Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
PN MAGAZIN A z egyik oldalon állnak a kihunyt családi tűzhely hidegénél didergő, megalkuvásukat forradalminak vélt eszmények hirdetésével takarni akaró felek. Elavult a házasság intézménye — mondják. A másik oldalon a kihunyt családi tűzhely hajdani melegét visszasíró, önmagukat a szilárd erkölcs védelmezőinek feltüntetett harcosok. Nem megszigorítani, hanem megtiltani kellene a válást! — érvelnek. A két szélsőség között van a többség tábora, amelyik házasodik, válik és újra házasodik. Azazhogy ... ! A nagyon egyszerűnek tűnő ügy nem is egyszerű. A házassághoz ugyanis két fél kell, s nem elég a nő és a férfi hajlandósága, ha egymással nem találkoznak. A heti- és havilapokkal együtt az újságokban feladott házassági hirdetések száma napi átlagban meghaladja a százat. Még, ha leszámítjuk is belőlük a többször — esetleg tréfából — próbálkozókat, akkor is el kell fogadnunk, hogy e jelenség komoly gongokat tükröz. Mindenekelőtt a szórakozási, ismerkedési lehetőségek hiányát. Éppen “zért lehet, hogy nagy üzlet, lehet, hogy nem, de bizonyos, hogy valós társadalmi igényt szolgálnak a társkeresés megkönnyítésére vállalkozott gazdasági munkaközösségek. Megyénkben az egyetlen ilyen jellegű vállalkozást, a Nosztalgia társkereső szolgálatot felkeresve. érdekes tapasztalatodat gyűjtöttünk. Elöljáróban az ügyintézők elmondják, hogy hivatalos teendőik — például adó-, SZTK-járulék befizetése közben — kezdetben gyanúsan nézegettek őket. Pedig Isi intézmény modern módszerekkel a házasságközvetítés korántsem újkeletű találmár.y. Elég felidézni azoka* a hagyományokat, amikor a család közel-s távoli hozzátartozói összedugták a fejüket. latolgatva, az ismerősök közül ki jöhet számításba, mint leendő férj vagy feleség. S ha a családi böle; esség nem segített, akkor a komendálóhoz 1 »-dúllak. Aki rendszerint a falu javasasszonya volt, s nemcsak sokan megfordultak nála, hanem emberismeretében is megbízhattak. Nyilvánvalóan a vagyon kulcsszerepet játszott az ilyen párválasztásban, de nemcsak az. Emberi tulajdonságok, jó és rossz szokások is mérlegre tétettek. Olyan tényezők, ari'-’yeket külső befolyásoló;: hiányában a fiataloknak kellene most megtenniük. Egyebek mellett ebben segíti a házasulandókat a társkereső szolgálat. Hangsúlyozzák hogy senki helyett nem döntenek, csak ajánlanak. Ám már az adatlapok kitöltésekor egy sor olyan kérdésre meg kell válaszolni, amelyek irányt mutatnak részint az alaposabb önismerethez, részint az igények mérlegre tételéhez. A társkereső szolgálat tapasztalatai kedvezőek. Igen pozitív szemléletváltozásnak értékelik, hogy a többség — sokan az előző házasságukból tanulva — tudatosan készül a leendő életközösségre.'Megnyugtatóan hallottuk azt is. hogy ama téves hittel ellentétben, miszerint csak a nők akarnak férjhez menni, legalább annyi nősülni szándékozó férfi is jelentkezik. Az arány foglalkozás, iskolai végzettség és kor szerint is csaknem azonos a férfi és nő érdeklődők között. Végül, hogy miért választották a nosztalgia nevet, erre válaszoljanak ők: — Nincs olyan megromlott kapcsolat, amelyiknek ne lett volna szép szakasza is. Ezt a szépet mindenki szeretné átélni újra, mi ehhez igyekszünk segíteni. Hiszen társ nélkül senki sem lehet maradéktalanul boldog. Lelki posta helyett Ismerőseim folytonosan kérdezgetik, hogy a mi lapunkban — több máshoz hasonlóan — miért nincs „lelki posta"? A legkülönbözőbb érvekkel győzködnek