Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-22 / 300. szám
1982. december 22. # PETŐFI NÉPE 9 3 ÉLJENEK AZ IFJŰ PÁROK! Hármas esküvő Ágasegyházán • Bárány József vőfély, Jolán, Júlia, Éva. • A csempe felrakása előtt a fal felületet simítják Varga József építésvezető és társai, Tóbiás Lajos, Tamási József. Majer Lajos, Papdi József társadalmi munkások az átalakított épületben. Ágasegyháza, csendes szombat délután. A tél még csak játszadozik az ősszel, de a községi tanács előtt összegyűltek alig várják a bebocsátást. Érthető a kíváncsiság, az érdeklődés. Sohasem tartottak a faluban hármas esküvőt. Ötven évnél is hosszabb ideje állt egyszerre a szomszéd községben három lánytestvér az anyakönyvvezető elé. hogy örök hűséget fogadjon .három juhászlegénynek. Ilyen eseményre a legöregebbek sem emlékeznek a Strázsa- hegy tövében: három Bárány fiú és három Barta lány egyszerre köti össze a sorsát. Jójárt Ferenc, . a köztiszteletben álló vb-titkár a szokottnál is ünnepélyesebben vezeti a szertartást, szólítja a házasulandókat. 1— Házassági irataikat átvizsgálva megállapítottam, hogy házasságkötésüknek törvényes akadálya nincsen. Házasságkötésükhöz most már csupán az szükséges, hogy előttem és a jelenlevők előtt kijelentsék ezen szándékukat. A kövétkezö percekben ez megtörténik. — Én önöket, ezen egybehangzó kijelentések után a mai nappal a Magyar Népköztársaság törvényei értelmében házastársnak nyilvánítom — zárja le a vb- titkár. Gyűrűváltás, szép beszéd, köny- nyek, koccintások. Himnusz, i Ű.j házsorok között kanyarog az út az egyenes Bajcsy-Zsilinsz- ky utcába. Bárányék kis házának kis udvarán: padlózott sátor, fűtőtestekkel. Hátul dekorációs betűkből kivágott üdvözlés: ÉLJENEK AZ IFJÚ PÁROK. Itt lesz a lakodalom. Van még egy óránk, amíg megérkeznek a meghívottak, a fiatal párok. A szomszédos Izsákon fényképezhetik le magukat, jó autókkal is harminc perc oda- vissza az út. Szélesi Imréné, a helyi varroda dolgozója, két gyerek anyja, az egyik rokon tájékoztat a körülményekről. — Mibe került az esküvő? — A menyasszonyi ruhák .darabja 2550 forint. A vőlegények öltönyt készíttettek erre az alkalomra Vincénél. Hol? Izsákon. A fiúk anyjukkal Kecskeméten vették az anyagot. A sátort, meg az étkészletet nyolcezerért kölcsönözték. A szakács ezerötszázat kap. A felszolgálók? Talán szívességből jöttek? A gyűrűk darabja 7400 Ft. A zenekart ki ne felejtsem, újabb nyolcezer. — Hány birkát áldoztak föl? — Kettőt. Kilencven kiló körül lesz a hús. Százötven tyúk is a tepsikbe kerül. — Hallhatnánk a menüt? — Délben csirkepörkölt volt krumplival, rizzsel, meg savanyúság. Volt sütemény, bor, sör, málna; kit mit kívánt. Vacsora: húsleves, sült tyúk, rántott csirke és birkapör.költ krumplival. Reggel pálinka. — Honnan vették a rengeteg pénzt? — Megmondom őszintén: spóroltak. Janinak, a' középső fiúnak 65 ezer volt a takarékban. 'Ez mind spórolt. Ketten már építkeznek is. Józsikáék fél év múlva talán költözhetnek is. Az ösz- szes kis fillérüket mindig összerakosgatták. — Mennyi jön össze a menyasszonytáncból? — Nem lesznek túl sokan, se, a Bartáék, se a Bárányék nem tartoznak a módos családok sorába. Itt a falu szélén inkább a szegé- nyebbje él. De, az is igaz, hogy az egyszerűbb ember mindig kiáll magáért. Az emberfia elmegy a gazdaghoz, azt mondja, nincs. A szegénynek száz forintja van, a felét odaadja. — Jó házasságnak tartja a Bárány fiúkét, á Barta lányokét? — Az egész faluban nehéz lenne rendesebb gyerekeket találni. -Nagyon szorgalmasak. Kerülik a kocsmát. Például a Jani ezermester. Mindent meg tud csinálni. De terítenem kell, hamarosan itt lesznek. Torokszorító pillanatok előzték meg a hivatalos ceremóniát. A sátor elején kis padkán egymás mellett ül Barta Mihály és Barta Miiíhályné. Ülnek a félrehajtott bejárat mögött és a vőfély kikérő rigmusai után fogadják gyerekeik tiszteletadását. Jön a kétgyerekes Irén postamester Dunántúlról, jön a János,. Izsákról, itt van Klári, irodista a szomszédos nagyközségben (egy gyerek anyja),, csókkal illeti a nagymamát, a nagypapát Ibolya, a DUT- ÉP takarítónője, két kisgyerek édesanyja, kisfiával Edit, bolti eladó is itt van, a három ifjú asz- szony is belibeg talpig fehérben, így megy tovább az élet nemzedékről nemzedékre, gondolom, miközben sorra járulnak a szinte fölmagasló szülők elé a kisebbek: Gabi, József, Rezső, Zita, Elemér. Jönnek a férjek, az egyik katona, a másik autószerelő, a harmadik kocsikísérő. Reménykedem: a sokasodó unokák kedvessége, a példamutatás kötelessége talán ismét fölerősíti a. lelki kapcsolatokat és legalább a névadókon, a sátoros ünnepeken összehozza a nagycsaládot. Ősi szokás szerint a fiúk szülei is hasonlóképpen bocsátották útnak gyerekeiket. Tizenhét nyarat látott Barta Jolán, mielőtt Bárány József bekötötte a fejét. Bartáék tanyán, a Sándortelepen laktak, Bárányék bent a faluban. Talán sohase találkoznak, ha nem egy műszakba osztják Misit, az Újpesti Gépelemgyár esztergályosát és Julit, az ifjú kereskedőt. Napjainkban a városkörnyéki falvak fiataljainak ötödé buszon, vonaton választja ki élete párját. Történt egyszer, hogy valami baj támadt a konyhai lámpával Bartáéknál. „Majd elhozom a Józsit. megcsinálja”, készségeske- dett Misi. Véletlen, vagy csinált véletlen, ki tudja ma már: Joli is otthon maradt, míg .a legfiatalabb Bárány gyerek a lámpát re- parálta. Szinte természetesnek tartották, hogy szilveszterre Évát is meghívják Bárányék az óévbúcsúztatóra. Júliusban határozták el: egyszerre tartják meg az esküvőt. Mit kívánhatok a három kedves ifjú párnak? Kétezervala- hánvban a három Barta család láttán ne arra gondoljanak ismerőseik, hogy azon a híres 1982-es .hármas esküvőn házasodtak ösz- sze, hanem: milyen boldog, milyen összetartó családok! H. N. Tervezői és kivitelezői a falu karácsonyi ajándékának szánták a kiszállási pékséget. Előre nem látott akadály, anyaghiány miatt mégis csak januárban süthetnek benne először kenyeret. A szó igazi értelmében nem is ajándék az új üzem, hiszen nem ingyen jutott hozzá a település. Létesítésére az egész lakosság összefogott, amire számos példa volt már eddig is Kisszálláson, ha a közérdek úgy kívánta A nyár végén a helyi pártszervezet, a tanács, a népfrontbizottság kezdeményezésére sorra jelentkeztek a település ipari, mező- gazdasági üzemeinek szocialista brigádjai. Felajánlották a segítségüket a tanácstagok, a helyi kisiparosok, a nyugdíjasok. Ki-ki a maga szakmájában vállalt társadalmi munkát. Falat bontottak, újat építettek szabad idejükben, szigeteltek, kazánlapöt betonoztak, energia-tápvezetéket, víz. és villanyhálózatot szereltek. December első felében, amikor a rég várt falburkoló anyag megérkezett, megkezdték a csempék felrakását a péküzem helyiségeiben. Varga Sándor - a községi tanács elnöke irányította a társadalmi munkásokat, ak’k ez ideig megközelítőleg 300 ezer forintot érő közérdekű munkával segítették az építkezést. Miért volt szükség Kisszálláson új pékségre, kérdezhetné valaki, hiszen Tompán, Kiskunhalason működik sütőüzem, ahonnan naponta rendszeresen szállítják a pékárut? Szálai Antal községi párttitkár kész a válasszal: — A legutóbbi három évtizedben Kisszálláson mindig volt pékség. A friss kenyeret kora reggel, a munkába indulás előtt vásárolták, arra egész nap már nem volt gondjuk. Műszaki okok miatt a régi sütödét meg kellett szüntetnie pár évvel ezelőtt a kiskunhalasi vállalatnak, azóta mindig más helységből kaptuk a pékárut. Nem is azok minőségével volt baj, hanem a késedelmes szállítással. Sűrűn megtörtént, hogy csak délelőtt 11 óra tájban érkezett meg a A Magyar Agrártudományi Egyesület szerepe, helye, feladata a mezőgazdaságban és a szakemberek tevékenységében címmel ma, szerdán délelőtt 10 órakor a Kiskunhalasi Állami Gazdaság oktatási központjában tart előkenyér Télidőben rendszerint ez volt a leggyakoribb. — És a munkaidő után nincs mód a bevásárlásra? — A tompái határátjáró megnyitása óta még forgalmasabb hely lett Kisszállás. Azelőtt is sokan betértek a környező falvakból ide élelmiszert vásárolni. A Zalaegerszeg—Szeged, a Pécs—Mohács—Szeged, és más vonalakon errefelé közlekedő autóbuszoknak Kisszálláson megállójuk van. Utasaik a várakozási idő alatt ezt is, azt is beszereznek a boltokban. Csak éppen kényér nem volt elegendő éppen akkor, amikor keresték. Az új pékséggel önellátó lesz e tekintetben Kisszállás. Sőt, ha a szomszédos településeken műszaki okok miatt nem tudnának elég pékáruhoz jutni, a miénk gyorsan kisegíthetné az ottaniakat. A Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalaté lesz az üzem. A berendezéseket is beszerezték. Átadást dr. Csáky Csaba, a MAE ügyvezető főtitkára. Az állami gazdaság, az Erdei Ferenc Művelődési Központ, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a Kiskunsági, a Bácskai és Duna melléki TEmenetileg a szakmunkásokat is a vállalat „adja kölcsön”, amíg a. kisszállásnak el nem sajátítják a modern gépek kezelését és a kenyérsütés tudományát. Mit lehet még ehhez hozzáfűzni? Azt, hogy tanulják meg minél előbb A társadalmi munkások és a tanács költségvetési üzemének szakemberei szeptember közepén kezdték el az üzem építését. Egy százéves, egykori uradalmi gazdasági épületet varázsolnak újjá. A méteres vastagságú falak még legalább egy évszázadot kibírnak. Előtte a főtéren alapozzák a sütőipari szaküzletet, amely tavasszal nyílik meg. Addig az élelmiszer- boltban, az ABC-áruházban, s a szomszédos bisztróban árusítják a kisszállási péksüteményt és a kenyeret. Kiss Antal SZÖV, az Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének közös rendezvénye iránt érdeklődők Kiskunhalason a Középső Ipartelep 11. szám alatt, a kiskunmaj- sai_műút mentén találják meg as előadás helyét. A mezőgazdasági akadémia előadássorozata Halason Mi marad az öregkorra? — Hajnalban keltem, zsenge kislánykóromtól. Apám odaveszett az első világháborúban, anyám nem bírt egyedül az öt gyerekkel — a nagyobb- ját elállította szolgálni. Nekem szerencsém volt: egy kereskedőcsalád gyerekeit peszt- ráltam. Akkoriban persze másként folyt az élet: nagy piacok voltak itt Baján, és a boltok is ehhez igazodtak — a legtöbbször már hajnali négykor kinyitottak. Még a gazdák el sem mentek, én már nekiálltam a munkának: kisalakoltam a kályhákat, fát, szenet hordtam be, s mire a gyerekek felébredtek — úgy hét óra körül — a reggeli is az asztalon volt. (Bozsér Fe- rencné, 71 éves.) — Nekem mindig a lovak voltak az elsők: a Deres, meg a Gidrán. Ma is emlékszem a nevükre. Hajnali háromkor már kint voltam az istállóban: villáztam eléjük a szénát, a herefüvet. iNem túl sokat persze, főleg nyáron — olyankor rövid etetést csináltunk, mert sietni kellett, ki a földre. Húsz holdat műveltem Csátalja határában, volt mit aprítanom a tejbe — legalábbis ami az el- végeznivalót'illeti. (Wolf Péter. 77 éves.) — Sokáig én sem heverész- hettem, még főagronómus koromban sem: Nagybaracskáról jártam át a dávodi termelőszövetkezetbe, tizenöt esztendeig. Kezdetben kerékpáron, később motoron. De legkésőbb három órakor kelnem kellett akkor is, mert a tehenészek ez idő tájt álltak munkába, s nekem ellenőriznem kellett a fejőst. (Sisak József, 79 éves.) Mindezt Baján, az Egyesített Szociális Intézmény lakóival beszélgetve jegyzem fel, már jóval az ebéd után, a késő délután mindent elöntő, tompa szürkületében. Ám maga a ház nagyon is élénk, így három-négy, illetve öt óra körül: ilyenkorra a délutáni szunyókálás legodaadóbb hívei is felkászálódnak az ágyaikról, s kitelepülnek a társalgók foteljeibe. A legtöbben természetesen a néhány napja beállított színes televízió fényei felé fordítják az arcukat, mások pedig egymás felé, vidám csevely céljából. Megint mások újságot vagy könyvet lapozgatnak, s akad olyan is, aki a gyöngyfonál színes gombolyagjaival rakja körül magát, hogy további két-három rózsával gazdagítsa az ajándéknak szánt díszpárnát — a 83 éves ujjak fürgén villogtatják a tűt! A kép természetesen percenként változik, mert az ücsörgők közül hol itt, hol ott áll fel valaki: az ablakhoz tipeg, fürkész. A látogatókat várják, akik általában ilyenkor, a délutáni órákban érkeznek. — Most, a karácsony előtti napokban különösen nagy a forgalom — mondja Dombi Istvánná, az otthonvezető. — A legritkább vendégnek számító családtagok is megjelennek legalább néhány percre, s a patronáló szocialista brigádok szinte egymásnak adják a kilincset. Különösen a Hosszúhegyi Állami Gazdaságból, a ruhagyárból, a hűtőházból és a postáról járnak ide sokan. De otthonosan mozognak falaink között az úttörők és a középiskolás diákok is: tegnap a Türr Istvánról elnevezett szakközépiskola tsmulói adtak műsort, holnap pedig a Tóth Kálmán Gimnázium növendékeit várjuk. Valamennyit délutánra persze, hiszen a délelőtt a tanulás, a munka ideje: így lesz az otthon lakói számára esemény a délután — ilyenkor ülik körbe őket (hosszabb-rövi- debb időre) figyelő arcok. Ilyenkor mesélhetnek a hajdani délelőttökről. — Mert érdekes módon, amikor a hajdani időkről kérdezi őket valaki, csak ezzel kezdik. S ha nem, néhány mondat után akkor is csak ide kanyarodnak: a régi hajnalokhoz, a régi dél- előttökhöz, amikor még ők is dolgoztak. Különös, de még a régmúlt karácsonyaiból is a délelőttök idéződnek fel először: — Az uram ilyenkor ellustálkodott kicsit, de nekem korán kellett kelnem, mert hét óra, körül már jöttek a fiatalok karácsonyt köszönteni, s addigra melegnek kellett lenni a vendégváró szobában, az asztalon pedig ott kellett állnia a bornak, a pálinkának, a süteménynek. (Bozsér Ferencnél — Hat óránál tovább karácsonykor sem hevertem, mert reggel hétkor kezdődött a mise, azon mindig ott voltam. Utána pedig összejöttünk a barátokkal — délig elkártyáz- tunk egy kosárra való diót. (Sisak József.) — Télen könnyebb volt a parasztember élete, karácsony szent ünnepén meg különösen. De a jószágot akkor is etetni kellett, és a favágás, a vízhordás sem maradhatott el — legfeljebb délután jutott idő a gondtalan heverészésre, a vidám szomszédolásra. (Wolf Péter.) Eltűnődöm a hallottakon, mert eszembe villan Illyés Gyula megállapítása: minden ember, annyi, amennyi a tapasztalataiból megmarad és tovább hat benne. Hm... A szociális otthon száz lakójának átlagéletkora a hetven év körül mozog: 7 ezer év tapasztalata zsúfolódik hát itt, tízegynéhány szobában! S mi az, ami ebből tovább él? — Kifelé menet a nyolcvanhárom éves néne felém lengeti a díszpárnát: amíg én az otthonvezetővel beszélgettem, addig ő újabb rózsát tett a fehér napszövetre! A délelőtt, a munka, az életet gazdagító alkotás éden- kertjáből nem lehet tehát oly könnyen száműzni az embert: ha gyengül is a látása, ha reszket is a keze, ha rendetlenkedik is a gyomra vagy a szíve, nem adja meg magát. Ha_sznosan akar élni. Délelőtt és délután, köznapokon és ünnepeken egyaránt. Káposztás János Hófehére és a hét törpe KECSKEMÉTEN DECEMBER 23-29-IG A VÁROSI MOZIBAN 1/2 4 és 3/4 6 ÓRAKOR AZ OTTHON MOZIBAN DE. io ÉS DU. 2 ÓRAKOR JEGYEK ELŐVÉTELBEN VÁLTHATÓK! KARÁCSONYI AJÁNDÉKNAK SZÁNTÁK ____________________________ Űj sütöde Kisszálláson
