Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. január 25.

Huszonegy lakatos líbiai megrendelésre csarnokszerkezeteket készít a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában. Sűrűn villan a hegesztőpálcák kékes fénye, dübörögnek a megmunkálógépék, időnként mégis alig érzékelik a körülöttük folyó munka zaját, gondolatban valahol a napsütötte Afrikában járnak. Karácsonykor é^jcé?tek vissza Líbiából, ahol fél éVé^i át csarnokokat szereltek.

'-tjjgSzülük hármat — Bakó Józse- fet,^ Csernus Jánost, Farkas Gergelyt — kértem meg, hogy beszéljenek munkájukról, élményeikről. Felcsillanó szemmel vállalkoztak az ott töltött napok felelevenítésén*. Bakó József vitte a szét.

— Valamennyien nagy várakozásai tekintettünk az utazás elé. J&hagam akár fizetés nélkül is írjén bem volna. Tavaly június 30- ámindultunk repülőgéppel. Őr- ságiakat hagytunk magunk mögött, majd felcsillant alattunk a téfíger. Csodálatos volt minden, majd háromórás utazás után megérkeztünk LíA MAGYAR IPAR JÓ HÍRNEVE

Csarnokot

szereltünk

Afrikában

bia< fővárosába, ; Tripoliba.

Szemünk alig tudta megszokni a szikrázód napfényt, de ezzel nem sokat! törődtünk.

Hosszú órákig ketté tt várakozni a következő gépre, ezért szétnéztünk a városban.

Az első benyomások nagyon kellemesek,1 voltak.

Mindenütt tisztaság és sok-sok színes virág. Este 9 órakor indultunk Bengházi- ba, ahol hasonló élményekben vöH/részünk, de máris autóbuszra' ültettek bennünket. A végcél a '2Ö0 kilométerre levő Lamluda település Volt. Ű-t közben vacsoráztunk egy vendéglőben, ahol grillcsirkét ettünk és kólát ittunk.

Ekkor ismerkedtünk meg tulajdonképpen az ottani étkezési szokásokkal. Az arabok nem esznek sertéshúst. Afrikai tartózkodásunk idején szívesen ettünk volna akár zsíros kenyeret is, de a zsír ás tiltott. Ami pedig e szeszt illeti, azzal sem öblíthettük le a torkunkat. Volt ugyan, aki gyógyszeres üvegben csempészett magával egy kis itókát, de ha észrevették, azt keményen büntették. Egy magyar szerelő — nem a mi csapatunk tagja — mit sem sejtve egy liter bort hozott magával. A vámnál 100 dollárt fizettettek vele és még külön büntetést.

— Drága bor volt, 20 ezer forintjába került — fűszerezte a ;örténetet Farkas Gergely. — Üdítő Italokat, kávét, teát azonban ihattunk, s ezzel a mi társaságunk meg is elégedett.

— Hajnalban érkeztünk meg a lamiludaii szálláshelyünkre — folytatta Bakó József. — Itt légkondicionált konténerházakban laktunk, több száz magyar munkással együtt, kellően berendezett háromszemélyes szobákban. Az étteremben magyar felszolgálók, a szakács is honfitársunk volt és

mindenki annyit ehetett, ameny- nyit kívánt.

Minden háznak volt parancsnoka, én is az voltam. Feladatom a rend és a tisztaság megőrzése volt. A táborparancsnok az építkezés igazgatója, Botlik Mihály oktatott ki bennünket a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásra. Elmondta, hogyan viselkedjünk a helyi lakosság körében, vásárlás közben, s lelkünkre kötötte, hogy

a nőket, ha nézegetjük is, de ne feltűnően.

Az öt kilométerre levő építkezésre autóbusszal jártunk ki — vette át a szót Csernus János. — Reggel fél ötkor kezdtük a munkát és déli egy óráig dolgoztunk. Erre a munkaidő-beosztásra a nagy meleg — 40—45 Celsius-fok árnyékban — miatt volt szükség. Ettől függetlenül a nagy hőséget jól bírtuk, mert az állandó széljárás és a levegő alacsony páratartalma elviselhetővé tette.

A Kecskeméten gyártott csarnokszerkezetek pontos méretekkel, megfelelő minőségben készültek, s jól haladtunk a szereléssel. Mindemellett keményen dolgoztunk, kifogástalan munkát végeztünk, hogy határidőre elkészüljünk. Fűtött bennünket az is, hogy a magyar iparnak, ezen belül vállalatunknak és gyárunknak jó hírnevet szerezzünk. Ennek meg is lett az eredménye, mert Hweidi úr, a líbiai—magyar közös vállalat vezérigazgatója, amikor meglátta a szemre is igen

9 A íamludal magyar lakótábor.

szép osarnokot, három birkát süt- tetett meg parázson, s megvendégelte csapatunkat. Ez pedig náluk a legnagyobb elismerést jelenti.

— Természetesen mi sem jártunk rosszul anyagilag — szólalt meg Farkas Gergely. — Itthon a családunk havonta megkapta a gyárban keresett átlagbérünket, körülbelül 6 ezer forintot. Kinti havibérünk 156 dinár, plusz 30 százalék prémium volt, ami 24 700 forintnak felel meg. Ebből 600 dollárt, mintegy 24 ezer forintot hazautaltak. A nálunk maradó pénzt — 27 dinárt — szabad időnkben költöttük el. Meglátogattuk a közeli városokat — Tob- rukot, Bengházit, Derna-t, kirándultunk a cirene-i romokhoz, az El-Mery mecsethez és még sok érdekes helyre.

— Havi jövedelmünk — hangsúlyozta Bakó József — meghaladta a 30 ezer forintot. Ennek egy része ma is dollárban áll rendelkezésünkre. Most okos elköltését tervezgetjük, miután Afrikában végzett munkánkért 55 ezer, .fqriot yámmentesságet élvezünk. Én egy Hi-Fi tornyot és barkacsgépeket rendelek, s még arra is marad valutám, ha turis- taútra megyek a családommal.

— Én is Hi-Fi tornyot akarok rendelni — nyilatkozott Csernus János, —, itthon pedig színes televíziót veszek, meg új bútort a lakásba.

— Nékem is színes televízió a vágyam — zárja a tervezgetést Farkas Gergely. — Ezenkívül, úgy látszik nagyon egyet gondolunk, mert én is rendelek Hi-Fi tornyot, meg barkácsgépeket, és veszek automata mosógépet is. Ha a többieket kérdezné, hasonló elképzeléseket hallana tőlük.

— Rövidesen újabb 20,—30 tagú munkáscsoport indul fél évre Líbiába — tájékoztat Horváth János, a gyár igazgatója. — Ha visz- szatémek, azok is sok élményről számolhatnak majd be.

Nagy Ottó

ft A Fémmunkás dolgozói a tobrukl angol temető bejáratánál.

EBBEN AZ ÉVBEN NEGYVEN ÜJ TÍPUS

Importot csökkentő termékek a reszelőgyárból

A Kéziszerszámgyár kecskémé- ti reszelőgyáregysége is nehéz évet hagyott maga mögött. Számolnak azzal, hogy ez az esztendő sem lesz könnyebb, és számos, máris érzékelhető akadályt kell leküzdeniük célkitűzéseik.elérése érdekében. Varga József, a gyáregység igazgatója egymás után sorolja, mit teittek tavaly a piacon maradásért, és milyen elképzelései vannak helyzetük megszilárdítására.

— Annáik ellenére, hogy sok gondunk volt a múlt évben, sikerült 86 millió forintos árbevételi tervünket 92 millióra teljesíteni — mondotta elöljáróban. — Ez főleg annak köszönhető, hogy 1982. második felében megkezdtük az NSZK-szaibvány szerinti minőségi reszelők gyártását. Ezek a hagyományosaknál keményebbre edzett, jobb forgácsolási képességű és egyben hosszabb élettartamú termékek. Nagyobb mennyiséget vett át belőlük a Győri Vagon- és Gépgyár, a Csepel Művek, és még több más nagyüzem is. Hozzá kell lennem, hogy az ilyen minőségi reszelőket importból szerzik be a hazai felhasználók, tavaly azonban már 6 millió forinttal kevesebb értékben kellett külföldről behozniok.

— Hogyan teljesítették tavaly exportterveiket?

— Sajnos, több tőkés cég gazdasági okokra hivatkozva visszamondta megrendelésiét. Ennek ellenére. 7 millió forint értékű termékünk jutott külföldre, ebből

4,5 millió volt a tőkés export.

— Az idén van lehetőségük a tőkés piaci értékesítés bővítésére?

— Mindent elkövetünk azért, hogy minél több árut gyártsunk és szállítsunk a nem rubelelszámolású piacra. A múlt évben fei. vettük a kapcsolatot a hazánkban is használatos HILT1 ütvefúró gépeket gyártó svájci céggel. Novemberben elküldtük hozzájuk a gépekhez használatos, lapos- és hegyesvésők általunk gyártott mintadarabjait. Az eredmény: 2 ezer darabot kértek próbára. Ha megfelelőnek találják, .megkötjük a végleges szerződést, s évente 40 ezer vésőt gyártunk részükre 8 millió forintért. Ennek másik

haszna, hogy egyben impontki. váltást is jelent, mert a hazai gépekhez is készítünk majd évente 10 ezer ilyen vésőt. Elzeket egyébként jelenleg külföldről kell beszerezni.

Az idén jóval nagyobb gondot fordítunk a piackutatásra is. A PERUNION mellett felvettük a kapcsolatot két másik külkereskedelmi vállalattal. Közvetítésükkel Görögországból és Dániából mintegy 8 millió reszelőre várunk megrendeléseket.

— Mire számíthatnak az itthoni vásárlók?

— Miután a szerszámok importja egyre nehezebb, több olyan eszköz gyártását kezdjük meg, amely választékot bővít, emellett nem kell külföldről megvásárolni. Így például ebben az évben mintegy 40 új típusú alak-reszelőt gyártunk. Az alaptechnológiánk már megvan, a felszerszám ozás megkezdődött, s az első negyedév végén már ezekkel a reszelőkkel is ki tudjuk elégíteni a megrendelők igényeit.

Tavaly készült el a svéd oldalcsípőfogó prototípusa. Most januárban már 2 ezret készítünk, az év végéig ezt a mennyiséget 15 ezerre növeljük, s ezzel is csökkentjük az importot.

Ugyancsak a múlt évben kezdtük meg a húsipari bárdok és késtfenők gyártását. Az Országos Húsipari Kutató Intézet kedvező minősítése után mindkét termékből 1000—1000 darabot készítettünk, és az idén már ennek kétszeresére kaptunk megrendelést.

— Ebben az évben mivel bővítik még a választékot?

— Most van folyamatban egy új típusú csavarhúzó—f inomresze- lő készlet tervezése, aminek a műszerészek veszik majd nagy hasznát. A hiánycikkek között szerepelnek a faipari gyalukések is. Importcsökikentésnek számít majd, ha megkezdjük ezeknek a gyártását.

Az idén szeretnénk megkezdeni a reszelők újnafogazását is. Már felvettük 15 nagyüzemmel’. a kapcsolatot, amelyek összegyűjtik az elhasznált reszelőket, mi pedig újat készítünk belőlük.

O. L.

(9 Nagy gondot fordítanak a svájci exportra kerülő HILT1 ütvefúró gépek vésőinek minőségére. Felvételünkön Yincze János, a meo vezetője az egyik véső keménységét méri.

(Opauszky

László

felvétele)

Á TÁRGYALÓTEREMBŐL:

A gyanú következménye

A televízió Kék fény című műsorában legutóbb elhangzott, hogy Magyarországon az élet és testi épség élleni bűncselekmények döntő hányadát érzelmi, indulati okokból követik el, s úgyszólván nincs, vagy alig' akad néhány olyan, amely mögött vagyoni érdekek húzódnának meg. Nos, töt a tényt szakmai körökben már régen tudják, de nem árt hangsúlyozni a nagy nyilvánosság előtt seih. Ez ugyanis arra utal, hogy pénzért, ékszerekért, tehát vagyonért igen ritkán támad egyik em- bér a másikra. Ha mégis van ilyen — sokan tudnának említeni példákat erre — legtöbbször azért történik, mert a tolvajt, a betörőt a atal aj dón os vagy valaki más í,megzavarja” lopás közben, s a tettes megrémülve a leleplezéstől, arvtnásiknak az életére tör.

.. Abban az ügyben, amelyet a múlt éy.útolsó napjaiban tárgyalt a 'föseskéméti Megyei Bíróság, egyik jmotetőtanácsa, szintén nem anyagi'természetű vitából emelt kést egyik ember a másikra. Itt is indulati tényezők játszottak közre, s töriz indulat nem egészen alaptalan gyanúból táplálkozott Mégis, figyelemre méltó, hogy a gyanú legkisebb jelére egyik ember sem a józan megoldás lehetőségeit mérlegelte, nem a tisztázás szavait kereste, hanem a támadás, az azonnali „megtorlás” fegyveréhez nyúlt. Példa ez az ügy arra is, hogy milyen, viszonylag jelentéktelen ügyek miatt rántanak kést, ragadnak botot, lapátot vagy egyéb ütleget az emberek akkor is, amikor pedig egyetlen mondattal, egyetlen békfllékeny szóval elejét vehetnék a .tragédiának. Ehhez természetesen nem olyanokra van szükség, akik az indulat bűvkörében élnek, akik a maguk „igazságát” azonnal és erőszakkal akarják bizonyítani.

Sablonosnak is mondhatnánk az ügyet. Két ember a szereplő itt is, mint' más esetekben általán ban. Szokványos annyiban is, hogy az egyik megszúrja a másikat, az kórházba kerül és az életveszélytől csak a sürgős orvosi beavatkozás menti meg. Következik a nyomozás, majd a bírósági eljárás. Ott azután — a rendőrök, az ügyészek, a bírák ■— elkezdik keresni a választ arra, hogy mindez miért történt. S a válasz .sajnos, még mindig sablonos: szóváltás közben összeverekedtek, majd az egyik kést vett elő.

Így történt ez tavaly, augusztus 14-én a déli órákban Jakabszállá- son is, a IV. kerületi tanyáknál, pontosabban a hétvégi házak egyikénél. Turóczi Ferenc (Jakabszál- lás, IV. kér. 26.), miután büntetéséből 1981. november végén kiszabadult (mellesleg ez volt a hatodik büntetése) Jakabszálláson alkalmi munkákat vállalt. Esetenként dolgozott T. Nagy Imrénél és B. S. kecskeméti lakosnak is a hétvégi házához tartozó telkén. Tavaly nyáron gyakran előfordult, hogy Turóczi kint aludt B. S. hétvégi házának a teraszán és napközben is ott pihent meg, ott ebédelt. Ez a terasz mindössze húsz méterre van T. Nagy Imre lakóépületétől.

Az említett időben — augusztus 14-én — Turóczi délután két Óra körül érkezett B. S. hétvégi házához és annak teraszán ebédelni kezdett. Ezt megelőzően azonban már elfogyasztott másfél deci pálinkát, négy deci bort és egy üveg sört. Szín józannak tehát nem lehetett volna mondani Turóczi Ferencet. Ugyancsak ekkor indult el a lakóházától a gyümölcsösbe barackot szedni T. Nagy Imre, aki Kerékpárjára két kosarat akasztott. Már körülbelül kétszáz méterre elhaladt a tanyától, amikor eszébe villant: bezárta-e az ajtót? Kerékpárját megtámasztotta és visszafordult. Ekkor a saját lakása ajtaja előtt megpillantotta Tu- róczit. Gyorsan megtapogatta a zsebeit, s kiderült, nincs nála a kulcs, tehát nem zárta be a tanyát. Amikor visszaért, Turóczi már a teraszon volt ismét, s nyugodtan ebédelt.

T. Nagy Imre azonnal szidni kezdte Turóczit, kérdőre vonta, hogy mit keresett a lakása előtt1 rögtön azután, hogy ő elindult, sőt azzal gyanúsította, hogy korábban is Turóczi lopott el tőle két sonkát és három tyúkot. A szidalmakra odament Turóczi. Zsebében volt a házilag készített, kisebb konyhakés. Amikor odaért, ' T. Nagy Imre elkezdte lökdösni, a falhoz verte a fejét, s Turóczi . le is esett a lépcsőn, de elmenni nem akart, pedig ekkor T. Nagy már elengedte. Turóczi azonban nem szólt egyetlen szót sem, hanem elővette a kést és nagy erővel belevágta T. Nagy Imrébe.

A vérző ember egyik kezével befogta a sebet, de ellenfele újra megtámadta és olyan kijelentést tett, hogy „agyonszúrlak”. A sérült azonban nem hagyta magát Védekezésül felvett egy lapátot és azzal több ütést mért Turóczi- ra: fejére és a karjára. Ügy látszik ez hatott, mert Turóczi felhagyott a további támadásokkal és visz- szament B. S. telkére, ahol a kést

a fűbe dobta. T. Nagy utána ment és mutatta a vérző sebet ellenfelének, s kérte, menjen és hívjon mentőt, vitesse el a kórházba. Turóczi azt mondta, kerékpárja nincs, gyalog pedig nem hajlandó elindulni. Inkább átment egy szomszédhoz, ahol a vértől megmosakodott, megivott egy fél deci pálinkát. A rendőrség itt fogta el.

A sérült T. Nagy Imre kiment az útra, ott találkozott egy ismerősével, aki leállította az éppen arra haladó rendőrségi autót. A rendőrök URH-adón azonnal mentőket hívtak, kórházba vitették a sérültet, ahol azonnal megoperálták T. Nagy Imrét, akinek sérülése három hét alatt gyógyult meg.

Turóczi Ferenc a bíróság előtt teljesen mást adott elő, nem ismerte el bűnösségét, sőt azt sem, hogy ő szúrta volna meg T. Nagy Imrét. Azt állította, hogy békésen ebédelt, amikor T. Nagy megérkezett, felelősségre vonta, hogy miért nem dolgozik, szidta az anyját, azután egy lapáttal odament és verte. Természetesen a bíróság ezt nem fogadta el, hiszen csupán néhány kérdést kellett feltenni Turóczinak, azonnal ellentmondásokba keveredett az általa kitalált történet és a valóság között. T. Nagy Imrét ugyanis a kórházban másnap felkereste a felesége (akitől különváltan élnek), s ott a férfi elmondta az asszonynak hogyan történt minden.

Egyébként is T. Nagy Imre gyanakvása —, amikor meglátta a háza ajtaja előtt „ólálkodó” Turóczit — nem volt alaptalan. Korábban, 1978 áprilisában éppen Turóczi volt az, aki szinte kifosztotta T. Nagy Imre éléskamráját, s emiatt el Is ítélte a bíróság. Amikor tehát T. Nagy az újbóli lopási szándékra gyanakodott, gyanúja aligha volt alaptalan, s mert Turóczi szándékát meghiúsította, az megharagudott rá...

A megyei bíróság Turóczi Ferencet emberölés bűntettének kísérlete miatt — mint többszörös visszaesőt — hétévi börtönre ítélete, további hat esztendőre eltiltotta a kőzügyektől. Kényszerelvonó kezelésre — noha alkoholista — azért nem kötelezte a bíróság, mert tekintettel Turóczi betegségére (nagyfokú szellemi leépülés) ettől úgysem lehetne eredményt várni. Súlyosbító tényező volt az ítélet kiszabásánál, hogy Turóczi ittas állapotban, rendkívül veszélyes eszközzel követte el tettét, s hogy a megyében elszaparodtak az emberölési kísérletek. Enyhítő körülmény volt viszont, hogy a sértett kezdte őt szidalmazni, lökdösni, s ennek hatására vette elő a kést és követte el a bűncselekményt. Az ítélet még nem jogerős.

S G.S.