Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

4 • PETŐFI NÉPE 1982. november 25. Tettekben a megtartó erő Tapasztalatok a kecskeméti járás községeiből Oldalösszeállításunkban a népességmegtartó erő összetevőit elemezzük a kecskeméti já­rás öt településének példája alapján. A dél­után kezdődött, s a késő estébe nyúló be­szélgetésen elhangzott, s itt közreadott véle­mények, utalások, megoldott, vagy megol­dásra váró problémák, javaslatok, gyötrel­mekkel kiküzdött tapasztalatok nem adnak feltétlenül és azonnal másolható mintát. De ha valamilyen formában hasznosíthatók, öt­letül szolgálnak, vagy továbbgondolásra kész­tetnek, akkor már érdemes volt eszmecseré­re összehívni az ankét résztvevőit: Horváth Ignácot, a kecskeméti járási pártbizottság el­ső titkárát, Czakó István kerekegyházi vb- titkárt, Ferenczi József orgoványi tanácsel­nököt, Major Józsefné lakiteleki tanácselnö­köt, Pesti Józsefnét, Fülöpháza, és Vizi Má­tyást, Izsák tanácselnökét. A szerkesztőséget Váczi Tamás képviselte. Munka mellett háztáji H. I.: — Az 1970. és 80. közötti tíz év az az idő, amelyhez érde­mes visszanyúlni. Megszilárdul­nak a szövetkezetek, létrejönnek a községekben az ipari üzemek, a felnövekvő nemzedék helyben megtalálja a megélhetését. A kecs­keméti járásra jellemző adatok azt mutatják, hogy ez időben nem­hogy csökkent, ellenkezőleg nö­vekedett a lakosság száma, külö­nösen Kerekegyházán, Kunszent- miklóson, Ladánybenén, Lajosmi- zsén, Lhkiteleken, Nyárlőrincen. Azokon a helyeken, ahol elmulasz­tották az iparosítást, vagy később eszméltek, ott volt elnéptelenedés. Izsák lélekszáma például 265-tel lett kevesebb. De a biztos alapot jelentő mun­kahely csak az egyik dolog. A má­sik a háztáji, amely ugyancsak hozzájárul a jövedelemszerzéshez. S a járásban a kisegítő gazdasá­gokra mindig nagy gondot fordí­tottak, s ugyanígy ösztönözték a melléküzemágak létesítését is. P. N.: — Miben nyilvá­nul. meg az eltartóképes- ' ség, hol, hogyan és milyen munkát végezhetnek a községbeli emberek? M. J.-né: — A foglalkoztatott­ság vizsgálata előtt nézzük meg a község földrajzni adottságait. La­kitelek közúti és vasúti .csomó­pont. Ez már alapvetően vonzó. A lehetőséget azonban ki kell hasz­nálni. Például úgy, hogy telket ad­ni a letelepedni szándékozóknak. Hosszú évek óta minden igénylőt ki tudunk elégíteni, mégpedig a környékben a legolcsóbb telekkel. S hogy az itt lakók dolgozni is tudjanak, ott a termelőszövetke­zet, a Szikrai Állami Gazdaság telepe, a kutatóállomás, a BRG- gyáregység — ahol főként nőket foglalkoztatnak. A tsz gumi- és műanyagüzemet létesített, most pedig a hűtőház fejlesztése folyik. P. J.-né: — Fülöpházán a me­zőgazdasági üzemek megerősödése nem úgy történt, ahogy' kellett volna. A szakszövetkezet elsza­lasztottá a melléküzemág létesíté­sére kínálkozó alkalmat. A tsz la­katosüzeme —, amely később a ke­rekegyházi Dózsa Tsz-be olvadt bele — az, ami ipari munkalehe­tőséget jelent a férfiaknak. A het­venes évek közepén még nem tud­tunk segíteni az asszonyok elhe­lyezkedésében, idén viszont meg­nyílt egy varroda. A bedolgozói rendszer négy esztendeje kiala­kult nálunk. H. I.: — Ez utóbbi munkavál­lalási forma jellemző az egész já­rásra. Szeretik is csinálni az asz- szonyok. Dolgoznak, emellett ne­velik a gyereket, s elvégzik a ház­körüli tennivalókat is. P. J.-né: A háztáji gazdálkodás nálunk is jelentős. A szakszövet­kezet 22 millió forintos termelésé­ből 12 milliót a háztáji ad. A köz­ség fejlődését hátráltatta, hogy vasút sohasem volt Fülöpházán, s a busz is csak ritkán jár. Ennek ellenére az utóbbi tíz évben há­rom házsor épült, s 100 lakás áll a belterületen, ahol 1948-ban mind­össze kettő volt. P. N.: — Izsák viszont más adottságú község. El­tér e kettőtől... V. M.: — Lakitelektől olyan na­gyon nem, legfeljebb abban, hogy nincs üdülőterületünk. Ez egy kis hátrány... P. N.: — Én többnyire azt hallom, hogy az üdü­lőterület jelent hátrányt! M. J.-né: — Hátrányt éppen nem, legfeljebb kissé több gondot és munkát. V. M.: — Izsákon az eltartóké­pesség szempontjából meghatáro­zó a tsz és az állami gazdaság. Itt dolgoznak a legtöbben. Sokáig gondot okozott a nők foglalkozta­tása ... H. I.: — Ez volt az egyik oka az elvándorlásnak! V. M.: — ..., de a tsz ötszáz asszonynak adott munkát a cipő­felsőrész-készítő üzemben. Száz­hetven embert, főként nőket al­kalmaz az áfész, s van néhány ki­sebb üzemegységünk is. P. N.: — Izsákon lehet választani a munkahelyek­ből. Mégis sok az eljáró! H. I.: — Kecskemét vonzása nemcsak itt, hanem minden kö­zeleső községben érvényesül, csak­úgy mint Budapesté például Kun- szentmiklóson. Ez a hatás egyik napról a másikra nem fog meg­szűnni. Már csak azért sem, mert ezt a politikát hosszú ideig foly­tattuk. S a húsz éve eljárók sem hagyják ott régi üzemüket pár esztendővel a nyugdíj előtt. A fia­talok pedig nem mindig találnak elképzeléseiknek, képzettségüknek megfelelő munkahelyet a közsé­gekben. Városban inkább. V. M.: — Eddig a.lakáshoz ju­tás, építés feltételei is jobbak vol­tak a városokban. De most, az esély-kiegyenlítődéssel bízunk ab­ban, hogy az egyébként is csök­kenő ütemű vándorlás megszűnik. Alátámasztja ezt, hogy tíz éve minden esztendőben átlagosan hatvan lakás készül el a község­ben, s ezeket elsősorban a fiata­lok építik. F. J.: — Orgovány sajátossága: nagy tanyaterülettel rendelkezik. De. míg 1960-ban az összlakos­ság 73 százaléka külterületen élt, huszonkét évre rá az arány 50—50 százalékra módosult. S ez idő -alatt mindössze hetvenhéttel csök­kent az akkor 4337 főnyi népes­ség, ami nem számottevő. Nálunk tehát tanyákról a községbe, s nem városba költöztek az emberek. Az építkezéshez szükséges telket tud­juk biztosítani, s természetesen got egy tsz és egy szakszövetkezet képviseli. Az egyiknek már van, a másiknak rövidesen lesz mellék­üzemága. Ezeken túl a cipőkészítő szövetkezetben, a konzervtelepen, a vágóhídon, és az áfésznél fog­lalkoztatnak nagyobb létszámot. Cz. I.: — Kerekegyházáról el­mondható, hogy a járás legiparo- sodottabb községe. Ennek is kö­szönhető, hogy tíz év alatt 231- gyel nőtt a népesség. Legjelentő­sebb üzemek: a MEZŐGÉP gyár­egysége, a habselyem és a sütő­ipari üzem. A két utóbbiban a nők jutottak megfelelő munkához. Az iparosítás mellett a másik kedvező tényező a megyeszékhely közelsége. És a jó közlekedés. Az igaz ugyan, hogy Kerekegyházán a keresők fele az iparban dolgo­zik, de a keresők 90 százaléka háztájival is foglalkozik. Ennek eredménye: soha nem volt annyi sertés és baromfi, mint mostanság. A jövedelemszint a községben megegyezik az országos átlaggal. Azt azonban el kell mondani, hogy a szakképzett fiatalok elhe­lyezkedése nálunk is gondokkal jár. Azért is, mert a községi üze­mekben magasan kvalifikált szak­emberekből kevés kell. Más a munka jellege. Megteremteni a városi szintű alapellátást P. N.: — Mit tud nyúj­tani a település az ott élőknek? Miként gondos­kodik lakóiról, hogyan elé­gíti ki igényeiket, mit kap a pénzéért a vásárló? P. J.-né: — Az alapellátás kis­községekben is biztosított. A bol­tunkban az utóbbi időben több az áru. Bár, ez nem annyira az UNI- VER-nek, mint a helyi üzletveze­tőnek az érdeme. A vendéglőnk­kel nem büszkélkedünk, évek óta késik a felújítása. Van viszont a Magony-tanya. Épül a vízmű, a kút még idén elkészül. Sajnos, a víz minősége nem jó, de a szak­emberek keresik, s remélem meg is találják a megoldást. A kétcso­portos óvodát 1976-ban avattuk, van klubkönyvtárunk, mozink is. Egy orvos dolgozik a faluban, de nagyon jól. Az egészségügy kis oázisnak is tekinthető. H. I.: — A húsz év előttihez ké­pest megkétszereződött az egész­ségügyben dolgozók száma a já­rásban. Ha pedig a házi gondozó­kat is számítjuk, akkor éppen négyszer annyi az egészségügyi, mint két évtizede. A gyermekkör­zetek kialakítása azonban szoron­gat bennünket, főleg a nagyköz­ségekben. M. J.-né: — Nekünk is nagyon hiányzik, mert ez ma már bele­tartozik az egészségügyi alapellá­tásba. De az is fontos, hogy a köz­ségi intézményhálózat kiépüljön. Nálunk ez megtörtént, így évek óta nincs gond a bölcsődével, óvo­dával. A központi fűtéses iskolá­hoz tornaterem, napközi tartozik. E feltételek nélkül nem várhat­nánk, hogy a szülők nyugodtan dolgozzanak, sőt egyáltalán dol­gozzanak az asszonyok is! A tar­talmas szórakoztatásról a műve­lődési házunk gondoskodik. Mind­ezek szükségesek ahhoz, hogy az emberek szeressenek a lakóhelyü­kön élni. Ám a folyamatos fejlesz­tés elengedhetetlen. Lakiteleken például bővíteni kell az öregek napközijét, kivinni a vezetékes vi­zet Kapásfalura, eljuttatni a vil­lanyt további tanyákra. Az ter­mészetes, hogy a kenyér, tej, zsír, liszt, cukor mellett a hús is ott van a boltban, de igény, hogy na­rancs is legyen. V. M.: — Izsákon is helyben el tudják költeni a pénzüket az em­berek. Azért, mert jó az áruellá­tás. Erről saját áfészünk gondos­kodik. Versenytársak is akadnak, a húsz magánkereskedő személyé­ben, s ezzel a lakosság is jól jár. A szolgáltatást a növekvő számú kisiparosok végzik — közmegelé­gedésre. Három körzeti orvos, két fogorvos van a községben, plusz a gazdaság üzemorvosa, gyermek- gyógyász viszont nincs. Sajnos. De mi magunk sem élünk a meglevő lehetőségekkel, mert csak tízszá­zalékos kihasználtsággal dolgozik munkahelyet is. A mezőgazdasá­• Egészségügyi központ Kerekegyházán. • Pesti Józsefné • Major Józsefné az állami gazdaság jól felszerelt laboratóriuma. Pedig a szükséges vizsgálatok miatti munkakiesés és a Kecskemétre való utazgatás az államnak a régi közlekedési tari­fával számolva is évente négy- százezer forint veszteséget jelent. Ezt meg lehetne spórolni, hiszen a tanács és a gazdaság már megál­lapodott egymással, csak a szak­főorvosi hozzájárulás hiányzik. , H. I.: — Kis laboratóriumra va­lamennyi nagyközségben szükség lenne. Több helyen már működik, Kerekegyházán tervezik, az izsáki pedig húzódik. Amikor egy tollvo­nással meg lehetne oldani... V. M.: — Nálunk is megalakult a vízműtársulat, igaz, hogy a me­gye nagyközségei közül utolsóként, de 22 kiioméiernyi vezeték már el is készült. Gond viszont a helyi közlekedés. A 40 kilométernyi bel­területi utcahálózatnak háromne­gyed része hepe-hupás földút. De a lakosság bevonásával — amely időnként nem is könnyű feladat — utat építünk. 1984-re talán földgázunk is lesz. A művelődési ház elavult, korszerűtlen, a könyv­tárat viszont bővítettük. A gyere­kek bölcsődei, óvodai elhelyezése nem jelent problémát, az iskolá­hoz azonban újabb termeket kell építeni, mert az egyműszakos ta­nításról nem mondunk le. E mun­kához a két nagy gazdaság há­rommillió forinttal járul hozzá. Elképzelhető, hogy az öregek panzióját is megcsináljuk, ehhez a lakosság pénzt és ingatlant is felajánlana a tanácsnak. F. J.: — A közszükségleti cik­kek kínálatával jól állunk. Tizen­hét üzletünk van, s a három ver­senytárs: az UNIVER, a magán­kereskedelem és a szakszövetke­zet vetélkedéséből a falu kerül ki győztesen. Jövő év elejére bővít­jük a vendéglő konyháját (a tsz, a szakszövetkezet, a tanács és a takarékszövetkezet támogatásá­val), s ezzel megoldódik a közét­keztetés is. Orgoványnak nagy gondja a közlekedés. A község két főútvonal közé esik, s a buszok is elkerülik. A postgi szolgáltatás korszerűtlen, péntek estétől hétfő reggelig alig lehet elérni bennün­ket. Az egészségüggyel elégedet­tek vagyunk, az öregek napközi­jében meg még helyünk is van. Az iskola azonban kicsi, úgyhogy télire a művelődési ház egyik ter­mét is igénybe kell venni. A köz­ponti mellett három tanyai isko­lában is folyik oktatás. A negye­diket most szüntettük meg. mert elfogytak a gyerekek. Cz. I.: Kerekegyháza az utóbbi tíz évben annyit fejlődött, mint korábban száz esztendő alatt. Ez magával hozta a lakosság igényei­nek növekedését is. A községben elvárják a városi szintű ellátást, sőt annál jobbat is, mert az is el­képzelhető! A kereskedelmi alap­ellátás például biztosított. De nem sikerült elérni, hogy két helyen árusítsanak húst, s lehessen kap­ni a tej és kakaó mellett csokolá­dés tejet is. Visszatérő panaszunk, hogy gyatra a választék építő­anyagból. A korszerű iskolánkban, melyhez új tornaterem is csatla­kozik, csak délelőtt tanítanak. Az • Vizi Mátyás • Ferenczi József • Czakó István óvodába jelentkezőket mind fel­vesszük, bölcsődénk viszont nincs, noha igény lenne rá. Miként a gyermekkörzet kialakítására is. És egy új gyógyszertárra. Á művelő­dési házban a mostaninál tartal­masabb munkát szeretnénk. Bő­vítjük a vízhálózatot, ehhez idén elkészült az ötszáz köbméteres víztározó. Lakossági, vállalati ösz- szefogással építünk utat, s így ve­zetjük be jövőre a földgázt. Sike­rült megértetni az emberekkel, hogy a fejlesztés csak akkor le­hetséges, ha ők is segítenek. Pénz­zel és munkával. A népességmeg- * tartás szempontjából fontos a la­kásépítés. Átmeneti hiányok után korlátlanul tudunk telket adni, s azt tapasztaljuk, hogy még Kecs­kemétről is kijönnek, és itt vesz­nek házhelyet nálunk. Szoros kapcsolat a lakossággal, a helyi gazdaságokkal P. N.: — A lakosság sok mindent lát. tapasztal, hisz ott él, dolgozik a fa­luban, ahol még gyorsab­ban hire megy az esemé­nyeknek, mint városon. Ez azonban nem pótolhatja a közvetlen kapcsolatot, amely meghatározó lehet a hangulat, a közérzet ala­kulásában alakításában. M. J.-né: — Ahhoz, hogy ter­veinket teljesíteni tudjuk, teljes mértékben szót kell értenünk a la­kossággal. A különböző fórumo­kat felhasználjuk, hogy gondjain­kat, elképzeléseinket mindenkivel ismertessük. Ebben külön is szá­mítunk a tanácstagokra. A siker attól függ, hogy a közös munka mennyire találkozik az emberek érdekeivel. A gazdaságok vezetői­vel minden évben konkrét megál­lapodásokat kötünk egy-egy fel­adatra. így sikerült tavaly autó­buszt vásárolni, vagy hozzájárulni a bükkszéki úttörőtábor építésé­hez. Természetesen tekintetbe kell vennünk a másik oldalt is: a se­gítségért nem szabad sajnálni a jó szót, az elismerést. P. J.-né: — Mi is építettünk és építünk járdát, utat, sportpályára öltözőt — társadalmi munkában, a lakosság, a szövetkezet pénzbe- ni és fuvarozási segítségét igénybe véve. Szerveztünk önkéntes je­lentkezőket a bölcsődéhez, óvodá­hoz. A fülöpháziak szívesen jön­nek. Ügy tapasztaltuk: a magu­kénak érzik ezeket a feladatokat. V. M.: — A népességmegtartó erő sok összetevőjű. Az alapvető tényezők mellett nagy a jelentő­sége az egyebeknek is. Például az értelmiség, különösen a fiatal ér­telmiség helyhez kötésének. Ha azt látják az őslakosok, hogy valaki távolról jön ide, s itt letelepszik, mert megalapozottnak látja a jö­vőjét, ez megsokszorozza az ő hi­ti Horváth Ignác tűket, bizalmukat is. A kedvező életkörülmények kialakításában a tanácsnak és a helyi gazdaságok­nak szorosan együtt kell működni. Mi . ötéves általános megállapodá­sokat kötünk, s ezen túl évente egy-egy célfeladatra is szerző­dünk. Gondjainkat elvisszük a falubeliekhez, megosztjuk velük. S az igaz, hogy az emberek min­denütt, Izsákon meg különösen megnézik, mire adnak pénzt, de ha egyetértenek az elképzelések­kel, látják, hogy reális szükségle­tet akarunk kielégíteni, akkor számíthatunk rájuk. A mi felada­tunk, hogy jól gazdálkodjunk. S a városi szinthez való közelítés mellett megőrizzük a falusi élet­forma előnyeit. F. J.: — Fontosnak tartom a jó társadalmi közérzetet. Ahhoz, hogy a lakosság támogatását él­vezzük, figyelmes, udvarias, segí­tőkész ügyintézésre van szükség. És arra, hogy döntéseinkben igaz­ságosak legyünk, mentesek a szub­jektivizmustól. Ha őszintén beszé­lünk a falugyűléseken, a tanács­tagi beszámolókon, akkor jó lesz az együttműködés a közösséggel. De a jelenlegi gazdasági helyzet­ben egy községnek. ■ ha előbbre akar jutni — márpedig mindenki akar — jó partneri kapcsolatot kell kialakítani a helyi gazdasági egységekkel. Mert, a fejlesztési terveket az anyagi támogatásuk nélkül egyszerűen nem lehetne megvalósítani. Cz. I.: — Léteznek a demokra­tikus fórumok. De még mindig nem használtuk ki a bennük rej­lő lehetőségeket. Szorosabbá, min­dennapivá kell alakítani a lakos­sági kapcsolatot. Ez nemcsak a ná­lunk kulcsembernek számító ta­nácstagok, népfrontbizottsági ta­gok feladata, hanem a tisztviselő­ké is. Hiszen erre a lehetőség az ügyes-bajos dolgok intézése köz­ben — akár a személyes ismeret­ség mélységéig is — adott. Nagy tanulság: nem szabad megállni! Ha anyagi jellegű gondokat meg­oldunk, például elkészül az isko­la, a művelődési ház, akkor más természetűek kerülnek előtérbe; milyen az oktatás, a közművelő­dés színvonala. De akár ez. akár az a feladat, értelmes célokra mindig lehet szervezni az embere­ket, minden az alapos előkészüle­ten múlik. H. I.: — Mindennap el kell vé­gezni az aznapi munkát. A kecs­keméti járásban is így jutottunk el azokhoz a szembetűnő változá­sokhoz, amelyek a városiasodó községi életben, a falusi emberek gyarapodó szakmai, kulturális mű­veltségében megmutatkoznak. Eb­ben nagy szerepe van a megélhe­tés forrását jelentő, évente hét- milliárd forint értéket előállító gazdaságnak, a községi, szövetke­zeti, üzemi vezetőknek, s annak a háromezer-nyolcszáz kommu­nistának, aki a járásban dolgozik. Na, és természetesen a lakosság­nak, amely egyre többet vállal a saját erejéből, pénzéből a maga és a közösség fejlődése érdekében. P. N.: — Köszönjük a beszélgetést. 1

Next

/
Thumbnails
Contents