arról, hogy nagy szükség lenne rá. Van, aki szemrehányást tesz, hogy lám, már a Pajtás újságnak is van intim rovata. Mások pedig kitalált- nak feltüntetett problémáikat mesélik, kissé homályosan. S amikor visszakérdezek a pontosítás végett, máris csapdába kerülök. No, /ugye, bizonygatják, az ilyesmit csak őszintén lehet feltárni, amire az ember legfeljebb csak a jelige leple alatt képes... Nem vagyok illetékes a „sorsdöntő" ügy eldöntésére, de két bájos sztorit a hallottakból most szívesen közreadok. (A történetek igazak, a jeligék kitaláltak.) kezdett. Mikor lehet egy férfi biztonságban a kalandornőktől? — kérdezi. Válaszunk: bármily hihetetlen. még a kalandornök is megöregszenek egyszer. Éppen ezért senki sem érezheti magát biztonságban tőlük, s így mélységesen együttérzünk az ösz- szes nősülni szándékozó férfival, aki szüntelenül ki van téve a már említett hölgyek hálójának. Tanácsoljuk, hogy alakítsanak valamilyen szövetséget ellenük, közösen talán könnyebben tudnak védekezni.. Abban persze igaza van, hogy inkább a férfiak szoktak visz- szaélni a nők érzelmeivel, házassági szándékaival. De hát ennek is a nő az oka. Miért hitt el minden hazugságot? Ha póruljárt, magára vessen az ostoba! A dolognak ez a része tehát szóra sem érdemes. Körültekintő párválasztás jeligével érdeklődik egy anyuka. Tízesztendős kislánya (aki szerint a fiúk eddig csak buták, rosszak, verekedosek és a többi összes rossz tulajdonsággal felruházott kétlábú élőlények voltak) egyik napról a másikra komoly, érett nővé változott. Erre pedig a kislány által elmeséltekből lehet következtetni.' Történetesen abból, hogy a napközi ebédlőjében az egyik szép — s ez igen lényeges! — fiúval gyakran egymásra néznek. A gyerek problémája az, hogy a szóban forgó választott hetedikes, s vajon baj-e ilyen nagy korkülönbség? Az anyuka azt szeretné tudni, hogy mit válaszoljon gyermekének. Véleményem szerint, ha a szerelem viszonzott, akkor a három évnyi korkülönbség éppen ideális — kicsit később. A biztonság kedvéért azonban tapasztaltabbtól — 12 éves lányomtól — is tanácsot kértem. Válasza: a három év nem számít. de azért a kislány nyolcadikos kora előtt meg ne engedje a fiúnak, hogy az vigye helyette a táskát!... Hát ebben maradjunk. Aggódó jeligére kér egyik olvasónk választ. Leveléhez mellékelt egy — a Magyar Nemzet egyik számában megjelent — apróhirdetést. Idézünk a szövegből: „78 éves nyugdíjas gazdálkodó keresi házastársát 68—78 éves özvegyasszony személyében. Kalandorok kíméljenek." Olvasónk azt írja, azért mellékelte az újságkivágást, mert attól fél, hogy enélkül kérdését viccnek vélném. Eddig ő azt hitte, hogy inkább a férfiak élnek vissza a nők házasulási szándékaival. Ám, ha néha igaz is a fordítottja, eddig bizonyosra vette, hogy csak az igazán fiatal nőknek jut eszébe a kalandorkodás. Mivel hetvenegynéhánv évesen maga is nősülni szándékozik, a hirdetést olvasván, aggódni (Aligha kel! bizonygatni, hogy a szerelem és a bölcsesség ritkán fér meg egymás mellett. Mégsem bólcselkedtek egyetlen más témáról sem ennyit, mint cppen a szerelemről. S amikor derűs vagy elgondolkodtató olvasmányként ajánljuk a Római szállóigék gyűjteményéből veti válogatást, még egy furcsaságra felhívjuk a figyelmet. Az örök témáról még a bölcseknek sem sikerült mindig örökérvényű, megcáfolhatatlan igazságot mondaniuk.) Boldog mind. aki szeret, de boldogtalan, aki nem tud harcolni szerelméért. Nincs olyan okos ember, aki a kétségbevonhatatlan bizonyítékok ellenére is ne azt hinné el szerelmének, amit hinnie jólesik. A szakítás gyakran nem azért fáj, mert még mindig szeretünk, hanem azért, mert a másikat magunknál boldogabbnak véljük. A tétovázás a szerelmet nem, csak a félelmet növeli. A szerelem játszva legyőzi a távolságot, a társadalmi, vagyoni különbségeket, az előítéleteket, de a hitvány jellemmel szemben: tehetetlen. Akár beleszeretünk valakibe, akár kiábrándulunk belőle, min- di megtaláljak azokat az indokokat, amelyekkel meggyőzhetjük magunkat érzelmeink helyességéről. Némelyik szerelmes nő olyan veszélyes, mint a megvadult paripa, amelyik a saját nyakát is képes kitörni, csakhogy lovasát a szakadékba vesse. A férfiak mindig csodálkoznak azon, ha egy nő bosszút áll rajtuk. Pedig csak azon lehetne csodálkozni, hogy zokszó nélkül olyan sokáig képes volt elviselni a férfi gonoszságát. Némely szülő olyan nagy igyekezettel óvja fiát vagy lányát a szerelemtől, hogy meg kellene büntetni érte. hiszen az élet sa- vától-borsától akarja megfosztani gyermekét. A szerelemnek még a kínja, fájdalma is többet nemesít az emberen, mint a legnagyobb tudású pedagógus. Az egyetlen csoda, amelyben nemcsak szabad, de kell is hinnünk: a szerelem! WILLIAM SHAKESPEARE: Az vagy nekem Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. A század elején egy külföldi hetilap pályázatot hirdetett annak az örök és még ma is megoldhatatlan kérdésnek a kibogozására, hogy mivel kötheti le a nő a férfit? Nyilatkoztak az összes szakértők: elszánt lányos anyák, nyugalomba vonult anyósok, a házasság fáradalmait pihenő elvált asszonyok, s a módfelett fanyar és rezignált feleségek. Az első díjat egy bölcs személyiség kapta, aki légies magyarázatok, lélektani következtetések és megható példabeszédek helyett így felelt: „Tartsd jól a bestiáTl” Nem kell ezen megbotránkozni (még ma sem) — ez a nyers mondat mély életigazságot foglal magában. Azt ugyanis, hogy nemcsak szellemi lények vagyunk, hanem anyaghoz kötött emberek is, akiknek, ha nincs kellően jól tartva az anyagi részük, a másik felük: a szellemi rész sem szárnyalhat. És mit ajánlottak a régi szerzők a testi harmónia biztosításához? Vas Rózsa Katalin-levest: rántásra reszelt parmezánsajt vízzel felöntve, sózva, amit két tojás sárgájával elkevert tejfölre önt rá. Sűrítésre pedig sós vízben főtt, apróra vágott makarónit javasolt. Tolnai kisgazdasszony tüdőlevest, Zrínyi Jánosné Ili-káposztát — vagyis paradicsomos káposztát — kínált Fridatta-szelettel. Ez utóbbi nem más, mint levesben főtt marhahús felszeletelve, lisztbe hempergetve, és cukor nélküli palacsintatésztába már- tottan kisütve. A recepteket ki lehet próbálni. Az ételek bizonyára izleni fognak a férjeknek. Az eredményért — nem felelünk ... P. S. Az ötlet jó! Szex-tanácsadó ? Az egyik pár irul-pirul. a másik, zavartan nevetgél. Van, aki fölényesen kioktatja az orvost, hogy az általa ajánlott fogamzásgátlót már az iskolásgyerekek is ismerik. Ki így, ki úgy fogadja a tanácsokat, egyben azonban valamennyien megegyeznek. Mindnyájan gyorsan szeretnének szabadulni, mielőbb megkapni a papírra a pecsétet, mert enélkül nem adja össze könyvvezető. Néhányan élnek azzal a lehetőséggel, hogy az ekkor elhallgatott, vagy később keletkezett problémáikkal visszajöhetnek segítséget kérni. A többség viszont csak mérgelődik, hogy az amúgy is rengeteg intéznivaló egy újabbal szaporodott. Értetlenkedve kérdezgetik, miért kötelező a 35 éven aluliaknak — kivételek, akik