Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

1 4 • PETŐFI NfiPE '• 1982. oftvember 1. BENEI SÁNDOR : MATHIÁSZ-DÍJAS Becsüljük meg a természet ajándékát Benei Sándor mozgékony, örök. ké nyugtalan ember. Közéleti ér­deklődését az is bizonyítja, hogy tizenkét évvel nyugdíjba vonulá­sa után megyei tanácstag, a számvizsgáló bizottság elnöke. Az ellenforradalom után részt vett a megyei munkásőrség megszerve* zésében, néhány évvel ezelőtt mondott le a megyei vadásztár­saságok elnöki tisztéről. Gazdag életútján érték csaló­dások, de kapott számos elisme­rést is. Sok kitüntetése közül elég, ha megemlítjük, hogy kétszer tűzték a mellére a Munka Érdem­rend arany fokozatát. Másodszor 1979-ben, nyugdíjba vonulása után kilenc évvel, közéleti tevékenysé­gének elismeréseként. Nemrég pedig a megyei tanács elnökétől a Mathiász-dijat vette át, a ho­moki szőlőtermesztés fellendíté­sében végzett munkájáért. Erről az utóbbiról beszélgetünk. Előzőleg óhatatlanul szóba kerül életének néhány fontos állomá­sa, 1929-től 1949-ig a közigazga­tásban tevékenykedett. A háború alatt — ezt csak úgy kitérőleg jegyzi meg — baloldali magatar­tása miatt a Gestapo letartóztat­ta, Kistarcsára internálták, ahon­nan megszokott. A párt kérésére 1949-ben az Eger—Gyöngyösvi­déki Borforgalmi Vállalat osz­tályvezetője. egy évig Budapes­ten a Borközpontban dolgozott, majd ismét visszakerült régi vál­lalatához. de most már igazgató­nak. Később a Tokajihegyaljai Borfovgalmi Vállalat vezetője lett. □ □ □ Életének fordulópontja 1957- ben következett be, amikor a hegyvidékről az Alföldre került, a Kecskeméti Borforgalmi Vál­lalathoz. Örömmel jött Ide — vallja —, mert már akkor az volt a véleménye, hogy a homoki sző­lőtermelés, ami sok embernek ad kenyeret, több figyelmet érdemel. — A régi telepítések felújítás­ra vártak, s a kor követelményei­nek megfelelően. modernizálni kellett az egész ágazatot — em­lékezik. — Hozzá is fogtunk a nagy vállalkozáshoz a második ötéves terv időszaka alatt, a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­se után. Itt létesültek a legna­gyobb szőlőtelepítések az ország­ban. A megye vezetői minden segítséget megadtak ehhez. Az MSZMP akkori megyei első tit­kára, dr. Molnár Frigyes, aki jelenleg is Kecskemét ország- gyűlési képviselője, élére állt a saőlőrekonstrulkciónak. Mondha­tom úgy is, hogy ő harcolta ki, hogy a tagsági érdekeltség fenn­tartása érdekében a szőlő- ás gyümölcstermelő vidékeken dön­tően szakszövetkezetek alakultak. INem titkolja, hogy nem volt könnyű ez a vállalkozási — Sok gondunk volt. Néhány­szor hiányzott a szaporítóanyag, a gép, szervezési bajok is jelent­keztek. Azonban azt tudni kell, hogy ha alkkor nem telepítünk, most nincs mit korszerűsíteni, nem létezne ilyen arányú homo­ki szőlőtermesztés. n □ □ A kitüntetési javaslatiból, ame­lyet a megyei tanács szakosztálya készített, kitűnik az is, hogy Be­nei Sándor nemcsak a szőlőter- mesztést-telepítést szorgalmazta, hanem közreműködött új feldol­gozótelepek létesítésében, a borá­szat korszerűsítésében, tárolóte­rek építésében. Munkássága elő­segítette, hogy a jelentkező na­gyobb termésmennyiség átvételét, feldolgozását, ha kisebb zökke­nőkkel is, meg tudták oldani, ö volt az első, aki az országban a bentonitot alkalmazta borok derí­tésénél. — Mindig igyekeztem eleget tenni annak, amivel megbíztak. Nem akartam csalódást okozni senkinek, különösen azoknak, akik bíztak bennem. A Kecske­méti Borforgalmi Vállalat igyeke­zett megoldani feladatát. Utóda a Közép-magyarországi Pince- gazdaság, amelynek jelenleg is fontos szerepe van a homoki bor­termelés alakításában -— tér át a mára. n □ □ Arra a kérdésre, hogy miként ítéli meg a jelenlegi szőlőter­mesztést, így válaszol: — Gondokkal küszködnek a szőlőtermesztők és a borászok. Sajnos, a közgazdasági szabály­zók inkább a mennyiségi szemlé­let kialakítását segítik, pedig a jelenlegi piac a minőséget igény­li. Eddigi sikereinket annak kö­szönhetjük, hogy megőriztük az alföldi borok ízét, zamatét. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ez a természet csodálatos ajándéka, melyet meg kell be­csülni. A magyar földnek ez a kincse ma már keresett. Világ­szerte megnőtt ugyanis az érdek­lődés a könnyű, üde borok iránt. Ez számunkra előnyt jelent, még akkor is, ha a borászati techno­lógiában, technikai eszközökben nem értük el azt a szintet, mint az kívánatos lenne. A további fejlődés érdekében nagyobb ösz- szefogásra van szükség a kölcsö­nös előnyök alapján a termelők és a feldolgozók között. Figyelembe véve szűkös anyagi eszközeinket, csak ily módon tudunk előhbre lépni. Érre máris van néhány jó példa. Egyébként ezt a véleményt fogalmazta meg nemrég az a ta­nácsülés is, amelyen a megye kertészeti termelését tárgyalták. Az örökifjú Benei Sándortól végezetül megkérdezem, hogy "a közéleti munka mellett mire jut még ideje? Mosolyogva válaszol: — Elsősorban az unokámra és a kiskertre. Kereskedő Sándor IZSÁK —DZSANKOJ Szőlőtermesztők együttműködése m tt Frankó János párttiikár, Horváth István igazgató az izsáki és a dzsankoji gazdaság testvérvállalati szerződésének teljesítését össze­gezi. (Méhesi Éva felvétele) Izsák és a szovjetunióbeli Dzsankoj földrajzilag elég mesz- sze van egymástól. Lakóit minde­nekelőtt a két település »mezőgaz­dasági üzemeinek dolgozóit még­is közel hozza immár egy évtize­de a baráti, elvtársi kapcsolat. A Krím területi szakemberek gya­kori vendégek a Kiskunságban, és magyar kollégáik is a Fekete­tenger félszigetén, Az Izsáki Ál­lami Gazdaság és a dzsankoji Smaragd Szovhoz vezetői éppen tíz esztendeje írták alá a sokolda­lú együttműködést rögzítő test­vérvállalati szerződést. Horváth István Izsáki igazgató, Frankó János párttitkár igen hasznosnak, gyümölcsözőnek tartja a magyar és a szovjet nagy­üzem együttműködését, ami ko­rántsem merül ki a kölcsönös vendégeskedésekben. Kiterjed nemcsak a rendszeres találkozók­ra. hanem a szakmai kapcsola­tokra, a kölcsönös érdekű ta­pasztalatgyűjtésre. a termelő­munka feladatainak a megoldásá­ra itt is. ott is. —Mi « hasonlóság és mi a kü­lönbség a két testvérgazdaság kö­zött? — A dzsankoji szovhoz éppúgy kertészeti nagyüzem, mint a miénk — mondja Horváth Ist­ván. Szőlőt termesztenek szinte végeláthatatlan ültetvényeken. Az éghajlati és talajadottságok- baft van hasonlóság. Amikor szov­jet kollégáink nálunk járnak, ne­kik is ez a benyomásuk. Mi, itt Izsákon magasművelésű ültetvé­nyeken termesztjük a szőlőt, s amiatt aggódunk, hogy a téli, ko­ra tavaszi hidegek megkárosítják a rügyeket. Észak-Krímben olyan a tél. hogy nemcsak a szőlő rü­gye, hanem az egész tőke kifagy- hat. ezért ősztől tavaszig fedniük kell. A magasművelésre nem is gondolhatnak ilyen körülmények között. Természetes, hogy közös té­mánk a nemesítés, a téláll.ó sző­lőfajták előállítása. Egy-egy ta­lálkozáskor ennek eredményei is szcbakerülnek. A balsikereket sem hallgatjuk el. hiszen tanulni, tapasztalatot gyűjteni abból is lehet. Izsákon elég kevés az évi átlag- csapadék, legfeljebb 500 millimé­ter. de Dzsankojban csupán 300. és mégis termesztenek szőlőt, sőt kilenc- tíztonnás termésátlagokat érnek el. Igaz, hogy öntözik. Ná­lunk 200 milliméterrel nagyobb az átlagcsapadék, de biztonságo­san csak' hat-hét tonna szőlő ter­meszthető hektáronként az itteni homoktalajokon. Szovjet partne­reinknek viszont a miénknél jobb termőképességű a földjük. — Tapasztaltak valami sajátos módszert )az ültetvények művelé­sében, növényvédelmében? — Ügy látjuk, hogy á Smaragd Szovhozban hathatósabb a szőlő növényvédelme, pedig csak hat­hét alkalommal permetezik. Ná­lunk legalább tizenkétszer kell ahhoz, hogy megóvjuk a termést. Mindebből következik a nemesí­tés másik iránya, 'az ellenálló, rezisztens fajták előállítása itt­hon is. A krímiek szovjet gyárt­mányú szőlőfeldolgozó gépeket használnak, melyek jó hatásfo- kúak, üzembiztosak. Mi is szíve­sen vásárolnánk, ha a kereske­delem itthon forgalmazná. Anv- nyi bizonyos, hogy a kertészeti gépek tekintetében a mezőgaz­daságot kiszolgáló háttéripar a Szovjetunióban sokkal fejlettebb a miénknél. A gépeik megbízha­tóan. pontosan működnek. A dzsankoji szovhozban ezt tapasz­taltuk. Láttunk olyan vörösbor - erjesztő berendezést — ez is szov­jet gyártmány volt —, ami kivá­ló végterméket adott, és az esz­közt tökéletes biztonsággal hasz­nálhatták szovjet kollégáink. Itt-- hon is elkelne egynéhány ezek­ből a típusúkból. Sajnos, a test­vérvállalati kapcsolatok még nem terjednek ki ezekre a terü­letekre. — Tíz téve Ikezdte el az Izsáki Állami Gazdaság a tankpezsgő előállítását, bár w kísérletek már 1971-ben megkezdődtek. Az or­szág állami gazdaságai közül ép­pen az izsáki volt a kezdeménye­ző ebben a termelési ágazatban. Van-e borászat, pezsgőgyártás a Smaragd Szovhozban? — A krími területen vannak szőlőtermesztők, elsődleges fel­dolgozók,' borászatok és pezsgő- gyártók is. A dzsankoji szovhoz- nak számos olyan bora van. ami pezsgőnek kiválóan alkalmas, de a nagyüzem átadja az odesszai feldolgozónak. Ott válik végter­mékké. Nevezetes ital, kétségkí­vül. Kiss Antal MINDKÉT Szovjet—magyar előnyös gazdasági kapcsolatok Harmincöt év telt el azóta, hogy a Szovjetunió és Magyarország aláírta kereskedelmi és hajózási megállapodását, amely lerakta az országaink közti gazdasági együttműködés szilárd alapjait. A Szov­jetunió és Magyarország áruforgalma 1947-ben 30 millió rubel volt, az idén viszont meghaladja a 7 milliárd rubelt. A kölcsönös szállítások volumene időközben több mint 230-szorosára növekedett. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokat nem­csak a méretek növekedése jellemzi. Gazdagodik a tartalmuk, ésszerűsödnek a formáik. Mindkét or­szág arra törekszik, hogy kapcsolataik minden te­kintetben kölcsönösen előnyösek legyenek, előmoz­dítsák a kulcsfontosságú népgazdasági feladatok megoldását. Előtérben a vegyipar és a gépipar így a magyar gazdaság vezető ágazatainak fej­lődése szempontjából elsődleges jelentőségű az energiahordozókkal és alapvető nyersanyagokkal való ellátottság. A Szovjetunió jelentős mennyiség­ben szállít Magyarországnak kőolajai és olajtermé­keket, földgázt, vasércet, fűrészárut, gyapotot. A Szovjetunió területén egyébként számos olyan vál­lalat épült Magyarország közreműködésével, ame­lyek ilyen árukat szállítanak a magyar félnek. A többi között ilyen a Szövetség gáztávvezeték, az Uszty-Ilimszki Cellulózgyár, a kijembajevi azbeszt­kombinát, a Vinnyica—Albertirsa áramvezeték. Jól szervezett az együttműködés a vas- és fém­kohászat, a vegyipar és a kőolajvegyészet területén. Mindkét ország mezőgazdasága szempontjából nagy jelentőségű a vegyipari termékek kölcsönös exportja, így a Szovjetunió műtrágyát, Magyarország pedig növényvédő vegyszereket szállít. Ezek forgalma az elmúlt ötéves periódushoz képest a jelenlegi ötéves tervben csaknem megkétszereződik. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok fejlődé­sében mind nagyobb helyet foglal el a késztermé­kek. elsősorban a gépipari termékek kölcsönös ke­reskedelme. Űtépítőgépekből. autókból, aviatikái gyártmányokból, traktorokból, mezőgazdasági gé­pekből Magyarország legnagyobb szállítója a Szov­jetunió. A magyar gépipari termékek pedig nagy jelentőségűek egyes szovjet népgazdasági ágazatok fejlődése szempontiából. A hosszú időre szóló nagy szovjet megrendelések biztosítiálT a magyar válla­latok termelőkaoacitásainak lekötését és terméke­ik tartós eladását, lehetővé teszik a nagyszériás ter­melést. Nagy volumenű a falusi és városi automata telefonközpontok, az elektronikus számítótechnika és a műszerek, az élelmiszeripari komplex berende­zések, az elektrotechnikai, az orvosi berendezések, a Diesel-vonatok, az Ikarus-autóbuszok, a daruk Szovjetunióba irányuló magyar kivitele. Választékbővítés A jó minőségű közfogyasztási cikkek iránt meg­nyilvánuló egyre növekvő szükséglet kielégítésében, a szovjet és a magyar hazai piacok választékbőví­tésében fontos helyet foglalnak el az említett áruk kölcsönös szállításai. A magyar vásárlók jól isme­rik a szovjet filmfelvevő-, fényképezőgép- és rádió- készülékeket, az elektromos háztartási gépeket, edé­nyeket, hangszereket. A Szovjetunióban állandó ke­resletnek örvendenek a Magyarországról érkező ru­házati készítmények, a lábbelik és a bőrdíszműáru, a bútor, a gyógyszerek és a különféle élelmiszerek. A két ország megfelelő minisztériumai és főha­tóságai között tárgyalások folynak magyar szerve­zetek részvételéről a szovjet könnyű- és élelmiszer- ipari, kereskedelmi, vendéglátóipart üzemek re­konstrukciójában és korszerűsítésében. A szovjet— magyar gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizottság keretében a szov­9 • A novgorodi ELKON termelési gyesülés televízió- képcsöveit Magyarországra exportálják. Az automa­ta gépsorok, ellenőrző műszerek cs néhány automata az ELKON-nál — magyar gyártmány. Képünkön meózzák a képcsöveket. Itt a TUNGSRAM 3 au­tomata gépsora működik. jet és magyar szakemberekből álló munkacsopor­tok konkrét ajánlásokat készítenek elő az e terüle­ten megvalósítandó együttműködés megszervezésé­re. Hosszú távú program A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok szem­pontjából nagy jelentőségű a gyártásszakosítás, és a kooperáció fejlesztéséről 1980 márciusában aláirt szovjet—magyar hosszú távú célprogram az 1990-ig terjedő időszakra. Az együttműködésnek ez a for­mája különösen eredményes most, amikor mindkét ország a növekedés intenzív tényezőire való gazda­sági átállás feladatait oldja meg. E cél elérése ér­dekében tökéletesíteni kell a népgazdasági arányo­kat, szükség van egész ágazatok technikai újjáala­kítására, nagy termelékenységű gépekkel és beren­dezésekkel való ellátására. E folyamatok kibonta­kozásához nagymértékben hozzájárul az ésszerűen megszervezett gyártásszakosltás és kooperáció, bele­értve annak nemzetközi formáját is. Ami a Szov­jetuniót és Magyarországot illeti, már vannak jó példák az ilyen kapcsolatokra, például a járműipar­ban, a vegyiparban, a számítógép-gyártásban. A hosszú távú program a szovjet—magyar gazdasági együttműködés további fejlesztésének, az országa­ink előtt álló népgazdasági feladatok megoldásának fontos eszköze. Jurij Motorin, a Szovjetunió Külkereskedelmi Minisztériuma kereskedelmi hivatalának magyarszakértője APN—KS A XI. ÖTÉVES TERV ÉLMUNKÁSA Béláék megcsinálják! í • Blaskovics Béla bemutatja újítását. Kisfiús mosollyal mutatja leg­újabb újítását Blaskovics Béla lakatos. Arcomat figyeli, vajon mit mondok majd. Látszik rajta, hogy egy jó szó többet jelent szá­mára minden anyagi elismerés­nél. Pedig hát sokszoros újító már. bőven lenne mivel dicseked­nie. Ehelyett azonban szerényen magyarázza, hogy csupán az I- tartógerendák összeállítását akar­ta gyorsabbá, pontosabbá, köny- nyebbé tenni ezzel a készülékkel. Azt már csak utólag tudom meg. hogy a készülék állítható. így "kü­lönböző méretű munkadarabok megmunkálására alkalmas, és már hat darab működik belőle a gyáriban. — Úgy tudom, nemcsak újításaival büszkélkedhet, A Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsa nemrég száz magyar dolgozóval egyetemben a „XI. ötéves terv élmunkása” cím­mel tüntette ki. — Hát az nagyon váratlanul ért. Megmondom őszintén, meg is voltam hatódva, amikor Budapesten, a SZOT-székházban átvettem a kitüntetést. Aktkor a brigádomra, a Várkonyi György szocialista brigádra gondoltam — amelynek vezetője vagyok —. ezenkívül mindazokra. akiknek a munkája a gyárban hozzájárult a kitüntetésihez. — Mondjon valamit a brigád név­adójáról is! — Várkonyi György 1956-ban. az ellenforradalom idején, a bu­dapesti pártszékház védelmében esett el- Megfogadtuk, hogy' tet­teihez és nevéhez méltón igyek­szünk dolgozni. — A kapott kitüntetés azt bizonyít­ja, hogy elhatározásukhoz híven dol­goznak. Mégis mivel Járultak hozzá a szovjet ötéves terv sikeréhez? — Ez jóval korábban kezdődött, 1974-ben. amikor a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára rak­tárcsarnokok szállítására kapott megrendelést a Szovjetuniótól, A mintacsarnok elkészítésével a mi brigádunkat bízták meg. Az én szakmám vasszerkezet-gyártó lakatos volt. azonban hegesztés­ből is vizsgát tettem és országos minősítést szereztem. A csarno­kot olyan ötvözött szerkezeti acél. ból kellett legyártani, ami a mí­nusz 40—45 fokos hőingadozást is eltűrte. Ennél fogva a technoló­gia is jóval több szaktudást, fi­gyelmet és nem utolsósorban fe­gyelmezett munkát igényelt. Jó néhány újításra, ésszerűsítő meg­oldásra volt szükség természete­sen ahhoz, hogy sikeres munkát végezhessünk. Ma már elmondhatom, hogy nem volt könnyű dolgunk, sokszor elakadtunk, s törhettük a koba­kunkat. Akkor vált szállóigévé a brigádban az a mondás: „Gyere­kek, nem azért van a fejünk, hogy le ne csússzon az ingnyak. ha­nem, hogy gondolkodjunk vele“. Végül is munkánk sikerrel járt. amit bizonyít, hogy sok megren­delést kaptunk és Uszty-llimszk- ben — s szerte a Szovjetunióban másutt is — jól beváltak a Fém­munkás Vállalat csarnokai. —■ Bár közhelynek hangzik, mégis megkérdezem, szereti a szakmáját? — Biztosan .sokan vannak, akik szeretik a foglalkozásukat. Én is örömömet lelem abban, amit csi­nálok. sőt. minél komplikáltabb a munka, annál jobban érdekel. Nagyon szép feladat volt az IFA magasraktára, ámit NDK megren­delésre készítettünk, nemkülön­ben a budapesti Skála II. Áruház vasszerkezete, ami a NvugáTí- pályaudvar.ral szemben épül. Jó érzés, hogy nem jön reklamáció munkánkra. Blaskovics Béla lelkesen be­szélt a hazai beruházásokra és az export-megrendelésre gyártott Fémmunkás-szerkezetekről s töb­bek között arról, hogy jelenleg is négy hűtőházat készítenek a Szovjetunió részére. Tóth Sán­dor. a gyári szakszervezeti bi­zottság titkára az üzem kapujá­ban még annyit mondott el a brigádról, hogy a vállalat vezetői építenek rájuk. A főmérnök szok­ta mondani, ha új. gondos előké­szítést igénylő megrendelés érke­zik: Ezt a munkát adjuk ki Bé­láiknak! Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents