Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 23. KEZDEMÉNYEZETT A PÁRTSZERVEZET Ésszerű energiagazdálkodás a dunavecsei Béke Tsz-ben — Máskor zárjátok le azt a hordót tisztességesen, vagy állít­sátok meg úgy, hogy ne folyjon ki az üzemanyag — korholta tár­sait minap a termelőszövetkezet egyik szakmunkása. Akkor érke­zett vissza a másik épületből, és észrevette, hogy csordogál a gáz­olaj a gépudvarra görgetett hor­dából. Nyomban megigazította, hiszen már négyzetméteres kör­ben eláztatta a földet. Jogos volt a felháborodás, hi­szen sok kicsi, sokra megy. és manapság egyre költségesebb lesz az effajta mulasztás. A kifolyt üzemanyag ráadásul a talajt szennyezi. Szerencse, hogy a du­navecsei termelőszövetkezetben ritkán fordul elő ilyen eset az utóbbi időben. — Évente 12—13 millió forint értékű fűtő. és gázolajat, villa­mos áramot használtunk el ed­dig — mondja Németh János, a Béke Tsz pártszervezetének tit­kára. — Amióta rendszeresen fi­gyelemmel kísérjük a munkatel­jesítményt és az energiafelhaszná­lást. máris 10 százalékkal mérsék­lődött ez az összeg. — Főként a traktorüzemnél ér­zékelhető gyors változás — egé­szíti ki az eddig elhangzottakat Némedi Miklós, a termelőszövet­kezet elnöke. — Hat és fél kilo- giamm volt eddig az MTZ—50-es traktoroknak az egy normálhek­tárra számított gázolaj-fogyasztá­sa. Az idén ezt sikerült hat kiló alá csökkenteni, A gépkocsiveze­tők, traktorosok a megtakarított üzemanyag értékének 50 százalé­kát készpénzben megkapják. A párlalapszervezet kezdemé­nyezésére intézkedési tervet ké­szítettünk. Ebben az energiagaz­dálkodás korszerűsítését, az anya” gok, alkatrészek ésszerű felhasz­nálását tűztük magunk elé. Rész­letesen kidolgoztuk például a kü­lönböző típusú, korú erő- és mun­kagépek karbantartásának, fel­újításának programját. A hat-hét éve üzemeltetett munkaeszközre már többet kell költenünk, mint arra, amelyiket tavaly, vagy az idén vásároltunk. Minden munka- területen számítottunk az ott dol­gozók újítási, ésszerűsítési kezde­ményezésére. A szövetkezet elnöke által meg­kezdett gondolatsort folytatja a léesz párttitkára is. — Valamennyi munkahelyen működik pártcsoport. Ismerik az intézkedési tervet, de nemcsak ők, hanem a pártonkívüliek is. A számukra legfőbb teendőket közösen vitatják meg. Az idősze­rű gazdasági munkák, üzemi fel­adatok a pártoktatás keretében is • Sallai Gábor pártcsoportbizal- mi. rendszeresen szóba kerültek. Ami­kor a párttagok jogait és köteles­ségeit tárgyalták a politikai fog­lalkozáson, természetes, hogy a munkahelyi példamutatás, helyt­állás, kötelesség teljesít és, vagy ennek esetleges elmulasztása sem maradhatott ki a beszélgetésből. Sallai Gábor, a gépműhely pártcsoport-bizalmija a Gábor Áron szocialista brigádban dolgo­zik. — Nálunk a több szakma elsajá­títására történt kezdeményezés. Jómagam géplakatos szakmát ta­nultam — mondja Sallai Gábor. — Időközben megszereztem a szárítóüzem-vezetői képesítést. Nemcsak én veszem ennek hasz­nát. hanem szövetkezetünk is, ahol már tizennégy esztendeje dolgozom, hiszen egyrrjást helyet­tesíthetjük. Török Imre műhelyvezető-he­lyettes. aki alapító tagja a Gábor Áron brigádnak, szintén párttag. Az általános gépszerelő szakma mellé kitanulta a diagnosztikai és adagoló beszabályozó mesterséget is. így vélekedett: — Huszonhét tagú a brigádunk, és hetven százalékának legalább két szakmáról van bizonyítványa. Velünk égy brigádban dolgozik Takács György négyszeres újító, aki pártonk/vüli. de a villanysze­relő, a kazánfűtő, a gépjármű- elektromos szerelő szakmáról is megvan a bizonyítványa. — Takács György ötlete volt — mondja a pártesoport-bizalmi — az IFA tehergépkocsik gyors indításának a megoldása. Az IFA teherautó akkumulátorának alu­mínium kábele képtelen volt a szükséges watt-teljesítményt le­adni az önindítónak. Télen. a • Török Imre műhelyvezető-he­lyettes. nagy hidegben traktorokkal von­tattuk, nagy időveszteséggel, költ­séggel. amíg végre a motor meg­indult. Azóta vörösréz kábelt használunk alumínium helyett. Drágább, de megtakarítjuk a von­tatás üzemanyagát. Más műszaki megoldással, ami ugyancsak Takács György újítása volt. az MTZ—80-as erőgép indí­tását sikerült meggyorsítani. A nagy teljesítményű K.—700-as traktornak a beszerezhetetlen ge­nerátorát pótolta egv hazai gyárt­mányú berendezéssel az újító, és a munkaeszköz használhatóvá vált. Azóta is zavartalanul dol­gozik. A felsoroltak önmagukban nem nagy értékű újítások, ésszerűsíté­sek, de közvetve vagy közvetlenül üzemanyagot, alkatrészt, sőt leg­többször beszerezhetetlen beren­dezést sikerül velük pótolni, és a szövetkezet termelőmunkáját se­gíteni. Kiss Antal MUNKÁSEMBEREK A kitüntetett asztalos A motoros fűrész fogai alatt íelsikolt a csontszáraz tölgyfa. Búg a csiszológép, léc talpa kop- pan a műhely padlóján. Itt asz- szonyok kézi erővel dolgoznak a koloniálbútor-alkatrészeken, si­mára munkálják a felületeket. Amott férfiak barnás folyadékot kennek faragott szegélyű deszka­elemekre. Középen egymásnak háttal két kikészített könyves-ita- losszekrény áll, ajtajuk ólomba foglalt színes üvegei fokozzák ki­vitelük eleganciáját. A jónevű Kecskeméti Asztalos Szövetkezetnél járok. Tóth László asztalost keresem, akiről morzsá­nyi információ van birtokomban: november 7-e alkalmából a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Idejövet találgattam, milyen ember lehet? Fiatalnak bizonyára nem túl fiatal már, hi­szen az Elnöki Tanácsnak ezt a magas elismerését nem ifjoncok kapják. Erőteljes, mint a tölgyfa­derék. vagy nyurga, mint a nyár? Beszéde megfontolt, sodró vagy egyenesen lehengerlő? — Ö Tóth László. Süketnéma — mutat be egy középkorú férfit a műhely vezetője. Benkő Zoltán. Közlése váratlanul ér. Restel­lem magam érte, hogy ezt talán a kedvesen mosolygó. nagyon szimpatikus Tóth László is észre­veheti rajtam. Zavaromból Dudás András megjelenése segít ki. — Én leszek a tolmács — mond­ja. — Baráti viszonyban vagyunk Lacival, és azt állítja, hogy már ötven százalékban megtanultam tőle a jelbeszédet. Gyűléseken mindig mellettem ül, én adom ne­ki tovább, hogy miről van szó. Bár a szájak mozgásából nagyon sok mindent maga is megért. Megtudom, hogy a kitüntetett asztalos Lakiteleken született, de már több mint tíz éve Kiskunfél­egyházán él. Féléves korában be­tegedett meg, szövődményes agy­hártyagyulladás miatt vált süket­némává. öten vannak testvérek. A szakmát itt tanulta ki a szövet­kezetnél. — Nagy szorgalmú munkás — jellemzi Benkő Zoltán. — Odaáll a pádhoz, dolgozik, dolgozik, el nem megy onnan. És nem akár­hogyan csinálja! Az egész mű­helyben a legfinomabb munkát adja ki a kezéből. A legkisebb hibát is észreveszi a bútor felüle­tén és nagy türelemmel eltünteti. A legkényesebb darabok fényezé­sét, kezelését mindig őrá bízzuk. — Mi. a munkatársai szeretjük — hallom Dudás Andrástól — Akkor bizonyára jól érzi ma­gát ebben a közösségben? — kér­dezem Tóth Lászlót. — Igen. jól. Ezért nem mentem el dolgozni máshová, ezért vál­lalom az ingázást Félegyházáról naponta. — A pályaudvarokon, a vona­ton nem lehet könnyű vigyáznia a testi épségére sem. — Minden nehezebb számomra, mint a halló és beszélő emberek számára. Ébredni sem úgy ébre­dek, mint ők. Olyan órám, van, amelyik fényjellel ébreszt, nem csörgéssel. — Nős? — Igen. A feleségem is süket­néma. ö Kiskunfélegyházán dol­gozik a Habselyem gyárban, var­rónő. És van egy 12 éves fiunk. Ö hall és beszél és egészséges! Jól tanul. — Mi lesz a fiúból, ha megnő? — Jó volna, ha az általános is­kola után továbbtanulna közép­iskolában. de ha ez nem megy neki, villanyszerelő legyen. Ahhoz érez kedvet. — Szokott vele foglalkozni? Tud velünk jelekkel beszél­ni. és szól, hogy apu, segíts már rajzolni, vagy más valamit. Olyankor együtt csináljuk a lec­két. Tóth László kisfia a nagyszü­lőktől tanult meg beszélni. A fe­leség édesanyja most is velük él. A családfő havi 4 ezer forint kö­rül keres. Saját lakásban, rende­zett körülmények között élnek. — Ha ráér. mivel tölti az ide­jét? — Szeretem a tv-t. meg az új­ságokat. És még most. 43 éves ko­romban is szívesen futballozok. További sikereket kívánva el­búcsúzom a kitüntetett asztalos­tól, aki süketnéma.. Az együttér­zéstől nehéz a szívem. amikor kezet szorítok ezzel a kiváló em­berrel, de érdekes módon már nem annyira, mint furcsa beszél­getésünk kezdetén. Oldotta bett- nem a szorítást közösségük meg­ismerése. Tóth László kiegyensú­lyozottsága, derűje. S azok a xoi 1- lanatok, amikor a fiáról beszélt, aki hall és beszél és egészséges. A. Tóth Sándor KORSZERŰ TERMÉKEK — DUPLA EXPORT Az Újpesti Gyapjúszövő­gyárban évente 4.8 millió négyzetméter fésűsgvapjú- szövet készül. Az elmúlt években nbyeLték-. ^a~, tiszta gyapjú alapanyag-feldolgozá­sának arányát, ezáltal dup­lájára nőtt tőkés exportjuk. Korszerű tulajdonságokkal rendelkező termékeik kere­settek a világ minden táján. Üj piacaik az Amerikai Egye­sült Államok, Kanada és Franciaország. A képen: A szövődében. EGY SZAKMAI UT TAPASZTALATAI I. Szőlészet, borászat az NSZK-ban és Ausztriában • Munkában a palackozó gépsor. (A szerző felvételei) A közelmúltban a Mezőgazda- sági Szövetkezetek Alföldi és Hegyvidéki Szőlészeti, Borászati Koordinációs Bizottsága szakmai tanulmányutat szervezett az NSZK-ba és Ausztriába. Kétségtelen, hogy a német és osztrák gazdasági, pénzügyi, vál­lalati viszonyok sok tekintetben eltérnek a mieinktől, de olyan ter­melési, borászati szervezési eljá­rásokat alkalmaznak, melyek ele­meit — különösen a mi nagy­üzemi szervezeti kereteink kö­zött — nyugodt szívvel átvehet-- jük. Feldolgozó, értékesítő központok A tanulmányút résztvevői mind­két országban 3—3 szőlészeti szö­vetséget látogattak meg. Ezek a szövetségek — egyben feldolgozó központok — méretükben, termő­helyi viszonyaikban, a termelt szőlők, borok jellegében, minősé­gében igencsak eltérnek egymás­tól. Egy dologban azonban nagyon is hasonlóak és azonosak, mégpe­dig abban, hogy a szőlőtermesztést egyénileg — a mi fogalmaink sze­rint 0,5—4 hektáros kisgazdasá­gok — végzik, a feldolgozás, bor- értékesítés azonban már szövetke­zeti alapon szervezett, technikai­lag rendkívül jól felszerelt, egy­séges minőséget biztosító, magas szintű integrációt folytató feldol­gozókban történik. Egy-egy feldolgozó, értékesítő központ az adott térség teljes sző­lőtermelését átfogja, felölelve a mintegy 20—70 kilométer útmérő­jű körzetet, 2—10 ezer hektár ter­mőfelületet, 30—100 települést és 2—10 ezer szőlészgazdát. A szom­szédos Ausztria Magyarországgal határos Burgenlandi Szőlész Szö­vetségéhez (központja Rust) pél­dául 28 község és hatezer termelő tartozik. A Német Szövetségi Köztársa­ságban a szőlész szövetségek, vala­melyest nagyobbak, a württem- bergihez például 100 település, 9600 hektár és 17 ezer gazda tar­tozik. A Mosel völgyében a Bern- kastel-Kües-i központot négyezer termelő, 2000 hektáros termőföld­területű háttérrel hozta létre. A csak szőlőtermelésre szakosodott gazdaság kevés, a termelők zöme a mezőgazdaságban a szőlőn kí­vül mással is foglalkozik. A szövetkezetek — védelmi szervezetek — legkevesebb 25—30 éves múltrá tekintenek vissza, vannak azonban olyanok is, ame­lyeket legalább 50 évvel ezelőtt alapítottak. Az alapításkori cél­juk — ma sem változott — kiala­kítani az adott borvidékre jellem­ző. egységes minőséget, és szerve­zetté tenni a feldolgozást, forgal­mazást. Ahogy egyik vendéglátónk mondta: „A legnagyobb gondot mindenkor az értékesítés jelentet­te". Ezért először 10—15 ezer hek­toliter befogadóképességű, keres­kedelmi pincéket hoztak létre. Ezeket fejlesztették tovább napja­inkig olyanná, hogy ma már 200— 300 ezer hektoliter feldolgozására, tárolására, és forgalmazására al­kalmasak. Csatlakozás % vagyoni alapon A szőlészeti szövetségekhez, mint integrátorokhoz, a tagok csatlakozhatnak közvetlenül (pél­dául: Rust), vagy a közbülső szö­vetkezetek útján, úgy, hogy egy- egy település laza termelői kö­zösséget alkot, és a szőlész szö­vetség irányító testületében a te­lepülések választott képviselői vesznek részt. A pincészeteket, értékesítő köz­pontokat tulajdonképpen rész­vénytársasági alapon szervezték, és fejlesztették tovább. A gazdák a belépéskor részvényjegyeket váltanak, melynek átlagértéke az NSZK-ban 4—5 ezer márka. Ez az összeg teremti meg a beruhá­zás-fejlesztési alapokat, s ad le­hetőséget arra, hogy részjegyen­ként a tulajdonosok évente 4—5 tonna termést átadhassanak és feldolgoztassanak. A belépő tagnak kedvezményt nyújtanak azzal, hogy a részjegy árút négy év alatt egyenlő rész­letekben fizetheti ki. A kilépés ugyancsak szabad elhatározás alapján lehetséges, a tulajdono­sok az általuk bevitt tőkét pénz formájában visszakaphatják, a szövetkezetek pénzügyi stabilitá­sa, folyamatos működése érde­kében azonban ezt is 4—5 éves átfutási és fizetési idő alatt. A feldolgozóközpontok önkölt­ség elven működnek, azaz a ma­nipulálás, tárolás és forgalmazás ráfordításain kívül a borokért kapott teljes árbevételt (ahogy ők nevezik a szőlőpénzt) vissza­osztják a tulajdonosoknak. Felmerülhet a kérdés: ha a rész­vényjegyek a beruházásokat szol­gálják, a feldolgozóközpontok ön­költséges elven működnek, a na­pi pénzügyi forgalmat, a borok 2—3 éves tárolását, pénzügyi fi' nanszírozását mi teszi lehetővé. A válasz tulajdonképpen egyszerű, mégpedig az, hogy a szőlő, vagy a must árát (mert a leadás mind­két formában történhet) nem azonnal, hanem később, a minő­ség és az eiért ár alapján két év alatt, 4—5 egyenlő részletben el­osztva fizetik ki. A termelő ön­maga finanszírozza a több éven keresztül tárolt termékét, és az az eredménye, hogy a feldolgo­zók nagyrésze hitel nélkül gaz­dálkodik. Ez viszont azért fon­tos, mert a kölcsönök kamata az utóbbi években 2—3-szorosára növekedett. A tehetősebb termelők az idő­szakosan fizetett árbevételük egy részét, vagy egészét — megfele­lő kamat ellenében — a központ­ban tartják. A szövetségek ugyan­is rendszerint tagjai valamelyik bankhálózatnak, vagy maguk is ellátnak pénzügyi funkciókat. A szövetségek élén a közgyűlés A szövetségek élén a közgyűlés áll, melyet az egyes települések választott képviselői — általában legtekintélyesebb gazdái — al­kotnak. A közgyűlés évente egy­szer, kétszer ülésezik. Hatásköré­be a legfontosabb kérdések, mint a fejlesztések eldöntése, kereske­delem, piacpolitikai ügyek tar­toznak. A közgyűlést több elnök vezeti. Württembergben például 4 évre négy elnököt delegálnak. Közülük évente egyet-egyet újra választanak. Egyébként is a leg­megfelelőbb vezetők kiválasztá­sára nagyon ügyelnek. Az egyik pincészet alkalmazott, nem tár­sadalmi vezetője elmondta, hogy 100 jelentkező közül választották ki őt pályázati úton. Ha lejár a mandátuma, akkor neki is újra meg kell pályáznia állását, és ha a vezetőség nála alkalmasabb személyt talál az ő posztjára, ak­kor semmi sem mentheti meg at­tól, hogy távoznia kell addigi be­osztásából. Dr, Horváth Gyula az MSZMP megyei bizottságának munkatársa (Folytatása következik.) 0 Szóló negyvenül fokos lejtőn. i Takács György négyszeres újí­tó.

Next

/
Thumbnails
Contents