Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-15 / 294. szám

• PETŐFI NEPE • 1982. december 15. BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK A pártcsoportok és a kádernevelés a szanki olajbányászoknál Az már megszokott Szánkon, a községi pártházban, hogy a Kő­olaj- és Földgázbányászati Válla­lat helyi üzemének párttaggyű­lésein teljes létszámmal vesznek részt a kommunisták. A három alapszervezet beszámoló taggyű­lését megelőző küldöttértekezle­ten Kapornyai Lajos, az üzemi pártvezetőség megbízott titkára beszámolójában, az egész évi munkát összegezve, először a nép­gazdaság szempontjából sem kö­zömbös termelési eredményeket ismertette. Amit a párt és a kor­mány a jelenlegi energiagondok közepette elvár az olajbányászat­tól, azt a szanki üzem kollektívá­ja teljesíti ebben az esztendőben. Egyaránt vonatkozik ez a fúrási tervekre, valamint az olaj- és földgáz kitermelésére. S ebben igen nagy szerepe van a kommu­nisták áldozatkész munkájának. Ugyanakkor bőven akad tenni­való a pártélet különböző terü­letein. Nagy a körzet, Nagykőrös­től Hercegszántóig szétszórt cso­portokban dolgoznak az olajbá­nyászok. A pártszervezet a jövő­ben csak úgy tudja kellő haté­konysággal végezni munkáját, ha az eddiginél nagyobb gondot fordít a pártcsoportok tevékeny­ségének megjavítására. Vonatko­zik ez a káderfejlesztésre is. El­sősorban a főfúró mesterek és a fúromesterek utánpótlására kell nagy figyelmet fordítani, mert közülük 1985-ig tizennégyen men­nek nyugdíjba. A kiképzés — a szakmunkástanuló-időt is bele­számítva — hosszú időt vesz igénybe. Ezért a nyugdíjba me­nők pótlására már készült ter­vezet, a pártcsoportoknak azon­ban a jelöltekkel is többet kell foglalkozni. A kádernevelést már a KISZ- szervezetben el kell kezdeni — hangsúlyozta a pártvezetőség be­számolója. — Ezért örvendetes, hogy a KISZ olyan fiatalt is ja­vasolt a párttagok sorába, aki fú­rómester-jelöltként is számításba jöhet. A beszámoló felett — amely sokrétűen tárta fel a pártélet kér­déseit — igen élénk vita alakult ki. Ezek közül azonban csak a kádermunkával és a párt- csoportok tevékenységével fog” lalkozókat emeljük ki. Her­man István főfúrómester, a Szo­cialista Munka Hőse címmel ki­tüntetett olajbányász is úgy vé­lekedett, hogy a pártcsoportokra jobban kell támaszkodni a jövő­ben. Fontos, hogy a bizalmiak rendszeresen vegyenek részt az alapszervezet vezetőségének ülé­sein. Ily módon, a tennivalók is­meretében. konkrétabb feladatok­kal tudják megbízni a pártcso­portok tagjait, s közvetlenebbül figyelemmel kísérhetik a káder­nevelés szempontjából számí­tásba vett személyek politikai és szakmai fejlődését. Fáik Miklós, a szanki üzem ve­zetője is kitért felszólalásában a pártcsoportok munkájára. Nem kis feladat — mondotta többek között — itt az Alföldön, mező- gazdasági környezetben fegyel­mezett, szakmájuknak élő olaj­bányászokat és munkahelyi veze­tőket nevelni. A nagy területen szétszórtan dolgozó kis kollektí­vákban erre csak jól működő pártcsoportok segítségével nyí­lik mód. Sokrétűen értékelte a szanki üzem pártszervezetének tevé­kenységét dr. Szabó Miklós, az MSZMP kiskunhalasi városi-já­rási Bizottságának első titkára. S hogy a tagság jól fel kíván ké­szülni a jövő évi — az ideinél is nehezebb —- feladatok végrehaj­tására, azt az is tükrözte, hogy Szekér József személyében meg­választotta az üzemi pártvezető­ség titkárát. Egyben köszönetét fejezte ki Kapornyai Józsefnek a megbízott titkári teendők eddigi elvégzéséért. N. O. SIKERES ÚJÍTÁSI HÓNAP Ötletemberek a halasi Ganz-MÁVAG-ban A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gépgyárában az idei év első fe­lében 13 újítási javaslatot nyúj­tottak be a dolgozók. A második félévben viszont (eddig) 38-at. A fellendülés az újítási hónap si­keres megrendezésével függ ösz- sze: októberben 29 újítás, éssze­rűsítés született. Szót váltottunk a főmérnökkel Jandrás József né beosztása: újítási előadó. Minden javaslat az ő kezén fut keresztül. Nyilván­tartásba veszi őket, majd eljut­tatja az egyszemélyi elbírálóhoz: Gidai János főmérnökhöz, aki ottjártunkkor éppen üzletfeleket kalauzolt a gyárban. Az udvaron később mégis összefutottunk, és tudtunk néhány szót váltani. A főmérnök kapásból több jelentős újítást említett, amelyek mind hozzájárultak a termelékenység fokozásához, a minőség javításá­hoz, a munkavégzés biztonságo­sabbá tételéhez. Az októberi újí­tási hónap terméséről elismerő­en nyilatkozóit. Elégedett az eredménnyel Jandrás Józsefné is. A 29 javas­latból tizenötöt máris elfogadtak és díjazásra terjesztettek föl. To­vábbi hatot ez idő tájt vélemé­nyeznek fele-fele arányban Bu­dapesten, illetve helyben. Az újí­tások elbírálásában és díjazásá­ban ugyanis esetenként közremű­ködik a vállalat valamelyik szak­területe, rendszeresen az újítási osztály. — A javaslatokat, mint említet­tem, a főmérnök elvtárshoz to­vábbítom — mondja az újítási előadó, ö ezt követően kijelöli a véleményezőket, az újítás termé­szetének, jelentőségének megfe­lelően. Ha a gyártmányt, amelyet a javaslat érint, például Budapes­ten szerkesztették, a véleménye­zés is ott történik. Az egyszemé­lyi elbíráló a szakterület állás­pontjának ismeretében dönt a hasznosítás felől, vagy utasítja el a javaslatot. Kétes esetben kísér­leti alkalmazást rendel el. • • Kovács Pál újító, a Generál szocialista brigád vezetője. Október termése Átfutottuk az újítási hónap ide­jén benyújtott és elfogadott ja­vaslatok listáját, s ebben segítsé­günkre volt Stinglic Károly, a gyár fejlesztési osztályának veze­tője. Faddi Balázs szerkesztő bizo­nyos elfekvő anyagok hasznosítá­sát oldotta meg, ami 50 ezer fo­rint megtakarítást jelent. Kálmán Benő értékesítési irodavezető új típusú, gazdaságosabban szállít­ható konténereket tervezett, Kmett Sándor meo-vezető és Ju­hász János műszaki ellenőr pe­dig módosított egyes csavarköté­seken. — Erről annyit — veti közbe a fejlesztési osztályvezető —, hogy az EVIG-motorokat korábban nem tudtuk átalakítás nélkül csatlakoztatni egyes szivattyúk motorzsámolyához. Az újítás ezt a problémát oldja meg. Bodicsi Gáborné anyaggazdál­kodó és Kmett Sándor olyan fel­rakó hegesztést javasolnak, amely után a csőelzáró szerkezeteket nem szükséges hőkezelésnek alávetni. Szűcs Sándor munkavédelmi ve­zető pedig megteremtette a felté­teleket a fékkompresszorok hely­beli próbajáratásához. (Eddjg Budapestre szállították e43ket, s velük utazott egy-két szerelő is.) Kiász József üzemtechnikus üt­• „Mintha új főten­gely fo­rogna benne..." (Méhest Éva felvételei) • Cserko Jenő üzemmérnök dol­ga a számítások és a tervek el­készítése. közőt. Szakmári Lajos szerszám- beállítóval együtt tájolólemezeket készített a megmunkáló gépekre. Tóth István szállítási osztályve­zető a FEIN rezgőfürészt „fedez­te fel’”, Juhász János és Kmett Sándor pedig kidolgozták a já­rókerekek egyensúlyozásának új módját. Ugyancsak a meo-vezető, valamint Deák Miklós üzemve­zető javasolták egyes tőkés im­portból származó megmunkáló eszközök takarékosabb felhasz­nálását is. A főtengely-sztori Szándékosan hagytam a felso­rolás végére Kovács Pál gépsze­relőt, akinek nevével legalább négy újításnál találkoztunk. Az eredményes újítót — akiről ki­derül, hogy a Generál szocialista brigád vezetője — a tmk-műhely- ben kerestük föl. Vele volt Cser- kő Jenő üzemmérnök is, a közös­ség műszaki szaktekintélye. — Tudja, úgy van ez — mond­ta Kovács Pál —, hogy mi tizen- ketten dolgozunk a brigádban. A munkát — a gépek karbantartá­sát, javítását — együtt végezzük. Mármost hol az egyikünknek, hol a másikunknak támad valami­lyen ötlete, hogy könnyebb, ha- ladósabb legyen a munka. Ilyen­kor elmondjuk Jenőnek, hogy mit képzeltünk el, mire ő elvégzi a számításokat, elkészíti a rajzo­kat. Cserkó Jenő a kecskeméti GAMF-on végzett. Azt mondja, nagyon jól együtt tud dolgozni Kovács Pállal —, aki egyébként lakatosmester — és társaival. Közösen alakítják ki a javaslato­kat. Nagypál Lajos üzemvezető pe­dig, midőn búcsút vettünk a kar­bantartóktól, egy robusztus gép­re mutatott. — Annak a lemezollónak nem­rég használhatatlanná kopott a főtengelye. Űj alkatrészünk nem volt, a gép égetően hiányzott a termelésből. A Generál brigád tagjai azonban kigondoltak va­lamit, és meg is valósították. A gép úgy működik, mintha új fő­tengely forogna benne ... Sitkéi Béla 3 SAJTOPOSTA Egymásra találtak... VÁLASZOL AZ ILLETÉKES A tartozást befizették KÉRDEZZEN — FELELÜNK utána következett, arról így szá­molt be említett olvasónk: Azon a novemberi szombaton csaknem mindegyik lakótárs szorgoskodott, ki meszelővei vagy ecsettel a keze ben, mások súroltak, söpörtek, lépcsőt mostak. Szinte új élményt jelenteit az együtt dolgozás, s még a körü­löttünk ugráló gyerekek sem za­vartak. A csinosítást akció vé­geztével, az esti órákban újra összegyűltünk, és a szépen rend­behozott egyik közös helyiség­ben fogyasztottuk el a vacsorát. Aztán afféle családi hangulat­ban, zene mellett tereferéltünk, vigadtunk órákig. Pontosan úgy, mint akik esztendők múltán ta­láltak egymásra. A végén elcfön- döttük: együtt szilveszterezünk. □ □ □ Szíves örömest adunk hírt a Pákozdi csata utca 10-ben lakók szűkebb magánügyével kapcso­latos pálfordulásrói. Ez a közös­ség megtalálta a tartalmasabb, értelmesebb együttélés módját. És ami lényeges, spontán alakult ki e jó embertársi viszony, mely­hez a meszelés talán csak ap­ropóul szolgált. Ügy véljük, má­sutt is követhető lenne e példa, ott, ahol ma is zárkózottak, ön­elszigeteltek a háztömb lakói, ahol még csak egyesek titkon dé­delgetett álma az egyéniséget is gazdagító, formáló társas élet. sére az 56 család névsora, éppen ezért a közterületi ellenőr a lép­csőházakban kifüggesztett lakók névsorát írta ki. Így esett meg, hogy Kis Györgyi 6 éves tanuló Is fizetési felszólítást kapott: hi­szen az ő neve szerepelt a pos­taládán. Nem az üzem pénzügyi nyil­vántartásaival van baj, hiszen a dolgozók követték az egyetlen járható utat, a lakók tudomásá­ra hozták tartozásukat. Lett eredménye! A közös képviselő 1982. november 15-én rendezte — befizette — a lakók 1982. I—III. negyedévi szemét- ás kukahasz­nálati díját. Kit ért sérelem? — Az 56 la­kót, vagy a kommunális üzem dolgozóit? A döntést a kedves olvasókra bízzuk, de szeretnénk, ha egyre kevesebb önkényeskedő közös képviselő lenne, aki visz- szaél a lakók bizalmával és a számla ki nem egyenlítése miatt kellemetlen perceket szerez a la­kóknak és a szolgáltató cégnek. Pólyák Péter üzemvezető-főmérnök ötemeletes épület — természe­tesen lift nélkül. Mankókra tá­maszkodó idős asszony nyomo­gatja a földszinti kapucsengő gombját. A visszajelzésre vár, hiába. Hogy elromlott a szerke­zet, azt a közben befutó egyik házbelitől tudja meg, akinek gyorsan elmondja, fontos üzene­tet szeretne átadni a legfölül la­kó rokonának. Mire közli az úr, ő ugyan az ötödikre igyekszik, mégsem segíthet, mert nem áll beszélőviszonyban a szomszédai­val. A villanyszámlás a díjat sze­di. Ajtótól ajtóig halad, s aki­ket odahaza elér, rendben fizet­nek. Az egyetlen távollevő csa­lád körülbelül ötvenforintos tar­tozását kellene még valakinek megelőlegeznie, ám a szívességte­vésre nincs vállalkozó. A megkér­dezettek bizalmatlanok, hiszen legfeljebb csak köszönnek a má­sik lakótársuknak. □ □ □ A hasonló eseteket szinte vég­telenül lehetne sorolni. Csupán a helyszínek, s az érintett sze­mélyek változnának, a tapaszta­lat mindenütt megegyezne: eny­hén szólva, nem éppen a jó kö­zösségi légkör jellemző általá­ban a lakóközösségekre. Az oko­kat keresni, a megoldásokat fel- vázolni-elemezni, a jövőt meg­jósolni nem feladata e cikknek. Se ki, se be Kezdjük egy errtlékeztető- vel: a kecskeméti Mátyás király körút lakóinak sérel­me kapcsán irtunk a közel­múltban arról, hogy a köz­műhálózat kiépítésekor, ja­vításakor elkerülhetetlen árokásási munkálatokról ide­jében kell értesíteni az érin­tett házak tulajdonosait-la- kóit, s csupán a legminimá­lisabb időre lehet őket el­zárni az udvari bejáratuk szabad használatától. Te­gyük hozzá, az illetékes által elmondottak lényege volt ez. s a közzétételtől azt remél­tük. okulhat belőle a másik illetékes is. A minap tudo­másunkra jutottak sajnos azt sejtetik, ez egyszer me­gint túlságosan derűlátóak voltunk. Bálint Béla a kecskeméti mű- kertvárosi pártalapszervezet szer­vező titkára a maga és a mások nevében panaszolta el, hogy a Felszabadulás útján több család mintegy másfél hete képtelen igénybe venni a házak udvaráról kivezető útszakaszt, melyet csator­názás miatt bontottak fel a kivi­telezők, akik e tevékenységükről nem tájékoztatták előzetesen a környékbelieket. Sőt utólag sem, így hát fogalmuk sincs az embe­reknek, meddig tarthat ez az ál­lapot. A belőle származó kelle­metlenségből csak ízelítőül emlí­tünk egyet-kettőt: Vannak, akik az autójukat de­cember 2-a, vagyis az árkolás kez­dete óta kénytelenek idegen terü­leten — megfelelő állag- és bizton­ságvédelem nélkül — parkírozni, mert az aznapi hazaérkezésükkor már hatalmas méretű üreg állta az útjukat Másoknál ellentétes a helyzet, ők egyáltalán nem közle­kedhetnek gépkocsijukkal, mely a garázsban vesztegel. És szólni kell a bútort, vagy egyéb tárgyat fu- varoztatókról, akiknek muszáj le­rakniuk az árut az árokrendszer túlsó oldalán, a forgalmas úttest szélén, s szerencséjük van, ha ki­fognak vállalkozót, aki hajlandó nekik segíteni a cipekedésben. Olvasónk egyébként bejelentette a történteket a városi tanács mű­szaki osztályán, ahol nem tudtak felvilágosítást adni az utcában fo­lyó munkáról. Ezt követően telefo­non beszélt a csatornaépítést vég­ző vízmű vállalat egyik vezetőjé­vel, aki az azonnali, konkrét in­tézkedés helyett csupán egy javas­lattal szolgált: beszéljék meg a helyszínen levő építésvezetővel, hogy a reális igények szerint biz­tosítsa a házak udvarába való ki- és bejárás lehetőségét. Vajon a mi feladatunk az ilyes­féle kérés-könyörgés? — érdeklő­dik tőlünk a panaszos. Egyszerű a válasz: az utcában földmunkát is végző kivitelezőnek a kötelessége olyan feltételeket te­remteni, melyek a legkevésbé za­varják az érintett lakók életét. E szabály alól — tudomásunk szerint — senkitől sem kaptak felmentést a Felszabadulás útján csatornázok... Hogy akkor mi célból példálóz­tunk bevezetőül? Mert kizárólag az ilyen szomorú tények ismere­tében értékelhető igazán az, ami a kecskeméti Pákozdi csata u. 10. szám alatt történt nemrégen. — A tulajdonosok — tudtuk meg a részleteket Csősz Ferenc- nétől — hat éve költöztek be modern otthonukba. Eddig élték szokásos mindennapjaikat, reg­gel rohantak a munkába, ezért üdvözölték alig észrevehető fej­biccentéssel az alattuk-mellettük- fölöttük lakókat, este pedig fá­radtan érkeztek haza, emiatt volt halkabb a köszönő szavuk. A hétvégeken meg siettek bezárni az. ajtajukat, a társalgásnak, a másik iránti érdeklődésnek ta­lán a gondolata sem merült fel bennük. Majd elkövetkezett az idei október. A helyi képviselő hozta szóba a gondot, miszerint a lépcsőház, il­letve a közösen használt összes helyiség megérett a nagytakarí­tásra, a festésre, csakhogy mind­ezért 30 ezret is elkért a szak- vállalat. Az összeget túlságosan irreálisnak tartották a lakók, s töprengeni kezdtek. Meghányták- vetették a dolgot, s szinte egy­szerre tört fel belőlük a kérdés: elvégezhetnénk-« mindent tár­sadalmi munkában? A zöld utat önmaguknak adták meg. A kö­vetkező napok már a felkészülés — az anyag- és szerszámbeszer- zés — jegyében teltek el. Ami Lapunk november 24-i számá­nak Sajtóposta című rovatában megjelent Felzaklatták a kedélye­ket című cikkünkre az alábbi vá­lasz érkezett a kecskeméti Váro­si Tanács Kommunális Költség- vetési Üzemétől: A 4 1980. (XI. 26.) sz. tanács- rendeletben előírtak, valamint az ezt kiegészítő árhatósági intézke­désre épülve üzemünk köteles szolgáltatást nyújtani, melynek alapján az elszállított szemét el­lenértékeként az állampolgárok­nak fizetési kötelezettségük van. A lakásszövetkezet lakói — la­kóközösség — az érvényben levő jogszabályok alapján egyetemle­gesen és egyénileg is felelősek a számla rendezésért. Az üzem­nek pedig kötelessége kintlevő­ségeinek behajtása. Mivel többszöri felszólítás el­lenére a Tinódi u. 6. sz. alatti lakók közös képviselője nem ren­dezte a számlát, az üzem által OTP-hez benyújtott beszedési megbízás minden esetben kiegyen­lítetlenül „fedezethiány" megjelö­léssel visszajött. Nem állt az üzem rendelkezé­Mire való a szavatossági jog? A kecskeméti Nagy Sándorné október közepén vásárolt a Két- templom köz 16. szám alatti szak­üzletben egy tetszetős külsejű, úgynevezett gálacipőt. Amit a rendeltetése szerint, vagyis alkal­mi rendezvényen — esküvőn — használt. Pedig rosszul tette, mert ekkora strapára már alkalmat­lannak bizonyult a Szigetvári Ci­pőgyár 650 forintos terméke, melynek a sarka valósággal szét- mállott. Az emiatti reklamációt némi tétovázás után nyugtázták a kereskedők, akik a cipőt a szövet­kezeti javítóműhelybe szállíttat ák. Onnan hetek múlva került olva­sónk kezébe, aki meglepődve látta, hogy még bőven van rajta helyre- hoznivaló. A továbbiakról így be­szélt: „Természetesen nem fogad­tam el a hiányosan megreparált lábbelit, amely megint a javítók­nál van. Elgondolkodtató, aho­gyan dolgoznak. Különben úgy határoztam, elállók a vételtől, s visszakérem a kifizetett pénzemet. Állítólag már régen élhettem vol­na e szavatossági jogomjnal, de ennek részleteiről nagyon keveset tudok...” Mindenekelőtt leszögezzük: igen sajnálatos tény, hogy az említett szolgáltatásról enyhén szólva csak a felületesség juthat az ember eszébe, pedig az effélére aligha hatalmazza fel a céget a vállalko­zói szerződése. Akár egyedi, akár tipikus az ilyen eset, haladéktala­nul elejét kell venni ismétlődésé­nek, már csak azért is, mert a vá­sárló legelőször a kifogásolt minő­ségű áru megjavítására számíthat, s itt döntő szerepe van a rövid határidőnek, és a munka mara­déktalan elvégzésének. Ez utóbbiak lényegében a sza­vatossági jogból következnek, mellyel kapcsolatban illik tudni: a minőség miatti reklamáció elinté­zésének egyik módja, hogy a ja­vítás legfeljebb 8 nap alatt követ­kezzék be, mégpedig értékcsök­kenés, illetve az áruhoz fűződő vá­sárlói érdek sérelme nélkül. Amennyiben a javított termék ugyanúgy felhasználható, mint az eredetileg hibátlan, nincs érték- csökkenése; s megvételének érde­ke változatlanul fennáll, ha javí­tott állapotában is tökéletesen ki­elégíti az igényeket. Más a hely­zet a hosszú ideig tartó javító­munka, vagy azt követő értékvesz. tés, illetve érdekhiány esetén, mert ilyenkor a vevő kérheti a fogyasztási cikk kicserélését, eset­leg a vételár visszatérítését. A konkrét üggyel összefüggően az a gyanúnk, ön jogosult a gálaci­pő cseréjére, vagy arra, hogy visz- szakapja a pénzét. E szavatossági jogát a vásárlástól számított hat hónapig érvényesítheti, feltéve, hogy a termék alkalmassági ideje ennél nem rövidebb. Ha reklamá­ciós panaszának orvoslása nem lenne kielégítő, feltétlenül jegyez­ze be a történteket a vásárlók könyvébe, bár kérheti az egységet működtető megyei ruházati kiske­reskedelmi vállalat, sőt a keres­kedelmi felügyelőség segítségét is. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents