Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

\ 4 ® PETŐFI NÉPE • 1982. december 17. HÁZUNK TÁJA Virágok és az energiagazdálkodás itt a disznóölés ideje Az elmúlt héten megkezdődtek a téli disznóölések. Igaz, a táj még nem havas, fehér, de akik karácsonyra friss füstölt kolbászt akarnak, azok az enyhe idő elle­nére sem várhatnak tovább. Szin­te minden községben, tanyán cu­dar idő jár a hízott kocákra. A közeli napokban szerény számítá­sok szerint is több tízezer disznót vágnak le. Nem lesz megállás egé­szen az ünnep előestéjéig Jut a finom falatokból az István és Já- nos-névnapokra, és szilveszterre is. A disznóölések évszázadok alatt kialakult „forgatókönyv” szerint zajlanak. A szomszédok segítenek az állat lefogásában. A szép pi­rosra pörzsölt bőrt gondosan le­mossák. A belsőségekből, a vér­ből reggeli-tízórai készül. Az ebédnél orjalevest kanalaznak a segítők, a disznótoros vacsora pe­dig savanyúmájból, hurkából, kolbászból, toros káposztából áll. Előkerül a fárasztó nap után a friss fejtésű bor, utána pedig al­kalmi zenekarok húzzák a talp- alávalót és vidám nótázással zárul a disznó számára szomorú nap. A hideg évszakban drága és ezért jobban megbecsült a vágott virág. A tél a fóliasátrak, üveg­házak védelmében dolgozó kerté­szeknek adja a legtöbb munkát. Ilyenkor gyakran indulnak porté­kájukkal kiállításokra, bemuta­tókra is. Hazánk egyik legjelentősebb virágtermelő szövetkezete a bu­dapesti Rozmaring. Alapításának 25. évfordulójáról, vasárnap so­kakat vonzó látványos virágkiál­lítással és vásárral emlékeztek meg pesthidegkúti kertészeti te­lepükön. A hét végén sok száz ér­deklődő tekintette meg a szövet­kezetben termett gyönyörű szeg­fűt, ibolyát, gerberát és mikulás- virágot. A házigazdákon kívül bolgár, holland, NDK- és NSZK- beli virágtermelök is elhozták legszebb növényeiket. Hasonlót, ha nem is ilyen nagy­szabású bemutatót rendezett szin­tén a hét végén a keceli Virág- és Zöldségkertészek Köre. Az ország különböző részéből más­fél tucatnyi, neves kertész hozta el növényei legjavát. Eljöttek Ke- celre a virágkötők is, tudásukat versenyen mérték össze. A szemet gyönyörködtető ren­dezvényék nagyobb érdeme, hogy mód nyílik a tapasztalatok cse­réjére. Napjainkban, amikor leg­fontosabb a pénzfaló energiával való takarékosság, természetesen ez kerül előtérbe. Pesthidegkúton 9 Egyre több helyen cserélik le a drága olajtüzelésű kazánokat. A képünkön látható kazán akác­fával „etethető”, ez pedig az olajnál jóval olcsóbb és a ho­mokon is megterem. bemutatták az üvegházi termesz­tés energiatakarékos eljárásait. Kecelen pedig működés közben láthatták egy győri feltaláló Car- borobot típusú széntüzelésű, auto­mata vezérlésű kazánját. A csengődi patikus Csengőd egyebek mellett szőlő­jéről, boráról híres. Ez más sza­vakkal azt jelenti: az itt élő em­ber értője szakmájának. Sokan hagyományos módon, de egyre többen a korszerű technika segít­ségével igyekeznek a gyenge mi­nőségű homoktalajon jövedelem­re szert tenni. A községben, ha a kistermelők gondjairól beszélge­tünk, szinte mindenki tanácsolja: — Menjen a patikába, a gyógy­szerész tudja a legtöbbet... A községi gyógyszertárban Nagy Ágoston dolgozik immár tizenha­todik esztendeje. Kérdőn néz rám, az idegenre. Recept és vásárló­szándék híján előrukkolok jöve­telem céljával. A zárt verandán keresztül készséggel kalauzol a hátsó traktusba. Felesége marad a pultnál. A szolgálati lakásban — híven a környezethez — pati­katisztaság. Ijt beszélhetünk, a polcok könyvektől roskadoznak, egymás mellett jól megfér a szép- irodalom és a szakkönyv. Itt-ott a Mezőgazdasági Könyvkiadó élénk színű borítói rikítanak . .. — Amikor Székesfehérvárról, ahol születtem, idekerültem, egy eléggé rozzant házba költöztünk — merül a múltba, miközben gő­zölgő kávéját kavargatja. — Fia­tal házasok voltunk és akkor nemhogy a kezdő gyógyszerészi fizetés, de a világ minden pénze kevés lett volna. Tartozott a ház­hoz hatszáz négyszögöl kert is. Más lehetőség nem lévén, elkezd­tünk kertészkedni. Leginkább a saját kárunkon tanultuk meg, amit a falun született már gyer­mekkorban elsajátít. A kezdeti kínlódást, ahogy múltak az évek, úgy váltotta fel az öröm. A hű­it Nagy Ágoston, a kertbarát pa­tikus. szonöt almafa, a kétezer szőlőtő­ke már nemcsak vitte a pénzt, hanem hozott is .. Nagy Ágoston nemcsak jó ker­tész, de jó kereskedő is. Idén, amikor sok helyütt gondot oko­zott az értékesítés, ő már a fán eladta az almáját. Igaz, a kertjé­ben még november végén is lom­bosak voltak a növények. — Jól ismerem a növényvédő szereket. Már az egyetemen is ér­dekelt a mezőgazdasági toxikoló­gia, éppen ezért szakvizsgáztam is a méregtanból. Azóta mint Kö- JÁL-os végzem az ellenőrzéseket, előadásokat tartok és már több mint egy évtizede jó a kapcsola­tom a növényvédő állomással is. Sokat tudunk egymásnak segíteni. Elég csak arra gondolni, hogy napjainkban mennyi veszélyes méreg van a kertészkedők kam­ráiban, jobb-rosszabb raktárai­ban A szerek felhasználását ren­delet szabályozza, az ellenőrzés pedig eléggé hiányos. Vajon ki tudja, mennyi vegyszert szívott fel az alsó szinten élő burgonya, amikor a felette termő fát szerves foszforsav-észterrel permetezték, amit ezután néhány nap elmúltá­val jóhiszeműen már árul is a piacon a kert tulajdonosa? Ép­pen ezért, ha módom és lehetősé­gem van, szívesen veszek részt a községi egészségügyi hetek ren­dezvénysorozatán előadásaimmal, amelyek főleg a növényvédő szer együtthatásairól szólnak. Sokat segíthetünk így egymáson. Ez a szaktudomány még gyermekcipő­ben jár. Gondoljunk csak arra, hogy negyedmillió hektárra jut egy korszerű MÉM-laboratórium. Aligha lehet a növényekről be­szélgetni, ha a kertet nem jár­juk. Metsző hideg szélben bujká­lunk a szőlőtőkék között, vendég­látónk csalafinta metszését mu­tatja. A fürtökből préselt must már javában erjed, karácsonyra kész lesz az új bor. A fák szépek, egészségesek, látszik, gazdájuk ér­tője a kertészkedésnek. A recepttel általában asszonyok járnak a patikába. Csengődön a férfiak is betérnek egy-egy szóra, különösen, ha kertjük gyógyítá­sára is kérnek tanácsot... összeállította: Czauner Péter Kefék a tengerentúlra © A lajosmizsei Kefe- Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó lüai, Szövetkezet az idén is határidőre eleget tesz a bel- és külföldi partnerekkel kötött szerződéseknek. Az idén termékeik mintegy 40 százaléka exportra készült. Kefeáruik először jutnak el az USA-ba, s jövőre várhatóan 5 vagon seprűt cs 600 ezer különböző kefét kell készíteniük a tengerentúli cég részére. Képünkön: Tóth Erzsébet olasz automata gépével a megrendelés teljesítésén dolgozik. (Taszter Zolii.» felvétele) Növekvő tejtermelés öt év alatt 1500 literrel nőtt az egy tehénre jutó átlagos tej­termelés a mezőgazdaság iparsze­rben működő állattelepein, ahol korszerű tenyésztési módszereket alkalmaznak és az átlagosnál job­ban figyelembe veszik a szakoso­dás követelményeit — állapította meg az Országos Takarmányozá­si és Állattenyésztési Felügyelő­ség elemzése, amely az elmúlt időszak teljesítményeiből vonta le a következtetéseket. Az iparszerű telepek fölényét jelzi: — szemben a régebbi típusú állattartással, amikor is a kor­szerű módszerek bevezetésére csak részben van lehetőség —, hogy az egy tehénre jutó tej ho­zam az országos átlagot csaknem 530 literrel haladja meg. Ezeken a telepeken tartják a nagyüze­mek összes állományának mint­egy 40 százalékát, ám az innen származó tej a nagyüzemi kíná­latnak mintegy felét teszi ki. Ez is a korszerűbb eljárásokkal ma­gyarázható, s a tartási eredmé­nyek javulásával. A borjúszapo­rulat például 5 év alatt C—7 szá­zalékkal nőtt, számos gazdaság­ban a fiatal állatok elhullását minimálisra csökkentették és így az állomány utánpótlását folya­matosabbá tehették. Az 1970-es évek elején a mezőgazdaságban foglalkozta­tottak arányának csökkenése, továbbá a növénytermesztés­ből származó termékek iránti kereslet növekedése szükség­szerűen magával hozta a különböző együttműködések, töb­bek között a termelési rendszerek kialakulását. Ezekben a mezőgazdasági üzemek meghatározott köre vállalkozott egy- egy növénytermesztési, kertészeti vagy állattenyésztési ága­zat gazdaságos továbbfejlesztésére, gépesítésére. A hazai és a külföldi gabonaigények fokozott növekedése, a biológiai háttér, a nagy teljesítményű gépek megjelenése kedvező fel­tételeket teremtett a kukorica, majd a búza iparszerű ter­mesztésének megszervezéséhez. Tíztonnás mozgalom Néhány nagyüzemünk, élve a külföldi és hazai tapasztalatok­kal, továbbá a vállalatokkal ki­alakított kereskedelmi kapcsola­tokkal, elhatározta, hogy ügyin­tézője — gesztora — lesz a leg­újabb termelési módszerek ter­jesztésének. A megyében a Ba­jai Mezőgazdasági Kombinát — akkor még állami gazdaság — kezdeményezésére kukoricater­mesztési rendszert hoztak létre. A Bácsalmási Állami Gazdaság pedig a napraforgó-termesztés korszerűsítésére vállalkozott. A kezdeményezések sikerrel jártak, a termelésszerkezet egyszerűsö­désével. szakosodásával nőtt ugyan a kockázat, de az esetek többségében ezt ellensúlyozta a komplex technológia, a pontosabb tervezés, a jobb munkaszervezés. Rohamosan nőtt az ipari eredetű eszközök, anyagok felhasználása. Ily módon viszonylag gyorsan és jelentősen növelték a termés- eredményeket egv-egy ágazatban. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer például mozgalmat in­dított a hektáronkénti tíz tonna hozam eléréséért. Tavaly még csak négyszáz hektáron kísérle­teztek az idén viszont már négyezer hektárra nőtt az a te­rület, amelyen hasonló ered­ményt kívántak elérni. Végleges számok még nincsenek, de az in­formációk szerint sikerült meg­termelni a tervezett mennyiséget tengeriből az érintett üzemekben. Szükséges a megújulás Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1978. márciusi határoza­ta. többek között, a termelési rendszerekkel kapcsolatban meg­jegyzi. hogy működésük és léte­sítésük feltételeit szigorítani kell. Szükséges növelniük a szolgálta­tás színvonalát és a ráfordítások hatékonyságát. Ebből kitűnik, hogy a termelési rendszerek mód­szerei megújításra várnak. A megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya mindezek figyelembevételével számoltatta be a nagyobb terü­leteket átfogó szántóföldi rend­szerek vezetőit. A rendszerek te­vékenységének általános tovább­fejlesztése mellett, főbb feladat­ként határozták meg a műtrágya és a növényvédő szerek éssze­rűbb felhasználását, a gépesítés fejlesztését. Fontos követelmény, hogy a termelési technológiák a legújabb módszerekre, a kísérle­tek. a tudományos kutatások, va­lamint a gyakorlat tapasztalatai­ra épüljenek. Ezen belül töre­kedjenek a legjobb termőképes- ségű fajták beszerzésére, a be­vált energiatakarékos módszerek elterjesztésére. Jó példa erre a két megyei növénytermesztési rendszer, a bajai és a bácsalmá­si. Kialakították nemcsak a ha­zai, hanem a szomszédos Jugo­szláviában működő tudományos intézetekkel is a kapcsolatokat. Kísérleteznek. kutatják. hogy melyek azok a fajták, amelyek legjobban megfelelnek elsősor­ban a megye termelési viszonyai­nak. Bővítsék a szolgáltatásokat A megbeszéléseken sok szó esett arról, hogy az egyre szigo­rúbb gazdálkodási követelmé­nyek miatfsurgető feladat a ha­tékonysági mutatók javítása. Ez mélyreható közgazdasági elem­zést. értékelést kíván a rendsze­rek szakembereitől is. Fontos, hogy a közös kockázatvállalás minden területen, az egész anya­gi érdekeltségi rendszerben, a tággazdaságok közötti _ kapcso­latban. az alkalmazott díjazási formában kifejezésre jusson. Jo­gos a partnerüzemeknek az az igénye, hogy a szervezői tevé­kenységből származó eredmény felhasználása elsősorban a szol­gáltatások fejlesztésére irányul­jon. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a megyei tanács szak­osztályánál elhangzott beszámo­lók és az üzemek tapasztalatai alapján értékelte a termelési rendszerek és a közös gazdasá­gok kapcsolatát. Megállapította, hogy a szövetség 59 tagszövetke­zete összesen 26 termelési rend­szernek tagja. A jelenségeket — amelyekről az előzőekben szó esett — elsősorban a növényter­mesztési rendszereknél tanulmá­nyozták. A következtetéseik ugyanazok, mint a megyei tanács szakembereinek, eszerint szüksé­ges. hogy a termelési együttmű­ködések szolgáltatásaik színvo­nalát a partnerek igényeihez igazítsák. K. S. '' M 9 Az itthon már ismert és jól beválí, vagy a következő időszakban termelésbe állítható hazai és külföldi gyártmányú gépek rendszeres bemutatójával, új agrotechnikai eljárások ismertetésével is segíti a partnereit a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer. (Méhesi Éva felvétele) Ha meg akarunk élni, jobban kell dolgozni A hatalmas méretű műhely­csarnokban szinte' parányinak tűnnek azok a behemót tartá­lyok. autoklávok, berendezések, amelyek Bujdosó Imre és lakatos­csoportjának keze alól kerülnek ki. A transzformátorok egyhangú zúgását a kalapácsok döngése, a köszörűk sivító hangja töri meg. Füst, hegcsztögáz terjeng a leve­gőben, amelyről élesen viliódzik vissza a villanyhegesztők bántóan fehér fénye. A hangosan kiejtett szavak suttogásnak tűnnek, ezért a mühelyirodába húzódtunk be egy kis beszélgetésre. — Negyvenhét éves vagyok — mondja Bujdosó Imre, a megyei párt-végrehajtóbizottságnak tag­ja, csoport- és brigádvezető, munkásőr —, s huszonhárom éve tagja a pártnak. Itt nevelődtem a gyárban, itt' lettem lakatos, innen vonultam be katonának, s ide tirtem vissza. KISZ-tag let­tem. majd kértem felvételemet a pártba. Sokáig tagja voltam a gyári párt-végrehajtóbizottság- nak, a városi pártbizottságnak. Hét évvel ezelőtt választottak meg először a megyei párt-vb tagjának. Ez már a második cik­lus. Szavai egyszerűek, tárgyilago­san fogalmaz, amikor megbízatá­sáról beszél Jó kapcsolatot ala­kított ki a gyári, a városi párt­bizottság, a gyár gazdasági veze­tőivel. s természetesen munka­társaival. i — A tájékoztatás kölcsönös, azt hiszem, ez a természetes. Rendszeresen meghívnak a gyári pártbizottság üléseire, de az alap­szervezetnél is sokszor vagyok előadó éppen úgy, mint a mun­kásőrségnél ... Ezt a megbízatást ellátni csak szívvel, lelkiismeret- tei lehet. Munkatársaim, az alap­szervezet tagjai sokszor fordul­nak hozzám: „Magyarázd meg ezt, vagy azt, hogyan látják ott fenn az elvtársak". Mindig ma­gyarázni kell. de egyszerű sza­vakkal, világosan. Ügy érzem, ez ma a pártmunkában a legfonto­sabb. Magyarázat nélkül nem lehet hagyni egyetlen megjegy­zést sem. Az természetes, hogy tájéko­zottabb. jobban mint munkatár­sai, s nem csoda, inkább kézen­fekvő,'hogy éppen őt faggatják a gazdasági helyzetről, a kilátások­ról, vagy éppen a fizetésemelés­ről. — Nem tapasztaltam itt a gyár­ban sem lehangoltságot, sem dü­hös kifakadást. Ez talán azért van, mert tudjuk tartani a koráb­ban elhatározott ütemet, megter­meltük a nyereséget, s aránylag jó a kereset. Igaz, a kommunis­ták, magam is, sokszor elmond­juk, dolgoznunk kell, megragadni minden apró lehetőséget, hiszen nem a jelenlétért fizetnek. Meg kell fogni a munka végét, s csak két dolog számít: a minőség és a határidő. Az exportnál nem le­het más a mérce... Béremelés? Tudják a munkások, hogy lesz. de pontos összegét még magam sem sejtem. Fontos a bér, a nye­reség. hiszen ebből élünk, de ezenkívül van még más is: a munkásbecsület. Voltunk már ne­hezebb helyzetben is, akkor sem rezeltünk be. Szót váltottunk er-* ről a szakikkal, az elvtársakkal, ők is így vannak. Értik, tudják: kemény esztendők következnek, de ha meg akarunk élni, akkor jobban kell dolgozni, mint eddig. A szavak nem üres frázisok. Munka, teljesítmény van mögöt­te. Bizonyíték? Bujdosó Imre szo­cialista brigádja hatszor szerezte meg az aranyérmet, öten végez­ték el a közép-, hatan a marxista középiskolát, ő maga a marxista egyetemet. A városi tanácstól társadalmi munkájukért megkap­ták a Pro Űrbe Emlékérmet. Is­mét pártmunkájára terelődik a szó. — Ügy érzem, a hét év nem telt el eredménytelenül. Amit rámbíztak, teljesítettem. Sokat tanultam, volt és van alkalmam tájékozódni, ismereteket szerezni, olykor segíteni, vitatkozni. Szíve­sen teszem, ez — ha nevezhetem így — a szenvedélyem . . . A kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek központi gyárá­nak hatalmas méretű műhely- csarnokában tovább döngenek a kalapácsok, villódzik a hegesztő­pisztolyok kékes-fehér fénye, si- vítanak a köszörűk. A holnapért dolgoznak alkotnak a munkások. Gímz* Gáboz Közös kockázatvállalás

Next

/
Thumbnails
Contents