Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
1982. december 2. # PETŐFI NÉPE 3 A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Változott a módszer, a stílus * Kókai Ferenc • Süveges József A feladatok, a határozatok végrehajtása, a termelőmunka irányítása, a vezetők beszámoltatása, a káder- és személyzeti munka fejlesztése, s lehetne még tovább sorolni: számos módszer kidolgozását. alkalmazását követeli meg pártszerveinktől. Ezek vállalatonként, olykor üzemenként is változhatnak, de a cél természetesen ugyanaz: emberközelben, a munkát megosztva, jól informáltam minél hatékonyabban ellátni a politikai és gazdasági tennivalókat. Az utóbbi időben végbemenő változásokról beszélgettünk Kókai Ferenccel. a DUTÉP pártbizottságának titkárával, Süveges Józseffel, a Ill-as pártalapszervezet titkárával. Lantos József pártcsoport- bizalmival és Szabó Edittel, az Asztalos János KlSZ-alapszerve- zet pártonkívüli titkárával. Süveges József: — A második legnagyobb alapszervezet a miénk. létszámunk hetvenhárom. de mégsem ez a döntő. A párttagok négy üzemben, két főépítésvezetőségnél és a termelési osztályon dolgoznak. Munkahelyük változó, hiszen Kecskeméten. Kiskunfélegyházán, Cegléden, Nagykőrösön. Szolnokon tartózkodnak. Ennek ellenére évente nyolc-tíz taggyűlést tartunk. A pártcsoport-értekezletek — ott, ahol állandó helyen dolgoznak — rendszeresek, máshol alkalomszerűek, de ezeken a helyeken sűrűbbek a személves beszélgetések. Egy példát a megváltozott munkamódszerre: Munkatervünket úgy állítjuk össze, hogy abban szerepelnek a kötelező, illetve saját határozatok, s természetesen az alapszervezet kommunistáit érintő témák. Ezt taggyűlésen hagyjuk jóvá, de a terv felett általában nem alakul ki vita, ugyanis ezt egyrészt egyéni beszélgetések során, másrészt pártcsoport-értekezleteken már megtárgyaljuk. Kókai Ferenc: — A pártbizottság munkamódszeréhez tartozik, hogy nem terheljük túl sok kötelező témával az alapszervezeteket. Évente csupán négy-öt ilyen központi, vagy felsőbb pártszervezet határozatának végrehajtásáról számolnak be a vezetőségek. A taggyűléseken a megjelenési arány általában nyolcvan százalék. s ez — a mi viszonyainkat figyelembe véve — jónak mondható. Szükségesnek tartjuk a rendszerességet, s ezért minden hónap utolsó szerdáján tartjuk a taggyűléseket. Lantos József: — Minden kommunista tudja a taggyűlés időpontját. mi mégis írásos meghívót kézbesítünk számukra. Ezen feltüntetjük a taggyűlések napirendjét, s mi. a pártbizalmiak, kézbesítjük. Ez egyben alkalom arra is. hogy beszélgessünk a párttagokkal. Egyszerűnek tűnik máshol egy taggyűlés összehívása. de nálunk ehhez még meg kell szervezni a szállítást, sőt olykor még szállásról is gondoskodni kell. Kókai Ferenc: — Többen vitatták, szükséges-e az írásbeli értesítés. Mi úgy érezzük, kell ez, hiszen a párttagok így felkészülhetnek a hozzászólásra, másrészt nem felejtik el a taggyűlés időpontját. Süveges József: — Korábban a vezetőség egy-egy tagja készült fel a napirend előadására. Változtattunk ezen. Jelenleg a termelésről vezető szakemberek, a kül- és belpolitikai kérdésekről, a párt szervezeti életéről, tennivalókról külső, jól felkészült előadók tájékoztatják a kommunistákat. Szerencsére, megszűnt nálunk a titkár-centrikusság, a vezetőség valamennyi tagja részt vállalt a taggyűlési témák előkészítésében, de más feladatok elvégzésében is. A gazdasági vett, Lantos József zetöket minden esetben írásban számoltatjuk be, ez könnyíti a pártvezetőség és a tagság tájékoztatását, lerövidíti az üléseket. Lantos József: — A kommunisták taggyűlések közötti tájékoztatásának feladata ránk, párt- csoport-bizalmiakra vár. Ha lehetőségünk kínálkozik erre, ösz- szehívjuk a pártcsoportot, ha nem — s ez külső munkahelyeken gyakoribb — személyes találkozáskor informáljuk a párttagokat. Véleményem szerint az információáramlás megélénkült, szervezettebb lett. Főleg gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődnek a párt tagjai, s természetesen a pártonkívüliek is. Jelentős változás számomra, hogy nem közvetlenül a pártalapszervezet titkárával, hanem az egyik vezetőségi taggal tartom a kapcsolatot. Az alapszervezetünknél már megvalósult az úgynevezett instruktori rendszer, azaz, minO Szabó Edit den vezetőségi tag egy, vagy több pártcsoportot segít. Szabó Edit: — A pártalapszer- vezethez több KlSZ-alapszerve- zet tartozik. Az természetes, hogy évente nem kerül a vezetőség, illetve a taggyűlés elé valamennyi KISZ-alapszervezet munkája. Ettől függetlenül minden évben írásos beszámolót készítünk a pártalapszervezet vezetőségének. A KISZ-alapszervezetért felelős párícsoport-ibizalmi azonban ott van minden vezetőségi ülésünkön, taggyűlésünkön. Vele is megbeszélhetjük a párttaggá ajánlás teendőit, emellett nagyon sok segítséget kapunk a szervezeti élet jobbá tételéhez. Kókai Ferenc: — A pártbizottságon már korábban bevezettük az instruktori rendszert, de munkamódszerünkhöz tartozik az is, hogy nincs megkötöttség a párttag-felvételben. Az arányokra természetesen figyelünk, s talán ennek is köszönhető, hogy az újonnan felvett kommunisták hetvenöt százaléka munkás, huszonöt százaléka műszaki értelmiségi. A párttaggá neveléssel -— s ez így helyes — a pártcsoportok és a KISZ-alapszervezetek foglalkoznak. Lantos József: — A pártépítésben segítség számunkra a szocialista brigádokban kialakult kollektív szellem, a jól végzett munka. a közösségi iránti elkötelezettség. Ezek után a személyes beszélgetések és a megnyilatkozások már kialakítják bennünk a javaslatot. Süveges József: — Nem volna teljes a kép, ha nem mondanám el: változást jelentett a munkánkban az is, hogy a pártbizottsági tagok, akik tagjai az alapszervezetnek, egy-egy pártbizottsági vagy végrehajtóbizottsági ülés után beszámolnak információt adnak. A pártmegbízatások rendszerén is változtattunk. Csak megfelelő, személyre szabott megbízatást lehet számon kérni. Alapszervezetünkben sok kommunistát bíztunk meg gazdaságpolitikai agitációval. de dolgoznak aktivistáink a KISZ- ben és a szakszervezetben is. A tömegszervezetek pártirányítá- sában van még tennivalónk. Sűrűbben kellene beszámoltatni a szakszervezeti főbizalmiakat. A párbeszéd elevenebb, konstruktívabb. emberibb lett a gazdasági vezetőkkel, de az alapszervezetben is közvetlenebb lett a stílus, ami a munkakapcsolatokban él igazán. Úgy tűnik—s ezt ez a beszélgetés is igazolta —, a DUTÉP párt- bizottsága. pártalapszervezetek jól alakították ki munkamódszerüket. Az új, a jobb szokatlan volt először, de miután pezsgőbbé. célirányosabbá tette a pártmunkát, könnyű volt megszokni, továbbfejleszteni. Gémes Gábor Képtár Miskének Kedves levelet küldött egy budapesti olvasónk, Bodnár Ede. Idézzük írását: „Tisztelt szerkesztőség! Lapjuk hírei között szerepelt, hdgy Miske tanácsa ebben az évben másfél millió forintot fordított a község fejlesztésére. Való igaz: fejlődik, gyarapodik a település. November 5-én például bensőséges ünnepség keretében adták át a Tóth Menyhért Stúdió ajándékát, a Tóth Menyhért Képtárat. Tóth Menyhért, aki Miskén élt, s mint vallotta: „Majoránnát kapáltam, hogy festhessek”, túl a hatodik x-en jutott el addig, hogy neve ismertté vált nemcsak a hazai, de az egyetemes művészetben is. A Soroksáron dolgozó képzőművészek eddig két nyáron voltak vendégei az alkotóháznak. Nemcsak szép munkák születtek, de barátságok is szövődtek a helybeliek és a Pest megyei művészek között. Ennek a barátságnak a gyümölcse ez a képtár, ahol tíz képpel és két fafaragással állítanak emléket Miske szülöttének^ Újszerű és szokatlan, hogy egy 2200 lakosú községben állandó képtár legyen, de aljai tiszteletből és megbecsülésből születik, ahhoz hamar hozzá lehet szokni. Gazdagabb lett Miske —, s vele együtt a megye is —, mert ez a most megnyílt kiállítás a Bács-Kiskun és a Pest megyeiek barátságának zálogá is.” Köszönjük a kiegészítő információt, s a miskeiek nevében a soroksáriak ajándékát is. Pályázat külföldi ösztöndíjra Már kapható a „Pályázati felhí. vás külföldi ösztöndíjra az 1983— 84-es és 1984/85-ös tanévre” című tájékoztató füzet, valamint annak mellékleteként a jelentkezési lap, Budapesten a 17. számú Pedagógus Könyvesboltban (Bp., V., Múzeum krt. 5. sz.), a 44-es számú Móricz Zsigmond Könyvesboltban (Bp., V., Deák Ferenc u. 15.) és a 4-es számú tankönyvboltbán (Bp., V., Október 6. utca 8.), vidéki városokban pedig a tankönyvárusításra kijelölt könyvesboltokban, melyek címéről a középiskolák adnak tájékoztatást. Pályázhatnak azok a nőtlen, illetve hajadon magyar állampolgárok, akik az 1982'83-as tanévben végzik el a középiskola negyedik osztályát; akik az 1983 84-es tanévre magyar felsőoktatási intézménybe előfel- vételt nyertek, vagy jelenleg ott folytatják tanulmányaikat az első évfolyamon; továbbá minden érettségizett dolgozó fiatal, aki 1982. december 31-ig nem tölti be a 25. életévét. Exportfejlesztő beruházás A mezőgazdasági üzemek közül* elsőként a Hosszúhegyi Állami Gazdaság nyerte el a Centrál In- ternacional Bank exportfejlesztő beruházásokat támogató hitelét. A világszínvonalt jelentő NSZK-beli Seitz-cég palackozó gépsorát vásárolta meg a gazdaság, valamint augusztusban megkezdték az új csarnok építését is. tik el. Ezt az év végére megépítik, s megkezdik a gépek, berendezések szerelését, a jövő év márciusában teljes kapacitással elkezdődik a borok és pezsgők palackozása. Ezzel egyrészt a régi elhasználódott töltősort nemcsak helyettesítik, hanem 20—25 száza- zalékkal több italt is tudnak üvegekbe tölteni. A Szegedi Tervező Vállalat a leggyorsabban felépíthető, ugyanakkor korszerű csarnokot tervezett. Az AGROKOMPLEX rendszerű faszerkezetes épületet az állami gazdaság szakemberei készíKiváló minőségű boraival, pezsgőivel már eddig is jó hírnevet szerzett a világban a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. A további minőségjavítást is szolgálja az új beruházás. Pillanatképek Magány I. Nagyközség főutcája. A terpeszkedő újgazdag-házak között? ottfeledett, kopott falú házacska. Két kicsi ablak, belátni a sötét színű, ósdi bútorokra. Az ablakban öreg néni, kezében vekker. — Kedveském, hány óra van? Mondom. Rövidlátóan szeme elé emeli az órát, igazgatja. Egy óra múlva ismét arra visz az utam. A néni vál-> tozatlanul könyököl az ablakban a vekkerrel. — Kedveském, hány óra van? Mondom. Megköszöni, babrál az órával. Nem haladok messzire, megint hallom: — Kecfveském, hány óra van? Hátrafordulok. Egy fiatal nő nézi éppen a karóráját. A néni bólogat, igazgat. Kissé távolabb megállók, figyelek. A hangokat már nem hallani, de látom, hogy mindenki, aki az ablak előtt elmegy, megtorpan, az órájára néz, egy pillanatra a néni felé fordul, aztán siet tovább. Aztán egy kis ideig üres az utca. A néni megsimítja a homlokát, s a vekkert az a'blakpárkányra teszi. Magány II. Főtér. Nyüzsgés, zaj. Munkából siető emberek, lézengő tizen- és huszonévesek, sétáló nagymamák, összebújt párok. Két fiamat terelgetem hazafelé („Levente, hagyd ott a szemetest! Piszkos!" „Szabolcs, ne szedj össze minden vackot a földről!” „Ne rohanjatok, mert orra buktok!”). Az egyik pádon öregember kopott öltönyben. Botjára támaszkodik. Az uj- ján vékony karikagyűrű, a zakója hajtókáján széles gyászszalag. Nem érinti a zaj, a nyüzsgés. Néz, néz, valahová messzire. Egyik srác valahogy elékeveredik. Ránéz, köszön. — Csókolom! Az öregember nem reagál, mered tovább a semmibe. A gyerek odajön hozzám (már ott a másik is), a szeme is csodálkozik: » — Mi baja a bácsinak? — Nem tudom, kisfiam. Szomorú. — Miért? — Nem tudom ... — (dehogynem!) Megyünk tovább. A srácok meglassúdnak, megfogják a kezem, csendben baktatnak mgllettem. Valami megérintette őket, amit még. nem értenek, de amit már megérezték. M. Juhász Ferenc TÖBB, MINT ÖTLET... A császártöltési orvosok CB-rádiót kaptak Császártöltésen néhány héttel ezelőtt CB-rádiókkal látták el a körzeti orvosokat. Délutánra maradt a kurbli Mint szinte minden" újdonságnak, természetesen ennek is van története, amelynek szálai — dr. Teretyák András főorvosnak, a OB-rádiók első számú szorgalmazójának elmondása szerint — messzire nyúlnak vissza az időben: — Egészen az idekerülésem napjáig. Ami évekkel mérve ugyan nem sok, de az átélt izgalmakat számítva mégis tekintélyes múltbéli távlat: rengeteget idegeskedtem ugyanis ez idő alatt, s főként a telefon-összeköttetés hiányosságai miatt. Egyébként sem egyszerű /elérni a környékbeli városok mentőállomásait, vagy kórházait, ám délután négy órától különösen nehéz. A postai telefonközpontbart lejár a munkaidő és bár néhány „bere- pülőzött” készülék révén továbbra is van öszeköttetésünk, az nagyon bizonytalan. Ezekre a vonalakra tudniillik tucatnyi más cég is rákapcsolt, s ha ők veszik fel a kagylót, akkor én kezdhetem elölről a kurblizást, néha ötJ ször-hatszor is. Nem akarom részletezni: olykor másfél—két órába került a mentőkkel való kapcsolatfelvétel és elképzelhető, hogy mit jelent ez mondjuk egy infarktusos beteg esetében, akinél gyakran percek jelenthetik az életet vagy halált. Arról már nem is beszélve, hogy amíg én a telefon mellett gubbasztok, addig a további betegek tucatja vár rám, esetleg szintén súlyos állapotban. Mert a legtöbb esetben nem bízhatom másra még ezt sem: volt eset, hogy megpróbáltam, aztán hiába vártuk a mentőt. Üvöltve reklamáltam, mire lehűtöttek: igaz, hívta őket valaki, de — nyilván izgatottságában — gyorsan le is csapta a kagylót, és elfelejtette megmondani, pontosan hova is kéri a kocsit. No, ez persze szélsőséges eset, az viszont igazán mindennapos, hogy a távoli tanyáról' egyedül én tudok autóval, tehát viszonylag gyorsan telefonközeibe jutni. CB: ez az igazi! Ezek után úgy gondolom, nem nehéz elképzelni, hogy mennyire megörült a fiatal körzeti1 orvos, amikor — körülbelül egy esztendővel ezelőtt — meghallgatta a rádióban az egyik dunántúli kollégájával készített riportot. Ebből ugyanis kiderült, hogy ők — hasonló problémákkal küszködve — a leselejtezett mentőautók rádió-telefonjaival segítettek magukon. — Az örömömnél csak a keserűségen) volt nagyobb — folytatja dr. Teretyák András —, amikor néhány heti lótás-futás után kiderült: ebből az ötletből nem lehet rendszert csinálni, mert ez rendkívül megterhelné a mentő- szolgálat számára fenntartott hullámsávot, és például súlyos tömegszerencsétíenség esetén akadályozhatná az országos mozgósítást. Szerencsére nem kellett sokáig keseregnem, mert jott_ a hír: a kiskunhalasi kórházban megszervezték a CB-rádiós hálózatot. Rögtön éreztem, ho^y ez az igazi, hogy - most már csak rajtunk múlik, ki tudjuk-e ragadni az egészségügy szekerét a telefonhiány kátyújából. „Konzílium” az éterben Ugorjuk át azt a — szintén nem pár napos — időszakot, amire a közvetlen megvalósítás esett: tárgyalás az egészségügyi, a pártbizottsági és a tanácsi illetékesekkel, aztán a CB-s egyesület képviselőivel, a vámosokkal, s nem utolsósorban a helyi termelőszövetkezet vezetőivel, akik a kezdeményezés anyagi terhét — dicséretes nagyvonalúsággal — magukra vállalták. A részletekkel való bíbelődés idegfeszültségét elég egyszer elviselni, felesleges ^zt újra és újra felidézni. A lényeg az, hogy dr. Teretyák András főorvos kertjében és gépkocsiján ott rezeg a CB-rá- dió messzire csillámló, hosszú antennája. S nem csak ő, a falu másik körzeti orvosa is kapott ilyen készüléket. Az előnyeit hosszan sorolja: — Kimegyek egy távoli tanyára, s ott ér utol a feleségem üze- i nete: keresnek, ide és ide kellene gyorsan mennem. Kiderül: néhány dűlővel odébb, mint ahol éppen tartózkodom. Nem kell begurulnom a faluba, aztán visszavergődnöm újra: rengeteg időt és benzint megspórolhatok így. De ez a kisebbik előny. A nagyobb az, hogy sürgős esetekben nem vesztegetek i clőtv a telefonra — beszólok a feleségemnek, ide és ide kérjen mentőt. De mondok mást: most, hogy mind több orvos szereli fel magát CB-rá- dióval — környékünkben a szan- ki, a balotaszállási körzeti orvosnak is van már — megoldódik az a gond is,.amit egyre elviselhetetlenebb tehernek éreznek, főként a fiatalabb kollégák: a világtól, ezen belül is főként a kollégáktól való elzártság. Esténként, amikor elcsendesül az éter és a segélykérők rohama is megcsitul, odaülünk a készülék mellé és szépen eldiskurálunk. Volt már példa arra is, hogy a CB- rádió segítségével „ültünk konzíliumot” egy különleges eset fölött. Már erre is kiüthetünk Jónás Dániel, a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezet elnöke kissé csodálkozva mosolyint, amikor megkérdezem: milyen meggondolásból áldoztak több mint százezer forintot azért, hogy CB-rádióval szerelhessék fel a falu két körzeti orvosát? Végül így válaszol: — Amiért szívesen költöttünk annak idején az általános iskola tornatermére, a mellette létesített uszodára, s amiért elsőként támogattuk a járási központban épülő üzemorvosi rendelőt. Ha működni kezd, általános orvosi kivizsgálásra küldünk minden új felvételest, a nehéz fizikai munkát végzők — például a traktorosok — pedig évenkénti felülvizsgálaton esnek ’jnajd át. Tesz- szük mindezt azért, mert igazat adunk a régi bölcsességnek: ha egészség van, minden van. Úgy érezzük, most már erre is költ- hetünk. Ezek az utóbbi mondatok sejtetik velem: a CB-rádiók alkalmazása ezúttal több, mint ötlet. A felelős életvezetés — mondhatnánk úgy is: községfejlesztési politika — tudatos rangsorolásának újabb császártöltési bizonví- téka. Káposztás János
