Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-12 / 266. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 12. DÖNTÖTT A TAGSÁG: EgyeSÜl Bács-Kiskun \ F A \ 1 Fa* ä- két kecskeméti ható egyszerű SSs- szakszövetkezet lás, közös vál­lalat, agráripari egyesülés. Va­lamennyinek közös célja a ter­melés, a munka hatásfokának a növelése, különböző színvonalú összefogás segítségével. Ezek szerződésben rögzített kapcsola­tok. amelyeken kívül még számos útja, módja van a kölcsönös ér­dekű együttműködésnek* Ilyen például, amikor a szom­szédok szakemberekkel, eszkö­zökkel támogatják egymást. Gé­peket kölcsönöznek, egy-egy te­lepülésen nemcsak a saját tagsá­guknak, hanem a másik nagy­üzem dolgozóinak, sőt a kívülál­lóknak termény-, termék-, vágó­állatfelvásárlást végeznek, ta­karmányboltot nyitnak. Más gazdaságok viszont a szer­vezeti összefogásban, egyesülés­ben találták meg előrehaladásuk­nak az általuk legjobbnak .tar­tott módját. Izsákon így tett né­hány éve három szövetkezet. Az egyesüléskor kialakult nagy­üzem napjainkban magas szín­vonalú gazdálkodást folytat, a kiváló oím birtokosa, s igen ered­ményesen valósítja meg szövetke­zet- és termeléspolitikai céljait. A megyeszékhelyen is akadt két gazdaság, amelyik az össze­fogásnak erre az útjára lép. A kecskeméti Egyesült Szakszövet­kezet gazdái úgy vélték, hogy az előző vezetőség és a tagság kö­zötti sorozatos egyet nem értés okozta bajoktól csak akkor sza­badulhatnak meg véglegesen, ha a város másik szövetkezetével egyesülnek. Az elmúlt hónapok­ban a tagság azizal bízta meg az újonnan megválasztott tisztség- viselőket, hogy készítsék elő a szervezeti összefogást az 1982. ta­vaszán Kiváló Szakszövetkezet címet elnyert Alfölddel. A november hetediki ünnep előestjén az Alföld Szakszö­vetkezet rendkívüli közgyűlésén ismertette dr. Domokos Zoltán elnök, a társgazdaság tagságának kívánságát, amelyet dr. Dömötör István, az Egyesült Szakszövet­kezet újonnan választott elnöke is megerősített. 'Részletesen tájékoz­tatta a közgyűlést az egyesülni szándékozó nagyüzem termelési szerkezetéről, gazdálkodási ered­ményéről. Az Egyesült Szakszövetkezet várható négy—négy és fél milliós nyeresége, 10—12 milliós forgóesz­köze, s a banki folyószámláján lévő nyolcmillió forintja nem a gazdasági leromlást jelzi, az Al­föld Szakszövetkezettel egyesü­lés annak az eredményeit sem csorbítja. Gazdik Ferenc, az Alföld Szak- szövetkezet alapítótagja, Bara- nyi Sándaimé és Bíró János, a szövetkezet küldöttei támogatták a két gazdaság egyesülésére tett javaslatot, amelyet a közgyűlés a titkos szavazáson 192 igenlő szavazatával, — tartózkodás és el­lenszavazat nélkül —, jóváhagyott. Az Alföld Szakszövetkezet köz­gyűlése ezután újjáválasztotta a kilenctagú vezetőséget, a nőbizott­ságot és a döntőbizottságot. Dr. Domokos Zoltánt a következő időszakra is megválasztotta el­nöknek. A két közös gazdaság összefo­gását előkészítő bizottság foly­tatja munkáját. 1983. január el­sejétől már egyetlen gazdaságban dolgoznak a kecskeméti Alföld és az Egyesült Mezőgazdasági Szak- szövetkezet tagjai, alkalmazottai. K. A. JÓL VÁLASZTOTT MÓDSZEREK Az őszinteség, a nyíltság olyan vezetői erény, amelyet nem lehet pótolni, helyettesíteni sem bérrel, sem parancs­szóval. Ha a nehézségeket, gondokat kertelés nélkül feltár­ják a vezetők a munkások, a dolgozók előtt, kérik, igénylik segítségüket, áldozatvállalásukat, akkor az egészen biztos, hogy olyan visszhangra talál, amely közelebb hozza a cél elérését. Rácz János. Vezetők . azonos fordulatszámon Argot József. Vén Józsefné. Az emberek, a kétkezi munká­sok ma már ezt várják is a veze­tőktől, még ha ezt különösebben nem hangoztatják. Miből táplál­kozik ez az igény? Abból, hogy a gyárban, az üzemben dolgozók magukénak érzik az eredménye­ket, a gondokat, s tevőlegesen is hozzá kívánnak járulni a sikerek­hez. Ilyen vezetői erényeket csil­logtattak meg, jó összhangot te­remtettek Kalocsán a sütőipari vállalat 1. számú gyáregységében. — Nehéz összegezni a hétköz­napok sok-sok teendői közül azo­kat, amelyekhez a párt- és a szak- szervezet segítségét kértem — mondta bevezetőként Argot József, a gyáregység vezetője. — Tény, hogy a szakszervezettel minden­napos a kapcsolat, de a pártcso­port részéről nem éreztem, hogy követelményeket támasztanak ve­lem szemben. Talán azért, mert nem vagyok párttag ... Igaz, nem­régiben a pártalapszervezet tag­gyűlésén számoltattak be, s fel­hívtam a figyelmet a sütőüzem­ben a minőségi bérezés elbírálá­sában kialakult egyenlősdire. — Helyeseltük a bírálatot — vette át a szót Rácz János, párt- csoportbizalmi, a ropi-üzem veze­tője —, s a taggyűlés határozata értelmében összehívtuk a minősé­gi ellenőröket, az üzemek vezetőit. A jó kenyér, a péksütemény, mondtuk korábban, s valljuk ma is, politikai kérdés. A szigorú mi­nőségi követelmények betartása, megkövetelése tehát nemcsak vál­lalati érdek. Azóta az ellenőrzés szigorodott, s alapos mérlegelés után „osztják" a minőségi ponto­kat ... — Ezt — szólt közbe Vén Jó­zsefné, szakszervezeti főbizalmi — elmondtuk a sütőüzemben is. Nem azt mondom, hogy azonnal meg­értették, volt némi morgolódás, de amikor megkérdeztem, ők megvennék-e a selejtes kenyeret, igazat adtak. Kell a szigorúság, nem engedhetünk az elért színvo­nalból. — Ebben az évben 217 millió forint értékű terméket kell előál­lítani — folytatta Argot József —, s időarányosan 9 milliós túltelje­sítést értünk el. Ezt az eredményt képtelenség lett volna produkálni a párt, a szakszervezet, a velük való jó együttműködés, segítség, a munkások megértő támogatása nélkül. Nálunk változó munkakör­ben kell dolgozni, hiszen azt gyártjuk, ami éppen a boltokban fogy. Akadt emiatt vita is közöt­tünk. A ropi-üzemben a munká­sok a hétvégén szabadnapot sze­rettek volna kivenni, úgy mint a nugát- és a pufóka-üzemek dol­gozói. A ropi azonban nagyon kel­lett. Mit tegyünk? Elrendelhettem volna a munkát, mégis másképp döntöttünk. — Magyarázkodni, győzködni kellett — kapcsolódott a témához Rácz József. — összehívtuk a munkásnőket és őszintén elmond­tuk, hol szorít a cipő. Nemcsak az üzemnek, a vállalatnak is érdeke, hogy ne legyen hiány az üzletek­ben ebből a termékből. Megértet­ték. — A gyáregységnél — változta­tott témát Vén Józsefné — nem is lehetne másképpen dolgozni, csak így összhangban, ahogy mi csinál, juk. A munkásokat a tervkészítés­ről, a bérfejlesztésről, a módosítá­sokról, a fegyelmi ügyekről, egy­szóval mindenről tájékoztatjuk. Ezekben a kérdésekben mi sok­szor vitázunk, körömszakadtáig védjük az egyes üzemek jogos ér­dekeit. Aztán valakinek engednie kell, de ezt sohasem elvtelenül tesszük. A közösség érdeke min­dennél fontosabb. — Igen, ez így van — helyeselt a gyáregység vezetője — van köz­tünk vita, olykor naponta, de hét­végén mindig. Ekkor van az át­csoportosítás, amikor jónéhány embernek vállalnia kell az egyről a két, illetve három műszakot. Szerencsére dolgozóink is előre tudják, s a szakszervezeti bizal­miak megbeszélik ki, hová „ug­rik” be. Vitázunk a tmk-sok ösz­tönző bérezéséről, a munkafegye­lemről, a kevésbé értékesíthető gyártmányokról. Mindig kéznél kell lennie az érveknek, s olykor mindhármunknak vállalnunk kell a népszerűtlen tennivalókat is. — Nem könnyű megmagyarázni a munkásoknak, miért nem emel­kednek a bérek olyan arányban, mint az árak. — Bizonygatta Kácz József. — Példálózni kell, s tesz- szük is. Nagyon sokszor elmond­tam már, bár nem tartjuk jónak, mégis tudomásul kell vennünk, eddig csak a bérek emelkedtek, az árak nem. Ha nem történne vál­tozás, nem lenne kenyér sem. Ha mindannyian jól dolgozunk, átvé­szeljük ezt a nehéz időszakot. Az emberek megértik a nyílt beszé­det, az őszinte szavakat. Nem kell cifrázni, azt nem értik, s nem is szeretik... A viták? Csak addig tartanak, amíg meg nem egyez­tünk, sok éve dolgozunk együtt, s nem haragszunk egymásra, még az sem, aki fegyelmit kapott. — Jó itt a hangulat, még akkor is, ha néha az asszonyoknak nem tetszik valami. — Állította Vén Józsefné, s nyomban példát is mondott az összefogásról. — Az USÁ-ba, Kuvaitba, Szaúd-Arábiá- ba 300 mázsa töltött nápolyit kel­lett exportra gyártani. A rövid határidő szorított, s nem kellett nagy matematikai tudás, hogy ki­számítsuk, szombaton és vasárnap is dolgozni kell. Ez éppen augusz­tusban volt. Meleg, szabadságok, üdülés, gyermekek, összehívtuk a párttagokat, a szakszervezeti bi- zalmikat, a régi dolgozókat, s el­mondtuk: ez jó alkalom, hogy ezekre a piacokra betörhessünk, és az országnak devizát hozzunk. A normát, vagy ennél többet kell kiváló minőségben teljesíteni. Ha­táridőre készen voltunk. Igaz, — vallotta be — verekedtem a kü- lönpénzért, de meg is kaptuk ... Beszélgetés közben a gyáregy­ségvezető egyik mondata így hang­zott: „Azért vagyunk, hogy ter­meljünk, hogy a tervet teljesít­sük”. Valóban igaz, de az ehhez szükséges módszereket a tervuta­sítás nem jelöli meg. Ezt a veze­tők alakítják ki. S Kalocsán a sü­tőipari vállalat 1. sz. gyáregységé­ben nem is rosszul... Gémes Gábor HÁZUNK TÁJA Almatárolás — télen Kerti munkák • Bőséges almatermés. Az idén országszerte jó almatermést takarítottak be. Az almatermő tájakon — főként Szabolcs-'Szatmár és Bács-Kiskun megyében — értékesítési nehézségek is je­lentkeznek. A piacokon bőséges az alma­kínálat, tetszetős és jó minőségű almát 'lehet szerény áron vásárolni. Ez a körül­mény arra ösztönzi az embereket, hogy az őszi bőségből téli tartalékot képezzenek: az almát házilag tárolják. A fán kezdődik Az eredményes tárolás alapja a minőségét megőrző, betegségtől és kárte­vő rágásától mentes, gondosan szedett és szállított, nem nyomódott és törődött téli alma. Kocsány nélkül szedett almát nem érdemes a tárolóba tenni, mert néhány hét alatt penészedésnek indul. Ha választani lehet, akkor a szépen szí- neződött, közepes méretű almákat rakjuk el télire. Ne tároljunk túlérett almát, ami már a fán vagy a vásárlás idején elérte a fogyasztási érettséget. Eltartásra sokkal megfelelőbb az evésre még nyersnek tár­tott, kemény húsú, savanykás gyümölcs. Ami a fajtát illeti, mindenki olyan téli almát 'tárolhat, ami az ízlésének megfe­lel. Azzal azonban számolni kell, hogy a nagyon kedvelt és elterjedt Jonathán bi­zony rosszul tárolható, gyorsan megfolto- sodik, megbámul, élvezhetetlenné válik. A Starking és a Golden Delicious — a nagy tömegben termelt fajták közül — alkalmas huzamos tárolásra, de náluk is jobban el­tarthatok a vastagabb héjú és keményebb húsú régi fajták, például a Húsvéti roz­maring (a neve is arra utal, hogy húsvét- kor lehet fogyasztani), a Téli fehér kalvil, a Sóvári, a Sikulai, a Török Bálint stb. Kamrában elhelyezve A legjobb alma is gyor­san tönkremegy, ha hem megfelelőek a tárolás körülményei, a hőmérséklet és a páratartalom. Almatárolásra csak az olyan helyiség alkalmas, ahol a levegő hőmér­séklete nem több 10 foknál. Minél hide­gebb a tároló, annál lassabban megy vég­be az alma húsában az érés, vagyis annál hosszabb ideig tárolható a gyümölcs. Az alacsony hőmérséklet azonban ön­magában nem elegendő; ha a levegő szá­raz, akkor a betárolt gyümölcs rövid idő múlva töppedni, á héja ráncosodni kezd. Az a kedvező, ha a kamra relatív légned­vessége 90 százalék körül van. Ha ennél alacsonyabb, akkor a padlót időnként meg kell öntözni. Esti szellőztetéssel is lehet fokozni a légnedvességet, és csökkenteni a hőmérsékletet. Tárolásra bármilyen keményfalú, fából, rostlemezből, papírkartonból, műanyagból készült láda vagy rekesz alkalmas. Sok sorban ne rakjuk az almákat egymásra, mert ez megnehezíti a hetenként szüksé­gessé váló átvizsgálást, Ennek során a romló, beteg gyümölcsöket ki kell szedni a tárolóból, mert a közvetlenül mellettük levőket is megfertőzik. Városi lakásban A sokemeletes, modern lakóhá­zakban nincs olyan kamra, amelyben hely kerülne az alma számára. Az almát — és a körtét — azonban az erkélyen, a log­gián is lehet tárolni. A ládában levő gyü­mölcsöt takarjuk le műanyag fóliával, mégpedig úgy, hogy a fólia minden ol­dalról körülvegye a ládát. Ha az idő hi­degre fordul, takarjuk le a ládát pokróc­cal vagy szőnnyeggel. Nagyon hideg idő­ben a pokróc alá tegyünk több rétegben újságpapírt. A fűtött fal mellett a hőmér­séklet csak nagy ritkán süllyed —3—4 fok alá, ezt pedig az alma elviseli. Rendkívül zord napokon az almát fagymentes helyi­ségbe kell menekíteni. Kisebb almamennyiséget műanyag zsák­ban is eltarthatunk. Erre a célra a 0,05 mm falvastagságú műanyag zsákok, zacs­kók felelnek meg. A zsákokba rakott, vá­logatott almát először lehűtjük, és csak azután zárjuk le a száját. Különben ugyan­is a zsákban vízpára képződik, ami az alma romlását okozza. Néhány napi tá­rolás után a műanyag fóliát fölforrósított tűvel több helyen átszúrkáljuk, hogy a gyümölcsökhöz némi levegő jusson. Ha a kitároláskor az almák kellemetlen ízűek lennének, akkor levegőztessük 2—3 napig. Karácsonyig, újévig ilyen egyszerű körül­mények között is eltarthatjuk a jó minő­ségű téli almát. B. Gy. Még az ősz folyamán célszerű megtisztítani az almafák törzsén, ágain található vértetű, üvegszár­nyú almalepke, valamint a csonthéjas gyümölcs­fákon, a féregmoly által károsított felületeket. Alapos tisztogatás után, sebkezelő anyaggal, például Celciddel kenjük be a simára vágott és megtisztított sebfelületeket. Akkor járunk el helye­sen, ha a fatörzs és a vastagabb ágrészek kérgét drótkefével és kéregkaparóval takarítjuk. Termé­szetesen ügyeljünk arra, hogy az élő farészeket ne sértsük meg. Akkor tökéletes a munka, ha a kéreg- törmeléket összegyűjtjük és elégetjük. A gyümölcsfák kártevői azonban nemcsak a fa törzsén és a vastagabb ágain, hanem a korona­részben is áttelelhetnek. A munkálatokat ezért a kártevők, kórokozók, jól látható áttelelő alapjának megsemmisítésével folytatjuk. Vágjuk le a fán ma­radt, száraz levelekből álló kis és nagy hernyó­fészkeket, amelyek a galagonyalepke és az arany- farkú lepke áttelelő hernyóit tartalmazzák. Meg kell keresni a fák törzsén, vagy vastagabb ágain a gyapjaslepke taplóra emlékeztető, sárgásbarna szőrökkel borított tojáscsomóit is. Szedjük le és semmisítsük meg, vagy a tojásrakás helyét itassuk át petróleummal, illetve gyümölcsfaolajjal. Fontos feladat még a monília kórokozóinak átte- lelését szolgáló, és a fákon maradt, összezsugoro­dott gyümölcsök, gyümölcsmúmiák leszedése is. Szölőskertek királynője musko Mathiász Já­nos állította elő 1916-ban az Erzsébet ki­rálynő emlé­ke és a Csa­bagyöngye ke­resztezésével. A nemes í­tőnek nem­csak hazánk­ban, de kül­földön is az egyik legis­mertebb faj­tája. Hazán­kon kívül leg­nagyobb terü­leten Olaszországban termesztik. Nagyüzemekben kis mértékben terjedt el. Viszont házikertekben mindenütt megtalálható. A tőke erőssége változó, kevés számú hajtást nevel. Vesszői vastagok, középhosszú ízközűek, vi­lágos szürkéssárgák, nóduszai fejlettek. Vitorlája halvány barnászöld, fényes, csupasz. Levele közép- nagy, alig tagolt. A levél széle csipkés, csipkés- fűrészes, mélyen és ritkán bemetszett. Virága hím­nős, jól termékenyül. 'Fürtje nagy és vállas, közép­tömött. Fürtátlagtömege 250 g. Bogyói nagyok, ová­lisak, sárgásfehérek, napos oldalukon rozsdásodók, vékony héjúak, muskotályos ízűek. Túlérve, mus- kotályos íze kellemetlenné válik. Augusztus második dekádjában fogyasztható. Vesszői fagyérzékenyek, bogyói repednek és rot­hadnak. Termőképessége hektáronként 10—11 ton­na. Korai érését, fürtjeinek tetszetősségét értékeljük. É. A. Miről írnak az üzemi lapok? Az Építögépgvártó Vállalat dolgozóinak lapja a kalocsai gazdasági munkaközösségekről, az Épületasztalos című újság a kiskunhalasi szakmunkásutánpótlásról, a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet Híradója pedig a szocialista mun­kaverseny idei évi tapasztalatairól. ben sikerült a korábbinál több szakmunkástanulót beiskolázni. Míg 1977—78-ban mindössze egy első éves tanulójuk volt, 1980— 81-ben már 14, 1981—82-ben 17 nyolcadik osztályt végzett fiatal • kezdte meg az asztalos szakma Nőtt a nyereség Az ÉPGÉP kalocsai gyárában négy gazdasági munkaközösség alakult. Közülük egy-egy forgá­csolással, lakatosmunkával. il­letve szerszámkészítéssel foglal­kozik, míg a negyedik műszaki­gazdasági munkaközösség. A vál­lalati lap októberi számában Pa- hocsa György, a kalocsai gyár kooperációs csoportvezetője így nyilatkozik: „Évek óta küszköd­tünk a forgácsolókapacitás hiá­nyával. Lassanként kétségbeejtő­vé vált a helyzet. Nem kaptunk embert, a feladatok pedig egyre nőttek. A mi termékeink a for­gácsolást igénylik legjobban. A forgácsoló GM megalakulása ezért sokszoros haszonnal járt. Lehetővé tette a külső kooperáció kiküszöbölését, így megtakarít­juk a szállítási költségeket. Az­zal, hogy helyben készül az áru, ütemesebbé vált. a termékkibo­csátás. Egészében véve: nőtt a nyereség.” Kettős haszon Nyerges Ferenc, az ÉPFA kis­kunhalasi gyárának személyzeti vezetője arról ír a vállalati lap hasábjain, hogy az utóbbi évek­Kedvezőek a tapasztalatok a többi munkaközösség tevékenysé­gét illetően is. Selejt alig van, megszilárdult a munkafegyelem és szinte teljesen megszűnt a túlóra. VUi* pnAMÚ'pi. «yműlr*k! ÉPÜLETASZTALOS elsajátítását. Az eredmény jó­részt annak tudható, be, hogy sokoldalú, vonzó, ám tárgyilagos tájékoztatással hívták fel az ÉPFÁ-nál folyó munkára, és az adott léhetőségekre a pedagógu­sok, a szülők és természetesen a gyerekek figyelmét. Ezen a jövő­ben sem kívánnak változtatni, sőt javasolják, hogy a vállalat ad_ jón ki pályaválasztási tanácsadó füzetet. A sokféle módszer közül íme egy. A gyár a város több ál­talános iskolájában rendszeresen elvégzi a bútorok karbantartását, a berendezés korszerűsítését. Ez­zel nem csupán hasznot hajta­nak, hanem a tanulók figyelmét is ráirányítják ennek a munká­nak az érdekességére, szépségé­re. A fiatalok egyike-másika ked­vet is kap hozzá .. . Tevékeny brigádok A kiskunfélegyházi Lenin Tér. melőszövetkezetben az idén 39 brigád, 632 dolgozó tevékenyke­dik a munkaverseny-mozgalom- ban — írja a Híradó októberi számában Hegedűs Ferenc. A kö­zösségek a gazdasági és a társa­dalmi munkában egyaránt dere­kasan részt vesznek. Elsősorban a termelőszövetkezet részközgyű­lésein 1982-re elhatározott cél­kitűzéseket igyekeznek valóra váltani. Emellett jelentős társa­dalmi munkát is végeznek: külö­nösen a városi strandfürdő fel­újításáért tettek sokat a brigá­dok. S. B. HotfitotN toresnumKt

Next

/
Thumbnails
Contents