Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-12 / 266. szám

1982. november 12. • PETŐFI NEPE • 5

Legfontosabb a személyiség fejlesztése

Farkas P. József aktuális témát feszeget. Én mégsem az általa kiemelt — ki és mennyiért szórakoztat — kérdéskörben szeretnék írásommal nyilvánosan is gondolkodásra hívni minden érdeklődőt. Le- nyegesebbnek hiszem a tartalmi kérdéseket is mélyen érintő terük' kiemelését: a szórakoztatóipar nagyságrendjének és méreteinek fejlődését.

Miért a formával foglalkozom? — kérdezheti jogosan — amikor a tartalomról beszélek? Válaszom elsősorban az, hogy igen hajlamosak vagyunk az élet minden területén a lehetőségeinken és szükségleteinken túli nagyságrendek létrehozására, a túlzásokra.

Szórakoztató-nagyipar

Az elmúlt évtizedekben — gazdasági és társadalmi fejlődésünkkel párhuzamosan — egyre több, és egyre nagyobb léhető- séget teremtettünk a szórakoztatóipar fejlesztésére. Létrejöttek olyan szervező és rendező intézmények (Országos Rendező Iroda, Országos Szórakoztató Zenei iKözpont, Cirkusz és Varieté Vállalat, Ifjúsági Rendező Iroda stb.), amelyeknek legfontosabb feladata a lakosság kulturált szórakoztatása, ízléskultúrájának fejlesztése. Ide sorolhatók azok a vendéglátóipari egységek (számuk országosan megközelíti az 1500-at), amelyek folyamatosan és rendszeresen zenészekkel, énekesekkel szórakoztatják a közönséget. Így is hiányos még a felsorolás, hiszen felmérhetetlen azoknak a szórakoztató műsoroknak a száma, amelyeket művelődési otthonok, KlSZ-szerve- zetek rendeznek. Elegendőek-e ezek az intézmények? Véleményem szerint igen. Kielégítik-e a meglévő igényeket? Természetesen nem. Ezekből az „óriás” szórakoztató gyárakból nem kellene több, hiszen itt nagyszériákban termelik a „kultúrcik- keket”. (A SZERKESZTŐSÉG nem ért egyet a szerzővel, mert nem merné egy kalap alá venni az Országos Rendező Irodát és a Cirkusz és Varieté Vállalatot sem, nem hogy a művelődési házakat és a vendéglátóipari egységeket. Sajnáljuk, hogy ez az alapvetőség elkerülte T. A. figyelmét.)

Elvész az egyéniség

iAz ekkora méretekben működő szórakoztató vertikumok ugyanabba a hibába esnek, mint a ;v,mam,utvállalatok. A figyelem. kő,-,-, zéppontjából kiesik a legfontosabb, a személyiség — az alkotó

vagy szórakozó ember — fejlesztése, helyet cserél a cél és az eszköz. Cél lesz a (munka) szórakoztatás és eszközzé válik az ember.

Példák egész sorát hozhatnám fel arra, hogyan vész el a személyiség a koncertek hangzavarában, a diszkók monotoniájában. Mindenki tudja, hogy mennyire egyedül van a tömegben a beat- koncert-hallgató, a diszkóban táncoló, mennyire nincs személyes kapcsolata sem a közvetített programmal, sem közvetlen környezetével.

Erre már hallom is a (felháborodott) választ: „a napi feszültségek, túlhajszolt munka után kell a kikapcsolódás, a lazítás”. Egyetértek ezzel is. De nem törvényszerű, hogy a tömegesen jelentkező igényeket csak tömeg- és tucat (kultúr) cikkek sorozatgyártásával kell kielégítenünk. Ha mégis ezen az úton kíván haladni a szórakoztatás, úgy létfenntartása érdekében kénytelen lesz mindig hajszolni a különlegességeket, az eddig még nem látott, felszínes, nem mindennapi, extra, rendkívüli produkciókat (lézer, horror, szex stb.).

A humanizált diszkó

A követkézőkkel tudnám legjobban jellemezni javaslatom lényegét: a céhes ipar volt az a nagyságrendjében az alkotó személyiség léptékeihez legjobban közel álló — termelői egység, amely még meg tudta tartani az emberek alkotói szabadságát, és nem idegenítette el . a tárgyakat és személyeket egymástól, ahol kedvező volt a légkör a tárgy és ön- teremtöi képességének kibontakozására.

,;W-gy.,-.vélem,,.,hogy ugyanez a nagyságrend lenne a legalkalmasabb a szórakoztatás számára,

amikor minőségi — közművelődési célokat fogalmazunk meg.

1979-ben a ti^zakécskei olvasótáborban Czakó Gáborral kitaláltuk és megvalósítottuk a „humanizált diszkót”. Nem volt ebben semmi különleges, csupán a zene és tánc közben beszélgettünk (a zenéről), játszottunk (a zenével) és mindenféle eszközzel zenéltünk (a zenéért). Ezt persze nagy méretekben nehéz megvalósítani, bár nem lehetetlen.

Személyre szabottan

Humanizálni kellene tehát a diszkókat, koncerteket, tömeg- rendezvényeket. Kisebb csoportokban, személyre szabottan kellene megvalósítani a szórakozás egyéb formáit is. Mindezt azért, hogy egyszerre tudjon megvalósulni a kikapcsolódás és a személyiség épülése, gyarapodása.

Ebben a helyzetben lenne legkönnyebb megtalálni azt az. érdekeltségi rendszert, amely egyszerre venné figyelembe a produkció minőségét és a létrehozó ösztönzését. Ahol döntően nem a mennyiségi mutatók alapján történne az értékelés — mint ma —, hiszen eleve behatárolt „szű- kebb” keretek között folyna a szórakoztatás, a közművelés.

Ez esetben könnyebben követhetné a szórakoztató ipar az érdeklődési körök, rétegek, korosztályok változó igényét, melyet ma a nagyipari módszerek miatt nem tehet meg.

Hogy ehhez tárgyi és személyi feltételek szükségesek? Természetes. de ne feledjük el — minden hiányunk ellenére — számtalan kihasználatlan helyiséggel rendelkezünk és jelentős azon szellemiek száma is, akik felsorakoztathatok a siker és eredmény reményében.

Túri András

La jósmizse. köznevelési főelőadó

(9.) Bundi nem várta meg a vasárnapot, már szombaton hozta a hírt a fiú, hogy négy kölyöknek adott életet a puli.

— Jöjjön el hozzánk a tanár úr, s nézze meg őket. Nagyon szépek.

Tamás megígérte, hogy meglátogatja majd őket, de aztán úgy döntött, hogy a vasárnapot Szegeden tölti, a feleségénél, aki a héten kétszer is jelentkezett. A hét közepén egy képeslapon küldött szűkszavú üdvözletét, majd nyomban utána egy levele érkezett, amelyben részletesen leírta napjai múlását.

„Nagyon szépek az alkonyatok a Tisza partján, virágzik már az akác, az ember akaratlanul hazagondol, a falujára. De, én még maradnék, mert jól érzem magam ..

Lehet, hogy Emmi néha valóban hazagondolt a falujára, talán a szülőfalujára, Sárszegre, de ezt még Ágota néni se vette észre, akivel folyton együtt volt. Csak az utóbbi napokban akadt kísérőjük, a szőke, kissé hízásnak indult Nagy Laci ügyvéd személyében.

A jónevű, jól kereső ügyvéd, akit szinte mindenki ismert Szegeden, véletlenül sodródott Em. mikéék társaságába. Egy délután a Virág cukrászdában uzsonnázott a csinosan öltözködő fiatalasszony Ágota nénivel, amikor az ügyetlen pincérfiú, aki még kezdő volt, rá- döntötte a fagylaltospoharat Em- mikére. A vanília- és a csokoládéfagylalt pont az ölébe esett, lila ruhájára.

Emmike sírva fakadt, Ágota néni kiabálni kezdett, ekkor lépett oda a szomszéd asztalnál ülő társaságból az ügyvéd. Ö mentette

meg a helyzetet, megjelenése, nyugodt fellépése lecsillapította a kedélyeket. Nyomban felajánlotta, hogy Emmikét hazaviszi a kocsiján, mert hát nem mehet végig az utcán így, ilyen ruhában.

Aztán mégse ültek autóba, megvárták, amíg a pincér sűrű bocsánatkérések között kihozza a másik fagylaltot. Elszopogatták, és gyalogosan indultak haza. Nagy László elkísérte őket természetesen, és Ágota néni invitálására fel is ment a lakásba, ahol hideg sörrel és aprósüteménnyel kínálták, mert más nem volt éppen otthon. Az ügyvéd dicsérte a lakást, és nagyon belemelegedett a beszélgetésbe.

— Te, ez szerelmes lett beléd! — ölelte meg Emmikét Ágota néni, amikor a vendég végre eltávozott.

— Komolyan gondolod? Belém éppen? Hiszen annyi a szép asz- szony, meg a szép lány Szegeden, hogy Tiszát lehet velük rekeszte- ni.

— De neki pont te tetszel. Mert van ízlése. Tudod, hogy milyen kívánatos vagy? Jaj, különösen, ha így elpirulsz. Ma már kevesen tudnak pirulni.

Emmike még tudott, lélekben falusi volt, egyszerű asztalos lánya, akinek gátlásai voltak jobb társaságban, s nem tudta, mit kezdjen a kezével, nagyokat nyelt, és gyakran elpirult. De a harmadik találkozás után már feloldódott benne a görcs, tréfálkozott, vidám volt, és ugratta az ügyvédet. Nagy Laci, vagy ahogy ő nevezte: Lackó! — mindennap jelentkezett Ágota néninél. Az első nap nagy csokor szegfűvel állított be.

— Elmaradt az első látogatásomnál, mert akkor kísérőként érkeztem. Elnézést.

Másnap rózsacsokrot hozott.

— Hallom, hogy a rózsákat jobban szereti. Ezt illett volna tudnom — mondotta kézcsók közben.

— Honnan illett volna- tudnia? — csipkelődött Ágota néni.

— Egy szép asszony minden kívánságát illik tudni — nevetett Emmikére, aki elpirult, és nem szólt, nem tudta, hogy erre mit válaszoljon,

— A férjem a múltkor, amikor itt járt, orgonát hozott.

— Gyönyörű virág az orgona. De azt csak férjek hozhatják.

Eleinte velük tartott Ágota néni is, aztán a harmadik látogatásnál azt mondta durcásan:

— Tudod mit? Menjetek egyedül egy kicsit sétálni, rád fér a levegőzés, tegnap egész nap takarítottál. Vacsoránál majd találkozunk!

Nagy doktor igazi gavallér volt, leste minden kívánságát, közben a szépségről áradozott, célzásokát tett, hogy neki egy ilyen asszonyra lenne éppen szüksége, s ha lenne égy ilyen bájos, aranyos „asz- szonya”, akkor ő volna a legboldogabb ember a világon. Mert, mit ér a pénz, a hírnév, ha az ember egyedül van?

— Ezt maga se gondolja komolyan, Lackó! — karolt bele Emmike. — Csak mondja, mondja, mintha felhúzták volna. És nem gondol arra, hogy én esetleg komolyan veszem, készpénznek tekintem, s akkor mi lesz?

— Akkor én leszek a . legboldogabb ember a világon! A karomba kapom, és elrohanok magával. Kiszaladok tán a világból is!

— Azt ne tegye, az istenért! — nevetett Emmike, majd elkomolyodott. Szótlanul lépkedtek egymás mellett, az ügyvéd szorosan belékarolt. így értek haza Ágota néni lakására.

— Felkísérhetem? — kérdezte a kapuban a fiatalember.

— Jöjjön! — mosolygott rá az asszony. Szótlanul mentek fel az első emeletre. Amikor Emmike kinyitotta az ajtót, szembetalálta magát Tamással. Egy pillanatig mintha megdermedt volna, nem várta ezt a látogatást. Állt némán, majd azt mondta a kérdőn rátekintő gavallérjának.

— Bemutatom a férjemet!

(Folytatjuk.)

GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET

Boltosok

Pálmonostorán

Vas Emőke Czombos Ildikó

Bánfi Erika

Egyedülálló vállalkozásba kezdtek a pálmonostorai iskolába járó gyerekek: boltot nyitottak! A bolt kicsi, berendezése két zárható fehér szekrény, nyitvatartási ideje napi háromnegyed óra, — mégis nagyszerűen bevált, forgalmas. Hogyan jutott eszükbe boltot nyitni? — erről kérdezem a lányokat,

— Szeptember közepén megkerestük csapatvezetőnket. Mester Gyulát, elmondtuk, hogy szeretnénk egy olyan boltot nyitni, ahol tanszert, tejterméket, kiflit, kekszet árusáthatunk. — feleli Sinkó Csilla.

— A jóváhagyás után az úttör- rőtanács tagjaként mentem az áf ész-ügyvezetőjéhez engedélyért. — folytatja a nyolcadikos Czombos Ildikó, — azt mondták készítsünk listát a szükséges áruról, ők támogatják az elgondolást!

— És támogatták?

— Nagyon! Egyetlen hét alatt kifestették, rendbehozták a bolt helyiségét, még PVC-padlct is kaptunk. Október 8-án, fél 8-kor nyitottunk ki először, mint a helyi 13-as bolt kihelyezett részlege. — mondja Vas Emőke.

— Így lettünk iskola-szövetkezet — tisztázza Bßnfi Erika, — van intéző- és ellenőrző-bizottságunk is. Az előbbinek Papp Erika és Szeri Erika úttörők, valamint Mester Gyula csapatvezető a tagja, — Papp Edina, Oláh Ildikó úttörők és idős Mester Gyű- láné igazgatóhelyettes pedig az ellenőrző-bizottságot jelentik.

— Hányán vagytok- boltosok?

— Harmindhatan. Heti váltásban dolgozunk, mindig a tanítás előtt, és az uzsonna-szünetben. Naponta nyolcszáz-ezer forint a bevételünk. Ezt mindig a rajvezetőnek adjuk át.

— Mennyi a ti hasznotok?

— Az árrés hatvan százaléka a csapaté! Ügy számoltuk, hogy tanév végére a legrosszabb esetben. is lesz négyezerötszáz- vagy ötezer forintunk. Kirándulásra fordítjuk.

I

— Milyen értékű az árukészlet?

— Tizenháromezer forint. A legkapósabb a túró-rudi. a poharas tej és csökistej, a kifli, a iteksz, a vadász-krém, és a minilekvár. Iskolánkba százan a környező tanyákról járnak. Nekik mi kínálunk reggelit.

— Fogy a tanszer is?

— Persze! Azelőtt gyakran mentünk Félegyházára füzetért, radírért. Most ez is itt kapható.

— Remek dolog ez az iskolabolt! Áruljátok el, kitől kaptátok hozzá az ötletet?

— Az igazgatónktól, Köteles Sán- dornétól! Ö bíztatott, hogy próbáljuk meg! Úgy érezzük, sikerült, mert szeretjük csinálni és társainknak is jó .. . Ketten pedig. Csilla és Ildi így választott szakmát: kereskedők akarnak lenni!

Rejtvényfejtőknek

Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtését a mellékelt képen láthatjátok. Nagyon sok megfejtést kaptunk, de sajnos kevés - helyeset.

Közülük sorsoltuk ki a nyertesek nevét. Íme: az emblémás trikót Kovács Katalin (Kecskemét, Reile Géza utca 10. IV. emelet 10.) nyerte. Könyvet a következőknek postáztunk: Dósa Tibor, Kiskunfélegyháza; Szabó Emese, Kalocsa; Bolyki Zoltán, Ágasegyháza; Kovács Krisztina, Baj a; Fábián Ildikó, Kiskőrös; Csúzi Márta, Kecel; ifj. Lázár Tibor, Szeremle; Kiss Margit Mária, Petői iszállás; Szász Attila, Kunszállás; Horváth Edina, Kecskemét.

1

★

▲

0

•

□

1

A

■

O

2

n

0

1

A

□

o

A

•

■

3

★

•

A

0

■

□

•

A

o

U

n

A

1

■

0

•

A

□

o

5

★

□

A

1

•

0

A

■

o

6

n

□

•

A

1

A

0

O

■

7

★

A

0

•

□

•

A

■

o

8

u

•

□

■

A

1

0

A

o

9

★

□

•

0

■

A

•

A

o

10

n

A

□

•

0

■

A

1

o

Következő fejtörőnket főleg kisdobosoknak szántuk — beküldhetik úttörők is —, akiknek az fesz a feladatuk, hogy az itt látható képen keressenek két — vagy három? — azonos ábrákból álló sort! Ha sikerül, az eredményt, a szokásos módon levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001, Pf. 76 — a lap címoldalára pedig írjátok rá: Űttö- rőrejtvény. A megfejtéseket november 23-ig várjuk! Most is egy emblémás trikót és tíz darab könyvet sorsolunk ki a helyes megfejtést beküldő gyerekek között.

Miért nem tudnak énekelni a halak ?

Voitt egn/szer egy kis halacska Csöppnyi csacska kicsi hal Alig volt még egy arasznyi Bohó volt és fiatal.

Gondolt egyszer egy merészet, Némaságból már elég:

Megtanulom, meg én gyorsan A stiglincek inekét.

Integet már a faágra Hallod stiglinc, jer velem,

Taníts gyorsan énekelni Légy az énekmesterem!

Trillázik a tarka stiglinc:

Megtanítlak szívesen,

De te jer fel a faágra.

Hogy dalolok vizesen?

így vitáznak, vitatkoznak De a terv csak terv marad És azóta sem tudnak biz Énekelni a halak.

(Opauszky László)

Leveled érkezett

Mindenki nagyon szeret levelet kapni. Nem tudom, Te hogy vagy ezzel? Hogy írni is?... erről ugye már lehetne vitatkozni. Pedig hidd el, nincs annál izgalmasabb, mint megtudni, mi újság mesz- szi távolban. Igen, jól érted, a külföldi' levelezésről szeretnék beszélgetni Veled. Már felső tagozatban tanulsz idegen nyelvet. Jó, erre azt mondod, még kezdő vagy. Rendben, de kezdő is akarsz maradni? No és a segítség; a szótár, tanárod, a nyelvet jól beszélő ismerősöd. Tudom, csak megkezdeni nehéz, aztán meglátod, fog az magától is menni. Arról nem is beszélve, ha az őrsből néhányan ösz- szefogtok, és közösen leveleztek. A nyelvgyakorlás mellett sok jó barátot szerezhettek magatoknak a világon.

Ez a kapcsolat levelezéssel indul. írjatok magatokról, az iskoláról, úttörőcsapatotokról, szüléitekről, városotokról, hazánk szépségeiről. A levélben elfér ajándéknak egy-egy szép rajz, fotó, képeslap stb. Címeket találtok az úttörőújságokbn, de az úttörőcsapatokban is tudnak nektek tanácsot és címeket adni.

Ha sikerül a barátság postáján több levelet váltani, az .ajándékokból, lapokból egy térképpel — amelyen láthatók azok a városok, ahová írtok —, még kiállítást is csinálhattok. Arról még nem is esett szó, hogy Ti is mennyi, de mennyi érdekeset megtudhattok arról a vidékről, országról, ahová írtok. Felér ez több földrajz, történelem, biológia órával is. De a leglényegesebb, hogy levelező partnereitekkel nyaranta csereüdülést, nyaralást is le lehet bonyolítani. Az pedig már egyenlő a világjárás kezdetével. Biztosan tudod Te is, hogy más az, amit az ember látott, személyesen tapasztalt, és más az is, amiről csak olvasott. Tehát a levelezésed kiindulópontja lehet a művelődésednek, de szórakozásnak, hobbynak sem rossz.

Gondolom, a fiúk most kicsit meghúzzák a vál- lukat, ismerve levélírási hajlamaikat, de én bízom abban, aki ezt megpróbálja, már soha nem tudja abbahagyni. Kezdd el, próbáld meg, s meglátod az első nehézségek után nagyon érdekes lesz. Eljön az idő, mikor rohanni fogsz a postaládához, ha szüleid szólnak: leveled érkezett.

HÍREINK

A kiskunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky iskola úttörői november 16- án, kedden Farkas Bertalant és Magyart Bélát látják vendégül. A két magyar űrhajós a csapat tagjainak meghívására érkezik hozzájuk,-hogy válaszoljanak a már javában készülő kérdéseikre. Az eseményre meghívják a város minden csapatának úttörőtanács-titkárát.

* * *

Szombaton, november 13-án, a bajai úttörőházban a vadvédelmi, a kisdobos-természetbarát, az úttörő-természet járó, és a számítástechnikai szakkör tagjai találkoznak. Rajtuk kívül várnak mindenkit aki tévét nézni, vagy játszani akar, az asztali, és tv-foci és a társasjátékok valamennyiüknek jó szórakozást kínál.

* * *

Érdekes gondolatokat írt Marton Johanna, a kecskeméti Buday De- ziö úttörőcsapat tagja levelében. Az úttörőév kezdetekor azt a feladatot kapták csapatvezetőjüktől. hogy válasszanak jelmondatot. Az énekkari tagok Berzsenyi-idézetet javasoltak,

emlékeztetve arra. hogy Kodály Zoltán zenésí- tette meg számos művét ... A kutatás eredménnyel járt, egyik művében a következő szép gondolatot találták:

........a becsület nemcsak

f

elemel, hanem éltet és összetart ..Megvolt a jelmondat, de mivel keveset tudtak Berzsenyi Dánielről, írtak Nik- lára, a Berzsenyi-múzeumba. Joihannáék nagy örömére a 82 éves Berzsenyi Piroska nénitől, a költő dédunokájától kaptak választ és biztatást. Az elmúlt héten a raj felkerekedett, elmentek Niklára, felkeresték Piroska nénit, megkoszorúzták Berzsenyi Dániel sírját is.

* * «

Közösen emlékeztek meg községeik felszabadulásáról a keceli és nemesnádudvari úttörők, október 30-án. A két csapat kapcsolata régi keletű, rendezvényeik mindig emlékezetesek. November 7-i ünnepségükre hatvani testvércsapatuk negyven úttörőjét látták vendégül másfél napra. Szakköri bemutatót, sporttalálkozót is tartottak az ünnepség után.