Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-26 / 21. szám
« 1983. január 88. • PETŐFI NÉPE • 3 KIT JAVASOL UTÓDJÁNAK? Akik megtervezik a jövőt A Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatnál az elmúlt négy esztendőben több mint félszáz különböző szintű vezetői poszt üresedett meg. A zömmel nyugdíjba ment elődök helyére elenyésző kivétellel korábbi helyettest, illetve vállalati dolgozót neveztek ki. Önmagában ez a tény még nem minősíti az itteni káder- és személyzeti munkát, hiszen éppúgy lehet a tudatos utánpótlás-nevelés, mint a kényszer következménye. Kételyeimet a vállalat igazgatója, Kalmár Pál előtt sem rejtem véka alá. — Végső soron valóban kényszerhelyzetben voltunk, vagyunk — mondja —, de nem abban az összefüggésben, ahogy a kérdést feltette. Hosszú évek óta tudjuk, hogy egy főiskolát, egyetemet végzett fiatal nem szívesen jön vidékre. 'Különösen akkor, ha „csak” osztály-, csoportvezetői vagy netán helyettesi beosztást ajánlunk fel neki. Azt pedig ugye nem kell magyaráznom, hogy a magasabb végzettségű középvezetői gárdára mindenütt parancsoló szükség van. Ez vezetett tehát arra bennünket, hogy a tudatos utánpótlás-nevelést nagyon komolyan vegyük.^ — Jelenleg tizenhárom felsőfokú végzettségű dolgozója van a vállalatnak. öten ösztöndíjasként most szereznek hasonló képesítést — közülük négy levelező tagozaton —, középszintű, illetve politikai oktatásban vagy különböző tanfolyamokon pedig évente átlagosan a dolgozók tíz százaléka vesz részt. S jóllehet a BIK-nél a fiatalok aránya igen magas — a mintegy 940 alkalmazott közül 620 a harmincöt éven aluli —, mégis megkérdezzük, mi indokolja a nagy tanulási kedvet? — Mindenkit ösztönzünk a magasabb képesítés megszerzésére — válaszolja Kalmár Pál. — Természetesen a tanulási költségek átvállalásával is. Ez utóbbit nyilvánvalóan lehetőségeinkhez képest és terveinkkel összhangban, hiszen az anyagi eszközök nálunk is végesek. De azt hiszem, a tanulni vágyók többsége nem is azt igényli, hogy például a tankönyvet megvásárolja helyette a munkahely, hanem azt: mondjuk meg, milyen perspektívára számíthat. — De belenyugszik-e például egy kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolát végzett fiatal abba, hogy egy áruház helyettes vezetője legyen? Különösen akkor, ha főnökének alacsonyabb a képesítése? — Két dolgot szeretnék leszögezni. Az egyik: semmiképpen sem küldünk el egy húsz-harminc éve becsületesen helytálló áruházvezetőt csak azért, mert hiányzik a felsőfokú végzettsége. Óriási tapasztalatára, gyakorlatára legalább akkora szükség van, mint a magas képesítésre. Másrészt, önmagában az iskola nem elegendő egy poszt betöltéséhez. Néhány esztendő alatt viszont a helyettes nemcsak rutint szerez, hanem az is elválik, emberi tulajdonságai alapján alkalmas-e a vezetésre. Képes-e egy adott feladat elvégzésére összefogni az embereket, meg tudja-e nyerni egy ügynek a beosztottait. — A statisztika alapján egyértelműen kitűnik, hogy ez a módszer eddig bevált. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy megfelelő jelöltre esett a választás. Sokfelé azonban azt tapasztaljuk, hogy a leendő utódra az előd féltékeny. Ilyesmitől itt nem tartanak? — Jó néhányszor elhangzott már, hogy a káder- és személyzeti munka nem azonos az emberek cseréjével, hanem sokkal összetettebb feladat ennél. Éppen azért, mert egyénekről — esetleg érzékeny szubjektumokról van szó — humánum nélkül semmit nem oldunk meg, legfeljebb konfliktushelyzeteket teremtünk. Valamennyi idősebb, nyugdíjazás előtt álló vezetőtől időben megkérdezzük, hogy meddig számíthatunk a munkájára. Ha maradni akar, örülünk neki. Ha nem, megkérdezzük, kit javasol utódjának, ki az, akinek szívesen átadná a stafétabotot. A következmény kézenfekvő. Senki nem akar a maga jelöltjével felsülni, tehát fokozottan segíti tapasztalatai, tudása átadásával. — Hagy tegyem még ehhez hozzá — folytatja a BIK igazgatója —, hogy négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment elődöm, Gergely Miklós engem is segített, támogatott. Tőle tanultam-örököltem azt a szemléletet, hogy a dolgozókkal való törődésre, utánpótlás-nevelésre fordított idő, energia a vezető számára mindig kamatostól megtérül. Kovács Klára A rikácsoló sirálysereg hozzátartozik ritkán befagyó folyóink és nagyobb tavaink téli hangulatához. Ezek a madarak — többségükben — vendégként érkeznek hozzánk télire. Egyesek a Baltitenger partjairól, sőt néhányan a Jeges-tengerről húzódnak délre, mások táplálékkereső kalandozásaik közben a Fekete, és a Földközi-tengerről jutnak el hazánk területére. Északról elsősorban a táplálékhiány kényszeríti őket délre, de ebben az évszakban a tőlünk délebbre élők is könnyebben jutnak élelemhez, ha minél nagyobb területen szóródnak szét. A leggyakoribb téli sirály vendégünk a dankasirály, amely tőlünk a Földközi-tenger vidékére vonulók helyébe érkezik a Balti-tenger menti országokból. A téli vendégsereg többségét ezek teszik ki. A dankasirálynál valamivel ismeretlenebb az ugyancsak északról érkező vihársirály, amely november közepétől márciusig tartózkodik nálunk. Minél szigorúbb a tél Észak-Európában, annál több viharsirály vendégeskedik nálunk. Legnagyobb — rendszeresen érkező — sirályvendégünk, az ezüstsirály a legkülönbözőbb tájakról jön, s tulajdonképpen az év minden szakában megfordul itt táplálékért. Képünkön a Balaton parti vizei fölött röpködő sirályokat láthatunk. Az élelemért cserébe bemutatják repülőművészetüket: ügyesen keringve, s forogva rendszerint még a levegőben elkapják a feléjük dobott falatot. De ha az a vízre pottyan, onnan is gyorsan fölszedik. A hullámzással szemközt repülve, lábbal érkeznek a víz felszínére, energikusan taposni kezdenek, fölcsípik az élelmet, majd lendületet véve a levegőbe emelkednek. Nem kis fáradsággal szerzik élelmüket, hiszen a nap jó részét a levegőben töltik. PETŐFI, KOSSUTH, URH, TV 1., 2. Javuló vételi lehetőségek Az elmúlt évben tovább javult a tévé- és rádióműsorok vételi lehetősége., A posta a közönség fokozódó Igényeinek kielégítésére színvonalasabbá tette szolgáltatásait. Jelenleg az ország területének 97 százalékán lehet fogni a Kossuth, nyolcvan százalékán pedig a Petöfi-rádió műsorát, 94 százalékán pedig a harmadik műsort. A tv 1. műsorát; szintén majdnem mindenhol, a 2. műsort viszont csak az ország 76 százalékán lehet kifogástalanul venni. A rádióműsor-szórás javítására 1982-ben a megbízhatóságot növelő, illetve későbbi beruházásokat előlkészítő munkálatokat végeztek. Folytatták a Petőfi-rádió műsorát sugárzó középhullámú adóhálózat rekonstrukcióját. Űj antennatorony építését kezdték meg Lakihegyen, amely háromszáz kilowatt-tál sugározza majd a műsort. Áttelepítették a lakihegyi öt kilowattos, középhullámú adóberendezést Mosonmagyaróvárra, ahol tartalékadó szerepet tölt be. Győrött új középhullámú telephely kialakítását kezdték meg, Dióidon pedig a külföldre szóLó műsorok sugárzására szolgáló 100 kilowattos, rövidhullámú adókat korszerűre cserélik ki. Az URH-adóhálózat gerincének építése már 1981-ben befejeződött — jelenleg 31 adóberendezés sugározza a három rádióműsort. Az elmúlt évben — a terveknek és á hallgatók igényeinek megfelelően — megteremtették az urh Pető- fi-műsor sztereó sugárzásának feltételeit, beszerezték a szükséges berendezéseket. A televízió gerinc-adóhálózata tovább bővült 1982-ben: üzembe helyezték a csávolyi adót és anteh- narendszert, s megkezdték Győrben az 1-es műsort sugárzó adó telepítésének előkészítését. Budapesten a meglevő adóval egyenértékű tartalékadót építettek a műsorszórás nagyobb biztonsága, zavartalansága érdekében. Az előző, kisebb teljesítményű tartalékadó — felújítás után — a nagykanizsai tv-áLiomásra kerül, szintén tartalékként. Az idén változatlan anyagi feltételekkel — a tavalyihoz hasonlóan mintegy félmilliárdos ösz- szeggel fejleszti a posta a vezeték nélküli távközlőhálózatot. Látványos eredmények nem várhatók, ám néhány régebben^ elkezdődött munka folytatásával tovább fokozódik a műsorsugárzás üzembiztonsága. Az ellátott terület sem nő számottevően, de javul á vétel minősége az ország számos vidékén. Két új rövidhullámú adó fog sugározni Diósdon, ,s a második félévtől sztereó műsort ad a Petőfi-rádió az urh-sávban. A tv- adóhálózatban új adó kezdi továbbítani az 1. programot Győrben — jelentősen javítva e körzetben a vételi lehetőségeket. Az átjátszóadó-hálózat 12 új adóval bővül az elkövetkező hónapokban. A NÉPI ELLENŐR Tanítóként az iparban Megyék a számok tükrében A népesség számának alakulásáról, a megyék, városok és községek népsűrűségéről, a lakóhelyváltoztatásokról, az egészségügyi ellátásról ad egyebek közt részletes áttekintést a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában most megjelent 1981. évi Területi Statisztikai Évkönyv. A statisztika szerint 1981. december 31-én 2 063 745-en laktak Budapesten, az ország legnépesebb megyéje Borsod-Abaúj- Zemplén 80S 924-es lélekszámmal, s a legkevesebben — 239 236-an — Nógrád megyében éltek. A népsűrűség ugyancsak a fővárosban a legnagyobb, egy négyzet- kilométerre 3931 lakos jut, a legsűrűbben lakott megye Fest 154 lakossal négyzetkilométerenként, s a legritkább a népsűrűség — négyzetkilométerenként mindössze 59 — Somogybán. Az egész ország városiasodását mutatja azonban, hogy a korábbi év végéhez képest, valamennyi megyében 1—2 százalékkal emelkedett a városlakók, s ugyanany- nyival csökkent a községben lakók száma. A statisztika szerint az elmúlt tíz évben az ország megyéinek lélekszáma nem változott jelentősen. Az ország „legfiatalabb” megyéje Fejér, ahol a lakosságnak csak 144 százaléka 60 évesnél idősebb, a legöregebb megye pedig Békés, ahol ez a korosztály a népesség (19,8 százaléka. A kiadvány az egészségügyi ellátásra vonatkozóan is számos adatot tartalmaz. Az ország körzeti orvosainak száma 1981 végén 1970 volt. Közülük a legtöbben — 838-an — a fővárosban dolgoztak. A második legtöbb — 69 — körzeti orvosa Debrecen városának volt, a megyeszékhelyeken kívüli városok közül pedig Nagyatádnak és Hódmezővásárhelynek, több mint a megyeszékhelyek közül Szekszárd- nak, illetve Veszprémnek. A kórházi helykihasználás országosan a legalacsonyabb Százhalombattán volt, 70,7 százalékkal. (MTI) Tizenöt éve vesz részt a népi ellenőrzés felelősségteljes munkájában Szarvas László, a Kalocsai Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat 43 éves üzemgazdasági osztályvezetője. — Hogyan lett népi ellenőr? — kezdem a beszélgetést. — A vállalat igazgatójának javaslatára, két évvel azután, hogy ide kerültem. Munkaügyi témájú vizsgálaton vettem részt legelőször. A teljesítménybérezés rendszerének kérdésével, az anyagi érdekeltséggel foglalkoztunk Kalocsa üzemeiben. A későbbiekben is a munkakörömhöz közel álló ellenőrzésekben működtem közre legtöbbször. Természetesen más feladatokból is részt vállaltam. Ilyen volt a lakásépítés hátteréről: az OTP által nyújtott hitelekről, a munkáslakás-építés vállalati támogatásáról áttekintést adó felmérés. Néhány megyei — úgynevezett — célvizsgálatba is bevontak, például, amely öt évvel ezelőtt a munkaerő-gazdálkodással, a munkaerő-ellátottság helyzetével foglalkozott, és előremutató javaslatokat tett a megyei vezetésnek. — Közbevetőleg megkérdezhetem; mi az iskolai végzettsége? — Eredeti foglalkozásom tanító. Elcsábított az ipar. Elvégeztem a közgazdasági technikumot, s különböző szintű szakmai tanfolyamokon képeztem magam tovább. — Népi ellenőrként voltak-e emlékezetes, tanulságos esetei? — Több is. Sose felejtem el azt az utóvizsgálatot, mely azért indult, mert az egyik termelőszövetkezet anyagi visszaélést elkövetett elnöke nem volt hajlandó eleget tenni visszafizetési kötelezettségének, holott arra már a Legfelsőbb Bíróság is kötelezte. Az időközben leváltott elnök váltig arra hivatkozott, hogy még nincs lezárva az ügy A helyszínen megkezdtük az újbóli kivizsgálást, s az exel- nök hamarosan meggondolta magát: arra kért, hogy elmehessen rövid időre pénzt kérni kölcsön. Ezután törlesztette a közösséggel szembeni adósságát. Szívesen emlékszem vissza a már említett megyei munkaerőgazdálkodási célvizsgálatra is. Ugyanis olyan átfogó anyagot tettünk le a megyei pártbizottság elé, amelyet — úgy érzem — kitűnően hasznosíthattak az intenzív , ipar- fejlesztéssel összefüggő munkaerő-gazdálkodás tervezése során. — Veszített-e jelentőségéből a népi ellenőrzés a negyedszázad alatt? — Nem. Legfeljebb módosult a feladata. Ezt az intézményt a társadalmi szükséglet hozta létrg, hogy közreműködjék a maga sajátos eszközeivel a társadalmat!, a népgazdaságot károsító cselekedetek feltárásában, segítse azoknak a leleplezését, akik dézsmálják a közös tulajdont. Hadd tegyem ehhez hozzá: a népi ellenőr nemcsak a rosszat veszi észre, hanem a jót, a mások által követendőt is. És e tapasztalatokat ki-ki hasznosíthatja a maga munkaterületén. Én is kamatoztattam a megyei munkaerőgazdálkodási vizsgálat során szerzett ismereteket, szervezési módszereket, amikor a vállalat komoly létszámhiánnyal küzdött, vi_ szonylag rövid idő alatt százötvennel csökkent a vállalat dolgozóinak száma, s rendezni kellett a sorokat. Rapi Miklós Népművelők tervei 1983-ban ÚJ JOGSZABÁLYOK Kevesebb pénz reprezentációra A vállalatoknak, intézményeknek és szövetkezeteknek ebben az évben a tavalyihoz képest 10 százalékkal csökkenteniök kell reprezentációs költségeiket a pénzügyminiszter rendelete alapján. A jogszabály előírja azt is, hogy a reprezentációra fordítható összeg mire használható fel. Az előírások szigorúbbak a korábbinál: belföldiek részére szervezett hivatalos tárgyalásokon például ezentúl csak üdítő ital szolgálható fel. A belföldi vendégeknek nem szabad ajándékot adni. A gazdálkodó szervek saját dolgozóiknak a részesedési alap vagy a jutalomkeret terhére vásárolhatnak ajándékot, például törzsgárdatagság elnyerésekor, nyugdíjazás alkalmából, társasutazásokra azonban nem fizethetik be őket. Nem vonatkozik a tilalom azokra a reklámcélú szóróajándékokra, szakmai vetélkedők, versenyek díjazására, amelyeket a kiskereskedelmi, illetve a szolgáltató vállalatok a lakosságnak reklámcélokra adnak. Ezek a szóróajándékok sem használhatók fel azonban reprezentációs célokra. A rendelet előírásai megszüntetik a korábbi átfedéseket a propaganda- és reprezentációs költségek meghatározásában, elszámolásában. A jövőben kiállítások alkalmával nem adható fogadás, s a tárgyalásokhoz kísérőprogramok •nem szervezhetők, nem számolhatók el sem reprezentációs, sem egyéb költségként. A rendelet előírja, hogy a vállalati, intézményi ünnepségeken, bnigádkitüntetések alkalmával felszolgált ételek, italok költségét szintén nem reprezentációként, hanem a részesedési alap, illetve a jutalomkeret terhére lehet csak elszámolni. A hivatalos tárgyalásokon, kiállításokon felszolgált üdítő ital költsége személyenként és naponta legfeljebb 30 forint lelhet, a részesedési vagy jutalmazási alap terhére szervezett ünnepségeknél pedig a vendéglátási költségek személyenként nem haladhatják meg a 300 (forintot. (Nem csökkentik a részesedési, illetve a jutalmazási alapot a különböző vezetői — vezérigazgatói, elnöki stb. — értekezleteken, tanácskozásokon feimerülö vendég- látási kiadások. A rendelet megszabja, hogy a vállalatok, szövetkezetek és Intézmények alapításuknak csak minden ötvenedik évfordulóját ünnepelhetik meg. A külföldiekkel folytatott hivatalos tárgyalásokon C9ak üdítő ital, feketekávé, tea szolgálható fel. A hivatalos tárgyalások alkalmából — a külföldiek itt-tartóz- kodási időtartamától függetlenül — legfeljebb egy fogadást lehet adni. A kísérőprogramok a külföldi vendégek részére sem számolhatók el sem reprezentáció?, sem egyéb költségként. A termelési kapcsolatok vagy szakmai tanulmányutak keretében hazánkba látogatók itt-tar- tózkodásának költségei nem, a részükre adott fogadás kiadásai azonban reprezentációs költségként számolhatók el, s ugyanez vonatkozik a devizamentes csere- kapcsolatokra is. A külföldi vendégek üdültetésére, illetve külföldi üdülés elfogadására csak külön engedély alapján kerülhet sor, még akkor is, ha csereüdültetésről van szó. A külföldieknek adható ajándék csak szerény mértékű, jelképes, fejenként legfeljebb 500 forint értékű lehet. Könnyíti a kongresszusok, konferenciák szervezését, hogy azok költségei — a vendéglátási kiadások kivételével — a jövőben nem a reprezentációs keretet terhelik hanem költségként számolhatók el. A Magyar Népművelők Egyesülete bővíti az elmélyült kutatómunkára lehetőséget adó szakmai szervezetek körét: februártól kezdi meg tevékenységét az esztétikai-művészeti, később pedig a műszaki-gazdasági és a filmforgalmazási szakmai szervezet létrehozását tervezik. További fontos feladatuk a múzeumokban és a filmforgalmazásban dolgozó népművelők, valamint a főiskolások, egyetemi hallgatók bevonása a közös munkába — tájékoztatták az egyesületben az MTI munkatársát. Tavaly egyébként több mint 500 fővel növekedett az egyesület taglétszáma. Színvonalas szakmai programokat szervezett az egyesület, befejezte a népművelők élet- és munkakörülményeinek vizsgálatát, s új kezdeményezésként „állást keres —'állást kínál” szolgáltatást indított a munkahelyet változtatni kívánó kollégáknak. Idén átfogó közvéleménykutatást végeznek a tagok körében, annak érdekében, hogy az elnökségi döntésekben mind nagyobb súlyt kapjon az ő véleményük. Megvizsgálják több művelődési otthon gazdálkodását és szórakoztató tevékenységét, s a tapasztaltakról tájékoztatják a Művelődési Minisztériumot. Oj szolgáltatási formák felkutatását célozza — elsősorban falun — a közművelődési vállalkozások körében végzett tapasztalatgyűjtés. Felmérik például, hol nyújthat lakossági szolgáltatást a művelődési ház fotólaboratóriuma. Az 5 napos munkahét bevezetése óta különösen sok gondot okoz a művelődési otthonokban dolgozó népművelőknek ezen intézmények nyitvatartása. Az ehhez kapcsolódó és más munkajogi kérdésekben való eligazodást úgy segíti az egyesület, hogy jogi tanácsadó szolgálatot indít a fővárosban, a tagoknak ingyenesen. Régi óhaj a népművelők házának létrehozása: idén már két vállalat is felajánlott 100—100 ezer forintot erre a célra, az egyesületnek azonban további anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége ahhoz, hpgy elkészüljön a népművelőknek kedvezményes szállást és étkezést nyújtó pedagógus vendégotthon Budapesten. A képesítés nélküli népművelők középfokú képzésére két kísérleti tanfolyam tervét is kidolgozta az egyesület. Téli vendégeink
