Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

i © PETŐFI NÉPE ® 1382. november 24. EGY SZAKMAI ÚT TAPASZTALATAI IL Szőlészet, borászat az NSZK-ban és Ausztriában #ilT Ú y >•«..-J \í.: ••»*. A feldolgozóközpontokat ma­gas színvonalú technikai felsze­reltség jellemzi. Kezdve attól, hogy a szőlő átvételét azonnali minősítéssel a leggyorsabb szip­pantásos eljárással végzik, azon keresztül, hogy a tárolás döntően nyomásálló nemesacél tartályok­ban történik, eljutva addig, hogy az értékesítést az egész országra kiterjedő ügynöki rendszer végzi. Fő célkitűzésük a minőségi bor előállítása. Ezért azt tartják, hogy a borászkodás minden folyama­tának irányított, ellenőrzött, re­gisztrált körülmények között kell végbemennie. A minőség figye­lemmel kísérése már az átvétel­kor megkezdődik, az egyes téte­leket külön minősítve és külön elhelyezve veszik át. Mérik a cu­korfokot, ettől és a fajtától, a termőhely kitettségétől (hogy északi, vagy déli fekvésű-e a lej­tő). a szüret időpontjától függő­en fizetik a szőlő árát. Így ala­kulhat ki azután, hogy a jó mi­nőségű (későn szedett) spätleser, (válogatva szedett) ausleser, vagy aszú alapanyagért ötszörös árat is fizetnek. Huszonnégy órán belül A termelőktől megkövetelik, hogy a káros mikroorganizmusok életfolyamatainak megakadályo­zására terméküket a szüret után 24 órán belül leadják. Ugyanilyen célból a musthoz literenként 3 gramm széndioxidot adagolnak. Az elsőt még a termelőnél, a má­sodik adagot az átvételkor. Ezen­kívül — a fogyasztói igények és esetleges tiltakozások elkerülése miatt — semmiféle kémiai szert, anyagot nem használnak. A bo­rok stabilitását, tisztaságát és jó minőségét csak a biológiai folya­matok, fizikai eljárások és eszkö­zök alkalmazásával érik el. A pincészeteket ennek megfelelően jól felszerelték a legkülönfélébb szűrőkkel, derítőkkel, centrifu­gákkal, pasztőrözőkkel. A tárolóterekkel — úgy gon­dolom — külön is érdemes fog­lalkozni. Amivel nyugati szom­szédaink csatát nyernek az az, hogy pincénként 2—3 év termé­sét képesen tárolni. Az éves for­galmukhoz képest két-háromszo- ros tárolóterük van. Kremsben például az éves felvásárlás 10—12 millió liter, a tárolótér befogadó- képessége viszont 25 millió. A pincéknek legalább egynegyede készáruraktár, ezáltal a palackos árukat fél évig tudják tartani. 9 Jó példa az ízléses csomago­lásra ez az asztali „boroskocka”, amelyet Bernkastelban töltöttek meg jóféle vörös borral. Erre azért van szükség, mert évente 150—200-féle fajtával és minőséggel jelennek meg a pia­con. Egy-egy feldolgozó teljes italválasztéka akár 300-féle Tóor Ts lehet. öt-*tíz évig a legtöbb bor­ból kereskedelmi mennyiséget tárolnak, az idősebbekből mú­zeumi tételeket. A készáruk nyil- vántartásál miniszámítógépek se­gítik. Egyszerűen, ésszerűen A feldolgozóüzemek önköltsé­ges elven működnek. Az alkal­mazottak javadalmazása a ta­goknak nyújtandó tiszta bevétel­től függ. Érthető, hogy töreksze­nek a termelési folyamatok egy­szerűsítésére. az ésszerű takaré­kosságra. Ez megnyilvánul pél­dául abban — ez több helyen tapasztalható —, hogy 20—22 millió liter bor teljés feldolgozá­sát, értékesítését ötven-hetven személy végzi. Ebbe a létszámba beletartoz­nak az igazgató és helyettesei, az adminisztratív állomány, a pin­cemunkások, a palackozók, a kar­bantartók és a gépkocsivezetők is. Áruikat saját járműveiken szállítják, úgy, hogy a gépkocsi- vezetők a távolabbi fuvaroknál kettesével járnak: egyikük éjjel, a másikuk nappal vezet. A cég inkább kifizeti mindkét gépkocsi- vezető teljes bérét — még a pi­henő időszakra is — csak ne kell­jen igénybe venni a drágább szál­lodákat és a gépkocsi lehetőleg mindig úton legyen. Az energia a határon túl is téma. Azzal a törekvéssel, hogy a felhasználást csökkentsék, lép- ten-nyomon találkozni lehet. Kremsben például bemutatták, hogy a palackokat nem forró víz­zel vagy vegyszerekkel fertőtle­nítik, hanem ózonnal. Olcsóbb mint a meleg víz és „környezet- barátabb”. A boroik hőkezelésé­nél csak azt a folyadékmennyisé­get vezetik át, amelyik feltétle­nül szükséges. Idehaza hosszú évek óta folyik a kilátástalan vi­ta a gázüzemű járművek alkal­mazásáról, és engedélyezéséről. Ausztriában és az NSZK-ban — egy-két kivételtől eltekintve — csak gázzal működő targoncát láttunk. Mert ez az olcsóbb, és nyilván szabvány, engedély is van működtetésükre. A magasabb tőszám és egyben nagyobb hozam elérése érdeké­ben döntően sűrűsoros művelést (1.5—1,8 méteres sortáv, 1,2 méter tőtáv), ahol a domborzati viszo­nyok lehetővé teszik, ott megfe­lelő erő- és munkagépeket al­kalmaznak. Nekünk is megmutat­ták. hogyan lehet a gépet és az eszközt variálni a növényekhez, vagy művelési módhoz és nem fordítva. A keskeny traktor, mely fürgén mozgott a sorok között, függőleges és vízszintes kaszájá­val csonkázta a szőlőt, és egy menetben talajforgatást is vég­zett. Hogy a termőfölddel mennyire takarékosan és ésszerűen bánnak, annak legjobb példáját az NSZK- ban a Mosel völgyében. Auszt­riában-pedig Krems közelében láthattuk. A Mosel folyó mentén 45 fokos, sőt annál meredekebb lejtőkön, Kremsben pedig sziklákon termelik a szőlőt. Gé­pet egyáltalán nem alkalmaznak, a műtrágya és szervestrágya fel­hordását. a szőlő leszállítását he­lyenként csörlő segíti. Az összes munkát, még a telepítési előtti forgatást is kizárólag kézzel vég­zik. SAJTÖPOSTA Felzaklatták a kedélyeket • Előtérben a feldolgozó, hát­térben a szőlőültetvények a me­redek domboldalakon. Feltűnt, hogy a rekeszek, ame­lyekben a borospalackokat szál­lítják, mennyire tiszták, Talán újak? — Nem — mondta egyik helyen kissé megütközve, ven­déglátónk. — Csák hát a ven­déglősök megkövetelik, hogy tiszta, felszolgálásra kész palac­kokat szállítsunk részükre. Ezért, és az ital minőségének megóvása érdekében bort szabad ég alatt nem tárolunk. Tizenkettes kartont általában nem használnak, csak hatosat. Ez kereskedelmi fogás. Azt tart­ják ugyanis, ha a vásárló be­megy az üzletbe, és mondjuk ven­dégvárás miatt bort vásárol, ak­kor a nagy kartonból elviszi azt a 2—3 üreget, amire tényleg szüksége van. De ha hatos kar­tont lát maga előtt, akkor még hajlamos arra. hogy az egész dobozt, tehát hat üveget megve­gyen. A csomagolás, a palackok cím­kéi ízlésesek. A címkéken a bor­ra legjellemzőbb adatokat tünte­tik fel. Olyat is, hogy hol ter­mett, mikor szüretelték, palac­kozták. Nem beszélve az alko­hol-, cukor- és savtartalomról. A két dátum — a szüret és palac­kozás között — a címkék tanúbi­zonysága szerint — 2—3 év kü­lönbség mutatkozik. A termelési kedv fenntartásáért A feldolgozóközpontok a ter­melési kedv fenntartására igen­csak ügyelnek. Burgenlandban elmondták például, hogy 1978- ban kimagaslóan jó termést ta­karítottak be. Annak érdekében, hogy a szőlőt, a megszokott áron — és nem jóval alacsonyabb ér­tékben — vegyék át, szükségtá­rolókat létesítettek. A termelési kedv fenntartását az állam is segíti azzal, hogy a feldolgozóközpontok, szőlészeti szövetségek adómentességet él­veznek. A mentesség azonban csak addig áll fenn, ameddig im­port bort nem hoznak és nem dolgoznak fel. Ez természetesen nagymértékben meghatározza ez- irányú magatartásukat, de ex- portpolitikáiukat is. mivel az adómentesség elvesztése a szál­lításra kijelölt országokban és fel­dolgozó üzemekben is fennáll, így a folyó borok exportja he­lvett döntően palackozott áruk kiszállítására, és a hazai piac teljes útfogására törekszenek. A borízlés országonként válto­zó. Az NSZK-ban a könnyed, édesebb, közepes alkoholtartalmú borokat kedvelik. A nehéz, ma­gas alkoholfokú száraz boroknak nincs keletje. Ausztriában éppen- hogy a félszáraz, száraz borokat kultiváljék. Mindkét országban rendkívül büszkék a termelők jó termésükre, borvidékeikre, ter­melési hagyományaikra. Burgen­landban például kijelentették: „Tokaj kivételével Európában az itteni a legjobb bortermő vidék”, és ezt a későn szüretelt, aszúbo­rokkal igyekeztek is bizonyítani. Dr. Horváth Gyula az MSZMP megyei bizottságának munkatársa A minap ajánlott levelet kéz­besített a posta a kecskeméti Ti­nódi u. 6. szám alatt lakó, össze­sen ötvenhat családnak. A feladó, a városi kommunális üzem sten- cilezett — és olvashatatlanul alá­írt— példányokon közölte, hogy az idei I—II—III. negyedévre ese­dékes szemétszállítási, valamint kukahasználati díjat elmulasztot­ták idejében kiegyenlíteni a cím­zettek, akik a késedelmi kamat­tal és a postai költséggel együtt összesen 194 forint tartozást kö­telesek befizetni 8 napon belül a vállalati pénztárba, ellenkező esetben az összeg peres úton tör­ténő behajtására kerül sor. Az emberek értetlenül forgat­ták kezükben a szigorú tartalmú felhívást. Egyrészt azért, mert fo­galmuk sem volt arról, miért kaptak átutalási csekket is, ha a pénztári befizetést írják elő szá­mukra. Másfelől rejtélyesnek ta­lálták, hogyan keletkezhetett a hátralék, amikor az új otthonok­ba beköltözésük óta — ennek már nyolcadik esztendeje — min­dig a közös költségből tettek ele­get a kiadási kötelezettségeiknek. LEVELEKBŐL RÖVIDEN Ráfizetés — huzavona miatt A kunszentmiklósi Tóth Gyulá- né a szintén helyben lakó 70 éves édesapja gondjáról tájékoztatta szerkesztőségünket. Nevezetesen arról, hogy az idős ember évek óta nem rendelkezhet a saját tu­lajdonát képező telekkel, amely építési tilalom alatt áll. A rész­letekről ekképpen számol be leve­lében olvasónk: A tanács körülbelül 1978 óta tervezi e terület közcélra történő kisajátítását, ám az ezzel kapcso­latos gyakorlati intézkedése ma is várat magára. Sőt, úgy hírlik, talán az évtized második feléig is eltarthat a huzavona, melynek következtében csak a tulajdonos­nak származhat kára, például azért, mert a semmilyen módon nem hasznosított telek után is rendszeresen kell adóznia. Imi ráfizetés a javából. Sajnálatos, hogy a kevéske nyugdíjban részesülő édesapám­nak ilyen kényszerhelyzetben kell lennie régóta. Az igaz, telkét ér­tékesíthetné szabad forgalomban, de hál reménytelen ez a megoldás, hiszen senkinek sincs szüksége olyan házhelyre, ahol nem épít­hető ház. Nem lehetne kivétele­sen lebonyolítani ezt a kisajátí­tást? Felmerül a gondolat: ha az át­fogó méretű eljárás lefolytatása anyagi nehézségekbe is ütközik jelenleg, talán arra lenne 'mód — a kisajátításról szóló 1974. évi 24-es számú törvényerejű rende­letben foglaltak értelmében —, hogy a szokásos adásvétel útján jutna hozzá a tanács a szóban for­gó telekhez, melytől mindenáron meg akar szabadulni a gazdája! Persze nemcsak a felnőtt lakók voltak képtelenek megfelelő ma­gyarázatot kiötleni ez ügyben, de a 6 éves — és jelenleg az általá­nos iskola első osztályába járó Kis Gyöngyi is tanácstalan volt, aki szintén névre szólóan kapta meg e sorokat. Nos, szerencsére nem kellett sokáig meditálni a dolgok fölött, ugyanis a lépcsőházi táblákra ha­marosan felkerült a közös képvi­selő, Pásztorné mindenkihez szó­ló üzenete, miszerint „Téves be­fizetés után rendezve lett a kö­zös szemétszámla, így kérem a lakótársakat, tekintsék tárgyta­lannak a felszólítást...” A felzaklatott kedélyek tehát megnyugodtak a Tinódi utca 6. számú emeletes lakóházban, ben­nünket azonban a történtekkel kapcsolatban még nyugtalanít egy s más: Legelőször is a nem éppen udva­rias stílus, a bírósággal való azonnali fenyegetés. Hányszor le­írtuk már, hogy a szolgáltató vállalat nem hatóság, így csak kérheti a díjat egyszer-kétszer. többször, s ha hiába e próbálko­zása, akkor folyamodhat csupán szankciók igénybevételéhez. De elgondolkodtató az is, miért nem tűnt fel a kommunális üzemnek, hogy olyan lakóktól követel, akik­kel eleddig sohasem állt külon- külön kapcsolatban. (Itt jegyez­zük meg, hogy a kisiskolás lány­nak küldött felszólítás azt sejteti, nem lehet túlságosan rendben a cég pénzügyi, illetve lakónyilván­tartása.) És még valami. Ha a szolgál­tató illetékesei alaposabban meg­beszélik a tartozási problémát a lakóközösség képviselőivel, talán előbb kiderül a tévedés, s nem kezdődik meg az aligha egyszerű adminisztrációs munka. Amely helyett, ha egy kis városnézésre mentek volna a tisztviselők, bi­zonyára felfedik a különböző ke­rületekben régóta éktelenkedő szeméthalmokat, sőt intézkednek is azok gyors elszállítása érdeké­ben. Igaz. mindez nagyobb fá­radsággal járt volna, mint ami­be került a hatóságosdi színben tetszelgő felszólítások elkészítése, kiküldése... CIKKEINK NYOMÁN Utólag nehéz kideríteni a történteket Sajtóposta rovatunkban, nemré­gen adtuk közre dr. Kiss Kálmán miskei orvos esetét, miszerint az egyik ünnepnap estéjén hazafelé tartott gépkocsijával, s mert fogy­tán volt az üzemanyag, felkeres­te — nyolc óra után pár perccel — a solti, majd a kalocsai benzin­kutat, de nem szolgálták ki, arra hivatkozva, hogy már zárórán tú­li az idő. Mindebből levonta a kö­vetkeztetést: e kútkezelők oly­annyira elfáradhattak, hogy csi­petnyi emberségre, szívességr.e sem futotta erejükből. Írásunkra válaszolt az illetékes, az ÁFOR tiszántúli köizp&ritja. A Miklya Pál keréskeclelmr veze­tő és Gőz Sándorné áruforgalmi csoportvezető által aláírt levél többek között az alábbiakat tar­talmazza: Solti töltőállomásunk minden nap reggel 6 és este 8 óra között tart nyitva, így érthető, hogy már nem elégíthette ki a később ér­kezett vevő igényét. A kalocsai hasonló egységünk viszont folya­matosan üzemel, s mint a kezelők mondották, egyetlen autós ikiszol- gálását sem tagadták meg. Ügy véljük, helyesen tette vol­na a doktor, ha beírja kedvezőt­len tapasztalatát a vásárlók köny­vébe. Ennek híján, utólag nehéz kideríteni, mi is történt valójá­ban a benzinkutaknál, ahol jól láthatóan van feltüntetve a nyit- vatartás ideje. Köszönjük a tárgyilagos tájé­koztatást. melynek ismeretében ezúttal is hangsúlyozzuk: a vá­sárlók könyvének használata va­lóban könnyebbé, gyorsabbá te­heti a panaszokkal kapcsolatos vizsgálatot intézkedést. Ennél ör- vendetesebb már csak az lenne, ha sehol nem találnánk okot az ilyen bejegyzésre. Ama benzin­kútnál sem, ahová a hivatalos zá­rást követő pillanatokban — a hosszú utat megszakítva — ér­kezünk. amikor még a helyszí­nen tartózkodnak az ott dolgo­zók. Az utasok megértését kérik Október 20-án ugyanezen ha­sábokon tolmácsoltuk Szabó Em­ma izsáki levelezőnk észrevételét arról, hogy enyhén szólva tisztá­talan a nagy forgalmat lebonyo­lító helyi vasútállomás illemhe­lye, ráfér tehát egy alapos kitaka­rítás, sőt fertőtlenítés is. Közlésünkre Frankó Latjos ál­lomásfőnök reagált: A csaknem százéves árnyék­széket rendszeresen tisztán tart­juk, de ez, sajnos, nem enyhíti az elavult építmény okozta kelle­metlenséget. Ennek végleges megszüntetése vitathatatlanul in­dokolt. Szándékunkban áll kiala­kítani új — vízöblitövel és kéz­mosóval felszerelt — vécét, amint birtokunkba kerül a kivitelezés­hez szükséges összeg. Addig is kérjük az utazó emberek megér­tését. Az izsáki utasok feltehetően — és jobb híján — megértőek. tü­relmesek lesznek ezután is. Kul­túrált magatartásuk azonban aligha veheti elejét annak, hogy továbbra is undor közepette hasz­nálják a régi, bűzölgő illemhe­lyet, melynek átépítését már csak a közegészségügyi követelmé­nyekre tekintettel is fontos vol­na mielőbb elvégeztetnie a MÁV­KÉRDEZZEN — FELELÜNK Átruházható-e a nyugdíjas utazási kedvezménye? Hosszabb ideje van rokkant­sági nyugállományban a tisza- alpári Kovács István, aki oly­annyira mozgássérült, hogy kép­telen felszállni autóbuszra, vagy vonatra. A nyugdíjfolyósítótól azonban évről évre megkapja az 50 százalékos vasúti jegy váltá­sára jogosító igazolványt, mely- lyel nem tud mit kezdeni. Ta­valy vissza is küldte, kérve a feladót, hogy többé ne postáz­zák címére fölöslegesen. Ám az idén is megérkezett ez a papi­roska. ami jobb híján egy dosz- sziéban fekszik hónapok óta. Ol­vasónk úgy véli, talán megér­demelné a vele közös háztar­tásban élő testvére is e kedvez­ményt. de nem tudja, hogy azt miképpen ruházhatja át. A Közlekedés- és Postaügvi Minisztérium Vasúti Főosztálya arról tájékoztatott bennünket, hogy a nyugdíjasok a saját jo­gaik alapján évente négyszer utazhatnak oda-vissza féláru menetjegy igénybevételével a MÁV vonalain. Ha bármilyen okból nem élnek e lehetőséggel, a velük közös háztartásban lévő feleség, férj. illetve élettárs is felhasználhatja az igazolványt, feltéve, hogy elérte a nyugdíj- korhatárt és nem rendelkezik munkájából származó jövede­lemmel. Egyéb hozzátartoz >ra nem ruházható át az ilyen uta­zási kedvezmény, amit minden nyugdíjas megkap, egy adatfel­dolgozó rendszer segítségével, amely sajnos nem tudja meg­különböztetni az igazolványt ké­rőket, vagy arra igényt nem tartókat. Közöljük még, hogy a jövő esztendőtől kezdődően a Volán járatain is érvényesek lesznek a MÁV-tól kapott nyug­díjas utazási igazolványok. Miért nem zökkenőmentes a felsőszéktói gázprogram megvalósítása ? Legelőször a kecskeméti Cik­lámen utcában lakók panasz­kodtak hozzánk érkezett leve­lükben amiatt, hogy családon­ként megközelítőleg 10 ezer fo­rint hozzájárulást fizettettek velük, s ezen felül vállalták a vezetékrendszer házbeli kiépí­tési, valamint a különféle fűté­si és egyéb eszközök megvásár- lási költségeinek kiegyenlítését, ám az ígért földgázellátás meg­kezdését egyre csak halogatják az illetékesek. Később a Bíbor utcából, majd a Kullai közből keresték fel szerkesztőségünket hasonló problémákkal. A Délmagyarországi Gáz- szolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltségén megtudtuk: aszó­ban forgó peremkörzetek föld­gázzal történő ellátása érdeké­ben jelentős kivitelezési munká­ra került sor az utóbbi időben, amikor összesen legalább két kilométernyi hosszan fektették földbe a vezetékeket. E felada­tok elvégzéséből derekasan vet­ték ki részüket az úgynevezett alvállalkozók — a kecskeméti Kossuth és a tiszaalpári Tisza- táj Termelőszövetkezet brigád­jai —, munkájukat azonban ese­tenként lassította az anyaghi­ány. A műszaki átadásokat kö­vetően azonban már nem kés­lekedett a szakvállalat, s hala­déktalanul elvégezte a bekap­csolást. Ez idő szerint a Ciklá­men. a Csabagyöngye és a Szi­rom utcákban már élvezhetik e szolgáltatás örömeit az embe­rek, s a Bíbor utcaiak is ha­marosan használhatják a föld­gázt. A Kullai közben lakóktól viszont türelmet kell kérni, mert az oda szükséges csövek­hez máig sem jutott hozzá a szolgáltató vállalat. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 a. Telefon: 20-111.

Next

/
Thumbnails
Contents