előző házasságukat 1974. után kötötték — a házasság előtti tanácsadás? Mi is ezt a kérdést tettük fel dr. Danis Lászlónak, a megyei kórház II. számú szülészete adjunktusának. — Mindenekelőtt rögtön tisztázzuk — kezdi válaszát —, hogy az anya- és csecsemővédelem nem azonos a szexuális felvilágosítással, hanem ez az utóbbi az előbbinek csak egy szűkebb területe. Egészségügyünknek az az igen fontos alapelve, hogy a betegség gyógyításának szerves része a megelőzés, már a köztudatban is általánosan elfogadott. E tanácsadás lényege is a megelőzés. Bizonyítékul előveszi azt az adatlapot, amit a frigyre lépőknek ki kell tölteniük. Az iskolai végzettségre, szociális helyzetre vonatkozó kérdések mellett jelentős számúak az úgynevezett betegségi előzményeket tartalmazók. — Azt hiszem — folytatja dr. Danis László —, hogy ma már senkinek sem kell magyarázni, hogy bizonyos betegségek, hajlamok a szülőktől, nagyszülőktől örökölhetők. Mindenki egészséges gyermeket szeretne, s ennek az az első lépcsője, hogy az esetleg bekövetkezhető problémát előre lássuk, ne pedig utólag állapítsuk meg. Akkor az orvos már viszonylag kevesebbet tehet. — Most viszont megtilthatják a házasságot? — Igen durva beavatkozás lenne ez bárki magánéletébe. Először is felhívjuk az örökölhető"" betegségekre a figyelmet, ha ilyesmit feltételezhetünk. Hangsúlyé)-' 1 zom, mindenképpen segíteni próbálunk, és az esetek túlnyomó részében tudunk is, például gyógykezeléssel. — Kicsit leegyszerűsítve a dolgokat, e kötelező tanácsadás tehát kettős célú. Információkat kap az orvos a felekről és javaslatokat a házasulandók a majdani gyermek egészsége érdekében. Kár lenne azonban tagadni, hogy a legtöbben szexuális felvilágosítást szeretnének hallani. — Valóban, és hogy ez menynyire szükséges, azt szülész-nö- gvógyászként szerzett tapasztalataim is bizonyítják. Megdöbbentő, milyen keveset tudnak az emberek a szexuális élet kultúrájáról, holott kissé humorosan fogalmazva. sokan legalábbis professzornak hiszik magukat ezen a téren. Nem akarok a válások óriási számára hivatkozni, mert bírósági adatokkal lehetetlen kimutatni, hogy hány esetben volt az oka a házasság felbomlásának * a szexuális tájékozatlanság. A volt férj és feleség ugyanis szemérmesen hallgat erről, gyakran még maguknak sem vallják be az igazi okokat. De az ideg-, a bel-, a nőgyógyászától — és még sorolhatnám a szakrendelőket — újabb és újabb panaszaikkal állandóan ostromló betegek igen nagy részének szexuális problémája van. — A tanácsadás tehát sokat segíthet ezen a bajon. — Segíthetne, ha ... És most hosszas fejtegetésekbe kezdhetnénk, hogy miért nem tudunk segíteni mindenkinek, olyan mértékben. ahogyan szeretnénk. Ez a téma ugyan már nem tabu, de még messze állunk attól, hogy a nők és a férfiak, akár egymás között, akár az orvosnak őszintén beszéljenek a gondjaikról... — Ezek szerint a tanácsadás eredményét pesszimistán ítéli meg? — Nem. Néhány év múlva sokan visszajönnek, kérdeznek, és önmagában már ezt értékelni kell. Ezenkívül, ha még kiforratlan is, de nálunk is elkezdődött valami pozitív változás, gondolok arra, hogy egyre több iskola kéri fel a nőgyógyászokat, pszichológusokat felvilágosító előadások megtartására. Jó lenne azonban még inkább tudatosítani, hogy a nevelés, felvilágosítás otthon, a családban kezdődik. S ami talán még ennél is fontosabb: a családi életre nevelés kezdődjék, aminek a szexuális kultúra csak egy része a sok közül! öss?.-állította: Kovács Klára
