Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
1982. november 13. • PETŐFI NÉPE 9 3 A PÁRT-VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA Elismerés Kereskedelem és vendéglátás Kecskeméten Négy és fél milliárd forintért vásároltak (fogyasztottak) tavaly a kecskeméti üzletekben, vendéglőkben, éttermekben, cukrászdákban, presszókban és a piacon. Ha meggondoljuk, hogy a megyeszék-, helyen az élelmiszerre költött pénz 1981-ben több mint két és félszerese volt a tíz évvel ezelőttinek, s hogy a vegyesiparcikk- forgalom 1970 óta, az akkori 501 millió forintról tavaly kétmilliárd 286 millió forintra növekedett, a vásárlások erőteljes fellendülése nem szorul különösebb bizonyításra. Meghaladta a megyei. sőt az országos átlagot. Mit kapunk a boltban? Bár a fejlődés a kínálat-kereslet tekintetében most nem any- nyira szembetűnő, mint eddig, a lakosság napi életének és hangulatának továbbra is meghatározója a kereskedelem. Azaz: mit kapunk a boltban a pénzünkért, ellátnak-e bennünket a szükséges javakkal? Erre volt kíváncsi a városi pártvégrehajtóbizottság. amikor kilenc üzletvezetőtől és 104 alapszervezet révén több tízezer dolgozótól véleményt kért a kereskedelmi ellátásról. Így kerülhetett sor arra az eszmecserére, amelyen a testület — a vezető kereskedelmi szakemberekkel és a lakosságot képviselő megbízottakkal együtt — foglalkozott a fogyasztókat érintő mai, tehát időszerű kérdésekkel. Előadásában Veliczky István, a városi tanács általános elnök- helyettese kiemelte: „Az elmúlt mésfél évben alapvető élelmiszerekből jó volt a kínálat. A piaccsarnok évi 150 millió forintos forgalmával a legjelentősebb beszerzési központ. Élő baromfi például kizárólag itt kapható. Hatvannyolc élelmiszerboltban, zöldség-gyümölcs üzletben és vendéglátó helyen szerződött üzemeltetők dolgoznak, sőt egy háztartási boltot is szerződéses kezelésbe adtak. E vállalkozók mellett 239 kecskeméti és nyolc város környéki magánkereskedő hasznosan segíti — az ABC-k és a nagyobb üzletek mellett — a lakosok mindennapi ellátását. Bővült a kiskereskedők köre: mezőgazdasági faáru-, cserépedény-, díszállat-, barkácsanyag-, műszakicikk-, lakásfelszerelési kereskedővel és üvegpalack-gyűjtővel. Hol a bakfiskabát? Javítja majd a város kereskedelmi helyzetét, ha a Hornyik János utcai üzletközpontot a PIÉRT-raktár helyén a jövő év végéig sikerül megnyitni. Szükség van ezenkívül a gyermekruházati kereskedelem fejlesztésére is. Kedvező, hogy Jugoszláviából bébitipegő érkezik. De, hogy télire, novemberben olcsóbb bak- fiskabátért tűvé kell tenni egy ekkora várost, (s akkor sem biztos, hogy talál a vevő), hogy az alsóruházati pamutcikkek és a 7—9 éves gyerekek számára zokni beszerzése gond. s hogy a szemre bőségesnek tűnő kínálat egyes helyeken csak elfedi a vásárláskor tapasztalható tényleges hiányokat — efelett a tanácskozáson nem hunytak szemet. A valóság feltárása késztette a Bács-Kiskum megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat megbízottját arra, hogy elmondja, 650 millió forint értékű importcikket pótolva, hazai helyettesítő termékeket vásárolnak a megyei fogyasztók részére. Változás a korábbi évekhez képest, hogy külföldről az idén csakis olyan ruhaféléket hozhatnak forgalomba, amelyekről — hogy elkészítésüket nem tudják vállalni — az itthoni gyártó vállalatok, előzőleg lemondó nyilatkozatot adnak. Egyszóval, a tőkés import színesítő hatása az idén — s a jövőben — kevésbé lesz színes. • Ebéd az Expressz étteremben. • Jó a felhozatal a baromfipiacon. az élelmiszerbolt-vezetők a megrendelt tejtermékeknek csak a 60 százalékát kapják meg a tejipari szállítóktól. Az akadozó ellátás Kőbányai világos sörből ugyancsak napirenden volt. Az olyan „apróság” se kerülte el a figyelmet, mint a leninvárosi ABC mulasztása: a saláta árát nem csökkentették, amikor fjedig feltétlenül indokolt lett. volna. Tamás Gyula körzeti párttitkár egy visszáságot hozott nyilvánosságra. Míg az Ortoplanthán gombaölőszert három éve még nylonba csomagolva árusították, ma díszes dobozban kapható, és az árát is ennek megfelelően emelték: a kétszeresére. De a legbosz- szantóbb az, hogy a szép dobozon egy felirat figyelmezteti a vevőt: „Hasz\nálat után 60 centiméter mélyre el kell ásni!” Drága csomagolás ez! Ráadásul a dobozt elásni?! Ki érti ezt?... Jelen lenni a piacon Megéri a postaköltséget! Az ellátás javítását persze helytelen volna csak a behozataltól várni. Kimeríthetetlenek a lehetőségek arra, hogy a fogyasztókat ne érje csalódás. A FŰSZERT, a BÉK, a ZÖLDÉRT és az AMFORA nagykereskedelmi áruházai kiskereskedelmi áruértékesítésre jól beváltak. Túl sok pénzbe nem került ezeknek a létrehozása, és segítik annak a 45 ezer embernek az ellátását is, akiket mint átutazókat — a megyeszékhely lakóin kívül — nap mint nap kiszolgálnak városunkban. Nem a pénzen múlik elsősorban, hogy a város környéki községek lakói is hozzájussanak az alapvetőélelmiszerekhez és vegyi árukhoz. Mcdnár Qsaba (Helvécia) elmondta, hogy két hete nem kap a községben trappista sajtot. Egy hétig nem volt cukor és liszt. Ä fogkrémmel sem jobb a helyzet. Felvágott hetente érkezik, de a hét végére már elfogy. Két hónapig hiányzott a mosópor. Körültekintőbb elosztással elháríthatok lennének ezek a bosszúságok! Remélhetően megtérül majd annak a hatvan levélnek az ára, amelyet a városi tanács elnöke eg,v hónapja küldött országos nagyvállalatokhoz, azzal az értesítéssel, hogy szeretné, ha a megyeszékhelyen üzleteket nyitnának a lakossági áruválaszték bővítésére. Az ilyen és hasonló kezdeményezés követésre méltó. Megéri a postaköltséget! Bevált az idősek délelőttje Fekete László a városi pártbizottság titkára felvetette: „A városban van ezermester- és úttörőbolt, Pajtás Áruház. Miért ne nyithatnának valahol idősek boltját is, ahol a nyugdíjasoknak, a hatvanon túliaknak kínálnának sajátos igényt kielégítő árukat. A Centrum közelmúltbeli idősek délelőttjén, egy hétfőn, a tervezett 200 ezerrel szemben félmillió forint értékű őszi-téli holmit adtak el az idősebb korosztályhoz tartozó vásárlóknak Mi sem bizonyítja jobban tehát, hogy Kecskeméten igénylik az ellátásnak ezt a módját.” Sok minden foglalkoztatta még a kibővített párt vtb-t. Míg egyfelől a vendéglátó vállalat a köz- étkeztetésből jelentős részt vállal (diétás ételeket főz, Expressz étterme délidőben teljes kapacitással dolgozik), a tej- és tejtermék-árusításban nincs ilyen ütemű haladás. Noha a reklám az egészséges táplálkozásra buzdít, A Télapóra és karácsonyra készülve, választhattak volna-e végül jobb témát a tanácskozók, mint az év végi ajándékozást? Kitelepülnek-e az áruházak a piaccsarnokba az idén decemberben úgy, mint tavaly? A Centrum Áruház igazgatója téli ajándékvásámkhoz máris helyet kért a piacon; az Alföld Áruház vezetői pedig azt tervezik. hogy vagy az Úttörő- és Ifjúsági Házban, vagy pedig a Széchenyivárosban (a pártházban, illetve az Akadémia körúti önkiszolgáló-étteremben) rendeznek decemberben játékvásárt. Jól tudják, hogy a vásárlók elé, sőt közé (!) kell mennie annak, aki ma meg akar élni a piacon. És ez nemcsak a zöldség-gyümölcs árushelyekre érvényes! Az összejövetelen egyértelműen azt az álláspontot vallotta mindenki, hogy ,,Nem a kereskedelem érdekeit érvényesítjük a lakosságévral szemben — hanem a lakosságét a kereskedelemmel és a szállítókkal szemben”. Dr. Kőrös Gáspár, a városi pártbizottság első titkára kérte a párt- alapszervezeteket, vállaljanak részt a tanácskozáson elhangzottak gyakorlati megvalósításából. Tekintsék ezt pártfeladatnak. Kohl Antal JOGI TANÁCSOK Zsuizsa betöltötte a tizennyolcadik évét. A korábban kezes, „jó kislány” szinte egyik napról a másikra megváltozott. Felnőtt vagyok, vette elő a refrént, valahányszor figyelmeztették arra, hogy némi kötelessége is van a családban. Egy évig „lógott”, mert nem sikerült azonnal bejutnia a főiskolára. Jóllehet szülei nem szorultak rá a keresetére, de örültek volna, ha valami hasznos tevékenységgel elfoglalja magát. Zsuzsának azonban eszébe sem jutott, hogy bármivel is hozzájáruljon az eltartásához. Csavargóit, engedély nélkül napokra elmaradt. Szülei szép lassan idegileg, egészségileg tönkrementek kíméletlensége miatt. Egy vita alkalmával az amúgy is magas vérnyomásban szenvedő apa eszméletét vesztette. Felesége kétségbeesetten szorgoskodott körülötte. A lánynak egyetlen gondja volt rángatni anyját azért, hogy adja elő a fürdőruháját. Hiszen öt várják a barátai. „Elég volt — mondta ekkor anyja is. aki eddig kifogyhatatlan türelemmel viselte a lány dolgait —, ha most elmégy, nem léped át többet a küszöbünket.” Néhány nap múlva megjött az értesítés, Zsuzsát felvették az egyik vidéki főiskolára. Kollégiumi elhelyezést nem tudtak biztosítani. Így aztán a szülők nem csekély kiadásoknak néztek elébe. Az apa azonban most megmakacsolta magát. „Miért, olyan nagy megerőltetés lenne annak a pénzes zsáknak — mondta anyjának a telefonba Zsuzsa —, liogy fizesse az iskolát? A törvény úgyis kötelezi rá” — hangoztatta jól- értesülten a jogait. Nos, nézzük, hogyan is állunk a felnőtt továbbtanuló gyerekek eltartásával! Az életpályára előkészítő szak- képzettséghez szükséges iskolai tanulmányok alatt a felnőtt gyerek is igényt tarthat az eltartásra — így rendelkezik az alapszabály. Itt mindjárt soroljuk fel azokat az eseteket, amelyekben a tanulmányait folytató nagykorú gyerekét nem köteles tartani a szülő: Ha a gyermek a továbbtanulásra alkalmatlan; ha a tartásra kötelezettel vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel — a társadalmi felfogás szerint — a tartásra nem méltó (ez az érdemtelenség); ezáltal (vagyis tartásával) a szülő saját szükséges tartását, vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. Zsuzsa alighanem a másodjára felsorolt kizárási ok (az A nagykorú gyermekek tartása érdemtelenség) alá esik. A harmadik ok arra utal, hogy a szülőnek a nagykorú gyermekével szemben nincs olyan szigorú tartási kötelezettsége, mint a kiskorúval szemben. Míg ez utóbbit saját fenntartásának veszélyeztetésével is el kell látnia, a felnőtt gyereket ilyen áron nem kell iskoláztatnia. Egyébként, ha módja van a szülőnek a tartásra, és- a gyermekét felvették a főiskolára, egyetemre, nem tagadhatja meg a tartást azon a címen, hogy a gyerek nagy, menjen dolgozni, és esti vagy levelező tagozaton tanuljon tovább. Természetesen a tartás az eltartott indákéit szükségleteinek mértékéig terjedhet. Neki is megfelelően együtt kell működnie abban szülőjével, hogy hozzájáruljon a tartásához. Jó munkájával érdemelje ki a társadalmi ösztöndíjat, és vállaljon olyan kisebb feladatokat, amelyek jövedelem- forrásul szolgálhatnak (például korrepetálást stb.). A tartásdíj mértékének fontos tényezője a tartásra kötelezett szülő teherbíróképessége is. összegezve az elmondottakat: a felnőtt továbbtanuló gyermek nem hagyatkozhat kizárólag szülőjére az ellátásban. K. É. ELTE- napok Már hagyománynak számít Kecskeméten, hogy minden évben bemutatkozik a diákoknak egy- egy felsőoktatási intézmény. A szegedi József Attila Tudományegyetem és a budapesti Műegyetem után november 17— 19-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem napjait rendezi meg a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ és a Szalvai Mihály Űttörő és Ifjúsági Otthon. Délelőtt rendhagyó órákat tartanak az ELTE tanárai a gimnáziumokban, szak- középiskolákban, délután általános tájékoztatót adnak a karokról, szakokról. Este irodalmi műsorok, találkozók színesítik a programot. A háromnapos rendezvénysorozatot elsősorban a pályaválasztás előtt álló középiskolás fiatalok figyelmébe ajánlják a szervezők. A JÖ NÉHÁNY esztendővel ezelőtt látott film címére már egyáltalán nem, cselekményére is csak homályosan emlékszem, egyik jelenetére viszont annál élesebben. Azokra a képsorokra, amelyek torokszorongató humorral ábrázolták a nyugdíjba ment parkőr meghatottságát, boldogságát, mert búcsúztatáskor az igazgató egy kézfogással elismerte sok évtizedes becsületes munkáját. Búcsúztatáskor, egy kézfogással^ Rossz hangulatában az ember hajlamos a kifakadásra: még ezt az apró, kpszönetnek szánt gesztust sem érdemli meg az „ilyen”. Aki önmagáért a munkáért szeret dolgozni, azért lelkiismeretes, mert nem tud másmilyen lenni, és megelégszik az elismerés morzsáival, ha utólag kapja meg még ezeket is! Mondom, rossz hangulatban születnek az ilyenfajta gondolatok, méghozzá éppen azért, mert a filmben be sem mutatott, csak sejtetett vezetői magatartás sokféle formában továbbél ma is. NYUGDÍJAS ROKONOM hetekig mesélte boldog-boldogtalannak, hogy a vállalati nyugdíjastalálkozón az igazgató kikérte véleményét egy problémás ügyben. Majd a tanácsot megköszönve hozzátette, hogy csak most, a tapasztalt, szorgalmas munkaerő távoz- tával látja, milyen nagy fontosságú ez a pár évvel ezelőtt még szükséges rossznak vélt munkakör. Hogy miért vélték annak? Mert soha nem volt semmilyen probléma, folyt minden a maga rendje szerint. Rokonom csak dolgozott lelkiismeretesen, képességéhez mérten, ö volt a megbízható, szorgalmas munkatárs, aki nem hívta fel a figyelmet magára azzal, hogy ezt vagy azt saját maga nem tudja megoldani. Vagyis idővel: észre sem vették! Szívesen mondanám, hogy ez a történet annyira egyedi, hogy kár szót vesztegetni rá. Nemrégiben azonban vezetők tanácskozásán vitatkoztak ugyanerről a témáról. Az egyik felszólaló panaszolta, hogy leértékelődött az erkölcsi elismerés, a dolgozókat más sem érdekli csak az: mi van a borítékban. Az észrevételt rögtön követte az ellenvélemény: a jó munka dicséretére, a köszönetre nagyobb szükség van, mint valaha. Néha úgy érzem magam — mondta önkritikusan a hozzászóló —, mintha szüntelenül korbáccsal a kezemben járkálnék. Igen, keményebb, pontosabb munkát kell megkövetelnünk mindenkitől, de vajon eredményt érünk-e el keményebb eszközökkel? VALLJUK BE, sok vezető elfeledkezett a jó szó, a biztatás erejéről — fűzte tovább a gondolatsort. Nincs rá idő, mentegetőd- zünk, hiszen annyi a gond, a probléma, olyan sűrűn kell az egyre szaporodó hibák miatt figyelmeztetni a beosztottakat, hogy váll- veregetésre egy perc sem jut. Nem is igen tudjuk, kit miért kellene vállon veregetni. Tegyük fel, hogy a vezető egy idő után rádöbben, feszült a légkör, rossz a hangulat. Mi a következő lépés? Munkaidőn kívül, fehér asztal mellé ül a beosztottakkal, és barátságosan, egyenrangú partnerként megbeszélik közösen a problémákat. A minap én is ezt tettem — folytatódott a vallomása. Csakhogy elfogadom az akkor hallott kritikát. Az ilyen összejövetelek — nevezzük vállalati rendezvénynek, szocialistabrigád-ta. lálkozónak — hasznosak, szükségesek, de nem tudják pótolni munkaidőn kívül azt a mulasztást, amit elkövetünk akkor, ha munkaidőben megfeledkezünk az ösztönző dicséretről! A VEZETŐK tanácskozásán a felszólalóval mindenki egyetértett ... Kovács Klára Változások a lakosság időbeosztásában A Központi Statisztikai Hivatal összeállítást készített arról, miként változott a lakosság időbeosztása az utóbbi másfél évtizedben, mennyi időt töltenek az emberek kereső foglalkozással, menynyit utazással, házimunkával, mellékfoglalkozással, szórakozással, pihenéssel. A felmérés tanúsága szerint általában kedvezőek a változások: a kötelező munkaidő lerövidült, s a nők ma már háztartási munkával is egy órával kevesebb időt töltenek, mint másfél évtizeddel ezelőtt. így is a háztartási munkával töltött idő a nőknél átlagosan 4 és egynegyed óra, a férfiaknál egy óra és néhány perc. A kereső nők kevesebb időt tudnak a háztartásra fordítani, ezért a családjukban élő férfiak is nagyobb részt vállalnak belőle. A háztartási munka megrövidülésében lényeges szerepet játszott a gépesítés — különösen a mosógép elterjedése — és a korszerűbb fűtés is. Jelentékeny az az idő, amelyet a férfiak különféle építési,és javítási, karbantartási munkákra fordítanak. A magánerőből épülő új lakások nagy része — elsősorban a községekben — a rokonok, barátok, munkatársak közös összefogásával készül el. A statisztikai adatfelvétel szerint minden magánerőből felépült új lakásra 300 tízórás munkanapnak megfelelő időt fordítanak. Még mindig meglehetősen hosz- szú, s az elmúlt másfél évtized alatt valamivel nőtt is a közlekedéssel töltött idő. Ennek oka elsősorban az ingázás növekedése, 20 évvel ezelőtt 613 ezren, 1980-ban már egymillió 53 ezren naponta nagyobb távolságról jutnak el munkahelyükre, s az ingázók átlagosan két órát töltenek közlekedéssel, de akik helyben dolgoznak, azok is több mint egy órát utaznak naponta. Némileg emelkedett a háztáji és kisegítő gazdálkodásra fordított idő. Jelenleg a lakosságnak csaknem fele foglalkozik kistermeléssel, s az így gazdálkodó háztartások tagjai átlagosan napi több mint 2 órát töltenek ezzel. Ez az idő azonban foglalkozásonként és társadalmi rétegenként, csoportonként erősen differenciálódik. A mezőgazdaságban dolgozók lényegesen több időt töltenek munkával, mint az értelmiségiek. A mezőgazdaságban dolgozóknak az átlagosnál gyorsabb életszínvonal-emelkedése mögött tehát lényegesen nagyobb munkaráfordítások állnak. Nagy a különbség az egyes megyék lakosságának munkával töltött ideje között is. Növekedett az elmúlt másfél évtizedben a szabadon beosztható idő, s ezt legtöbben a televízió előtt töltik. A könyvek olvasása némileg háttérbe szorult, s elsősorban a szellemi foglalkozásúak, a fiatalok és a nyugdíjasok életében tölt be még ma is lényeges szerepet. Ugyancsak a fiatalok, a városi lakosok, illetve az értelmiségiek élnek gyakrabban az otthonon kívüli művelődési lehetőségekkel. SAJT EXPORTRA • A Hajdúböszörményi SajtUzem a két legfontosabb termékéből, a K haskaval és a Hajdú sajtból az idén 150 vagonnyit gyárt. Ennek 91 százalékát európai és arab országokba exportálja. Az üzem kollektívája az idén 160 millió forint termelési értéket állít elő. A képen: A +6 C°-os tárolókban 3—4 hónapig érik a sajt.
