Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

] TUDOMÁNY • TECHNIKA I Újítások, találmányok — lehetőségek NAGY VÁLLALKOZÁSOK • Egy kép a múltból: kézzel tolják a faanyagot a körfűrész alá a DUTÉP házgyárában. Ez a munka nehéz volt és balesetveszélyes. Ezért Molnár József és Rácz Sándor újítók pneumatikát szereltek a gépre, s most már a sűrített levegő mozgatja előre-hátra a fűrészt. A DUTÉP-nél tavaly 150 újítási javaslatot nyújtottak be. (Méhesi Éva felvétele) Magyarországon az összes ke­resőknek körülbelül öt százalé­ka újító. Az NDK-ban ez az arány 25—30 százalék. Csehszlo­vákiában 4,9, Bulgáriában 3,9, az NDK-ban 3,6, Ausztriában 3,1 bejelentett találmány jut átla­gosan évenként tízezer lakosra. Hazánkban 1,3! A számok önmagukért beszél­nek. Nem ok nélkül mondta az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásán Puszta Gyula, az Országos Találmányi Hivatal el­nöke, hogy a lehetőségeinket még korántsem használtuk ki, és a mozgalomban a lehetségesnél jó­val kevesebben vesznek részt. Hogy a helyzet megváltozzon, annak érdekében már a tanács­kozást megelőzően születtek álla­mi döntések, Az ott elhangzott javaslatokat — kilencvenen szól­tak hozzá — pedig tanulmányoz­ni kezdték az illetékesek. Szigeti Sándor, az Országos Találmányi Hivatal munkatársa nemrég ar­ról tájékoztatta a kecskeméti újítók klubjának tagságát, hogy mi történt eddig, és milyen to­vábbi intézkedések várhatók. Adómentes forrásból Az MSZMP KB Gazdasági Bi­zottsága, a Minisztertanács. az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság több alkalommal is meg­tárgyalta at újító- és feltaláló- mozgalom helyzetét, eredménye­it és számba vette a továbblépést nehezítő tényezőket, gondokat. A VI. ötéves terv időszakára az Or­szágos Találmányi Hivatal a Szakszervezetek Országos Taná­csával közösen irányelveket dol­gozott ki az újítók és feltalálók erkölcsi-anyagi megbecsülésének fokozására. 1980-ban megrendez­ték az első ipari újítási börzét és kiállítást, majd létrehozták a nagy jelentőségű találmányok és újítások finanszírozására szolgáló innovációs alapot és innovációs hitelt. Ezzel egyidejűleg megol­dódott az Alkotó Ifjúság pályáza­ti rendszer menedzselése. Különösen fontos intézkedés volt az, amely az újítási díjak forrásaként a progresszív adó­mentes részesedési alapot jelöl­te meg. (Megkérdeztem Horváth Bélát, az újítók tub elnökét, több­szörös feltalálót és újítót, volt vállalati vezetőt, hogy mit jelent ez a gyakorlatiban. Annyit, vála­szolta, hogy a képződött nyereség­ből, nem pedig az eredmény meg­adóztatása után visszamaradt ré­szesedési alapból fizethetők az újítási díjak. Amiből az követke­zik, ha a vállalat nyereséges, minden más mutatótól, adóteher- től függetlenül módjában áll az újítókat díjazni.) Szabad átvenni Persze sok egyéb szabályozó is megváltozott. Visszaállították például a közreműködők díjazá­sának lehetőségét. (A közreműkö­dőik: a tervrajzot elkészítő mér­nök, a gazdaságossági számítást végző közgazdász, a prototípust kialakító munkások, technikusok stb. Díjazásuk forrása és elszá­molása megegyezik az újítóké­val.) Ezen kívül megfogalmazták a jogszabályok azt a löhe.tősé- get is, hogy a különösen nagy jelentőségű újítások díjai a mű­szaki-fejlesztési alapból fizethe­tők. (A találmányok díjazásának forrása mindig az utóbbi.) Ilyen előzmények után ült ösz- sze májusban az újítók és felta­lálók V. országos tanácskozása, amelyen sok érdekes és értékes javaslat hangzott el a korábbi intézkedések ellenére meglévő gondok orvoslására. A probléma nem csupán az, hogy kevés az újító (újítás) és a feltaláló (talál­mány). Legalább ilyen „luxus” az is, hogy a már bevezetett, al­kalmazott, valahol jól bevált megoldások sem terjednek el szé­les körben. Az elfogadott újítá­soknak mndössze a 2 (nem téve­dés: kettő) százaléka jut el más vállalatokhoz! (Igaz. hogy az arány javult valamelyest: régeb­ben 1 százalék körül volt.) Gyorsabb ügyintézést! Milyen lehetőségek vannak, s milyen további intézkedések vár­hatók? Egy lehetőség már most adott: pályázatot lehet — célszerű — hirdetni egy-egy vállalati mű­szaki probléma megoldására. Ugyanis: a nyilvánosan meghir­detett pályázat díjazása a műsza­ki-fejlesztési alapból fedezhető. Azután jobban meg kell nézni a fontosabb újításokat abból a szempontból is, hogy nem merí­tik-e ki a találmány fogalmát. (Az idén a kecskeméti Tudomány és Technika Házában megrende­zett újítási kiállításon a szakem­berek véleménye szerint négy-öt olyan megoldás is szerepel, amely találmány is lehetett volna — ha felfigyelnek rá és idejében beje­lentik.) A várható intézkedéseket Szi­geti Sándor érthető módon csak körvonalazta. Az azonban nem titok, hogy a Gazdasági Bizott­ság egy hónappal ezelőtt megtár­gyalta azt a jelentést, amelynek tartalma: az újítói, feltalálói te­vékenység továbbfejlesztésének elősegítése. Ennek érdekében az újítók és feltalálók kongresszusán elhangzott javaslatok egy részét megvalósítják. Növekedni fog az újítók és feltalálók erkölcsi­anyagi megbecsülése, változik a munkaköri kötelesség fogalma, és ami nagyon fontos: gyorsabbá, bürokráciamentesebbé válik az ügyintézés. Maga a találmányi hivatal is azt ígéri, hogy a jelen­legi, általában hároméves elbí­rálási időt le fogják csökkenteni. Az újítói és feltalálói tevé­kenységről várhatóan a jövő év közepén, illetve második felében jelennek meg új jogszabályok. Sitkéi Béla Fény a vadak ellen Hegyvidéki traktor Az NSZK-ban, ahol évente mintegy 70 ezer balesetet okoz az utakra kirohanó vándorló vad, az effajta balesetek számának csök­kentésére tükörrendszert szerkesz­tettek. Az útmenti oszlopokon fényvisszaverő sokszögű testeket helyeznek el, s ezeknek az alumí­niummal bevont csiszolt oldalfe­lületei olyképpen térítik el a gép­kocsik fényszóróinak fényét, hogy a terepet széles felvillanások su­gározzák be. Ez visszatartja a fénytől félő vadat attól, hogy gép. járművek közeledtekor az útra fusson. A tizenegyedik ötéves terv (1981—1985) végére ezrével gyár­tanak majd traktorokat és hozzá­juk szükséges munkaeszközöket a grúziai Kutaisziben, a Szovjet Al­kotmány elnevezésű gyárban. A kutaiszi gépgyártók az idén megkezdték az 5—7 lóerős moto­rokkal felszerelt motorblokkok, a 10—11 lóerős motorokkal felsze­relt kistraktorok sorozatgyártását. Ezek a gépek a legkülönfélébb mezőgazdasági munkákat végzik majd: szántanak, vetnek, betaka­rítják a termést, szénát kaszálnak, növényvédő munkákat végeznek. A könnyű gépek kiváló vontatási tulajdonságokkal rendelkeznek, eredményesen használhatók hegy­vidéki terepeken, kis parcellákon. Befejeződtek az „MT—12” már­kajelzésű új, kisméretű traktor üzemi próbái. A szakemberek el­ismerően értékelték az univerzá­lis gépet, amely bármely mezőgaz­dasági munka elvégzésére alkal­mas. • Az „MT—12* kistraktor próba­járaton. Az öreg hűtőgépeket sokszor már nem érdemes megjavíta­ni, így a kiszolgált szerkezetet eldobják. Pedig a hűtőszekrény jó hőszigetelő tulajdonságából adódóan még sok egyéb célra is alkalmas. Például hanyatt fektetve hasznosítható dunsz- tolóládaként. Befőzéskor a te­letöltött üvegeket a háziasz- szonynak nem szükséges taka­rókkal, párnákkal körülbás­tyázni, hiszen a hűtőszekrény erre a célra jobban megfelel. A párizsi obeliszk Párizsban, a Concorde téren áll egy szép obeliszk, amely nemcsak azért érdekes, mert az egyiptomi kultúra emléke, hanem azért is, mert rávésték a kiemelés, felállí­tás technikai részleteit, így az osz­lop megtekintése egyben techni­katörténeti tanulmány is. Franciaországban nem a párizsi az első messzi földről érkezett obeliszk. Arles-ben áll egy közel 20 méter magas, úgy gondolják, Constantinus alatt került helyére; római szürke gránitból faragták. Napóleon is szándékozott Egyip­tomból obeliszket vitetni Párizs­ba, de csillaga letűnt, nem jutott rá ideje. Jacques Champollion, az egyip­tomi írás megfejtője, Luxorban járva szemelte ki azt az obelisz­ket, amelyet Franciaországnak ajándékoztatni javasolt. Hamaro­san megépítették a Luxor nevű hajót a kő hazaszállítására. A ha­jónak meg kellett felelnie a Nílus sekély vizén és a tengeren egy­aránt. Toulonban, 1830-ban készült el. Luxorban egy templom előtt 3200 éve állt egy obeliszk. Ügy tervezték, hogy áradáskor a hajó­val megközelítik, apadáskor elhe­lyezik a hajóban (mialatt a Nílus visszahúzódik); és a következő év esős szakában, magas vízálláskor a nagy teherrel elhajóznak. A vállalkozást Le Bas Apollinaire (1797—1873) tengerészmérnök haj­totta végre. A 21 méter hosszú, 246 tonna súlyú kőoszlopot ledöntés előtt vastag pallóréteggel borították, hátracsúszás ellen homokzsák­heggyel védték. A kiszemelt osz­lop az ismert obeliszkek között a legépebb, jelei élesek, tiszták. Al­só felületén Le Bas Apollinaire megtalálta II. Ramszesz nevét. Közben Egyiptomban kolera pusztított, munka közben kötelek szakadtak, gerendák törtek, pal­lók repedtek, de végül is sikerült az obeliszket simán, sérülésmen­tesen lefektetni, és a behajózás helyére elvontatni. Kormányok váltották egymást Franciaország­ban, de az előkészületek nem szü­neteltek, a bárka megérkezett Luxorba, ahol behajózták, leúsz­tatták a Níluson Alexandriába, ahol már várta a Sphinx nevű gőzös, amely 1834 augusztusában a Szajnán, közel a Concorde tér­hez állt meg. Itt partra húzták majd csörlőkkel a felállítási hely­re vontatták. Eredeti talapzata Egyiptomban maradt. Párizsban bretagne-i kőtömbökből faragták ki a 236 tonnás új talapzatot. Felállításakor megpróbálták gőzgépekkel a munkát könnyíteni, de az emberi izomerő pontosabb­nak, jobbnak bizonyult. Tíz ár- bócdaruval emelték a követ he­lyére. Csörlőkön 480 ember dol­gozott, és egykorú újsághír szerint 1836. október 25-én 250 ezer pári­zsi nézte a nagy látványosságot, (öt évvel azután, hogy az oszlopot Egyiptomban vízszintesre fektet­ték.) Felületét a párizsi levegő rombolása ellen gumioldattal ken­ték be. Dr. Horváth Árpád • A párizsi obeliszk helyére emelése. (A talapzatán levő ábrázolás.) MTESZ-rendezvények November 15—20-ig A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsé­ge Bács-Kiskun megyei Szervezetének tagegyesületei a jövő héten az alábbi rendezvényeket tartják: NOVEMBER 16-ÁN az Építőipari Tudományos Egyesület Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában a Borsodi váz-panel rendszerű építési módról rendez ankétot. NOVEMBER 17-ÉN a Gépipari Tudományos Egyesület Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában megalakít­ja a hőkezelő és anyagvizsgáló szakbizottságát. összeállította: Nagy Ottó. A két férfi farkasszemet nézett egymással, feszült volt a szűk kis előszobában a levegő, mint­ha az egész lakás megtelt volna hirtelen elektromossággal. Az ügyvéd nyerte vissza leg­elsőnek a lélekjelenlétét, előrelé­pett, és a kezét nyújtotta. Azt mondta; „Nagyon örülök, hogy megismerhetem." — Kedves felesége sok szépet mondott magáról — hajtotta meg a fejét. A tanár nem válaszolt mind­járt, de nem mutatott haragot, bár meglepetésként érte, hogy feleségét egy férfi kíséri haza. Ö azt hitte, hogy Ágota nénivel jár sétálni. Most meg kiderül, hogy a vén kerítőnő egyedül en­gedte el. Lehet, hogy az szerezte számára ezt az udvarlót? Nagy doktor bokros teendőire hivatkozva gyorsan elköszönt. Távozása után feszültté vált is­mét a csend. — Üj ismerősöd? — kérdezte később Tamás. — Igen. Azaz... Hogy is mondjam? — dadogott Emmike, és elpirult. Most igazán nagy za­varban volt. Rosszkor érkezett a férje. Ha ma nem jön. akkor Lackóval megy színházba, kettes­ben. Lehet, hogy Lackóhoz is felmegy színház után. Már elha­tározta magában. Most röstelkedik emiatt egy kicsit, de nem mu­tatja, nyeglén viselkedik, dacos is, s ez felbosszantja a férjét. — Szép asszonyra könnyen ra­gadnak a lovagok! — mondja egy kis éllel. — Féltékeny vagy talán? — kérdi ingerülten a felesége. — Egyáltalán. Fel sem tétele­zem rólad, hogy esetleg .. . — Miért? — állt elébe csípőre tett kézzel, és megperdült, mint aki mutatja magát: nézd, milyen kívánatos vagyok! — Azt hiszed, nem kellek senkinek? Vagy hogy szent vagyok? — Jó, hagyjuk. Nem akarok veled vitatkozni. Nem azért jöt­tem. Ha alkalmatlan vagyok, vissza is utazhatok nyomban. — Ahogy akarod ... — Ugyan, gyerekek! — lépett közelebb a házaspárhoz Ágota néni, aki eddig a konyhában szöszmötölt, és minden szót hal­lott. — Csak nem csináltok itt jelenetei? Tamás, kérlek, ez a fiatal üeyvéd az én régi ismerő­söm. Most véletlenül találkozott Emmikével és hazakícérte. Tó. hogy nem estetek mindjárt egy­másnak ! Tamás valóban nem gondolt arra, hogy Emmi megcsalja, vagy hogy van valakije. Eddig soha. Az eszébe sem ötlött. Most azon­ban mintha szúrná valami. Lát­hatatlan tüske a szíve táján. És egyre jobban érzi, már mosolyog, vicceket mesél, elmondja a Bun- di esetét is, de Máriáról, a bice­gő lányról egy szót sem szól. Az mintha nem tartozna a történet­hez. Emmi pedig közben összeha­sonlítást tesz Lackó és Tamás között, mérlegre teszi a két fér­fit, melyik áll hozzá közelebb. Tamást sohasem szerette, de ma­gának se vallotta be eddig. Csak azért ment hozzá feleségül, mert nem akart már lány maradni, s mert azt hitte, hogy Tamással Győrben köt majd ki. Városba akart jutni minden áron.. De most, hogy Sárszegről nem Győr­be kerültek, hanem Tóváira, most már jobb volna meg nem történtté tenni ezt a házasságot. És itt maradni Szegeden. Csipegette a morzsákat az ab­roszról, és arra gondolt, vajon milyen lehet Nagy Laci lakása a Belvárosban. Ahová meghívta, és ahová ő ma fel is ment volna. Elképzelte magát az idegen la­kásban. szép. modern bútorok között, a heverőn. ruhátlanul. Be­hunyta a szemét, és összerázkó­dott. — Mi bajod, édes? — simogat­ta meg a karját Ágota néni, aki észrevette borzongását. — Semmi bajom. Egy kicsit fáj a fejem. — Menjetek levegőre. Tamás biztosan szívesen sétálna egyet a Tisza partján. Vagy a Kárász utcában. — Ha Emminek kedve van ... — Nincs — mondta határozot­tan az asszony. Nem akart most Tamással sétálni, unta volna a férje társaságát. Tele volt a feje és a szíve azzal a másikkal, a ma esti programmal, aminek fuccs! Lehet, hogy többé nem lesz ilyen alkalom arra, hogy meglátogassa Lackót. Amikor lefeküdt, s mozdulat­lanul, rebbenéstelen pillákkal bámulta a mennyezetet, ismét át­élte a meg nem történt látoga­tás minden izgalmát. — Alszol? — szólt neki halkan Tamás, és közelebb húzódott. A szétnyitható dupla rekamién fe­küdtek. — Nem tudok elaludni — mondta Emmike, és behunyta a t szemét, de azért odafordult a férjéhez, s a karját is átnyúj­totta, hogy Tamás megcsókolja. A férfiban nem volt harag és féltékenység sem, inkább vágya­kozás a fiatal test után. ö is fel­tette magában a kérdést: szere- ti-e Emmikét? És nem tudott rá határozott választ adni. Sárszegen Emmike volt a leg­szebb lány, olyan, amilyennel ő azelőtt sohasem találkozott. A családja szeretettel fogadta. Ne­ki nem volt ilyen emléke ré­gebbről, árva gyerekként hányó­dott fiatal korában. A középis­kolában, majd a tanárképzőn pe­dig egyáltalán nem volt csalá­dias környezet. Menzakoszt, kel­káposzta, ..babfőzelék, hideg va­csorák, emeletes ágyak az inté­zetben. Persze hogy hálás volt min­den melegségért. Emmike szülei szeretettel vették körül. Ízletes éleleket főztek, Emmike pedig csinos volt. Tamás egyszer volt csak szerelmes Emmike előtt, egy diáklányba, évfolyamtársába. Magához húzta az illatos asz- szonytestet. — Te! — mondta a szájába csókolva. — Megőrülök érted! — Hagyjál, fáj a fejem. Meg kedvem sincs — húzódott Em­mike, aztán mégis megadta ma­gát. a karjába simult. Borzolta a haját. — Te kedves, bolondos fiú! — mondta. Tamás becézte, simogatta, ölelte. Éppen ezért lepte meg Emmi­két másnap1 reggel az a kijelen­tése. aminek végeredményben semmi előzménve nem volt. — Hazautazom! — mondta komoran. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents