Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

1982. november 1. • PETŐFI NÉPE • 3 A közösség érdekében munkálkodunk Interjú Farkas Józseffel, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárával «' < V . MÁSFÉL ÉVTIZEDE AZ ÉLET SŰRŰJÉBEN Körzeti orvos Orgoványon Jelenleg csaknem kétszáz nép­frontbizottságban működnek köz­re azok, akik áldozatot vállalnak a kisebb és nagyobb közösségek, a lakosok életének javítása érdeké­ben. Az ilyen irányú tevékenysé­gek tapasztalatairól, valamint az elkövetkező hetek, hónapok fela­datairól beszélgettünk a napok­ban Farkas Józseffel, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkárával. — Az elmúlt hetekben a köz­ségi és városi vezetőkkel külön- kiilön megbeszéléseket folytattak. Milyen céllal? — Negyedévenként rendszeresen sort kerítünk ilyen eszmecserékre. Ezek a találkozások a tájékoztatást és a to­vábbképzést is szolgálják egyszerre. Ezúttal járásonként tartottunk egyna­pos tanácskozásokat. A városi-járási pártvezetők ismertették a népfront tisztségviselői előtt az időszerű gazda­ságpolitikai feladatokat, s jómagam — munkatársaimmal együtt — a mozgal­mi tennivalókról szóltam, örvendete­sen sok szó esett a helyi politika, a he­lyi gazdasági élet eredményeiről, és persze a gondjairól is. Kiderült, hogy általában kedvezően ítélik meg az idei gazdasági évet, bizakodóan néznek a jövőbe, de nem hallgatják el a nehéz­ségeket sem. Például a zöldség- és gyü­mölcstermesztést tekintve, a bőség za­varának ismert gondjait, s bizonyos el­látási zavarokat, egyenetlenségeket. Sok szó esett ezek’en a beszélgetéseken a települések megtartó erejéről is. Fi­gyelmet érdemel, hogy az ellátás és közlekedés javítása mellett erőteljesen szóvá tették a kulturális élet és szóra­kozási lehetőség bővítését is. — Ügy tudjuk, hogy csaknem kétszáz népfrontbizottság van Bács-Kiskunban. Hogyan ítéli meg ezek működését, tevékeny­ségét? — Pontosan száznyolcvanhárom bi­zottság van jelenleg, összesen hatezer választott tag dolgozik szervezetten és tervszerűen. Ha a különféle munkabi­zottságokat is figyelembe vesszük, hu­szonötezerre tehető a népfront aktivis­táinak a száma. Úgy gondolom ez ön­magáért beszél. Ök a társadalom va­lamennyi rétegét és minden korosztá­lyát képviselik. Aminek külön örülhe­tünk: harmincöt tanyai népfront- bizottságunk van. Hajóson az érsek­halmi, Lajosmizsén a felsőlajosi, örég- csertön a csornai, Tiszakécskén a ke­rekdombi bizottságunk érdemel figyel­met, hogy csak néhányat említsek. Min­denütt a helyi adottságok, lehetőségek — és a sajátos gondok — határozzák meg a főbb működési területeket, sa­játosságokat. összességében, úgy ér­zem elégedettek lehetünk a közösségek érdekében kifejtett munkánkkal. — A nyár folyamán megye- szerte módszeresen elbeszélgettek a tanácstagokkal. Milyen tapasz­talatokat szereztek? Hogyan íté­lik meg általában azok munká­ját, akik a választók bizalmából kerültek be a tanácsokba? — Megyei elnökségünk legutóbb kü­lön napirendi pontkérft megvitatta ezt a kérdést. A közjogi munkabizottság részletes jelentést terjesztett" elő, s a hozzászólások, kiegészítések is a va­lós helyzetet tükrözték. Az_elmúlt hó­napokban a népfrontbizottságok és a tanácsok vezetői, valamint az ügyrendi bizottságok elnökei mintegy négyezer tanácstaggal beszélgettek. A ciklus fe­léhez közeledünk, így érthető, ha arra kerestük a választ: a választottak ho­gyan ítélik meg saját munkájukat, és a számukra nyújtott támogatásokat, se­gítségeket. Nem kevés volt az olyan pa­nasz, hogy a választók érdeklődése nem kielégítő. — Ennek nyilván oka is van... — Így igaz. Például, hogy egyesek minden közéleti gyakorlat nélkül ke­rültek be a tanácsba. A másik oldala a kérdésnek, hogy a lakosság jó része szabad idejében alaposan elfoglalt, ház körüli munkával, építkezéssel, mellék­állásokkal stb. Meglehetősen nehéz ilyen körülmények között sikeres ta­nácskozásokat szervezni. Ám ahol a tanácstagot széles körben ismerik, ahol tekintélye van annak, aki választóit képviseli, s ahol a helyi párt- és nép­front vezetőitől, aktivistáitól kellő se­gítséget kap. ott az eredmény nem ma­rad el. — Mi a tapasztalat: a taná­csokban milyen eredménnyel képviselik a lakosságot? — Eredménynek könyvelhetjük el jogosan, hogy a legutóbbi évben csak­nem ezer interpellációt terjesztettek elő a tanácstagok. S az még inkább ered­mény, hogy a lehetőségeket figyelem­be véve, teljesítik a kéréseket, a ja­vaslatokat többnyire megvalósítják. — Közeledik a tél. Ez az idő­szak különösen falun kedvez a népfront munkájának is. Miben látja az elkövetkező hetek, hóna­pok legfőbb feladatait? — Elsősorban a politikai agitációs munkát tartjuk rendkívül fontosnak. Mostanában növekszik az érdeklődés a nemzetközi kérdések iránt. Egyes kül­politikai események, folyamatok külö­nösen foglalkoztatják az embereket. Tematikai javaslatokat készítettünk, s ennek nyomán folyamatosan érkeznek be az igénylőlapok a különféle témák megjelölésével. Megyénkben összesen mintegy ezerháromszáz előadást tar­tunk az elkövetkező hónapokban. Ter­mészetesen belpolitikai, kulturális, tu­dományos és egyéb kérdések is szere­pelnek majd az ismeretterjesztő kis­csoportos foglalkozásokon, a klubokban és más helyeken. Közben már minden­felé készülnek a hagyományos falugyű­lésekre, az évi számadásokra. Ezeken a tanácselnökök beszámolnak a község- politikai, településfejlesztési eredmé­nyekről, a társadalmi munkáról stb. A mostani és az elkövetkező időszakban többek között a gázfűtés bevezetése foglalkoztatja a lakosságot, például Já­noshalmán, Lakiteleken, Bácsalmáson, Mélykúton és Tiszaalpáron. Ez a moz­galom nyilván nagy lendületet kap majd a falugyűléseken. — Említette a klubokat. Hall­hatnánk ezekről bővebben? — Harmincnál több klubunk műkö­dik, több-kevesebb sikerrel. A társa­dalmi rétegződéseknek, érdeklődési kö­röknek megfelelően. Az idősek és fia­talok, a nők és a magányosok külön összejöveteleket tarthatnak önmaguk és mások örömére, hasznára. Elégedet­tek vagyunk a klubmozgalommal — Hamarosan összeül a Haza­fias Népfront megyei bizottsága. Mit vár ettől a tanácskozástól? — A népfront egyik nagyon fontos feladata a család és az iskola kapcso­latának, a szülői munkaközösségek munkájának javítása. Többek között ezért tűztük napirendre a közoktatás kérdését. Ázt szeretnénk elérni, hogy az iskolában és a szülői házban egy­aránt erősödjön a közös felelősség. Ál­lásfoglalással és ajánlásokkal akarunk segíteni ezzel kapcsolatban. Külön fi­gyelmet fordítunk a hazafiságra, a szülőföld szeretetére, a honismereti mozgalom kiszélesítésére. A másik té­mája lesz az ülésnek az előbbivel ösz- szefüggésben a közművelődéssel kap­csolatos eredmények és teendők meg­vitatása Itt jegyzem meg, hogy széles körben jó visszhangra talált- a Petőfi Népe immár rendszeresen megjelenő Honismeret—Helytörténet sorozata, kö­zös összefogásunk eredménye. — Köszönjük a tájékoztatást. Varga Mihály Törzskönyvezték Dobos Sán­dor bácsi szőlejét. Így . aztán van dolga a szüret után is a kétholdnyi „birtokon”, ki kell irtani azt a néhány idegen faj­tájú tőkét, s szálvesszőket met­szeni a továbbtelepítéshez. A derékfájós Lajoska (jaj, de jó hogy találkozunk, Sándor bá­tyám!) mázsa húsz kilós árpa­tartozását említi föl. Batucsik bácsi viszont nyugodtan mehet haza — miután a bizonyító erejű kisüveget pironkodva át­adta vizsgálatra —, felesége nem cukorbeteg. A Jávor gyerek Szakmárról biciklizett haza nevelőapjához. A tizenhárom éves fiú a távol­ságot négy óra alatt, kerekezte végig. Most magas a láza, hom- loküreg-gyulladása van. Ezek csak a testi bajok. De mi hábo- roghat a lelkében? Egy ifjú gazda — amúgy évek óta poháremelő-bajnok — reggelre félig bénult karral éb­redt. Most bizonygatja, a baj csűstül jár: édesanyja súlyos beteg, fiát katonának vitték, ráadásul az a nyavalyás anya­disznó mind a 13 malacát föl­falta . . . Mindezekről röpke fél óra alatt szerzek tudomást, amíg dr. Csollák Lajos orgoványi körzeti orvosra várakozunk, íme, az élet „sűrűje”! — Sok dolog sodródik elém, ami a szorosan vett betegellátáshoz aligha tar­tozik. És mégis szerves ré­sze. ha az embert, a kör­nyezetéből nem kiszakítva vizsgáljuk — mondja, amikor végez a délelőtti rendeléssel. Különös vidék ez, ahol a gazdák csak azért perme­teznek még most is rézgá- liccal, mert azt a ..fejadag” bor elfogyasztása után is lehet alkalmazni, nem úgy, mint a korszerűbb kemikáliákat... Tizenöt éve — odähagyva a kórházi állást — válasz­totta a hivatást. Orgová- nvon a körzeti orvoslást. Fe­leségével, Mária asszony- nyal. aki mindenben segítő társa. A község négy és fél ezres lélekszámú, két orvosi körzetre osztva, meglehetősen kiterjedt és olykor megközelíthetetlen külterülettel. Nem mene­külés volt ez, hanem hittel vállalt feladat, egyben pró­ba is: a sokszor szakma­beliektől is kézlegyintés­sel elintézett „alapellátás”. Gyógyítás, megelőzés, gondozás, százszor elismé­telt intelmek, számonkéré­sek, nevelési Sikerek és kudarcok. Mindennap elöl­ről kezdve, bele nem fá­radva. Dr. Csollák Lajos: Kivá­ló orvos. Ritkán adomá­nyozott kitüntetés ez. de aligha lehet értékmérője 15 éves munkásságának. Leg­feljebb jelzés: a község ha­tárán túl is észreveszik, számontartják. Elcsépelt közhely, de nincs jobb kifejezés: nyi­tott ember. Hisz a mások problémáit, bajait csak az képes átérezni, aki érdek­lődő figyelemmel látja, hallja, érzékeli a világot. Faggatja a múltat, értője a művészeteknek, érdek­lik a mindennapi esemé­nyek. S jut idő a baromfi- udvar kendermagos csibéi­re, specális műszaki kér­dések megoldására — most készült el a forgatható, „világvevő” tévéanten­na... A pihenésre szánt szabadság külföldi útját CB-rádiő beszerzésére hasznosítja, mert nyugod- tabb lesz. ha összeköttetés­ben marad a rendelővel, míg beteghez hívják vala­melyik dűlőbe... Lakásának falait köny­vespolcok uralják. Szak­szerűen