Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
1982. december 9. 0 PETŐFI NÉPE 9 5 Kodály-kiállítás a Bartók-emlékházban Pedagógusok, közművelők Bartók vendégül látja Kodályt — úgy, ahogy az életben is oly sokszor találkoztak, mint ahogy barátok, szellemi társak voltak. A Kodály-centenárium alkalmából bensőséges kiállítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bartók-emlékházban. Budán a II. kerületben. ..Vonzák egymást, mint a kiegészítő ellentétek" — írta a két zeneszerző-óriásról Molnár Aurél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsága, hasonló és ellentétes nézeteik kapnak hangot. Dokumentumok. fényképek, iratok, levelek sorakoznak a falakon és tárlókban. A mostani kiállításon Kodály személye, tevékenysége a központ. De oly gyakran találkozik fellépése, megnyilatkozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottája. Fotók a fiatal Kodályról. Együtt Bartókkal. Népdal-feldolgozások, eltérő és hasonló módszereik. De nézetük igen egyezik a népdal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Leveleik egymáshoz. Véleményük egymás munkásságáról. Hangversenyplakátok. A Háry színlapja 1926-ból, az október lfi-i ősbemutatóról — Nagy Iza0 Bartók és Kodály fiatalkori archív képe. bella és Körmendi János vendégfellépésével. Lemezborítók. Felvételek Kodályról és Kodály fényképei népdalgyűjtő-útjáról. A Székelyfonó milánói bemutatója a Scalaban, Failoni vezényletével. A Budavári Te Deum megszületésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete, bemutatója. Kodály vezényel — hangversenyen és lemezfelvételen. Kodály zeneelméleti munkásságának dokumentumai. Könyvei, tanulmányai. A magyar népdal strófa-szerkezetéről írott könyvének kiadása. Közéleti szereplései. Tevékenysége az új alapokon történő ének-, zeneoktatás megteremtéséért. A zeneszerzőről elnevezett debreceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival, gyerekek között. Díjak, kitüntetések; 1948-as Kossuth-díja. 1960: az oxfordi egyetem díszdoktorává avatja, 1965: — Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság érdemrendjét adományozza neki. . Fotók — Kodály barátokkal, a családja körében, Pablo Casals- sal, kortárs világnagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, feleségével. Néhány személyes tárgy, emlék, levelei, s a hozzá írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budaipesti Történeti Múzeumiban rendezett bemutató anyaga, a számos családi dokumentum jó alapja lehetne egy Ko- dály-emlékiház gyűjteményének. K. M. Szovjet est a tv-ben Egy évtizede már, hogy a Magyar Televízió minden esztendő utolsó negyedében szovjet estet rendez. Ezúttal december 15-én jelentkezik a több mint 6 órás program. A szórakoztató estet népdal és balalajka műsor nyitja meg, a szabad idő egészséges eltöltésére ad ötleteket az így pihenünk című kisfilm. Korabeli képekkel, metszetekkel illusztrált, képzőművészeti látványosságokat megörökítő film ismerteti meg a nézőkkel a világhírű Kreml és a Vörös tér születésének történetét. Néhány magyar produkció is kiegészíti a szovjet estet. Televíziónk munkatársainak műsora arról ad képet: hogyan látják a magyarok a szovjet emberek életét. A tisztelet Üzbegisztánnak című sorozat e napi epizódja Szamar- kandba kalauzolja el nézőit. A Nahodka — kapu az óceánra című film nézői a szovjet tengermellék legnagyobb kereskedelmi és személyforgalmú kikötőjébe látogatnak el. Az est föműsora a Moszkva nem hisz a könnyeknek című játékfilm, amelyet 1981-ben a legjobb külföldi filmnek ítélt Oscar-díjjal tüntettek ki. A Lányok, Asszonyok új száma A folyóirat decemberi száma képes beszámolót közöl az európai békemozgalom jelentős eseményéről, a Békemenet ’82-ről, s ebiben a résztvevőket is megszólaltatja. A Hagyományok, ünnepek, népszokások, rovatban egy újabb keletű ünneppel, a személyi igazolvány átnyújtásával, az állampolgárrá avatással ismerkedhetnek meg az olvasók. A mennyország kulcsa című képes anyag Szvetlána Szavicka- jának, a világ második női űrhajósának életútját ismerteti. Ana- tolij Popöv. a szovjet Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete elnöke a mai falusi asszonyok helyzetéről, gondjairól, eredményeiről beszél. A Te meg én című rovat ezúttal a Káunasban működő, Litvá- nia-szerte népszerű női klub életébe és munkájába enged bepillantást. A szakemberek abban kivétel nélkül egyetértenek, hogy a közoktatás és a közművelődés kapcsolatában csakis és kizárólag egyetlen helyes út létezik: az együttműködés. A vita különböző fórumokon csak a hogyanról folyik. Kezdetben volt — és szerencsére igen sok helyen ma is van — a tartalmi együttműködés az iskolák és a művelődési intézmények között. Ehhez nem keil semmilyen közös szervezeti forma, csak a közös nagy cél felismerése: pedagógusoknak, műve- * lődésiotthon-vezetőknek, múzeumi, könyvtári szakembereknek és a kultúra más munkásainak ösz- szefogása annak érdekében, hogy minél több legyen a „kiművelt emberfő”. Ennél szorosabb együttműködést feltételez a másik elképzelés, amely szerint szervezetileg össze kell vonni az iskolákat és a művelődési intézményeket, megtartva szakmai önállóságukat. A gyakorlat apt mutatja, hogy erre elsősorban a kis településeken és az új lakótelepeken van szükség — és lehetőség. Jogi alapot egy tavaly megjelent művelődési miniszteri rendelet teremtett hozzá — a személyi feltételek megteremtése azonban sokkal nehezebb. Nemcsak azért, mert nem mindenütt van elegendő megfelelő felkészültségű pedagógus, könyvtáros, népművelő, hanem azért is, mert aligha lehet egyik napról a másikra elérni, hogy megszűnjék a szakmai sovinizmus, s a különböző szakemberek egymást segítve végezzék a minden nemzedékre kiterjedő közművelődési munkát. Ugyanis nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az óvodáktól o. nyugdíjasklubokig közös irányítás és — ami ennél is jelentősebb — közös művelődési elképzelés kell, hogy érvényesüljön. A jövő művelődési intézménye napjainkban kezd kibontakozni. Egységes, minden területet átfogó művelődési intézmény, ahol minden korosztály és társadalmi réteg számára megvannak a művelődési, képzési és továbbképzési lehetőségek. , Két évvel ezelőtt, 1980. augusztusában. a párt központi bizottsága úgy foglalt állást, hogy meg kell vizsgálni, mennyire alkalmas ez a forma Magyarországon a művelődéspolitika céljainak elérésére, a különböző tárgyú és irányú művelődési intézmények munkájának egységesítésére. Azóta az ország 18 helyén kezdődtek el a kísérletek: nagyvárosokban és községekben egyaránt. Korai volna a tanulságokat leszűrni. Vannak már biztató eredmények, de a kísérlet még alig egy éve tart. Azok a művelődési szakemberek, akik az idei debreceni tanácskozáson ezeket az új intézményeket képviselték, a helyi eredményekből, a kísérlet kezdeti vagy előbbre haladott voltától függően számoltak be az országos tanácskozáson. Többnyire optimistán, de nem titkolva a gondokat sem. Azok viszont nagyon is különbözőek voltak, hiszen néhol már jócskán előre tartanak a kísérletezésben, s figyelemreméltó eredményeket is tudnak felmutatni, másutt viszont csak az első lépéseket tették meg az idén. Hozzá kell tenni, ott sincsenek késésben, hiszen a kísérlet határideje 1985. Mégis elgondolkodtató, hogy miért okoz annyi vitát a közoktatás és a közművelődés kapcsolata. Hogy a cél azonos, ahhoz nem fér kétség. Mind az oktatási, mind a közművelődési dolgozók abban látják munkájuk eredményességét, ha művelt, sokoldalúan képzett embereket nevelhetnek. Ehhez elsősorban jól képzett szakemberek szükségesek, de mindjárt hozzá kell tenni: a hivatástudat, a lelkesedés legalább olyan fontos, mint a képzettség! S az sem elhanyagolható hogy a pedagógusok és a művelődés- üggyel foglalkozó szakemberek keresete között nagy különbségek vannak, amelyek rendezése hosszú és bonyolult kormányzati feladat. A mai fizetési rendszer ugyanis alig teszi lehetővé, hogy — például — az általános iskolai tanár teljes erőbedobással foglalkozzék végzett tanítványai továbbképzésével. Energiáit — ha nem is mindenütt, de még a legtöbb helyen — lekötik a szakköri, a napközi otthoni és az egyéb különórák. Az is tény, hogy számos helyen vannak ütközések az iskolaigazgatók és a művelődésiház-igazgatók között, akikre más és más jogszabályok vonatkoznak, különböző a fizetési rendszerük is. Mindezek rendezése alapvető jelentőségű, mert egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni a célt: a műveltség terjesztését. E téren pedig — városban és "falun egyaránt — igen sok még a tennivaló, attól kezdve, hogy az anyanyelv (azon belül a helyesírás) tökéletes ismerete nélkül már nem lenne szabad az általános iskolából senkit sem továbbr engedni, egészen addig, hogy di iskolán kívüli művelődésnek a mainál több segítséget kell adnia a különböző szakmai továbbképzéshez, az idegen nyelvek elsajátításához, s a tennivalókat még hosszasan lehetne sorolni. V. E. 0 Kodály felesége társaságában. (MTI fotók — KS) MWMW* Történelem és jelenkor Az idén hatvan éve, 1922. december 30-án nyílt meg Moszkvában a Szovjetek I. Össz-szö- vetségi Kongresszusa. Ez a történelmi tanácskozás mondta ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak a megalakulását. Független szovjet köztársaságok — Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és a Kaukázuson túli terület népei, területét tekintve hatalmas országban — egyesültek. Több mint száz nép és nemzetiség élt e területen a legkülönbözőbb gazdasági, szociális és kulturális szinten. Csatlakozott 1925-ben az Üz- bég és a Türkmén köztársaság is a Szovjetunióhoz, majd őket követte 1929-ben a Tadzsik SZSZK. A szovjet köztársaságok száma így hétre emelkedett. A Kaukázuson túli Föderációból alakult Grúzia, Örményország és 1936- ban Azerbajdzsán külön szövetségi köztársaságként csatlakozott a Szovjetunióhoz. Ugyanebben az évben alakult meg a Kazah és a Kirgiz Autonóm Köztársaság, amely korábban az Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársasághoz tartozott. 1940- ben Moldávia, a Balti-tenger melléki Lett, Litván és Észt SZSZK belépésével a jelenlegi 15-re emelkedett a Szovjetuniót alkotó szövetségi köztársaságok száma. A Szovjetunió megalakulása kedvező feltételeket teremtett az egyes köztársaságok sokoldalú fejlődéséhez, a soknemzetiségű állam védfelmi erejének és nemzetközi tekintélyének a megszilárdításához. A távolságok országa A Szovjetunió földje Európa felét és Ázsia kétharmadát elfoglalva, széles sávban húzódik a világ térképén. Nyugaton Lengyelország határánál kezdődik, keleten pedig a Csukcs-félszigeti Gyezsnov-fok határolja. Nyugatról kelet felé 11 időzónát felölelve, több mint 172 hosszúsági fokon terül el. Amikor Nyugaton még csak alkonyodik, Keleten már új nap reggele virrad. Amikor Moszkvában este 'hét óra van. a szibériai Bajkál-tónál már éjfél, a Gyezsnov-fokon pedig hajnalodik. Északról délre a Szovjetunió 42 szélességi körön át húzódik. Legdélibb pontja Türkméniában van, nem messze Kuska városától — a trópusoktól 12 szélességi környire. A 268 millió-nyolcezer lakosú Szovjetunió lélekszámút tekintve Kína és India után a világ harmadik helyét foglalja el. Földünk 2000 népe és nemzetisége közül száznál több él a Szovjetunióban, amelyet 15 szövetséges és 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 nerózetiségi körzet alkot, s népei összesen 162 nyelven beszélnek. Ez a 22,4 millió négyzetkilomér tér területű, hatalmas ország kontinensekhez hasonlítható: valamivel kisebb Afrikánál, nagyobb Dél-Amerikánál, kétszer akkora, mint Ausztrália. Határainak hossza több mint 60 ezer kilométer. Egy naponta kétezer kilométert haladó képzeletbeli vonat teljes hónap alatt járná körül a szovjet határt. Az ország határainak csaknem kétharmada tengerparti, a Szovjetuniót három oldalról mossa a világóceán. Az országban több mint 500 tó és százezernél több nagy folyó található. Leghosszabb a 4400 kilométeres Léna. Északon a Ko- limát az év nyolc hónapjában jég borítja, a Rioni pedig a napfényes Grúziában egyáltalán nem fagy be. Az ország területének mintegy fele az örök fagy övezetébe tartozik. Szibériában vannak olyan helyek, ahol télen nagyobb a hideg, mint az Északi-sarkon; Közép-Ázsia síkságain pedig nyáron olyan a hőség, mint az Egyenlítőn. Jakutföldön télen előfordul a mínusz 70 °C hideg, amikor a kilélegzett levegő azonnal megfagy. Türkméniában pedig a nyári homok plusz 70 °C-ra is felhevül, s még megérinteni sem ajánlatos. Üzbegisztánban már a betakarítás folyik, amikor Petropavlovszk- Kamcsatszkijban a hóviharok még betemetik a földszintes házakat. A Bering-tenger partján a vörösfenyő törzse egy évszázad múltán is vékony marad, a Fekete-tenger mellett, a szubtrópusi Grúziában pedig a fiatal bambusz egy nap alatt egy métert nő. Itt alig van hideg, az utolsó őszi virágokat szinte azonnal követik az első tavasziak. Kincsek a föld mélyéből A Szovjetunió földje mérhetetlenül gazdag természeti kincsekben. A nagy folyók hatalmas energiakészleteket jelentenek: csupán a legkiemelkedőbbek összteljesítménye eléri a 300 millió kilowattot. Rajtuk épültek a világ legnagyobb vízierőművei: a bratszki, a krasznojarszki, rövidesen pedig az első helyet foglalja el a Jenyiszejen épülő sza- ján-susenszkojei erőmű. Napjainkban azonban a Nyu- gat-Szibériai-Központ gázvezeték már több energiát szállít, mint az egész villamoserömű- lépcsőzet a Jenyiszejen és az An- garán. Tizenöt évvel ezelőtt fedezték fel Nyugat-Szíbéria északi részén, Urengojnál azt a hatalmas gázlelőhelyet amely több mint hat billió köbméter fűtőanyagot rejt. Urengoj a helyi nyenyec lakosok nyelvén „isten háta mögötti” vidéket jelent. Az emberek évszázadokon át fáztak ezen a földön, nem is sejtve, hogy talpuk alatt valóságos földgázóceán terül el. Az elmúlt évtizedekben több mint 20 ezer különböző lelőhelyet tártak fel a Szovjetunióban. Az ásványi kincsek felkutatására és kitermelésére jelenleg az ország beruházásainak 40 százaléka jut. A Csendes-óceáni ércövezet, az Ural-hegység nyersanyagkincsei, a szibériai arany- lelőhelyek, a távol-keleti vasérckészletek, Kazahsztán kőszénlelőhelyei, a jakutföldi gyémánt — csupán néhány abból az óriási természeti kincsből, amit e hatalmas országban a föld mélye rejt. Társa dal mi-gazdasági fejlődés A Szovjetunió megalakulása óta eltelt 60 évet a soknemzetiségű ország gyors társadalmi- gazdasági fejlődése jellemezte. A szovjet ötéves tervek idején az országban 43 ezer nagy ipari egyesülés, gyár, kombinát létesült, az üzembe helyezett erőművek együttes kapacitása 270 millió kilowattot, a villamos~tavve- zetékek hossza négymillió kilométert tett ki. Több ezer, korszerűen felszerelt kolhoz és szov- hoz, tudományos-kutató és tervező intézet épült. Sok millió kilométerre tehető a kiépített szállítási útvonalak hossza. Ebben az időszakban az ország nemzeti jövedelme'több mint százszorosára növekedett. Az ország részaránya a világ ipari termelésében az 1922. évi egy százalékról húsz százalékra emelkedett. Napjainkban dinamikusan fejlődik az egyes köztársaságok gazdasága. Megőrizve sajátos nemzeti vonásaikat, modern ipart, mezőgazdaságot, fejlett tudományt és magas színvonalú kultúrát teremtettek. További fellendülésüket jelentősen segíti az olyan nagyszabású népgazdasági feladatok megoldása, mint a szibériai, a távol-keleti és az északi körzétek nyersanyagkincseinek kiaknázása. Régi tapasztalatok bizonyítják ezt: annakidején az egész ország részt vett a Tur- kesztán—Szibéria vasútvonal építésében, a kazahsztáni szűzföldek meghódításában, a földrengés-sújtottá Taskent újjáépítésében. így van ez ma is: a 3200 kilométeres Bajkál—-Aimúr vasútvonalat és az 1400 kilométeres Kara-Kum csatornát nyolcvan nemzet fiataljai építik. az OSZS2SZK nemíeketeföld-öve- zetében Közép-Ázsiából érkezett több ezer szakember dolgozik. Folytathatnánk a sort az agrár-ipari komplexumok kialakításával, amelyek a nagyszabású országos programok részeiként az egyes körzetek és köztársaságok gazdasági fejlődését eredményezik. A Szovjetunióban elért gazdasági sikerek alapot teremtettek a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának folyamatos emelkedéséhez. A jelenlegi, a tizenegyedik ötéves tervben a havi átlagos munkabér országszerte 13—16 százalékkal emelkedik, és 1985-re eléri a 190—195 rubelt, miközben az elsődleges közszükségleti cikkek, valamint az alapvető élelmiszerek állami ára nem változik. Ma a Szovjetunió lakosságának 80 százaléka összkomfortos lakásokban. él. A lakbér a közszolgáltatások díjával együtt a családi költségvetés 3—4 százaléka. A jelenlegi ötéves terv végére az egy lakosra jutó lakótér meghaladja a 16 négyzetmétert. Az országban több mint 14 millió gyerek jár óvodába és bölcsődébe. Egy gyermek ellátása évente átlagosan 520 rubelbe kerül. A szülők ennek az összegnek csupán 15—20 százalékát fizetik. A Szovjetunióban egymillió orvos dolgozik, minden tízezer lakosra 37 jut, több, mint a világ bármely államában. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió a világ első számú olvasó és fordító országa. A szovjet könyvtárakban őrzött kötetek és folyóiratok elegendőek lennének áhhoz, hogy a Föld minden lakosának jusson egy példány. Az 1922-től 1980-ig kiadott könyvek száma tizenegyszer múlja felül az emberiség lé- lekszámát. A béke élvonalában A szovjethatalom — mint köztudott — kezdetektől fogva a békére törekedett. Már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kiadott első rendelet, a Békedekrétum is magában foglalta a szovjet külpolitika elvi alapját: a népek békéjéért, szabadságáért, valamint a társadalmi haladásért vívott harc összefonódását. Ez, a békés egymás mellett élés elvére támaszkodó szilárd alapállás szabja meg azóta is a Szovjetunió külpolitikáját. Moszkvában számtalan leszerelési indítvány született a II. világháború előtt éppúgy, mint az elmúlt évtizedekben. A konfrontációval szemben a Szovjetunió ma is anpak a híve, hogy a problémákat békésen, tárgyalások útján rendezzék. Ez szabja meg diplomáciai tevékenységét minden nemzetközi fórumon, így a genfi és a bécsi tárgyalásokon is. Az elmúlt hónapokban a Szovjetunió számos kezdeményezést tett a nemzetközi feszültség növekedésének megakadályozására — gondoljunk csak az európai középhatótávolságú nukleáris eszközök telepítésére hozott egyoldalú moratóriumra, vagy az ENSZ-ben tett bejelentésre: a Szovjetunió lemond az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról. A fegyverek nélküli világ mindenkor a szocializmus legfőbb eszménye volt. Ennek jegyében ünnepli december 30-án a Szovjetunió több mint száz népe és nemzetisége a világ első egységes, soknemzetiségű államának 60. születésnapját. APN
