Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

1982. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATNAK-E A SZOLGÁLTATÓK? _______ L átlelet a ruhatisztításról Ahogy hűvösödik az idő, úgy nő a forgalom a ruhatisztítóknál. Nincsenek csellengős napjaik, kü­lönösen, mióta a melegebb öltözékek előkerültek a szekrényekből. Tömöttek a fogasok Délután, a kecskeméti Luther-udvari tisztítóban. Szíjjártó Árpádné és Karácsony Andrásné átve­vők kiszámítják: a márciust 103 ezer forint bevé­tellel zárták, de említenek olyan hónapot is, ami­kor csak 78 ezer forintért szolgáltattak. Október­ben 1:50 ezer forintot fizettek náluk tisztításért, az elmúlt 10 napban pedig közel hatvanezret! Az üzletben tömöttek a fogasok. Kabátok, zakók, öltönyök, a legváltozatosabb színben. Már készen, azaz tisztán várják tulajdonosaikat. Az udvariban eközben csukják annak a tehergépkocsinak az ajta­ját, amellyel a RUtVESZ szállítói a mosott ruhákat hozták, és amellyel a szennyest viszik el. Iparkod­nak. Minden perc számít. — Elégedettek-e a megrendelők a tisztítókkal? Katona Nándorné (a kabátjáért jött): — Én igen. Rendesen dolgoznak. És figyelmesek. Egyszer itthagytam a férjem kabátövét. Megtalál­ták, s félretették. Késésben a ,,gyors” Azért hiba ebbe a szolgáltatói munkába is becsú­szik olykor-olykor. Egy asszony bordó télikabátját hozta vissza, mert az foltos maradt. Szíjjártóné át­veszi a kabátot. Megígéri, hogy ezúttal tovább ke­zelik a megfelelő tisztítószerrel, és a hölgy soron- kívül hamarosan visszakapja. A három napra vállalt munka (a gyors) most egy kicsit hasonló a gyorsított személyvonathoz. Négy, néha öt napba is beletelik, mire a mosodából a ru­haneműt visszaküldik a felvevőhelyre. Nem vi­gaszul, csupán összehasonlításul jegyezzük meg, hogy a sima — tehát a valamivel olcsóbbért vállalt — tisztítás viszont egy hónap. Zsák a foltját, vagy folt a tisztítóját? Izgalmas kérdés, külön tanulmányt érdemelne: ml az a folt, amivel a tisztítók még el bírnak bán­ni, s mi az, ami előtt tehetetlenül áll a mai, fejlett automata-vegyszeres tisztítás? Mert bizony van ilyen! Számtalan. A gyümölcs-, ital-, vér- és vörösbor-folttal, például, nem tudnak mit kezdeni. Ha az irhabunda külseje festett, gaz­dája máris csomagolhatja. Mehet vele szűcshöz, ha talál olyan mestert, aki elvállalja. Az izzadságfolt is kemény ellenfél. Jelzi ezt az a vásárlókönyvi észrevétel, amelynek lényege: valakinek a kékes­szürke zakóján rajta maradt ez a fajta szennye­ződés, hiába fizette meg a tisztítás díját. Kiskunfélegyházán — a RUVESZ Kossuth Lajos utcai szalonjában — hasonló panasszal ismertet meg bennünket az egyik asszony, Hegyi Antalné. Az Attila u. 5—7. számú házból való Hegyiné egy alkalommal, kocsijában rátette gyermeke cumis­üvegét világoslila kabátjára. A tej kiömlött, s a ka­bát hátán foltot hagyott. Elhozta a szalonba, tisz- títtatta, de csekély eredménnyel. A folt csupán hal­ványult. — Hogyan mosnak? — kérdezzük Jenei Antalné átvevőtől és Bibók Istvánná vasalótól. Megmutatják. Előbb a ruhákat szín szerint kü­lönválogatják. Az olyan télikabátot például, amely­nek az alsó bélésszéle koszos, WU—2 hajmosóol­dattal kezelik, és csak ezután teszik bele a gépbe. Van itt minden! Virágmintás ágyterítő. Fehér-kék • A textiltisztítás és -kezelés sajátosan női foglal­kozás. gyermektakaró. Szürke öltöny. Fehér női mellény. Kék, poros, zsíros zakó. Nyakkendő. S amint lát­juk: egy asszony épp most érkezik, szőrmesapká­jával. Ám nem elég a sokféleségben eligazodni: a napraforgószemeket, a dohánytörmeléket, eseten­ként a zsebekben felejtett pénzt és személyi igazol­ványokat is ki kell venni. Csak ezután nyitják fel az automata mosógép ajtaját, hogy nyolc kilo­gramm ruhát beletegyenek. A mosás, perklorittal, 50 perc. Székely Gyuláné megrendelő szerint a szalon dolgozói kedvesek, udvariasak. Egy-másfél hét alatt teljesítik a munkát, de ha sürgős a dolog, hamarabb is elkészülnek vele. Csengéiéről, Petőfiszállásról, Bugáéról gyakran felkeresik őket. Latki József Szánkról ballagásra vásárolt zakóját hozza. Gyors­tisztítást kér — kell a ruha hét végére. Megígérik. Á hasított bőrből való kabátokkal, akárcsak Kecs­keméten a festett bundákkal, itt sem jár jobban az ember. Azzal a különbséggel, hogy innen szegedi szűcshöz küldik a Megrendelőt. Annál próbáljon szerencsét. Akik a gépeket kezelik Alapjában véve a legtöbb (a legmindennapibb) ruhaneműt, közte a munkásruhát, a nyakkendőt és a téli sapkát is, elvállalják tisztításra. Megérdemlik e szolgáltatók, hogy róluk, az érde­kükben is szóljunk néhány szót. Róluk, akik a technika fejlettsége ellenére, többnyire nehéz kö­rülmények közt dolgoznak. A kiskunfélegyháziak például, akik 2400—2500 forint fizetésért pénzzel, ruhaneműben megtestesülő értékkel bánnak és drá­ga gépeket kezelnek, 40—48 Celsius-fok melegben, gomolygó gőzben vasalnak felváltva, mivel az egyetlen, kis ventillátor nem elég a légcseréhez. Más szellőzőnyílás, ablak, s hogy mást ne mond­junk — munkahelyi zuhanyozó sincs. — Aki így tervezte meg ezt a munkahelyet, az jönne ide egy napra dolgozni! Egyetértünk Doktor Pálné gépkezelővel és tár­saival. Hiszen a jó munkahelyi közérzet — ki ta­gadná? — e szolgáltatói tevékenység további ja­vulását eredményezné, épp a legfontosabb: az em­beri tényező hatékonyabb érvényesülésével. Kohl Antal KEZDEMÉNYEZÉSEK A MEGYE ÉPÍTŐIPARÁBAN Lakásépítés saját vállalkozásban A sajáterős vállakózásnak nincsenek hagyományai a szocia­lista lakásfejlesztésben. Az épí­tőipar eddig megrendelés alapján végezte a lakóházak kivitelezését. Eladásra csak a tanács és az OTP építtetett lakásokat saját pénzesz­közökből, meghatározott elosz­tási és finanszírozási feltételek mellett. Építőipari szervezetek saját értékesítés céljából nem vállalkoztak ilyen feladatokra, mivel az eszközfelhasználási kö­töttségek és a szabályozások ezt nem tették lehetővé. A maximált árformák pedig eleve kizártak minden érdekeltséget. Éppen ezért a lakásépítés, -fenntartás, lakásgazdálkodás és -elosztás továbbfejlesztésének központi irányelvei nemcsak a lakosság körében találtak nagy visszhangra, az építő szervezete­ket is új kezdeményezésekre ser­kentik. Erre Utalnak azok az új vállalkozási formák, amelyek ré­vén növekszik majd az épülő la­kások száma. Ez egyben a ver­senyt. a kínálat bővülését is elő­segítheti azon a területen, ahol eddig a kijelölés, illetve az el­osztás volt a meghatározó. Egy javaslat Az 1980. december 5-én tartott megyei építőipari aktíván dr. Gá- tay Ferenc, a Bács-Kiskun me­gyei Építési és Szerelőipari Vál­lalat igazgatója vetette fel azt a gondolatot, hogy az építőipari vállalatok is kapjanak lehetősé­get saját lakásépítési vállalkozás­ra és a szabad értékesítésre. Ja­vasolta, hogy engedélyezzék a vállalkozás átmeneti finanszíro­zását a vállalati tartalékalap ter­hére, az értékesítésnél pedig a szabadár alkalmazását. Ezzel in­duljon el egy olyan folyamat, ahol a piac értékítélete dönt i lakások árszínvonalának alaku­lásáról. A javaslatot az érdekelt köz­ponti szervek akkor nem tartot­ták megvalósíthatónak. A la­kásépítés és -gazdálkodás társa­dalmi vitája azonban számos ed­digi gyakorlatot, módszert, sza­bályozást megkérdőjelezett. A Hajdú-Bihar megyei Állami Épí­tőipari Vállalat hasonló kezde­ményezése pedig már egyetértés­re talált. A tapasztalatokat felhasználva és több megyei építő szervezet kezdeményezését elfogadva, az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium az idén már kilátásba helyezte maximális támogatását az új lakásépítési forma megyei alkalmazásához. Az érdekelt ki­vitelezők soron kívül kaphatnak jogosultságot a tervek elkészíté­séhez. A kivitelezés átmeneti fi­nanszírozását — kísérleti jelleg­gel — a Magyar Nemzeti Bank támogatja. Az értékesítésnél sza­bad árforma alkalmazható. Újszerű az építési területek biztosítása is, miszerint a kivite­lezők előzetes megállapodásokat kötnek a tanácsokkal az építési területekre. A telek tartós hasz­nálatba adására pedig a lakásér­tékesítéssel párhuzamosan kerül sor. A lakásárakat a vállalkozó ala­kítja ki a tényleges építési költ­ségekből kiindulva. A lakásvá­sárlók — ugyanis mint más eset­ben — OTP-hitelt és munkálta­tói támogatást kaphatnak. A la­kásátírás illetékmentes lesz. A későbbiekben szervezett előjegy. zésre, az egyéni igények széles körű kielégítésére is sor kerülhet, természetesen előzetes vásárlási letét befizetése mellett. Jelenleg vizsgálják a félkész lakások épí­tésének lehetőségét is. Előkészületek Jóllehet néhány feltétel még tisztázatlan, három tanácsi építő­ipari vállalat már megkezdte az előkészítő munkát. A BÁCSÉP- SZER az elkövetkező években fo­lyamatosan épít saját vállalko­zásban is lakást. Már az idén el­kezdik nyolc korszerű csoportos lakás alapozását Kiskecskeméten. Ezt követően a Jégvirág utcában 12 korszerű, ugyancsak csoportos lakás építését tervezik. Ameny- nyiben a kísérletek eredménnyel járnak, a vállalat folyamatosan növeli a saját lakásépítést más területeken is. A KUNÉP Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán 20—20 lakás építésének előkészítéséhez fo­gott hozzá. Kiskunhalason egyéb­ként igényfelmérést is végeztek. Eszerint a garzonlakások mellett jelentős a kereslet 3—4 szobás lakások, illetve lakás + orvosi rendelő iránt. Az előkészítésnél ezt természetesen figyelembe ve­szik. A kivitelezést 1983-ban kez­dik el és 1984-ben adják át az első lakóépületet. A Bajai Építőipari Vállalat iker­ház építésével kezd saját vállal­kozásba 1983-ban. Ennek tapasz­talataira alapozzák a további előkészítő és kivitelező munkát. A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat a fővállalko­zás kiszélesítésével segíti a la­kásigények jobb kielégítését. Ezt arra alapozza, hogy az OTP sa­ját beruházásban a következő években a kecskeméti Vacsi közi lakótelepen 680 paneles kistársas- lakás és korszerű csoportos lakás építését indítja el. A teljes terü­letelőkészítést, közművesítést és a folyamatos lakásépítést a DU- TÉP vállalja, s a műszaki terve­ket a BÁCSTERV-vel közösen készíti. Már a gyakorlat igazolja an­nak helyességét, hogy a kecske­méti ÉPSZISZ lakásépítési szol­gálata — a sajáterős lakásépítés széles körű támogatása mellett — lakásépítő közösségek szervezését is vállalja. Pár hét múlva ugyan­is már beköltöznek az első la­kástulajdonosok Kiskecskeméten a No-fines technológiával épülő új lakásokba. Itt a szerkezetépí­tést a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet végzi. A befejező munkák házilagos kivitelezésben készülnek. Ebben az építtetők személyes munkája mellett jelen­tős része van a kisiparosok, kis­vállalkozók és az ÉPSZISZ közre­működésének is. Az előzetes szá­mítások szerint az egy négyzet- méterre jutó nettó építési költség 7 ezer forint körül alakul, s ez is befolyásolja a növekvő érdek­lődést. Már folyamatban van újabb 12 lakás-szerkezetépítése és további 6 lakásra alakult építő- közösség. A kínálat bővítéséért Ugyancsak az ÉPSZISZ hono­sítja meg Kecskeméten a velox technológiát is. Ennek lényege, hogy az épületszerkezetet fazúza­lékkal telített cementkötésű la­pokból szerelik és a zsalulapok közé kavicsbetont csömöszölnek, A zsalu az épületszerkezet része marad. Jó hőszigetelő és felület­képző tulajdonsága kedvező épí­tési és használati lehetőséget te­remt. Maga az épületszerkezet is házilagos kivitelezésben készül, megfelelő műszaki irányítás mel­lett. A munka Kiskecskeméten már megkezdődött, s ami még igen kedvező, hogy itt az egy négyzetméterre jutó nettó építési költség körülbelül 6 ezer forint körül alakul. Ezek a kezdeményezések az új lakásépítési vállalkozási formák kialakulását, a lakáskínálat bővü­lését mozdítják elő és egy közös célt szolgálnak: a dolgozók la­kásigényének jobb kielégítését. Sőt. ármérséklő hatása is várható a verseny és a kínálat további bővítésével. Ezért várakozással te­kintünk az új kezdeményezések kibontakozása elé és javasoljuk minden építő szervezetnek e pél­damutató törekvések követését. Sándor Béla a megyei tanács osztályvezetője Napjainkban, amikor feszültségektől terhes a világ, talán még- inkább, mint bármikor, megnőtt a jelentősége az országok közötti kapcsolatoknak, beleértve a szocialista országok együtthaladását erő­sítő lépéseket is. Szerény, de hasznos útjelzői ezeknek a megyék és városok kapcsolatai, melyekre sok szép példa van nálunk is. Egyike a Bács- Kiskun és a romániai Álba (Fehér) megye között kialakult együttműködés: a kölcsönös látogatások, delegációcserék, a párt- és az állami, valamint társadalmi szervek, üzemek és gazdaságok, in­tézmények tapasztalatszérző útjai, a kulturális csoportok, együttesek vendégfellépései stb. A két megye napilapjai is — évenkénti váltás­ban — elküldik munkatársaikat, hogy körülnézzenek, ismerkedjének, s élményeikről be is számoljanak odahaza. Az idén, október végén, lapunk helyettes főszerkesztője és fotórovatának vezetője töltöttek néhány napot a testvérmegyében, az ottani Unirea (Egység) című lap vendégeként. Amit láttak, tapasztaltak a viszonylag rövid idő alatt, képekben, tudósításokban adják közre. A történelmi város Több mint négyszáz kilométeres út után, Aradon, Déván, Sebesen át — csak a legjelentősebb hely­ségeket említve —, végig a Maros mentén jutottunk el Álba megye székhélyére. Álba Iulia (Gyulafe­hérvár) a gyorsan épülő új lakó­negyedekkel, s a hozzá tartozó tíz kisebb helységgel együtt mintegy harminckétezer lakosú város. A négyszázharmincezer lélekszámú megyének számos üzemmel, öt szállodával, kereskedelmi és kul­turális decentrumokkal, több kö­zép- és felsőfokú oktatási intéz­ménnyel rendelkező központja. Mégis, ami először megfogja a látogatót, s minket is a fárasztó út után még aznap hosszú sétára csá­bított: a történelmi várnegyed, amelynek napokra szóló látnivalói közt sötétedésig barangoltunk. To­vább csak azért nem, mert a nagy­arányú takarékosság miatti csök­kentett fények mellett amúgy sem sokat láthattunk volna. Másnap aztán több szép épületét, históriás emlékhelyét sikerült megismerni ennek a hetven hektárnyi terület­re kiterjedő egykori erődítmény­rendszernek, amelynek falai közt, illetve helyén, hajdan római tábo­rok voltak. A múzeum is tele van római kori tárgyi emlékekkel, kő­tára például vetekszik bármelyik gazdag lelőhelyével. • A katolikus székesegyház ódon épülete. • Mellette egészen újnak tűnik az 1921—22-ben épült görögkeleti (ortodox) katedrális. Bár sok pénz itt sem lehet az emlékek restaurálására, viszony­lag még épségben vannak a régi városkapuk, a törökdúlás után az osztrák császár által újjáépített 12 kilométer hosszú várfalnak —, amit Bem serege is hiába ostro­molt 1848-ban — a maradványai. Elgyönyörködtünk a csaknem hétszáz év minden történelmi vi­harát — rombolását és többszöri átépítését — magán viselő római katolikus székesegyház épületé­ben, s a sokkal fiatalabb úgyneve­zett ortodox katedrális hatalmas, reprezentatív építményében. A Batthyaneum — a római ka­tolikus püspökség egykori, 1792- ben alapított könyvtára — ma is csaknem hatvanezer kötet könyvet őriz, de található itt vagy félezer ősnyomtatvány, húszezernyi ok­mány és rengeteg kézirat, továb­bá régiség- és éremgyűjtemény is. (Gémes Gábor kollégánk vagy tíz évvel ezelőtt részletesen beszámolt mindezekről.) Vitéz Mihály — Havasalföld és Moldva egykori nagy fejedelmé­nek — szobra előtt pionírok és a „haza sólymai” — a mi kisdobo­sainkhoz hasonló korosztályú gyermekek — énekelnek, talán avatási ünnep tanúi vagyunk. A Vár-szálló modern épületében kaptunk kényelmes szállást, ahon­nét ellátni az Ompoly völgyéig nyúló új lakónegyedre is. Reggel munkába siető emberek, iskolások, megrakott teherautók, gépkocsik látványa köti le figyelmünket. A műemlékekkel teli városrész csöp­pet sem kihalt, iskolák, hivatalok is vannak ebben a negyedben. Nyáron pedig — mint mondják — turisták, kirándulók özönlik el az utakat, tereket. F. Tóth Pál (Folytatjuk.) • Horia, Closka és Crtean emlékműve az Alsó­város fölé magasodva áll a hegyen. • Az egyik várkapu az osztrák címerrel. (Pásztor Zoltán lelvételei) ALBA MEGYÉBEN JÁRTUNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents