Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-26 / 21. szám
I ® FETÖFT NÉPB • IMS. Január 86. TAGKÖNYVÜKÖN ALIG SZÁRADT MEG A TINTA Üjat hozó fiatal párttagok N' -* |K > • .1^ % • Czagány Istvánná • Rózsa Sándor 9 Ssalal György! 9 Vonya Mariann Beszámoló párttaggyűlésről tudósítottam valamelyik üzemből ;jiemrég. Az egyik hozzászóló — történetesen az alapszervezet éppen bentlakásos pártiskolán továbbtanuló titkára — azt fejtegette, hogy nem elegendő a fiatal munkások, műszakiak legjobbjait „csak" párttaggá nevelni. Nem érhet véget a munka azzal, hogy ünnepélyes külsőségek mellett átadjuk nekik a tagsági könyvet. Ezt követően is különös gonddal kell foglalkozni velük, segítve beilleszkedésüket, s kapjanak mindjárt párt- megbízatást is, legyen módjuk bebizonyítani alkalmasságukat, rátermettségüket. A párttitkár véleménye egybecseng a pártmunkások kézikönyvében megfogalmazott gondolattal: „Az új párttagokkal v(íló foglalkozás a felvétel megtörténte után is rendszerességet kcjyetel, hogy ez érdemben segítse a kommunistává válás folyamatát.” A kérdés, hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? Ajánlójuk a KISZ Beszélgetőpartnereim valamennyien a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat közösségének és pártszervezetének ‘tagjai, Czagány Istvánná a vállalati pártvezetőség titkára. Rózsa Sándor termelési osztályvezető-helyettes, az egyes alapszervezet szervezőtitkára. Szalai Györgyi bgromfilpani szakmunkás, néhány hónapja tagja az MSZMP-nek, pártcsoportbizalmi. Vonya Mariann génkönyvelő, tagkönyvébe tavaly februárban ragasztotta be az első bélyeget. A vállalati KlSZ-toázottság tagja. — Czagányné elvtársnő! A Baromfifeldolgozó Vállalat három pártalapszervezete jelenleg összesen 134 tagot számlál. Évente jó néhány pártba jelentkező fiatalnak szavaz bizalmat a taggyűlés. Hogyan kezdődik a fiatalok párttaggá nevelése? — Valóban: egy-egy jelentkező esetében olyan fejlődési szakasz ez, amelynek 'kezdete és vége van. Ha azonban úgy teszem fel a kérdést, hogy a pártszervezet párttaggá nevelő tevékenysége milyen, akkor egy szünet nélküli, folyamatos és tervszerű munkáról beszélek, amelyik nem „kezdődik" és nem „ér véget’”. — Tervszerűséget említett. Mennyire konkrétak ezek a tervek? — Névre szólóan konkrétak. Nézze, itt van előttem az 1983. évi pártépítési tervünk. Tizenöt név áll rajta, amelyeket csak azért nem olvasok fel, mert a névsor önmagában nem mond semmit. A leendő párttagok életkora viszont annál többet. Íme, hárman vannak, akik 1950 előtt születtek, tehát 32 évesnél idősebbek. Az 1951—60 közötti születésűek, azaz 22—31 évesek száma kilenc. S ismét csak ,hárman képviselik a legfiatalabb korosztályt: ők 1961-ben, vagy az azt követő években jöttek a világra. Ebből a 15 jelentkezőből nyolcnak az egyik ajánlója a KISZ. Különös gonddal Vonya Mariann a KlSZ-bizott- ság tagja, ugyanakkor fiatal párttag. Az ő egyik ajánlója is a KISZ-alapszervezet volt. Mondhatni: az ifjúsági szervezetben kezdődött a párttaggá nevelése. — Természetesen így volt az én esetemben is, és ez a helyzet másokkail is. A KISZ-ben hosz- szú évek óta dolgozunk együtt, alaposan megismertük egymást, tudjuk, kinek mi a jó tulajdonsága, a hibája. S mivel az ifjúsági szervezet felépítése a gyár gazdasági struktúráját követi, a gazdasági munkát is együtt végezzük, látjuk, ki hogyan dolgozik. — Szalai Györgyi mit szól ehhez? — Pontosan így van. A tevékeny, jól dolgozó fiatalok szeretnének párttagok lenni. Ez csak természetes. A pártszervezet és a KISZ ettől kezdve különös gonddal figyel rájuk. Megbízatásokat kapnak, feladatokat teljesítenek. Megkérdezik az illető főnökét, ő miként vélekedik a fiatal munkájáról, megbízhatóságáról? És így tovább. Azután a KISZ-tag- gyűlés kritikusan — és ez nemcsak szólam: volt. rá eset, hogy nemlegesen döntöttünk — mérlegeli: vállal-e felelősséget a fiatalért, lesz-e az együk ajánlója. Rózsa Sándor hosszú évek tapasztalatának birtokában mondja, hogy a KISZ ajánlotta párttagok még soha nem okoztak csalódást. — Persze, ne feledkezzünk meg a pártcsoportok szerepéről sem. Elképzeléseink kialakításánál elsősorban az ő javaslatukra építünk. A pártcsoport tagjai ismerik leginkább a velük együtt dolgozó pártonkívülieket, ők tudják legközvetlenebbül megítélni munkájukat, magatartásukat, politikai elkötelezettségüket. Hétköznapok, feladatok A pártcsoport, vagy a KISZ párttagnak javasolja a fiatalt. Egyik ajánlója többnyire az ifjúsági szervezet, a másik egy őt több év óta ismerő, tapasztalt párttag. A párttaggá nevelés folyamata a végéhez közeledik, a jelentkező elméleti, politikai felkészülését képzett aktivisták — konzulensek — segítik. A taggyűlés dönt: elfogadja a felvételi javaslatot és nem sokkal utóbb, ugyancsak taggyűlésen — emlékezetes esemény marad ez minden párttag számára — átnyújtják a fiatal kommunistának a tagsági könyvet. Ám az ünnepélyes pillanat elmúlik, következnek a helytállást követelő hétköznapok ... — 'Nálunk az a gyakorlat — magyarázza Czagány Istvánná —, hogy a tagkönyvvel együtt a pártmegbízatását is megkapja az új párttag. Bemutatjuk őt a pártcsoportnak, a csoportbizalminak, kertelés nélkül a tudtára adjuk, mit várunk tőle, de azt is, hogy kitől 'kaphat segítséget. Nem hallgatjuk el, hogy a feladatai teljesítéséről be kell majd számolnia. A pártmegbízatás: vagy az a tevékenység amit már korábban, pártonkívüliként végzett, vagy új feladat, esetleg mind a kettő. — Egy szervezetbe beilleszkedni, új követelményeknek megfelelni nem könnyű dolog. Rózsa elvtárs, hogyan figyel oda a fiatal párttagokra az alapszervezet? — A vezetőség szeme állandóan rajtuk van. Czagányné elvtársnő felsorolta, hogy általában milyenek a pártmegbízatások. Nos, ha a régit folytatja is tovább az ifjú párttag, az mégsem ugyanaz, mint addig volt. Párttagként a megbízatás minőségi változást jelent. Mindenki tudja, kritikusabb szemmel tekintünk rá, és ez egyben azt is jelenti, hogy meg vagyunk győződve eszmei, politikai elkötelezettségéről, áldozatkészségéről, és sokra tartjuk a közösségért végzett munkáját. Őszinték, nyíltak, dolgosak Hogy milyen gonddal törődik a párt ifjú tagjaival, annak legjobb megmondhatói maguk a fiatalok. Hallgassuk meg erről először Vonya Mariannt. — Idestova tíz esztendeje dolgozom a vállalatnál. Szinte az első naptól kezdve bekapcsolódtam a KISZ-munkába, hamarosan a KISZ-bizottság tagja lettem. Társelnöke vagyok a vállalati közművelődési bizottságnak és tagja a városi klubta- nácsnak. Amikor fölvettek a pártba, azt a pártmegbízatást kaptam, hogy igyekezzek ezeket a feladatokat a jövőben még eredményesebben ellátni. — Számonkérték a megbízatások teljesítését? — Bizony számon! Novemberben, az évzáró taggyűlés előtt összeült a pártcsoport, és ott mindenkinek részletesen be kellett számolnia a végzett munkáról, az eredményeiről, esetleges gondjairól. Bár, mint KISZ-bizottsági tag sok beszámolót tartottam, most mégis jobban izgultam a szokásosnál... Szalai Györgyiről a következőket érdemes tudni. Tizenöt éves volt, amikor dolgozni kezdett . a gyárban. Rögtön KISZ-tag lett, majd néhány évvel később szocialista brigádvezető. Tavaly októberben fölvették a pártba, s nem sokkal utóbb pártcsoport- bizalmivá választották. — Én tényleg egy konkrét eset vagyok! Itt nőttem föl, ebben a gyárban, mindenki ismer, és én is mindenkit. Amikor az alapszervezet titkára felkeresett, hogy vállalnám-e az újabb tisztséget, habozás nélkül igent mondtam. A brigádban is, a pártcsoportban is én vagyok a legfiatalabb. Czagányné ' elvtársnő megkérdezte: ,;Nem lesz sok, Györgyi?” Dehogyis lesz, válaszoltam, hiszen örömmel csinálom. A pártcsoportnak, amelyiknek bizalmija lettem, tagja Vince Benő bácsi, aki 59 éves. Benci bácsi azt mondja, örül a pártba belépő fiataloknak, mert őszinték, nyíltak, újat hoznak.. Sitke! Béla A karatebajnok Tyuhin mérnök prémiumot kapott lés igyekezett haza, hogy megörvendeztesse a feleségét. Lépései visszhangoztak a néptelen utcán.' Egyszerre csak három vállas alak tűnt elő la homályból., Vészjóslóan közeledtek Tyuhin felé. *■-' A mérnök gyorsan kapcsolt: nem ■várta /meg, amíg |azok megszólítják és tüzet jkérnek ; tőle. Sarkon fordult, és beszaladt a legközelebbi kapualjba. Amikor már benn volt, észrevette, hogy éppen lábbá a házba menekült, amelyet az ő építővállalata nemrég fejezett ,be. A három alak lassan utánanyomult. — Na /matasd, mi van a zsebedben — imondta, fenyegetően a vezér. Csakhogy Tyuhinnak egyáltalán nem akaródzott megmutatnia a zsebét. Szorongva pillantott a három fickó komor \arcára. Tudta, hogy semmi reménye. De ekkor hirtelen világosság gyulladt agyában: Hiszen itt vannak a falak! A falak fogják megmenteni! Tyuhin kitárta karjait, fejét leszegte, és nagy lendülettel előrevetette magát. A jobb kezével megragadta a lépcső karfáját, amely azonnal elgörbült. A 'beton padlózat, amelyre bal lábával lépett, repedezni kezdett, a Tyuhin útjában álló téglafal pedig fejének egyetlen ütésére szétésett. A támadók döbbenten hátráltak. —■ Védjétek magatokat! Ez egy karatebajnok! Tűnés, ameddig lehet! ,— kiabálta riadtan a vezér. Ügy iszkoltak kifelé a lépcsőházból, ahogy csak tudtak. Kiáltozásuktól megremegett a ház és a lépcsőházban a betonmennyezet nagy robajjal leomlott, i ők azonban ezt már szerencsére nem látták. Tyuhin mérnök leverte zakójáról a port, és la igyőztes öntudatával •távozott a falon keletkezett résen át. Zsebét kellemesen melegítette a megmentett prémium, amelyet azért kapott, /mert az új ház határidő - előtt elkészült. ' , Grigorij Arkagyev (Ford.: Llpcsey Júlia) SAJTŰPOSTA Fogadószoba Elöljáróban annyit magamról, hogy tavaly nyáron költöztem családommal jelenlegi lakóhelyemre, a szépen kiépített,' rendezett nagyközségbe, ahol.' kedves, dolgos emberek vesznek körül. Tapasztalatom: csaknem a nagyvárosi színvonalon elégíthetem ki itt számos igényemet. Több barátom van már, akik önzetlenül segítik a vidéki környezetbe való beilleszkedésemet. Egyikük tudta, hogy tüzelőre van szükségem, s tanácsolta is, mielőbb keressem fel a helyi TÜZÉP-telepet. Reggel 6 órakor érkeztem a helyszínre, ahol már legalább 60—9Ó ember toporgott. Feliratkoztam a vevői listára, ahol egy óra múltán már vagy százharminc név szerepelt. Végre kinyílt- a kapu, s lassan- lassan közeledtünk a megrendelőiroda felé. Közben tudatták velünk, hogy félezer mázsánál valamivel nagyobb mennyiségű a szénkészlet, s mivel csak öt mázsányit vihet egy-egy személy, nyugodjunk meg, mindenkinek jut belőle. Én többedmagammal hittem ennek a biztatásnak, de — mint később kiderült — rossz lóra tettem. Mert mi történt? Míg fegyelmezetten vártunk sorunkra, egyesek, az úgynevezett élelmesek, sűrűn kopogtatták a pénztárba nyíló ajtót. És úgy tűnik, nem hiába, mert valamennyien vihették haza az árut. Én, meg vagy ötven társammal együtt póruljártam, ugyanis nekünk már nem jutott a szénből. Órák óta álldogáló idős emberek, s a munkahelyükről szabadság címén távol lévő fiatalabbak kesergését hallottam önkéntelenül, így hát a nevükben is felkerestem a telepvezetőt, s elmondtam, fáj ez a kivételezés, amit igazságtalannak tartunk. Majd csupa jobbító szándékkal ecseteltem a hasonló fővárosi gyakorlatot, nevezetesen, hogy az ottani TÜZÉP-telepen bejegyzik a vásárló nevét, lakcímét, s egy értesítés után szállítják a lakásra a kívánt minőségű és meny- nyiségű szenét, fát stb., amiért a lakásán fizet az .ember. Hozzátettem, talán ebből a módszerből lehet hasznosítani' valamit e helyütt is. Mire azt a választ kaptam, kíméljem meg őt az ötleteimtől. \ Reményemet vesztve somfor- dáltam el a telepről, ahová félek legközelebb elmenni. Az ismételt türelmes sorbaállásnak tényleg nincs értelme akkor, ha a tüzelőellátás közismert nehézségeit még csak tetézi a nem megfelelő elosztás rendje, amitől nem óhajt eltérni a kereskedelmi egység. Vajon m’árt? (Elmondta: Dávid Gábor soltvadkerti olvasónk.) Megdöbbentő tapasztalatáról értesítette lapunkat a napokban Vágó Béláné kecskeméti lakos. Amint leveléből megtudtuk, már nemegyszer fordult elő, hogy az utasokkal teli helyi közlekedésü autóbusz átrobogott a Korhánközi vasúti kereszteződésen, pedig a lámpa pirosat mutatott. Az egyik legutóbbi konkrét esetként említette január 11-ét, amikor az este fél hét órakor a városközpontból . kiinduló 6-os járat . I szintén a tiloson ment tovább. 83-at írunk, így hát óhatatlanul eszünkbe jut a tíz év előtti tragédia: 37-en vesztették életüket éppen p szóban forgó | helyen, a vonat és az autóbusz végzetes karambolja következtében. Bevalljuk, talán nem a legszerencsésebb nyugtalanító olvasói bejelentés ismertetésekor ' emlékeztetni az 1973-ban történt megrázó esetre, ,s hogy mégis így teszünk, az csak azért van, mert szeretnénk nyomatékosabban hangsúlyozni, korántsem lehetünk közömbösek azokkal szemben, akik semmibe veszik a közlekedésbiztonság alapvető előírásait. Az észrevétellel kapcsolatosan ibeszéltünk a Volán • 9-es számú Vállalat illetékeseivel, akik elmondották, a legszigorúbban felelősségre vonják a vasúti kereszteződésen való áthaladás szabályait megsértő dolgozóikat. Volt már precedens ilyen eljárásra. A megyeszékhelyen különösen fontos figyelni erre az utasításra, hiszen a közút több mint tíz helyen) keresztezi a vasútvonalat. Egyébként a buszvezetők minden évben vizsgáznak a járművezetésből, illetve a KRESZ-ből, s a tételek sorában kiemelten szerepelnek a vasúti sorompókkal összefüggő tudnivalók. Informátoraink a továbbiakban utaltak arra, hogy a közlekedésbiztonságot illetően sajnos kedvezőtlenül hat az a tény, hogy a 1 MÁV piros jelzései olykor ' megbízhatatlanok. Néha jóval a vonat érkezése előtt, s a távozása után is tilosat mutatnak a lámpák, de ,az is többször megtörtént, hogy indokolatlanul váltott át pirosra a szerkezet, s egyáltalán nem jött szerelvény. Ebből adódóan egyesek merészen áthajtanak akkor is a kereszteződésen, amikor nem lenne szabad. Nos, való igaz — s ezt egy közelmúltban tartott hivatalos vizsgálat meg is állapította — a fényjelző berendezések nem éppen a legtökéletesebben működő eszközök, melyekkel kapcsolatban van mit tennie a MAV-nak. Am ettől függetlenül elemi kötelessége a gépjárművezetőnek, hogy az ilyen kereszteződéseken a legkörültekintőbben haladjon át. Véleményünk szerint, 1 mindannyiunk számára hasznos lenne, ha a közlekedésrendé- ■ szét- még gyakrabban ellenőrizne a sorompók környékén, s határozottabban vonná felelősségre a szabálysértőket! Ha eldugul a lefolyócső... A kecskeméti Széchenyiváros- ban lakó Simonná Dobos Inez elgondolkodtató panasszal keresett fel minket. Ennek aprólékos részleteit főleg azért közöljük, hogy ha bárki hasonló helyzetbe 1 kerül, legalább legyen vele tisz->| tában, mi várhat rá. A történet egy hétköznapi este, úgy 7 óra körül kezdődött, amikor olvasónk harmadik emeleti lakását elöntötte a szenny. Cső- dugulás okozta a bajt, melynek megszüntetéséhez természetesen nem állt rendelkezésre hozzáértő ember. A tanácstalan lakók végül abban egyeztek meg, hogy elzárják a házbeli vízvezeték központi csapját. A jobb híján megoldás eredményesnek bizonyult, mert lényegesen csökkent a kifolyás. De nem szűnt meg, sőt reggel — amikor a magasabKÉRDEZZEN — FELELÜNK Meddig kell várni a földgázra a Rendőrfaluban? Évek óta örvendetes ütemben bővül Kecskeméten a földgázhálózat, melynek munkálatai már a Rendőrfaluban is folynak. Az ott lakók természetesen nagy figyelemmel kísérik a tevékenységet, s várják a bekötést. Reményük egy ideje azonban szertefoszlóban van, ugyanis a kivitelezők nem óhajtanak visszatérni a terepre. Pedig a tanács biztatására például a Szabadka utcaiak több mint egy hónppal ezelőtt kiásták a csövek lefektetéséhez szükséges árkot, amely azóta is balesetveszélyesen tátong. Harsány! Árpád a környékbeliek nevében kért minket arra, tudakoljuk meg: meddig kell még várniuk a földgázra? A DÉGÁZ kecskeméti kirendeltségének műszaki vezetője, - Borsodi Ferenc elmondotta, hogy 1982-ben a reális kapacitáson felül is vállalkoztak hálózatbővítésre. Ebbe a kategóriába sorolandó a Rendőrfalu Szabadkai utcai része is. A gondokat aztán csak szaporította, hogy a kivitelezésen dolgozó szakembereket esetenként át kellett irányítani az újonnan átadott lakásokhoz, melyeket ők kapcsoltak be a gázszolgáltatási rendszerbe. Nemegyszer pedig anyaghiány hátráltatta a kiépítést. Az említett utcából is hiányoztak a megfelelő csövek, s azok beszerzésében az érdekelt családok derekasan segítettek. Miután e helyütt már adott valamennyi technikai feltétel, a' kirendeltség úgy intézkedett, hogy legkésőbb e hónap végéig sor kerüljön a hátralevő munkák elvégzésére, befejezésére. Jogpsult-e gyesre a volt bedolgozó? A kecskeméti Bende Istvánnét több mint két évig alkalmazta bedolgozóként az egyik háziipari szövetkezet, ahonnan betegsége miatt távozott véglegesen tavaly nyár elején. Ez idő tájt állapították meg terhességét is, ennek következtében később jó néhányszor állt kórházi kezelés alatt, ezért nem tudott újból elhelyezkednL A továbbiakról így számol be olvasónk a levelében: „November végén adtam életet a harmadik gyermekemnek. Férjem keresete azonban nem túl magas, nagy szükségem lesz hát a gondozási segélyre, melyről azt hallottam, nekem — mint volt bedolgozónak — nem is jár. Tényleg számolnom kell ezzel a kellemetlenséggel?” Az érvényes jogszabályok — a 10/1982. (IV. 16.) MT és a 4/1982. (IV. 16.) EüM számú rendelet — értelmében az anyát a gyermeke hároméves koráig megilleti a gyes, feltéve, hogy a szülést közvetlenül megelőző két évben ösz- szesen 270 napig volt bedolgozóként biztosított, s e jogviszony fennáll a szüléskor is, vagy ha e jogviszony megszűnését követő 42 napon belül, esetleg azon túl, de a táppénzes állománya ideje alatt, illetve a2 ilyen ellátást követő 28 napon belül szül. Soraiból mi sajnos, nem tudjuk megítélni, hogy az ön körülményei melyik feltételnek felelnek meg. Ha azonban úgy véli e tájékoztatás nyoihán, hogy kapnia kell a gyermekgon-' dozási segélyt, az ezzel kapcsolatos igényét nyújtsa be a volt munkaadójához, melynek feladata dönteni a jogosultságról. ban lakók készülődtek a munkába, s ezért használták a hálózati vizet is —| újra folytatódott, mégpedig szinte mértéktelenül. Ot óra tájt már tarthatatlan állapot >olt, “elsősorban a fürdő- és előszobában, ahol bokáig ért a Szennyes Víz.! Minderről beázás formájában értesültek hamarosan az alsóbb emeletiek is. A károsult tudta, ilyen korán még semmilyen javító szolgálathoz nem lehet fordulni, de bízott benne, talán megértő lesz az egyik vízvezeték-szerelő kisiparos, akit azonnal felhívott telefonon. Sajnos, eredménytelenül, mert közölte, ő most nincs a műhelyében, s egyébként sem ér rá effélével foglalkozni, mert elutazik. A másik mester azzal tért ki a segítségnyújtás elől, hogy nincs kéznél‘a kocsija, anélkül pedig nem tud a helyszínre menni. De más kisiparosok sem vállalkoztak az azonnali munkára. Majd az ingatlankezelő következett, amely késő délután szüntette meg a dugulást. Simonná — akinél legalább 20 óra elteltével került sor a javításra — az esete nyomán tette fel a kérdést: a csaknem 100 ezer lakosú megyeszékhelyen miért nincs éjszakai ügyelet a vízvezetékek különféle hibáinak gyors helyrehozására, vagy legalább a lokalizálására? Nos, tájékozódtunk az ügyben, s kiderült, mostanság maximum annyi segítséget kaphatnak az ilyetén bajba jutottak, hogy például a vízmű egy szakembere siet a megadott címre, s elzárja a főcsapot. A javítás már mások dolga. Ami pedig az IKV-t illeti, csak a nappali órákban végez efféle munkát. És a kisiparosok is hasonló szolgáltatói rend alapján i dolgoznak. Egyáltalán nem azt sürgetjük, hogy a lakásbeli ■ csődugulások, illetve -repedések műszaki zavarát teljes egészében éjjel szüntesse meg a szerelő, aki ténykedése közben alighanem megzavarná az ott lakók pihenését is. Mást hiányolunk, nevezetesen, hogy nem áll készenlétben éjszaka ügyeletes szakember, aki hívás után rövid időn bélül a helyszínre menne. Hogy kinél és mikor mond csütörtököt a vízvezetékrendszer, előre nem sejthető. Csak a ténynyel illik számolni, hogy mostanság túlságosan hosszú ideig kell várakozni az ezzel kapcsolatos, javításra, amiből következik: a lakót vagy tulajdonost ért éjszakai kellemetlenségen túl károsodhat a lakás, az épület állaga is. Ez utóbbi pedig igen nagy ár egy dugulásért, repedésért... Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
