Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 16. Tartalmasabb szakszervezeti munka a mezőgazdaságban EGY TANULMÁNY ÜRÜGYÉN Az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága 1975 júniu­sában határozatot hozott, amely szerint a mezőgazdasági szö­vetkezetekben, valamint a társulásokban — ahol az alkalma­zottak száma huszonötnél több — szakszervezeti alapszerve­zetet hozhatnak létre. A szervezési feladat a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Országos Szakszervezetének — a MEDOSZ-nak — hatáskörébe tartozik. Ez utóbbi közpon­ti vezetősége megtárgyalta a témát, majd a megyei bizottsá­gok is. Azóta hat esztendő telt el. A MEDOSZ megyei bizott­sága nemrégen értékelte a mezőgazdasági szövetkezetekben létesült szakszervezetek tevékenységét. Erről beszélgettünk Rigó Sándorral, a MEDOSZ megyei titkárával. — Hogyan lehetne jellemezni a megyei sajátosságokat a mozga­lomban? — Országosan a mezőgazdasági szövetkezetek mintegy harminc százalékában működik önálló szakszervezeti alapszervezet, a megyében ez az arány ötven szá­zalék. Jelenleg hatvannyolc alap- szervezetünk van, több mint 6700 taggal. Ez kilencvenháram száza­lékos szervezettséget jelent. Ez a szám önmagában megtévesztő. Ugyanis, ahol nincs legalább hu­szonöt alkalmazott, ott alapszer­vezetet nem tudunk létrehozni, másrészt az alkalmazottból lett tsz-tagok általában fenntartják szakszervezeti tagságukat. Tehát kettős tagságról van szó. Eszerint az alapszervezeti tagok hatvan százaléka és a bizalmiak negyven százaléka egyben a közös gazda­ság tagja is. Feladatunk elsősor­ban az alkalmazottak szakszerve­zeti tagságának szorgalmazása. A megoldás módjait keressük, hogy miképp leheine az alapszervezet nélküli mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben szakszervezeti csoportokat létrehozni és azokat területi alapszervezetbe tömörí­teni. Sajátosság az is, hogy a nagy létszámú alapszervezet száma ke­vés, jelentős a szakszövetkezetek, valamint a kedvezőtlen adottságú gazdaságok száma. — A MEDOSZ XXV. kongresz- szusa óta eltelt időszakot átte­kintve, milyen tapasztalatokról szólhatunk? — A megyei bizottság a kong­resszusi határozatoknak megfele­lően fejlesztette az együttműkö­dést a párt- és állami szervekkel, a területi szövetségekkel és min­den társadalmi intézménnyel. Mindeihhez segítséget adtunk az alapszervezeteknek is. A tisztség- viselők felismerték, hogy a szak- szervezeti jogok gyakorlása, érde­mi munka kialakítása csak a ter­melőszövetkezetek önkormány­zati szerveivel együttműködve le­hetséges. Ma már általánosnak mondható, hogy az alapszerveze­tek képviselői tanácskozási jog­gal rendszeresen részt vesznek a szövetkezeti testületi üléseken. Az szb-titkár, hasonlóan az álla­mi vállalatok gyakorlatához, rend­szeresen meghívást kap és részt, vesz az egész szövetkezetei érintő kérdésekről tanácskozó demokra­tikus fórumokon. Ma már egyértelműen az is el­mondható, hogy a munkahelyi kö­zösségek létrehozása jól segítette a szövetkezeti demokrácia erősö­dését. Munkájukban részt vesz­nek az alkalmazottak is. Ez meg­teremti a tagság és az alkalma­zottak cselekvési egységének le­hetőségét. — Az 1980. évi szervezeti válto­zások javították-e az alapszerve­zetek munkáját? — Az említett évben történt választások óta a főbizalmiak és bizalmiak szerepe, hatásköre megnőtt. A rövid múlt ellenére a tisztségviselők túlnyomó többsége él a kibővült lehetőségekkel. Megszűnt a vezetők gyakori cse­réje. A stabilizációt elősegítette a jobb káderkiválasztás, a tisztség- viselők eredményesebb oktatása és az új munkamódszerek alkal- mazása. — Milyen gyakorlati módszere­ket érdemes megemlíteni, ame­lyek hasznosítását javasolja? — A szövetkezetek nagy részé­ben a tisztségviselők áz alapvető érdekvédelmi, szociálpolitikai kérdésekben a döntések, állásfog­lalások és vélemények kialakítása előtt igyekeznek tájékozódni a dolgozók hangulatáról. Ily módon jól elő tudják készíteni javasla­taikat. Mindehhez természetesen a megyei bizottság is sok segít­séget nyújt. Hasznos útmutatást ad számunkra az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának 1982. áprilisi állásfoglalása. A végre­hajtó bizottság a pártszervezetek részére feladatként jelöli meg a szakszervezetekkel történő együtt­működés kialakítását, ezeknek egyértelmű segítését, támogatását, a jól elhatárolt munkamegosztást. — A bizalmitestületek mun­kája? — öt alapszervezetünkben mű­ködik bizalmitestület, a többinél a taggyűlés a vezető szerv. A tes­tületi ülések általában betöltik szerepüket. A bizalmiak többsége csoportjának nevében nyilatkozik a kollektíva jogos érdekeiről. Elő­MÜANYAG DOBOZOK, ALKATRÉSZEK LAJOSMIZSÉRŐL Szövetkezeti melléküzemág együttműködése az iparral A lajosmizsei Béke Szakszö­vetkezet vezetői és tagsága biza­kodóan tekint a közelgő évvé­ge felé. A szeszélyes időjárás és más gondok ellenére a múlt évi 56 millió forintos árbevételük az idén 64 millióra emelkedik, és a tervezett 3 milliós nyereségük meghaladja a 4 milliót. — A tavalyinál jobb eredmé­nyeket kevesebb létszámmal, jól szervezett munkával értük el — mondta Zrínyi Mihály elnök a napokban, amikor az idei év eredményeiről, gondjairól beszél­gettünk. — Földjeink nem tar­toznak a legjobbak közé, s ah­hoz, hogy meghálálják a műve­lést, nagyon gondos, szakszerű munkára volt szükség. Gabo­nánk az idén közepes termést hozott, szőlőnk ugyancsak, a gyü­mölcsösünk viszont jól fizetett. Igen elégedettek vagyunk az idén először termelt napraforgó­val, 130 hektáron húsz mázsás volt az átlagtermés. Állattenyésztőink jelenleg 1100 szarvasmarhát gondoznak. Ennek az ágazatnak a fejlődésére jel­lemző, hogy míg tavaly 90 hízott bikát tudtunk értékesíteni, az idén már 300-at adunk át a fel­vásárló vállalatnak. Ebből 200 élő állatot exportálunk. Igen hasznosnak bizonyult a helybeli Kossuth Tsz-szel létesí­tett kooperáció. Tavasztól őszig n szinte üres istállóinkat hasz­nosítva elvállaltuk 30 ezer liba nevelését. Ebből megvásároltunk 8400-at, és így magunk tudtunk értékesíteni 30 mázsa tollat. A libanevelés kereken 6 millió fo­rinttal növelte árbevételünket szinte ráfordítás, illetve beruhá­zás nélkül. Eredményeink növelését jól se­gíti a műanyagfeldolgozó üzem. Az itt dolgozók az év végéig 15 millió forinttal járulnak hozzá közös árbevételünkhöz. Az igé­nyeket felmérve az év második felének kezdetén létrehoztunk Kecskeméten egv húsztagú épí­tőipari szolgáltató részleget. Kü­lönböző vállalatok részére vé­geznek felújítási, karbantartási • Készülnek a permetezőtartályok. munkákat, árbevételük december végéig eléri a 3 millió forintot. Az elnök tájékoztatója után Mucha Józseftől, a műanyagfel­dolgozó üzem vezetőjétől érdek­lődtünk tevékenységükről. — Sajnos, csökkenő létszám­mal kell megoldanunk növekvő feladatainkat — mondta Mucha József. — Ezt úgy tudjuk ellen­súlyozni, hogy dolgozóink egyre nagyobb szakmai tapasztalatok­ra tesznek szert, és a szorgal­muk ellen sincs kifogás. Régi partnerünk a balatcmke- nesei Sirály Ipari Szövetkezet az idén például 2 ezer, üvegszálas poliészterből készült kombájn- fülketetőt rendelt tőlünk. Ugyan­csak nekik gyártunk 200 darab permetezőtartályt. Idei új meg­rendelőnk a Finommechanikai Művek, az év végéig 1 millió fo­rint értékben szállítunk részére 3 méter átmérőjű antennavédő • kúpokat. Már jelezték, hogy jö­vőre legalább félmillióval na- 1 gyobb megrendelésre számítha­tunk. Fröccsöntő üzemünk gyógysze­res üvegekre való kupakokat gyárt, a BRG-nek pedig magne­tofonokhoz szükséges alkatrésze­ket és még sok mást. Itt készül­nek az UNIVER ÁFÉSZ hetény- egyházi konzervüzeme részére is az ételízesítők tégelyei, az idén 100 ezret adunk át. Az év eleje óta a kecskeméti házgyárnak is dolgozunk, a nálunk gyártott/ elektromos szerelésekhez szüksé­ges műanyag dobozokért mint­egy félmillió forintot kapunk. Vegyitermékeink közül a „Diszkrét” levegőillatosítóból 200 ezret adunk át a kereskedelmi vállalatoknak. Az idén a hagyo­mányos citrom és örökzöld után nagy sikert aratott a tubarózsa illatú termékünk. A Pirolux alá­gyújtós egyre keresettebb, 500 ezerre kaptunk megrendelést, s ebből 200 ezer darabot az Alföldi TÜZÉP Vállalat hoz. forgalomba. O. I,. fordul viszont az is, hogy a bi­zalmiak a véleményeket egy szűk kör bevonásával alakítják ki. Ez hiba, mert ez esetben a dolgozók­nak nincs beleszólásuk egyes fel­adatok megvitatásába. Akadnak azonban olyan szövet­kezetek is, ahol nemcsak a szak- szervezeti tagságot érintő kérdé­sekben nyújtanak segítséget az alapszervezetek. Példaként említ­hetjük, hogy a kecskeméti Ma­gyar-Szovjet Barátság Termelő- szövetkezetben az üdülést, az izsáki Sárfehér Termelőszövetke­zetben, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezetben a munkaver­senyt bonyolítja teljes egészében a párt- és gazdaságvezetés meg­bízása alapján a szakszervezet. — Miként segítik a gazdálko­dást az alapszervezetek? — Ez összetett feladat. Nemcsak azt jelenti, hogy egy-egy alapszer­vezet vagy tisztségviselő közre­működik a gazdasági tervek meg­valósításában, a feladatok végre­hajtására történő mozgósításban, hanem példamutatóan részt is vállal a munkából. Eredménye­sen kapcsolódnak be az alapszer­vezetek a szocialista munkaver­seny szervezésébe. Munkavédelmi tevékenységük is elismerést vál­tott ki. Szinte mindenütt meg­szervezték a munkavédelmi őr­hálózatot. Jelentős szerepük van abban, hogy a nehezebb gazdasá­gi és anyagi körülmények ellené­re, a szociálpolitikai célokra fel­használt összegek nem csökken­nek. örvendetes az is, hogy be­kapcsolódnak a politikai oktatás­ba és a tisztségviselők képzésé­be. Segítik a kulturális nevelő- munkát. Több szövetkezetben működnek művészeti csoportok, szakkörök, ahol a tagok és alkal­mazottak együtt tevékenykednek. A csoportokat elnökségünk anya­gilag is támogatja. A közelmúlt­ban tíz-húszezer forint pénzösz- szeget kapott több közös gazda­ság művészeti csoportja. — Mit mondhatunk összegezés­ként? — A mezőgazdasági szövetke­zetek szakszervezeti tevékenysé­ge, megítélésünk szerint, jó ütem­ben fejlődött. Alapszervezeteink életképesek, nagyságuktól füg­gően különböző mértékben hoz­zájárultak a szövetkezeti demok­rácia fejlesztéséhez, a gazdálko­dás javításához. Kereskedő Sándor Megcsappant a talaj vízkészlete Országszerte jól haladnak az őszi mezőgazdasági munkák, a betakarítógépek zavartalanul dolgoznak a földeken, a felszá­radt talajon könnyen boldogul­nak. Az őszi vetések már nem voltak ilyen zavartalanok, a ta­laj felső rétege ugyanis az el­múlt időszakban túlságosan meg­szikkadt, és emiatt gondot oko­zott a szántás, és sokfelé az el­vetett magvak a vártnál későb­ben keltek ki. Mindent egybevet­ve: az ősz eddig eltelt idősza­kában a természet csapadékadós­sága eléri az 50—60 millimétert, ez azonban csak országos átlagot jelent. Vannak területek, ahol vízben erősen szűkölködik a ta­laj, másutt viszont — elsősorban a nyugati országrészeken —, ahol októberben hatalmas esőzések voltak, még mindig nedvesség­többlet mutatkozik, ami eseten­ként akadályozza az őszi munká­kat. Az agrometeorológiai szolgálat összesítése szerint a nyugat-ma­gyarországi részeken a talaj fel­ső fél méterének víztartalma el­éri a 70 százalékot, ami megfe­lel a nagy őszi esőzések után mért sok éves átlagos adatoknak. A csapadék azonban az idén egyelőre az ország más vidékein elmaradt, ez jól követhető a ta­lajvíz-méréseknél is. A közép­dunántúli vidékeken a vízkész­let már csak 40—50 százalékos — ez még mindig kedvező a me­zőgazdasági munkák szempont­jából — a Tiszántúlon azonban csupán 30—40 százalék, és van­nak olyan alföldi részek, ahol 30 százalék alatt marad. Az észak­magyarországi körzetben 45—55 százalékos értéket mérnek, ugyanilyen eredményre jutottak az elemzők a keleti országré­szekben is. A dél-magyarországi részeken szintén kevés a víztar­talék a talajokban, általában nem több 30—40 százaléknál. A talaj mélyebb rétegeiben sem jobb a helyzet. Az ország nagy kiterjedésű ga­bonatermő vidékein újabb eső­zésekre lenne szükség, a már ki­kelt növények megerősödését se­gítené a csapadék. A betakarítá­si munkákat viszont némileg hátráltatná a kiadósabb esőzés, a mezőgazdasági szakemberek szerint azonban még ilyen áron is jól jönne most már a talajo­kat feltöltő őszi eső. A tsz-tag mint vállalkozó Az elmúlt év áprilisában a Kiskunsági Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Területi Szövetsége megállapodást kötött a Szövet­kezeti Kutató Intézettel, amely szerint megvizsgálják néhány szőlőtermelő közös gazdaság munkáját. Tapasztalatokat gyűj­tenek arról, hogyan igazodnak a változó gazdasági körülmények­hez, adatokat összesítenek a ta­gok életszínvonalának alakulásá­ról, egyúttal javaslatot tesznek — a jelenlegi gazdasági helyzet­ből kiindulva — a további előre­lépés lehetőségeire. Hét mezőgaz­dasági szövetkezetét tanulmá­nyoznak a kutatók. Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben és a keceli Szőlőfürt Szakszövet­kezetben több mint ezer kérdő­ívet töltöttek ki a tagok, csopor­tos és egyéni beszélgetéseket folytattak a szövetkezeti gazdák­kal. Ezekben különböző társadal­mi helyzetű, eltérő képzettségű személyek vettek részt, számos beszélgetésen jelen voltak a terü­leti szövetség képviselői. Másképp kötődik A Szövetkezeti Kutató Intézet feldolgozta a tapasztalatokat Simó Tibor tudományos kutató vezetésével. A tanulmányt a kö­zelmúltban vitatták meg a tabdi Szőlőskert Termelőszövetkezet­ben a területi szövetség elnöksé­gi ülésén. Érthető, hogy élénk vita alakult ki, hiszen a vizsgá­latok nemcsak a jelen változása­it rögzítették, hanem egyben a jövő lehetőségeire is utaltak és ebben nem alakult ki egyértelmű vélemény. A tanulmány szerint az új szö­vetkezeti modellt nem kell kita­lálni, kívülről adaptálni, mert ott van a gazdaságokban. Üj je­lenség, hogy a tagok saját erő­ből telepítenek szőlőt, amelyhez a földet hosszabb időre átengedi a szövetkezet. A termést a kö­zösnek adják, és egy meghatáro­zott tészét fizetik be a közös alap­ra. Természetesen térítik a szö­vetkezet által nyújtott különböző szolgáltatásokat, gépi munkát, vegyszert stb. Ma már a belépő nem visz magával földet, tehát másképp kötődik a közös gazda­sághoz, mint az átszervezés ide­jén. Az a tény, hogy az új tag csak a munkájával veszt részt a kö­zösben és anyagilag nem segíti a szövetkezet működésé,t, adta azt az ötletet; a közös területen a gaz­dák saját pénzeszközeikből sző­lőt telepítsenek, amiről már az előbbiekben szó volt. Kedvezően fogadták egyes szövetkezetekben azt a javaslatot is, hogy a fo­gyasztási szövetkezetekhez ha­sonlóan részjegyrendszert vezet­nének be. Az egyik forma meghatározott összegű, s a szövetkezetbe belé­pők fizetnék, a másik valamilyen konkrét beruházáshoz történő hozzájárulás lenne, amelyben a tagság is érdekelt. Célrészjegy­nek neveznék. Ebben az esetben a tag megkapja az évi hét száza­lékos visszatérítést és a nyereség megosztása alapján a további öt-hat százalék részesedést. Az említett esetekben a szövetkezeti gazda egyúttal vállalkozó is. Űj munkaviszony Egész sor olyan munkaviszony­nyal találkozhatunk, amely az­előtt nem volt a szövetkezetekben. Néhányat — még az említette­ken kívül — felsorol a tanulmány, és a vitában is állást foglaltak mellette. Helyes, ha a szövetkezet által telepített szőlő- és gyümölcs- ültetvényeket százalékos műve­lésre kiadják. Tovább lehet szor­galmazni, hogy a tagság saját erőből telepítsen. A tabdi Szőlős­kert Termelőszövetkezetben pél­dául 170 hektár ilyen ültetvény van már. Fontos azonban, hogy a telepítéseket a szövetkezet meg­felelően összhangba hozza a pia­ci követelményekkel, vagyis olyan fajtákat szaporítsanak, amelye­ket igényelnek a belföldi és kül­földi fogyasztók egyaránt. A gépi munkát továbbra is a szövetke­zet adja. Az izsákiaknak az a ja­vaslata. hogy más vállalatoknál és intézményeknél dolgozók is te­lepíthessenek, művelhessenek sző­lőt hosszú lejáratú szerződés alapján. Az adottságokhoz igazodva Az alvállalkozói rendszer a ter­melés más ágazataira is kiter­jeszthető. Vannak szövetkezetek, ahol naposcsibét adnak ki a ta­goknak, akik tojást, illetve pe­csenyebaromfit szállítanak a kö­zösnek. Izsákon tehenet szándé­koznak kihelyezni a gazdaságok­ba, a tejből és a szaporulatból származó haszon a tagé. a szövet­kezet pedig visszavásárolja a nö­vendékjószágokat hizlalásra, il­letve tenyésztésre. Ezek a pél­dák megyeszerte terjednek. A vállalkozói szellem tehát erősödik a közös gazdaságokban is. A szövetkezetek maguk döntik el, hogy — adottságaikhoz igazod­va — milyen megállapodást köt­nek a tagokkal. Sok még a nyi­tott kérdés, de a vizsgálat nagyon hasznos volt, mert felhívta a fi­gyelmet számos új jelenségre, változásra. Bizonyította, hogy a gazdasági körülmények, a szűkös anyagi helyzet cselekvésre kész­teti a mezőgazdasági szövetkeze­teket is. K. S. >XOX'Xv.w. Szabadalmaztatott eljárás a síkfóliás zöldségtermesztés A korai zöld­ségnevelés legegyszerűbb módja a váz­nélküli síkfó­lia takarás. A műanyag ré­teg alatt szé­pen fejlődik a növény. Az el­járást Kecs­keméten a Kertészeti Fő­iskolai Kar ok­tatói, munka­társai kísérle­tezték ki, amely az inté­zetnek szaba­dalmaztatott, szolgálati ta­lálmánya. A síkfólia géppel és kéz­zel könnyű­szerrel elhe­lyezhető a ki­jelölt kerté­szeti terüle­ten. Az ehhez szükséges gépet a főiskola köz­reműködésé­vel a Kecske- 'méti MEZŐ­GÉP Vállalat­nál szerkesz­tették, és jelenleg is ott gyártják. A Kecskeméti Kertészeti Főis­kolai Kar találmánya Bács-Kis- kun megyében, sőt azon kívül is terjed. Különösen káposztaféléket termesztenek ily módon sikere­• A Kecskeméti MEZÖGÉP-nél gyártott, síkfólia, fektető gép munka közben. sen, Kalocsa környékén. Miskén és másutt. Tiszakécskén pedig sárgadinnyét neveltek a síkfólia alatt. 1979 óta az eljárást évente ezer hektáron alkalmazzák. L I I

Next

/
Thumbnails
Contents