Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 2. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT _________________ Az országút végén Móricgát Félegyháza—Kiskunhalas villamosított vasútvonalának jász- szentlászlói sorompójától aszfaltút ágazik el Bugac felé. A helyenként hullámos, bár karbantartott 12 kilométeres szakaszt az elején Jászszentlászló házai, szövetkezetének gazdasági épületei, majd facsoportok és ritkásan álló tanyák szegélyezik. Ahol az országút véget ér, már Móricgát középületei és az ott lakók családi otthonai kandikálnak ki a facsoportok közül. Innen csak földúton lehet eljutni a bugaci pusztába és az erdészetbe. Mégsem jelenti a mó- ricgátiaknak ez a világ végét, hiszen nap nap után csaknem nyolcszázan dolgoznak a Petőfi Tsz különböző munkahelyein, sokan váltott műszakban. A termelőszövetkezeti székház közelében egy nagyobb épület az üzemi konyha és étterem, amely két esztendeje lett kész. Itt étkeznek. A természet nem áldotta meg jó földdel a határt, hiszen a Petőfi Tsz 3200 hektáros birtokának mindössze 6,7 aranykorona az átlagos értéke. Gyakori a homokverés, de annál ritkább a jó eső. A nyári, téli csapadék rendszeresen alatta marad a Duna—Tisza közi "átlagnak. Nem sok a szántóterület. Több az olyan gyep, amelyre még a jószágot sem tanácsos kihajtani legelni. A növényzetnek itt ugyanis a talajvédelem a legfőbb szerepe. Tavaly a harmadik határban találták meg a móricgátiak a tavaszi vetésű takarmánynövényük magiát, ahová elsodorta a szélvihar. Megismerték, mert a környéken azt a faitát csak ők termesztették. A másfél, két évtizede még sűrűbben feltoTFődött mélyedésekből az utóbbi esztendőkben teljesen eltűnt a nedvesség. Az elrekesztett csatornában mégis sikerült időnként annyit megőrizni, hogy a tömegtakarmányt adó gyepre, lucernára — igaz. csak 20 hektáron — jusson valami öntözővíz. Badacsonyi Péter agrármérnök, 1957-ben végezte el az egyetemet. Egy másik szövetkezetben 1963- ban választották meg elnöknek. A móricgáti a második, amelyben elnöki tisztséget tölt be, de soha mérleghiányos nem volt az a közös gazdaság, amelyben bizalmat szavazott neki a tagság. 1980 tavaszán került Móricgátra, ahol jó munkatársakra talált. Közösen vállalt fáradozásaiknak lassan megérik a qyümölcse. Erről kérdeztük a minap. • Badacsonyi Péter — Előrebocsátom, hogy az előző vezetőség nagyon körültekintő volt, amikor a Petőfi Tsz-ben az ipari ágazatokat megteremtette. Az itteni adottságok mellett rendkívül kockázatos a növénytermesztés, pedig gabona, tömegta- karmány, vágóállat, állati termék egyre több kell az országnak hazai fogyasztásra és exportra. A kiegészítő tevékenység jövedelméből lehetett a növénytermesztést, az állattenyésztést fejleszteni. Napjainkban a körülmények úgy alakultak — mondja Badacsonyi Péter —, hogy az ipari termelésünk növekedése ellenére, annak nyeresége már nem emelkedik. A megyében és országszerte egyre több a versenytárs az ipari ágazatokban, és kevesebb az olyan vállalat,, amelyikkel előnyös termelési együttműködésre lehet lépni. A BRG kecskeméti gyára ét néhány más üzem mégis kivétel. Híradástechnikai alkatrészt, részegységeket . készítünk számukra. Jelentkeztünk a nagykereskedelem által meghirdetett „Vevők vagyunk” pályázatra. Korábban nem kapható, háztartási fémtömegcikkeket gyártunk sorozatban. Galvanizálóüzemünkben fe- lületnemesí.tési munkát végzünk, és a közelmúltban felépített műhelycsarnokunkban olyan vasipari munkával foglalkozunk, amelyet a gépjárműgyártási programban részt vevő üzemek rendeltek meg. Keressük az új partnereket, hogy bevételünket gya- rapíthassuk. — Milyen a Petőfi Tsz-ben a mezőgazdasági és az ipari termelés aránya? — Tavaly 159 millió forint volt szövetkezetünk termelésének az értéke. Ennek egyharmada származott az alaptevékenységből, kétharmada a kiegészítő, ipari ágazatokból. Az idén változatlan az arány, de a termelési érték 172 millióra emelkedik. A szövetkezeti nyereség pedig 11 millió forint lesz, 1981-ben is ugyanennyi volt. A jövedelemből továbbra is megfelelő összeget fordítunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, emellett az ipari üzemeket tovább korszerűsítjük, hogy kedvezőbb munkakörülményeket teremtsünk az ott dolgozóknak. Ennek kezdeti sikerei máris észlelhetők a jobb minőségű termékekben. — Említette a növénytermesztés, állattenyésztés fellendítésére foganatosított intézkedéseket. Hogyan jellemezné e két termelési ág jelenlegi helyzetét? — Az 1980. évi terv készítésekor úgy határoztunk, hogy a növénytermesztés, állattenyésztés addigi veszteségét felszámoljuk a VI. ötéves terv végére. Olyan magasra állítottuk a lécet, amelyet sportnyelven szólva, át lehetett ugrani. Két esztendő alatt kerek 6 milliót faragtunk le az alaptevékenység veszteségéből, és az idén sem szakadt meg ez a folyamat. A tervidőszak végéig elérjük célunkat. A gabonatermesztésben kísérleteztünk árpával, rozzsal, búzával. Végül egy nem bokrosodó búzafajtában találtuk meg az évelő pillangós legjobb előveteményét. A homoktalajt gazdagon megtrágyáztuk, és a kalászos után lucernát telepítettünk. Az első évben 90 hektárt, amelyet 270 hektárra növeltünk azóta. Meglett a bőséges tömegtakarmányunk a szarvasmarhatartás számára. Sikerült magot is termeszteni és több száz hektáron „megfogtuk” a futóhomokot a pillangóssal. A lucerna feltörése után pedig búzát termesztünk növekvő hozamokkal. Skarvas- marha-hizlalásba kezdtünk, olcsón felállított'épületekben, ahol 16 ezer forintba került egy férőhely. A magyartarka limousine- nal keresztezett utódát hizlaljuk lucernával, kiváló minőségű gyepszénával és minimális abrakkal. Az idén 800 vágóállatot adtunk el. 96 százalékát exportra, főként olasz cégeknek. A juhászat is meghozta a tisztességes eredményét. És e két ágazat jövedelme azt bizonyítja, hogv érdemes állatot tenyészteni, hizlalni a mi viszonyaink között is. Évente nagv tömegű szerves- anvag kéDződik a telepeken, amelyet a növénytermesztésben. a talaierő-gazdálkodásban jól hasznosíthatunk. Ezek eavüt+eson a tervünk teljesítését mozdítják e.lő. Kiss Antal Gyárak, gyáregységek és az önállóság Bács-Kiskun megyére általában jellemző az. ami Kalocsára is igaz: az ipart jórészt gyárak, gyáregységek, telepek képviselik. Az önálló vállalatok száma kevés. A gazdasági egységek lehetőségei ily módon a vállalati döntések befolyásolására eltérő mértékben ugyan, de leginkább korlátozottak. A kalocsai városi párt-végrehajtóbizottság ezért is tűzte napirendjére annak megvitatását, hogy az üzemek hogyan vesznek részt a tervezésben, a termelési és az értékesítési stratégia kialakításában. Tervezés és érdekeltség A vállalatok középtávú és éves terveik elkészítéséhez két döntő jelentőségű információval rendelkeznek. Egyik: a vállalati központba beérkezett megrendelések, előrendelések piackutatói előrejelzések. Másik: a gyárak, gyáregységek, telepek által készített gyártókapacitás-terhelés összevetése, amelyekben az üzem nyilatkozik arról, hogy az igényelt termékféleségeknek a kért mennyiségben való elkészítésére saját megítélésük szerint képesek-e. A végleges tervek kialakítása — a döntés — a központokban történik. A gyárak, gyáregységek, telepek vezetői véleményezési joggal vannak jelen. A tervjavaslatok döntés előtt végig — futnak az üzemi demokrácia fórumain is: a központi testületekben azonban a helyi üzemek megfelelő arányú képviselete nem mindenütt adott. A gyárak, gyáregységek véleményét a következő tervfejezetek kialakításához kérik: a gyártandó termékek típusa, mennyisége, termelési értéke, a gyár, gyáregység, telep bérfejlesztési lehetőségei, a szociálpolitikai terv Kivételes helyzetben van az ÉPGÉP kalocsai gyára, amely beleszólhat az árbevétel, a nyereség, a költség- keretek'és a készletnormák tervezésébe is. Az üzemek (az ÉPGÉP gyárát kivéve) nincsenek közvetlenül érdekeltté téve a : ---*_-4g fokozásában, a költség* ' entésében és a felesleges ! i : értékesír tésében. A gar.< \<r , e ységek vezetőinek prémiuma a vállalat — s nem az üzem — eredményességétől függ. Termelés és értékesítés A termelés helyi feltételeiről — anyag- és eszközellátottság, munkaerő- és bérgazdálkodás — az üzemeknek kell gondoskodniuk. A beruházást igénylő gépi berendezések selejtezése és pótlása azonban már központi döntést igényel. A káder- és személyzeti munka központosított, s az átlagos bér- fejlesztést nem befolyásolja a helyi gazdasági egység eredményessége (az ÉPGÉP gyára kivételével). Az EKA kalocsai gyáregységében például jelentősen elmarad a bérszínvonal a budapestitől, holott a vállalat árbevételének 60— 65 százalékát a helybeli üzem adja, és az exportot mind itt állítják elő. Az értékesítési tervek a központokban készülnek. Önálló vállalási joga csak az ÉPGÉP-nek van, az árak kialakításában is csak ez a gyár vesz részt: elő- és utókalkulációt is végeznek. Mivel a gazdasági egységek önállóan nem vállalhatnak munkát, a változó igényekhez és körülményekhez csak lassan, nehézkesen tudnak igazodni. Az exportszerződések megkötésében, az exportárak kialakításában az üzemek nem vesznek részt, ám a szerződésben rögzített meny- nyiségi, minőségi kikötések, a határidők és az árak kötelező érvényűek a számukra. A FÉKON kalocsai gyára például rendre kevés darabból álló sorozatokat kénytelen gyártani, emiatt sok az átállás, az eredményesség csökken. Feladatok A párt-végrehajtóbizottság rámutat, hogy az MSZMP XII. kongresszusa határozatának szellemében a gazdasági egységek önállóságát fokozni kell. A gyárak, gyáregységek és telepek kapjanak az eddiginél nagyobb önállóságot. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket, s különösen fontos a hatáskörök egyértelmű meghatározása. Az egységeknek legyen módjuk több síkon véleményt mondani, dönteni, felelősséget, sőt kockázatot is vállalni és legyenek tisztában azzal, hogy a saját teljesítményükkel hogyan járulnak hozzá a vállalat egészének eredményeihez. Olyan belső érdekeltségi rendszert szükséges kialakítani, amelyik a tényleges gazdasági eredményeken alapul, a tartalékok feltárására és kihasználására, a teljesítmények fokozására és a munka minőségének javítására ösztönöz. Az MSZMP kalocsai városi végrehajtó bizottsága három egységnél: a FÉKON gyáránál, az EKA gyáregységénél és a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat üzeménél látja érettnek a feltételeket az önállóság — a helyi, a vállalati és a népgazdasági érdekeket egyaránt szolgáló — fokozására Sitkéi Béla KÉSZÜL A KONYAKMEGGY Évente négyszáz tonna konyakmeggyet gyártanak a kiskunmajsai Jonathán Tsz melléküzemében. Ennek jelentős részét külföldi megrendelőknek szállítják. A szövetkezetben csomagolják a belga, a svéd, a holland és az angol fogyasztóknak szánt csemegét. Egy év alatt 60—80 millió forint értékű terméket állít elő az itt dolgozó 130—160 asszony és lány. A családi tűzhely Azon a napon a férfi a szokásosnál hamarább ért haza. Felhúzta az otthoni nadrágját, és ide-oda járkált a konyhában. — Mit keresel? — kérdezte a felesége. — Hogyhogy, te már itthon vagy? — csodálkozott a férfi. — Azt a cédulát keresem, amelyre rá szoktad írni, hogy mit egyek, milyen háztartási teendőket kell ellátnom. Te mikor jöttél haza? — Hiszen már nem dolgozom. Nyugdíjas vagyok. — No, de ilyet! Es régóta? — Három hónapja. A férj a fejét csóválta. Sok minden elkerüli az ember figyelmét, amikor nyakig van a munkában ... Értekezletek, kiküldetések, társadalmi megbízatások. Hála istennek, az asszony most legalább itthon vari, rendesen lehet majd élni, holmi cédulák nélkül, lesz kivel beszélgetnie. Ránézett a feleségére. Az asszony a karosszékben ült, és valamilyen, nőknek szóló folyóiratot olvasott. Igen... csakhogy miről beszélgessen vele? Az időjárásról? Erről az aljas Kadlecekről, aki panaszokat firkál? fiiszen meg sem érti, miről van szó ... Pedig ők valamikor órák hosszat fecsegtek. Milyen okos lány volt. Ugyan miről is beszélgettünk akkor? ... Igaz, inkább csókolóztunk. Ha most odamegyek hozzá és megcsókolom, még azt gondolja, hogy megörültem. Hogyan kezdjem el a beszélgetést? A férfi leült egy másik ka- rosszékbe, köhintett. Az asz- szony ránézett réveteg tekintettel — egy régi szekrényre szokás így nézni. A férfinek hirtelen ötlete támadt. Van már téma! Jurek hol van? — érdeklődött a fiukról. A felesége ekkor érdeklődőén a rádióra tekintett, nyilván azon tűnődött, hogylcikap- csolja-e vagy ne. — Micsoda? — rezzent fel — Jurek? Fogalmam sincs. — Szép dolog, szó se róla! — csattant fel a férfi. — Már késő este van, a fiacskánk pedig ki tudja hol mászkál! — Jurek biztosan otthon van. — A szobájában? — A lakásán. — Milyen lakáson, miről beszélsz? És az órákra rendesen jár? — Saját szövetkezeti lakása van. Az órákra pedig nem jár, mert mérnök egy gyárban. A férj vállat vont, és hosz- szasan elgondolkodott. Tehát Jurek már nemcsak a középiskolát végezte el. hanem a főiskolát is! Istenem, ki gondolta volna? Hogy repül az idő! Mikor ért rá minderre ez a fiú? Gondolatait egy aprócska lányka szakította félbe, aki váratlanul megjelent az ajtóban. Térdig érő hálóinget viselt, arcán könnyek peregtek, ök- löcskéjével szétmázolta őket. Az asszony odaszaladt hozzá, karjába kapta és csitítani kezdte. A férfi tágra nyílt szemmel csodálkozva bámult rájuk. Megpróbált visszaemlékezni a legutóbbi három év eseményeire. Igen, igen ... Mi derül ki itt... — Bocsáss meg, kérlek — mondta a feleségéhek választékos udvariassággal —. nem tudnád megmagyarázni, honnan került ide ez a gyerek? — Nézd csak kicsikém, ez a nagyapád — mondta az asz- szony a kislánynak és megcsókolta. Amikor pedig tekintete a férje arcára esett, elnevette magát, és hozzátette: — Hiszen ez Jurek kislánya. Azóta vigyázok rá, hogy nyugdíjba mentem. Jureknek temérdek dolga van. Értekezletek, kiküldetések, társadalmi megbízások. A feleségének szintén. A férfi elégedetten sóhajtott. Hála istennek, a fia az ő nyomdokain halad... J. V. AHOL MÁS NEM TERMESZTHETŐ Fenyő a homokon Importot takaríthatunk meg A Duna—Tisza közi fenyvesek az Alföld-fásítás gigászi munkájának legszebb bizonyítékai. Régen kezdődött el ez a munka, ami az elmúlt három évtizedben hozta létre legnagyszerűbb eredményeit, szorosan támaszkodva az elődök úttörő munkájára. A homokterületek fenyővel történő betelepítése a múlt század végétől indult nagyobb mértékben két fajtával, a fekete- és az erdei fenyővel. Ez utóbbi a nyugati határvidéken őshonos, alkalmazkodóképessége rendkívül nagy, hiszen a homokterületektől a tajga-övezetig megtalálható. Faanyag-minősége viszont a termőhelyi tényezők hatása következtében változik. A nálunk levő erdei fenyő minősége nem éri el az északi területekét. A feketetenyő viszont déli fafaj, amelynek több változata is van, fájának egyes tulajdonságai meghaladják az erdei minőségét. Ha ránkban elsősorban az Ausztriából származó változat terjedt el. Több mint harminc éve A fenyőtelepítések nagyarányú felfutása a Duna—Tisza közi Homokhátságon az 1950-es évek közepétől kezdődött. A nagy felületek kialakításához meg kellett szervezni a csemeték szaporítását és a gépesítést. A munka eredményét 26 ezer hektár fenyőerdő bizonyítja, amely a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén található, különböző kor- megoszlásban. A 30—40 év közötti erdők élőfa-készlete a termőhelytől függően eléri, esetenként meghaladja a hektáronkénti kétszáz köbmétert. Megjegyzem, ezeken a területeken az akác a száz köbmétert sem éri el. A legrosz- szabb homokterületeken azért ültettek fenyőt, mert ez az egyetlen fafaj, amely a szélsőségesen száraz éghajlat alatt iparilag is hasznosítható nyersanyagot produkál. Egyébként az említett homokok mezőgazdasági hasznosítása szóba sem kerülhet. Hektáronként három mázsa rozs sem terem az ilyen földeken. Amíg a szántóföldi termesztésnél a növénytakaró a termőtalaj felső 20—25 centiméteres rétegében levő tápanyagot tudja csak hasznosítani, a fenyők mélyre hatoló gyökérzete egy-másfél méter rhélységig megkeresi a tápanyagot. A tűlevelű erdők környezet- védő szerepe elsősorban a homok megkötésében, a légszennyeződés csökkentésében nyilvánul meg, nem lebecsülendő az oxigéntermelő funkciójuk. Sajnos, tavasz- szal és nyáron igen nagy a tűzveszély ezekben az erdőkben, ezért turisztikai célú igénybevételük nem kívánatos. Külföldi kísérletek Mint már az előbbiekben említettem, a termőtalaj minőségéhez viszonyítottan magas a fatermelés. Nézzük meg, voltaképpen hogyan is hasznosítható ez a nyersanyag? Fűrészipari felhasználhatósága korlátozott, mivel nem éri el a hegyvidéki és az északi termőhelyek fenyőinek minőségét, csak építőipari célokra állítható elő belőle fűrészáru. A bútor- és asztalosipari felhasználása minimális. Manapság azonban már kialakultak olyan eljárások — hosz- szúság- és szélességtoldás, gyors szárítás —. amelyekkel a felhasználás nagyobb arányú lehet. • A feketefenyő-ültetvény a sivár homokon is nagy fatömeget ad. A két, viszonylag új iparág: a farost és a forgácslap-gyártás viszont már szíve:, fogadja ezt a fafajt és a fér.,.1 - ryírral együtt azonos értéké :• .•> : :a fel. Sokkal jobban ke'' cl:, mint az akácot, vagy a (s/v • ortos szerepe van, s lesz a - is a papír alapanyagát képe / cellulóz gyártásának. Jelenleg Európában már több üzem állít elő fekete- és erdei fenyőből jó minőségű cellulózt szulfátos eljárással. Nemrég fejeződtek be azok a finnországi kísérletek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a faanyag az úgynevezett termomechanikai eljárással is kiválóan felhasználható. Ezzel a módszerrel, amelynek beruházási költsége viszonylag alacsony, vég.érmékként finom papír nyerhető. Nálunk is megoldható, amennyiben a szükséges beruházás megvalósul. Sőt, hozzá- tehetem, hogy megyénkben is lehetne ilyet létesíteni, hiszen a finompapírból sokat kell importálni. A faanyagon kívül a tűlevél is feldolgozható, egyrészt illóolajnyerés céljából — ilyen üzemünk már- van —, másrészt takarmányozásra is atkalrr.assá lehet tenni, erre szovjet tapasztalatokat ismerünk. Most kísérleteznek a fenyőtű és a gally brikettálására energetikai célra. Svájcban már érték el kezdeti eredményeket. A fenyőtobozok pedig a mag kinyerése után díszítőanyagként hasznosíthatók és időszakonként keresettek külföldön. Kétszeres fakitermelés A leírtakból kitűnik, hogy az alföldi homoki fenyvesek milyen sokféleképpen hasznosíthatók. Ha nem is természetes erdők — hiszen ültetvényjellegűek —, de az ésszerű, komplex homokhasznosításhoz tartoznak. Vadgazdálkodás szempontjából sem közömbösek. A fenyvesek létrehozásának eredménye, hogy az elmúlt három évtized alatt a megye erdőterülete több mint kétszeresére nőtt, s ezzel együtt a fakitermelés is hasonlóképpen emelkedett. Dr. Barányi László, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság / igazgatója 4 A PÁRT-VB NAPIRENDJÉN
