Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
1982. november 28. • PETŐFI NÉPE • S A SZOCIA LISTA ÁTALAKULÁS JELLEMZŐI FALUN Valóban alkotó eszmecsere volt . Korábbi tisztségeiben is sokat foglalkozott az átalakuló faluval Huszár István, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója. Évtizedek óta figyeli a tegnapból a holnapba lépő kis- és nagyközségek fejlődését, folyamatukban ismeri az olykor ellentmondásos változásokat. Az elméleti tanácskozás általa vezetett, A falu társadalma tagozatának befejező ülése előtt tájékoztatta lapunk munkatársát itteni tapasztalatairól. A rendezés, a színhely — a kecskeméti kertészeti főiskola épülete — méltatása után válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint neki mit adott az elméleti konferencia. — Nagyon nehéz a végeredményt értékelni, mert még nem vagyunk a tanácskozás végén. Bízom abban, hogy a záróülés, a három tapasztalatcsere-látogatás is ad újdonságokat. Kíváncsian várom annak a két szekciónak összefoglalóját is, amelyeknek munkájában nem tudtam részt venni. Milyen sok metszet van a falu társadalmi struktúrájában, ez volt számomra a legerősebb, élményszerű információ, fölismerés. Eddig is tudtuk, mondogattuk, sejtettük, hogy nem lehet egyetlen képlettel kifejezni, megoldani, azt az egyenletet, amit a mai falusi társadalom szerkezete felállít számunkra. Egész egyenletrendszerre van szükség. Úgy gondolom: hogy a makroanalízisekhez nagyön okosan társulhatnak azok az elemzések, amelyek regionális, területi összefüggésben próbálták adott esetben egy-egy megye keresztmetszetében bemutatni a falusi társadalmi struktúrákat. — A Társadalomtudományi Intézet számára milyen ösztönzéseket jelent a kecskeméti tanácskozás? — Intézetünket több szempontból érinti ez — már most elmondható — színes, sokrétű, információkban gazdag felelős fórum. Mi úgynevezett rendszerintézete vagyunk a társadalmi struktúra, életmód és tudat, országos távlati, tudományos kutatási tervnek, amelyben rajtunk kívül még kéttucat intézmény vesz részt. Foglalkozunk a népesség és a társadalmi rétegződés, szerkezet alakulásával, közvetlenül vizsgáljuk ezen belül a falusi viszonyokat — Többen kétségbevonták, hogy a tudományban, a gyakorlatban most alkalmazott fogalmakkal, kategóriákkal, pontosan kifejezhető a tényleges helyzet. — Valóban, végig kell gondolni, hogy miként és miben szükséges változtatni. Válaszolni nem akarok azokra a kérdésekre, amelyeket Huszár Tibor, szerintem igényes előadásában szóvá tett a társadalmi kutatásban szükséges analitikus fogalmi rendszer kialakításáról. Kétségtelen, hogy csak a tapasztalatból, az empíriából nem jöhet ki semmiféle elméletileg általánosítható tudományos összegzés. Nagyon nagy veszély önmagában az empíria; úttalan- utakra téríthet bennünket Ezért megpróbáltunk megfogalmazni egy olyan fogalmi apparátust, amellyel dolgozni szükséges, s amely nem vág egybe mindenben a maival. A Társadalomtudományi Intézet •megjelentet egy tanulmánykötetet, aminek az a címe, hogy Elméleti és metodikai hipotézisek a társadalmi struktúra vizsgálatához. Nem hisszük, hogy megtaláljuk ezzel a bölcsek kövét, amit az is bizonyít, hogy több tanulmány vitázik egymással. Abban a reményben adjuk ki ezt a könyvet, hogy segítségével még a kutatás elején korrigálhatok, pontosíthatók az adott meghatározások, feltevések, és nem a kutatás végén igazolódik annak sikere, vagy cáfolódik a kutatás célja és módja. A megkésettség előny is lehet A háromnapos elméleti tanácskozáson a „falusi településviszonyok, életmód- váltás falun” témakörökkel foglalkozó szekcióülés vezetője volt dr. Kulcsár Kálmán, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatója. Mint jogszociológusnak, szüksége van szociológiai összefüggések ismeretére, illetve, ha ezek hiányoznak, akkor feltárásukra. Másrészt, egy olyan intézmény vezetője, amelyik — a politikai vezetés megbízásából — a falusi társadalom átalakulásának és a család változásainak jelenségeivel foglalkozott. Az első kérdés éppen ebből a tényből következik: — Az utóbbi években általában erősödik a kutatóintézetek iránt az a követelmény, hogy közvetlenebbül szolgálják a gyakorlatot. Kérik-e a különböző társadalmi szervek az intézet ilyen jellegű munkásságát, s ha igen, hasznosítják-e a kutatás eredményeit? — Az intézet elsősorban a központi politikai és kormányzati szervektől kap feladatokat. Most például egy egységes szociálpolitikai koncepció kimunkálásán dolgozunk. Problémák a hasznosítással vannak, és ez tulajdonképpen természetes is. Hiszen a tudomány ismereteinek felhasználására politikai összefüggések, érdekek is hatnak, tehát a politika sajátosságai. A fokozódó igény azonban remélhetően a felhasználást is előmozdítja. — Például az új településfejlesztési politika kidolgozásában, megvalósításában is? — Igen. A szociológia a maga objektív módszereivel számos olyan tényt, összefüggést tárt fel, amelyekkel kapcsolatban elég téves nézetek éltek. Gondolok itt arra, hogy a falu és a parasztság fogalma a köztudatban — és gyakfan a politikai döntéseket hozók tudatában is — szorosan összekapcsolódott. Tudomásom szerint körülbelül egymillió ipari munkásnak van háztáji jellegű vagy kisegítő gazdasága falun. A népesség 47 százaléka él községekben, az összes foglalkoztatottaknak viszont csak 13 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Ezek a számok világosan megmutatják, hogy a iám es a parasztság, illetve a város és a munkásosztály kapcsolata nem olyan szoros, mint gyakran sokan hinni vélték. — A mostani tanácskozáson éppen a településfejlesztés körül leginkább kiéleződő vita bizonyítja, hogy mennyire fontos ezeknek a tényeknek feltárása, tudatosítása. Néhányan arra hivatkoztak, hogy a falvaik erőforrásainak elvonása nem csupán gazdasági, hanem ideológiai okokra is visszavezethető. — Szerintem sem volt helyes ez a fejlesztési politika. írn nemcsak ideológiai okai voltak, s nem is csak a gazdasági kényszer következményeként összpontosítottuk az anyagi erőket a városokba, hanem egy — a világon általánosan vagy szinte majdnem mindenütt kialakult — mintát követtünk. Elkésve. Hiszen nálunk az az ipari forradalom is késett, ami a fejlett európai országokban tömegével hozta létre a nagyvárosokat. Ám éppen a megkésettség miatt levonhattuk volna ennek az általános mintának a negatív következményeit, törekedve a kikerülésére. Főként akkor, amikor a fejlett országokban már látjuk — lehetetlen nem észrevenni —, a városokból a falvak felé történő visszaáramlást. A megkésés ugyanis nem mindig hátrány, hanem előny is lehet — lehetett volna! —, ha élünk azoknak a folyamatoknak a tudatos értékelésével, amelyekhez még nem jutottunk el. — Végezetül: mi a véleménye a tanácskozásról? — Az intézeti kutatáshoz is jó ötleteket kaptunk, például az életmód szempontjából érdekes a falusi építkezés „porta”-jellegének megszűnése és ennek következményei a háztáji gazdálkodásra. Azt nem gondolnám, hogy új irányba kellene terelni a kutatásokat, de azt igen, hogy a falu és a település- szerkezet szociológiai vizsgálatát fokozni kell. Valamennyien felelősségteljesen szóltak Sipos Aladár, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója elnökölt a teljes üléseken és ő vezette A mai falu és a mezőgazdaság szekció munkáját. Elfoglaltsága ellenére örömmel vállalta, hogy a Petőfi Népe számára is összegzi az elméleti tanácskozás tapasztalatait. — Egy sor eddig ismert kérdést esetenként új megvilágításba helyezett a tanácskozás. Árnyaltabban, finomabban fogalmazott, eligazított a részletekben, másrészt pedig aki ennek a kérdéskörnek egy szűkebb részével foglalkozik — mint én például a mezőgazdaság, illetve az élelmiszergazdaság problémáival, fejlődésével —, tapasztalhatta az egész és a rész iránt egyaránt megmutatkozó aktív érdeklődést. — A közgazdaságtudomány miként hasznosíthatja a Bács-iKiskun megyei tanácskozást? — Ahhoz, hogy a jelen nehéz közgazdasági körülményei között az élelmiszertermelés, ezen belül a mezőgazdaság jobban alkalmazködjék az igényekhez és a szükségletekhez, a piachoz, a változáshoz, ahhoz keresni' kell azokat az új formákat, amelyek imitt-amott, egyik-másik mezőgazdasági üzemben már fellelhetők, Se még korántsem általánsak. Ügy látszik, ezek az új formák nem kevés vitára adtak okot és alkalmat. Még mielőtt megalapozott javaslatot tudnánk tenni a felsőbb szervek, a kormány- szervek számára, felmerülnek belső üzemszervezési, egyéb, az ágazatok közötti kapcsolattal összefüggő kérdések. Ezek a látszólag szervezeti jellegű kérdések egyaránt abba az irányba húznak, hogy miként lehetne egyfelől a mezőgazdaság hatékonyságát fokozni, másfelől ebben milyen szerepet játszik az anyagi érdekeltség. — Hasznosnak tekinti tehát a tanácskozást? — Az itt elhangzottak megerősítik, hogy jó úton járunk, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez a konferencia inkább a diagnózis feltárásában adott sokat, a terápiában, a javítás módozatainak megjelölésében keveset. Egyáltalán nem helyettesítheti_a kutatók munkáját ez a konferencia, de sokban előmozdíthatja tevékenységüket. A sokszínű, sokirányú vitákban rengeteg kérdés, probléma vetődött fel. Elméletiek is. Az állami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon egymáshoz való viszonya, továbbá a szövetkezeti tulajdon szocialista jellege, ami úgy tűnik, nem eléggé tisztázott, hogy csak egyet-kettőt említsek. — Célszerűnek tekinti-e, hogy gyakorló szakemberek is részt vettek, közreműködtek az elméleti konferencián? —< Nekünk, elmélettel foglalkozóknak ahhoz, hogy ne csak diagnózist adjunk, hanem terápiát is, jobban meg kell ismerni a gyakorlatot. Ennek az ismerete teszi lehetővé, hogy az általánosságig eljussunk, hatékonyan segíthessük a kormányzatot olyan kérdések alaposabb megismerésében, mint például a mezőgazdasági vállalatok és a falvak kapcsolata, a kis- és aprófalvak és a mezőgazdaság viszonya. — Megfelelőnek tartotta-e a vitalégkört? — A felszólalók életkori megoszlása tükrözte, hogy valamennyi nemzedék érdekelt az adott problémák megoldásában. A hozzászólók között voltak nyugdíjasok, voltak fiatalok és velem egykorú középkorúak, nyugdíj felé ballagok, örvendetes, hogy nők és férfiak egyaránt véleményt nyilvánítottak. Valamennyien felelősségteljesen szóltak, a javaslatok, az életből táplálkozó javaslatok_voltak, őszinték, mély felelősséget tükröztek. A Petőfi Népében mindany- nyian láttunk egy tudósítást, aminek címeként ez szerepelt: „Alkotó eszmecsere kezdődött”. Én azt hiszem, hogy utólagosan is helytálló lenne ilyen cím: „Befejeződött az alkotó eszmecsere”. Még a szünetekben, az esti sétákon is szakmai kérdésekről volt szó, s ezek legalább olyan hasznosak Voltak, mintha hivatalos üléseken elhangzott eszmecserék. Ezúton is szeretném köszönetünket kifejezni a tanácskozás kitűnő feltételeinek a megteremtéséért. Az interjúkat Heltai Nándor és Kovács Klára, a' fotókat Tóth Sándor készítette. • A megyei mezőgazdasági üzemek közül először az Izsáki Állami Gazdaságban hoztak létre üzemorvosi rendelőt, melynek laboratóriuma az egyik legjobban felszerelt az üzemiek közt. Gün- zer Lajosné asszisztens vért vesz a vizsgálathoz. ■ ■ Üzemorvosok • Tavaly az országban elsőként Kiskőrösön létesült a mezőgazda- sági szövetkezetek városi és járási egészségügyi társulásának üzem- egészégügyi szakrendelője. Tizenhét szövetkezet tagjainak előzetes és időszakos orvosi vizsgálatai, foglalkozási megbetegedések kivizsgálása és kezelése történik itt. A császártöltési Kossuth Tsz dolgozói a váróteremben. • Egy traktoros hallásvizsgálata a megye legkorszerűbb audiológiai laboratóriumában. (Kiskőrös) • Az üzemi ápolónők nemcsak a rendelőben dolgoznak. Feladatuk sokrétű. Kiskunfélegyházán — a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárban — Urbán Mihály né üzemi csoportvezető fönövér a konyhán ellenőrzi az ételmintákat. • A Bajai Finoűipcsztú Vállalat zömében nőket foglalkoztat, ezért nemcsak általános üzemorvosi ellátást finanszíroz, hanem nőgyógyászati, fogászati és bőr- gyógyászati szakrendelést is. Dr. Fenyvesi Attila főállású üzemorvos két ápolónő segítségével végzi munkáját. (Méhesi Éva felvételei) • Mélykúton a Lenin Tsz hozta létre ezt a szép és jól felszerelt üzemorvosi rendelet, mely a két helyi szövetkezel ellátásával sokat segít a körzeti orvosoknak. Kollár Frigyesné asszisztens EKG-vizsgálatot végez, dr. Kiss Etelka az eredményt nézi. • A Magyar Államvasutaknál magas szintű a dolgozók és családtagjaik egészség- ügyi ellátása. Kecskeméten a MÁV üzem- egészségügyi Szolgálatnál egy éve főállású fogorvos gondozza mintegy ötezer ember fogait. Dr. Németh Zoltán fogorvos Markó Anna asszisztens segítségével az időszakos orvosi vizsgálat keretében Miklós Béla mozdonyvezetőt vizsgálja. • A Kiskunhalasi Állami Gazdaság nagy területe miatt hat kerületében van rendelés, de terveznek központi rendelőt is. Dr. Antu- novics Erzsébet a verőerek rugalmasságát méri. % Információkban gazdag fórum Elénk figyelem kísérte az MSZMP Központi Bizottsága agltációs és propagandaosztályának, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és az MSZMP Bács-Kis- kun megyei Bizottságának a szervezésében az elmúlt héten rendezett elméleti tanácskozást. A három szekció vezetőjét kértük arra, hogy tájékoztassák olvasóinkat a konferencia hasznáról, tanulságairól.