csoportosított könyvtárát bibliográfusok is tanulmányozhatnák, to­vábbképzés gyanánt. Élő könyvek, mert példaként a szakácskönyvek sorához a fűszergyűjtemény a kony­hába csatlakozik. Leme­zek, magnókazetták. Fo­lyóiratok. És — krimi is —, mutatja nevetve... Mikor jut ideje minder­re? Marika árulkodik: éj­szaka gyakorta kiesik a könyv férje kezéből, a koppanásra felébred, s akkor újra kezdi. A beszélgetésre szánt két és fél óra alatt egyetlen zokszót sem hallat. Nem kenyere a panaszkodás. Csak megemlíti, hogy sok­szor rossz a telefon, ilyen­kor Marika rohan át a ko­csival Izsákra, a mentő­kért telefonálni. Éjjel, eső­ben. ködben, hófúvásban. Eseteket villantanak fel. a tizenöt év közös dolgaira visszatekintve: a kemo­toxos dobozt forró ólom­mal felrobbantó fiút. a ki­rakatüvegtől összekasza­bolt, majdnem elvérző fia­talembert, a permetező szert evőkanállal elfogyasz­tó férfit.. . Manapság sokszor esik szó arról, hogy nincsenek példaképek, akiknek életét ismerve követendő mércét állíthatnának maguk elé a fiatalok. Pedig — mint azt a Csollák-házaspár bizo­nyítja — itt élnek közöt­tünk. S talán az orgoványiak is megsejtik néha. hegy a kiegyensúlyozottan derűs, olykor szigorúan követke­zetes doktor úr mindig ér­tük dolgozik. Nagy Mária HARMINCHÉT ÉVE BÉKÉS ÉGBOLT ALATT AKIT A MUNKA ELTET !/■ §t fényképet nézegetek. Az egyik fiatal nő vo- násait őrzi. Kontyba gyűjtött haján, komoly, csinos arcán kívül csak a vállából látható egy ki­csi. Magasan gombolódó zubbony vállpántokkal. Szovjet katonalányt ábrázol a kis fotó. Próbálom elképzelni, milyen lehetett a mosolya, nevetése. Ho­gyan ringatózott a táncban, ha megszólalt a har­monika. Ifjúságának legszebb évei azonban nem vidám mulatságokkal teltek el, hanem a háborúval. A férfiembert is kegyetlenül meggyötri a halálfé­lelem. a nélkülözés .. . A másik képen szintén ő látható, Ljubov Zaha­rovna vagy harmincöt évvel később, tanúsítva, hogy túlélte a testi-lelki hányattatásokat, ötvenes éveiben járva is szép asszony. 9 Ljubov Zaharovna, a katona lány • Ljuba asszony ma A katonalány megtalálta barátait T imeretségünk nem mindennapi módon kez- dődött. Levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben elbeszélte, hogy 1945-ben egy ideig Kecs­keméten állomásozott a zászlóaljuk. A felszabadító harcok során Bécsig jutott légidesszant alakulatuk, onnan tértek vissza a végső győzelem után. Őket, híradósokat — valahol nem messze egy tértől — kedves családnál szállásolták el. S most, 37 év után nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, ezekre az em­berekre való jó emlékezés, hogy vajon mi lett a sorsuk? Különösen két kislányuknak, Évának ás Katinak az életútja érdekelné, akikről fényképet kapott ajándékba, s azokat, bár kissé már megsár­gultak, máig megőrizte. Ljuba asszony elküldte a két képet, s kérte, ke­ressük meg a családot, amelyről többet nem tudott. Kívánságát teljesítettük, s megtaláltuk egykori kis barátnőit Réthey Éva és Katalin személyében. • Réthey Éva • Réthey Katalin „Az 1945-ös évről nagyon ke­vés emlékem maradt meg. hiszen még kicsi voltam — írja nekem címzett levelében Éva. jelentkez­ve az őket kereső újságcikk meg­jelenése után. — Azt r.em felej­tettem el. hogy az akkori házunk­ban, a Nagykőrösi utca 25. szám alatt laktak egy ideig orosz tisz­tek. köztük nők. Közülük ma is feldereng az egyikük arca, egy Ljuba nevűnek, aki barna volt és kontyot viselt. A házban a nagy­anyánk és apám húga is velünk élt. Ez a nagynéném mesélte, hogy a katonalányok szerettek velünk játszani. Mi már akkor négyen voltunk testvérek. Katalin húgo- gomon kívül volt egy hároméves öcsém és egy még kisebb, alig párhetes húgocskám, Zsuzsa.” A négy Réthey-gyerek sorsa • úgy alakult, hogy ma már nyelvi akadálya sem volt a Kalinyin- grádban lakó Ljuba asszonnyal való kapcsolat felvételének. Ugyanis Zsuzsa orosz szakos ta­nárnő Kecskeméten. Természete­sen levelet írt a hajdani katona­lánynak, mindannyiójuk nevében. Ebben tudatja, hogy nagyon örülnek az életjelnek, amelyet Ljuba adott magáról. „Sajnos, a szüléink, az önök há­zigazdái korán meghaltak. Mi pedig felnőttünk. Éva a legöre­gebb, egyetemet végzett, tanár­nő. Most Budapesten egy diák­otthon igazgatója. Ö nem ment még férjhez. Gyula az egyetlen fiú közöt­tünk. Gimnáziumot végzett, majd műszerész szakmát tanult és te­levíziókat javít. A felesége a szakszervezetnél dolgozik. Két lányuk és egy fiuk van, már is­kolások. Kati, a másik nővérem szintén középiskolát végzett. Könyvelő­ként dolgozik a helyi cipőgyár­ban. Férjével három fiúgyerme­ket nevelnek. Én, Zsuzsa, a család legfiata­labb tagja már a felszabadulás után, 1945. áprilisában születtem. Pedagógiai főiskolát végeztem, tehát szintén tanárnő vagyok, s orosz nyelvet és rajzot tanítok. Egy kislányom már nekem is született. Az édesanyánk gyakran mesélt arról, hogy önök játszottak a testvéreimmel, s cukorkával ked­veskedtek nekik. Nagyon szeret­nénk megismerkedni önnel, ké­rem írjon róla, hogyan él, van-e családja, bennünket minden ér­dekel. ami személyével kapcsola­tos.” „Nos, látja, ilyen az élet. A jó- akaratú emberek ennyi idő eltel­te után is egymásra találnák — írja nekem legfrissebb levelében Ljuba asszony, miután a Réthey- ék levelét megkapta. — Nagyon boldog vagyok, hogy minden rendben van ennél a családnál. Mi mindannyian örülünk annak, hogy az önök országában is min­den rendben van, hogy már 37 éve békés égbolt alatt, ami ha­zánkkal barátságban végezhetik építőmunkájukat. Bevallom, mi a férjemmel — aki a háború idején a parancsno­kunk volt, s így lettünk vele egy pár, amikor béke lett — egy ki­csit büszkék vagyunk erre. hi­szen részt vettünk az országuk felszabadításában. A győzelem után őt, Iván Nyikiforovics Ba- zsakint Vörös Zászló Érdemrend­del tüntették ki, engemet pedig a háborús szolgálatért adományo­zott éremmel. Azután sokat dol­goztunk a szétrombolt ország új­jáépítésében. Elmondhatom, hogy becsülettel helytálltunk. Én ma már a munka veteránja vagyok, a férjem szintén köztiszteletben álló ember. Két gyerekünk született. A lá­nyunk 36. a fiunk 25 éves, már mindkettő családot alapított, sőt van egy 12 éves unokánk. A gye­rekeink ugyanolyan becsülete­sen dolgoznak, mint mi tettük azt. Eevébként mérnökök. Harminchét éve békében élünk. S mi ezt tartjuk mindennél fon­tosabbnak ...” Ezrei végződik Ljubov Zaharov­na levele, aki megtalálta magyar barátait. A. Tóth Sándor Az aprj termi- tű, korát megha­zudtoló Vozdecz" ki Annát éppen úgy számon tart­ják a munkásőr­ségnél. mint a ba­jai városi-járási pártbizottságon. Nemcsak ismerik, szeretik, de szá­mítanak is rá. mert nincs olyan munka, feladat, amit ne végezne el szívesen. Párt­bizalmi az I. kör­zetben. aktív munkásőr, tele­fonközpont-keze­lő, propagandis­ta, tagja a tanács lakásbizottsá­gának és a Hazafias Népfront városi elnökségének. Mindezt hetvenegy évesen, töretlen aka­rattal és lelkesedéssel. A tolnai munkáslány már nagyon korán, szinte gyermekkorában kapcsoló­dott be a munkásmozgalomba, s átélte a történelem viharos nap­jait. — Fivérem — mondta az alig őszülő Anna néni — 1919-ben vöröskatona volt, s én mindig a nyomában jártam. Az ellenfor­radalmároktól védték a szekszár­di gyalogjáró hidat, s én vittem nekik az ennivalót, de kerülő úton, sokszor az élelem alatt a lőszerrel. Később a dombori ná­dasban bújkáltak. velük volt Ra- dó Konrád is, akit a börtönből szöktettek meg. Jól emlékszem, egy éjszaka bátyámmal együtt jöttek haza. s apám ruhájába öl­töztettük. míg a rabruhát én rej­tettem el a temetőben ... Nehéz, lemondással teli élet kezdődött az akkor még fiatal lány számára. Édesapja 1921-ben került haza Olaszországból, kő­művesként dolgozott, de 1935-ben megvakult, s Anna nénire sza­kadt szüleinek eltartási gondja. A bajai Róna szanatóriumban ta­lált munkát. Nappal portás volt. éjszaka ápolónő, de négy évnél nem bírta tovább. Egy fa- és szénkereskedő alkalmazta ez­után könyvelőnek, cselédlánynak, mázsáidnak. — Szerettem a könyvet, s ezen keresztül kerültem kapcsolatba Csan.vik Józseffel. Andics Lajos­sal, akik a cementgyárban dolgoz­tak, s szervezték a munkásmoz­galmat. Engem is beavattak ebbe. s így ismertem meg Hepp Sutányi An­talt. egy vaskúti susztert, akit Bu­dapesten kívül ép­pen meggyőződé, se miatt, Vac' ról is kitiltottak. Sokáig nálam la­kott ... 1944. november 26.. Vozdeczki Anna ezen a na­pon lépett be a Magyar Kommu­nista Pártba, de elismerték 1929- től munkásmoz­galmi múltját. Nem sokkal később, amikor Ha- n.yecz Dezső volt a városi és Csa- nyik József a járási pártbizottság titkára. Anna nénit városi párt­bizottsági taggá választották. Egy évvel később Bácsi Lajosnéval együtt törvényhatósági tagok let­tek. A pártfeíadatok. s Deli Zol­tán fakereskedésében végzett munka mellett volt ideje 1947-töl a Szakszervezetek Megyei Nőbi­zottsága titkári feladatainak ellá­tására. de közben tanácstag is lett. A mozik államosításakor az egyik bajai mozi vezetőjévé ne­vezték ki, de két év múlva már az építőipari vállalat személyze­ti vezetője. A hathónapos párt­iskola elvégzése után a jelenlegi FÉKON Ruhaipari Vállalat jog­elődjénél, a ruhagyárban lett sze­mélyzeti vezető. Tizenöt éves munka után, 1968-ban nyugalom­ba vonult. — Csak a munkából — tette hozzá —. mert a pártot, a közéle­tet nem hagvtam ott. Az 1956-os ellenforradalom után bementem a gyárba és Zengödi Gusztávval megalakítottuk a pártot, s amikor a munkásőrséget létrehozták, el­sőként jelentkeztem ... — Ebbe béleszülettem. s amíg mozogni tudok, nem adom fel. Elégedett vagyok az életemmel, úgy érzem, nem hiába küszköd­tem, dolgoztam, nélkülöztem. A nyugdíjam és a jelenlegi állásom biztosítja a megélhetésemet. Nem akarok semmit abbahagyni, sem a pártimunkát, sem a munkásőrsé­get. Engem ez éltet, s ki ne sze­retné az életét? Gémes Gábor Anna nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents