a felesége (amatőr var­rónő) ruhát próbál a barátnő­jével. — Szóval a gyerek azt a feladatot hozta haza, hogy ej­tőernyőt kell varrni, de nem Neumann varrógéppel, hanem tűvel, cérnával, öt ujjal. Na, a feleségem kivonult a kony­hába és megvarrta. Este a gyerek nevetve jött haza. „Azt mondta a tanár néni, hogy máskor kérdezzem meg anyu­kámtól, hogyan kell tűvel, cérnával varrni!" A szemetesvödörrel, az üres vermutos-, sörösüvegek­kel elvonultak a levizsgázott apák. Ketten maradtunk a szomszédommal. Már-már szerencsésnek éreztem ma­gam, hogy ennyivel megúsz­tam, amikor kaptam az újabb kérdést: — Igazán bevallhatja, meny­nyi fekete pontot gyűjtött már össze? Eh, szabaduljunk minél előbb: — Ügy nyolcat, vagy töb­bet, nem számoltam pontosan, mert néha a gyerek is hoz egyet-egyet a maga munká­ja. után. A szomszéd felkacagott. — Nyolcat? Jobban kell ta­nulnia apuka, mert az év vé­gén osztályismétlésre utasít­ják a fiát... — és elvoaulá­ban még visszaszólt. — Ne­kem még csak öt fekete pon­tom van és egy piros. Lesújtó tekintettel végig­mért, mintha csak azt mon­daná: Ilyen apának a gyere­kétől mit várjon az ember? Mert ugye mégiscsak én va­gyok jelenleg a legrosszabbul tanuló apa a lépcsöházunk- bafn... Gáldonyi Béla HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Ki volt valójában...? A kiskunfélegyházi iskolaszék 1925. augusztus 28-án megerősíti azt a döntést, amely szerint Zs. R. félegyházi tanítónő fegyelmi büntetés alapján veszíti el állá­sát. A rövid indoklásban köteles­ségmulasztással, a proletárdikta- , túra alatt kommunista eszmék hirdetésével, agitálással, kémke­déssel vádolják. Ennek igazát lát­ják abban, hogy a nevezettet 1920-.ban letartóztatták, majd in­ternálták. A fenti végzés is tá­vollétében — internálása alatt történt. A szövegben, erőteljesen kiemelt rész, hogy fellebbezésnek helye nincs. Ki volt valójában ez a félegy­házi tanítónő? Hős-e, aki önzet­lenül és következetesen szolgál­ta a Tanácsköztársaságot? Sod­ródott a társadalmi mozgással, s ennek folyamán kapott lehetősé­get a történelemtől, hogy vala­mit tegyen? Áldozat, aki ebben a sorsfordulóban valahová elju­tott? Talán eszköz az elrettentés­re, a proletárdiktatúra utáni bün­tetőéi j árások során ? Ma már elég nehéz nyomon követni a levéltári dokumentu­mok rengetegében a tanítónő sor­sát. Életútjának főbb vonulatai azonban tisztán jelennek meg a jegyzőkönyvekben, jelentések­ben. A harmincadik életévét meg­haladó tanítónőt az 1910-es évek közepén súlyos veszteség éri. El­veszti férjét és így magára ma­rad. Az állandóan fekete ruhá­ban járó asszony környezetében gyakran volt a „szóbeszéd” tár­gya. Sokan sajnálták, mások esz­tétikai érzéke miatt irigyeltek. Egy kisváros kispolgári hangula­tát váltja fel 1918. októbere, majd 1919 márciusa. A Tanácsköztársa­ság helyi szervei, testületéi ke­resik a társadalom különböző ré­tegeivel a kapcsolatot, a szövetsé­get. A város egyik kommunista ve­zetője, a postán dolgozó Budai nevű ember. Gyakran találkoz­Válasz cikkünkre Kirakodóvásár belépődíjjal Az 1982. december 7-én megje­lent „Kirakodóvásár” című írá­suk rossz fényt vet kezdeménye­zésünkre és mondanivalójában nem a valódi szándékunk került kiemelésre. Ez a rendezvényünk — és itt a „rendezvényen” van a hangsúly, és nem a „bolton” — csak egyike azon programjaink­nak, melyeket városunk gyerme­keinek és felnőtt lakóinak szer­vezünk. segítve művelődési, s ez esetben vásárlási lehetőségeit is, és az egyetlen, amelyen belépődí­jat szedünk. A vásáron — mint ahogy az újságban megjelentjiké- pek is mutatják — a felnőtteket egész nap a Hegedűs-együttes szó­rakoztatta, a gyermekeket mese- film-vetítéssel, játékkészítéssel vártuk, az ügyeskezűeknek jutal­mul szaloncukrot ajándékoztunk. Ezeknek a költségeknek a fedezé­sére, úgy gondoltuk, ötforintos be­lépődíjat kérni nem sok. KISZ-szervezetünk társadalmi munkája tette lehetővé az egész­napos program — véltük sikeres — lebonyolítását. A belépődíjról végezetül annyit, hogy a korábbi években a városközpontban meg­rendezett hasonló akciók belépti díja nem váltott ki ilyen irányú ellenérzéseket a rendező szervek­kel szemben. Méltánytalan egy számítástechnikával foglalkozó és egy kereskedelmi vállalat ilyen irányú rendezvényeit összehason­lítani, hiszen esetünkben szó sem lehet kereskedelmi forgalom nö­veléséről, mint ahogy profilba vá. gó reklámakcióról sem. Bartal Imre KISZ-titkár, Kovács Imréné KISZ-kultúros „Örömmel üdvözöljük a SZUV fia­taljainak rendezvényét” — szögeztük le december 7-i Írásunkban, s ugyan­ezt tesszük most is. A vállalat KISZ- szervezete olyan cselekedeteket visz véghez, amelyek e célból működő hi­vatásos művelődési intézmények mun­kájának hiányát pótolják. Dgy vél­jük azonban, hogy a dicséret oldalán — ha kell — a bírálatnak is helye van: a kettő együtt az egész. Amikor tehát elismerjük a SZOV-ösők i jó­szándékát, szóvá kell tennünk a leg­nagyobb Jóakarat meUett megtörtént hibát. Sok telefonhívás bizonyítja, hogy ilyen hiba volt belépődíjat szed­ni a kirakodóvásáron. — (A szerk.) nak, s mind emberileg, mind esz­mében megértik egymást. Több alkalommal folytatnak megbe­szélést Zs. R. lakásán a ikommün helyi vezetői, „Budai elvtárssal több ízben látogatják meg a kör­nyéket, így a szomszédos Csany- teleket”. Ezek a látogatások min­den bizonnyal több célúak. A ta­nítónő számára elsősorban a vi­lággal való ismerkedést, az embe­rekkel való közvetlen kapcsolatot jelentették. Többet, mint az iskolai élet lehetőségei. A százharminchárom nap alatt Zs. R. és lakása egy kicsit a város társadalmának köz­pontja lett. Vajon kommunista volt-e Zs. R. tanítónő? Nem. Ezt a dokumentumokból ki lehet következtetni. Az azon­ban bizonyos, hogy az eszmével, a célkitűzésekkel azonosította ma­gát. Internálása alatt — 1920. szeptember 6-án, távollétében egy fegyelmi bizottság ítéli el. Ennek jegyzőkönyve rögzíti az alábbia­kat: „ ... Zs. R. 37 éves rk. val- lású, vagyontalan, fegyelmileg büntetett kiskunfélegyházi lakos, tanítónő, ki azzal, hogy a kom- mün alatt kékpénz elfogadása mellett agitált, s a nála lakó Bu­dai nevű agitátorral Csanytelek- re agitáció céljából kiszállott és ugyanezzel az agitátorral Szeged­re kémkedő útra indult a vörösök javára, ki azzal, hogy saját val­lomása szerint a kommunizmus egy némely ideális eszméjét osz­totta — és nemcsak a felnőttek között hirdette a bolseviki elve­ket, hanem tanítványai zsenge leikébe is iparkodbtt azokat be­plántálni, s így vagyoni előnyök miatt a kommunistáknak iskolai ügyekben segítségére volt — ki azzal, hogy tanítónőhöz nem illő erkölcstelen életet élt, lakását a vörös uralom idején a vörös ké­meknek és agitátorok tartózkodó helyévé tette, s lakásán tivor­nyákat engedett meg —, aki vé­gül azzal, hogy iskoláját minden időben elhanyagolta, sokszor Rajzának egy négyzetcentimé- terérői felismerhető: tisztelői és (ha ugyan vannak) ellenfelei egy­ként azt mondják, Csáky Lajos a sajátos stilusvilágú grafikusművé­szek közé tartozik. A ceruza fia­tal kecskeméti mestere sikeres évet zárt: önálló kiállításon mu­tatkozott be a fővárosi Fiatal Mű­vészek Klubjában, s képviselte a magyar színeket a svédországi Södertaljé-ben rendezett tavaly nyári Ungern—82 tárlaton. Ez utóbbi alkalom valószínűleg azért is emlékezetes marad számára, mert értesüléseink szerint a me­egész napon át osztályában meg nem jelent, tanítványait temp­lomba nem vezette ... fegyelmi vétséget követett el...” S a fegyelmi testület távollé­tében megfosztja állásától. Zs. R. az internálótáborban ér­tesül a döntésről, amelyet meg­fellebbez. A másodfokú bíróság tárgyalását 1920. november 20-án tartja. Tulajdonképpen megis­métli a vádiratban az elsőfokú bíróság valamennyi vádpontját. Zs. R. továbbra is — a börtön­ből, az internáló táborból — ké­ri ügyének felülbírálatát. Ta­gadja. hogy a proletárdiktatúra alatt agitált, vagy kémkedett volna. Egyet elismert, vagy ha úgy tetszik beismert. Azt, hogy a kommunizmus eszméje számá­ra vonzó, szimpatikus, követésre méltó. S ez elég volt az induló ellenforradalmi rendszernek, „a szóban forgó tanítónőt letartóz­tatták s fél évig a félegyházi rendőrségen tartották fogva, két hónapig a járásbíróság börtöné­ben ült, majd két évig a zala­egerszegi internáló táborban tar­tották”. Hiába volt a fellebbezés, a beadványok sorozata. Zs. R. nem kaphatott felmentést. Sza­badlábra helyezése után sem ka­pott tanítói munkahelyet. A levél­tári adatok nyomán még egyszer próbálkozik rehabilitálásának el­ismertetésével, sikertelenül. Egy mélységesen magára hagyott asz- szony levele jut el az illetékes egyházi hatósághoz. Eredmény nélkül. Valahol KunszentAiikló- son rokonok, ismerősök jóvoltá­ból tengeti életét. Nem volt kom­munista. De mert hagyta, hogy a történelem jövőt formáló szele megcsapja, bűnhődnie kellett. Szerény lehetőségei alapján a jö­vőnek csak egy kis részt próbált nyitni, abba is belebukott. Nem volt hős, olyan volt, mint sok más ezer, tízezer, akik vagy öntudat­lanul, vagy megsejtésekkel egy igaz ügy mellé álltak. R. S. gyei Konsthalléban falra került munkái közül vásároltak is. 1983 is szép eredményekkel kecsegtet: épp tegnap nyitották meg a Szak- szervezetek Fővár ősi Művelődési Házában önálló tárlatát. Eddigi mérlege: 1979: megyei művészeti ösztöndíj, 1982: SZMT művészeti díj. Tagja a Művészeti Alapnak, es a Fiatal Képzőművészek Stú­diójának — titkára a Bács-Kis- kun megyei Fiatal Alkotók Köré­nek. Azt, hogy mi vár rá 1983- ban, item tudjuk• Mindenesetre reméljük, egyre többször talál­kozhatunk rajzóival... 9 Egy kép korábbi kecskeméti kiállításáról. Finom tónusok, fantasz­tikusan kimunkált részletek jellemzik rajzait. Csáky Lajos rajzai

Next

/
Thumbnails
Contents