Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. december 9. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT Nem szeretek egy helyben topogni Személyes találkozásunk előtt már sokat hallottam Mészáros Imréről, a kiskunhalasi Aiész elnökéről. Volt, aki róia beszél ve elragadtatva felkiáltott: ’>>e. egy ember, aki művésze a vezetésnek! Más óvatosan így fogalmazott: nem tudom, miként csinálja, de ahogy mindig megtalálja a lehetőségeket, az egyenesen bravúros... A vélemények summázata végül is megegyezett. Mindenki egyetértett abban, hogy több ilyen bátor, kezdeményező szellemű vezetőre lenne szükség. Az előzetes „tájékozódáskor” feltűnt, hogy Mészáros Imréről senki nem tud csak tárgyilagosan szólni. Még a szándékosan visszafogott dicséretekből is ki- érzőjdött az ámulat, illetve né- hányan nem tudták leplezni az elismerés mögött megbújó irigységet ... Egy vezető munkáját természetesen nem az alapján kell megítélni, mit tartanak róla mások, hanem aszerint, hogy az általa irányított kollektíva milyen eredményeket ér el. Pontosabban az eredményesség megítélésében a gazdálkodó szervezet tevékenységének az egésze döntő, s nem csupán a nyereség. Habár a kiskunhalasi áfész esetében egyik dolog következik a másikból. Vagyis a megyei fogyasztási szövetkezetek átlagos nyereségszintjét hosszú évek óta azért tudták felülmúlni, mert sok mindenben esztendőkkel megelőzték a többieket. Az a tény, hogy öt Kiskunhalas környéki községen kívül a lakosság élelmiszerellátásában a szövetkezeti kereskedelemnek csaknem kizárólagos szerepe van Halason is, sokat mond -annak, aki tudja, hogy az áfészek viszonylag későn jutottak városi pozícióhoz. A szövetkezetek számára a nagyobb településeken is utat nyitó rendelet épphogy megjelent, a halasi áfész máris megkezdte a Kiskun Árulház építését. Pénzük persze nekik sem volt rá több, mint másnak, de az elnök kiverekedte az akkor igen kockázatosnak tűnő beruházásihoz a hitelt. / Igen. Kiverekedte. Mert most ugyan már sokan azt mondják, hogy tízegynéhány esztendővel ezelőtt még könnyen adtak kölcsönt. Elég volt néhány hivatalos pecsét, bizonyítva, hogy az ügyet „fent” is támogatják. De ami ma hihetetlenül hangzik, akkoriban nem sokan lelkesedtek azért, hogy szövetkezeti áruház nyíljon a városban. A szövetkezeti mozgalomban kevesen sürgették a jelenlegi slágertémát — az általános jelleg erősítését — sőt, mi tagadás, ellenzők is akadtak. Legalábbis addig, amíg csak a kényszerből létrehozott savanyítóüzem — a szerződéses kötelezettséggel átvett káposztát ugyanis az áfész nem tudta értékesíteni —, működött, illetve a kiskapacitású vágóhíd, az iparfejlesztésnek inkább ellendrukkerei voltak, semmint segítői... — Hogy sokszor és sokan betartottak? — kérdi Mészáros Imre, majd rögtön felélénkült magyarázatba kezd: — Hát persze! De hol, milyen területen, milyen poszton nincs középszerűen gondolkodó, minden újtól idegenkedő ember?! Ennek viszont az ellenkezője is igaz: harcostársak is akadnak mindenütt. Az én környezetemben is voltak, vannak. És ha most azt mondom, hogy a tagság mindig mellém állt, ami erőt adott, akkor azt hiszi, hogy nagy szavakat használok. Pedig ez az igazság. Ha nyolc és fél ezer embert meg léhet nyerni egy ügynek racionális érvekkel, akkor az biztosan jó ügy. Tehát harcolni kell, és nem szabad megriadni attól, hogy néhány hivatalnoktól esetleg pofont kap az ember. A mécsesén sem rúgnak mindig gólt, de azért az igazi játékos szereti a futballt!... A kiskiinhalasi áfész tevékenységében az ipar most körülbelül 40 százalékos arányt képvisel. Tavalyi bruttó árbevételük meghaladta a 700 millió forintot, nyereségük pedig a 21 milliót. A valamikori kényszervágóhíd ma már korszerű húsüzem, ahonnan hetente 90 mázsa sertéshús és 80 mázsa töltelékáru kerül ki. A szeszfőzdéből évente 280—300 ezer hektoliterfok pálinka. A gépjavító szerviz és a tízéves beruházási programot — az alapkőletételtől a berendezések beszereléséig — megvalósító építőkarbantartó brigád lakossági, közületi szolgáltatásokat is vállal. Amíg a kiskunhalasi áfész idáig eljutott, felsorolni sem lehet, hányféle merésznek tűnő vállalkozásba kezdtek. Például a fogyasztási szövetkezetek közül itt alakult meg elsőként a sertés- tenyésztő szakcsoport. (Csak érzékeltetésül, hogy tíz évvel ezelőtt ez sem volt egyszerű kezdeményezés: végül is — kísérleti jelleggel — engedélyezték a szakcsoport működtetését.) Napjainkban természetesen már egészen más a helyzet az akkori időkhöz viszonyítva. A kezdeményező szellemű szövetkezeti vezető „felülről” sem gáncsot, hanem ösztönzést, segítséget, s ha kell: védelmet kap. Mik a tervei most Mészáros Imrének? Vagy elég volt a vállalkozásokból? — Nem szeretek egy helyben topogni! — hangzik tömör vá<- lasza. — Tehát? — Sokféle terveink vannak, még akkor is, ha fejlesztési forrásainkat csaknem teljes egészében a községi alapellátás színvonalának emelésére fordítjuk. Korszerűsítjük á régi üzleteinket. illetve Pirtón önkiszolgáló boltot építünk. Kezdeményezés? Nutria tenyésztő szakcsoportot szeretnénk létrehozni és a tarló- sítóüzem mellé egy zöldség-gyü- mölcsszárítót. A többiről egyelőre csak ennyit: említettem, hogy van egy karbantartó-építő brigádunk. Nahát, ez egy csodabrigád! Harkakotönyben elvállaltuk az új posta felépítését. Szeptember IS-áii kezdtek hozzá, október 30- án megmutatták a kész épületet. Ugye nem kell mondani, hogy ilyen csapattal bátran lehet terveket szőni? — Akkor már csak azt kérdezem: hogyan tudja őket megfizetni? — No, látja, ez kulcskérdés! Válaszom hogy a lehetőségekhez képest, mindenkit próbálunk megfizetni. Nemcsak az iparban, hanem a. kereskedelemben is, enélkül ma már elképzelhetetlen eredményes tevékenység. Nekünk öt-hat esztendővel ezelőtt kellett dönteni, átlépjük-e az engedélyezett bérszínvonalat, vállalva az ezzel járó óriási terheket, vagy elengedjük a dolgozóinkat. Az előbbi mellett döntöttünk természetesen. 1950 óta dolgozom a szövetkezetben, 1965-ben lettem elnök. Ez alatt a bérszínvonal túllépése volt a legveszélyesebb, legkockázatosabb vállalkozásunk. De megérte! Kovács Klára Az idén sok szó esett az almáról. Több mint általában. A nem mindig kifogástalan minőségű termék értékesítése során évtizedes, gyakran szemhunyásra ítélt ellentmondások kerültek a felszínre. Való igaz, néha úgy tűnt, a termesztők és a kereskedők nem egy célért: a fogyasztók érdekeiért tevékenykednének. A termelő az almától a legmagasabb árért szabadulni!!) szeretne. A felvásárlók és a forgalmazók pedig a minél nagyobb hasznot akarják — ahogy mondják — realizálni. Sokan nem magukban, az elavult termelési módszerükben, a korszerűtlen fajtaösszetételű ültetvényükben, az évtizedes mederben csörgedező idejétmúlt köz- gazdasági szemléletükben keresik a hibát. Másutt. A nadrágszíj-szorításra kényszeredett szocialista és tőkés piac értékítélete megváltozott. Csak a kifogástalan minőségű áruért fizetnek. Ehhez pedig alkalmazkodni kell, mivel hazánk lakossága képtelen megenni az idén termett 1,2 millió tonna almát. Persze nem is ez a cél. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, vagy az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben, de szerencsére még jó néhány nagyüzemben szinte órák alatt át tudják szervezni a szedést, a válogatást a fizető partner — ebben az esetben a HUNGAROFRUCT — igénye szerint. Más típusú ládát, rekeszt, csomagolást — ezért üzem- szervezést — kér a szovjet, vagy a nyugatnémet vásárló. (A hazai külkereskedelem gyakran kényszerhelyzetben oda tudott szállítani, ahová vagont kapott.) Vannak persze olyan üzemek is, ahol ez az átállás „előkészítést, egyeztetést, tárgyalást, értekezletet..." igényel. Apró volt az alma, színtelen. Ahogy közeledett a szedés ideje, a tisztán látó főkönyvelők, vezetők úgy faragtak le — ha csak fejben is — az értékesítés várható eredményéből. Tudott dolog, tehát nem titok: az idén a tavalyinál többe került — már a lombosfa- fehérmoly miatt is — a növény- védelem. Nem lett olcsóbb a napszám, a kézi munka és a gép sem. A felvásárlói árak pedig nem rugaszkodtak a csillagos égig. A legjobban gazdálkodó üzemekben azért az ágazat szerény nyereségével szedték le az utolsó almákat. Néhol: mentsük, ami menthető — igyekeztek a híres MAGYAR ALMÁT valahogy felhasználni. Lett belőle pulp, cefre, vagy uram bocsá’ sertéseledel, esetleg a talajba forgatva szerves tápanyag. Akció? Ahogy ilyen esetekben megszokott, volt akció is. A kiskapukon, az ismerősökre hivatkozáson kívül, a fogyasztó alkalmi sátraknál, árudákban, a bolti árnál lényegesen kevesebbért juthatott jó minőségű almához. A soltvadkertieket ügyes kertészeknek és kereskedőknek tartják. A helyi József Attila Termelőszövetkezet 53-as út melletti almásának kora őszi — rosszul elvégzett növényvédelem miatt lombtalan — állapotát ismerve elbizonytalanodna. akinek a fenti állítás egészét igazolni kellene. A termés apró feléből lé lett. Az alma javarésze azohban az ágazat eredményét némileg helyrebillentve a belföldi és a külföldi fogyasztókhoz került. A közös gazdaság már • A rosszul sikerült értékesítési szezon után jó néhány kistermelő rürésszel „könnyített” a jövő évi termés sorsán. Felvételünk Csengőd határában készült. Am némelyik nagyüzemnek is megváltás, ha megérkezik a kivágási engedély ... (Felső képünk) évek óta jó kapcsolatot tart a dunaújvárosi DUNAKER értékesítő szövetkezettel. Közvetlenül nekik szállítottak. Sőt. a Kék Duna Szálló előtt és a vasmű területén saját alkalmi árudáikban kilogrammonként három-négv forintért válogatni is lehetett a tetszetős vadkerti almából. Ugyanekkor a Fejér megyei ZÖLDÉRT Vállalat boltjaiban ennek duplájáért juthattak hasonló minőségű áruhoz. Voltak olyan napok is, amikor a dunaújvárosiak jöttek el Soltvad- kertre almát szedni. Részesben. Ez a néhány példa is mutatja, hogy van megoldás. Fogalmazhatnék úgy, a jelenlegi közgazdasági helyzetben: egyre kevesebb sültgalamb repdes, a tátott szájak, így csak tátognak... Az almaértékesítés „modernizálásakor” a szemléleten kell változtatni, és nem minden esetben baltáért, fűrészért kiáltani... Czauner Péter Fűrész és balta helyett szemléletváltást! INTENZÍV KUTATÓMUNKA A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEMEN • Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem fémtani tanszékén az oktatás mellett intenzív kutatómunka is folyik. Ezek a kutatások a hazai gyártású fémek és ötvözetek jobb kihasználására irányulnak, s amelyek eredményeként hazánkban gyártott járművek alváza köny- nyebb lehet, vagy például tartósabb kovácsolószerszámokat gyárthatnak. Szabadalmuk alapján nagy teljesítményű mágneseket is. készítenek. A tanszéken vizsgálják a Szaljut 6 fedélzetén — az űrben — öntött ötvözeteket is. Képünkön az alumíniumötvözetben megjelenő kiválásokat vizsgálják röntgensugár segítségével. Univerzális technikai szövet — a naftlen Sok iparágban használható az az újdonság, amelyet az Össz-szö- vetségi Tudományos Műszál Kutató- és Tervezőintézet szakemberei kísérletezték ki. A naftlen elnevezésű, súrlódásmentes technikai szövet felhasználható a traktorcsapágyak perselyeinek készítéséhez, a különféle rétegezett textolit- és fémanyagok előállításához. Az intézet leningrádi kísérleti üzemében végzett próbák igazolták az anyag kiváló tulajdonságait. A naftlen egyik legjobb tulajdonsága, hogy rendkívül szilárd, s így igen hosszú ideig lehet használni Ennek a szövetnek nagy előnye van az oxidálódó fémekkel szemben: ellenáll az agresszív közegek, s. nedvesség, a mikroorganizmusok, a fény behatásának. MEGVALÓSULT A PROGRAM ÚJ ZÖLDSÉGFELDOLGOZÓ ÉS -TÁROLÓ VECSÉSEN Tíz tonnán felüli átlagtermés Közös gazdaságunkban — a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetben — mind a terület, mind a termelési érték és a nyereség szempontjából évek óta legnagyobb jelentősége a kukoricatermesztésnek van. Az elmúlt ötéves terv időszakában mintegy 1900 hektárnyi területen, 7,1 tonna átlagtermést értünk el. A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet által kezdeményezett, KITE néven ismert termelési rendszer technológiája alapján műveljük a tengerit. A gazdaság vezetése a VI. ötéves terv készítésekor — figyelembe véve az országos gabonatermesztési programot — elhatározta, hogy tíz százalékkal növeli a kukorica átlagtermését. Ennek érdekében 1980-ban csatlakoztunk a KITE által meghirdetett intenzív gabonatermesztési programhoz. A cél megvalósításáért két újabb nagy teljesítményű traktort, valamint speciális munkagépeket vásároltunk, összesen 14 millió forintért. Alapos előkészítés A rendszergazda azoknak az üzemeknek adta a legjobb minőségű vetőmagot, jó hatású vegyszereket, amelyek a programiban részt vesznek. A gépbeszerzésre igénybe vett hitelt a kukorica többlettenmésóből kell visszafizetni. Termelési tervünkben több mint 1800 hektár fővetésű tengeri szerepelt amely azonos volt a ténylegesen elvetett területtel. A talajelőkészítés jó minőségben, a vetés optimális időben, a vegyszerezés szakszerűen történt. A szaporítóanyag csíraképessége kitűnő volt. A tengeri betakarítására, szárítására, tárolására vonatkozóan, az egyéb őszi munkákhoz hasonlóan, tervet készítettünk. Ezt a véglegesítés előtt a párttaggyűlés, a vezetőség és a küldöttgyűlés megvitatta és jóváhagyta. Megjegyzem, a kukoricával egyidőben takarítottuk be a több mint 120 hektár takarmánycirkot. A törést szeptember 13-án kezdtük el a korábban érő fajtákkal, s október 25-án fejeztük be, ütemtervünknek megfelelően. A szemek érési állapota már pár nappal korábban lehetővé tette volna a betakarítás megkezdését. Szövetkezetünk azonban abban a ritka szerencsés helyzetben volt, hogy a tápkeveréshez szükséges tavalyi kukorica még nem fogyott ki raktárainkból, nem sürgetett tehát a szükség. Ezen túlmenően a szárítás költségeinek mérséklését is elhatároztuk. Utólag elmondható, hogy jól számítottunk. Gödrös tárolás ,A betakarított termés mintegy harmadát nem tudtuk megfelelő tárolóban elhelyezni, ezért kilenc — egyenként 40—50 vagon szárított kukorica tárolására alkalmas — fóliával bélelt 'gödröt ástunk. Ilyen nagymennyiségű tengeri föld alatti tárolására még nem volt példa. A bőség kény- szerített bennünket erre, mert hektáronként a tervezett hét ás fél tonnával szemben valójában tíz tonna és hét kiló termett. Ilyen magas hozam még nem volt Jánoshalmán. A kiemelkedő termésátlag eléréséhez — az előbbiekben már ismertetetteken túl — a főágazat irányítói és beosztott dolgozói nagymértékben hozzájárultak. Jó felkészülésről, nagy odafigyelésről adtak bizonyságot, egyben felállítottak maguk elé egy olyan mércét, amit kedvezőtlen időjárási viszonyok között is meg kell közelíteni. \ k Nagyobb nyereséggel Azt is szükséges megemlíteni, hogy a párt- és gazdaságvezetés a gabonatermesztési felhívást támogatva, több másodvetésű silókukoricát termelt. Ez lehetővé tette, hogy 34 hektár főivetésű silótengerit szemesként takarítsunk be. Ennek össztermése 342 tonna volt. A jelenlegi gazdálkodási feladatok szerint csökkenteni kell a termelési költségeket és növelni a nyereségeket. Az idén egy tonna kukoricát a tervezettnél 554 forinttal olcsóbban termeltünk. Ebben az összegben jelentős hányadot képvisel a szárítási költségek csökkentése.-.n'.A„ *?,£«,elnökhelyettes 9 Korszerű zöldségfeldolgozót és -tárolót adtak át rendeltetésének november 30-án a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezetben. A 410 millió forintos beruházással felépült új létesítményben évente mintegy harmincezer tonna nyersárut dolgozhatnak majd fel. A képen: korszerű gépsoron dolgozzák fel a vecsési káposztát. Diétás konzervek Bulgáriában A Bolgár Konzervipari Kutatóintézet és a Bolgár Táplálkozástudományi Intézet kutatói tizenkét új, almapektinnel gazdagított élelmiszert kísérleteztek ki. Az új élelmiszerek jól vizsgáztak a klinikai tesztelés során. A sárgabarackból, sárgarépából, birsalmából, almából, körtéből, tökből, őszibarackból álló, csekély * cukortartalmú gyümölcspürék és italok .kicsépelt gabonamagvak aszkorbin- és citromsav hozzáadásával készültek. Az új cikkeket, amelyeket elsősorban az anyagcserezavarokban szenvedőknek ajánlanak az orvosok, szívesen fogadták a betegek. Fogyasztásuk jó hatással van a kezdődő érelmeszesedésre, a krónikus és akut bél-, epe- és májbetegségek megelőzésére. továbbá a szívinfarktuson átesett betegek közérzetére. Az aszenovgradi Brigada és a pervomaji Parti- zanin konzervgyár rövidesen megkezdi az almapek. tines diétás készítmények tömeges gyártását.
