Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

1982. november 10. • PETŐFI NÉPE 0 3 A NYUGDÍJ NEM JELENT TÉTLENSÉGET Ha szükséges, az ember csatasorba áll VARRODA CSENGŐDÖN Száz munkahely Mint már korábban hírt adtunk róla: var­rodát épített a csengődi Aranyhomok Szak- szövetkezet. A termelés — amelyet a kalo­csai FÉKON gyár szervez — annak rendje és módja szerint egy hónapja megindult. Az első napon tizennyolc asszony érkezett reg­gel fél nyolckor leendő munkahelyére. Ma már harmincán vannak, és ahogy az elnök, dr. Borbényi Imre mondta, szinte naponta jönnek hozzá érdeklődni a munkavállalás feltételeiről. Cseh Miklósné. 1981. november 1-én a Munka Érdemrend arany (okozatával tüntették ki. Akkoriban ment nyugdíjba, tevékeny, mozgalmas életút- tal a háta mögött. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, ame­lyik tizenéves fejjel érte meg a felszabadulást.., — Az én korosztályom a hábo­rús készülődés vészterhes éveiben volt fiatal. Földeákról jártam be Makóra a középiskolába. Apám, a vasúti pályamunkás, nem kevés áldozatot vállalt, csakhogy ta­nulhassak. Mezőgazdasági szak­iskolát végeztem. — A háború alatt? — Igen. 1944-ben végeztem, aztán úgy hozta a sors, hogy vasúti segédtiszt lettem. Az or­szág felszabadulása után alig telt el néhány év, behívattak a Föld­művelésügyi Minisztériumba. — Miért? — Azt mondták: a gépállomá­sok létrehozása most a legfonto­sabb feladat. Ebben számítanak énrám. — Sojkan ismerik önt, a fény­képet látva tudják, kiről van szó. Ám akik mégsem, azoknak árul­juk el: Búza Dezső, az MSZMP Kiskunhalasi járási bizottságának nyugalmazott első titkára az, aki a kérdésekére válaszol. Mi történt ezután? — Gépállomási agronómus let­tem, majd bekerültem a gépállo­mások megyei központjába Bé­késcsabára. Az volt a feladatom, hogy újabb állomások megszerve­zését segítsem. A munkám 1949- ben szólított Bács-Kiskun me­gyébe: Bajára. Azt tartom: itt tanítottak meg engem igazán dolgozni.. Szinte már közhely, hogy akkoriban r^héz időket él­tünk át. Nem volt elegendő mun­ka, de megfelelő munkaeszköz sem. A termelőszövetkezetek ak­kori szervezetlensége temérdek gondot, problémát okozott. De munkasikereket is hoztak ezek az évek. — Személyes sikereket is? — Személyes sikereket és sze­mélyes kudarcokat is. De inkább a közös erőfeszítések voltak a jellemzők. Emlékszem, amikor á lajosmizsei gépállomáson dol­goztam, a főgépész a homokba rajzolta le először annak a kul- tivátornak a tervét, amellyel azu­tán fölszereltük a megye vala­mennyi NDK gyártmányú Lanz Bulldog traktorát. Fiatalok vol­tunk, telve lelkesedéssel, mást., jobban akartunk, mint ami 1945 előtt volt. — 1956-ra hogyan emlékezik? zik? — Gépállomás-igazgató voltam és aggódtam mindenért, amit ak­korra megteremtettünk. Mire em­lékszem? Például arra, amikor bejött hozzám az egyik munka­társam, és szinte dicsekedve új­ságolta, hogy a közreműködésé­vel a tagok fölosztották egymás közt a termelőszövetkezetet. Én akkor arra kértem őt, menjen vissza oda és mondja el az em­bereknek, hogy tévedett. Mit gondol, könnyű volt rávenni? De a termelőszövetkezet végül még­sem bomlott föl. — Milyen volt cyz élet az ellen­forradalom leverése után? — Ismét küzdelmes korszak: a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének időszaka következett. Magam is jártam a falvakat, agi­táltam. Nem volt könnyű. Az emberek egy része bizalmatlan volt. Mások megmakacsolták ma­gukat. Egy szabadszállási család például egy évvel azelőtt adta el szép, nagy falusi házát, s vett az árán 18 holdas tanyásbirtokot. Most aztán azon sopánkodtak, hogy odavan a szép ház, de oda­lesz a föld, a tanya is! Két nap múlva mégis aláírták a belépési nyilatkozatot, és bizonyos vagyok abban, hogy nem bánták meg. — 1961-ben járási tanácselnök lett. Miért vállalkozott erre a me. rőbem új feladatra? — 1954-ben a megyei tanács, majd a végrehajtó bizottság tag­jává választottak. Később, ami­kor a mezőgazdaság szocialista átszervezése után előtérbe került a szövetkezetek megerősítése, fölkértek, legyek a dunavecsei já­rási tanács elnöke. Kereken tíz évig dolgoztam ebben a beosz­tásban. — Vezető volt! Ellentmondást nem tűrő, vagy az okos érvek­nek helyt adó? — Gépállomási korszakomban valójában nagyon fiatalon lettem vezető. Ezért bennem az a vala­mi, amit egyéni felelősségérzet­nek hívunk, korán kialakult. Szigorú önfegyelem és mások munkájának a megbecsülése — ezek voltak az alapelveim. Fe­gyelmezett magatartást, munka­végzést, követeltem mindenkitől — Milyen emberekkel vette magát körül? — Hozzáértőkkel. Sose féltem attól, ha egyik vagy másik műm katársam képzettebb volt nálam. Olyan munkatársakat kerestem, akiknek az elméleti tudása az iparban, a mezőgazdaságban, vagy a kereskedelemben szerzett gyakorlattal párosul. Az ilyen em­berek persze arra is képesek, hogy ellentmondjanak! De én pontosan ezt akartam. Bólogatójánosokra nem volt szükségem. — Dunavecse után Kiskunhalas következett? — Elvégeztem a politikai fő­iskolát, utána a kiskunhalasi já­rási tanács elnökévé választottak. A feladatok „. időközben jócskán megváltoztak. Míg Dunavecsén a téeszek megerősítése után az ipartelepítést szorgalmaztuk és falusi munkahelyek százait hoz­tuk létre, a hetvenes évtized ele­jére az infrastruktúra kialakítá­sa, a szolgáltatások fejlesztése került előtérbe a községekben is. S ezzel együtt az alacsony ter­melékenységgel dolgozó gazda­sági egységek: termelőszövetke­zetek, áfészek üzemek, összevoná­sa. — Érez valamilyen nosztalgiát? — Legfeljebb a szakmámat, a mezőgazdaságot illetően, amely­től 1961-ben — sok kudarc és sok siker után — megváltam. Ám ezen enyhít, hogy járási tanácsel­nökként, majd 1976-tól a kiskun- halasi járási pártbizottság első titkáraként sokat tehettem — s talán tettem is — a termelőszö­vetkezeti mozgalomért, a mező­gazdaságért. — Aki egész életében a közös­ségért és egy új társadalomért dolgozik, mit jelent annak a nyugdíjazás? — Nézze csak: most itt a la­kásban kellemes meleg van — takarékon ég a gázláng. De elég egyetlen mozdulat, és belobban, így van ezzel az ember is. Nyug­díjba megy, pihen, de ha szükség van rá csatasorba áll. Én sem tétlenkedem. Tagja vagyok a vá­rosi pártbizottságnak, megbíza­tásokat vállalok, alapszerveze­teket patronálok. Amióta nem szorítanak a napi gondok, az egészségem is javult. Kunfehér- tón a hobbi telkemen szőlőt ne­velek ... S. B. Két műszakiban összesen száz asszony dolgozhat majd itt. Szó­val van még a gépek mellett üres szék. Az üzem összesen hatmillió 470 ezer forintba került, amely­hez a megyei tanács adott 2,6 milliót, kedvezményes kamattal és visszafizetési feltételekkel. A szakszövetkezetnek megéri, hiszen a FÉKON-nal és a munka- vállalókkal úgy köt szerződést, hogy az asszonyok szeptember­ben és októberben szőlőt szed­nek. Megéri az asszonyoknak is, hiszen a községben vállalhatnak jól fizető és könnyű munkát. Ottjá Ttunkkor, ezen a novem­ber eleji késő délutánon csak né- hányan dolgoznak a tágas var­rodában. — Pénteken reggel, amikor a templom tetején dolgozott Soly- mosi István festő megcsúszott, leesett és szörnyethalt. A temeté­sére mentek el az asszonyok — magyarázza a kis létszámot az el­nök. — Egyébként ő festette itt is az ajtók és ablakok egy ré­szét ... A varrógép mellett ülő asszo­nyokkal a munkájukról és az el­múlt időszakról beszélgetünk. Papp Ferencnél — Varrógé­pem ? Soha nem volt.. De lesz ... Amikor első nap idejöttem, meg­mutatták, hogyan kell befűzni a cérnát a gépbe. Volt amikor a • Piroska Józsefné. könnyektől nem láttam ... Fél­tem akkor minden másnaptól. Most már jobban,'sokkal jobban megy. Jó kedvvel is csinálom. Nem is lehet összehasonlítani a varrodát az előző munkahe­lyemmel. Tizenöt évig szőlőmun­kás voltam a Kiskőrösi Állami Gazdaságban^ Igaz, ott a mosta­ninál majd ezer forinttal többet kerestem. Átlagban megvolt a há­rom és fél, négyezer forint. Nya­ranta, amikor a konyhán dolgoz­tam, ez a pénz az ötezerre is fel­futott. De mondja, meg lehet azt fi­zetni, hogy nem kell mindennap utazni? Együtt a család. Reggel a másodikos Zsolti fiammal jö­vünk az iskolába — mutatja az ablakon az épületet. — Délután négykor a napközi után jön ide és együtt megyünk haza ... Piroska Józsefné: — Mielőtt gyesre mentem, a budapesti mű­bútorasztalos szövetkezet helyi üzemében dolgoztam. Reggel hat­ra kellett járni. Most ez a kislá­nyom mellett nagyon korai len­ne. Inkább ide jöttem dolgozni. Igaz, már ilyenkor, sőt a télen méginkább sötét van fél ötkor. A ház körül, a szőlőben még szük­ség lenne a munkámra. Régebben én már varrtam a gyereknek, magamnak is alakí­tottam szoknyát, blúzt, nadrágot. Ezen a gépen „tisztázok”. Márciustól Kalocsára jártunk tanfolyamra. Először furcsa volt a rengeteg gép, a zaj, de meg le­het szokni. A var.rnivaló ingrész ötvenes csomagokban érkezik hozzám. Így, az egyhónapos munka után még érzem, hogy minden tétel kibontásához biztosabb kézzel nyúlok. Idén „tanulópénzt’’ kapunk, óránként 14 forintot. Ez bizony nem sok, majd január 1-től, ami­kor már norma szerint dolgo­zunk, elválik, mennyit ér az em­ber ... Cseh Miklósné: — Még sehol nem dolgoztam. Ez az első mun­kahelyem. Három gyerekkel az idén maradtam özvegyen. A nagy fiam a szakszövetkezetiben dol­gozik. A két kisebb még tanul. Eddig a mezőgazdaságból él­tünk. Ha ide, a varrodába, nem jöhettem volna dolgozni, marad­na, mint lehetőség, a napszám. így reggelente megfőzök, a család nem is érzi, hogy dolgo­zom. Még tanulok. De napról napra jobban megy a varrás. A kislányom már többször meglá­togatott. Nagyon tetszik itt neki. Ö is ide szeretne jönni dolgoz­ni... Czauner Péter • Papp Ferencné. (Straszer András felvételei) Kedves Gyerekek! Nem tudom, szólíthatom-e így négyőjüket: az ápolónőt, a fuva­rost, a gyári munkást és az áru­házi eladót? Szeretném ugyanis értésükre adni. hogy édesapjuk, korához képest jól van. Most ki­lencvenéves. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz egykori állatgondo­zója, ezt talán tudják, nincs tá­masz nélkül. Nyugdíjat kap. ötö­dik gyermeke, József és annak fe­lesége házában él. És mondha­tom. tisztes, jó körülmények kö­zött. Kis szobájában tisztaság. Ablaka világos. A levegő kelle­mes. A bácsi, azaz a papa, szür­ke nadrágban, kockás ingben, meg kék pulóverben üldögél megve­tett ágya szélén, és újságot la­pozgat. Kopognak. A szomszéd- asszony érkezik, a lányával. Mi­alatt az eltartók dolgoznak, rá-rá néznek a papára, hogy szüksége van-e valamire. Gyógyszert ad­nak neki. Délben pedig — a csa­lád megbízásából — ebéddel kí­nálják majd. A papa szeret ennél a fiánál lenni. Az ötödiknél, mint látják, kedves Gyerekek, gondját vise­lik. Ezt a fiát nem kedvetlení­tette el. amikor a közelben, a másik utcában, az apja háza le­roskadt és a szülő befogadásáról dönteni kellett, a családi tanács túlnyomó többsége elhúzta a szá­ját az ingatlan csekélyke értéke hallatán. ..Csak ennyit ér a papa háza? ...” S akkor úgy felszede- lőzködtek, kicsit kiélezve a kér­dést: kereket oldottak, hogy el­tűntek, mint ama bizonyos szür­ke szamár a ködben. Jól tették? Rendjén van ez így? A körzeti orvos jó ember, tu­dom. mert amit hivatásából te­het. megtesz mindent a papáért. Testi-lelki erősítése patikaszerek­kel az ő dolga. Ám újabban a befogadók egyikét, József testvé­rük nyugdíjazáshoz közelálló fe­leségét is kezelni kénytelen. Ideg­összeroppanás — így ismeri a köznyelv gyűjtőnéven ezt a sok­féle baj összetorkollásakor kelet­kező állapotot, aminek a hátteré­ben — az asszony esetében — a munkahelyi kötelesség és az ott­honi, megszaporodott teendők fe­szülnek. Rokonukat, Farkasnét nem olyannak ismerik, mint aki munkahelyén, vagy odahaza ha­nyagol. Ellátja becsülettel a dol­gát. Mégis, a múltkoriban hetven gépkocsivezetői és rakodói mun­kalapot a nagyforgalmú kereske­delmi vállalat telepéről haza kel­lett hoznia, hogy azokat éjszaka számfejtse (kidolgozza). Másnap délig ugyanis ezeket át kellett adnia a bérelszámolónak. Ha nem adja át? Üszik (csúszik) hetven ember bére. Csak késve fizethe­tik őket. Érzik-e, értik-e, kedves Gyere­kek, mekkora gond az ilyesmi egy alapjában véve kötelességtu­dó asszonynak? Érzik-e, értik-e mit jelent, hogy a házaspár — heti ' munkája végeztével —, szombaton és vasárnap ki sem mozdulhat hazulról, mert a pa­pát, ugye, legalább ők, nem hagy­hatják ilyenkor magára? S nehogy azt higyjék, hog?- az ötödik testvér és a felesége szá­mára terhes a papa! Dehogy! Csupán szeretnék, ha a kilenc­venéves ember, a napi élelem, a gyógyszer, a tiszta ruha és a szé­pen vetett ágy mellé — hátra­levő éveiben — még több csalá­di melegséget kapna. Ha időn­ként, egy-egy hét végén kedvesen látott vendég volna többi gyer­mekénél is. Ez egyelőre csak óhaj! Sanyi fiáért egyszer üzent, hogy szeretné látni, de az csak annyit válaszolt: „Mit akar rajtam néz­ni? Nem látott eleget?” Ügy érzem, valóban nem .. . Kohl Antal Takarékosság az állattenyésztésben Több évre szóló együttműködési szerződést írtak alá hétfőn a Kis­kunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat és a Bácsalmási Állami Gaz­daság képviselői. Ennék értelmében a baromfifeldolgozás során ke­letkező hulladékrészeket — a toll kivételével — közösen hasznosítják. Az elhatározás alapjául a Pankotai Állami Gazdaság új'- szabadalma szolgált, aminek lényege, hogy a húsliszt helyett húspépet készítenek, s ezzel jelentős mennyiségű energiát takarítanak meg, amennyiben a magas víztartalmú belsőségeket nem kell porrá szárítani. Felfőzés nélkül, hidegen dolgozzák fel, mégpedig a korábbinál sokkal higiéni- kusabb körülmények között. Az így előállított tápszert aztán^a ser­tések takarmányába keverik. A módszer — amelynek alkalmazását Bácsalmáson már a jövő esztendő első heteiben megkezdik — roha­mosan terjed, egyebek mellett azért is. mert jelentős mennyiségű im­portfehérje megtakarítását teszi lehetővé. MADÁRKÓRHÁZ KŐSZEGEN 9 Kőszegen létesült az ország egyetlen ragadozómadár kórháza. Kál­mán István és Bechtold István ápolják a sérült ragadozókat: vércsé­ket, baglyokat, egerésző ölyveket, héjákat, stb. A gyógyult szárnya­sokat az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által ki­jelölt helyen szabadon engedik. A képen: Erősítő injekciót kap az egerészölyv. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Átépítik a csomópontot Október 3-i számunkban Kell a lámpa! címmel megírtuk, hogy Kiskunhalason, a Széchenyi út és a Vasút utca keresztező­désében a gyakori balesetek miatt jelző­lámpát kellene felszerelni. Ugyanebben a témában jelent meg október 6-án — a Halasi Hírekben — a Meg kell szüntetni a balesetveszélyt című írás is. Fenti cikkekre válaszolt Pogány Károly, a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságá­nak vezetője, aki arról tájékoztatta szer­kesztőségünket, hogy az említett csomó­ponton a balesetek oka a közlekedési sza­bályok be nem tartása volt. „Nincs ugyan­is itt semmi olyan zavaró tényező, ami a gépkocsivezetőt helyes döntésében akadá­lyozná. vagy magatartásában bizonytalan- . Ságot okozva mások épségét veszélyeztető döntésre kényszerítené ... A biztonság nö­velése érdekében elrendeltem a Stop tábla kihelyezését, vele egyidőben a stopvonal és Stop felirat felfestését a burkolatra.” A levélből kiderül, hogy az igazgatóság rendszeresen figyeli a nagyforgalmú fő­utakat, így az 53-as kiskunhalasi átkelési szakaszát is. Ennek eredményeként ez év elején az UVATERV-nél tanulmánytervet rendeltek meg a Kossuth és a Vasút ut­ca; illetve az 53-as találkozásának jelző­lámpás biztosítási rendszerére, tekintettel arra, hogy az előbbit hamarosan átépítik. A „döntésről — hogy kell-e lámpa — a sajtón keresztül tájékoztatni fogjuk a la­kosságot” — írja Pogány Károly, aki még megjegyzi: „A jelzőlámpa csak a közle­kedési szabályok betartása mellett ad tel­jes biztonságot.” Ezzel feltétlenül egyet kell értenünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents