Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

PN MAGAZIN December 7-é — az 1918-ban e napon megjelent Vörös Újság tiszteletére — a Magyar Sajtó Napja. Ilyenkor a nyom­tatott és sugárzott szó (elő)terjesztőit ün­nepli — no nem az ország, ott még nem tartunk — a szakma. Vagyis: kezet rá­zunk és koccintunk egymással, felköszönt- jük és kitüntetjük sorstársainkat. És közben, és mindig őszinte nagyra­becsüléssel gondolunk az Olvasóra, aki­ért — és akiből — élünk. Érvé­nyes ez mára is, amikor e hasábokon — remélve, hogy nem hat ízléstelen hi­valkodásnak — a megszokottnál kicsit erőszakosabban toljuk előtérbe magunkat. Megkérdeztük — munkatársainkat — Milyen a jó, mindenkinek tetsző protokoll-felvétel? — TÓTH SÁNDOR munkatárs, fotórovat: — összeegyeztethető újságírói erénynek tartja-e a szerénységet és a jólinformáltságot? BALLAI JÓZSEF, a művelő­déspolitikai rovat vezetője: — Túlzott szerénységem tiltja jól- informáltságom fitogtatását. — Miért nem ír a kecskeméti „bundákról”? BANCZIK ISTVÁN, a sportro­vat munkatársa: — Mert nem sze­retem a „meleg ruhát". — Kitől kérne legszívesebben autogramot? BORZÁK TIBOR gyakornok, információs csoport: — Egy autót kérnék, „gram" nélkül, a legújab­bat pedig az igazgatótól kaptam — a munkaszerződésemben. — Mit ajánl ,.házunk tája" em­beri kártevői ellen? CZAUNER PÉTER, a mezőgaz­dasági rovat munkatársa: — Amíg a Humanocid (emberölő) aercsolck forgalmazására nem készül fel a hazai ipar, addig a természetes mérgek (OTP-köl- csön, magánerős építkezés, gép­kocsi stb.) terjesztését javasolom. — Mi a legjellegzetesebb kü­lönbség a disznó és a marha kö­zött? CSABAI ISTVÁN, a mezőgaz­dasági rovat vezetője: — A disz­nó rcfcg. túr és a pocsolyában fetreng, amelyik viszont azt gon­dolja. hogy ez az ideális és ennél csodálatosabb nincs, az marha, mégpedig szarvas. — Igaz, hogy pandúrból lesz a legnagyobb betyár? GÉMES GÁBOR főmunkatárs: — Lehet, de fordítva nem min­dig igaz. — Honnan kapja a világ híreit? HÁMORI ZOLTÁN külpoliti­kai munkatárs: — A frisseket az MTI-töl. a fontosakat a TASZSZ-tól, az érdekeseket a nyomdászkollégáktól. — Mit lát, ha a tükörbe (a lapi- tükörbe) néz? HEGEDŰS ISTVÁNNÉ mun­katárs. tördelőszerkesztő: — Min­dig mást és mindig lehetőséget (a késleltetetteket és elszalasztotta­kat is) arra, hogy formai több­letet. adjak. — Megírta-e — az utókor szá­mára — milyen szálak fűzik Bács- Kiskunhoz — Heltai Nándort? HELTAI NÁNDOR főmunka­társ: — Igen, húszkötetnyi kéz­iratomból most csak annyit, hogy már ötéves koromban lelkesülve láttam dunántúli keresztanyám fodrászának — a soproni kéknye­lűtől csak tántorgó, a barackpá­linkától nagvalföldként elterülő — élettársán, hogy milyen erő rejtőzik az ősi magyar tájiban. — Leginkább mivel szeretné „manipulálni” a nyájas bajai ol­vasót? KÁPOSZTÁS JÁNOS munka­társ. belpolitikai rovat: — Széles körben hírelném, hogy fotós ba­rátom bálnát fogott a Sugovicán: ez talán megnyugtatná a Italbol­tokban tolongókat. — Mennyire tartja fontosnak a személyes kapcsolatokat? KERESKEDŐ SÁNDOR fő­munkatárs: — Nagyon, különö­sen, ha nyáron téliszalámit aka­rok vásárolni. — Mi s nehezebb: megfejni egy tehéncsordát, betakarítani a kukoricatermést, vagy elsőolda- Igs tudósítást írni ezekről? KISS ANTAL munkatárs, me­zőgazdasági rovat: — Az elsőol­dalas tudósítás megírása nehe­zebb, mert helyhiány miatt a lé­nyeg kimarad. — Miért hívják a kisemberek szócsövének? KOHL ANTAL munkatárs, bel­politikai rovat: — Mert a sebes­folyású információs csatorna a túlterheléstől olykor foglalt. — Ki és mi keseríti a gyakor­nokok életét? KORMOS EMESE gyakornok, művelődéspolitikai rovat: — Ke­vesen, de közéjük tartozik a Ma­gazin szerkesztője is ... — Mire föl ez az örökös „har­cias” tempó? KOVÁCS KLÁRA munkatárs, belpolitikai rovat: — Sajnos ah­hoz a típusihoz tartozom, amelyik ahelyett, hogy bátran fokozná a feszültségeket — eléggé el nem ítélhető gyávasággal —. harmó­niateremtésre pocsékolja harci energiáit. — Egy infarktus után miben „mesterkedik" még? MESTER LÁSZLÓ tördelőszer­kesztő: — Sétagáloppban gyalog­lók a következő felé... — Létezik-e téma, mely többet ér egy 15 soros hírfejnél? NAGY MÁRIA munkatárs, bel­politikai rovat: — A hírfej csak morzsa — édes. vagy sós, vagy pikáns —, jóllakni nem lehet ve­le, de kellemes szájízt ad — eset­leg meg keserí tlhet —; persze nem mindegy ki a „szakács” ... — Hadlott-e már tervet nem teljesítő, gazdaságtalanul terme­lő, fejlődésképtelen, vagy leg­alábbis a munkaversenyben há­tul kullogó üzemről, kollektívá­ról? — Tényleg annyira , veszélyes ez a pálya? Egy háztáji gazdaságot kerestek fel a vendégek. MEHESI ÉVA munkatárs, fotórovat: — — Hogyan illusztrálna egy, a hatalommal való élésről és vissza­élésről szóló cikkel’ STRASZER ANDRÁS munkatárs, fotórovat: NAGY OTTÓ, az ipari rovat vezetője: — Igen, de ezek nem érdemlik meg, hogy nevük a Pe­tőfi Népében szerepeljen. — őszintén: hová kívánja a mutációkat (a Bajai Hírlapot, a Dunamenti Híreket, a Félegyházi Közlönyt és a Halasi Híreket)? OPAUSZKY LÁSZLÓ munka­társ, ipari rovat: — Huszonkét éve „mutálok” és most mond­jam el, mi fáj? ' Én és a töb­biek végezzük, mert „mutáj”. / — Szóval akkor 1982 végén mit kezdjen Átlag Magyar Család otthon a szabad idejével? PULAI SÁRA szakalkalmazott, információs csoport: — Külön­munkával darálja, hogy csak tel­jen, teljen, nehogy valami anya­giakkal kevésbé mérhető, hasznos programba kelljen — jobb híján — belecsöppenie. — Volt-e már sarokba szorít­va? RAJTMÁR ISTVÁN gyakor­nok, sportrovat: — Igen, de sze­rencsére ott (is) volt egy „kis­kapu”. — Nem akar véletlenül egy távirati irodát nyitni — kisvállal­kozásban? RAPI MIKLÓS munkatárs, művelődéspolitikai rovat: — Ti­zennyolc év múlva válaszolok, már csak az önheccelődés ked­véért is, mert a főszerkesztő első hívása után is pontosan ennyi idő telt el, mire — nem túl izgága természetemmel — az MTI-től elszegődtem a Petőfi Népéhez. ■— Az úttörőnek kedve mindig jő? SELM1ECZI KATALIN szak- alkalmazott, az úttörő-rovat szer­kesztője: — Igen, kivéve szep­tembertől júliusig, hétfőn, ked­den, szerdán, csütörtökön és pén­teken. — írt-e már gyerekverset az esztergapadról és a termelékeny­ségről? SITKÉI BÉLA munkatárs, ipari rovat: — Szerettem volna, de — Melyik kedvenc képed nem merted eddig a szerkesztők asz­talára tenni? PÁSZTOR ZOLTÁN, a fotó­rovat vezetője: — pechemre Kiss Dénes megelőzött s megírta, hogy „Most már együtt esztergál esztergályos Esz­ter s Gál”, amiből látható, hogy nem lehet baj a termelékenység­gel, ha mindenkiben megvan a hajlandóság... — Mik a mozgékony riporter jellemzői? Csak semmi szemérmesség! — Ugye, a Petőfi Népe a legjobb újság, amit valaha is látott? v — SZABÓ PÁL MIKLÓS: munkatárs, mezőgazdasági rovat: — Árokba borul a teherautóval, Jemenben jár, s visszafelé jövet Ciprus fölött azon „eszel”, miként juthatna el Japánba. — Előfordult-e már, hogy a KSC javára tévedett a bíró, még­is elmarasztaltuk? SZABÓ ZOLTÁN, a sportrovat vezetője: — Igen, ám azt a tudó­sítást — szerencsémre — nem én írtam. — Most akkor Sztrapák, vagy Halász, és miért ez, és mikor amaz? SZTRAPÁK (HALÁSZ) FE­RENC főszerkesztő: — Amikor a pályát kezdtem, akkor egyféle követelmény volt, hogy magya­ros hangzású névvel szerepeljen az újságíró; amikor viszont ké­sőbb főszerkesztő lettem, tudomá­somra hozták, hogy a birósági tárgyalásokon személyi igazol­vánnyal és az abba bejegyzett néven kell megjelenni. — Ha újra kezdhetné, újra kez­dené? F. TÓTH PÁL főszerkesztő­helyettes: — Nem irigylem a mai fiatalokat, nekik sem Tcönnyebb. mint nekünk volt ifjabb korunk­ban, de azért — 45 éves munka- viszony és harmincegynéhány év újságírói szolgálat tapasztalatá­val — szívesen lennék pályakez­dő. mondjuk a művelődéspoliti­kai rovatban. — Űjabban már Zalánfalván sem történik semmi izgalmas? A. TÓTH SÁNDOR munka­társ, ipari rovat: — Jaj, dehogy­nem, egy lokálpatrióta kinyomoz­ta. hová temették Zalán fejedel­met: a Zalán folyó medrében nyugszik, koporsó-szomszédok Attilával, de ezt a hírt nem aka­rom világgá röpíteni, mig utána nem nézek, igaz-e. — Mi a véleménye a vörös bor gondolatgerjesztő, ihletgya körítő hatásáról? VARGA MIHÁLY főmunka­társ: — Nem politikailag értem: de van, amikor a fehér jobb, mint a vörös; egyébként a kér­dező kedvenc italának gondolat- ébresztő erejében, hatásában is hiszek, csupán az ihletben nem. — Egy építésznek nem kellene inkább építenie, vagy építkeznie? VÁC21 TAMÁS, a belpolitikai rovat vezetője: — A kérdést ki lehetne bővíteni, például így: az autószerelőnek autót szerelni, a kereskedőnek kereskedni? stb. — ezekre a válaszokra én is kíván­csi’ volnék. — Kiket „sújt" a Sajtóposta? VELKEI ÁRPÁD szakalkalma­zott, levelezés: — A következete­sen következetleneket, a jelentős ügyek jelentéktelenné zsugori- tóit, a megtépázatlan tépázókat. az igaztalanul igazmondókat, a hihetetlenül hitetleneket, a sok hűhóval semmit el nem érőket, az értelmesnek tűnő értetleneket, a baj nélküli bajkeverőket, a fá­ból vaskarikát remélőket — no és esetenklnt e rovat szerkesz­tőjét. aki nem átall heti fél oldalt szentelni az ilyesfajta bagatellsé- geknek. (Távollétükben nem tudtuk ki- vallatni de. Eszik Sándorné és Gál Sándor szerkesztőket, Gál Eszter munkatársat, Bajusz Pál és Ko- loh Elek pályakezdőket.) BÁRDÓCZKY SIMON, a me­gyei postahivatal vezetője: — Igen, de még jobban szeretném, ha több tárgyilagosságot tapasztalnék egy- egy probléma fölvetésében (főleg a postával összefüggésben). MAROKITY MIKLÓÖNÉ hír­lapárus: — Azt mondják, ugyan­azt hozza, mint a többi napilap, nevezik helyi Sikolynak, meg ilyen-olyan szennylapnak, mégis keresik, megveszik, sőt talán még szeretik is — hiába, ilyen az ol­vasó. PREISZ1NGER ANDRÁS, a Bács megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója: — Ránézésre valóban egyedülálló, szerintem a legjobb formátumú újság a magyar napi­lapok között, ami a tartalmát Illeti — én a Népszabadságot is jára­tom. TÓTH ISTVÁN lapterjesztő, Bács megyei Lapkiadó Vállalat: — Keddi napokon kapna erre jó vá­laszokat a vesztes focicsapatok szurkolóitól. A Petőfi Nyomdából: FEKETE PÁL mesterszedő, cso­portvezető: — Csak akkor vála­szolok, ha tudom, mit mond a fő- szerkesztő. — Kétségtelenül ez ma Kecskeméten (Bács-Kiskunban) a legszínvonalasabb napilap. — Va­lóban a legjobb, de mitől újság? — Ezt csinálom, a többit olvasom. HORVÁTH TIBOR montírozó: — Hát még a szalonnát milyen jó bele csomagolni! REVICZKY LÁSZLÓ gépszedő: — Olvastam valahol: Móricz rend­szeresen bejárt a nyomdába, s ér­deklődött néha a linószedőtől, milyennek találja az éppen szedés alatt levő karcolatát, s nemegy­szer eltépte és újraírta kézira­tát... Néha bizony ráférne a Pe­tőfi Népe-kéziratokra is ez. LIPTAI ISTVÁN állandó éjsza­kás művezető; — Néhány év óta abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy a megyében elsőnek olvashatom el a kinyomott lapot, de ez bénítólag hat rám és min­dig megtorpanok a cél előtt nyolc oldallal. Az viszont biztos, hogy jó újság, mert elfogadták már benzinkútnál borravaló helyett, egy igazoltató rendőr jogosítvány gyanánt, sőt már egy lángost is nritnlr prfp NAGY JÓZSEF linószedő: — Ha a világon egyedüli lap lenne, igent mondanék, de mert nem az, így is igen a válaszom: tudniillik ilyen olcsó, ilyen jól nyomott(!) belső borítást sehol sem találok a kony­hai vödrömbe. SCHLÉGL LÁSZLÓ nyugdíjas mettőr: — A nyomdászok sokat fáradoznak, hogy valóban az le­gyen ... SOMODI JÁNOS revizor: — Lé­vén a Petőfi Népe másodállásos „technikai munkatársa”, a lapot nem érek rá még olvasni is. Szerző: — Rov. vez.: Hester László Szerkesztő: —Pa—Tóth—Pál. rtJŐMmH Gépíró: Farkas üdít Gépelt tor: — AuJás id.ja: _-50­1932. dec. 4. A nem író újságíró Áltudományos hírmagyarázónktól Végy egy félbemaradt új­ságírót, egy megrekedt gra­fikust, egy fél lajhárt, és kengyelfutó gyalogkakuk­kot, jól rázd össze, még tégy bele csipetnyi főszer­kesztőt — már készen is van a tördelőszerkesztő. Félbemaradt újságíró­nak tarthatjuk azért, mert ír­ni írhatna ugyan, de mi­kor? Neki kell az újságot összeállítani, emellett már csak napi négy-öt kávéra és 40—50 Sopianaera futja az idejéből. Ennélfogva csupán bevezetőket (ma­gyarul: kopf, lead) ír. cí­meket, alcímeket ad, kép­aláírásokat izzad ki, húz a cikkből vagy végszük­ségben hozzákölt, kiválo­gatja az MTI híreit és meg- vá(lo)g(at)ja az asztalára hordott képeket. Annyiban pedig grafikus, hogy ami­kor már minden együtt van az újsághoz, nekilát elren­dezni, rnegálmodja, össze­ül eszti az oldalakat, de amit alkotott, mégse mű, hanem csak a másnapi újságoldal, amiből nem kiállítási tárgy lesz. hanem az úttörők ál­tal összegyűjtött hulladék­anyag a MÉH-telepen. Lajhár is legyen a törde­lőszerkesztő, legalább any- nyira, hogy amikor tíz perc késéssel adja le neki az írásokat az olvasószerkesz­tő, vagy a kiküldött tudósí­tó, ne idegeskedjen, ne lár­mázzon, hanem adjon há­lát az égnek, hogy van ide­je jó nagyot .pihenni, mi­előtt a kengyelfutó gyalog- kakukk tempójában hoz­záfog azt a csipetnyi ké­sést behozni. Mert a nyom­da nem vár, nem várhat. Ezt legjobban a tördelő­szerkesztő tudja. A vasár­napi ilapot nem kaphatja meg a Kedves Olvasó — hétfőn. Épp ezért csöppecskét fe­lelős szerkesztő is a törde­lőszerkesztő, hiszen ő látja utoljára a másnapi lapot, a kézirat közvetlenül az ö kezéből kerül a szedőgép­hez és későn este, amikor már rég kihunytak a szer­kesztőség ablakai, ő az, aki felborítja akár az utolsó pil­lanatban is a nyomdában a másnapi számot, ha föld­rengés van, ha űrhajót lőt­tek fel, ha kitört a béke, vagy valahol újrakezdik a háborút. A bevezetőben említett adalékanyagok egyik-má­sikának értékes voltánál, s ritkaságánál fogva a törde­lőszerkesztő meglehetősen drága holmi a lapnál, né­melyek szerint egyenesen luxuscikk, a sajtó egészen jól ellehetne nélküle. A mi előrelátásunkat, s az idők szava iránti fogékonyságun­kat bizonyítja, hogy jó ne­gyedszázada a vidéki na­pilapok között elsőnek a Petőfi Népe szerzett be ma­gának tördelőszerkesztőt. Láthatják az eredményt. Azóta többi laptársunknál is van. Pedig csakugyan sok­ba kerül. (Sokba kerül sze­rezni, mert rosszul fizetik.) Mi változatlanul mégis azt tartjuk: megéri. Kelle­nek a jó cikkek és a szép, jó képek, persze, hogy kel­lenek. Miből lenne, ha nem ezekből az újság? Ha mind­ez megvan, csak akkor jö­het a tördelő. Ügy van ez, mintha eny- nyi meg ennyi húst, rizs­kását, káposztát. sót, pap­rikát, miegyebet odaadná­nak a kedves vendégnek: tessék, egyél töltöttkáposz­tát! Nem ízlik? Pedig min­den ott van a tánféron hiánytalanul!... A tördelőszerkesztő az, aki megfőzi és lehetőleg szépen, gusztusosán tálalja Önöknek a kollégák mun­kájának terméséből a min­dennapi betevő újságot. —r —« (■törd. szerk.) ibt eqlrf*} ícÁ juLocUx/Át. / a. hUa^iíaJ- a puAt* boo*a­Máa - pM^^réjLhx.. <X lUM4-(jík-X£> ^W04jCXaÁumvoI zA&írtt. mxcJcv - &*?**•<' ' AAA44MÍ£x4doi,±

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents