Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1982. december 11. • PETŐFI NÉPE 9 3 A lakosság ellátásáért Elegendő virsli, újévi malac, pecsenyebárány • Pólyák Antal a hot doggal telt re. készt továbbítja a füstölőbe. Van még ugyan idő a karácsonyi ünnepekig és szilveszterig, de a há­ziasszonyok jó része már a sütés-főzés teriniva- lóit tervezi. Milyen lesz vajon az ellátás az ilyenkor hagyományos­nak számítható élelmi­szercikkekből? Erre a kérdésre kértünk választ Bíró Imrétől, a Bács- Kiskun (megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójától. — Idejében felmértük az igényeket, a keres- kedéllemtől és a vendég­látóipartól már meg is kaptuk a zavartalan ün­nepi ellátáshoz szüksé­ges megrendeléseket. Ezek szerint a boltokba és a vendéglátódpari egységekbe kerül húsüze­münkből 240 mázsa mű­beles virsli, valamint 28 má­zsa ugyanebből a termékből juhbélbe töltve. A hot dog nevű egyre kedveltebb tölte­lékáruból iis készül 28 mázsa. Az idei esztendőtől búcsúzók szil veszter estéjén ropogós ma­lachúst is fogyaszthatnak, két­százat juttatunk a boltokba. A sokak által' kedvelt bárány­húsból is ki tudjuk elégíteni az igényeket, annyit szállí­tunk a boltokba, amennyi megrendelést kapunk. — A vállalati kollektíva ho­gyan készül az ünnepekre, illetve az év befejezésére? — Minden jel arra mutat, hogy terveinket túl fogjuk teljesítem. Az év végéig 550 ezer sertés felvásárlását ter­veztük, de várhatóan ennél többet veszünk át. Jó segít­séget jelent ebben a kister­melők részére november 28-án meghirdetett időszaki felár, amelynek időtartamát éppen a napokban hosszabbították meg. A szarvasmarha-felvásárlási tervünket teljesítve, 35 ezer állatot veszünk át. Igen jó eredményeket ér­tünk el a tejes-, illetve pe­csenyebárány felvásárlásában. A tervezett 35 ezer helyett az év végéig 70 ezer bárány kerül hozzánk a juhtenyész­tő gazdaságokból, melyek kö­zül érdemes megemlíteni ki­tűnő minőségű állataiért a ré­mi Dózsa . a kisszállási Bács­ka, valamint a kiskunmajsai Jonathán Tsz-t. Az is jó ered­ménynek számít, hogy a juhoknak több mint a fele tőkés exportra kerül élő és vágott állapotban. Ami a húsüzemünk tevé­kenységét illeti, annak el­lenére, hogy létszámhiánnyal küzd. vágási előirányzatát tel­jesíteni fogja — mondta be­fejezésül Bíró Imre igazgató. O. L. VÁLASZ CIKKÜNKRE Miért nem volt gáz? Lapunk december 2-i számában, a Megyeszékhely összeállítás Fekete sa­rok című glosszájában a november közepi gázszolgáltatási zavarral kap­csolatos bírálatunkat közöltük, Írá­sunkra Chikán Tibor, a DÉGAZ kecs­keméti üzemegységének vezetője vá­laszolt. „A november 14-én bekövetke­zett gázszolgáltatási üzemzavar elhárítását azonnal megkezdtük és folyamatosan, éjjel-nappal végeztük. A gázvisszaadás novem­ber 17-én 16 és 21 óra között tör­tént meg, tehát a gázkimaradás nem négy, hanem három napig tartott. Természetesen tudatában vol­tunk és vagyunk annak, hogy az üzemzavar körzetében lévő hat­száz lakossági és hetven közületi fogyasztót a hiba súlyosan érintet­te. Emiatt minden lehető intézke­dést időben megtettünk és utólag elemezve a hibaelhárítás folyama­tát, nem történt késedelmet oko­zó döntés. Több, egymással összefüggő, de előre nem látható hiba következ­tében mintegy százméteres hossz­ban az elosztóvezeték megtelt csapadékvízzel. Ez egy vízgyűjtő edény elrozsdásodott szifonszárán és egy háromszáz milliméteres acélcső megrepedt, szétnyílt he­gesztési varratán jutott a rend­szerbe. Az 1968-ban épült gázvezeték tényleges nyomvonala nem fe­lelt meg a rendelkezésünkre álló megvalósulási terveknek. Ezért a vezeték feltárását, és a mélypon­tok megállapítását, csak egy- irányból elkezdett bontással le­hetett megoldani. A feltárás hu­szonöt méter hosszúságban tör­tént, mintegy ötven köbméter útborkolatot és földet termel­tünk ki. Az üzemzavar elhárítá­sának első napján kérésünkre a GOV 03. sz. távvezetéki üzeme egy kompresszort készenlétbe helyezett, erre azonban nem volt szükség. A csapadékvíz eltávolí­tására négy helyen kellett beépí­tenünk a vezetékbe csonkot és szifonszárat. Végül is ezen a négy — mélypontokon beépített — sze­relvényen keresztül sikerült a vizet eltávolítani. A feltárási és elhárítási munkát nagyban nehe­zítette, hogy a munkálatokat gáz­veszélyes környezetben kellett vé­gezni, egyéb közművel, elektro­mos kábellel túlzsúfolt területen. Az elhárítási munkák ideje alatt a városi tanács elnökével és az illetékes szakosztályokkal ál­landó kapcsolatban voltunk és minden segítséget megkaptunk. A város több vállalatától is kértünk és kaptunk segítséget. A vállalatunk műszaki igazga­tóhelyettese és a szolgáltatási fő­osztály vezetője két ízben a hely­színen ellenőrizte az üzemegység vezetőinek és műszaki helyettesé­nek irányításával folyó munkát. Az általunk kért személyi és tár­gyi segítséget feletteseink sze­gedi központunkból időben biz­tosították. Az elhárítás megszer­vezését és lebonyolítását megfe­lelően átgondoltnak és szervezett­nek ítélték. Végezetül le kívánom szögezni, hogy az üzemzavar el­hárítása során kifejtett munkák­ért nem várunk sem köszönetét, sem dicséretet, hiszen ez a fela­datunk. Elmarasztaló hangvételű írásuk azonban nem a reális té­nyeken alapul. • Köszönettel vettük a DÉGÁZ min­den nyitott kérdésre magyarázatot adó válaszát. írásunk közzétételekor a figyelemfelhívás vezérelt bennünket: a város gázvezetékeinek egy része már most cserére szorul (na), hibá- sodásuk tehát nem kivételes, hanem várható esemény, amire fel lehet és fel is kell készülni. Egy megjegyzé­sünk azért van: jó volna, ha hasonló esetekben nem utólag, az újságból értesülnének az érintettek, hanem még az események ideje alatt, az ügyeleti szolgálattól. Nyugodtabb az ember, ha tudja, mit miért tesznek az illetékesek. A szerk. A fiatalokat sérti? FÜLÖPSZÄLLÄS határában egy tanyán él a 83 esztendős Vö­rös Sándor. Amikor a nyáron ta­lálkoztam vele, azon kesergett, hogy bárcsak annakidején ő is belépett volna a tsz-be. Lám, így csak paraszt maradt. Kérdésem­re. hogy a szövetkezetben mi lett volna, rámcsodálkozott, aztán nyomban meg is értve, mire va­gyok kíváncsi, felsóhajtott. Ök már nem parasztok — mondta, s a tsz-ben dolgozó fia, unokái gyarapodásával, számára könnyű­nek tűnő életvitelükkel próbál­ta bizonygatni igazságát. Hiábavaló lett volna minden érv. az idős egyéni gazda sze­rint a paraszt fogalma és a nehéz sors, a megélhetésért való ke­mény küzdelem olyannyira ösz- szefonódik, hogy lehetetlen szét­választani. S különben is, mi­lyen érvekkel lőhetett volna elő­hozakodni? Milyen ismérvek alap­ján sorolunk ma bárkit a paraszt­ság — mint osztály — tagjai közé? Hiszen egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnek éppúgy tag­ja lehet például a közgazdász, a könyvelő, az autószerelő mint a — már alig-alig található — gya­logmunkás. Maga a mezőgazda- sági munka végzése sem lehet is­mertetőjegy. gondoljunk csak — a példa kedvéért — az ipari vagy szolgáltató vállalatoknál foglal­koztatott kertészekre. TALÁLÓAN JEGYEZTE meg valaki a nemrégiben Kecske­méten tartott elméleti tanács­kozáson, hogy hazánkban a pro­letárforradalom a legforradal­mibb változást a parasztság szá­mára hozta. Derűs egyetértés kö­vette az elhangzottakat. Ám so- ' kan felszisszentek az ugyanezen a fórumon felszólaló, fővárosból érkezett ifjú kategorikus kije­lentésére, miszerint a fiatalokat sérti a paraszt szó. A keceli Szőlofürt Szakszövet­kezet elnöke a vita vakvágányra terelése helyett a másnapi falu­látogatáson tért vissza a témára. A résztvevők akkor már megte­kintették az országos hírű neve­lési központot, ahol — egyebek mellett — a fővárosban is megiri­gyelhető oktatás folyik. S ha va­lakit még nem győzött volna meg ez a tapasztalat a községben la­kók — zömmel a szakszövetkezet tagjai — életének óriási változá­sáról, kiegészítésül az elnök be­szédes számokkal érzékeltette a többszörösen kiváló szövetkezet­iben dolgozó fiatalok helyzetét, kereseti, lakás- és továbbtanulási lehetőségeit. HOGYAN FÜGG mindez ösz- sze azzal, hogy a fiatalok szé- gyenlik-e avagy sem a paraszt megjelölést? A válasz előtt e so­rok írója hadd hivatkozzon azok­nak a költőknek, íróknak, zene­szerzőknek, tudósoknak hosszú sorára, akik büszkélkedtek pa­raszti származásukkal, Akik hirdették ennek az osztálynak az anyagi és szellemi értékteremtő erejét, megőrizték, terjesztették nemes erkölcsi hagyományait. De ne csak a múltbeli példákkal ho­zakodjunk elő. Hány önmaga és mások boldogulásáért szívósan küzdeni tudó, józanul gondolko­dó. előrevivő ötletekben bővelke­dő emberrel találkozunk naponta — fiatalokkal idősebbekkel egy­aránt —, akik a titkukat kutató kérdésre önérzetesen hivatkoznak a gyökerekre, a parasztosokból, paraszti múltból táplálkózó energiára. S JÓLLEHET, hosszas akadé­mikus fejtegetésekbe bocsátkoz­hatnánk arról, hogy kik ma a paraszti osztály tagjai, miért ép­pen ők, de hagyjuk ezt illetéke­sebbekre. Pusztán arra a jelen­ségre hívjuk fel a figyelmet, hogy a röghözkötöttségtől. a bizony­talanságtól, a viszonylagos el­zártságtól, a nehéz sorstól való szabadulás kezdetben talán las­san, de később annál gyorsabban megérlelődő szemléletváltozást hozott. S aki ma a paraszt fo­galmát sértőnek találja, mert azonosítja a maradisággal, a szel­lemi tunyasággal, butasággal vagy az ormótlan viselkedéssel, az: — enyhén szólva(!) — Szűk- látókörű! Kovács Klára A MÁSODIK LEGNAGYOBB Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Ukrajna az Oroszországi Fö­deráció után a Szovjetunió má­sodik legnagyobb köztársasága: 603 ezer 700 négyzetkilométer területen fekszik, déli határa a Fekete-tenger híres üdülőöveze­téhez kapcsolódik. A kelet-euró­pai síkság jelentős részét, termé­keny délnyugati földjeit foglal­ja el. Az 50 millió 200 ezer lako­sú köztársaság fővárosa Kijev, az egész keleti szláv államiság egyik legősibb központja. A kijevi Oroszország, amely a IX—X. században érte el virágkorát, az orosz, az ukrán és a belorusz nép egységes álama volt. A tör­ténelmi és kulturális szálakon kívül ma Ukrajnát, Belorussziá­val és Oroszországgal, valamint a többi szovjet köztársasággal gazdasági kapcsolatok kötik ösz- sze. Itt összpontosulnak a mo­dern ipar legfontosabb ágai, ame­lyek kedvező hatásúak az ipar fejlődésére. Ilyenek: a repülő­gép- és autógyártás, az elektro­nika, az olajfeldolgozó ágazatok és az atomenergetika. A Har­kovi Turbinagyárban készülnek az atomerőművek milliónyi tel­jesítményű turbinái. Ukrajna hatalmas iparvidékén, a Donyec-medencében kőszenet. Krivoj-Rognál pedig vasércet bá­nyásznak. A Barátság Kőolajve­zeték Magyarországra ukrán te­rületeken jut el. Termékeny földekkel ajándé­kozta meg Ukrajnát a természet. A tizenegyedik ötéves tervben 12—14 százalékkal kívánják nö­velni a mezőgazdaság évi átlagos termelését: a gabonatermelést 52 millió, a cukorrépát 58 millió, a napraforgó termelését 2,9 mil­lió tonnára. A köztársaságban eddig több mint 2 millió hektár termőterületen javították meg a talajt, 1985-ig pedig további fél­millió hektáron fejezik be a me­liorációs munkákat. Jelentős sikerekről számolhat­nak be az ukrajnai növényne- mesítők is. Hat növénykisérleti központban olyan új fajtákat és hibrideket nemesítettek ki, ame­lyek a változékony éghajlati vi­szonyok között is magas termés­átlagot hoznak. Az Ukrajnában folyó növénynemesítési munkák nagyságrendjére jellemző, hogy az elmúlt öt év alatt a tudósok 625 növényfajt és hibridet adtak át fajtaminősítésre — közöttük 174 elterjesztése már folyik. A tizenegyedik ötéves tervben az ukrán nép életszínvonala to­vább emelkedik. Csupán a fővá­rosban a két utóbbi ötéves terv alatt évente 25 ezer lakás épült. egy új turistakö%pontról. „Tovább kell fejleszteni a ta­lajjavítást. Állami beruházások­ból kell megvalósítani 3.4—3,6 millió hektár föld öntözését..." — olvasható az SZKP XXVI. kongreszusának határozatában. Ezek a tervek megvalósulóban vannak az egyharmadnyi Ma­gyarország nagyságú félszigeten, a Krímben. E déli területtel több mint két évtizedes barátság, test­vérmegyei kapcsolat fűzi össze Bács-Kiskunt, amint erre utalás történik az alábbi cikkben is. * Az Észak-Krími Csatorna, amely a kontinensen a legna­gyobb a imaga nemében, nyugat­ról keleti irányban szelte át a Krím-félszigetet, a Szovjetunió dél-európai részét, és több mint 400 kilométer hosszúságúra nyúlt. A Dnyeperből származó éltető nedűjével most a Krímben óriá­si területeket öntöznek, a kol­hozkertekben kitűnő alma- és kör­teterméseket érlelnek. Pedig Makszim Gorkij a maga ide­jében még sivataginak és némá­nak nevezte a krími sztyeppékét. Amikor a csatorna első szaka­szának építése 1963-ban befeje­ződött, a Krímbe utazott a te­kintélyes szovjet talajkutató tu­dós, Viktor Kovda. Lelkesedés­sel nyilatkozott az építők mun­kájáról, és megjegyezte, hogy „a természetbe való sebészeti be­avatkozás teljes sikerrel járt.” Majd húsz évvel a mesterséges folyómeder kihasználásának kez­dete után jártam a csatorna egyik szakaszánál, ahol találkoz­tam Valentyina Gnyevisevával, az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság érdemes éoítészével. ígv emlékezett vissza 1963. októberé­nek egyik napjára: — És megindult, ment a víz a mi útvonalunkon. Az emberek összeölelkeztek és csókolóztak. s a markukkal merítve itták a Dnveperből jövő vizet... A csatorna első szakasza 320 ezer hektárt öntözött, több mint 600 ezer hektárt pedig vízzel látott el a sztyeppéből. Megoldó­dott a déli városok, Keres, Feo- doszija és más települések víz­ellátási problémája. Az öntözött krími földek kevesebb mint ötöd­részét alkotják a félsziget szán­tóterületének, de jelentős hánya­dát adják a mezőgazdasági ter­mékmennyiségnek. Az öntözött földekről nyerik a zöldségfélék több mint 90, és a gyümölcs 80 százalékát. A vízi „főútvonal” építése foly­tatódik. Befejezéséhez közeledik az Észak-Krími Csatorna mélyí- i tésének második szakasza. A mes­terséges folyómederben eljut a víz Szimferopolba és a Krím nyugati partjára, s további mint­egy 80 ezer hektárt öntöz majd. A csatornaépítésnél a legújabb berendezéseket, a tudomány leg­újabb eredményeit alkalmazzák. A szivattyúállomásokat teleme­chanikai rendszerekkel, automa­tákkal szerelik föl, az öntözés korszerű módszerekkel történik majd. — Teljes mértékben techniká­val szolgáljuk ki a földet — ál­lapította! meg a Szovjetunió ál­lami díjasa, a Krím területi víz- gazdálkodás és melioráció veze­tője, Alekszandr Savin. A Dnyeper vize a nagy gazda­sági haszonnal együtt lemérhető szociális változásokat hozott. A csatorna mentén jól rendezett te­lepülések. iskolák, kórházak, ját­szóterek nőttek ki a földből. A szakértők már tervezik a csatorna harmadik szakaszát, amelynek a megépítése lehetővé teszi a szántóterület minden má­sodik hektárjának öntözését. A Dnyeper vize eljut a hős város, Szevasztopol lakóihoz, és a Krím déli partjának fürdőhelyeire. A csatorna létesítése a világ számos országában fölkeltette a talajjavító tudósok érdeklődését. Nemegyszer ellátogattak már ide Magyarországról, testvérme- gvénkből, Bács-Kiskunból is a barátaink. (Ford.: A. Tóth Sándor) KNEB-VIZSGÁLAT Az élelmiszer-csomagolás minőségéről A háziasszonyok a megmond­hatói : milyen sokat javult az el­múlt években a magyar élelmi- szeripari termékek csomagolása. Sorra jelentek meg a pultokon az árut is védő, ám a szemnek is tetszetős csomagolású édesipari, húsipari termékek, üdítő italok, konyhakész zöldségek, gyümöl­csök. Kedvező változást hozott az élelmiszerek konténeres szál­lítási rendszere is, s ma már a belföldön forgalomba kerülő ma­gyar termékek döntő többsége megfelel a élelmiszertörvény áru­védelmet előíró követelményei­nek. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság — nemrégiben e téma­körben végzett — vizsgálata azonban rámutatott számos, ma is meglevő hiányosságra. Sok még a jellegtelen csomagolás, nem hi­giénikus a zacskós tej, a dobo­zokon alig-alig találhatók meg a korszerű' táplálkozási szokáso­kat és a diétás étkezést segítő információk (például a kalória­érték. a szénhidráttartalomj. Az exportra kerülő élelmisze­rek csomagolásánál még rosszabb a helyzet. A legfejlettebb ipari országok mércéjével mérve, kor­szerűtlen, rossz minőségű, jelleg­telen csomagolóanyagban piacra küldött termékeink nem állják a versenyt. A fejlett tőkés orszá­gok piacain megváltoztak a fo­gyasztói szokások, más, korsze­rűbb követelményeket, bizonyos többletszolgáltatásokat igényel a kereskedelem és a szállítás. A magyar csomagolás gyenge mi­nősége miatt népgazdaságunkat az elmúlt években már deviza­kár, piacvesztés is érte. Ennek okait azonban az irányító főha­tóságok nem vizsgálták ki ala­posan, és személyi felelősségre- vonás sem történt — állapították meg a népi ellenőrök. Élelmiszeripari termékeinkben még mindig rejlenek „ártartalé­kok”, ezeket azonban csak kor­szerű, a piac igényeihez rugalma­san alkalmazkodó csomagolással lehet érvényesíteni. A jelenlegi hiányosságok megszüntetéséhez szükség van az élelmiszeripar, a csomagolószereket gyártó ipar- vállalatok és a külkereskedelem jobb együttműködésére, a vásár­lók értékítéletét tükröző infor­mációk összegyűjtésére és átadá­sára. Bizonyos, hogy az élelmi­szer-csomagolás fejlesztése tőkés importot is igényel. Ezért külö­nösen fontos feladat a megfelelő helyettesítési megoldások feltá­rása, amiben a döntő szerep a háttériparé. Ugyanakkor az élel­miszeriparnak arra kell töreked­nie, hogy a már kimunkált eljárá­sokat mielőbb alkalmazza, csök­kentse az import anyagok felhasz­nálását. A jövőben mind a cso­magolószerek gyártásánál, mind pedig felhasználásuknál a koráb­biaknál nagyobb mértékben szük­séges érvényesíteni a kölcsönös érdekeltség szempontjait és a mi­nőségi követelményeket. A vál­lalatok közötti szerződéses fe­gyelem ugyanis nem kielégítő. Előfordul, hogy az élelmiszer- ipari vállalatok nem érvényesítik kötbérigényüket, nem fordulnak a bírósághoz jogos követelésük kielégítéséért, mert attól tartanak, hogy monopolhelyzetben levő partnerük később még jobban megnehezíti munkájukat. A vizsgálat kitért egyebek kö­zött az üvegvisszaváltás, a cso­magolóanyagok másodlagos hasz­nosításának helyzetére is. E terü­leteken még ma is sok visszásság tapasztalható, nem megoldott pél­dául az üvegek méret szerinti osztályozása, tisztítása, az újra­felhasználó élelmiszeripari vál­lalathoz való eljuttatása. Felve­tődött a vizsgálat során, hogy eze­ket a munkákat esetleg társulá­sok. vagy kisvállalatok is végez­hetnék. A néni e'lenőrök azt is megállapították: a betétdíjas cso­magolóanyagok jelenlegi ellenér­téke nem ösztönzi eléggé a la­kosságot arra. hogy visszaváltsa a kiürült üvegeket. (MTI) Városi diáknapok A KISZ Kecskemét városi Bi­zottsága 1983. február 14—18. kö­zött rendezi meg a városi diák­napokat. Céljuk: a megyeszékhely középfokú oktatási intézményéi kulturális életének bemutatása. Elsősorban azok a tanulók vesz­nek részt a rendezvényen, akik méltóképpen képviselik iskoláju­kat az adott művészeti ágban. A fellépések egyben a városi Ki mit tud? első erőpróbái. A diákna­pok a következő kategóriában zajlanak: vers. és prózamondás, bábművészet, diákszínpad, egyéb kategória (néptánc, balett, jazz- balett, artisták, művészi torna, akrobatikus tánc, diszkótánc. bű, vészek, bohócok, pantomimesek, parodisták), vokális és hangszeres zene. Jelentkezni a KISZ Kecs­kemét városi Bizottságánál lehet 1983. január 22-ig. A nevezési la­pok az iskolák KISZ-bizottságán szerezhetők be. ^ ■ a krími csatorna bő vizével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents