Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-15 / 294. szám

1982 december 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Az együttműködés bővítése alapvető kérdés számunkra Üj épületet kapott a moszkvai magyar kereskedelmi kirendelt­ség. Az épületet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese avatta fel. Marjai József ünnepi beszédé­ben többek között hangsúlyozta: a mai. kiéleződött nemzetközi helyzetben, a bonyolult és nehe­zebbé vált gazdasági körülmé­nyek között még inkább szüksé­gét érezzük annak, hogy együtt gondolkodjunk. összehangoltan cselekedjünk. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmust, kom­munizmust építő közös mun­kánkban csak teljes egységben érhetünk el eredményeket. Ezt fo­galmazta meg az MSZMP KB de­cember 1-i ülése is, amikor üd­vözölte a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának eltökéltségét, hogy töretlenül folytatja lenini bel- és külpoliti­kai irányvonalát. Az MSZMP Központi Bizottsága megállapí­tottja, hogy népünk a párt veze­tésével kiegyensúlyozott politi­kai légkörben, eredményesen dol­gozik az 1982. évi feladatok meg­oldásán. Nyitott gazdaságú országunk a legszélesebb értelemben vett nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, széles körű kap­csolatok nélkül nem léphet előre — hangsúlyozta Marjai József. — Külgazdasági kapcsolataink felté­teleinek változása, tartós szűkülé­se ezért már nemcsak fejlődé­sünket, hanem elért színvonalunk megtartását is akadályozhatja. Ezért szállunk szembe minden olyan kezdeményezéssel, amely a normális érintkezést, a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok fejlő­dését kívánja korlátozni, vagy megszüntetni. Alapvető jelentőséget tulajdo­nítunk gazdasági kapcsolataink fejlesztésének a KGST-orszagok­kal, elsősorban a Szovjetunióval. Minden erőnkkel törekszünk erő­síteni a szocialista integrációt. Együttműködésünk a szocialista országokkal pótolhatatlan és nél­külözhetetlen számunkra. A kö­zösen elért eredmények megőrzé­se, erősítése, fejlesztése közös fel­adatunk. A Magyar Népköztársaság szá­mára meghatározó jelentőségűek a Szovjetunióval kialakult gaz­dasági kapcsolatok. Ügy véljük, hogy a műszaki fejlődésnek, a hatékonyság növelése iránti tö­rekvéseknek az áruforgalomban a következő időszakban erőtelje­sebben kell kifejezésre jutniuk. Marjai József rámutatott arra is, hogy a népgazdaságaink szá­mára hasznosítható pótlólagos források biztosítása és egymás igényeinek még nagyobb fokú kölcsönös kielégítése érdekében nem elégszünk meg a gazdasági együttműködésnek a jelenlegi öt­éves tervidőszakra előirányzott és közös dokumentumokban rög­zített igen nagy volumenével és magas szintjével. Számunkra alapvető kérdés az együttműkö­dés kölcsönös í bővítése. Ez az oka annak, hogy újabb és újabb magyar javaslatokkal, kezdemé­nyezésekkel törekszünk kapcsola­tainkat bővíteni és fejleszteni. A sokoldalú együttműködés és a magyar—szovjet kapcsolatok elmélyítése és bővítése szempont­jából nagy várakozással tekin­tünk a közelgő felsőszintű gazda­sági értekezlet elé. A gazdasá­gainkban kialakult helyzet, a fej­lődés intenzív szakaszára történő áttérés szükségessége minőségi változásokat tesz indokolttá a KGST-országok együttműködé­sében is. A jelenleg kialakult kap­csolataink alapjait megőrizve az adottságok és feltételek figyelem- bevételével határozott előrelépés­re van szükség. -A magunk részé­ről továbbra is aktívan részt kí­vánunk venni az előkészítő mun­kában, szeretnénk mindent meg­tenni a felsőszintű gazdasági ér­tekezlet eredményes megvalósítá­sa érdekében — mutatott rá be­szédében a Minisztertanács el­nökhelyettese. Az új magyar kereskedelmi kirendeltség Moszkva központjá­nak közelében, szovjet tervek alapján és szovjet építővállalatok, valamint magyar alvállalkozók munkájának eredményeként épült fel. A 23 ezer négyzetméter alapterületű, hatszintes reprezen­tatív épület több, mint hetven, ed­dig a város tizenhét pontján szétszórva működő kereskedelmi képviseletnek ad otthont. Hild­érmes városok KISKŐRÖS: Magánlakás-építés és telekellátás Mi a városok varázsa? Terek hangulata, utcák és kapualjak meghittsége, parkok, ligetek és játszóterek otthonossága. A há­zak környezetbe való harmonikus illeszkedése, amely vonzóvá és igazi, meleg otthonná teheti min­denki számára. A példák azt mutatják, hogy a cselekvő tettrekészség sokat segít­het egy-egy ilyen városkép kiala­kításában. Hazánkban 1968 óta esztendőről esztendőre Hild János-emlék- éremmel jutalmazza a Magyar Ur­banisztikai Társaság a korszerű városrendezés terén kitűnő mun­kát végzett tervezőket, építőket, tanácsi irányítókat és az új ruhát öltött városokat is. Az elmúlt 14 esztendőben Hild-érmet kapott többek között Salgótarján, Nagy­kanizsa, Sopron, Kőszeg, Szom­bathely, Zalaegerszeg, Győr. Kecs­kemét, Szeged, Gyula, Szentendre és a városok mellett sok kiváló építészünk, tanácsi vezetőnk (A jövő évtől kezdve Hild-emlékér- met kaphat nemcsak egy-egy vá­ros, de bármelyik települése az országnak.) Az idén a már hagyományossá vált rangos jutalmat Kazincbarci­ka és Sárvár városépítői kapták, s a két városon kívül ezzel ismerték el Fazekas Péter megyei főépítész és dr. Brenner János építészmér­nök városrendezés terén végzett kimagasló munkáját is. • A fiatal város — Kazincbarcika A kisvárosokra jellemző módon a magánlakás-építésnek Kiskőrö­sön is igen jelentős szerepe van a városrendezési feladatok megvaló­sításában és a lakásigények mi­előbbi kielégítésében, hiszen sok­kal kisebb számban létesülnek la­kások állami vagy célcsoportos formában. De, a magánlakás-építés alapvető feltétele a telek- és anyag* ellátás, valamint a szükséges épí­tőipari kapacitás biztosítása. Kiskőrösön az 1970-es évek kö­zepére minimálisra csökkent a foghíjtelkek száma, és lényegében csak tanácsi telekalakításokkal le­hetett biztosítani az építési igé­nyekhez igazodó ellátást. Ennek érdekében a városi tanács együtt­működési megállapodást kötött az OTP megyei igazgatóságával, melynek alapján az OTP pénzesz­közeinek felhasználásával, a jóvá­hagyott ütemterv szerint alakíta­nak ki építési telkeket. Az együtt­működés eredményeként az elmúlt években a Budai, Wattai, Pozsonyi és Mohácsi utcák térségében 170 telek értékesítése történt meg. 1986-ig a József Attila, a Mohácsi, a Béke és a Madách utcák térsé­gében további 350 telek kialakítá­sa várható, és ezzel a lakossági igények teljes mértékben kielégít­hetők lesznek. Az anyagellátás az utóbbi idő­ben javult, az alapvető anyagok folyamatosan kaphatók. A várha­tó igények jó kielégítése érdeké­ben a tanács folyamatos tájékoz­tatást ad a TÜZÉP-nek a kiadott építési engedélyek számáról. A magánlakás-építési tervek megvalósítása érdekében a városi tanács folyamatosan tájékoztatja a lakosságot, a vállalatokat, társa­dalmi szerveket az építési for­mákról és lehetőségekről 1981-től az ügyfélszolgálati iroda kereté­ben építési információs iroda mű­ködik. Az építkezni szándékozók itt tájékoztatást kapnak a telekvá­sárlással, tervezéssel, építési en­gedélyezéssel és kölcsönfolyósítás­sal kapcsolatos kérdésekben. Az irodán az építtetők megvásárol­hatják az Országos Típusterv Gyűjtemény legjobb és Kiskőrö­sön legkedveltebb terveit. Az épít­kezők munkájának megkönnyítése érdekében lehetőség van kész be­ton és oltottmész megvásárlására és helyszínre szállítására, zsalu­anyag, betonkeverő, habarcskeve­rő, daru és szállítószalag kölcsön­zésére. R. Gy. Az almaügy tanulságai Megütötte a fülemet egy ér- tekezleti felszólalás néhány mondata. Kifogásolta az ille­tő az újságok almaügybeni állásfoglalását. Gondolom, hogy arra utalt, amikor is a nagy almatermés értékesítési gondjait, a felvásárlás nehéz­kességét, a ládahiányt, a tá­rolás megoldatlanságát, olykor a szállítás akadozását, az ex- portkövetelmények — minő­ség, csomagolás — semmibe­vételét, a termelő és az eladó érdekeltségének ütközését, a hazai piac szervezetlenségét tűzték a cikkírók tollhegyre. Mivel az illető nem fejtette ki pontosan, hogy mire céloz, így csak találgatni tudom, miből következtethette bárki is, hogy az „almaügyben” írt cik­kek az irányító szervek in­tézkedései vagy késedelmes lépései miatt íródtak. Lehet, hogy többféleképpen olvasunk újságot, s minden­ki a saját pozíciójának meg­felelően értelmezi a leírt so­rokat? Annyi tény, hogy me­gyei lapunk írásai nem irá­nyultak sem a központi ágaza­ti irányítók, sem a meayei szakigazgatási szervek ellen. Üjra fellapozva ezeket a cik­keket, köztük egy megyei kör­út tapasztalatait összegező ri­portot is, azt látom, hogy az agrármérnök úi ságíró szak­szerűen és jószándékú „elfo­gultsággal" — ahogy a me­gyénkben szakemberek álta­lában — nyúlt hozzá ehhez a témához. De szavaiból nem csendült ki semmiféle negatív társadalmi értékítélet, holmi felelőtlen demagógia, vagy netán — feltételezni is nehéz — a célokon túllövő hatásva­dászat. Még akkor sem. ami­kor leírta egy kistermelő sza­vait, aki a fakivágás gondo­latával foglalkozott. Senki sem olvashatta ki a helyeslést ebből a cikkből, csupán a fi­gyelmeztető tényfeltárást: íme, ide vezethet a dolog, ha nem tudunk gondoskodni a meg­termelt értékek értékesítésé­ről és feldolgozásáról. Előfordulhat, hogy be kell szántani! — mondotta az egyik nagygazdaság szakembere egy másik tanácskozáson. Sajnos, előfordulhat, és elő is fordult már ilyesmi, de mi — egysze­rű állampolgárok — azt sze­retnénk, ha Magyarországon mégsem a brazil kávédöm- pingre emlékeztető helyzet áll­na elő, ahol az árak tartása miatt tengerbe öntik — ön­tötték — a kávét. Ezért íród­tak a tényfeltáró újságcikkek, s nem másért. Hogy ki mit hallott ki ezekből, arról nem nagyon lehet még vitatkozni sem. Az almaügy alig különbözik a termelési szférában jelent­kező hasonló „ügyektől". Pél­dául, amikor a kajszibarack maradt a termelők nyakán, egy igazi jó termés esetén. Vagy amikor „megszaladt" a burgonya, a káposzta, vagy a retek termelésé. A piacra ér­zékeny élelmezési cikkek, zöldség- és gviimölcslélék kü­lönlegesen. kifinomult értéke­sítési rendszert, rugalmas fel- dolgozási módszert, tárolási lehetőséget kívánnak. Amivel bizony ma még alig-alig ren­delkezünk. Hogy mennyire nem új dol­gokról van szó, legyen sza­bad — már nem először — hajdani példákra hivatkozni. Körösi Nagy Lajos újságíró 1939-ben a Magyar Nemzet­iben az esztendő gyümölcs­krónikáját írogatta, majd egy kis könyvecskében is közre­adta tapasztalatait. A szezon végén levont néhány — a má­ra is érvényes — tanulságot. Ilyeneket például: 1. Nem a friss gyümölcs kivitele az ér­tékesítés egyedüli módja, épp ilyen fontos a gyümölcs fel­dolgozása. 2. A magyar kerti termékek számára az ország­határon belül is van piac, csak meg kell keresni. 3. Ed­dig nagyon szegényes volt a mi gyümölcspropagandánk. Ez utóbbival kapcsolatban hosszasan írt a belföldi el­osztás intézményes megszerve­zésének szükségességéről. Ak­kor a Hangya szövetkezeti ke­reskedelmi szervezetét tartot­ta erre a legalkalmasabbnak, minimális állami támogatás­sal, méltányos fogyasztói árak mellett. (Mintha előhírnöke lett volna ez az áfészek felé fordult mostani figyelemnek.) Külön is kiemelte továbbá a konzervgyárak felkészültsé­gének fokozását, a gyümölcs- feldolgozó háziipar állami tá­mogatását, s a gyiimölcs- s zeszfözés körül tapasztalt visszásságok megszüntetését. Természetesen egészen más nemzetközi helyzetben — a fé­lelmetes hitleri megszállások kezdetén, de akkor is szűkülő piacok között — Íródtak ezek az intelmek, mások voltak a társadalmi viszonyok, a gaz­dasági befolyásolás eszközeit, lehetőségeit sem lehet hason­lítani a mostaniakhoz. Mégis vagyon érdekesek azok a konk­lúziók, amelyeket a termelé­si kedv élénkítése szempont­jából négy évtizede is levon­hattak azok, akiknek szívügye l'olt a Duna—Tisza közén megtermett értékek sorsa. „Szándékunk megmutatni, hogy a magyar gyümölcs nemzeti kincs." — írta az ak­kori szerző. Azt hiszem, hogy az újság­írók cikkei most is ezzel a szándékkal íródtak. Hogy egyesek mégis harctéri tudó­sításként olvasták, erről nem tehetnek. A mai termelők és utódaik biztosan kiérezték be­lőlük a lényeget: az egyéni és a népgazdasági érdekek össz­hangjának keresését, s az el­lentmondások feloldásának társadalmi igénuét. F. Tóth Pál Széncsata a föld felett • Az izsáki telepen Tóth Sándor fuvaros kocsijára 15 mázsa tatai diószenet rak. amellyel hamarosan a Kiskőrösi utcába indul. A fűtőolajjal takarékoskodni kell. Az iskolákban, óvodákban, tanácsházán és sok intézményben, ahol a szükség ezt diktálta és a feltételek megengedték, búcsút vettek az olajkályháktól, és szén­nel, meg fával fűtenek. Ugyan­ezt a fűtőanyagot használják sok új családi ház lakói is. A megváltozott körülmények között hogyan látja el tüzelővel a fogyasztókat egy olyan nagy­község szövetkezeti szén- és fa­telepe, mint az izsáki, ahol ágas- egyházi, fülöpszállási, szabad- szállási, örgoványi és páhi lako­sok egyaránt vásárolnak? Azelőtt olajjal, ma szénnel Nehezen. Ez derül ki Andrási Ferenc áfész-elnök és Jerabek Lajosné tüzelőtelep-vezető sza­vaiból. Községükben és a kör­nyékbeli falvakban, sok helyen áttértek a drágább fűtőolajról a hagyományos tüzelőfélék haszná­latára. Az izsáki iskola a napok­ban vett negyven mázsa briket­tet. Az áfész boltjaiban, mind a tízben, szénnel fűtenek. Többen az idén központifűtéses kazánt és vezetéket építtettek házukba, s közülük minden tíz család téli szükséglete egy vagon szén! Az idősek otthonának lakóit és az izsáki házi gondozottakat soron kívül ellátták tüzelővel, de a na­pi vásárlókat csak nagy erőfeszí­téssel, és némi korlátozással tud­ják kiszolgálni. — Egyik olvasónk levelében azt írta, hogy hiába állt sorba há­romszor is a tüzelőtelepen, nem jutott neki szén. Mi az igazság? — kérdezem Jerabek Lajosnétól. Keresett a brikett — Nem túlzott az olvasó — fe­leli. — Valóban nem mindig, és főleg nem annyi és olyan minő­ségű, értékesebb szenet tudunk adni a vevőknek, mint amennyit és amilyet szeretnének. Az es­ténként érkező egy-egy vagon szén másnap délelőtt 11 óráig el­fogy. Ha nem vezettünk volna be korlátozást, hogy személyenként csak öt mázsa brikettet szolgá­lunk ki, egy százmázsás szállít­mányt — hiszen nem a pénzen múlik! — megvenne két-három ember. Ez, természetesen, csak a brikettre vonatkozik. De, hogy valami jót is mondjak: a közsé­günkben árusító magán-tüzelő­kereskedőnél ezzel szemben bri­kett — amíg tart a készlet — korlátlanul kapható. — Milyen tapasztalatokat ho­zott ez az ötmázsánkénti árusí­tás? — Nem nézzük, ki, honnét, me­lyik családból, hányszor fordul, vagy bíz meg ismerősöket, hogy az öt-öt mázsánkénti vásárlásra befizessen. Az árukiadó csak azt figyeli, ki, hány cédulát akar be­váltani. Napközben itt a tanácsi megbízott, Rácz Lajos, de ő nem az elosztásra, hanem a vasúton érkező szállítmányok épségére felügyel. Az áfész vezetői nem ülnek öl­be tett kézzel ebben a helyzet­ben. A föld feletti széncsatába ..beszállnak” ők is, a ma­guk módján. Egy vagon szénért a legutóbb elmentek Tatabányá­ra. Nem a megszépítő múlt felidé­zése késztet egy gyors évközi mér­leg készítésére, de az igazsághoz hozzátartozik: a nyáron nyolcszáz mázsa berentei darabos, majd később hatszáz mázsa ugyanilyen szén várt sorsára a telepen, hogy megvegyék. De csak kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. Szeptember­re aztán százötven mázsa beren­tei és kétszáznyolcvan mázsa ba- linkai szenet az eső addig ázta­tott, a nap addig sütött, mire az elporladt, és negyvenezer forin­tot veszített az értékéből. A tele­pen novemberben kétezer-két­száz mázsa brikettet, kétezer- hatszáz mázsa darabos szenet és ezernyolcszáz mázsa tűzifát vá­sároltak. A minap pedig ötszáz­harminc mázsa felsőgallai dió- és negyvenöt mázsa pécsi iszapszén kelt el. Darabos szén és száz má­zsa pécsi iszap ottjártunkkor is volt a telepen. Nagyobb figyelmet az ellátásra A tüzelöellátás, bár lehetne jobb is. nem annyira aggasztó, hogy Sötét (fekete) képet alkos­sunk róla. Egy jól megvívható széncsata azonban azon is mú­lik. hogy a lakosok megvásárol­ják-e idejében, lehetőleg még nyáron, vagy a kora ősszel a szük­séges tüzelőt. Lévén, hogy a szén és a fa nem kenyér és lángos, ami csak aznap, melegében jó. Másodsorban, célszerű minden­fajta tüzelőt hasznosítani, amit a bányákban ma termelnek. Ez, persze, nem menti fel sem a ke­reskedelmet, sem a helyi tanácso­kat az alól a kötelesség alól, hogy az év hátralevő részében — s azután is — mindent megtegye­nek a lakosság kiegyensúlyozot­tabb tüzelőellátásáért. Kohl Antal * Sárvár őrzi törté­nelmi ha­gyományait

Next

/
Thumbnails
Contents